Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-26 / 256. szám

4 ^Pílfap 1988. OKTÓBER 26., SZERDA Törékeny áruhoz Hamarosan korszerű porelszí­vó berendezés vigyáz a dolgo­zók egészségére Perőcsény- ben. Az 1600 hektárról kivá­gott nyár-, akác-, és tölgyfát itt dolgozzák fel és készitik az áruszállításhoz nélkülözhe­tetlen raklapokat. A fafeldol­gozó üzemben hamarosan el­kezdik a saját gyártmányú porelszívó berendezés beszere­lését, s így a termelékenysé­gük is fokozódhat. Képünkön a raklap-összeszerelés folya­mata látható. (Erdősi Ágnes felvétele) Megalapozott beruházásnak indult A terv ma már csak álom Az elképzelést, amennyiben reális, tervnek tekinthetjük, ha pedig megvalósíthatatlan, akkor csupán álom. Szép terv volt 1985-ben a szentmárton- kátai iskola és tornaterem, mely sajnos, az idő előreha­ladtával álommá vált. Ponto­sabban csak egy része, hiszen az iskola elkészült, de a tor­naterem még ma is csak terv. Köszönhető mindez egy módo­sított rendeletnek, melynek nyomán elmaradt egy támoga­tás, s felborult az értékrend. Olyannyira, hogy volt, aki úgy vélte, megalapozatlan volt az iskolaépítés terve, túl nagy terhet vállalt magára a ta­nács. Nem ilyen egyszerű a helyzet, hiszen annak idején a tervnek megfelelő anyagi fedezet — minden lehetséges pénzforrást számba véve — rendelkezésre állt. De 1986- b.an egy rendeletváltozás 18 millió forintot vett ki a szent- mártonkátaiak zsebéből, ezál­tal az iskola fedezeteként szolgáló összegből. Tervezhető ez? Amikor elhatározták az is­kola építését, a községben már tűrhetetlen volt az okta­tás helyzete. Hat helyen taní­tottak, az iskolák egy része életveszélyes volt, megszüntet- tésük szükségességét és egy hat plusz egy tantermes isko­la felépítését a megyei tanács is jóváhagyta. — Szükségünk volt az isko­lára, de miből építsük fel, ezen kellett gondolkodnunk — emlékszik a három évvel ez­Major a kirándulóknak Budakeszin A Hűvösvölgyet pótolhatná Időgép sajnos nem létezik. Senki nem száll iki egy cso­dálatos masinából, hogy azt mondja: ezt láttam, meg azt láttam. Egyelőre csak elkép­zeljük a jövőt, nem bejárjuk. És úgy fogalmazunk: ezt sze­retném látni, meg azt. Majd. Később. Évek múlva. A budakeszi vadasparkot bizonyára sokan ismerik. A, mellette elterülő Julianna- majort viszont valószínűleg alig néhányan. Barta Pallal, a Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazdaság fatermesztési osztályának vezetőjével mégis ide kirándultunk. És mert időgépünk nem volt, tettük ezt a képzeletünkben. Erre a területre tervezi tudniillik a vállalat annak a pihenöpark- nak a kialakítását, mely, ha hihetünk az elképzeléseknek, a beépített és korábbi jellegét elvesztett Hűvösvölgyet lenne hivatott pótolni. Hogy mi­ként? A rendelkezésre álló. mintegy 5 hektárnyi terület számtalan lehetőséget kínál. — Szeretnénk egy olyan ki­rándulóközpontot létrehozni, ahol kellemesen eltölthetik szabadidejüket a fővárosiak — mondja Barta Pál. — Min­denekelőtt egy hamisítatlan parasztudvar kialakítására gondoltunk, disznóval, tehén­nel, kukoricagóréval, szóval valamennyi szükséges és han­gulatos elemmel. A városi gyerekek — kis túlzással — alig látnak háziállatot, nos, itt módjuk nyílna rá. Várha­tóan nem csupán a gyerekek, de a felnőttek körében is népszerű lesz a Rozmaring Tsz-szel közösen megnyitandó lovasiskola. Gyakorlatilag a szövetkezetnek egy kihelye­zett istállója működik majd a területen. Az erdő kitűnő alkalmat kínál a túralovag­láshoz például. És szalad az ujjunk a terv­rajzon ide és óda, forognak a lapok. Képzeletünk pedig zöldre színezi a földet, bar­nára a. rönkvárat. Mert lesz rönkvár is. És lesznek továb­bá pályák. Küllőn a kosárlab­dának, a röplabdáinak, a kézi­labdának. — Az emberek itt végre ki tudnák élni mozgásigényüket, levezethetnék a hét közben felgyülemlett feszültséget. A Julianna-major 5 hektáréból hármat foglalna ei a játszó­tér és a lovasiskola. De a ■munkálatok befejezése után a profik is birtokukba vehetik néha a területet. A magyar biatlon válogatott már jelez­te ez irányú szándékát. Épp a rájuk való tekintettel alakí­tunk ki oldalt egy kispuska- lőteret. A tervekről beszélve nem említettem a hasonló iki- rándulóközpontok szinte szo­kásos kínálatát, a pihenő- és tűzrakóhelyeket. Mindez ter­mészetesen nálunk szintén megtalálható lesz majd. És aki még többre vágyik: o ma­jor szomszédos a vadaspark­kal, úgy hogy pillanatok alatt át lehet sétálni oda is. Egy dolog hiányaik csupán már a képből, az időpont. Hogy mikor valósulnak meg a most elmondottak. Persze valószínűleg erre a legnehe­zebb válaszolni. Jelenleg a gondnoki lakás felújítása fo lyifk. Tart a tereprendezés, kü­lönösen a lovasiskola környé­kén, a pályákat pedig befüve­sítették. Jövőre, fokozatosan az év végéig minden el fog készülni — ígéri Barta Pál. És nekünk nincs más dol­gunk, mint hinni ebben és várni... Falusy Zsigtnond Vállalati együttműködési alap Az állami gazdaságokban előtt történtekre Balaton Béla tanácselnök. — Téglajegyet ad­tunk ki, abból 430 ezer forint gyűlt össze, a településfej­lesztési hozzájárulás megsza­vazásakor is az iskolaépítés volt a cél, ez utóbbiból évente 1 millió 300 ezer forintra szá­míthatunk. Minden anyagi le­hetőséget számba vettünk, sa­ját erőnket is, kértünk 6 mil­lió forint bankhitelt, s ezután a fedezetigazolás garanciájá­ban bízva 1985 júniusában ír­tam alá a tervet. A költség- vetés 28 millió 600 ezer forint­ról szólt. Az iskola el is készült, ja­nuártól az új épületben ta­nulnak a gyerekek. De még ezt megelőzően elfogyott a pénzünk, a megyétől remélt összeget már nem kaphattuk meg, és sikertelenül vettünk részt a hátrányos helyzetű is­kolák részére kiírt pályázaton. Próbálkozásunkat azért uta­sították el, mert nem volt két műszakos tanítás nálunk, de hogyan lehetett volna, ami­kor mintegy 160 gyerekünk külterületről jár be. Üjabb 8 millió forintos hitelt vettünk fel. Tornatermünk sorsa egy­előre bizonytalan. A téglát még az áfa bevezetése előtt megvettük, lemondtunk az új berendezések vásárlásáról, há­rom tantermet régi bútorokkal rendeztünk be, így „nyertünk” kétmillió forintot. Éhből sze­retnénk tető alá hozni a tor­natermet, hogy a tél beálltá val legalább az eddig végzett munkák ne menjenek kárba A tetőszerkezetnek már el kellett volna készülnie, de hiányzott a szarufa — fejezi be. Az iskolához csatlakozó nyolcszög alakú épület alapja és főfala áll. A 15-ször 1 méteres termet körbeölelő fo­lyosón öltözők, mosdók kap nának helyet. E válaszfalak­nak társadalmi munkában kellene elkészülniük. De nem lehet mindent a társadalmi munkától, az itt lakóktól vár­ni. Hiszen már eddig is sokat tettek a szentmártonkátaiak téglajegy, teho — abban a re­ményben, hogy a készülő épít­mény nemcsak gyermekeik­nek, hanem nekik is nyújt va­lamit, helyettesíti az omladozó kultúrházat. Számíthatnak-e segítségre a község lakói vagy csak önma­gukra? Korábban valóban volt jó néhány felelőtlenül el­kezdett beruházás, mert úgy vélekedtek az érintettek; csak el kell kezdeni, majd lesz pénz a befejezéshez. De szentmártonkátai iskola és tornaterem nem hasonlítható ezekhez, önhibájukon kívül kerültek ilyen helyzetbe. S azt sem ártanak mérlegelni, hogy néhány hiányzó millióért érdemes-e további milliókat átadni az enyészetnek. Uhrin Edit Dunakeszi tapasztalatok A lakásgazdálkodás kérdőjelei Jól jár-e a tanáé«? Vajon helyesen határoz-e a végre­hajtó bizottság, ha az emberek egy szűkebb csoportjának látszatra előnyös kívánságát teljesíti, vagy ez a döntése el­lentmond majd a nagyobb közösség érdekeinek? A kérdés, amire testületileg kellett választ adni a dunakeszi vb-n, egyszerűnek látszott, mégis izgalmas vitát váltott ki. Eddig ugyanis az tűnt mindenütt előnyösnek, ha az állami lakáso­kat éppen a magas fenntartási költségek miatt magánkézbe adják, szaknyelven szólva elidegenítik. A lakók számára is kedvezőnek látszó megoldás mégsem váltott ki mindenütt egyforma visszhangot. Voltak települések, ahol éppen a la­kók utasították vissza az ajánlatot, mondván: a jelenlegi forma nekik tökéletesen megfelel. Vevők jelentkeznek A Minisztertanács 75/1987. (XII. 10.) számú rendelete szerint: „Ha a lakások bér­lőinek a 75 százaléka kéri az elidegenítést, a kijelölésre jo­gosult szerv csak rendkívüli esetben tagadhatja meg.” Nem véletlenül tapasztal­hattuk, hogy a dunakeszi Ga­ras utcai 84 lakásos állami házaik bérlői közül a hatvan­négy lakó által benyújtott ké­relemmel kapcsolatban a tes­tület tagjainak többsége ép­pen azt a rendkívüli esetet, indokot kutatta hangosan gon­dolkodva, amelyre a rendelet módot ad. A Duna közelében épült lakótelep házai ugyan­is alig idősebbek egy-másféil évtizednél, ami lakóépületek­ről lévén szó, még majdnem újnak számít. Ámbár az is tény, egyik-ük-másikuk álla­pota rácáfol már a korára, néhol a tulajdonos, vagyis a tanács, annak a lakásokat -kezelő vállalata, a költségve­tési üzem kénytelen sok pén­zért javításokat végezni, pél­dául szőnyegpadlót cserélni. Nehéz lenne eldönteni, hogy az állapotok gyors romlását vajon a kivitelezés minősége, vagy néhol netán a használók okozták-e. Az ülésen nem is ez volt most a vita tárgya, hanem a -tét, amely szerint: visszautaltak az előterjesztők a szeptember 22-i tanácsülés­re, ahol pénz hiányában kény­telenek voltak lemondaná ar­ról, hogy a VII. ötéves terv ideje alatt akár egyetlen ta­nácsi lakást -is felépítsenek. Ha tehát eladják a bérlaká­sokat, később a hátrányos helyzetű családokon nem tud­nak segíteni. Nem üzlet — Ha ugyan lesz nagyobb mozgás, több csere — vetet­ték ellen mások, akik tudják, hogy évente legfeljebb 15 ilyen otthon válik szabaddá, ám igaz, már az is ennyi rá­szorulónak jelent segítséget. Mérlegelni kellett viszont azt is. hogy ezeknek a laká­soknak a fenntartása évente most mintegy 200-250 ezer forint ráfizetést okoz. Ha pe­dig eladnák? A rendelet sze­rint a vevő csak a forgalmi érték 30 százalékát tartozik megfizetni, s OTP-kedvez- ménnyel azt is teheti 25 évi Felkészültek a télre Kis szériákban, több fazonban készülnek télire a szebbnél szebb műszőrme kabátok Nagykátán a Pevdi varrodájában. Legna­gyobb megrendelői közé tartozik a FÉR Ruházati Vállalat, amely 200-300 kabátot vesz át szezonkezdésre (Erdősi Ágnes felvétele) Szombat délelőtt Budaörsön Könyvtáros megy a beteghez Gyors pénzmozgás jellemzi az állami gazdaságok úgyne­vezett vállalati együttműködé­si alapját, amellyel harmadik éve nyújtanak segítséget a tagvállalatoknak. Az Állami Gazdaságok Országos Egyesü­lésének irodája az idén, há­romnegyed év alatt 6,4 mil­liárd forintos forgalmat bo­nyolított le a csaknem 2,5 mil­liárd forintot kitevő közös pénzügyi alappal, vagyis min­den forintot átlagosan leg­alább két és félszer kölcsö­nöztek az átmenetileg pénzszű­kében lévő vagy valamilyen fejlesztést indító állami gazda­ságoknak. Az üzemekkel kilenc hónap alatt 440 hitelszerződést kötöt­tek, amelyek alapján 65—70 százalékban 90 napos rövid lejáratú kölcsönt nyújtottak. Kellemes, napos hétvége van. Budaörs éli a maga meg­szokott, mozgalmas életét. Itt, a Marx Károly utcában falu­siasabb a kép. A sarki presz- szóban egy szem férfi könyö­köl a söre előtt, a Szabadság mozinál ketten nézik a film­képeket, néhányan teli szaty­rokkal sietnek el mellettem. Bent a városi könyvtárban hárman állnak a kölcsönző előtt. Hátul az egyik asztal­nál egy fiú tanulgat valamit, fülén a sétálómagnó hallgató­ja, az olvasóterem üres. Szél­lé Gézáné, a könyvtár igazga­tója tartja a szombati ügye­letet. Heten dolgoznak itt, de éppen most ment nyugdíjba egyikük, a másik messzire költözött, egyelőre öten végzik a munkát. Az állományuk 60 ezer kötetből áll, évi 250 ezer forint jut a gyarapításra. 150- féle sajtótermék jár, évi 45 ezer forintért fizették elő azokat. Keresem a mai lapokat. Sajnos, nincsenek. Az egy szem ügyeletes nem tud elmenni értük a postára. (Hátha akad egy úttöröőrs, amelynek tagjai felváltva elhoznák szombaton az újságokat az innen egy buszmegállónyifa lévő postá­ról.) A könyvtár hasznos belső tere 250 négyzetméter. így nincs mód rá, hogy könyvtári foglalkozásokat tartsanak. Egy ilyen nagy városban igazán elkelne egy külön gyermek- könyvtár is! A mai nyitva tartás: 9—13 óráig. Egy középiskolás kis­lány éppen a barokkról, Zrí­nyiről kölcsönöz könyveket. Egy férfi nyolc kötetet tesz a táskájába. Dósa Béla, az Erő­terv létesítményi főmérnöke lelkes olvasó. — Az egész családnak vi­szek olvasnivalót — mondja —. ez hozzá tartozik egy ki­csit a szombat délelötthöz. Szeretek ide jönni, családias a légkör, s idáig még mindent megtaláltam, amire kíváncsi voltam. Nem örülnek otthon, hogy ide jövök, mert sokáig elmaradok. Ezt a négy ifjúsá­git a 12 és 13 éves fiamnak viszem, ők most otthon tanul­nak. A Rátonyit és az Ungvá­rit a nagymama kérte, ma­gamnak inkább történelmi könyveket viszek. öt évig Moszkvában tanultam, s min­den külföldi utamon betérek a helyi könyvtárba, ilyen nagy világi tapasztalatok után is mondhatom, hogy itt az állo­mány és a kiszolgálás dicsére tes. Az ötödikes Újhelyi Kati az édesanyjával válogat. Neki is a történelem a kedvence, . a kalandos, fantasztikus köny veket kedveli. Legutóbb Tőke Pétertől A nyevigákat olvasta, most hosszú keresgélés után Szombathy Viktortól a Regé­nyes erdőt kölcsönzi ki. Dicséretes kezdeményezése a könyvtárnak — nem tudom, más helyen fellelhető-e? —. hogy a mozgásképtelen és a fekvő beteg olvasóknak házhoz viszik a könyvet. Az igényt levelezőlapon vagy telefonon lehet jelezni, s a könyvtáros elmegy a beteghez. (Cím: Marx Károly u. 20. vagy 859- 516.) Az elmúlt szombaton 25 ol­vasó kölcsönzött a budaörsi könyvtárban. Atányi László részletre, vagyis csak 10 szá­zalék lenne a készpénzkiadá­sa, a fennmaradó összegnek évi 3 százalék a kamata. A dunakesziek így számol­tak: az összesen 61 millió fo­rint értékű lakások ellenében csak 18 millió forint bevétel származna, amiből 1,8 millió forintot fizetnének be a szer­ződések megkötésekor. A -testület elé két változat­ban került a javaslat. Az egyik szerint a vb nem járul hozzá a kéréshez, rendkívüli okként azt jelölve meg, hogy ellenkező esetben csökkenne a bérlakások száma, s ennek x a hátrányos helyzetű családok látnák a kárát. A másik »Ír termatíva szerint elrendeli az elidegenítést. A ma közel harmincezer lakásé városban -nem éri el az ötszázat a tanács rendelke­zésében levő lakások száma hangzott el a vitában, s mivel ez mind foglalt, már most nagy gondot okoz a to­vábbi, ismert 150 igény ki­elégítése, még akkor is, ha ebből az igényből a jelenlegi szabályok szerint csak hatvan a jogos. Volt, aki azt ajánlot­ta: a kertes állami házakat adják el, a többit tartsák meg a jelenlegi keretek között. Végül egy harmadik változat kapta meg az egyhangú sza­vazatot, amely nem mondott sem nemet, sem igent a be­nyújtott kérelemre, csupán alaposabb mérlegelést, ponto­sabb gazdaságossági számítá­sokat ajánlott. Az értékesí­tést az új lakástörvény meg­jelenéséig elhalasztották. Az érem oldalai A felszínre kerülő sokféle nézet, hangosan kimondott gondolat, összegezett tapaszta­lat arra a sok ellentmondás­ra i-s rávilágított, amely a la­kásgazdálkodásban tapasztal­ható manapság. Az emberek közt szóbeszéd tárgya egy várható 'lakbéremelés, amely­től a kiskeresetű emberek tar­tanak a leginkább, félve, hogy tovább növekednek családi kiadásaik. Talán ők azok, akik a legkevésbé gondolhat­nak tartalék hiányában bár­mely kedvező alapon lakásuk megvásárlására, s ők még amiatt is szorongást éreznek, hogy netán ilyen akció révén kerülnek kisebbségbe, költöz­niük kell más, az új tulajdo­nosok vagy az értékesítők ál­tal felajánlott helyre, megszo­kott környezetűikből. Noha csak az érem egyik oldalát vizsgálta, mégis sok igazság volt annak a felszó­lalónak a mondandójában is, aki szerint ma már nem ke­vés azoknak a száma, akik tanácsi lakásban laknak, fenntartják a bérletet, de köz­ben építettek, gyarapodtak. Az lenne az igazságos — mond­ta —, hogy aki a házat lak­ja,. az fizesse az összes költ­ségeit, hiszen ezt teszik azok is, akik drága áron, sok mun­kával, saját otthont teremtet­tek maguknak. A cipő tehát mindenhogy szorít, mert nehéz jól, gazda­ságosan és igazságosan bán­ni azzal, amiből kevés van. Kovács T. István Törökbálinti müzli Fogyókúrázóknak Különleges, gyógyhatású müzli receptjét, gyártási eljá­rását dolgozta ki és szabadal­maztatta a törökbálinti Energ- Inn-ov Kisszövetkezet. A dr. Guoth márkanévvel forgalma­zott Nokalor elnevezésű ké­szítmény növényi rostokat — egyebek mellett rizshéjat, ku­koricakorpát — és többféle gyógynövény-kivonatot tartal­maz, amely az emésztőszervi bántalmak megelőzését szol­gálja, s -egyúttal visszaszorít­ja a vér koleszterinszintjét.

Next

/
Thumbnails
Contents