Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-26 / 256. szám

1988. OKTOBER Z6„ SZERDA mit/] 3 Csökkenő támogatás, emelkedő árak A termelők érdekében Szájtátva Csengettek Cseng a telefon. A vonal végén Valaki. Valaki vezető beosztású ember. Kedves. Ud­varias. Kér. Máskor is ked­ves, máskor is udvarias, más­kor is kér. Valaki most külö­nösen kedves. Változtak, vál­toznak az idők. Valahol va­lami történt. Mondjuk, az tör­tént, hogy egy felnőttekből állő, választott testület szava­zott valamiről. A lap munka­társa ott volt az eseményen. Nagyon helyesen. A hírlapíró­nak ott kell lennie, ahol tör­ténik valami. Csak éppen ... Fontos-e, hogy ami történt, arról cikk jelenjen meg a lapban?! Valaki úgy gondolja, talán nem fontos. Ügy gon­dolja, az a bizonyos szavazás nem egészen illik bele a kép­be. Milyen képbe? Hát abba, amelyet előzetesen elképzeltek. Kik? A szavazó testület? Nem, nem, dehogy, ök. Néhányan. Előzetesen. A szavazásra nem várva. Ezt már nem ő mond­ja, hanem a vonal másik vé­gén levő gondolja. Ha mégis ragaszkodna a lap a közléshez, akkor... Sora­koznak a tanácsok. Kevesen tudnak ilyen kedvesen, udva­riasan tanácsot adni. Tehát, ha ragaszkodna a lap, ak­kor ... akkor talán azt kel­lene kiemelni az anyagban, hogy... s nem azt, amiről (a lényegről) szavaztak. S ha az anyag Így alakulna, akkor természetesen az lenne a sze­rencsés, ha a címben is az állna... s nem az, ami (leg­fontosabbként) történt. Csengenek a telefonok. Sok­kal (?) ritkábban, mint koráb­ban, de csengenek. Kapjuk a tanácsokat. A javaslatokat. Mit ne, s mit ne úgy, hanem helyette, hanem amúgy. Mert hátha nem tudjuk ma­gunktól. Hátha nem vagyunk eléggé felnőttek. Érettek. Hát­ba nem tudjuk, merre van és mi a vonal. Mármint a kö­vetendő vonal. Ezt, ezeket közvetíti a telefonvonal. Nyo­ma nincs. Bizonyítani lehetet­len. Egyébként is, csupán ta­nács volt. Akár úgy is vehet­jük, mint aggódást értünk. Azaz fogadjuk köszönettel, hogy féltenek bennünket. Te­hát: köszönjük. Az aggódást, s féltést. S ml is aggódunk. Azon, hogy talán nem min­denütt halllk világosan, az ilyen telefonoknak — csenget­tek,.. MOTTO Kedden a MÉM-ben a me­zőgazdasági termelés helyzeté­ről tájékoztatták az újságíró­kat, összefüggésben azzal, hogy befejezéshez közeledik a betakarítás és a termelők nagy érdeklődéssel várják a jövő évi felvásárlási árak meghir­detését. Ezek ismeretében alakíthatják ugyanis 1989. évi terveiket, amelyekben tekin­tettel kell lenniük arra, hogy az állami támogatás csökkent, és mindinkább az elért árak­nak kell tartalmazniuk a nyereséget. Az Országos Árhivatal je­lenlevő szakemberei bejelen­tették, hogy a nyár közepe óta tartó főhatósági egyezte­tések után véglegesnek tekint­hető az úgynevezett hatósági áras mezőgazdasági termékek felvásárlási ára. Az immár alapul vehető döntéseket egye­bek között a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsa részé­ről érdekvédelmi kifogások előzték meg, s ezek nyomán szinte a sajtótájékoztató pilla­natában születtek meg az utol­só döntések. Ami a részleteket illeti, el­dőlt, hogy az első osztályú ét­kezési búza árát 16,6 százalék­kal — tonnánként 3730 forint­ról 4350 forintra —, a másod- osztályúét 13,7 százalékkal — tonnánként 4150 forintra —, a takarmánybúzáét és takar­mányárpáét pedig 8,8 száza­lékkal emelik. A kukorica felvásárlási ára 7,9 százalékkal lesz nagyobb, mint az idén, te­hát tonnánként 4100 forintba kerül majd. A vágómarháért átlagosan 30,5 százalékkal ad­nak többet, de egyidejűleg a kilónkénti 7 forintos termelői árkiegészítés megszűnik. A felvásárlási árat egyébként differenciálták, eleget téve a termelők kérésének. A vágósertés árformája ed­dig az úgynevezett garantált ár volt, jövőre a tájékoztató ár lesz mérvadó, ettől 5 száza­lékban lehet eltérni fölfelé, il­letve lefelé, attól függően, hogy a partnerek miben álla­podnak meg. A kiinduló alap egyébként 10,3 százalékkal na­gyobb lesz az ideinél, ami azt jelenti, hogy átlagosan kilón­ként 4,50 forinttal többet ad­nak majd az állatokért, mi­nőség szerint differenciáltan. A tej termelői ára szintén „fe­lemás” módon alakul, mivel az eddigi támogatások egy ré­szét megszüntették, ám ezzel együtt a felvásárlásnál mégis­csak előnyösebb helyzetet te­remtettek; mindent egybevet­ve literenként 2,90 forinttal emelték az árat. Az őszi mezőgazdasági mun­kák jó ütemben haladnak. A tavalyinál több termést taka­rítanak be az üzemek, annak ellenére, hogy nyáron aszályos volt az idő. Kedvezőtlen vi­szont, hogy a kukorica az elő­zetes várakozásnál kevesebbet ad, hektáronként 5,5 tonnát, és ezt korántsem ellensúlyoz­za, hogy több növényből sike­rült teljesíteni a szárazság el­lenére is az előirányzatokat, sőt például rizsből jó a ter­més. A szója is nagyobb ho­zammal kecsegtet a vártnál, ami hektáronként 1,6 tonna volt, szemben a földekről le­hordott véglegesnek tekinthető 1,8 tonnával. A napraforgó hektáronként 2 tonnával fizet. Burgonyából feleslegek is kép­ződtek és ezek külföldi érté­kesítésére megkezdték a tár­gyalásokat; 50—60 ezer tonnát szánnak belőle exportra. Az almafelvásárlás szintén folya­matos, nehezíti viszont a hely­zetet, hogy 300 millió forintos hiteligényük van a felvásár­lóknak, főleg Szabolcs-Szat- már megyében, és egyelőre nem sikerült a fedezetet elő­teremteni. A műtrágya árának növeke­dése vegyes érzelmeket keltett a mezőgazdaságban — ez is kifejezésre jutott a sajtótájé­koztatón. A válasz az volt, hogy a termelők hiteleket ve­hetnek fel a vásárlásra, és az idei hitelek kamatainak 20 százalékát az állam magára vállalja, enyhítve az áremelés következményeit. A Váncza név ismét hódíthat Győzött a titkos hazai recept Talán az ifjabb generáció is ismeri a század első évtize­deiben híressé vált reklám­mondatot; „Haladjon ön is a korral, süssön Váncza sütő­porral!” Nos, hamarosan is­mét találkozhatunk az akkor kedvelt készítmények közül jó néhánnyal. A Váncza leszár­mazottak egyezséget kötöttek a Szilasmenti Tsz vezetőivel, s a régi receptúra szerint, is­mét forgalomba hozzák a sü­tőport, a vaníliáscukrot, s egyelőre ötféle krémport; va­níliát, puncsot, csokoládét, epret és banánt. — A Váncza-család Mis­kolcról került a fővárosba — kezdi a történetet Váncza Jó­zsef, a legidősebb a testvérek közül. — Édesapánk a Sötét­kapu házban született, a nagy­papa ott volt gyógyszerész, s ugyancsak Józsefnek hívták. 1904-ben költözködtünk Buda­pestre, először a Rökk Szilárd utcába, majd végigjártuk szin­te az egész fővárost, attól füg­gően, hogy hol tudott a nagy­apánk olyan patikát venni, amely biztosította a család megélhetését. Fagytól véd a golyó — Szinte mindennel foglal­koztak, amit el lehetett adni — folytatja dr. Herényi Dé- nesné Váncza Judit. — A kám­forgolyókat, amelyek jók vol­tak fagyseb ellen, a frontra szállították, tiszta sztearinból gyertyákat. Édesapám 1922- ben szerezte meg a gyógysze­részi oklevelet, s ekkor kezd­ték a nagyapával közösen, elő­ször kisüzemi körülmények között gyártani a sütőport. Apám számtalan ötlettel élt, s reggeltől estig dolgozott. Nyug­hatatlan elméje mindig azt ku­tatta, hogyan tudna újabb és újabb termékkel kirukkolni, olyannal, ami hazai alap­anyagból készül. Ugyan mi még nagyon kicsik voltunk, amíg a gyár üzemelt, de sok mindenre emlékszünk. Nem volt túl kegyes hozzánk a sors, sokszor hányt-vetett, de édes­apánk mindig példa volt előt­tünk. — Talán a legtöbb emlékem nekem van — mondja Váncza József. — Utoljára a Tavasz­mező utcából a Ludoviceum utca 28-ba telepítették a gyá­rat. Földszintes ház volt, nagy autóbejáróval, középen a ke­verő. Apám társa Fóti Gyula volt, ő volt az, aki az Okto­gonon a nagy neonreklámot készítette. Jó barátok voltak ők ketten, sőt, volt még egy harmadik is; Rotter Lajos, a vitorlázórepülő és gépkonst­ruktőr. Emlékszem, a gyárban családokat foglalkoztatott apám, s mindenki szerette őt. Rejtvény volt az írás — Kitűnően rajzolt is — egészíti ki gyorsan Majoros Péterné Váncza Zsuzsanna az elmondottakat, s máris mutat­ja a tusrajzokat, a nyomda számára készített sütemény­ábrákat. — Végtelenül ötlet­gazdag volt, mindig törte a fe­jét valami meghökkentő dol­gon. Az árut nyolc, egyik ol­dalán piros, a másikon sárga furgon szállította. Annak örült a legjobban, ha azt mondták az emberek, milyen jó ötlet volt ez, így úgy tetszik, s úgy tűnik, mintha kétszer annyi kocsi futna a városban. Az egyik munkatársam mesélte, hogy egyszer felborult egy ilyen furgon a Lajos utcában, s a gyerekek az úttestről ették a kekszet. Emlékezett az eset­re, olyan feltűnőek voltak ezek a furgonok. Váncza József színes, mese­figurákkal díszített kartondo­bozokat hajtogat kocka ala­kúra. Ilyen dobozokban voit a keksz. S ugyan, melyik gye­rek tudott volna már akkor is ellenállni a varázsos játéknak, amiből még finomságokat is lehet enni? A sütőporos tasá- kokban eredeti Váncza-recept lapult meg, s aki összegyűjtöt­te és beküldte azokat a Ludo­viceum utcába, receptkönyvet kapott. Sziporkázóak voltak Váncza József ötletei; receptkönyvé­ben a bevezetőben meleg sza­vakkal arra kéri a magyar há­ziasszonyokat, ne csak őt, ha­nem a hazai ipart is támogas­sák azzal, hogy Váncza-termé- ket vesznek. Sokáig ugyanis nem volt a külföldi krémpo­roknak hazai versenytársuk. Mint a Gyöngyössy-féle szak­könyv is írja, az első Váncza József volt, aki képes volt ki­szorítani még Dr. Oetkert is a magyar piacról. A receptúrák azóta is titkosak. A Szilas­menti Termelőszövetkezet szakemberei is csak ezzel a feltétellel kapták meg az örö­kösöktől a gyártmányok leírá­sát. Volt is gondjuk elég; Váncza József kalligrafikus írásával ugyanis fantáziane­vekkel jelölte a különböző alapanyagokat. Valóságos nyo­mozómunka kellett hozzá, még a szabadalomtárban is jártak, hogy kiderítsék, mit is jelent például a Farina elnevezés, vagy miből áll a Mixtúra? Csokis, vaníliás — Sikerült kinyomozni, és sor került a próbára — mond­ja Váncza József. — Féltem, mert nemcsak a Váncza-pu- ding volt terítéken a Szilas- laboratóriumban, hanem a Aranysujtásos tányérsapkájuk volt Apa és fia a traktor nyergében A Garai—Bódi táblán, félig kihajolva a fülkéből, fiatal férfi integet a területen zú­gó másik traktornak; „Feri bátyám, erre forduljon!’’. Per­cek telnek el, míg megérti a hívott, s a keskeny úton a tábla széle felé veszi az irányt. Nyomában fullasztó porfelleg. Az MTZ 82-es pi­ros testén vastag rétegben a kosz, Rajk Ferenc, az alsóné- medi Közös Üt Szakszövetke­zet traktorosa szégyenlősen húzza végig benne az ujját: nem szokott ez ilyen lenni, es­te ragyog majd ám, tűzpiro­sán! A traktor döcög, rázkódik, és zajos. Ennyi az ismeretem. A Szabolcsban született Rajk Ferenc ennél jóval többet, és másképpen tud. Tizenhat éves korában már az újfehértói gépállomáson dolgozott. Ott laktak a közelben, hallotta, hogy pufog éjjel-nappal a traktor. Kiosont a házból, fel- kéredzkedett az ülésbe, s volt, hogy csak hajnalban ment haza. — Ha még egyszer szület­nék, akkor is traktoros len­nék — mondja szelíd mo­sollyal, s megigazítja frissen mosott kék munkaruhája gal­lérját. — MÁV AG-körmössel kezdtem. Rázott, bukdosott, ha egy köröm hiányzott, még sánitott is, az pedig sokszor megesett. Aztán jöttek a jobb gépek, meg a kevesebb fize­tés — neveti el magát. — Jöttek a csehszlovák kis Ze- torok, gumikerekesek, fülke nélküliek. Szelet, esőt befoga­dott, nem volt se tél, se nyár. Pestre kerültünk 1973-ban, előbb az ócsai Vörös Október Tsz-ben dolgoztam, aztán a fiamat noszogattam, nézz már jobb kereset után. Mondják a népek, itt a szakszövetkezet­ben megél az ember. Vállal­ta, eljött, aztán utána én is, éppen három éve. Ócsán is együtt dolgoztak. A fiú kombájnon, az apa hordta a paradicsomot. Ha traktorról volt szó, az apa A recept megalkotója (Vimola Károly felvétele) konkurencia, azaz a Dr. Oet­ker porból készült is. Na, gon­doltam magamban, miközben a számozott, csokis és vaní­liás pudinggal telt kelyheket néztem, ezt a partit elveszt­jük, biztos a tiszta színű, tü­körsima krém, a Dr. Oetker gyártmánya győz. Tévedtem. Édesapám receptje ennyi év után is győzött. Nem exportálnak A Váncza-örökösök édesap­juk emléke előtt tisztelegnek azzal, hogy ismét felelevenítik a híres termékeket. Nem vár­nak vagyont érte. Jó partner ebben a Pest megyei téesz. Vállalkozása annál is inkább tisztes üzleti szándék, mert nem számít, s nem is számít­hat e gyártmányokból export­ra. Várhatóan november vé­gén már az üzletekben lesz­nek a régi-új Váncza-porok. Judit asszony, aki kitűnő sü­teményeket süt, ünnepi asztalt terít majd akkor. A család is­mét olyan édességet kóstol, amely az apa nyersanyagre­ceptje szerint készül, s talán ismét érzik majd a régi ízeket. De nemcsak ők, hanem a vá­sárlók ezrei is. Bellér Ágnes Ifjabb Rajk Ferenc lemossa a gépét (Vimola Károly felvételei) szép szavakat talált, hosszú mondatokat. S a fiúnak lelke volt rá. — Valamikor volt traktoros­nap is — mondja idősebb Rajk Ferenc. — Nyáron. Én ott kaptam az első kitünte­tést. Emlékszem, Zsámbékon voltam vontatóképzőn, oda hozták utánam 1959-ben. Aztán amikor az ünnep volt, a téren fölvonultak a gumi­kerekesek, a körmösök nem tudtak a kövesúton menni. Egyensapkánk is volt, fekete tányérsapka, a felelős vezető­nek aranysujtással. Rang ve i ez, s odafigyeltek ránk. Most? A semmi ember azt mondja a másiknak, eridj már, olyan buta vagy, mint egy trakto­ros! Pedig mi mindig tudunk szót keríteni egymással. A traktoros gyomrát összerázza a gép száraz ételt eszik év­szám, még levesre sincs idő, mert kiesik a termelésből. Magam menet közben kariká- zok szalonnából, paprikából, a villa jobbról, a kés balról be­szúrva a fülke résibe. Még a gépből se szállók ki. Valami­kor slambucot csináltunk, ak­koriban négyen dolgoztunk egy traktoron, míg a másik kettő mozgott a földeken, mi főztünk. Az alföldi ember 66- szor fordítja balra, 66-szor jobbra a slambucos bográcsot, s akkor jó az étel. Én ugyan nem lötyögtettem, de így is egyszer kiborult, s a földről ettük föl... Ifjabb Rajk Ferenc olyan fáradt estére mire hazaér, hogy azt sem szereti ha szól­nak hozzá. Amúgy is gondjai vannak, asszonnyal, gyerek­kel, költözni kell az albérlet­ből, lakásra nincs remény. — A katonaság után válasz­tottam ezt a hivatást — mondja. — Nem mintha nem lett volna más, de én ebbe születtem. Apámmal másról sem beszéltünk, s ha maga mellé vett az MTZ-re, még a titkaimat is elmondtam neki. Akkor már Debrecenben, a Bocskai kertben laktunk, s én Valaha tányérsapkában csinos- kodtunk mint afféle kamasz gyerek, próbálkoztam mással is. Mégis ide vetett a sors. Voltam én szupergépen is, borsó—para­dicsom kombájnqn, a PB—20- ason, ilyen csak egy volt az országban. A Mezőgép fej­lesztette ki, egy szezonban használtuk, de mindennap szabtuk-varrtuk. Lehetnék bol­dogabb? Talán. Lakás kéne, nyugalom. De akármilyen dör­gő csönd van este a fülem­ben, akármilyen fáradt va­gyok. én már csak traktoros maradok. Ha szeretnék vala­mit, az egy jó, csendes, ké­nyelmes gép, nagy teljesít­ménnyel, s egy jó, csendes kis lakás az enyéimmel. B. A. Sajtótájékoztatók Az ASTA-kongresszuson Folytatódott kedden az Amerikai Utazási Irodák Szö­vetsége 58., budapesti kong­resszusának eseménysorozata. A résztvevők szekcióüléseken vitatták meg egyebek között a kelet-európai csoportos uta­zások fejlesztésének kérdéseit, előadásokat hallgattak meg a mamutvállalatok előnyeiről és hátrányairól, s tapasztalatokat cseréltek az idegenforgalom néhány aktuális problémájá­ról. A nap folyamán több sajtó- tájékoztatót is tartottak az utazási irodák, illetve a kü­lönböző nemzetek turisztikai képviseletei. Az Atrium Szál­lóban Sir Francis Moore, az ausztráliai Queensland idegen- forgalmi hivatal elnöke el­mondta, hogy a túl nagy tá­volság miatt viszonylag keve­sen utaznak Magyarországról Ausztráliába — ahogy ő mondta, a világ végére —, és e távoli kontinensről ide. Vé­leménye szerint tíz éven belül változás várható ezen a téren, s Ausztráliában megélénkül­het az Európából származó idegenforgalom, ugyanis az újonnan kifejlesztett repülő- géptípusokkal akkor már akár 10—12 óra alatt meg lehet tenni az utat a két földrész között. A Koreai Köztársaság ide­genforgalmi szövetségének el­nöke, Ke-lk Lee a kőbányai vásárváros A pavilonjában megtartott sajtótájékoztatóján elmondta, hogy 60 fős delegá­ció érkezett Koreából az ASTA budapesti kongresszusára, de céljuk nemcsak a szakmai ta­nácskozáson való részvétel, hanem az is, hogy elősegítsék Magyarország és a Koreai Köztársaság közötti hirista- forgalom fellendítését. Találkoztak a sajtó munka­társaival az izraeli idegenfor­galmi hivatal és az El A1 lé­gitársaság képviselői is. El­mondták, hogy a közeljövő­ben, várhatóan még novem­ber első felében Charter-gépek indulnak Budapest és Tel Aviv között, s előreláthatólag ez év végén megindulhatnak a menetrend szerinti légi jára­tok.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents