Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-24 / 254. szám

4

1988. OKTOBER 24., HÉTFŐ

Vevőként a pult másik oldalán

Itt ís és ottl is. Vagy itt sem és ott sem. Már nem a városban, még nem igazán vidéken. Hosszú lenne elősorolni jazokat a településeket, ahol hasonlóképp éreznek az odava- lósiak. Számukról érjük be egyelőre egy általánosítással: sokan vannak. Köztes státusukról maga a szó beszél a legkifejezőbben: vonzáskörzet. Vagy csúnyábban: agglomeráció. Senki földje. Azaz mindenkié. Mert egymásba fonódik itt a megye és főváros, megfoghatatlanul, láthatatlanul, ugyanakkor nagyon is érezhetően.

Tejet, kenyeret, húst

Mindez számunkra talán legnyilvánvalóbban a kereskedelemben jelentkezik, hisz nincs olyan nap, hogy ne állnánk vevőként egy pulit túloldalán. De miyennek látják vajon az illetékesek a vonzás- körzetben élők ellátottságát? Segít-e Budapest közelsége? — érdeklődtem a Pest Megyei Tanács kereskedelmi osztályán, és magamban, már bólogatok: persze, hogy segít. Csák kérdés, hogy mennyit. Vagy, hogy segíthet-e többet is.

— Legegyszerűbb a statisztikákból kiindulni — mondja Galántai László, a kereskedelemszervezési csoport vezetője. — Az agglomerációs körzet 43 településén él a megye lakosságának majdnem a fele. Ezen a területen jelenleg 928 kiskereskedelmi bolt működik, összesen 15 és fél milliárd forintos forgalmat bonyolítva le. Mégis azt kell mondanom, bár a vonzáskörzet fejlesztése mindig központi kérdés volt, és a támogatás itt a legmagasabb, hálózati szempontból ezen a részen sem jobb a helyzet, mint máshol a megyében. Jól követhető mindez az ezer főre jutó bolti alapterületek mutatóiban. Ugyanakkor nem

szabad megfeledkeznünk az állami kínálatot mintegy kiegészítő magánkereskedésről sem. Budapesti vállalatok azonban már nem jelennek meg vidéken, bármily közel is legyen ez. Számukra nem éri meg épületeket, raktárakat emelni, amikor azok a fővárosban készen állnak rendelkezésre.

— De ha a hegy nem megy Mohamedhez .., Úgy értem, a vonzáskörzet ellátottságát azért nagyban befolyásolja, hogy sokan a fővárosban vásárolnak.

Nincs elég eladó

— Így igaz, ám a legfontosabb élelmiszereket nem lehet buszon, vonaton, vagy HÉV-en cipelni. Nem véletlen, hogy olyan jelentős a forgalmuk az újonnan nyílt ABC-boltok- nak, melyek közül különösen az érdi és szigetszentmiklósd létesítmények sikereit emelném ki. Ez egyben mutatja, hogy a vásárlóerő megvan, csupán le kell azt kötni. Az üdülők közül is egyre többen helyben szerzik be a tejet, kenyerét, húst. Az áruellátással egyébként Budakalász kivételével, ahol egyelőre nem sikerült beruházót találni az ABC-re, nincsenek különösebb gondokFájós fcgak vigasza Budakeszin

kellett már

Nagyon

Röntgengépet kapott a budakeszi fogászat. Biztosan lehetne hozsannázni is a hír kapcsán, hisz a tényeknek annyiféle megközelítése létezik. Ám, hogy képzeletbeli értékskálákon minek hol lesz végül a helye, azt kíméletlen kézzel jelöli ki a jelenvaló, amit még néhány hónapig úgy hívunk: 1988. És manapság már egyre kevesebb dolog tartozik a világ csodái közé. Talán ilyesmire gondolhatott dr. Hamvast Miklós fogszakorvos is, amikor arról kérdeztem, mekkora szükség volt a berendezésre.

— Nem érdemes most arról beszélni, milyen jó, vagy hogy mennyit segít a gép a munkánkban. Ez természetes. Inkább azt mondom, épp ideje, hogy röntgen van Budakeszin. Egy ilyen berendezésnek evidensnek kellene lennie valamennyi fogászaton, hisz nélküle sokszor csak a sötétben tapogatózunk. Eddig kétszer is meggondoltuk, kit küldjünk

röntgenre. A János Kórház nem fogadta a betegeinket, akik így Budaörsre voltak kénytelenek átjárni. Ismervén a közlekedést, jó fél napba telt az út.

— Vagyis régi adósságot törlesztettek most ezzel a röntgengéppel. Az ember ilyenkor hajlamos a pénzt okolni a késésért.

— Nem tudom pontosan, de a gép ára 100 ezer forint alatt van, ami ebben az esetben nem egv nagy összeg. Inkább a helyiséggel kapcsolatos problémák hátráltattak sokáig.

— Mindennap másfél óra délelőtt, másfél délután. Hány beteget tud így a röntgen ellátni ?

— Nehéz ezt pontosan megmondani, mindenesetre állandóan állnak páciensek az ajtó előtt. Pátyról, Perbálról, sőt Zsámbékról is ide járnak az emberek.

F. Zs.

Mint olvasóink az elmúlt hetekben — tapasztalhatták, a Pest Megyei Hírlap fórumot nyitott — állásbörzét közöl — minden hétfőn. Az alant olvasható ajánlatokról részletes felvilágosítást kaphatnak az érdeklődők a Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Irodánál (Budapest XI., Karinthy Frigyes u. 3.), telefonon a 850- 238, valamint a 850-411 (149, 191, 192 mellék), illetve a körzetekben található tanácsi közvetítő szerveknél, a helyi tanács munkaügyi szakigazgatási részlegénél.

Alagi Állami Tangazdaság, felvesz 4 fő bádogost, 2 fő géplakatost, egy gépésztechnikust, egy vegyésztechnikust, 2 fő minősítő ívhegesztőt.

Magyar-Koreai Barátság Mgtsz, Nag.vkáta keres közgazdasági csoportvezetőt, számviteli és pénzügyi főiskolai végzettséggel, kezdő is lehet Főkönyvelőt — alakuló Magyar—NSZK vegyesvállalatához — közgazdasági egyetemi végzettséggel, angol vagy német nyelvtudással.

Budauestti és Pest Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság alkalmazna előadót, társadalombiztosítási ellenőrt, gyors- és gépírót középfokú végzettséggel. Pályakezdőket betanítanak.

EPTEK különböző adminisztratív munkakörökbe középfokú végzettségű munkatársakat keres fővárosi központjába.

AUTOKEB 11. számú üzemigazgatóság, Törökbálint felvesz gyors — és gépírót, valamint áruforgalmi előadót, III. számú üzemigazgatósága (Gyál) keres üzemeltetésvezetőt, operátort.

Mechanikai Müvek alkalmazna esztergályost, maróst, villanyszerelőt, kazánfűtőt.

Mobil Budaörsi telephelye keres szakképzett vagy szakképzet- len férfi raktárkezelőt, erkölcsi bizonyítvány szükséges.

Volán-Tefu III. számú üzemigazgatósága keres esztergályost, tehergépkocsi-vezetőt, fűtésszerelőt. és tetőfedő bádogost.

Albertfalvai Cérnázógyár felvesz szövőt és cérnázót, műszakos munkakörökben, a szakképzetlenek betanítását vállalják.

— Ez úgy hangzott, mintha másutt viszont lennének..,

— Természetesen vannak problémáink, mindenekelőtt ilyen az élelmiszerboltok létszámhiánya. Ezért fordul néha elő, hogy kisebb üzletek hosszabb-rövidebb ideig zárva tartanak, a nagyobbaknál pedig szűkíteni kell a nyitva tartási időt. Nincs elég eladó, ami részben a fizetésnek, részben a munkaidő-beosztásnak tudható be.

Iparcikk: négyes

A kedvezőbb feltételek, no meg a viszonylag jó közlekedés miatt sokan inkább Budapestre járnak be dolgozni. Nem ritka, hogy az agglomeráció egyes településein gyakran az eladók felével, kétharmadával üzemelnek tartósan az ottani ABC-k.

— Beszéltünk tehát az élelmiszerekről. Mi a helyzet az iparcikkekkel?

— Az agglomerációt főleg ebben nem szabad a fővárossal párhuzamba állítani. Nincs akkora választék, ami részben az üzletek jellegéből következik. A területen inkább vegyes profilú boltok működnek, ahol a jancsiszöigtől a kazánig mindent kapni lehet. Egy Vasedény vagy Vasért megteheti, hogy külön osztályt nyit mondjuk, evőeszközöknek, megyei szinten azonban mások az igények. Mégis legjobban a ruházati cikkekben érződik a lemaradás. A vonzáskörzetből aki teheti, Budapestre utazik öltözködni. A helyzeten az sem segít igazán. hogy talán itt a legerősebb a magánkereskedelem hatása.

— Játsszunk valamit! Ha egytől nyolcig lehetne értékelni az agglomeráció ellátottságát, hányast adna ön arra?

— Ez azért nem egyszerű dolog, hisz hogy csak egy példát említsek, ami országosan hiánycikk, itt is az. De ha mégis osztályozni kellene, az élelmiszer-ellátást egy hatosra becsülném. Az iparcikkeket? Talán négyesre.

Falusy Zsigmond

Solymár és Wüstenrot

Hivatalosan is

Egy újabb NSZK-beli és Pest megyei település együttműködését hagyták jóvá. Néhány napja vált hivatalossá Solymár és Wüstenrot partner kapcsolata.

A nyugat-németországi Wüstenrot lélekszáma hasonló a Pest megyei községéhez, de ami még inkább sürgette a kapcsolat- felvételt, az, hogy igen sok egykori solymári él ott.

Wüstenrot polgármestere már járt Solymáron, és személyes tapasztalatai is arról győzték meg, hogy mielőbb hivatalossá kell tenni a kapcsolatot. Ez utóbbiról a magyarországi német alapítvány testületé által megerősített engedély szeptember végén megérkezett Solymárra. A község vezetői már készülnek a partnerkapcsolatot rögzítő okirat aláírására, melyben az eddigi együttműködési formák mellett a nyelvoktatás, a képzőművészet és a sport is szerepelhet.

Fémvázas üvegházak

Egyre elterjedtebb a kiskertekben a korai primőrök termesztéséhez a fólia használata. Egy jobb, korszerűbb, nagyobb felületet is beborító fémvázas üvegházrendszert kísérleteztek ki Zsámbékon, a Vegyesipari Szövetkezet fémfeldolgozó részlegében. Termékeiket már több termelőszövetkezet is megrendelte és kiválóan hasznosítja. (Erdősi Ágnes felvétele)

Nem csak gazdálkodóknak

Tovább fejlődhet a tanyavilág

Mint arról lapunkban korábban már beszámoltunk, a Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága október 19-i ülésén felülvizsgálta a tanyák fejlesztésére kijelölt területekről szóló 1975-ös határozatát. Szükségessé tette ezt, hogy az elmúlt tíz-egynéhány évben megváltozott a gazdasági környezet, zöld utat kaptak a vállalkozások, közöttük a mezőgazdasági jellegűek is. Az országos építési szabályzat már azt is engedélyezi,’hogy a kijelölt területeken új tanyákat építsenek. Meg kell je- jegyezni azt is, hogy a földtörvény és a korábban említett építési jogszabály már nem teszi kötelezővé, hogy a tanyát építő, vagy vásárló mezőgazdasági foglalkozást űzzön.

Az érdekelteknek azonban figyelmébe ajánljuk, hogy a

tanyák fejlesztésére nem kijelölt külterületeken továbbra is csak az épületek állagát megóvó karbantartást, felújítást, illetve 25 négyzetméternél nem nagyobb bővítést szabad végezni. Ilyen területeken új lakás építése továbbra sem megengedett. A legalább 1500 négyzetméter nagyságú külterületi földön legfeljebb 30 négyzetméter alap- területű tartózkodó- és gazdasági melléképület helyezhető -eh...........■

A vérehajtó bizottság határozata tartósan fennmaradó tanyás területté nyilvánítja:

Dabas határában a Segesvári úti területet, Alsóbabódot, az öregországút melletti területeket, a Dóri-hegyet, a Beton út, a Vacs! út, és a Szőlő utca melletti területet, a Dabas-szőlőket és a Csárdapusztát.

Bugyi községben Ványt és Ür- bőpusztát; Gyálon a Némedi szőlőket. Hernádon a Fő út melletti területeket, a Lugas dűlőt, a

Hernádi tanyákat. Ocsán a Ciriá- kot és az öregszőlőt. Örkényben a Fő .út, az Árpád út, a Gárdonyi Géza utca környékét, a vágóhidat, a Tatárszentgyörgyi. utat, a Pattyánt és Örkény kirakodót.

Pusztavacson az Árpád-teíepet. Taborfalván a Körösi út, az Alsómajorság melletti területeket, a Német-dűlőt és Űjosztást. Tatár- szentgyörgyön Szálláskát. a Zsák utca, a Felszabadulás útja, a Kossuth utca, a Bokor utca, a Vitéz sor környékét, a Szabadrétet, a Sarlósárt, a Zöldest, a Sze- lenczky-részt, Göbályjárást és Esőpusztát.

Nagykátán az Erdőszőlőt és az Öregszőlőt. Farmoson az öregszőlőt. Tápiószelén a Külsőmezőt.

Tápiószentmártonon. a G.öböly- járást, valamint a vasútvonal és a nagykátai határ közötti területet. Tápióbicskén az Aranyosi- dűlőt.

Ráckevén: az Újhegyet, Dömsö- dön a Kunszentmiklósi út melletti területet, Délegyházán a Gal- la-tanyát, a Varsányi-részt, a Csóka-tanyát, a Gacs-sort de csak a meglévő tanyák területén. Kls- kunlacházán az öregszállás-dülőt és Bankházát. Szigetmonostoron a Lajosmajort, Szigethalmon a régi belterületet.

Az ártalmak nem ismerik a határokat

Mentsük meg a katasztrófától

Szigetszentmiklós, Tököl lakói szenvednek a százhalombattai erőmű s a DKV-ból ömlő gázok miatt, ugyanakkor a százhalombattaiak nem mernek ablakot nyitni, ha az Állati Fehérje Termelő Vállalat irányából fúj a szél, olyan orrfacsaró bűz telepedik rá a városra. A tököli repülőtér zaja zavarja a battaiak, érdiek, szigetszentmiklósiak, szigethalmiak életét. Dunaharaszti és Szigetszentmiklós lakói pedig csak nézni merik egész nyáron át a Duna vizét, hiszen a Csepelen beleengedett szennyeződés alkalmatlanná teszi fürdésre a folyó vizét.

Sorolhatnánk még azokat a gondokat, amelyek miatt keserű perceik vannak a környék lakóinak. Mindenesetre egy tény: a környezeti ártalmak nem ismernek körzethatárokat. A szennyezett levegő éppúgy ártalmas az érdinek, a szigetszentmiklósinak és a battainak egyaránt, s a hangrobbanás ugyanúgy neurózist okoz a szigethalminak, ahogy a tökölinek. Ezek a vitathatatlan tények szinte kényszerítő erővel jelentkeznek naniainkban, s így szinte törvényszerű volt annak a környezetvédő társaságnak a megalakulása, amely a minap gyűlt össze első alkalommal.

Nem kellett noszogatni

Az ötlet a szigetszentmik- lósi Hazafias Népfront-bizottság titkárának, Tóth Jánosnak a fejében fordult meg, s Miklósra invitálta hét település, Százhalombatta, Érd, Csepel, Tököl, Dunaharaszti, Szigethalom és természetesen Szigetszentmiklós környezetvédelméhez értő s e témával foglalkozó szakembereit.

— Olyan csoportot szeretnénk összehozni, ahol a tagoknak mozgásterük van, akik begyűjtik a megfelelő információkat a lakosságtól, s akik

képesek arra, hogy ezeket a megfelelő helyre, a megfelelő 'személyhez továbbítsák — kezdte Tóth János. — De nem akarunk bizottságosdit játszani, abból már van elég, s azok sem működnek úgy, ahogy kellene, s nem uszítani akarjuk a lakosságot, hanem ösz- szegyűjteni az észrevételeiket.

A bevezető gondolatok után az ilyenkor szokásos kezdeti hallgatások, s a „tessék, szóljanak hozzá, elvtársak!” sürgetés helyett szinte kirobbant a jelenlévőkből a felgyülemlett mondanivalók sora. Kezdetben még sikerült fenntartani a parlamentáris rendet, s egyik résztvevő a másiknak adta a szót, ám ahogy egyre beljebb mentek az estébe a környezetvédők, úgy bomlott fel a forma. Szinte egymás szavába vágva, egymás gondolatait kiegészítve, alátámasztva. A szenvedélyesen izzó szavak mögül kiérződött a félelem. Félelem attól, hogy mi lesz a vizünkkel, a levegőnkkel, mi marad erdeinkből, mit hagyunk örökül az utódokra. S természetesen az is megfogalmazódott, hogy nem vezet-e tragédiához az állandóan ismételt, unalomig elcsépelt szólam: nincs rá pénz!

Pedig a pénztelenség nagy úr, s mint afféle mindenható

hatalom, képes elpusztítani azt, amit sokáig elpusztíthatatlan- nak véltek az emberek. Ahogy az egészséges ivóvízről is azt hitték a vízvezetékek kiépítői, hogy kiapadhatatlan forrásból kapja az emberiség. Persze ez csak akkor nem apad ki, ha mellette, vagy még inkább előtte, csatorna is épül.

— Ma még csak a felső talajréteget szennyezzük, de tíz év múlva már az alsóbbakat is, s akkor már a vizünk is veszélyben forog. Ahhoz pedig negyvenhárommillió forint kellene, hogy rácsatlakozzunk a fővárosi ivóvíz- vezetékre — panaszolta a szigethalmi képviselő.

— A fővárosi szennyvizek nyolcvanhárom százaléka tisztítatlanul kerül a Dunába, a többit is csak mechanikai úton kezelik — folytatta a csepeli szakember.

Etűntek az apróvadak

— Azt ugyan határozatban szögezte le a megyei tanács, hogy nem szabad a Gsepel- szigeten szippantott szennyvizet elhelyezni, de azt mór elfelejtették közölni, ■ hogy hová vigyük el. A taksonyi telepre lehetne, de az is betelt — szólt a szigetszentmiklósi környezetvédő.

— Eltűntek a szigetről az apróvadak, nincs nyúl, fácán. Ez nem tűnt fel senkinek? Az pedig köztudott, hogy ahonnan kipusztulnak a vadak, onnan el kell menni az embernek ;s — szólt a tököliek képviselőié.

— Elfelejtjük, hogy az emberek fejében is rendet kéne csinálni. Tudatában sincsenek annak, hogy az állandó égetésekkel, a műanyag hulladékok, fóliák eltüzelésével ugyanolyan környezetszennyezők, mint az általuk bírált vállalatok. De olyat is láttam, hogy egy-két ember, aki elszivárogtatja a szennyvizét, egy egész település ivóvízbázisát elszennyezte — folytatta a du- naharaszti szakember.

Kopaszodnak a gyerekek

— Éjjel kettőkor száz-két decibelt mértünk a repülőgépek dübörgése miatt, pedig negyven a maximális megengedett érték nappal — tette hozzá a szigethalmi körzeti orvosnő. — Csoda, hogy neuró- zisosak a gyermekeink? A tizenegy osztályból hat kisegítő osztály az iskolában! Sok a fiatalkori tüdőrák, a gége-, a nyirokcsomó-, a szájrák. Olyan esetek fordulnak elő a körzetemben, ami ritkaságszámba megy a szakirodalom szerint. A gyerekek kopaszodnak, arról nem is beszélve, hogy a repülőgépek égésterméke és a battai erőmű miatt háromszor annyi az asztmás gyerekünk, mint 1975-ben.

Ha azonnal nem történik valami, nem indul meg a hatékony védelem, semmi sem menti meg a Csepel-szigetet a katasztrófától, ez csendült ki a résztvevők szavaiból. De mivel kezdjék a sok megoldandó feladat közül? Végül úgy döntöttek, hogy a tököli repülőtér környezeti ártalmaival, a sziget vízvédelme érdekében veszik fel a harcot, s megpróbálnak valamit elérni az állampolgárok tudatának formálásában is.

Fiedler Anna Mária

mW iHTifcftlil*