Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-22 / 253. szám
6 Titian 1988. OKTOBER ZZ] SZOMBAT Megkopott Szentendre Hátrány a fejkvóta miatt Különböző fórumokon emlegették már, hogy a fejkvóta szerinti pénzelosztás hátrányba hozza az idegenforgalom nyomásának kitett településeket. Kétségtelen ugyanis, hogy a látogatók tömege nemcsak hírnevet, pénzt hoz, hanem a legzsúfoltabb négyzetmétereket, múzeumokat „koptatja” is. Szentendrén nyomatékosan áll a fenti tétel, mert a turisták 99 százaléka a belváros és a Kovács Margit Múzeum „földjét” tapossa. Szó ami szó, a település belvárosa a vendégjárás nélkül is alaposan leromlott volna. így meg felgyorsult az aszfalt széttöredezése, a salétromos házfalak kopása, a Teátrum előadásaihoz kapcsolódó házrongálás. Nem kell takargatni, hogy a helyiek gyakran szégyellik magukat amiatt, hogy a turisták a szegénység eme bizonyítékait testközelből láthatják. Ám az átlag külföldi szeme csak-csak elsiklik a szép formák, fagyizók, műalkotások irányába, s emlékeiben talán a település „összbája” ragad meg. A napokban azonban az ASTA tartja kongresszusát Budapesten. A világ idegen- forgalmi szakembereinek leg- tapasztaltabbjai tisztelik meg Szentendrét is. A „vezérkar” több órát tölt városnézéssel. Kell-e ecsetelni, hogy mi lesz a véleményük a színehagyott, elhanyagolt Fő térről, s a belőle kifutó utcákról? Ezek a vendégek a legkisebb hibát is észreveszik, s kialakítják véleményüket városunkról. Elkerülhetetlen ez a Canossa-járás? Igen, mert senkinek nem lehet megtiltani, hogy szabadon oda menjen, ahová akar. Pláne akkor, ha magas rangú vendégekről van szó. Ki törődik azzal, hogy az egyenlösdibe beleszegényedett város lakóinak arcpirító ez a látogatás? V. M. Eltűnt 18 tonna rézkábel Még sokáig csak egy vágányon •/ A Csepel-sziget HÉV- és vasúti közlekedéséről tár- ^ gyalt nemrégiben a Pest Megyei Tanács ráckevei és ^ szigetszentmikiósi tanácstagi csoportja. A megbeszélé- ^ sen részt vettek a BKV és a MÁV illetékesei. Az ei- ^ hangzottakról Földváry Zsuzsannától, a Ráckevei Tali nács osztályvezetőjétől kértünk tájékoztatást. Vágóhídi állomás Amint megtudtuk, a BKV- nál is osztják a lakosság és a helyi tanácsok véleményét, miszerint a ráckevei HÉV pályarendszere és a szerelvények elavultak, sok a hibalehetőség. A szűkös anyagiak, az állami támogatás csökkenése visszaveti az egyébként szükséges fejlesztéseket. A budapesti Vágóhíd és a ráckevei végállomás közötti pályaszakasz rekonstrukciójára mindössze 304 millió forint jut ebben az ötéves tervben. A munkálatok első — mostani — ütemében nyolcvan- négy kilométer hosszan újítják fel a vágányokat, ezenkívül korszerűsítik az állomásépületeket, átvizsgálják a járműveket, folyamatosan cserélik a felső vezetéket. A du- naharaszti állomás átépítésére már csak a következő ötéves tervben kerülhet sor. A hatkocsis szerelvények fogadására alkalmas csarnok kialakítása 1991-ben kezdődik. Az elavult vasúti berendezések rekonstrukciója jövőre esedékes. Tökölön már működik a biztosítási rendszer, az egyvágányú szakasz azonban Ráckevéig nincs biztosítva. A kiviteli tervek most készülnek, Szigetcsépen lesz a mintaállomás. Sajnálatos hír, hogy ismeretlen tettesek 18 tonnányi rézkábelt loptak el a Ráckeve—Vágóhíd közötti szakaszon, az ügyben nyomoz a rendőrség. A felújítás során 21 milliós költséggel földkábelt fektetnek le, hogy megelőzzék a hasonló eseteket. A vállalatnak sok baja van a rongálókkal, randalírozókkal is. Nem kevésbé a szemetelőkikel. Egyre többet törődnek a környezet megóvásával, ám ennek kevés a látszatja. A BKV a következő, a VIII. ötéves tervben 693 milliót költhet rekonstrukcióra. Ennek keretében tervezik a vágóhídi állomás áthelyezését, amelyet az úthálózat korszerűsítése indokol. Száguldó vonatok A tanácstagok kérdéseire válaszolva a BKV szakemberei elmondták, hogy hosszú távon egyvágányú közlekedéssel kell számolni. A második vágány kiépítése — a szükséges biztonsági berendezésekkel együtt — 680 millió forintba kerülne. Ezért erre majd csak a IX. ötéves tervben lehet visszatérni. A járművek cseréje is csak a VIII. ötéves terv végén kezdődhet meg. Ennek nemcsak a pénzhiány az oka, hanem az is, hogy egyelőre nem válogathatnak a korszerű típusok között. Jobban figyelembe veszik az utasok igényeit, egyeztetik a menetrendet az üzemekkel, a vállalatokkal, igazodnak az idegenforgalomhoz, még a sokat szidott fűtésen is lehet javítani — ez Újat vagy újjáépíteni? Vita a ráckevei hídról — Nem csupán a megyei tanács közlekedési osztálya képvisel a ráckeveiektől eltérő véleményt a híd sorsával kapcsolatban — mondta Kuszák János, a közlekedési osztály helyettes vezetője, akit a csütörtöki számunkban megjelent írásunkkal kapcsolatban kérdeztünk. Mint ismeretes, a helybeliek kicsit távolabb új közúti hidat szeretnének, míg a megye azon a véleményen van, hogy a jelenlegi helyén kell újat építeni. Huszák János szerint a megyei mezőgazdasági és építési osztály munkatársai is ez utóbbi mellett vannak, s ezt támogatják a környezetvédelmi szakemberek. Az új híd mellett szól, hogy a történelmi településmagban csak jelentős mértékű szanálással lehetne szélesíteni az utakat, míg a Ráckeve határában megépülő új hídnál nem lakóházakat, csak üdülőket érintene a kisajátítás. Ezzel a megoldással addig is viszonylag zavartalan maradna a közlekedés, amíg amaz elkészül. Míg, ha a régi helyén emelnek újat, pontonnal vagy ideiglenes kompjárattal kell megoldani Ráckevénál a Csepel-sziget és az alföldi rész közúti összekötését. Nincs még hivatalos döntés a kérdésben, s mindenképpen a legésszerűbb megoldásnak egy tervpályázat kiírása látszik, amely az MO-ás autópálya figyelembevételével szervezné a sziget, s különösen a ráckevei rész közlekedését. A tervek szerint ennek eredménye alapján jövő év közepére születhetne végleges döntés a híd helyéről. M. K. A tedd ki, „hadd hűljön”-embert kinézik innen Haszonnal számol a vállalkozó Samu László részlegvezető eredményekről számolt be Ki a nyertes? Leértékeltek egyes csillárokat az egyik üzletben. Pontosabban nem is az egész csillárt. Az árcédulán ugyanis olvasható a régi ár, mely át van húzva, alatta az új ár, de az sem az igazi, mert ahhoz hozzáadandó a burák ára. tgy például a 870 forintos csillár leértékelt ára 670 forint, de burákkal együtt 150 forinttal több. tgy a leértékelt csillár mindösz- sze 50 forinttal kevesebb, mint a teljes árú. De ha a kedves vevő esetleg egy másfajta, drágább burát választ, akkor leértékelt csillárja többe kerül, mint egy nem leszázalékolt. Lehet, hogy egyszer még azt is megérjük, hogy a kávéskészlethez a kávéskannát, a cipőhöz a cipőfűzőt, a kabáthoz a gombot külön kell megvennünk. Akkor már csak abban bízhatunk, hogy egy leértékelésnél a kabátot értékelik le és nem a gombot. U. E. azonban nem helyettesítheti a műszaki fejlődést. A MÁV illetékese arról számolt be, hogy a két vonzás- körzetet érintő Budapest—Ke- lebia vonal alsó szakaszán megkezdődött a rekonstrukció. Ennek keretében egyebek között számítógépes vezérlésű forgalomirányító berendezést állítanak munkába, s előreláthatóan 2000-ig kiépítik a második vágányt is. A régi felújításával 1990-ig Tassig jutnak el. A szakemberek azt várják, hogy a vonatok — egyes szakaszokon — elérhetik ■ fnajd a 160 kilométeres óránkénti sebességet is. Fedett várakozó A tanácskozáson többen kérték, hogy a MÁV létesítsen Dunavarsányban egy megállót, mi több, egy nagy állomást. Erre nemcsak a helybélieknek volna szükségük, hiszen az üdülőterületeket is Varsányon keresztül lehet megközelíteni. Azt a választ kapták, hogy nincs számottevő teherforgalom a községben, ezért nem kell állomást sem építeni, egy fedett várakozó kialakítása azonban valóban indokolt. K. L. Samu László azt mondja, nem sokan vállalkoznak az országban arra, hogy a termelőszövetkezetek alaptevékenységei közül bármelyiket is átalánydíjas szerződés szerint üzemeltessék. A pénzügyminisztériumi tanácskozásokon, ha jól emlékszik, csak 5-6 hasonló vállalkozóval találkozott. A szentmártonkátai Kossuth Termelőszövetkezet pedig már tavaly becsukta a szemét s azt mondta: aki mer, az nyer, rizikó nélkül nincs siker, s belevágott. Megbízták Samu Lászlót az átalánydíjas szarvasmarhatartó és -tenyésztő részleg vezetésével, mondván, fiatal vagy, tele ötlettel, energiával, ebben a dologban meg nagy a lehetőség. — Éjszakákat nem aludtam akkor — mondja Samu László. — Istenkísértés ilyen régi telepen ez a rendszer, gondoltam, hiszen az istállók az 1960-as években épültek, a technológia is akkor alakult ki, a legifjabb épületünk is legalább húszéves. Aztán úgy gondoltam, valóban fiatal vagyok s most kaptam egy lehetőséget. Sokan ígérgették egy-egy újítás, változtatás után, meglátod ember, megütöd a lábad, de nem így lett. Három évre szól a szerződés, aztán értékeljük a munkát, de már most eredményről tudunk beszámolni. Az átalánydíjas rendszer lényege, hogy a vállalástól függően limitált a létszám. Amikor 1987. január elsején belevágtak, hét százalékkal csökkentették a létszámot, s a három korábbi vezető is új munkakört kapott a szövetkezetben. Most a megengedett 37 helyett 35-en dolgoznak, a munkának becsülete lett. A dolgozók bére az adózás előttihez képest 30 százalékkal emelkedett, de ezt nem könyveli igazi sikernek Samu László. — Tavaly a nyereségünk a fizetés arányában 8—15 százalék volt. Természetesen differenciáltunk, így például Kovács István ellető ez évi 78 ezer forintos alapkeresete után a nyereséggel bruttó 175 ezer forintot keresett. A pénzt a negyed-, fél-, majd a háromnegyedéves záráskor megelőlegeztük a dolgozóknak. Beszélgetés közben járjuk a régi épületeket. Az állatállomány, amelyet a szövetkezettől bérelnek, 300 tehénből áll és a szaporulatból. Most 140 borjú és 240 üsző jelenti ezt, s Samu László újítása folytán sikerült a borjúelhullást az előző évek 15-20 százalékához képest 4 százalékra leszorítani. A hizlalás, éppen a régi technológiák miatt, itt nem üzlet. Ezért a bikaborjakat 140—200 kilós súlyhatárok között kilónként 60 forintért eladják a fóti Vörösmarty Termelőszövetkezetnek. Az üszőket továbbtenyésztésre tartják, a nem megfelelő egye- deket eladják az állatforgalmi vállalatnak. — Jó a tejhozam, tavaly 5175 litert fejtünk tehenenként, az idén 5200 liter a cél. Kilenc asszony dolgozik ezen a területen. Nálunk mindenki egyben vállalkozó is, s nem félünk az újítástól sem. Például az egyik istálló, amelyben 52 tehén van, teljes mértékben egy házaspár gondjaira van bízva, övék a felelősség, de övék a pénz is. Itt a tedd ki, „hadd hűljön’’-em- ber nem marad meg, a többiek egyszerűen kinézik maguk közül. Van természetesen gond is. ,A rifiegtartdsra nem vállalkozhatnak, nincs megfelelő le- ''|éféíé?ülyét,'J^z^rf a tejelőmarhák karámban vannak, az istállóban levőket zöld lucernával takarmányozzák, télen zöldségfélével etetik. A jövő esztendő a finomítások éve. Igazi előrelépés csak ezután következhet.- Az idén 23 millió forint árbevételt várnak, amiben benne van a 4,1 millió forintos tejdotáció is. Minden évben átdolgozzák a tervet, ez alapján állapítják meg, mennyi átalánydíjat kell fizetniük a téesznek. Az első évben ez 3 millió 950 ezer forint volt, az idén 4 millió egyszázezer. Jövőre? Csak több lehet ... Beller Ágnes Kovács István elletőnek megérte (Vimola Károly felvételei) Százhalombatta képzőművészeti élete Szellemiséget ápoló tárlatok A Matrica Múzeum gazdag régészeti, helytörténeti gyűjteményét múlt év decemberében avatták fel. A szemléletesen rendezett állandó kiállítás ötletesen mutatja be Százhalombatta sok ezer éves történetét. Poroszlai Ildikó, a táj sikeres régésze szép edényeket, urnatemetőt tárt fel, a nagyrévi és vatyai kultúra emlékeit Kovács Tibor hívta elő a föld mélyéből, még 1963- ban. Gazdag anyag jelzi a Százhalombattán feltárt vaskori és a római kultúra emlékeit, különféle használati tárgyakat, fürdőmaradványt, őrtoronytáblát. Szellemes a török mi- niatúra, mely a Százhalmot sátrakkal ábrázolja. Szerb koszorúk, kerítőhálók, fenékhorgok, szépen berendezett cipészműhely érzékelteti a történelem néprajzi hátterét. Az utolsó terem fölvonultatja a városi fejlődés tárházát, a Dunamenti Hőerőmű építésének folyamatát, a Dunai Kőolajipari Vállalat desztilláló- üzemét, az esti fénypanoráma fotóit, melyek térben horgonyzó hatalmas kikötőnek láttatják Százhalombatta gyáróriásait. Poroszlai Ildikó, aki egyben a Matrica Múzeum igazgatója, időszakos tárlatokkal is növeli az érdeklődést. Ennek keretében mutatták be a Mindennapi kenyerünk című dokumentációs anyagot, Németh Ágnes kisplasztikáit, érmeit, Stössel Nándor szobrait. Jelenleg a kecskeméti Naiv Festők Múzeumából láthatnak az érdeklődők egy jól válogatott kollekciót. A százhalombattai Matrica Múzeum évezredek művészetét, múltat, jelent, szobrásza- tot, kerámiát, festményeket összegez egységes látvánnyá. Időnként játszóházakat is tartanak itt, hogy az iskolások megszokják és megszeressék a múzeumi környezetet, mely jól szervezett könyvtárral is várja a helyi ifjúságot. Érdekes és fontos alakja Százhalombatta képzőművészeti életének Fischbein Nándor grafikus és szobrász. Elmélyült szobrokat, rajzokat alkot. Mindazonáltal lenyűgöző, hogy az elmúlt két esztendőben iskolákban, a Százhalom Étteremben, a DHV üzemi klubjában egymaga több mint száz kiállítást szervezett, rendezett battai alkotók, de Szabó Lajos és Victor Vasarely, Thoman Gyula, Szamosi Horváth Tamás és mások műveiből is. Ez lenyűgöző közművelődési tevékenység, Fischbein Tamás egyszemélyes intézmény. Újabb tette, hogy februárban húsz grafikai lapját a Matrica Múzeumnak adományozta. A ceruzarajzok, linók, szén- és tusrajzok hídépítőket, hegesztőket, a munka népét ábrázolják, de érzékeltetik századunk problémáit is. Fogalmazása világos, arra törekszik minden idegszálával, hogy folytassa a magyar grafika értékes hagyományait, megtett útját. Bronzkori Mindez alapozza a százhalombattai képtár tervét, mely előbb vagy utóbb szintén az itteni képzőművészeti élet rendszerességét gazdagítja új és új árnyalatokkal, esztétikai élményekkel. E folyamat gazdája lehet a művelődési központ, ahol nagy sikerű tárlatokat tartottak Balogh László, Pál Mihály, Juhász Erika műveiből. Időszerű az alkotói türelmetlenség, mely szebbet, jobbat, többet akar előhívni a hely lehetőségeiből. Százhalombatta hazánk ipari városa, ahol a képzőművészet is jelentős alkotásokkal vonul fel: Gádor István színes kerámiafalával. Varga Imre és Rózsa Péter köztéri szobraival. Szépek a színes gyermekrajzok is a házak tűzfalán. Losonci Miklós edények
