Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-19 / 250. szám

1988. OKTOBER 19., SZERDA A társrdalmi munka sem mindenható A lakosság kiszolgálja magát A tanácsi munka szolgálat. Vajon napjainkban, amikor az anyagi lehetőségek annyira korlátozottak, mit tud adni a tanács a helybelieknek, köny- nyíti-e mindennapi gondjai, kát? Ügy tűnik, a tanácsi fel­adatok egy részének átválla­lásával, az önerős víz-, gáz- és csatornaépítéssel, a társa­dalmi munkában készülő utak­kal, járdákkal, iskolákkal ma már a lakosság vesz át felada­tokat a tanácstól. Az állam­polgár kiszolgálja önmagát A szűkös anyagi körülmé­nyek egy alig több mint négyezer lelket számláló köz­ségben talán még inkább érez­hetők ezek a gondok. A ke­vésből nemigen lehet elvenni, nehezebb átcsoportosítani. — Nem szabad olyat ígér­ni, amit nem tudunk teljesí­teni vagy amiről tudjuk, hogy később sem váltható va­lóra — kezdte mondandóját Balaton Béla, Szentmártonká- ta tanácselnöke. — Az em­berek bizalommal fordulnak hozzánk, mi sem ígérhetünk felelőtlenül. Községünk min­den lakója tudja, milyen kö­rülmények között gazdálko­dunk, megpróbálnak segíteni. Ebben az évben Szentmár- tonkátán kétezer méter út ké­szült el — szilárd burkolattal — teljes egészében társadal­mi munkában. Az ott lakók megszervezték a munkát, ha az utcában vasutas is lakott, 6 szerezte a követ. Még sze­rencsésebbek ott, ahol fuvaros is akadt, mert így a szállítá­sért sem kellett fizetniük. Üj járdát a községben nem kel­lett építeniük, most a meglé­Mindcn idők legnagyobb szentmártonkátai beruházása volt ez a szép általános iskola, amelyre a felvett kölcsönt még esz­tendőkig fizeti a tanács (Erdőst Ágnes felvétele) vők felújítása a soron lévő feladat. — Persze itt is voltak viha­ros falugyűlések — folytatta a tanács elnöke —, hiszen so­kan még ma sem értik, hogy az itt lakóknak miért kell mindenért fizetniük, ami más­hol természetes. Ez büntetés? Valljuk be, nem kis terhet vállaltak magukra az utóbbi években a helybeliek. Min­denki fizeti a vízműtársulati hozzájárulást, amely a követ­kező év első negyedében jár le. Emellett fizetnek tehót, építenek utat, járdát, torna­termet. Ennél többet — a nö­vekvő megélhetési költségek mellett — már nemigen te­hetnének. Ezért is bosszantott annyira az a válaszlevél, ame­Hasonló gondok Elöljárók eszmecseréje Nincsenek könnyű helyzet­ben a társközségek elöljárói. Sokszor kell harcolniok jogai­kért, hogy a közösből egyfor­mán részesedjenek. Máskor arról kell dönteniük, az egyik vagy éppen a másik község­ben tervezett fejlesztés élvez­zen-e előnyt. E harcot meg­unva döntöttek többen a kü­lönválás mellett. Nem biztos, hogy helyesen, hiszen így a kevesebből még kevesebbre futja. De vannak példaként emlegetett társközségi kap­csolatok is, ahol az együtt­működés zavartalan. Ez utóbbit elősegítendő a megyei tanács jogi, szervezé­si osztálya rendszeresen gon­doskodik az elöljárók képzé­séről, továbbképzéséről. így is támogatva e társadalmi tiszt­ségviselők munkáját. A közelmúltban megtartott kétnapos rendezvényre 54 elöljáró kapott meghívót a megyéből. A továbbképzésen az elöljáróságok munkájának országos tapasztalatairól, a fejlődés irányáról szóló elő­adás mellett, beszámoló hang­zott el a pénzügyi gazdálko­dásról. a szociálpolitika fel­adatairól. De az elöljárók na­pi munkájához a legtöbb se­gítséget a kötetlen beszélge­tések adták. A megyei tanács vezetői, Balogh László tanácselnök, Vágvölgyi József általános el­nökhelyettes és dr. Petrik Já­nos vb-titkár válaszolt az elhangzott kérdésekre, ame­lyek a víz- és gázvezeték-épí­tés, a környezetvédelem, va­lamint a közös tanács és az elöljáróságok kapcsolatának időszerű gondjairól szóltak. Többen szóvá tették, hogy a közösség pénzét az alapfej­lesztésekre kellene fordítani, hiszen míg egy-egy település olyan gondokkal küzd, hogy nincs egészséges ivóvíz — Szi- getcsép, Délegyháza —, addig máshol, mint például Tökölön már a gázvezetéket építik. De sok egyéb, sürgető gondról is szóltak a továbbképzés részt­vevői így többek között ar­ról, hogy Szigetcsépen élet- veszélyes a négy tantermes is­kola. ott és máshol is betöltet­len a vb-tit.kári állás. Sóskút — Pusztazámoron egy éve nincs tanácselnök, Szigetszent- mártonban van, de már nem sokáig, hiszen nyugdíjba ké­szül. Bizonyára minden résztve­vő egyetért azzal, hogy ilyen eszmecserékre, kötetlen be­szélgetésekre talán nemcsak egy-egy továbbképzés alkal­mával, hanem gyakrabban is szükség lenne, V. E. lyet akkor kaptam, amikor kértem, hogy a tehót — amelyből beruházást finanszí­rozunk — ne csökkentse az áfa. Azt tanácsolták, hogy annak ellensúlyozására szer­vezzünk társadalmi munkát a környező üzemekben, a tele­pülésen — meséli indulatosan a tanácselnök. — Mintha ed­dig nem ezt tettük volna. De érthetetlen, hogy egy adózott bevételből fizetett adó, ponto­sabban településfej leszési hoz­zájárulás ismét adózzon. A családonként befizetett ezer forintokból pillanatok alatt csak hétszázötven marad. Több olyan tennivaló is lenne a községben, melyekről a tanács elnöke nem szólt, s ha említi is, annak tudatá­ban, hogy megoldásuk, pénz hiányában, lehetetlen. Az óvo­da aládúcolva várja sorsa jobbra fordulását, de hasonló körülmények között üzemel az idős korúaknak egész hét­re szállást biztosító otthon is. A postások már konténerek­ben dolgoznak az épület fel­újítására várva. Bizony ráférne egy kis ta­tarozás az ütött-kopott tanács­háza több mint százéves épü­letére is, hiszen kívül-belül mállik a vakolat, potyog a mennyezet, s a berendezés is több évet élt meg, mint jó néhány ügyfél. De hát fonto­sabb dolgokra sem telik... tJhrin Edit Újabb akció Száz számítógép Számítógépet az iskolák­nak címmel tette közzé fel­hívását a MÉSZÖV az el­múlt évben. Ennek nyo­mán közel száz számító­gépet adtak az iskolák ta­nulóinak a különböző szö­vetkezetek. Köztük a Nagy- káta és Vidéke Áfész is, mely hat számítógéppel és a hozzájuk tartozó televí­zióval és magnetofonnal ajándékozta meg a környék iskoláit. Az akció az idén is foly­tatódott, s a nagykátaiak ismét egy-egy számítógé­pet adtak át a közelmúlt­ban hat iskolának, így a a szentmártonkátai, a tá- pióbicskei, a tápiószecsői és a tóalmási pedagógusok­nak, illetve diákoknak. Gyógyszer-automatizmus Póthitel az adófizetésre Gyógyszer-automatizmusnak nevezik a közigazgatás nyel­vén azokat az áremelkedése­ket, melyek az egészségügyi intézmények kiadásait terven felül növelik. Év elején ugyan megállapítják a költségvetési tételeket, ám a rovatokon ha­marosan túllépés mutatkozik, amin már nem lepődnek meg a revizorok, nem kérnek iga­zoló jelentést, nem keresik a felelősöket. A tanács pénzügyi osztálya automatikusan pótolja azt a többletkiadást, például Dunakeszin is. a városi szak­rendelő intézet számára, me­lyet a dráguló gyógyszerárak okoznak. Szeptemberben a város min­den tanácsi intézményében felülvizsgálták az áremelke­dések hatásait. Azon kívül, hogy a központi rendelő a már említett 89 ezer forint­tal költött többet a tervezett­nél. Az általános forgalmi adó — például a Gárdonyi Géza Szakmunkásképző Intézetben — augusztus 31-ig 161 ezer, a Gazdasági Ellátó Szerve­zetnél 615 ezer forinttal növel­te a kiadásokat. A tanácsi be­ruházásokat augusztus végéig 2 millió 789 ezer forint áfa terhelte. A tanács hatáskörébe utalt különböző szakfeladatokra, a tanácsi intézmények fenntar­tására kénytelen volt pót- előirányzatot megszavazni a végrehajtó bizottság, s ennek az összege 3 millió 317 ezer forint. Van-e miből átutalni ezt a pénzt — kérdeztük Kupái Gá- borné pénzügyi osztályvezető­től, aki szerint ennek a fe­dezetét kültségvetési tartalé­kok biztosítják. A vb-hatá- rozat szerint az év további részében még hátralevő áfa­kiadásokat viszont már ki kell gazdálkodni azért, hogy a vá­ros VII. ötéves tervének el­határozott módosításával egy időben elfogadott 10 millió forint működési költség meg­takarítását elérhessék. K. T. I. Nincs többé formális tanácskozás? Elveink szerint, határozottan Legyen erősebb a pártszervezet, váljék színesebbé a párt­élet! A megújulás nemcsak jelszó, hanem törekvés például Fóton is, a Vörösmarty Termelőszövetkezet kommunistái kö­zött. Az utat-módot keresik, az Irányt már kijelölték, s bíz­nak elhatározásaik újszerűségében. Nemrégiben irtunk is ar­ról. hogy például a szövetkezeti pártbizottság élén nem füg­getlenített. hanem társadalmi munkás titkár áll Templom Jó­zsef személyében, aki főállásban szervezési-közgazdasági igaz­gató. volna megszerveznie, annak pedig ott van minden feltéte­le. ahol a gyakorlati élet zaj­lik. A közülünk váratlan ügyek miatt távozni készülő titkár helyett Tréfás István, a szö­vetkezet szociálpolitikai el­nökhelyettese, a pártbizottság fegyelmi munkabizpttságának tagja veszi át a szót beavatott módjára. Majd a küldöttek — Sok érv szólt a szerve­zeti változtatás mellett, amit egyszerűsítésnek tartanak a tsz párttagjai. Ne vegye hi­vatalos véleménynek, de még olyan érvekről is lehetett hal­lani, hogy a vb-k néhol nem eredeti hivatásukat, a pártbi­zottság határozatai végrehaj­tásának megszervezését tekin­Igaz, a kezdeti lépéseket ez­zel a megoldással egyelőre óvatosan teszik meg. Mindad­dig, amíg a pártmunkában visszaköszönnek a régi fel­adatok s csak fokozatosan csökken a részletekbe menő ügyintézés, napi nyolc órában foglalkoztatott politikai mun­kást is alkalmaznak. Saját hatáskörben — Áttértünk az egyszintű irányításra — mondja Temp­lom József a néhány nappal korábban lezajlott pártérte­kezletükre visszatekintve. Ez náluk azt jelenti, hogy meg­szüntették a végrehajtó bizott­ságot, az alapszervezetek egy sor kérdésben saját hatáskör­ben döntenek, hiszen a vb-nek úgyis a pártbizottság határo­zatai végrehajtását kellett A z asszony ideges és rosszkedvű ** volt. Mindezt fokozta, hogy napok óta alig aludt valamit éjszakánként. A gond, ami az utóbbi hetekben telepe­dett rá, még a pihenés óráit is elrabol­ta tőle. Csak feküdt ilyenkor az ágyon és bámult a semmibe. Dühös volt, mert egyik Tüzép-teleptől a másikig rohan­gált, de hasztalanul. Az elárusítók fölényesek, s alig ismernek más szót, mint azt, hogy nincs! Pedig neki na­gyon fontos lenne, hogy az otthona minél előbb felépüljön. Egyre hűvöseb­bek a hajnalok... Most is építőanyag-telep felé igyeke­zett. Ez volt az utolsó lehetősége. A többit már körbejárta, s szinte szálan­ként teremtette elő a gerendákat, desz­kákat. Csak éppen a cserepek alá nem tudnak mit tenni az ácsok. Pedig hol­nap már a tetőléceket akarják felszö- gelni. Csak hát léc nincs! Sehol sem lehet kapni. Ahogy átlépett a telep szélesre tárt vaskapuján, az idegessége is szertefosz­lott egy pillanat alatt. Magabiztossá vált. Ment egyenesen a telep széle fe­lé, oda ahol a faanyagokat tárolták. Szeme villámgyorsan felmérte az áru­készletet. Semmi! Becsapta volna a megérzés? Nem! Az lehetetlen, Karcsi megmondta neki, hogy hogyan viselked­jen ... Alit, nézelődött. Figyelte az embere­ket, a telep alkalmazottait. Eddig még senki sem ment oda hozzá, hogy mit akar. De ez most nem baj. Sőt kifeje­zetten jó. Szeme megakadt egy hosszú, sovány férfin, aki köpenyben, kezében mérőszalaggal mászkált a telepen. El­indult a férfi felé. Megszólította: — Bocsánat, tudna nekem segíteni? A férfi ránézett, de az arca közö­nyös maradt. Nem mondott semmit, csak bólintott, de ez nem volt egyértel­mű válasz. Az asszony gyorsan meg­szólalt: — Nagyon hálás lennék, ha meg­mondaná nekem, hogy hol találok te- töléceket... A kissé naivul hangzó mondat, a lágy, behízelgő hangnem mosolyt csa­BÜNTETÉS? lógatott a férfi arcára. Megrázta a fe­jét, aztán válaszolt: — Hetek óta nincsen, asszonyom. Hiánycikk. Talán a jövő kedden ka­punk ismét... Az asszony mintha meg sem hallot­ta volna a férfi szavait: — Egy közös ismerősünk, Béla ne­kem azt mondta, hogy csak maga tud segíteni... Nem lennék hálátlan... — súgta végül. Bár ebből egy szó sem volna igaz, a férfi nem kérdezte meg, hogy milyen Béla az a közös ismerős, az asszony pedig egyre inkább úgy viselkedett, mintha a másik tudná, hogy ő kiről beszél. — Mennyi kellene? — Húsz köteg — vágta rá az asz- szony, s már biztos volt abban, hogy ezt a játszmát megnyerte. — Fuvarosa van? — kérdezte a férfi. — Nincs, de itt a bejáratnál... — Jó, ha szerzett kocsit, mondja meg a pilótának, hogy menjen oda hát­ra — rendelkezett a férfi. „Szóval ott rejtegetitek a hiánycik­keket”, villant át az asszony agyán. Hát persze! A „hálátlan" vásárló nem kap semmit! Na, megállj! Forrt benne az indulat ahogy a kijárat felé igyekezett, hogy teherautót szerezzen a szállítás­hoz. Az elsőt túl drágának találta, a konkurencia olcsóbb volt, így azzal állapodott meg. A sofőr szó nélkül kö­vette a nő utasításait. Járművével be­hajtott a telep kapuján, s pontosan ott állt meg, ahol kellett. Itt már nem volt forgalom. A vásárlók, nézelődök soha­sem jöttek ide hátra. Minek? Csak szétdobált raklapokat, papírdobozakat, törmelékeket találtak volna... Csupa kacatot! Mire a teherautó beállt a „kijelölt” helyre, a telep alkalmazottja már ott tüsténkedett. Egy fekete nejlonfóliát igyekezett felemelni, de nehezen ment a dolog. Végül csak felhajtotta a kupac tetejére. De ez elég volt ahhoz, hogy az asszony lássa az egymás mellett sora­kozó tetőléckötegeket. Legalább ötszö­röse nőit annak, mint amennyire neki szüksége volt! Ahogy meglátta az első osztályú faárut, az öröm helyett az indulat lett rajta úrrá. De nem szólt semmit. Sőt, amikor a telep alkalma­zottja feléje fordult, még egy cinkos mosolyra is tellett tőle. A gépkocsivezető, s a másik férfi gyorsan felrakták az árut a platóra. Az eladó már a számlát lebegtette az orra előtt, s megmutatta, hogy hol a pénztár. Aztán várt. Az asszony tudta, hogy most kelle­ne azt a bizonyos „jutalmat" a másik zsebébe tennie. Ehelyett azt mondta: — Ha a pénztárnál minden rendben lesz, a bejárat előtt... A férfi nem számított ennyi „dör­zsöltségre”, de azért belement az al­kuba. Az asszony pedig fizetni indult. A pénztárnál minden rendben volt. Tárcájába gyűrte a visszajárót, s el­indult a várakozó teherautó felé. Hir­telen megállt, visszament a pénztárhoz, s kért egy darab papírt. A táskájából tollat vett elő, aztán a sarokba vonult és a papírra nyomtatott betűkkel azt írta: „örüljön, hogy nem jelentem fel. De azért köszönöm, hogy segített”. í~'ondosan összehajtogatta a cédulát, ^ szinte már olyan volt, mint egy boríték. Amikor kilépett az apró épü­let ajtaján, elsőként a telep alkalma­zottját pillantotta meg. Elmosolyodott és elbűvölő hangon köszönetét mondott, majd egészen közel lépett a férfihez és egy ügyes mozdulattal a zsebébe csúsz­tatta az összehajtogatott papírlapot. A férfi észrevette a mozdulatot, arcá­ra mosoly telepedett. — Csak máskor is forduljon hozzám, ha segítségre van szüksége — mondta feltűnő kedvességgel. — Köszönöm — válaszolta az asszony és határozott léptekkel elindult a vára­kozó teherautó felé. Csitári János tették a legfontosabbnak, ha­nem a hatalom gyakorlását a pártbizottságok helyett. — Vagyis az apparátus ha­talmát a tagságé helyett? — tűnődöm. Az új, tizenöt tagú pártbi­zottság, melyet küldöttek vá­lasztottak, az alapszervezetek delegáltjaiból alakult ki. Ezek nagyságrendje határozta meg, honnét. mennyien ülhetnek a testület tárgyalóasztalához, de az őket küldők először jól ki- vitatkozták magukat, aztán a kért létszámnál némelyük többet jelölt, mondván: dönt­senek majd a küldöttek, hogy ki maradjon bent közülük. Egv eset még így is függő­ben maradt, mert egy dele­gáltra egyenlő arányú mellette és ellene szavazat jutott. Ezt az ügyet tehát visszautalták, döntsön az adott ágazat párt­szervezete, hogy végül ki jár­jon rendszeresen és teljes jog­gal pártbizottsági ülésre. A légkör, a történtek azt bizonyítják: nincs többé for­mális tanácskozás, bár a hoz­zászólásokból más is kiderül azon kívül, hogy az aktivitás, az érdeklődés nagyon élénk, a felelősség sorsunk és jövőnk iránt áthatja minden felszó­laló szavait. Ügy tűnik azért, hogy akik szót kértek, nem annyira a közvetlen környeze­tükre tekintettek, mint mesz- szebb, a kapun kívülre, a nagy politikára. Ámbár ez is ellent­mondásos, mert amint beszél­getőtársammal is szót ejtünk a tsz-tagok mai közérzetéről, a gazdasághoz való viszonyá­ról, amin el kell gondolkodni, úgy mások is fontolgatják itt: hogyan erősítsék azt a bi­zonyos tulajdonosi érzést, a kötődést, hogyan változtassa­nak az évek során kialakult, bérmunkásokéhoz hasonló vo­násokon. Csakhogy ennek a feltételei valóban messzebbre mutatnak a szövetkezet hatá­rainál. Többet vitázni Ezért hangozhattak el olyan nézetek a tanácskozáson, hogy többet kellene tenni a párt­egységért. Többet vitatkozni azokkal, akik megkérdőjelezik a párt vezető szerepét. Ugyan­ez a felszólaló a gazdaság helyzete miatt aggódva azt is fejtegette, lassan már a har­madik világ fejlődő országai is lehagynak bennünket. A vezető pártnak olyan tár­sadalmi légkört kell teremte­nie, melyben az alkotó em­berek meghatározott célt, jö­vőt látnak maguk előtt — hangzott el ugyanitt. Termé­szetes, hogy a Vörösmarty Ter­melőszövetkezet pártértekez­letén is tettek észrevételt új adórendszerünkre, mondván, azon változtatni kell, s szóltak figyelmeztető szóval arról is, hogy a kommunisták vezető szerepét meg kell tartani min­den területen. Kovács T. István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents