Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-26 / 256. szám

1988. OKTOBER 26., SZERDA &&dtm Az FDSZ felsőoktatási tanácsa: Nyílt levél a kormányhoz A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének felsőoktatá­si tanácsa csatlakozik a KISZ egyetemi és főiskolai tanácsának október 15-i, a fel­sőoktatás anyagi helyzetének sürgős javítását követelő nyi­latkozatához, az abban foglal­takkal maradéktalanul egyet­ért. Ugyanakkor nyílt levéllel fordulnak a Minisztertanács­hoz, hogy ily módon is ráirá­nyítsák a figyelmet a felsőok­tatási dolgozókat érintő spe­ciális problémákra. Erről az október 7-én alakult FDSZ felsőoktatási tanácsának első, kedden megtartott ülésén ha­tároztak. Az FDSZ — miként a levél­ben kijelentik — kész együtt­működni a felsőoktatás hely­zetét stabilizáló olyan prog­ram létrehozásában, amely a felsőoktatást az ország straté­giai ágazataival azonos szintre emeli. Ennek megvalósításáért követelik, hogy a felsőoktatás és kapcsolódó intézményei normális működéséhez és fej­lődéséhez szükséges pénzügyi keretek álljanak rendelkezés­re, hogy az országos viszony­latban hátrányos bérezés szűnjön meg. Ezért 1989-ben a felsőoktatási intézmények valamennyi dolgozójára kiter­jedő, legalább 40 százalékos egyszeri béremelést tartanak szükségesnek, valamint azt, hogy a kormány készítsen ter­vet arra, hogy a felsőoktatási bérszínvonal az élvonalbeli népgazdasági ágazatok megfe­lelő szakembereinek béréhez zárkózzon fel. A hazai felsőoktatási intéz­mények dolgozóit képviselő mintegy 60 tagú felsőoktatási tanács az ülésen a továbbiak­ban tudomásul vette az FDSZ alakuló küldöttgyűlésén meg­választott titkárnak, Horváth Péternek a lemondását. Lengyel elismerés Tudósainknak A lengyel tudományos aka­démia tiszteletbeli tagjává vá­lasztotta Láng István akadé­mikust, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárát kima­gasló tudományos s a két aka­démia együttműködését előse­gítő munkásságának elismeré­seként. A lengyel fiziológiai társaság ugyancsak tisztelet­beli tagjává választotta Sze­keres Lászlót, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egye­tem professzorát, és a társa­ság, valamint — a krakkói fi­ziológiai iskola alapítójáról el­nevezett — a Cybulski-emléik- érmet adományozta a magyar tudósnak, aki jelentősen elő­mozdította a lengyel és ma­gyar tudományos együttmű­ködést. A tiszteletbeli tagságról szóló oklevelet és az emlék­érmeket Tadeusz Czechowicz Lengyelország budapesti nagy­követe adta át kedden a nagykövetségen. Hontalanul idegenben Összefogásból lett Emigránsok Két kelet-európai férfi be­szélget valahol Nyugat-Euró-. pában. A nevük nem is fon­tos — csak úgy hívják őket: AA és XX — csupán a stá­tusuk: emigránsok a hazájuk­nál sokszorta gazdagabb or­szágban. Egyikük csatorna- tisztító, a létezés primitív fo­kán, fele bérért dupla műsza­kot vállal, s honvágyában az állomásra jár bámészkodni. A lelket az tartja benne, hogy mindig otthonára gondol, s emlékeiben még a legyek és a ragacsos légyfogó is megszé­pül. Másikuk a szellem em­bere, író, akit éppen messzi­re látása és lázadozása miatt vetett ki - magából, a hazája, önmagának sem meri beval­lani, hogy társa az utolsó ka­pocs, amely szülőföldjéhez, nemzetéhez és az élethez köti. De hiába a szinte állati szí­vósság, és hiába a kifinomult intelligencia, mindketten örök­re rabjai maradnak az ide­gen földnek. A kilábalás útja Mrozek Emigránsok című darabját hétfőn este a buda­keszi Erkel Ferenc Művelődé­si Központban a Buda Kör­nyéki Stúdió vitte színre. A rendező Bicskei Gábor, a két szereplő Kokavecz Iván és Kovács Ferenc volt. Á mű ebben a felállásban hosszú szünet, az idei Zsámbéki szombatokon tartott nyilvános főpróba és bemutató után ke­rült újra közönség elé. Hat művelődési ház fogott össze azért, hogy ez a színházi este megvalósulhasson: Budakeszi, Törökbálint, Zsámbék, Buda­örs, Pilisvörösvár és Szent­endre intézményei öt-tízezer forintonként adták össze a darab költségeit, rátalálva egyúttal a közművelődés anya­gi gondjaiból lehetséges kilá­balás egyik útjára is. Az előadást követő beszél­getésen Bicskei Gábor el­mondta, legkedvesebb barátja abban az évben halt meg disszidensként Amerikában, amikor a Mrozek-mű megje­lent. Az ő emlékére született meg a rendezés, rávetítve a jelenetekre a saját élményét: a hazájából senki nem mene­külhet el. Napjainkbeli ak­tualitása miatt szánták a teg­napelőtti bemutatót — mint ez szintén elhangzott — a fia­taloknak is. A megcélzott ifjúság képvi­selői — a budakeszi gimná­zium másodikos diákjai — ne­velőtanáruk kíséretében fel is vonultak az eseményre. Lelke­sen megtöltötték az elülső so­rokat, a felnőtt nézőik így a rálátást alig biztosító hátsó székekre szorultak, s ott gon­dolkodhattak el azon, hogy időszerűség ide vagy oda, való-e az Emigránsok a ti­zenhat éves korosztálynak. Gurult a kugligolyó A diákság ugyanis ügy te­lepedett le a színpad elé, mint odahaza a tévéhez, kom­mentáltak, nevetgéltek, sugdo- lóztak, lökdösődtek. Egy-egy durvább kiszólást vagy vélet­len nyelvbotlást hosszan tartó derültség követett. Különösen nagy sikert aratott a nézőtér­re gurult kugligolyó. De a leg­nagyobb szenzációt kétségkí­vül az jelentette, amikor az egyik szereplő, a szőke fiatal­ember szerepének megfelelően alsónadrágra vetkőzött. A ló­farkas lányok hisztérikus vi­hogással fogadták a számuk­ra — úgy látszik — szokatlan látványt, meggyőződéssé ér­lelve bennem a sejtelmet, hogy igenis szükség van az oktatási célzattal nemrégiben elkészülte.elsch magyar,-. szex­videóra. Talán alábecsülöm a megjelent diákok érzékenysé­gét és szellemi, érettségét, de a színre vivőkkel való beszél­getésben tanúsított egyöntetű némaságuk sem hitette el ve­lem. hogy igazán megértették a mondanivalót. És meglehet, hogy egy színház számára nincs nagyobb siker, mint a cselekményben ilyen odaadás­sal résztvevő közönség, ám ez és így annál jobban zavarja a darabra figyelni kívánókat. Maga a mű nagyszerű és fájdalmasan elgondolkodtató. Az előadás is magasfeszült- ségen indult, s ezt képes volt az első felvonás alatt végig megtartani. A szünet zökken- tette-e ki a szereplőket, vagy valami más, ki tudja, ám a második részben érezhe­tően leült a darab. Ekkor kezdett egyre keményebb len­ni a szék, és ekkor figyeltem föl rá, hogy valahonnan a szomszédból a János, legyen fenn a János-hegyen szól. Az előadás elkelt De a hét művelődési intéz­mény mindenképpen jól dön­tött, amikor választásuk az Emigránsokra esett. A válság- képzetlen munkaere­je és az’ alkotó értelmiség hontalansága hazájában ma tatán jobbán érezhető, mint a darab megírásának idején. A bemutatót láthatják majd mindazon települések lakói, amelynek művelődési háza betársult a vállalkozásba. És nem véletlen a rajtuk kívüli sok érdeklődő sem; a hon­védségen és a Pest Megyei Tanács művelődési osztályán túl, meg akarja vásárolni az előadást a veszprémi és a nyíregyházi színház kamara- színháza is. Mörk Leonóra Szobrok, képek kis településeinken Bárhol lehet kultúrközpont Olykor — más-más indíték alapján — megyénk kis fal­vaiban is városi rangú a kép­zőművészeti élet. Szokolyán azért, mert Mányoki Ádám és Viski János révén erős a nemzetközi rangú hazai ha­gyomány. Tápiószelén azért, mert a Blaskovich-kúria mű­tárgyai — Basaiti, Kisfaludy Károly festményei — alapot biztosítanak a közízlés alakí­tásához. Ahol régóta csönd honolt — Perbálon — a mo­dern házakhoz csatlakozó Fa­lusi Galéria rangot alakított ki magának az elmúlt évek­ben. Szadán ellentétes a ha­tásfok. Ez is érthető némi­képpen, hiszen a Székely Ber­talan Emlékmúzeumban tör­tént lopás után növekedett az óvatosság, a visszahúzódás, megszűntek az időszakos tár­latok, a főiskolások nyári mű­vésztelepei, amelyeket siker­rel vezetett László Lilla fes­tőművész. Vándortárlatok A legtöbb helyen a fellen­dülést emberi tényező sietteti. Nagy László Lázár grafikus ex libriseit Cegléd környéki apró községekben mutatta be vándortárlatokon, új szemlé­letre, új távlatra biztatva, művészettel segítve az ott élő­ket. Nyársapáton is fölváltotta a csöndet a mozgalmasság, mert Kovács Gizella fáradha­tatlanul szervezi az Erdei Fe­renc Általános Iskolában a képek, szobrok, grafikák be­mutatását, fejlesztve általa a rajzoktatást. Ä tanyáról érke­ző gyerekeknek itt a magyar képzőművészet személytelen tanára, mert van egy ember, aki egész apparátust helyet­tesít, aki elindított egy olyan termő folyamatot, amelynek folytatása alkotás, emberi ki­bontakozás. Hasonlóan szelle­mi ébredést jelent Farmoson hogy Horváth László alkotá­saiban új festői életmű kez­dődött. Tisztességből első ki­állítását szülőfalujában tar­totta. örvendetes, hogy mind­ez nem elszigetelt jelenség. Mikebudán például fellendü­lést jelentett, hogy szeptem­berben a klubkönyvtár közös kiállításra hívta meg Baán Mária, Baán Lajos és Piroska Éva festőművészeket. Gyarapodva Ahány hely, annyi szokás, annyi felhasznált energia vagy kihasználatlan lehetőség. Ez utóbbinak szintén több oka lehet. Így Galgamácsán Van Rádiófigyelő ELŐTTÜNK A KÜZDÉS?! Kétségtelen, hogy negyven év után sok tekintetben új fe­jezetet kezdünk írni hazánk történetében. Nagy horderejű, számunkra ismeretlen válto­zások előtt állunk. Ezek fo­gadására pedig számunkra járatlan utakat kell kitapos­nunk. Néhány évtizeddel ez­előtt például még álmunkban sem gondoltunk arra, hogy hozzánk is be fog köszönni a munkanélküliség, mely mos- tanig csupán a kapitalista vi­lág rettegett jelensége volt, s nehezen tudunk hozzászokni ahhoz a gondolathoz, hogy nálunk is hosszabb-.rövidebb ideig tanyát ver. így csak né­hány meglehetősen bátortalan lépést tettünk ellensúlyozásá­ra. Elsősorban azt tekintve, ami a fiatalok helyzetét illeti. Va­lahogy abban a hitben rin­gatjuk magunkat; majd csak lesz valamiképpen. Az önál­tatás azonban nem segít. Nem is törjük a fejünket, hogy a tervezett szerkezetát­alakítás mifajta új munkaerő­követelményeket támaszt. Nincs oly szerv, mely felmér­te volna a várható keresletet. Az iskola pedig ma még úgy bocsátja ki a fiatalokat, mint negyven évvel ezelőtt, erre viszont már most sincs szük­ség. A rádióban Csűrös Csilla szerkesztő vezetésével a kü­lönböző állami és társadalmi szervek képviselői éppen a fiatalok pályakezdésének fo­kozódó nehézségeit és az eb­ből következő feladatokat igyekeztek számba venni. En­nek során abban alapvetően megegyeztek, hogy nincsen ér­dekvédelmi szervezet, mely indulásakor felikarolná a fiatalt. Hisz a szakszerve­zetekben azok vannak, akik már bejutottak a munkahe­lyek kapuján. A KISZ-nek mint politikai szervezetnek mások a feladatai, eszközei sincsenek meg hozzá. A je­lenlévők a megoldásra nem tudtak semmi okosat kitalál­ni. Pedig lehetetlen, hogy a felnőtt társadalom cserben hagyja és kiszámíthatatlan életformákba taszítsa az utá­na következő nemzedékeket. A helyzetet bonyolítja, hogy már most a vállalatok hat­van százaléka nem akar pá­lyakezdőt alkalmazni. Ami csak részben érthető, mert perlekedik a saját jól felfo­gott érdekeivel. Erre a maga­tartásra kitűnő ellenpélda a számítástechnikai vállalat ese­te. Náluk évről évre érettsé­gizett fiatal gyakornokokat képeznek ki. Két évig mun­kakönyvét és háromezer fo­rint ösztöndíj jellegű munka­bért kapnak. Az ott töltött idő alatt kiismerik a fiatalt és részben helyben véglege­sítik vagy pedig más vállala­toknak ajánlják tiszta szív­vel. A beszélgetés során felme­rült az a gondolat, melyet ko­rábban a KISZ javasolt, mi­szerint az első munkahelyet az állam biztosítsa. Próbaidő­höz kötve ezt érdemes lenne megfontolni. Az viszont nem járható út, hogy állampolgári jogon kapjon a pályakezdő is munkanélküli-segélyt. KERTEK, FÁK, VIRÁGOK. Dr. Gombos Zoltán kertészet- történész és Tarnay Márta szerkesztő együttműködésé­nek eredményeként egy na­gyon szépen ápolt, hangulatos műsor hangzott el a kertek szépségéről, a virágok örömé­ről történeti keretbe ágyaz­va. Az egésznek a lírai hang­ütését Hugo von Hofmanns­thal Kertem című, fátyolként lebegő költeménye adta meg, melyet Karel Capek a kert szépségéről szóló vallomása követett. Igazi irodalomtörté­neti csemegének számított a több mint háromszáz évvel ezelőtt született Páter Lippai János kertészeti könyvecské­jéből felolvasott, ma is jó izekkel fűszerezett újszerű le­bilincselő részlet. A későb­biekben megtudhattuk, hogy Mátyás királyunk maga is jól érezte magát saját maga ül­tette palántái társaságában. Ugyanakkor az ő nevéhez fű­ződik az első hársfasorunk te­lepítése visegrádi parkjában. Kedves történet hangzott el Jókai Mórról, akinek budai kertjében az egyik évben mindössze négy körte termett, ami azt jelentette, hogy — mindent összevetve — egy darab hétszázhúsz forintba került. Szombathelyi Ervin káné Dudás Juli halála ter­mészetszerűleg komoly vissza­esést jelentett. Reméljük — átmenetileg, mert minden bi­zonnyal muzeális szintre fej­leszti a helyi közművelődés Dudás Juli néprajzi forráso­kon nyugvó festői életművét. Kákán született a XX. századi magyar kerámia nagy egyéni­sége, Gádor István. Örökösei élnek, s valószínűleg szíve­sen ajándékoznának egy em­lékteremre való anyagot a klasszikus értékű hagyatékból. Ez Kóka kulturális fölemelke­désének nyitánya lehetne. Ha­sonlóan gyarapodhatna Pánd, ahol már megrendezték Pári­ái Kiss János emlékkiállítását. Itt áll a szobrász mélyen em­beri Hősök emlékműve című alkotása. Az özvegy kérelem esetén bizonyára adományoz­na szobrokat, érmeket. Tóalmás kulturális élete fellendült, amikor a Nagy Ist- ván-csoport művésztelepét ott szervezték. Nem indokol­tan alábbhagyott a mozgal­masság, pedig a művelődési házban érdekes tárlatok vol­tak. Apaj is ki nem használt lehetőséget jelent az állatfes­tőknek, szobrászoknak. Cso- bánka völgykatlanban terül el az Oszoly és a Kevély között — az ország egyik legszebb fekvésű kisközsége. Sok festő kedvelt motívuma e táj — Szalóky Sándor egész soroza­tot festett Csobánkáról, de ott nem jellemző a kiállítás. A lakosság a pompázó hegy- és sziklavalóság képeiben gyö­nyörködik. Szilasligeten most telepedett le Határ János fes­tőművész, akinek algériai cik­lusa jelentős — minden bi­zonnyal pezsgést indít el tevé­kenysége. Jó szándékkal Szépen fejlődik Solymár tárlatélete, dr. Jablonkay István a szervezője, ő ren­dezte meg Ürmössyné Sár­kány Erzsébet és Hartig Mik­lós festőművész kiállítását, összegezve: kis településeken is születhetnek nagy tettek, pezsdülhet a képzőművészet jó híre az emberek között, a kultúra városa lehet minden falu, mint ahogy azzá is lett számtalan Pest megyei tele­pülés a fogalom szellemi ér­telmében az emberek jó szán­déka, összefogása, belső igé­nye jóvoltából. Losonci Miklós Szerb művészeti emlékek Az Országos Műemléki Felügyelőség székházában nemrégiben nyílt kiállítás a Pest-Budára visszatért szerbek és az újra fel­szentelt templomaik több mint száz egyházi és világi emléktár­gyát — táblaképeket, egyházi pecsétnyomót, szentképtartókat, imakönyveket — állították ki. Bemutatják egy szerb hercegnő esküvői szertartáson viselt koronáját is. Felvételünkön egy 1800-as évekből származó, Moszkvában készült domborműves kötésű Evangélium borítójának részlete látható Megyei \ Strasbourg, 1988.: a „Legeredetibb film” KÁRHOZAT Irta: Krasznahorkai László és Tarr Béla Zenéjét szerezte: Víg Mihály Főszereplők: Székely B. Miklós, Pauer Gyula, Kerekes Vali, Temessy Hédi Rendezte: Tarr Béla „amikor kategorikusan nemet mondunk arra az állapotra, amelyet tapasztalunk... az egyszersmind mélységes részvétet is ki kell, hogy fejezzen." (Krasznahorkai László) Cegléd, Kamara: október 27-én és 28-án Nagykőrös, Stúdió: október 29-én és 30-án Vác, Kultúr: október 31-én. Moziüzemi Vállalat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents