Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-13 / 245. szám

A PEST M EGYET HÍ R LAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 245. SZÁM 1988. OKTOBER 13., CSÜTÖRTÖK Egy útépítés kálváriája (I.) ? Jól emlékszem arra, amikor a 70-es évek kezdetén ^ megépült Gyömrőn a Táncsics Mihály utca elejének szi- lárd burkolata. Az ott lakók bizony nem nagy öröm- £ mel vették tudomásul a részükre kirótt kétezer forint ^ közműfejlesztési hozzájárulást. Akadt olyan család, ahol ^ a feleség dugdosta a csekket a férj elől, mert utóbbi ^ egyszerűen megtiltotta neki a fizetést. Fizetni pedig ^ kellett, mert éppen akkoriban lépett életbe a közmű- ^ fejlesztési hozzájárulásról szóló rendelet. S bár ezek az ^ összegek csak csekély hányadát jelentették a beruhá- í zásnak, mégis több tízezer forintra rúgott a lakók hoz- * zájárulása. Eleinte örültek, később bánkódtak Természetesen az akkori „csendes” időket össze sem le­het hasonlítani a mostani évekkel, amikor a lakosság tűrőképessége már-már a ha­táron van. Ilyenkor még ne­hezebb kiállni az igazságért, főleg ha ismét pénzkivetésről van szó. Elterjedt rémhír Gyömrőn már évekkel ez­előtt töprengtek a tanács ve­zetői, hogyan lehetne felzár­kóztatni a két elmaradt tele­pülésrészt (öregfalu, Erzsébet- telep) a többihez. Végül egy tanácsülésen úgy döntöttek, hogy két-kétmillió forintot adnak részükre a fejlesztési alapból, döntsék el az ottani tanácstagok, mit csinálnak be­lőle. Az Erzsébet-telepen a Nefelejcs utca végén a kis ABC-re szavaztak a lakók és a tanácstagok egyaránt Az Öregfaluban a Bajcsy-Zsi- linszky utca végének bitume- nezését javasolta a lakosság és az ő bizalmukat immáron harmadik éve élvező tanács­tagok. Ez a szakasz az Üllői úttól a temető ravatalozójáig húzódik, az ígéret erre is szólt az elején. Időközben egyéb sajnálatos esemény is történt: meghalt az egyik köztiszteletben álló állampolgár — ugyanebben az utcában lakott —, s elterjedt a rémhír, az útépítésre szánt kétmillió forintot ő hagyta a községre, méghozzá végren­deletben. Természetesen en­nek semmilyen valós alapja nem volt, az emberek mégis úton-útfélen beszéltek róla. Beszélnek még ma is ... Saj­nos. Mert megzavarják a köz- gondolkodást, téves útra irá­nyítanak egyeseket. De most már beszéljünk a Bajcsy-Zsilinszky utca végé­nek kálváriájáról, arról, miért panaszkodnak az ott lakók. Annak idején nagyon örült mindenki, hogy megépül a szi­lárd burkolat a temetőig. Sá­ros, latyakos időben egysze­rűen járhatatlan volt ez az útszakasz, még a fuvarosok sem vállalták szívesen a szén­szállítást errefelé. Arról nem beszélve, hogy a mentőautó sem mindig tudott a betege­kért közvetlen a házig jutni. Zúgolódó lakók A több mint 600 méteres bitumenes út az idei nyár ele­jére elkészült. Igaz, hogy nem az ígért szélességben, de még­iscsak kész van. Az ott lakók nem voltak túlságosan elra­gadtatva az „újdonságtól”. (Pedig milyen lelkesen vették tudomásul annak idején az út­építés hírét...) Keskeny, mondták először, majd az út­padka néhány nappal (egy hó­nap) későbbi elkészítése miatt nyilvánították nemtetszésüket, végül pedig a jogszabályban előírt, kivethető közműfej­lesztési összeg (családonként 4 ezer 500 forint) miatt zúgo­lódtak (zúgolódnak), pedig ez az összeg kevesebb, mint amit ténylegesen kivethettek volna a tanács részéről. Kevesen gondoltak arra, hogy ingatlanuk értéke szilárd útburkolat mellett többszörö­sével növekedett, mint a kive­tett közműfejlesztési hozzájá­rulás — mondta az illetékes. S mit mondanak a legille­tékesebbek, ennek próbáltunk utánajárni. Először végig­mentünk többször is az útsza­kaszon. Itt-ott repedések fe­dezhetők fel, keresztben, de ezek még talán nem jelente­nek igazi állágromlást. Szó, ami szó, a sóderral elkészített padka valóban keskenynek tűnik. Félő, hogy egy nagyobb esőzés alkalmával az árokba kerülnek a kavicsdarabok. S ha így történik, mindjárt bal­esetveszélyessé válhat a köz­lekedés errefelé. Nem használ A legelején ígérték, hogy ti­lalmi táblát helyeznek el, amely szerint a nehéz gép­járműveket kitiltják innen. Azóta ebben az ügyben sincs előrelépés, a tsz hatalmas mostrumai, szinte nap mint nap errefelé haladnak, s ez bizony nem használ a vékony aszfaltrétegnek. Gér József (Folytatjuk.) Ecseren csütörtökön 15.30 órától logopédia, 16-tól a nyugdíjasklub foglalkozása. Gyomron 15-től az irodalmi klub összejövetele, 17-től kis- motorvezető-tanfolyam. Az úttörőházban a gyer­mektánc, asztalitenisz és né­met szakköri foglalkozás. Menden 18-tól az ifjúsági klub összejövetele. Monoron 14-től Üjsághfr: ... a hajnali órákban, egy lezárt gépkocsi­ban holtan találták P. L. hu­szonhat éves fiatalembert. A személyautó a vasútállomás­sal szemben lévő parkolóban állt, s a vonathoz siető utasok fedezték fel a volánra bukó áldozatot. A mentőket, illetve a rendőrséget a vasútállomás egyik dolgozója értesítette. A helyszíni vizsgálat során meg­állapították, hogy P. L. nem bűncselekmény áldozata, halá­lát gyógyszer-túladagolás okoz­ta. Esti szürkület. Az állomásra befut a vonat, a le- és fel­szálló emberek lomha, fáradt mozgása varázsol életet — né­hány percre — a peronra. Egy asszony furakodik át a töme­gen, kezében ritmusra táncol a bevásárlószatyor. Ahogy az állomásépület kijáratához ér, váratlanul, a semmiből toppan elé a fiatalember. Kicsit meg­löki a nő karját. Zavartan, szinte hangtalanul bocsánatot kér, s már lendül is tovább. A fiatalember szeme az érkező­ket fürkészi. Kutat, keres iszo­nyú akarattal... A vonat már a kanyaron túl jár, egyre csendesedő katto­gást húz maga után. Oszlik a tömeg a peronon, ritkuló ár­nyak futnak szét a lámpafény­ben. A fiatalember áll még né­hány percig a peronon, lassan körbenéz, majd lomhán elin­dul a kijárat felé. Hirtelen gondol valamit, belép a váró­ba, a menetrendet szemléli. Megfordul, akár egy filmka­mera, végigpásztázza a helyi­ségben várakozó utasokat, de Szerelem!?) az arca kifejezéstelen. Meg­szokott mozdulattal kotorja elő farmerja zsebéből az autó kulcsait. Csörgés, léptek nesze, ajtócsikorgás. Máris kint van az állomás előtti téren. A pi­ros Lada ott áll a főbejárattal szemben a parkolóban. A fia­talember nyitja az ajtót és be­ül a volán mögé. Cigarettáért nyúl, majd ujjai a magnetofon gombjain matatnak. Felcsen­dül a melódia. A zene halk, alig töri meg a nyugalmat. Cigaretta kékesszürke füstje vágódik a szélvédő üvegéhez, aztán szétterül. A fiatalember maga elé bámul, a lány jut eszébe. A múlt heti vita, a fél­reértések, a pofon, a szakí­tás ... Őrület az egész! Pedig milyen szépen kezdődött. Végre azt hitte, hogy révbe érhet. Két és fél évtized után. Hiszen eddig semmi sem sike­rült neki igazán. Nevelőott­honban nőtt fel, a szüleiről semmit sem tud. A gyermek­évek megtaníttatták vele, hogy soha ne panaszkodjon. Szorít­sa össze a fogát és küzdjön. Az élet nem könnyű játék, de ha már egyszemélyes „főszere­pet” kapott benne, akkor a legjobbat kell alakítania. A gyárban szerették. Ezt tudta, érezte. Tisztelték is, az üzem­nek ő volt a legjobb kezű esztergályosa. Az egyetlen, amire büszke lehet! Más sem­mi sem jött össze. Egyre in­kább magába zárkózott, ke­rülte a barátkozást. A lány felbukkanása zúzta össze a magány burkát, s adta vissza . életkedvét. Hirtelen annyi mindent szépnek kezdett lát­ni, amit korábban észre sem vett. Három hónapig tartott, s aztán tíz napja a szakítás ... A lányt azóta sem látta, pedig kereste. De annak más volt a beosztása, mint az övé. Gyak­ran utazott vidékre, volt, hogy napokig semmit sem tu­dott róla. Féltékenység kínozta ilyenkor. Bár mindent meg­tett, az indulatainak nem mindenkor sikerült parancsol­nia, talán ez is hozzájárult, hogy a dolognak vége legyen. Az elmúlt néhány napban ismét körülölelte a magány, s egyre őrültebb gondolatok foglalkoztatták. Aztán elszánta magát. Három nappal ezelőtt megírta a levelet a lánynak. Kért, könyörgött, fenyegető-* zött! A kusza, ideges sorok tükrözték zaklatottságát. Ta­lán egy orvos még segíteni tu­dott volna rajta, ha a boríték­ba zárt levél nem a lány pos­taládájába kerül. Mert három nappal ezelőtt elvitte a leve­let. Nem bízta a kézbesítőre, beült az autóba és átkocsiká- zott a harmadik faluba, ahol a lány lakott a szüleivel. Be­csengetni nem mert a lakásba, hiszen a szülők nem őt szán­ták egyetlen lányuknak, ezért a segítségükre nem számítha­tott. Azt írta, hogy este hattól várni fogja az állomáson. Minden vonatnál ott lesz... éjfélig. Ha a lány nem jön, Megkérdezték - megkérdeztük Eladni kell vagy elutasítani? „Ki őrlődik a húsdaráló­ban?” címmel tegnap közöl­tük Karkosiák Béla és Jutási József monori olvasóink pa­naszát a Forrás áruház ipar­cikk osztályán meghiúsult vá­sárlásukkal kapcsolatban. Csu­pán emlékeztetőül: a pana­szosok egy elektromos húsda­rálót szerettek volna venni, ám az eladótérben talált egyetlen darab hátlapja tö­rött volt. Az elárusító hölgy sem az értékcsökkentésre nem volt hajlandó, sem arra, hogy a kirakatban lévő hibátlan darálót adja a vásárlóknak. Az utóbbi kérést azzal utasí­totta vissza, hogy „a kirakat­ban lévő árut egyébként is csak a kirakatrendező veheti ki”. A törött darálóval kap­csolatban pedig végül azzal zárta le a vitát: „ha nem kell így a daráló, nem muszáj megvenni, mehetnek máshová is.” Karkosiák Béla és Jutási József tehát elkeseredve, dü­hösen, s természetesen vásár­lás nélkül távozott a Forrás áruházból. És nemcsak azért voltak csalódottak, mert nem kapták meg amit szerettek volna, hanem az eljárás — ki­szolgálás? — minőségét is sé­relmesnek találták. Ott hely­ben felkeresték Erős Pál bolt­igazgatót is, aki sajnos nem tudta orvosolni panaszukat. Ugyanőt mi is megkérdeztük, kicsit bővebb állásfoglalást kérve tőle. — Valóban helyesen járt volna el a bolt eladója? — Semmiképpen, ha való­ban így történt a dolog, ahogy a panaszosok előadták — mondta Erős Pál. — Már az hiba volt, hogy sérült áru ke­rült ki a polcra. Az ilyeneket ugyanis jegyzőkönyv kíséreté­ben visszaküldjük a nagyke­reskedelmi vállalatnak cseré­re. Az értékcsökkentés nem járható út, mert ilyen jellegű javításokat a Gelka utódja, az Eiszom nem vállal. — Sok sérült áru érkezik az üzletbe? — Azt kell mondanom, hogy mostanában nagyon sok. Elő­fordul, szállítás közben is tö­rés, karcolás, de gyakran egy­osztályfőnöki tanfolyam és diáksportkör, 17-től képző- és iparművészeti alkotókor, va­lamint szövőszakköri foglal­kozás. Sülysápon 17-től KRESZ-tanfolyam. Űriban 15-től angol nyelvtanfolyam kezdőknek. Vecsésen a Nap­sugár bábcsoport próbája, 17- től szabás-varrás tanfolyam. akkor őt soha többé ebben az életben nem látja. Autóreflektor pásztázta vé­gig a parkolót, a fiatalember szemébe vágódott a fény. Ez kizökkentette a gondolataiból. Az órájára nézett. Még öt pare, s beáll az állomásra a következő vonat. Készülődni kezdett, s komótosan elindult a peron felé. A vonat nem ké­sett. A fiatalember ott állt a kijáratnál, de csak a késő dél­utáni filmkockák peregtek új­ra. Aztán éjfélig még ötször ismétlődött meg a „vetítés”. Valahol a távolban kürtszó köszöntötte a következő na­pot. A fiatalember fázósan ballagott vissza a piros Ladá­hoz. Ujjai között reszketett a kulcs, ahogy az autóba illesz­tette, de aztán végtelen nyu­galom áradt szét benne. Nem tudta gyűlölni a lányt. Arra gondolt, hogy az talán nem vette őt komolyan. A levelet megkapta, az biztos! De talán nem hitte el, hogy' őszintén beszél. Majd ő megmutatja neki! Lassú mozdulattal a kesz­tyűtartó gombjához nyúlt. Halk kattanás. Nem kellett sokáig keresgélnie. A gyógy­szeresdobozok ott voltak leg­felül. Mind a három. Egymás után kivette azokat és a mel­lette lévő ülésre rakta. Szépen sorba. Még el is igazgatta. Aztán visszazárta a kesztyű- tartót. Kissé oldalra fordult. Mi­előtt bármit tett volna, hosz- szan elgondolkodva bámulta az egymás mellett sorakozó tablettákat... Csitári János értelmű, hogy az árut már sérülten csomagolták be. Es original csomagolás esetén csak közvetlenül az eladáskor, illetve a vásárláskor derül ki. — És gyakoribbak-e a ve­vő—eladó-viták, a reklamá­ciók? — Erre is azt kell monda­nom, igen. Ebben biztosan szerepet játszik, hogy meg­szaporodtak az emberek min­dennapi gondjai, jobban meg­nézik, mire adják ki a pénzü­ket, érzékenyebbek. Ez azon­ban nem igazolja vagy indo­kolja az olyan kereskedői ma­gatartást, mint amit a pana­szosok kifogásolnak. Ilyet egy eladónak nem szabad mon­dania. — Milyen szakmai fórum­hoz fordulhat a vásárló ha­sonló esetekben, ha úgy érzi, ügyét helyben nem megfele­lően kezelték? — Először is a Pest Megyei Iparcikk Kereskedelmi Válla­lat központjához, utána a Pest Megyei Tanács illetékes osz­tályához — mondta Erős Pál. — Természetesen mi arra tö­rekszünk, hogy erre ne ad­junk okot. Az is igaz viszont, hogy még bennünk is élnek a régi beidegződések, nem min­denki képes váltani. Pedig ez nálunk nagyon is húsbavág, hiszen jövedelemérdekeltségi rendszerben dolgozunk, ki-ki a zsebén érzi az esetleges for­galomcsökkenést. Kézilabda, férfi NB II. Kö­zépcsoport : Újkígyós—Gyöm- rő 31-28 (16-11), Újkígyós, 150 néző, vezette: Fekete J„ Papp F. (mintaszerűen). Gyömrő: Szabó István — Szabó Imre (4), Tavasz B. (8), Szécsi L. (3), Hegyi G. (5), Horváth L. (2), Szél Sz. (6), csere: Fityka T. (kapus), So­mogyi G., Barabás M. Heves rohamokkal kezdte a játékot a hazai együttes. Szá­mukra, miként a gyömrőiek számára is, rendkívül fontos két pont sorsa forgott kockán, hisz mindkét csapat a 6. helyért harcol. Gyorsan elhúz­tak öt góllal, ám a vendégek nem adták fel, felzárkóztak 9-8-ra. Sajnos már akkor lát­szott, hogy az újkígyósiak biz­tosan kihasználják a helyze­teiket, miközben a vendégek sorozatban hagyták ki azokat. Ennek megfelelően zárult az első játékrész. A második félidő átment amolyan rohanó lövőpárbaj­ba. A félidő jelentős részé­ben Újkígyós vezetett 5—7 gól­lal. Az ellentámadások leg­alább annyi veszélyt jelentet­tek a másik oldalon, sajnos azonban — ahogy mondani szokás — a gyömrőiek naggyá tették a hazaiak kapuvédőjét. Volt olyan öt másodperc, ami­kor két abszolút helyzetben is sikerült eltalálni a kapust, pe­dig már a játékhoz neki nerp, sok köze volt. Miközben a vendégek sajnálatos „sikerrel” döngették a vendéglátók por­tását, a másik oldalon alig hi­báztak. Lényegében eldőlt a találkozó — 31-23-ra vezetett Újkígyós —, amikor végre az utolsó négy percben össze­szedte maradék erejét Gyöm­rő, s a korábbi helyzettömeg­nél olykor lényegesen kritiku­sabb körülmények között négy perc alatt öt gólt lőttek, s tették szorossá az eredményt. Mit lehet ilyenkor mondani? Aki nem látta a találkozót, fenntartással fogadja, hogy ha helyzeteinek csak a felét belövi a gyömrői együttes, nagy valószínűséggel megnye­ri a találkozót. A lehetőségek azonban számolatlanul marad­tak kihasználatlanul, s mi­után a kézilabdát is gólra, nem pedig kapufára, kiha­gyott helyzetekre játsszák, a vendéglátók megérdemelten tartották otthon a két pon­tot. Nagy kár, hiszen 28 gólt lőni idegenben nem csekély­ség. A 6. hely lehetősége papí­ron még mindig adott. Emlé­keztetőül: az első hat a bajnoki címért, a második hat a kiesés ellen játszik tavasz- szal. Ehhez meg kell nyerni az utolsó hazai találkozót, s a I dobogós helyezésért verseny- I ben lévő Dunakeszit otthonuk-1 — Ez a mostani eset adott-e önnek a napi munkában hasz­nosítható tapasztalatot? — Feltétlenül — válaszolta Erős Pál a Forrás áruház iparcikkosztályának bolt- igazgatója. — Szükségesnek látom, hogy még a mai mű­szak végén összehívjam a kol­lektívát egy kis beszélgetésre. Ügy hiszem, bizonyos tudni­valókat fel kell frissítenünk. Bár — nem mentségként — annyit hozzá .szeretnék még tenni az elmondottakhoz, hogy napi kilenc órában maradék­talanul helytállni nem köny- nyű. Mindenesetre a mi leg­fontosabb feladatunk, hogy el­adjunk ... Vereszki János Adófizetés Sok a hátralék A Monori Tanács az idén az adóhátralékok csökkentése érdekében 3 ezer 600 sze­mélyt idézett • meg. s nyolc­ezer felszólítást küldött ki az adóhátralékkal rendelke­zők részére. Az intézkedé­sek alapján két ingatlan-vég­rehajtás is folyamatban van a magas adóhátralék miatt. ban kellene legyőzni, jobb esetben a döntetlen is elég. Akarattal, odafigyeléssel mind­ez nem elképzelhetetlen. Megyei férfi II. osztály: Gyömrő II—Abony 35-20 (15-14), Gyömrő, 50 néző, ve­zette: Kürtösi T., Princz Z. (jól). Gyömrő II: Szellő J. — So­mogyi G. (1), Barabás M. (6), Szellő Z. (3), Veres G. (8), Tuskán A. (5), Baranyai P. (6), csere: Domonkos G. (ka­pus), Bánfi Zs. (1), Gál A. (2), Major B. (3). Az elején jelentős előnyre tett szert a hazai gárda, de a lelkes vendégek a félidő vé­géig egy gólra csökkentették a hátrányt. Szünet után beindult a gyömrői henger, s ahogy tel­tek a percek, egyre nagyobbá vált az előny. Szép hazai tá­madások, gólok jellemezték ezt a játékrészt. A helyiek győ­zelme ilyen arányban is meg­érdemeltnek mondható. Jó: Szellő J,, Veres G., Ba­ranyai P. G. J.—G. L. Sakk Döntetlen Rangadót látszottak a Gyöm­rői SE férfi sakkozói a megyei I/B csapatbajnokságban, hiszen az élen álló Dunavarsány Il-őt fogadták otthonukban. A találko­zó elején kiegyeztek volna az 5-5-ös döntetlennel, de menet közben a győzelemre is volt esélyük a gyömrőieknek. Sajnos két partiban hiába állt győze­lemre a gyömrői játékos, végül vesztettek. Ezúttal a hátsó táb­lákon szereplők szerepeltek job­ban. Kiss Tibor, Fábián László, Nagy- szegi Tamás és Kovács Richard megnyerte játszmáját, Fábián Béla és ifj. Jóljárt Mihály re­mizett. míg Martyin Miklós, Dé­ri Attila, Kerekes Lajos és Ja­kab András vesztett, így Gyöm­rő—-Dunavarsány II. 5-5. A gyömrőiek ezzel az ered­ménnyel tartják dobogós helyü­ket a táblázaton. —r — í Labdarúgás Vereség öregfiúk Pest megyei labda­rúgó-bajnoksága : Gyömrö, Mag­lód— Dunaharaszti 0-1 (0-1), Gyöm­rő, vezette: Toldi (jól). Az elmúlt heti idegenbeli győ­zelem után ezúttal halvány tel­jesítményt nyújtott a vegyes csa­pat. A vendégek szép egyéni ak­ciók után szereztek vezetést még az első félidőben. Ezután az ő kapujuk előtt Is kimaradt né­hány kecsegtető lehetőség. A második félidőben nagyon elfáradtak a hazaiak, s a ven­dégek okos játékkal tartani tudták a minimális előnyt, sőt akár növelhették volna a győ­zelem arányát. —ér •(ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) Kézilabda Kimaradtak a helyzetek Kulturális ajánlatok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents