Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-13 / 245. szám

2 ^ß&fap 1988. OKTOBER 13., CSÜTÖRTÖK A két külügyminiszter sajtóértekezlete a látogatás után Sevardnadze elutazott Párizsból Hat új miniszter a csehszlovák kormányban A személyi változásokról Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter kormánya tenngatásáról biztosította az BNSZ Nevelési, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) szerepének és jö­vőjének új meghatározására vonatkozó főigazgatói javasla­tot. Sevardnadze az UNESCO történetében az első szovjet külügyminiszterként mondott beszédet a szervezet párizsi székházában. Javasolta, hogy az UNESCO állítson össze nemzetközi tudóscsoportot, amely békés célú űrkutatással foglalkozhatna a kraszno- jarszki radarállomáson. Ezzel megismételte Mihail Goroa- csovnak, az SZKP KB főtitká­rának hasonló értelmű javas­latát, amellyel az amerikai gyanúsításokra, az ABM-szer- ződés megszegésére válaszul felajánlotta a világ tudósainak békés kutatásokra a kraszno- jarszki berendezéseket. Sikeresnek nevezte párizsi látogatását Eduard Sevardna­Ausztria jövőbeni semleges­ségét hangsúlyozta szerdai moszkvai sajtóértekezletén Franz Vranitzky. Az osztrák kancellár háromnapos moszk­vai látogatásának mérlegét vonta meg a nemzetközi sajtó képviselői előtt, hangsúlyozva, hogy mostani tárgyalásai a szovjet—osztrák viszony fej­lődésének fontos új állomását jelentik. Mint az a sajtóértekezleten elhangzottakból is kitűnt, a szovjet—osztrák kormányfői tárgyalások, illetve Vranitzky Gorbacsovval folytatott meg­beszélésének központi kérdé­se volt 'Ausztria és az EGK viszonya, valamint a tervedéit nyugat-európai egyesített bel­ső piac kérdése. Az osztrák miniszterelnök kifejtette, hogy Ausztria nem maradhat kö­zömbös a 90-es évek elejére megvalósuló egyesített piaccal szemben, hisz külkereskedel­mének kétharmadát bonyolítja az EGK tagállamaival, ezért valamilyen formában válaszol­nia kell erre a kihívásra. Nem hagyott azonban kétsé­get afelől — és ezt szovjet PINOCHET első reagálása az volt a népszavazás eredmé­nyére, hogy nem mond lé, s 1990 márciusáig hatalmon ma­rad. Ezt valóban lehetővé te­szi számára az az alkotmány, amelyet maga dolgoztatott ki és fogadtatott el egy nemzet­közi ellenőrzés által nem fel­ügyelt, úgynevezett népszava­záson. Akkor — nyolc éve — csak katonák számlálták össze a szavazócédulákat, s így az eredmény nem lehetett kétsé­ges. A tábornok elnök akkor azt hitte, hogy az elkövetke­ző nyolc esztendőben, ami után esedékes lesz az újabb népszavazás, igényét a hata­lom további gyakorlására sen­ki sem kérdőjelezheti meg. Akkor az ellenzék gyenge, ki­alakulatlan és főleg teljesen megosztott volt. S most pedig a tizenhat párt, a baloldaltól a centrumpárton át egészen a középjobbig összefogott az egyetlen törekvésben: mozgó­sítani a többséget Pinochet újabb nyolcévi elnöksége el­len. S hiába állította a junta, majd a hadsereg főtiszti kara egyetlen jelöltként Pinochetet az elnöki tisztségre, a múlt szerdai népszavazáson a chi­leiek mintegy 56 százaléka mondott erre „nem”-et. A tábornok elnököt szinte sokkszerűen érte a kudarc. Arra épített ugyanis, hogy Chile gazdasági eredményei jobbak, mint bármikor az el­múlt évtizedekben, és hogy a középrétegek, amelyek jelentő­sen szerepet játszottak 1973-as puccsának elfogadtatásában, ezúttal is mellette lesznek, sőt, az új kisvállalkozói elemekkel kibővülnek. Túl ezen különö­sen számított a fiatal új sza­vazókra, akik már rendszere idején érték el a választási korhatárt s nincsenek tapasz­dze. A szovjet külügyminiszter szerdán, háromnapos hivatalos látogatásának zárónapján saj­tóértekezletet tartott a szovjet nagykövetségen. Legkézzelfoghatóbb ered­ményként azt emelte ki, hogy megállapodás született Fran­cois Mitterrand államfő szov­jetunióbeli látogatásáról és Mihail Gorbacsov franciaor­szági viszontlátogatásáról. A tárgyalások eredménye­képpen számos nemzetközi kérdésben jelentősen közele­dett a szovjet és francia állás­pont. A Szovjetunió és Fran­ciaország jó ideje igencsak más utakon járt a nemzetközi politikában, de most mindkét fél változtatni kíván ezen a rendellenes állásponton — mondta a szovjet diplomácia vezetője. Sevardnadze elmondta: ja­vasolta a francia félnek a hu­manitárius kérdésekben létre­jött párbeszéd rendszeressé tételét. Felkarolásra méltónak ítélte a „közös európai jog­vendéglátói előtt többször is leszögezte —, hogy bármilyen lépésre szánja is el magát or­szága, a 33 éve folytatott sem- legességi politikából egy jottá­nyit sem enged. Vranitzky elmondta, hogy Rizskov miniszterelnökkel folytatott tárgyalásainak hom­lokterében a két ország kö­zötti gazdasági együttműködés fejlesztésének kérdései álltak. Szovjet részről egyebek között szorgalmazták az Ausztriába irányuló szovjet export szer­kezetének megváltoztatását, a nyersanyagok, energiahordo­zók és félkész termékek túlsú-, iyának megszüntetését, Szóba került ezenkívül számos terv — szállodaépítések, a szovjet turizmusban való osztrák rész­vétel. A nemzetközi témák kap­csán a megbeszéléseken kitér­tek a bécsi utótalálkozóra, va­lamint az európai leszerelés ügyére. Vranitzky Gorbacsov kérdésére megerősítette: orszá­ga kész egy esetleges európai atomfegyvermentes övezet ré­szét alkotni. talataik a demokrácia műkö­déséről. amikor a népszavazás előestéjén milliós ellenzéki tö­megek tüntettek a tábornok elnök újabb nyolcéves elnök­sége ellen a chilei városok ut­cáin, Pinochet az amerikai el­nökválasztási hadjáratokból kölcsönzött receptekhez folya­modott. Tábornoki egyenruhá­ját civil ruhára váltotta, és gondosan kiválogatott hívei körében joviális politikusként jelent meg feleségével a jobb­ján, s szinte se vége, se hosz- sza nem volt a kézfogásoknak, üdvözléseknek, olyan meg­jegyzéseknek, amelyek a rend­szer gazdasági eredményeit igyekeztek népszerűsíteni. A népszavazási kudarc első döbbenetszerű hatása után Pinochet ahhoz a főtiszthez megfelelő pozíciót választott, aki 1973-ban erőszakos módon, véres puccsal ragadta magá­hoz a hatalmat. Bejelentette: nem mond le, hanem végig ki­tölti elnöki hivatali idejét, amelyet az 1980-as alkotmány biztosít számára. Vagyis 1990 márciusáig ő lesz Chile leg­főbb ura. Stílszerű módon mindezt már nem polgári öl­tözékben, hanem fehér tábor­noki egyenruhájában közölte a televízió kamerái előtt. Ezzel is hangsúlyozni kívánta, hogy Chilében a hatalom továbbra is a fegyveres erőké, s ő az ország legfőbb hadura. Csakhogy a chilei hadsereg rend’’ francia részről kidolgo­zott és szorgalmazott koncep­cióját. Egyetértés alakult ki a látogatás során a kormánykö­zi kulturális együttműködés­ről is, és úgy döntöttek, hogy felújítják a kulturális egyez­mény megkötését célzó tárgya­lásokat. Roland Dumas francia kül­ügyi államminiszter igen elé­gedetten nyilatkozott a sajtó előtt a szovjet kollégájával, Eduard Sevardnadzéval folyta­tott háromnapos tárgyalásso­rozatáról. Sajtóértekezleten kijelentette, hogy a „kitűnő, szívélyes légkörben” lefolyt megbeszélések új lendületet adtak a kétoldalú kapcsolatok fejlődésének és a világpolitika számos időszerű kérdésében azonos vagy közelálló értéke­léseket tártak fel. Dumas a tárgyalások ered­ményei között említette a köl­csönös csúcsszintű látogatások programjának kijelölését. Kö­zölte, hogy a heti kormány­ülésen dandártábornokká lép­tették elő Jean-Loup Chré- tient, aki novemberben máso­dik francia űrhajósként részt vesz egy szovjet űrexpedíción, s amelynek elindulásán jelen lesz Mitterrand elnök. Az egyéb eredmények kö­zött említette a kétoldalú kap­csolatok más területeinek ak­tivizálását: munkacsoportot alakítottak a leendő kulturá­lis egyezmény kidolgozására, ifjúsági cserelátogatások prog­ramját készítik elő, megállapo­dást kötnek a légi és tengeri incidensek kivizsgálására és elhárítására, napirendre tűz­ték á tudományos-műszaki és gazdasági együttműködés egész eddigi rendszerének korszerű­sítését. A nagy francia for­radalom jövő évi 200. évfordu­lójának alkalmából is csere­programot bonyolítanak le. Az európai konferencia fo­lyamát következő szakaszait illetően Dumas haladást álla­pított meg két témában: lehet­ségesnek tartotta a hagyomá­nyos fegyverzetek csökkentésé­ről szóló értekezlet még ez évi összeülését. Mitterrand elnök pedig jelezte, hogy Franciaor­szág nem ellenzi egy humani­tárius kérdésekről szóló euró­pai értekezlet összehívását Moszkvában az emberi jogi ér­tekezlet (Párizs 1989) és egy másik kulturális értekezlet (Koppenhága 1990) után. tisztikara már nem ugyanaz, mint 1973-ban volt, amikor a tábornok elnök puccsal magá­hoz ragadta a hatalmat. A fő­tiszti karban és a tisztek köré­ben érvényesült az a rotáció, amely a chilei hadsereg sza­bályzata szerint a századfor­dulótól kötelező, s amelyet a katonai kormányzás is érintet­lenül hagyott. E szerint főpa­rancsnoki és más fontos kato­nai beosztásokban a vezetők csupán korlátozott ideig ma­radhatnak, s ezután tartaléko­st vagy nyugállományba ke­rülnek. Így történt, hogy az 1973-as puccsot végrehajtó júnta tagjai sincsenek már a helyükön. Ami pedig a hadse­reg mai főtisztjeinek nagy ré­szét és tisztikarát illeti, aligha érezhetnek bűntudatot a 15 évvel ezelőtt elkövetett ször­nyűségek és a katonai dikta­túra kezdeti esztendeiben meg­történt rémtettek miatt, ame­lyek mintegy 25 ezer chilei erőszakos halálát okozták. Érthető tehát, hogy nem lehet őket oly módon terrorizálni, mint Pinochet a korábban ve­le együtt cselekvő tisztikarral tette, amikor kijelentette előt­tük, hogy demokratikus fordu­lat esetén számíthatnak szigo­rú felelősségre vonásra a vé­res puccs idején és utána ta­núsított magatartásukért. Ezt annak idején nyugati kom­mentátorok a „hadsereg egy­fajta csapdában tartottságá- nak” nevezték. Whitehead Varsóban John Whitehead, az Egyesült Államok külügyminiszterének első helyettese szerdán kelet­európai kőrútjának újabb állo­mására, Varsóba érkezett. Háromnapos lengyelországi tartózkodása alatt az amerikai politikus tárgyal Wojciech Jaruzelskivel, a LEMP KB el­ső titkárával, az államtanács elnökével, Mieczyslaw Ra- kowski kormányfővel és Ta- deusz Olechowski külügymi­niszterrel. Szerda délután Whitehead Gdanskba utazott, ahol megkoszorúzza a máso­dik világháború hőseinek em­lékművét. A kikötővárosban magánmegbeszélésre kerül sor Whitehead és Lech Walesa, a betiltott Szolidaritás elnöke között. Whitehead pénteken a len­gyel fővárosból Prágába, majd onnan Budapestre utazik. Pristinán hajnali két órakor ért véget a JKSZ KB elnök­ségének és a koszovói KSZ tartományi bizottsága elnök­ségének együttes ülése, amelynek egyetlen napirendi pontja a tartomány politikai helyzetének megvitatása volt. Stipe Suvar, a JKSZ KB el­nökségének elnöke a vitát be- rekesztve a többi között kije­lentette: a koszovói ellenfor­radalom a legbrutálisabban veszélyezteti a szocializmust Jugoszláviában, de a szocia­listaellenes, illetve, ha úgy tet­szik, ellenforradalmi tenden­ciák elterjedtek az egész or­szágban, s ezt figyelembe vé­ve a koszovói valóság nem el­szigetelt jelenség. A koszovói helyzet végső stabilizálása ezért nem lehetséges mindad­dig, amíg egész Jugoszlávia nem stabilizálódik, amíg nem küzdjük le a gazdasági válsá­got, a nacionalista ellentéteket, amíg nem számoljuk fel a részérdekek harcát. Az albán nacionalizmus még. sokáig lé­tezni fog, éppúgy, ahogy á szerb, a horvát és a többi na­cionalizmus is. A koszovói helyzet megvita­tása szerepelt kiemelt kérdés­ként a Szlovén KSZ Központi Bizottságának szerdai ülésén is. Milan Kucsan elnök beve­zető beszédében az utóbbi he­tek eseményeire célozva kije­lentette: a megmozdulásokon, illetve azok kapcsán gyakran elhangzottak indokolatlan vá­A TŰLNYOMÖ „NEM” sza­vazat most, ilyen körülmé­nyek között, természetesen bi­zonytalanságot kelt a katonai vezetésben. A 16 ellenzéki párt vezetői máris a hadsereg­hez fordultak, s tárgyalásokat sürgetnek a főparancsnokok­kal arról, hogy mi legyen azután, hogy az ország népe többségi szavazattal bizalmat­lanságát fejezte ki Pinochettel szemben. Azt a véleményt képviselik, hogy a tábornok elnöknek sürgősen le kell mondania, és a hatalmat ideiglenes kormánynak átad­nia, amely megrendezi a de­mokratikus választásokat. A junta az első napokban látszólag egységes volt az el­utasításban. és felsorakozott a mögött, hogy Pinochet 1990 márciusáig töltse ki elnöki ciklusát. A tábornok elnök nyilván ezért fogalmazta meg ezt nyilatkozatában, mert arra számított, hogy az elkövetke­ző másfél évben bőven lesz ideje manőverezésre, az el­lenzék megosztására, jelenlegi befolyásának aláaknázására, sőt arra is, hogy provokációk­kal olyan légkört teremtsen, amellyel ürügyet találhat a korábbi elnyomó rendszabá­lyok visszaállítására. Úgy tűnik azonban, hogy az események menete alaposan felgyorsult Chilében, s Pino­chet „kivárási taktikázása” veszélyben forog. A juntán be­lül ellentétek támadtak már Csehszlovákiában az ideoló­giai munkával is segíteni akarják a reformok megvaló­sítását — jelentette ki Milos Jakes pártfőtitkár a CSKP KB kedden véget ért tanács­kozásán mondott záróbeszédé­ben. A beszédet szerdán tették közzé Prágában. Jakes egyebek között utalt arra, a KB-ülésen egyetértet­tek az elmúlt korszak megíté­lésében. Mint mondotta, a régi módszerekkel már nem lehet előrelépni. Elengedhetetlennek nevezte az átalakítást és azt hangsúlyozta, az ideológiai munkával is segíteni kell a reformok megvalósítását. Az ideológiai munka hiányossá­gaira utalt, amikor arról be­daskodások, ahelyett, hogy a figyelem a társadalmi-politikai tevékenység központi kérdé­seire, a gazdasági fejlődésre és a szociális problémákra össz­pontosulna. A testület szerdai ülésén ugyanakkor állást foglalt a romboló célzatú szélsőséges jelenségek ellen. A Vajdaság tartományban történt soroza­tos lemondásokról úgy véle­kedtek, hogy egy hosszabb időszak téves politikai vonal- vezetéséért viselni kellett a következményeket. A jugoszláv államelnökség ugyancsak szerdán tartott ülé­sén úgy döntött, hogy október 26-ra együttes ülést hív össze a szövetségi kormánnyal, hogy megvitassák az ország gazda­sági helyzetét és a jövő évi gazdaságpolitika fő irányait. Mikulics kormányfő egy szer­dai tanácskozáson szólt azok­ról a küszöbönálló változta­tásokról, amelyek a különböző elvonások mérséklésével a vállalatok, főleg a jól gazdál­kodó szervezetek terhein csök­kentve lehetővé teszik a sze­mélyi jövedelmek növelését. NÉPSZAVAZÁST tartanak november 3-án Algériában az alkotmány módosításáról és „a végrehajtó hatalom újjá­szervezéséről” — jelentette be egy héttel a népszavazás után. Talán elősegíti ezt az, hogy maga a tábornok elnök is ha­bozik a következő lépésben. Egyes tanácsadói szerint a több mint negyvenszázalékos „igen” szavazat annyit jelent, hogy esélyesen indulhatna az 1980-as alkotmány szerint jövőre megrendezendő új el­nökválasztáson, amelyen im­már több jelölt szerepelhet majd a szavazólistán. Akik ily módon érvelnek, arra hivat­koznak, hogy a 16 ellenzéki párt képtelen lenne megegyez­ni egyetlen kandidátus szemé­lyében, s így a jelenlegi több­ségi „nem” szavazatok szét- forgácsolódnának a sok jelölt között, s így Pinochet — aki szerintük bízhat a most reá adott mintegy 44 százalékban — fölényesen megnyerhetné az elnökválasztást. AHHOZ AZONBAN, hogy Pinochet induljon a kam­pányban, le kellene mondania arról, hogy 1990-ig az ország élén maradjon. Ezt a nézetet képviseli Fernando Matthei tábornok, a junta tagja, a lé­gierő főparancsnoka. E had­erőnem vezetése jelenleg a realistább, a pártokkal pár­beszédre hajlamosabb főtisz­tek kézében van. Nem vélet­len egyébként, hogy Matthei elsőnek ismerte el Pinochet vereségét a népszavazáson. Ez­zel szemben a szárazföldi had­sereg főparancsnokságának az a véleménye, hogy Pinochet maradjon 1990 márciusáig az állam feje és a hadsereg főpa­rancsnoka, s elutasít minden érintkezést az ellenzéki pár­tokkal. Hírmagyarázók arra szártiítanak, hogy az ellentétek tovább növekednek s a fe­szültség ennek nyomán foko­zódik Chilében. Árkus István szélt, ha nem tudnak megfe­lelően és időben reagálni a társadalom és az emberek reá­lis problémáira, akkor „más, a szocializmust lejáratni, politi­kailag destabilizálni igyekvő ideológiáknak” adnak teret. Jakes a KB-ülésen elhatáro- rozott személyi változásokkal kapcsolatban azt hangsúlyoz­ta, ezzel is hatékonyabbá akarják tenni a munkát. A szövetségi és a köztársasági kormányoknak — húzta alá — mindenekelőtt az a feladatuk, hogy megfelelően irányítsa* nak, végrehajtsák a szükséges szerkezeti változtatásokat, megteremtsék az új gazdasági mechanizmus bevezetésének feltételeit. Jakes a korábbi beszédeihez hasonlóan a pórt­élét tisztaságát szorgalmazta, valamint azt, hogy erősítsék a párt vezető szerepét és növel­jék a politikai vezetés színvo­nalát. Gusztáv Husák csehszlovák köztársasági elnök szerdán ki­nevezte az új szövetségi kor­mányt. A kabinet élére — a CSKP KB javaslatára, a le­mondott Lubomír Strougál he­lyére — L adislav Adamec volt cseh miniszterelnök ke­rült. Az új kormány húsztagú. A hét miniszterelnök-helyettes közül öt új, és figyelemre mél­tó, hogy két első miniszterel­nök-helyettest neveztek ki Pa­vel Hrivnak, a szövetségi ár­hivatal volt elnöke, illetve Bo- humil Urban, volt külkereske­delmi miniszter, majd cseh miniszterelnök-helyettes sze­mélyében. A csehszlovák kormányban hat új miniszter van. Jaromir Johanes, eddigi külügyminisz­ter-helyettes váltotta fel Bo- huslav Chnoupeket a külügy­miniszteri tisztségben. A bel­ügyminisztérium élén Franti- sek Kind, volt belügyminisz­ter-helyettes áll Vratislav Vaj- nar helyett. Jan Stejskal lett á pénzügymihisztér 1 Jaromir Zak után, akit- -miniszteri rangban a szövetségi árhiva­tal irányításával bíztak meg. szerda este a köztársasági el­nök hivatala. AZ EURÖPAI Parlamentben kezdett háromnapos látogatást szerdán Horst Sindermann, az NDK Népi Kamarájának el­nöke. OKTOBER 20-AN Moszkvá­ban tartják meg a határkér­désekkel kapcsolatos szovjet— kínai kormányszintű tárgya­lássorozat harmadik forduló­ját. ÜJABB szovjet—amerikai szakértői konzultációt tartot­tak nemrégiben Közép-Ame- rikáról. SZÍRIÁI—SZOVJET gazda­sági tárgyalások folynak Da- maszkuszban a kétoldalú kap­csolatok fejlesztéséről. A KÍNAI Kommunista Párt a meghirdetett reformpolitiká­val és a külkapcsolatok széle­sítésével párhuzamosan erőtel­jesen fellép a párt soraiba nem való személyekkel szem­ben — írja a KKP központi lapja, a Zsenmin Zsipao. „AMERIKA HANGJA " Az „Amerika Hangja’* rádió­állomásnak először van akkre­ditált állandó tudósítója Moszk­vában. Nemrégiben foglalta el moszkvai tudósítói posztját a 37 éves Andrei de Nesnera. Ebből az alkalomból interjút készített vele a Moszkovszkije Novosztyi című hetilap mun­katársa. Az interjúban az amerikai újságíró hangsúlyozta: akkre­ditálását a Szovjetunióban kibontakozott „glasznoszty” politikája tette lehetővé. Ki­jelentette: az a benyomása, hogy számottevően javultak a külföldi újságírók munkafel­tételei a Szovjetunióban, de még mindig nem olyanok, ami­lyeneket ő otthon megszokott. Főleg azt kifogásolta, hogy a külföldi újságírónak nehéz magas rangú szovjet vezetőhöz hozzáférkőznie. Mint ismeretes, a Szovjet­unióban sokáig a legellensége­sebb adók közt tartották szá­mon az „Amerika Hangját”, és zavarták a Szovjetunióba irányuló adásait. A háromnapos moszkvai látogatás mérlege A kapcsolatok új állomása JEGYZET ZA VAROK A CHILEI JUNTÁBAN Veszélyes ellenforradalmi tendenciák Küszöbönálló változtatások Csak röviden...

Next

/
Thumbnails
Contents