Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-19 / 250. szám

Lakossági fórum A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 250. SZÁM 1088. OKTOBER 19., SZEROA Järveitpää és Vác megállapodása „Letettük a barátság alapkövét...” A Järvenpää és Vác közötti testvérvárosi kapcsolatok 1989—1991 közötti programjáról írtak alá megállapodást a két város vezetői. Kaarle Salmivuori polgármester és Aarne Sukander választmányi elnök váci látogatásának végén, a városi tanács Järvenpää termében került sor az ünnepélyes aktusra. Az aláírást megelőzően dr. Olajos Mihály, a városi párt- bizottság első titkára köszön­tötte a finn vendégeket, majd dr. Bóth János tanácselnök beszélt az előkészítő munká­ról, amelynek eredményeként került a két fél elé a követ­kező három év programját rögzítő dokumentum. — Az előkészítés során megegyeztünk a fő irányok­ban — mondta a tanácselnök —, és néhány olyan lehető­séggel is foglalkoztunk, amely­ről a gyakorlat dönti majd el, hogy tudunk-e vele élni. Ha nem is sikerül teljes mérték­ben, a szándékunk minden­esetre nemes volt. Tartós együttműködés Ezután dr. Bóth János át­adta a város ajándékát, majd Järvenpää polgármestere és választmányi elnöke, illetve, Vác tanácselnöke és a tanács vb-titkára aláírta a — váci nyomda által magyar és finn nyelven elkészített dokumen­tumot, amely bevezetőben megállapítja: „A Järvenpää és Vác városok közötti testvér- városi kapcsolatot mindkét vá­ros vezetői tartalmasnak mi­nősítik. A két város és a két nép közötti testvéri-baráti kapcsolatok fenntartása és to­vábbi elmélyítése érdekében kölcsönösen a tartós együtt­Mozi Kultúr filmszínház: (Lenin út 58.): október 19-én fél 6- kor és fél 8-kor az Ördög jobb és bal keze című olasz-r NSZK-beli westernparódiát vetítik. Főszereplők: Búd Spencer és Terence Hill. Videóprogram: Délután 5 és és este 7 órakor a Bolondos újoncok című francia film­vígjátékot játsszák. Rendezte: Claude Zidi. működésre törekednek. Ennek érdekében mindkét város ve­zetői az év végén lejáró prog­ram további folytatásában ér­tenek egyet, s e dokumentum­ban az 1991. év végéig e program elvi módszereit és az 1989. év konkrét tennivalóit fogalmazzák meg.” Elvek és gyakorlat A megállapodás rögzíti a kapcsolatok általános elveit — egyebek között a fiatalok kölcsönös bevonására, szerep- vállalására való törekvést —, a hivatalos programegyezteté­sek rendjét, az együttműködés fő területeit. A hároméves programban szerepel a Ma- gyar—Finn Baráti Társaság megalakítása, a turizmus le­hetőségeinek kihasználása, építészeti, gasztronómiai, szo­ciálpolitikai tapasztalatcsere, áruházi csere, kulturális és sportdelegációk cseréje, ta­pasztalatcsere a tanácsi intéz­mények fenntartásáról, gaz­dálkodásáról, valamint a fia­talok kölcsönös táboroztatása. A dokumentumban szerepel, hogy a hároméves programból mit szándékoznak a következő évben megvalósítani. A jövő érdekében Az aláírást követően Kaarle Salmivuori polgármester ér­tékelte a megállapodást. — Véleményem szerint tör­ténelmi jelentőségű lépést tet­tünk: először írtunk alá ponto­san meghatározott tartalmú és meghatározott időre szóló megállapodást. Az eddigi kap­csolat megmutatta, hogy van lehetőség a fejlődésre. Ma je­lentős lépést tettünk a jövő érdekében, hogy a finn—ma­gyar barátság és a két város barátsága a jövő nemzedékek­ben is tovább éljen ... Letet­tük a barátság alapkövét, és erre már könnyebb felépíteni a jövőt jelentő épületet. Nagy szerencsének tartom, hogy je­len lehettem ezen az esemé­nyen — mondta befejezésül Kaarle Salmivuori, majd át­adta dr. Bóth János tanács­elnöknek Järvenpää ajándé­kát, a város jelképét, egy szárnyas lírát. B. J. Vitafórum A várospolitikáról Várospolitikai vitafórumot rendez két lakóterületi párt- szervezet, az 1-es és 2-es szá­mú alapszervezet 1988. októ­ber 20-án, 15 órai kezdettel, a városi pártbizottság székhá­zának földszinti előadótermé ben. A vitafórum előadója dr. Bóth János, a városi tanács elnöke, aki várospolitikai tár­gyú kérdésekre válaszol. A vitafórum nyilvános, minden érdeklődőt szívesen látnak. A gyerekekre lehet számítani Kell a hulladék a EVZÉH-nek? ősz van, hulladékgyűjtések ideje. A MEH-telepek mind- annyiunkat biztatnak, vigyük hozzájuk az összegyűjtött pa­pírt. a hasznavehetetlen fém­tárgyakat, rongyokat. Azt hi­szem, a biztatás ellenére is kevesen vannak közöttünk olyanok, akik a háztartásuk­ban fellelhető hasznos hulla­dékkal időről időre kigyalo- golnának vagy kiautóznának a Rádi úti telepre. Az iskolá­sokra azonban már évek óta lehet számítani... ök nem restellnek becsön­getni régi újságokért, lim­lomért. Az általános iskolák vezetői ilyenkor vagy tanítási szünetet adnak vagy délutá­nonként mozgósítják a gye­rekeket, akik mindig szívesen jönnek, neveznek be az osz­tályok közötti versenybe. A Hámán Kató Általános Iskolá­ban az elmúlt héten áldoztak két délutánt ilyen akciókra, de sajnos hétfőn, amikor o MÉH-telepről nem jött meg az Ígért szállító teherautó, el­romlott a kedvük. A hulla­dékot az udvaron halmozták föl, s félnek, hogy óhatatla­nul baleset történik. Az isko­la vezetői, gondolták, meg­érdeklődik, miért késik a gép­kocsi. de a telefont egy go­romba hangon elutasító férfi vette föl. s közölte, jobb dol­guk is van annál, mintsem az iskolákhoz rohangáljanak. „Most kell vagy nem?” — kérdezik az iskola vezetői. Akiknek ezek után elment a kedvük az egésztől. Kérdé­süket továbbítottuk Török Gá­borhoz, a MÉH-telep vezető­jéhez. — Nemrég szereztem tu­domást a dologról, és nagyon helytelenítem, ami történt. Ki fogom deríteni, ki volt az a dolgozó, aki ilyen hangnem­ben válaszolt. Az iskola való­ban elő volt jegyezve arra a napra, ötven-hatvan közül azonban becsúszik néha, hogy nem tudunk gépkocsit külde­ni a megbeszélt időben. En­nek az esetnek is van ma­gyarázata. Már hetek óta nem Kaptunk üres vagonokat a cu­korrépa-szállítások miatt. Azon a bizonyos hétfőn végre 14 érkezett. Ezért minden erőnk­kel ezek megrakásával fog­lalkoztunk. — Akkor talán már túl van­nak rajta. Akár el is hozhat­nák a szóban forgó szállít­mányt. De nem csodálkozom azon, ha az igazgatónő vagy a helyettesei nem mernek újra jelentkezni. Senkinek nem hiányzik, hogy ilyen hangon válaszoljanak. Ezért én kér­dezem, ki tudnak-e menni a szóban forgó iskolába? — Természetesen! Még a mai napon elhozzuk, amit gyűjtöttek. A modortalan dol­gozót pedig felelősségre vo­nom. Utólag is elnézést ké­rünk — mondta Török Gábor. D. Z. A beépítésről Lakossági fórumot tartanak október 19-én, ma 17 órakor a Gábor József iskolában a Földvári téri ABC mellett lé­tesítendő cukrászda és bar- kácsbolt — sok vitát kiváltó — építési terve ügyében. A felvetődő kérdésekre Philipp Frigyes városi főépítész vá­laszol. Csütörtökön Taxiszünet Napok óta gyászszalaggal közlekednek a taxik szerte az országban. Gyászolják kollé­gájukat, aki október 11-én Székesfehérvárott vált gyil­kosság áldozatává. Az október 20-i, csütörtöki temetésen a váci taxisok Is részt vesznek; a Dunataxi képviselője értesítette szer­kesztőségünket erről. Egyúttal kérte, hogy tudassuk a város lakosságával, hogy a Dunata­xi gépkocsivezetői október 20- án reggel 6 órától október 21- én reggel 6 óráig nem dolgoz­nak. Vácott és Szokofyán Szüreti vigasságok Ideérett a szőlő a váci dom­bokon. A tangazdaság szőleje hangos a diákszótól. A gaz- dászlegények minden évben kiveszik részüket e nemes munkából. Pénteken az utol­só tőkét is megfosztották fürt­jeiktől. Erről, hagyomány sze­rint. meg kell emlékezni. A népünnepélyt a diáktanács, a kollégium, a KISZ vezetői, Baltay Kristóf, Nagy Szabolcs, Sebők Szilárd szervezik a tagság szorgos közreműködé­sével. Vác városon végig a kor­dákon vágtázó falubírót és szép nejét a színes viseletbe öltözött sokaság követi nagy zenebona közepette. Húsz lo­vas alkotja az előkelő oldal­védet. A tanácsháza előtt megtorpan a menet; az Olajos- tánccsoport mutatja be fer­geteges táncait. Közben a Ká­ra kisbíró, a frissen sajtolt szőlőnedűt kínálja a szomjas érdeklődőknek. Tisztelt Szerkesztőség! Ha nem is üt az óra... Kedves barátom, Boda Jó­zsef cukrászmester kitűnő esz­tétikai érzékről árulkodva, ar­ra hívta fel a figyelmemet, hogy a Március 15. téri régi kórház tetőzetén, feltehetően a régi Irgalmas kápolna tor­nyán, nincs minden rendben. Ügyanis, a torony órája rend­kívül elhanyagolt, romos álla­potban van. Pedig talán nem is olyan nagy költséggel rend­be lehetne hozatni, ha nem is mechanikusan, de a számlapot a mutatókkal megtisztítani, kifényesíteni talán minden­képpen érdemes lenne. Talán Cseri Csaba, a gödi tsz építési főágazatvezetöje is tudna ebben segítséget adni, hiszen éppen a szemközti mű­emlék épület korhű felújítása kapcsán vallotta szenvedé­lyének a régi értékek megóvá­sát! Köztudomású, és mi váciak büszkén valljuk, hogy a Már­cius 15. tér közép-európai vi­szonylatban egyike a legszebb barokk városközpontoknak. Meggyőződésem, hogy ez a felújított toronyóra tovább emelné a nem mindennapi városkép látványosságát! Brezovich Károly Összefüggések A bőrbetegségekről Október 19-én, szerdán, 17 órakor tartja következő ösz- szejövetelét a cukorbetegek klubja. Ezúttal dr. Simon Jó­zsef bőrgyógyászt hívják ven­dégül, aki a bőrbetegségek és a diabetes összefüggéseiről beszél. A találkozó helye a ré­gi, a Madách Imre Művelődé­si Központ 34-es terme. A város lakói immár szá­mon tartják a mezőgazdasági szakközépiskola tanulóinak hagyományos, vidám szüreti felvonulását. A nyárbúcsúztató ezzel nem ér véget. Az iskola udvarán a bográcsállványok alatt lo­bog a láng. Zajlik a főzőver­seny. Az osztályok vetélked­nek. Készül a Martinék-gu­lyás, a Darnyi-pecsenye, az Egerszegi-palacsinta. A test­vériskolánkból, az Ipolyság­ból érkezőknek a Bella-Bayer birkapörkölt. A zsűri tagjainak ugyan­csak nehéz a dolguk, de az bizonyos, hogy a verseny be­fejeztével mindannyian nehe­zebbek lettek. Véget ért a szüret Szokolyán is. A községben háromévi szünet után visszatértek a ha­gyományokhoz: a kisbíró új­ra hirdette: szüreti mulatság lesz a faluban ... B. A. A váci szakközépiskolások bemutatója a Konstantin téren A csönd kútja mélyén E mlékszem egy asszonyra, egy fájdalomobeliszkre, a csönd kútja mélyén élő, tö­pörödött lekű-testű siketné­mára. Régen porába omlott már, de naponta emlékezem rá. Olyankor, amikor föllelem a fájdalmat e kínnal szült vi­lágban. Amíg élt, gyakran találkoz­tam a környék egyetlen néma, furcsa torokhangon gajdoló lakójával. Róla szól ez az írás. ★ Néma. Csak szemei, kezei, lábai, karjai beszélnek-moz- dulnak. Szapora remegésekkel tekeri a kút kerekét, húzza a láncot. Cipeli a vízzel teli vödröt, félve szalad a szőlő­sorok között, a szilvafák alatt. Moslékot kavar, azt önti az ólban jussukat kérő kocák vá­lyújába. Gyalogol az a sze­gény árva a három kilomé­terre levő vegyesboltba. Oda és vissza. Teli táskák súlyától görnyedő gerinccel, tavasztól első dércsípésig meztéláb. Csodálkozó szemekkel lesi az emberi szájak mozgását, a csönd kútjába hullott életében csupán szemmel követhető reflexszé satnyul a vibráció, a madárdal, a kutyaugatás, a részegek óbégatása, a boltos nevetése. Átsiet az udvaron, a hatal­mas vidéki ház portáján. Lába mögött vicsorogva csahol egy kutya, a háziak őrizője. Itt la­kik a néma öreglány, édes szülei házában, a testvérénél. A testvére is nő. Anya. Nagy­mama. Szereti unokáit, szeret­te a zenét, imádta a táncot. Siet a néma az udvaron át, mögötte szalad öregasszony nővére, aki egy vizesvödröt nyom a szenvedő néma kezé­be. Hozd tele, bírod. Megy a néma nő, kezében a vödör, szemében szenvedés. A kerítésen túli, szabad világban találkozunk. Együtt megyünk a kúthoz, poroszkálunlt az őszi, dérlepte homokon. Raj­tam vastag talpú cipő, az ő lábán madzaggal átkötött ba­kancs. Harisnyát talán sose látott ez a lány. Hatvanéves lány. Mutatja sebhelyeit. Arcán, nyakán, kezén tüskés ágak nyomai. A gazdasszony verte meg. A testvére. Mert nem ugrott elég gyorsan, mert azonnal indult valahová, mert sokat evett, mert diót tört magának titokban. Állunk a kútnál. Szipogva, gurgulázva sír a néma, zokog a hatvanéves lány. Fölemeli fejkendős fejét s körbenéz: jaj, nehogy meglássa a nővére a panaszt. Most lendíti kezét, a napra mutat, azután a föld­re. Imitálja a nyugvó embert, a békés halottat. Remeg a szája, remeg ennek az ember­nek mindene. Karórámat lesi, odakap s mutatja: Nem sok időm van már... Miért is szü­lettem? Minek, kinek is szü­lettem? Sírunk egy versnyit. Itt van mellettem ez a.* em­ber, a néma öreglány, akit cselédnek neveltek, férfiak kapcájának, tanyasi asszonyok mindenre alkalmas senkijé­nek. Nem ígv mondja, persze, hiszen a csönd kútja mélyén, hol éppúgv váltakoznak az éjszakák a nappalokkal, mint a hanghullámoktól terhes vi­lágban, nem mérik az időt. Ott csak az örökös csöndet ismerik, miben torz mozgássá satnyul minden harmónia. Beszélgetek a néma asszony­nyal. Idegen nyelvet tanulok, a siketnémák nyelvét. Apró emberke a nő, mutat­ja, hajoljak le. Lehajtom a fejem, ő oda­húzza az övéhez s szájával arcomra cuppant. összefoly­nak könnyeink. Imát mondunk. Bensőnkben szólal az ámen, amikor fölrez­zen a néma asszony: ott, a kerteken túl, szalad felénk a testvér, a nagyhatalmú asz- szony. Kezében vesszőnyaláb. Eliramlik mellőlem a néma. Jön felém a nagyhatalmú asszony. Szemében indulat vibrál, keze idegesen reszket. Megvetően hátat fordít, csak fejével int a némának: Gye­re. Az udvar sarkában nagysző­rű, fekete kutya lefetyel. Bab­levest kap ma ebédre a derék házőrző. A gazdasszony meg­simogatja, szinte kérleli a ku­tyát: — Kérsz még, Kormos? ★ Ismertem egy nőt, a csönd * kútja mélyén élő, névte­len embert. Régen elporladt már, de naponta emlékezem rá. Olyankor, amikor föllelem a fájdalmat ebben a kínnal született világban. Ezen az őszön lenne hetven­éves az az árva. Besze Imre ISSN 01S3—2759 (Váci Hírlap) A kisbíró és segítői hirdetik: szüreti mulatság lesz Szokolyán Egy másik tér: a községbeli lányok, asszonyok tánca a szako- lyai főtéren. (Sintár Antal felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents