Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-22 / 253. szám

1988. OKTÓBER 22., SZOMBAT

5

Oktasson vagy gondozzon az óvoda?

Partvonalon kívül a régiek

kozások. Szó esett még arról Is, mit szabad behozni és mit nem a gyerekeknek, majd megköszönték s mint mondták, továbbra is várják a szülők társadalmi munkáját.

Az elsőként szóló anyuka panaszkodott. Aggódik kislánya miatt, aki szeptember óta erősen fáradékony, kimerült, éjszaka bepisil, s úgy véli — mivel a gyermek otthoni körülményeiben nem történt változás — mindez a személycserének, illetve az intenzívebb nyelvoktatásnak tudható be. Nem érti — sorjázta gondjait —, miért éppen az iskola előtti csoportot kellett átprogramozni, s erről miért nem tájékoztatták a szülőket kellő időben, hogy gondolkozhattak volna azon, hogy a megváltozott követelményrendszer mellett kívánják-e ugyanabba a csoportba járatni gyermekeiket. Miért kellett elvenni tőlük megszökött, kedvelt óvónőiket, akik az első óvodás lépések megtétele óta fogták az apróságok kezét, ismerték szokásaikat, betegséghajlamaikat, csemetéjük minden apró rezdülését. Az anyuka aggályát fejezte ki amiatt is, miként kívánják majd megoldani az iskolai kétnyelvű oktatást.

Aranyérem a díj

Nóra óvó néni válaszában részben egyetértett az anyuka aggályaival, amennyiben az az előzetes tájékoztatást hiányolta, de — menegetőzött — ők is csak az utolsó pillanatban tudták meg „fölülről”, hogy ezt a nagycsoportot kapják. Majd megnyugtatta a szülőt, hogy a nyelvoktatás játékos helyzetekben történik, s úgy látja, ezt a kicsinyek is élvezik. Egyébként volt már olyan szülő, aki elvitte innen a gyerekét — tette hozzá.

Egy másik anyuka — szinte ellenpontként — reagált' szülőtársa ellenérzéseire, véleménye szerint a fáradékonyság életkori sajátosság lehet, ami nyilván az első hónapok után feloldódik. Az ő gyereke — mint mondta — jól érzi magát az óvodában, és otthon is szívesen fitogtatja újonnan szerzett nyelvtudását.

Ezután szó szót követett, újabb fiatalasszony voksolt az először szóló érvei mellett. Elmondta: nagyobbik gyermeke, aki most iskolás, évekkel ezelőtt szintén ebben az óvodában ismerkedett meg a német nyelv alapjaival, s bár nem ilyen intenzív módszerrel,

mégis jól megtanult németül. Ügy véli, a korához képest csekélyebb stresszhatás érte elsőszülöttjét, mint a most idejáró kisebbiket^

Nőn óvó néni (ő volt a szóvivő kettejük közül) szinte értetlenül hallgatta a felmerült problémákat (nem csoda, hisz pedagógusként még kezdő), de elmondta: minden igyekezetükkel azon vannak, hogy megismerjék a gyerekek szokásait, s azt, ki milyen fejlettségi szinten sajátította el a német nyelvet. A gyerekek iparkodását nyakba akasztható „aranyéremmel” honorál jak, de akad olyan nap is, amikor ilyet senki sem kap.

Enyhe moraj hallatszott a szülők sorai közül, sokan ugyanis nem tudták, miről van szó, egymást kérdezgették, mi is ez a „kitüntetés”?

Jogos reklamáció

Egyébként — folytatta Nóri óvó néni —, ha a kedves anyuka úgy látja, túlterheljük gyermekét, el lehet innen vinni.

Egy újabb hozzászóló az iránt érdeklődött, vajon kislánya még mindig keresi-e Vera óvó nénit? (Ö egyike volt a régieknek.)

A fiatal, szöszke Nóri óvó néni — miközben papucsba bújtatott lábait kamaszos nyugtalansággal dörzsölgette — vidáman mesélte az anyukának, a kislányával már nincs ilyen probléma, először azonban nem tudták, kihez is akar folyton menni a gyerek, ő ugyanis később érkezett, mint ahogy az ovisév elkezdődött, s nem ismerte az elődjét.

Az aggódó szülők megnyugtatására dr. Lizák Tiborné, a Budaörsi Tanács művelődési osztályának vezetője később elmondta: a szülőknek igazuk van, amennyiben a változásról való megkésett értesítést reklamálják. Ebben az óvoda vezetősége is hibás. Ami azonban a jövőt illeti, az induló első osztályokba majdan hirdetés útján kívánnak kétnyelvű oktatásra alkalmas pedagógusokat szerződtetni, örülnének, ha a képzésbe a Zsám- béki Tanítóképző Főiskola is besegítene — német nyelvű speciális kollégiumok indításával —, hiszen mint köztudott, a környék településein sok a német ajkú, s a nemzetiségi nyelvoktatásra való pedagógusfelkészítés jelenleg csak Budapesten, illetve a távoli Sopronban folyik.

Antal Piroska

Munkahelyi művelődés

A belépés díjtalan

Ma, bár a gazdaság fejlődése az elsődleges, mégsem elhanyagolhatóak a művelődés feladatai. Az közgazdaságilag is bebizonyítható, hogy a termelő, alkotó ember műveltsége, kulturáltsága meghatározó tényező. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy az erre szánt pénzügyi források egyre inkább elapadóban vannak. Ezen a felemás helyzeten igyekszik segíteni a maga módján a ceglédi Kossuth Művelődési Központ és Tornacsarnok, a most először, ezen a héten útjára indított kezdeményezésével.

Az előzetesen felmért igényeken és érdeklődésen felbuzdulva tartalmas, színes programokkal kívánnak művelődési lehetőségeket, alkalmakat biztosítani a Cegléden és vonzáskörzetében élő üzemek, vállalatok, szövetkezetek és intézmények dolgozói számára.

A munkahelyi művelődési heteknek keresztelt sorozat előadásai, rendezvényei az érdeklődők számára díjmentesek.

Lesznek előadások az egészségről, a városfejlesztésről, a bűnözésről, szerveznek közönségtalálkozókat Kondor Katalinnal. Vértes Évával, Ilkei Csabával. Kulcsár Kálmánnal, s a közismert Bálint gazdával, azaz Bálint Györggyel. Az érdeklődők választ kaphatnak jogi, pedagógiai, pszichológiai kérdéseikre, s tájékozódhatnak a bel- és külpolitika időszerű kérdéseiről. Az események helyét és időpontját egy kék színű kis programfüzet tartalmazza, amely a művelődési házban, illetve a munkahelyeken megtalálható. A rendezvények egynéme- lyifce — az előadók elfoglaltsága miatt — áthúzódik a jövő esztendőre is, ezért jó, ha ki-ki az érdeklődésének megfelelő előadások időpontjáról a Kossuth Művelődési Központ igazgatóságától kér felvilágosítást.

Budapesti Művészeti Hetek

A Zeneakadémián a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, a Liszt Ferenc Társaság és az Országos Filharmónia rendezésében ünnepi hangverseny lesz Liszt Ferenc születésének 177. évfordulóján. Bevezetőt mond: dr. Trautmann Rezső, a Liszt Ferenc Tár: asá* társelnöke. Közreműködik: Elekes Zuzsa — az 1988. évi Cziffra-alapít- vány díjnyertese, valamint Gergely Ferenc és Lehotka Gábor orgonán. A hangverseny este fél 8-kor kezdődik.

A Fővárosi Tanács dísztermében Markovics Erika, Klézli János és a Magyar Barokk Trió hangversenyére kerül sor este fél 8-kor. A műsorban Telemann, Vivaldi, Bach, Debussy és Donizetti művei hangzanak el. Művészeti vezető: Csetényi Gyula.

Megyénk műemlékei

Százötven éve változatlan

/l Oyömrői tájház egyike az utolsó, még a múlt században épült helybeli parasztházaknak. Múzeummá alakításához a nagyközség lakossága közel százötvenezer forintot gyűjtött össze, es ugyanennyit adott az Országos Műemléki Felügyelő- seg is. Ezenkívül a gyömrőiek sok száz órás társadalmi munkát vegeztek az épületen. A tájházat 1983 őszén avatták fel.

A ház legelső helyisége, a konyha, százötven éve változatlanul áll. Elülső, pitvarnak nevezett részében tartották a kenyerdagasztás eszközeit, itt volt a mosdó, a vizes edények, az aratókorsók. A szabad kéményből fűtötték az utcai szobái, es itt sütötték a kenyeret, a kalácsot, főzték cseréptálakban a különböző ételeket. A kemence nyílásából szabadon távozott a kiáramló füst, itt füstölődött a szalonna, a sonka a kolbász.

A második helyiség a tisztaszoba, amelynek csaknem teljes berendezését özvegy Karsai Lászlóné ajándékozta a múzeumnak. Férje szüleinek — az egykori tulajdonosoknak — fényképe az ágy fölött látható, esküvői és családi fotók, bibliai idézetek, házi áldások, a Kossuth-portré és az aradi tizenháromra emlékeztető festmény társaságában. A szoba nagy, vetett ágyában nem aludtak, inkább dísz volt, amely kifejezte a gazdagságot, és jelezte, mennyi hozománya lesz a férjhez menő lánynak. A sublót felső fiókjában tartották a pénzt, az értékeket, az alsókban a ruhaneműket. A tulipános ládában volt a menyasszony hozománya, később a férfi ruhaneműje. Az itt álló két bábu a helybeli népviselet ünnepi változatát -hordja.

A tájház egyik szobája Gyömrő helytörténetét mutatja be, míg egy másik helyiségben idős Pál Mihály szobrászművész állandó kiállításán kap áttekintést a látogató a gyermekkorától haláláig Gyomron élt Munkácsy-díjas mester életművéről. Bár a művész korszakait legjobban képviselő alkotások hazánk nagyobb gyűjteményeibe kerültek, itt látható műveit családjának művészi alkotásai egészítik ki, ezzel is gazdagítva a tájházat.

A múzeum udvara egy jellegzetes század eleji parasztvorta képét mutatja. A pince még eredeti, fölötte állt a fészer. A parasztszekér mellett egy különleges gép látható, a, cséplőgép múlt századból származó őse, amelyet járgánynak neveztek. Az épület mellett a szövőház van, belül a fő helyen, a százesztendős szövőszék. Ezen dolgozták föl a kenderfonalat, amelynek finomabb szálaiból ruhákat szőttek, a durvább részből pedig zsákok készültek. Láthatók a kenderfeldolgozás eszközei is: az első a tiloló, ezen törték meg a kenderhéjat. Utána a gerebenen megfésülték, megpuhították, majd a rokkán megfonták. Ezután gombolyították, aztán a motollára átvezetve hajtották a fonalat, és indulhatott a munka a szövőszéken. A tevékenység végeredményét a lábitós berendezésen készült ruhák, függönyök reprezentálják.

L v századok folyamán a népek egyik országút ja Gyomron át vezetett. Az ebből a tényből származó hagyománykincseit őrzi a tájház, amelynek kialakításában és ápolásában nagy szerepet vállaltak a helyi történelmi tradíciókat kutató idős Pál Mihály baráti kör tagjai.

M. L.

A szövőszobában a rokka és a szövőszék — mindkettőn még ma is lehet dolgozni

, A Budaörsi Tanács művelö- í dési osztálya — a hatékonyabb í nemet nyelvoktatást elósegtten- ^ do — pedagógusstátust palyá- j zott meg a nyáron. Két, nem- j zetiségl óvónői szakon vég- f zett fiatal tanerőt állított csa- v tasorba a Tavasz utcai nemze- * tiségi óvodában.

A jövő tanévben az 1-es és a 3-as számú iskolában szeretnének egy-egy kétnyelvű első osztályt indítani. Ezért örültek, hogy frissen végzett, „profi” óvónők jelentkeztek. Csakhogy a szülők lelkesedése — lévén gyermekeik utolsó évesek az óvodában — már nem volt ilyen egyértelmű. Egyrészt, mert az új óvónők beállításával partvonalon kívülre kerültek a jól ismert, szeretett régiek, másrészt úgy érzik, a hátuk mögött döntöttek arról, milyen intenzíven folyjék gyermekeik német nyelvoktatása.

Szülői aggályok

E hónap közepén volt az első szülői értekezlet a „nagy ovi- soknak”. A csoportba tartozó gyerekek szüleinek kétharmada helyet foglalt a foglalkoztatóterem apró székecskéin. A falakon körbe-körbe rajzlapra ragasztott színes falevelek, ákombákom házacskák, és a plafonról alálógó színes bo- hócfigurák tanúskodtak az apróságok kétkezi munkáiról. A csoportszoba kellemes, barátságos hangulatot tükrözött. A két, fiatal óvó néni szintén apró székecskéken kucorgott. Vártak még néhány percet, hátha valamelyik anyuka még késik (apuka mindössze egy volt!), azután kezdetét vette a szülői értekezlet. Az óvó nénik röviden bemutatkoztak, majd nagy vonalakban ismertették a gyerekekkel kapcsolatos kívánalmaikat. Többek között, hogy lehetőleg minél korábban hozzák reggel őket, nyolckor ugyanis befejeződik a Játék, s kezdődnek a foglalA füstöskonyha a tányérokkal — még ma is érezni a füst

szagát

(Hancsovszki János felvételei)

RA DIÓ FIGYE LŐ

HUMANISTA KULTÜRA.

Napjainkban hemzsegnek körülöttünk a különféle gazdaságii kérdések. Régi fogalmak új köntösben lépnek elénk, mások pedig most vannak születőben az ipar, a kereskedelem, a pénzügyi világ háza táján. Rendelettervezetek öles hasábokon próbálnak eligazítani közeli és távoli feladatainkról, hogy valamelyest is lépést tudjunk tartani tennivalóinkkal. Közben pedig egyre kevesebb szó esik a kultúráról, az emberi magatartásokat alapvetően meghatározó erkölcsi követelményekről, a művészetek tudatot, világnézetet alakító szerepéről. Ami nélkül nincsen épkézláb gazdaság, a közösség javát szolgáló piac vagy társadalmi megújulás.

Mindez sokakat aggodalommal tölt el. mivel a kultúrát nemcsak kihagyni, hanem — időlegesen akár — háttérbe szorítani sem lehet.

Ez a felismerés vezette a rádióban Bán Magdát, amikor felkérte Király István professzort, hogy fejtse ki bővebben azokat a nézeteit, melyeket korábban a Társadalmi Szemlében megjelent

kerekasztal-beszélgetésben

megpendített.

Mint a 20-iik századi magyar irodalom jeles ismerője, Király István abból indult ki, hogy korszakunk irodalmi művei mennyiben tükrözik a társadalomban, elsősorban a fiatalságban meglévő lelkiállapotot. Némi előzetes fenntartás után — miint mondotta — azt olvasta ki az új versekből és prózából, hogy a mai nemzedék megcsömörlött az üres szavaktól, az erkölcsi követelmények csupán hivalkodó hangoztatásától. Közben pedig elsikkadt a szeméi lyiségek formálása, az egyéni értékek ápolása és még csak gondot sem fordítottunk arra, hogy egy új, szellemében, műveltségében más szabású értelmiség alakuljon ki. Olyan értelmiség, mely nemcsak tanulta, hanem élni is tud a

kultúrával, beleértve a műszaki szakembereiket is.

Igaz, ma még legjobb esetben megmosolyogják, aiki ilyesmit hangoztat, vagy azzal torkolják le, hogy a haladás kerékkötője. Hiszen a humanista kultúra miért lenne szükséges egy mérnöknek? Éppen ennek a szemléletnek a megváltoztatása ilenne a jövő egyik égető feladata.

Van arra példa Európában, hogy egyes országok védőhálót vonnak a kultúra köré. Vagyis különféle kedvezményekkel, anyagilag és a szolgáltatások térén egyaránt támogatják a humanista szellem térhódítását a legszélesebb körben, beleértve a szakembereket is. Érdemes volna nekünk is tanulni a példákból.

SZABÁLYOK ÉS LOGIKA.

Az emberek szinte naponta bosszankodnak azon, hogy értelmetlen szabályok törnek borsot az orruk alá az élet különféle területein. Hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy a hivatalok öncélú packázásának vagyunk alanyai, noha csak az íróasztal másik oldalán ülő bürokrata kényszerű gondolkodásának tünetei az elemi logikával homlokegyenest ellenkező előírások. Erről beszélgetett a legutóbbi Törvénykönyv című adásban Szigethy Anna riporter és dr. Madarász Tibor professzor. Ki érti például azt — hangzott el egy eset —, amikor á vámhivatal egy külföldről érkezett orvosság kiadását csak a kezelőorvos javaslatával együtt engedélyezte, jóllehet ez a küldeménnyel együtt visszaérkezett és így eleve a tisztviselő kezében volt.

Sajnos ezen a téren rendet teremteni csak kemény huszárvágással lehetne. Bizottságokat kellene létrehozni, melyek döntenének a meglévő értelmetlen szabályok eltörléséről. Ám a bürokráciát nem lehet egy csapással földre teríteni, A nyomtatványok serege újraszülné magát és így az eljárásinak nem volna se vége, se hossza.

Szombathelyi Ervin