Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-13 / 245. szám

PKsr «nie 1988. OKTOBER 13., CSÜTÖRTÖK A gondolat Csongrád megyéből indult el Az együtt maradás előnyösebb Néhány hónappal ezelőtt a legerőteljesebben Csongrád megyében bontakozott ki az a vita, amelynek lényege: to­vábbra is együtt vagy külön- külön szövetségekbe tömörül­ve próbálják meg érdekeiket az eddiginél erőteljesebben ér­vényesíteni a lakás-, a taka­rék- és a fogyasztási szövet­kezetek. Az is növelte a vé­leménykülönbségeket, hogy az elmúlt esztendőkben kialakult gyakorlatnak megfelelően a megyei szövetségek, a Mészö­vök költségvetésének legna­gyobb részét az áfész-ek fe­dezték, ezért sok szövetkezeti vezető úgy gondolta, ha ők adják a legtöbb pénzt, nekik legyen a legtöbb szavuk a dön­téseknél. Az együtt, vagy külön kér­dése országos fórumokon is téma volt, és szó esett róla Pest megyében is. Szűkebb pátriánkban azonban jóval nyugodtabb hangvételű állás- foglalások hangzottak el a polémiában, s már bizonyossá vált, hogy a három ágazat nem a válás mellett dönt. Az elhatározás hátteréről Beke Andrással, a Mészöv titkárá­val beszélgettünk. Nem lehet nyereség — Igaz, hogy tapasztalhatók bizonyos aránytalanságok a szövetséghez tartozó szövetke­zeteknél a terhek megosztásá­ban, de ezek nem indokolhat­ják a különválást — mondta Beke András. — A takarék- szövetkezetek csak az utóbbi esztendőkben, tevékenységi körük kiterjesztése után erő­södtek meg annyira anyagilag, hogy egyáltalán felmerülhes­sen: a szövetség költségveté­séhez az eddiginél nagyobb arányban • járuljanak hozzá. Ami pedig a lakásszövetkeze­teket illeti, nos, ezeknek a helyzete alig-alig változott, így érthető, hogy kevesebbet fizet­nek. De hadd említsek konk­rét összegeket is. Pest megyé­ben a Mészöv működéséhez az áfész-ek 8, a takarékszövetke­zetek osaik 2,5, míg a lakás- szövetkezetek mintegy félmil­lió forinttal járulnak hozzá. Az igazsághoz az is hozzátar­tozik, hogy az utóbbi ágazat egy-egy közössége néha adós marad a befizetésekkel. — Ezeket be lehet hajtani? — Egy részét igen, más ré­szét — s ezekben az esetek­ben csupán 15—20 ezer forin­tokról van szó — nem. Sze­rintem az a legnagyobb gond, hogy a lakásszövetkezetek a jogszabályok szerint nem ké­pezhetnek nyereséget, gyakor­latilag a lakók pénzét költik, abból élnek. Már sokat gon­dolkodtunk, mi lehetne szá­mukra a legjobb megoldás. Ügy gondoljuk, talán az, ha a Mészövnek fizetett hozzájáru­lást költségként számolhatnák el. De van más gond is. Ezek a csoportosulások formailag ugyan szövetkezetek, de tevé­kenységükből sokszor hiányzik a mozgalmi jelleg, amely pe­dig olyannyira jellemző a má­sik két ágazatra. Emiatt gyak­ran bírálják a lakásszövetke­zeteket. — ön is említette: a taka­rékszövetkezetek fejlődése az utóbbi esztendőkben számot­tevő. Növekvő súlyuk arányá­ban módosult-e képviseletük a Mészövben? — Ez a folyamat megkez­dődött. A küldöttértekezleten és más fórumokon több kép­viselőjük van most már, ám ezzel együtt emelkedett a költ­ségvetésünkhöz való anyagi hozzájárulásuk mértéke is. Jelenleg két és félszer maga­sabb ez az összeg, mint két évvel ezelőtt volt. Ennek megfelelően viszont a nekik nyújtott szolgáltatásaink is megváltoztak. Ma már önálló jogászt alkalmazunk, aki ki­zárólag a takarékszövetkeze­tek dolgaival foglalkozik, és még sorolhatnám tovább a ki- sebb-nagyobb módosulásokat. Budapesten külön — Ezek szerint Pest. megyé­ben nem kerültek felszínre a szövetségen belüli ellentétes érdekek? — Annyira élesen, mint pél­dául Budapesten, ahol tavaly külön is vált a három ágazat, nálunk nem. Az a vélemé­nyem, hogy sok esetben az ilyen kezdeményezéseket sze­mélyi ellentétek is mozgatják. Ám az is igaz, hogy azért lé­teznek egymás ellen ható ér­dekek. Ilyen lehet az, hogy mondjuk a takarékszövetkeze­teknek elsődleges, pénzüket Készül a passzírozógép Az utcai lámpaoszlopoktól a vasúti fényjelző árbocig mindent készít Gyömrőn a Rákosmezeje Tsz fémipari részlege. Kere­sett termékeiket 56 cég várja és használja fel. Képünkön élei* miszeripari paradicsompasszírozó gép az esztergapadon. (Erdősi Ágnes felvétele) minél gyorsabban, minél na­gyobb haszonnal forgassák, míg az áfész-ek gyakran van szükségük alacsony kama­tú hitelre. Ez azonban pusz­tán üzleti ellenérdek, semmi­képpen sem kérdőjelezi meg a szövetségben való együtt­működést. Még akkor sem, ha néhány áfész-elnök úgy gondolta, ha már együtt dol­gozunk a Mészövben, hát en­gedjenek a takarékszövetke­zetek néhány százalékot. Ez ilyen indokkal lehetetlen. Az már más kérdés, megyénkben is mind több helyen úgy épül­nek lakások, hogy a hitelezést a takarékszövetkezetek vállal­ják, ezt azonban jól felfogott üzleti érdekük diktálja. Javaslatként nem — Ezek szerint nagyobb az előnye az együtt maradásnak, mint a szétválásnak? — Feltétlenül! Szervezet­tebb lehet a mozgalmi élet, s például sokkal kisebb költ­séggel tartható fenn az appa­rátus. Arról nem is beszélve, hogy Pest megyében a lakás- és a fogyasztási szövetkeze­tek tagsága között nagy az átfedés, helyenként legalább ötvenszázalékos. Az együtt maradás lehetőséget ad a kö­zös cselekvésre is például a településfejlesztésben. Pécelen erre egy koordinációs bizott­ság alakult. S vannak még ki­használatlan lehetőségek. A jogszabály arra kötelezi a la­kásszövetkezeteket, hogy pén­züket az OTP-nél helyezzék el. Ha ezt a kötöttséget felol­danák, bizonyára több közös­ség a takarékszövetkezeteket választaná. — Szűkebb pátriánkban már konkrét javaslatként felmerült a különválás gondolata? — Hivatalos fórumon eddig még'némi Furucz Zoltán Szájtátva A számla Több mint másfélszeresére nőtt a megyében az évtized eleje óta a bíróságokhoz ér­kező végrehajtási ügyek szá­ma. Rámondhatnánk a hama- ri okosságnak engedve, hogy persze, hiszen szegényednek az emberek, mindenkinek nehe­zedett a helyzete ... A közhie­delmet nem igazolják a ta­pasztalatok. Igaz, az ügyek­nek egy kicsiny csoportja va­lóban azt sejteti, hogy szegény­ség, megszorultság anyagi el- lehetetlenedés áll mögötte. Az akták többsége azonban másról árulkodik. Például ar­ról, hogy a hetvenes évek vé­géhez, a nyolcvanas évek ele­jéhez mérten tetemesen meg­nőtt a végrehajtási ügyekben szereplő összegek átlagérté­ke...! Most nem okvetlenül olyan ügyekre utalunk, mint az a végletes eset, amikor nyolcmillió forintos adótarto­zást!!) szeretne a magyar ál­lam behajtani azon a kisipa­roson, aki már régen nem kis­iparos, aki idejében átíratta minden vagyonát olyanokra, akik mélyen hallgatnak, s aki felajánlotta, éjjeliőr! fizetésé­ből (mert pillanatnyilag ez az állása egy állami vállalatnál) majd törlesztgeti azt a nyolc- milliócskát.. • Nem az Ilyen ügyek előtt áll szájtátva az ember. Hanem az olyanok előtt, amikor kézen­fekvő : az egyén, a család túl­költekezett, olyan vállalkozá­sokba fogott, olyan hiteleket vett fel. amelyek nyilvánvalóan erőn felüliek. Miben bíztak, miben reménykedtek? S hová futnak, amikor kézhez kapják a végrehajtás képében a szám­lát? S az egyének, a családok mellé azután egyre gyakrab­ban sorakoznak fel gazdasági munkaközösségek, más társu­lások tagjai, akik azt hit­ték ... és most döbbenten ve­szik tudomásul, hogy nem­csak vállalkozni lehetett, ha­nem annak következményeit is viselni kell. A bíróságokhoz érkező vég­rehajtási ügyek számának nö­vekedése, az átlagérték gyara­podása azt mutatja, sok min­den más mellett gazdálkodni sem tanultunk meg. Mert a gazdálkodás nem azzal kezdő­dik, hogy vállalkozunk. Hanem azzal, hogy tudjuk, mire vál­lalkozhatunk .. • MOTTÓ A gyülekezési és egyesülési jogról HNF-hizottsági vita A gyülekezési és az egye­sülési jogról szóló törvényter­vezetek társadalmi vitáinak tapasztalatait összegezte, il­letve a Hazafias Népfront Országos Elnökségének a té­mával kapcsolatos állásfogla­lás-tervezetét vitatta meg a HNF OE közjogi bizottsága szerdán a népfront Belgrád rakparti székházában tartott ülésén. Vitaindítójában Kukorelli István, a bizottság titkára el­mondta: a társadalmi vitá­ban markáns vélemények is megfogalmazódtak, némelyik fórumon a kölcsönös bizal­matlanság is érződött. Mint­egy 1300—1500 vitát szervez­tek, a kérdésben számos nép­fronttestület is állást foglalt. A tapasztalatok alapján meg­állapítható, hogy általános el­lenzést váltott ki mindkét törvénytervezetnek az a szem­lélete, amely a gyülekezési, illetve az egyesülési jogot az állam adományaként fogja fel. Voltak olyan vélemények is, hogy az alkotmány felül­vizsgálata és újraalkotása előtt nem célszerű e törvé­nyeket megalkotni, mert így azok ellentétbe kerülhetnek az ország alaptörvényével. So­kan vitatták a gyülekezés elő­zetes betiltásának lehetőségét, mondván: elegendő lenne a tervezetben arra utalni, hogy a gyülekezési jog gyakorlása nem vezethet bűncselekmény­hez. Az egyesülési törvény- tervezettel kapcsolatban a vi­ták kereszttüzében az állam és az állampolgár közötti bi­zalmi viszony erősítésének kérdése állt. Egyértelmű ellen­érzéssel találkozott az a tö­rekvés, hogy a törvényjavas­lat megkülönbözteti a külön­féle szervezeteket a szabályo­zás szempontjából. Erőteljesen vetődik fel az az igény, hogy a szabályozás egységes legyen. Az ülésen Petrik Fe­renc igazságügyminiszter-he- helyettes bejelentette: a tár­sadalmi viták tapasztalatait hasznosítva, a törvényterveze­Feüsmerni és gyógyítani Társadalmi érdek a megelőzés A szenvedélybetegségek, mindenekelőtt az alkoholizmus elleni küzdelem szélmalomharcnak tűnik az emberek sze­mében. Ismert pedig, hogy ez szerves részévé vált a gyógyító­megelőző munkának, létrehozták az erre rendelt gondozóin­tézetek hálózatát. Ugyanakkor növekszik az alkoholfogyasz­tás, és nem ritkább az utcán, a lakóhelyen a részegen randa­lírozók látványa, túl sok az alkohol hatása alatt elkövetett sú­lyos bűncselekmény. Nem utolsósorban: növekvő tendenciát mutat az alkoholizmussal kapcsolatos halálozás. Ezért az em­berek többsége kételkedve veszi tudomásul a befektetett energia eredményét és ezzel megkérdőjelezi annak szükséges­ségét. A legilletékcsebb szakembert, dr. Hárdi István kandi­dátust, a megyei elme-szakfőorvost, az ideggondozó intézet vezetőjét — aki az alkoholizmus elleni küzdelem megyei veze­tője is — kértük, segítsen eloszlatni ezeket a fenntartásokat. — Sematikus gondolkodás alakult ki ezzel kapcsolat­ban. A kriminális eseteket el kell különíteni. Az más do­log. Az alkoholizmus elleni küzdelmet a többségért, az egyébként tisztességes embe­rekért kell folytatnunk, akik valamiért az italtól remélik feszítő problémáik feloldását. A különbségtételhez az embe­reknek ismerniük kellene a tényeket, a megelőzés és a gyógyítás eredményeit. Azt, hogy az alkoholkezeltek 50-60 százalékán, a kötelező elvo­násra rendeltek 10-12 százalé­kán tudunk segíteni, sorsukat jó irányba tudjuk fordítani. És csak 20-25 százaléknyi az a reménytelen eset, amely­ben az egyén már súlyosan károsodott testileg, szellemi­leg és nem kevésbé szociáli­san. Kétségtelen, az utóbbia­kat látják inkább az emberek és ezért tartják reménytelen­nek az erőfeszítéseket. De hadd kérdezzem: ne tegyünk semmit, ne kíséreljük meg gyógyítani, megelőzni a rákos betegségeket, csak azért, mert sokan belehalnak? Az már benne él a köztudatban, hogy a korai szakaszban felismert rákos betegség gyógyítható. Ez így van a szenvedélybe- tegsógeknél is. A korai felis­meréshez azonban korábban kell beavatkozni, segíteni. — Félő, hogy ezt az össze­hasonlítást kevesen fogadják el, mert teljesen különböző a két betegség társadalmi meg ítélése. — Mert még nem tudtuk megteremteni azt a társadal­mi atmoszférát, amelyben nem erény az ivás, amelyben nem szégyenletes dolog tár­saságban visszautasítani az alkoholt. Mert ugye, milyen magyar ember az, aki nem bírja? Elődeink vagyonokat ittak el, s azóta is a legszéle­sebb körben szokás mindent ivászattal, de legalább poha- razgatással ünnepelni. Ha meg bánatunk van, inni rá egyet. Aki mindezt nem teszi, az különc. Végé-hossza nincs az ugratásnak. Különösen veszé­lyes ez gyógyult alkoholisták esetében, de őket se kímélik a jó rokonok, barátok, mun­katársak. Leértékelik egész­ségre törekvésüket ahelyett, hogy segítenék. Ez a fajta közgondolkodás és környezeti példa a jövőt illetően is rend­kívül káros. Gondoljunk csak az úgynevezett korai alkohol- fogyasztás eseteire, amelyek­nek fiatalok, sőt gyermek- korúak az áldozatai. Óriási a felelősségük az iskoláknak, a szülőknek, hogy idejében ki­szűrjék, észrevegyék — a csa­ládoké, hogy ne szégyelljék — és orvosra, szakemberre bíz­zák ezeket a gyerekeket. — Mit tehet az orvos, egy­általán az egészségügyi hálózat a megelőzés érdekében? — A legtöbbet. Éppen ez lesz a témája az e hét végén, Szentendrén sorra kerülő me­gyei alkohológiai konferen­ciánknak. Nagy még a rejtett tartalék, mozgósítani akarjuk az egészségügy minden ágát, a belgyógyászatot, a szemé­szetet, a gyermekgyógyászatot stb. és természetesen az alko- hológus szakembereket, a pszichiátereket. Az alkoholiz­mus következtében kialakuló betegségek korai felismerésé­hez és gyógyításához elenged­hetetlenül fontos tudni, hogy azok az alkohol következmé­nyei. Maga az egészségügyi szervezet is sokat segíthet, például a táppénzes esetek vizsgálatával. Ha odafigyel a gyakori hétfői betegállomány­ba vételi kérelmekre, a gyó­gyulások elhúzódására. S ez nemcsak a felülvizsgáló or vas dolga, hanem a körzeti orvosé is. Előtte fordul meg leggyakrabban a beteg. A kez­deti szakaszban a puszta fel­ismerés, a tapintatos törődés, a jó szó, a melléállás sokat se­gíthet a megelőzésben, a gon­dozásban. — Lerészegedve nem túl gyakran állnak az emberek a körzeti orvos elé ... — Nemcsak a kialakult szenvedélybetegségeknek, az azt megelőző állapotnak is vannak tünetei, ezekre kell odafigyelni. És nem is a meg­ivott mennyiséggel van a baj, éppen az a dolgunk a meg­előzéssel, hogy a kór okát fel­tárjuk, vagyis azt, hogy miért iszik ez az ember. Tudnunk kell. szorongásait, agresszivi­tását, szexuális zavarait oldja az alkoholos kábulat­tal, mert emiatt előbb-utóbb szükségletévé válik az ivás. S amikor már kialakult a testi­lelki függőség az alkoholtól, az már betegség, s akkor már sokkal összetettebb, nehe­zebb a dolgunk. Az ember sú­lyos testi-lelki károsodása társadalmi károkat okoz. Ezért kell megelőznünk. Kádár Edit teknek egy újabb munkapél­dányát készítették el a jogsza­bályszerkesztők. Nem értett egyet azzal, hogy a törvény- javaslatokban a társadalom­mal szembeni bizalmatlanság van jelen, illetve, hogy azok visszalépést jelentenek a mai helyzethez képest. Elismerte, hogy vannak vitatható pont­jai a tervezeteknek, s hang­súlyozta: csak a kölcsönös bi­zalom, a demokratikus lég­kör, a politikai kulturáltság segítségével alakítható ki a közmegelégedést szolgáló megoldás. Kifejtette: elidege­níthetetlen, alanyi jogokról van szó, ezért a korlátozáso­kat másképpen kell megfogal­mazni, szűkíteni kell azoknak az eseteknek a számát, ami­kor megtagadható a gyüleke­zés. A társadalmi szervezetek megkülönböztetését is jogos kifogásnak nevezte, hozzáté­ve: az újabb tervezet az egye­sülési jog hatályát — bizonyos sajátosságok figyelembevételé­vel — kiterjeszti politikai pár­tok, érdekvédelmi szervezetek alakítására is. A gyülekezési joggal kapcso­latban úgy vélekedett: indo­kolt, hogy ne legyen mód egy adott rendezvény előzetes megtiltására, de a közbizton­ság garantálása érdekében az állami szervek kapjanak lehe­tőséget a demonstráció helyé­nek és idejének korlátozására. Egyetértett azzal is, hogy csak a közterületeken tartandó ese­ményekre terjedjen ki a sza­bályozás. A vitában megfogalmazó­dott: politikai párt alakítása alapvetően politikai döntés kérdése, nem pedig az egye­sülési jog hatályába tartozik. A politikai vezetésnek el kell döntenie, hogy megérett-e a helyzet Magyarországon a többpártrendszer bevezetésé­re. Ha erre nemleges a vá­lasz, akkor ki kell mondani: az egyesülési jogot korlátozni szükséges oly módon, hogy politikai párt szervezésére ne adjon lehetőséget. A Magyar Jogász Szövetség képviselője hozzászólásában kifejtette: a gyülekezési, illetve az egyesü­lési jog nem állami adomány, hanem szabadságjog, s zavar­talan gyakorlásának a bírósá­gok a letéteményesei. Ezért a bíróságokat időben fel kell készíteni ezekre a feladatokra, Hangsúlyozta: mindkét jog te­rületén nagyon fontos az el­járási kérdések garanciális szabályozása, a jogorvoslati le­hetőség megteremtése. A vitá­ban elhangzott az is, hogy el­veiben alaposabb gazdasági szabályozásra van szükség a társadalmi szervezetek műkö­désével kapcsolatban, mert a túlságosan nyitott szabályozás számos visszaélésre adhat al­kalmat. Többen rámutattak: kívánatos, hogy a polgári de­mokratikus szabályozásnál, illetve azoknál a nemzetközi egyezményeknél — amelyek­hez Magyarország is csatla­kozott — ne legyenek tartal­milag szegényebbek a tör­vénytervezetek. Szervezőbizottság alakult Cserkész Szövetség A cserkészmozgalom több volt tagja Magyar Cserkés? Szövetség ideiglenes néven újraindítja a mozgalmat — jelentették be a szervezők szerdán Budapesten, a Mú­zeum Kávéházban. A Magyar Gserkészfiúk Szö­vetsége, a cserkészet — a leg­elterjedtebb polgári gyermek- mozgalom — demokratikus ága 1948-ban egyesült az út­törőmozgalommal. Az öreg­cserkészek — most feleleve­nítve a cserkészhagyományo­kat —^hangsúlyozták a szer­dai előkészítő tanácskozáson, hogy szükségét érzik egy, a serdülő fiatalok erkölcsi ne­velését a mainál erőteljeseb­ben szorgalmazó mozgalom­nak. Több helyütt az ország­ban már alakultak az elmúlt időszakban kisebb-nagyobb egységek, elsősorban az egy­házak körül szerveződve. Szervezőbizottságot hoztak létre a november 12-i öreg- cserkész-találkozó előkészíté­sére, valamint az alapszabály­tervezet elkészítésére.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents