Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-12 / 244. szám
1988. OKTOBER 12., SZERDA Hallom hangjukat, látom arcvonásaikat.:. Csíki Véró életének balladája ... "A tíz körmömvel essze- kapartam egy kicsi házacskát. Istenem, hogy sirattam a házacskámat. Be keservesen hagytam el. Reja burultam a kapusasra, azt hittem, hogy a szüvem leszakad. Hova menyünk? Lesz-e még egyszer nekem otthonom?...” (Részlet Kok a Rozália: Csíki Véré élete című balladisz- tikus történetéből.) Ki ez az asszony, aki itt ül velem szemben az érdi panellakás szobájában? Mesemondó, folklorista, előadóművész, újságíró, tanítónő.. ? Az anyai szó Csupor Tibor: Mikor Csíkból elindultam című, tavaly megjelent könyvének A székely előadóművész című fejezetében így ír róla: ... „Apja hadiki székely, édesanyja bácskai magyar lány. Nyíló szeme nemcsak a bukovinai gesztusokra figyelt, füle nem a székely beszéd zamatos hangjait itta be elsőnek. Az anyai szó gyenge volt, elnyomta a közvetlen környezet, Felsőnána túlnyomóan székelyes hangja. Belenőtt e világba, s a többi kisiskoláshoz hasonlóan benne is megindult az új generációk heves értelmi, érzelmi eróziója...” ... „Csak jóval később, az értelmiségi lét alapdilemmái felől, kész emberként közeledett újra a székelyekhez, s találta meg közöttük (velük) a helyét...” önmagáról, történetei születéséről, rövidesen megjelenő, Csíki Véró élete című könyvének utószavával Káka Rozália így vall: — Bár valamennyi, a kötetben szereplő történet eredeti gyűjtésen alapul, nem hiteles, magnetofonról lejegyzett népi elbeszélések gyűjteménye ez a kötet. Az 1963. és 1988. közötti időben, először Tolnában, Baranyában és Érden gyűjtöttem a bukovinai székelyek körében, majd 1969-től rendszeresen Moldvában és Gyimesben. Főként a mesék és a hiedelemmondák érdekeltek. Meséltem tovább Először csak szűk körben, majd egyre nagyobb hallgatóság előtt meséltem tovább ezeket a történeteket. Később hiNagykőrösi hagyomány Pedagógusok székfoglalója Valószínűleg minden szülő kíváncsi rá, milyenek is azok a pedagógusok, akik a csemetéjét nap mint nap okítják, hiszen a gyerek ma már ideje nagyobb részét az iskolában tölti. A megismerkedésre eddig legföljebb a szülői értekezletek és a fogadóórák kínáltak bizonyos lehetőséget, bár ezeken inkább a diákoK, és nem a tanárok kerültek terítékre. Néhány iskolában újabban bevezették a nyílt napokat, a nyílt órákat is, ahol a szülő saját szemével pvőződhet meg róla, mit produkál a gyerek, és mit a tanító, a tanár. Nagykőrösön évek óta újabb forma honosodott meg: a település pályakezdő pedagógusainak nyilvános székfoglalója. Az immár hagyománnyá vált rendezvényen a frissen a városba érkezett tanítók és tanárok tartanak előadást szakterületük valamelyik témájából; így mutatkoznak be a város társadalmának. Az idei székfoglalót október 13- án és 14-én, csütörtökön és pénteken 14 óra 30 perces kezdettel tartják a helyi Arany János Művelődési Központ tanácstermében, a Pedagógus Szakszervezet városi bizottságának és a városi tanács művelődési, ifjúsági és sportosztályának közös szervezésében. Csütörtökön, 13-án délután öt fiatal tanár előadását hallhatják a nagykőrösiek néprajzi, történelmi, pedagógiai témákról. Másnap, pénteken délután öt tanító lép majd az érdeklődő közönség elé zenei, pszichológiai, sport- és irodalmi előadásával. A székfoglaló résztvevői a nagykőrösi Petőfi Sándor, az Arany János, a II. Rákóczi Ferenc, a Gábor Áron és a Kossuth Lajos általános iskolában, illetve az Arany János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskolában tanítanak. vatásos előadóművész lettem. A hiányos, suta, rosszul elmondott történeteket kiegészítettem, átformáltam, Olykor több mesélő elbeszélését egy' begyúrtam. Néha — csak egykét szép gondolat kedvéért történeteket szőttem a családi emlékeimből, nagyszüleim, szüleim s olykor-olykor saját életemből merítve a témát. A nyelvezet kialakításakor megközelítő néprajzi hitelességre törekedtem. Igyekeztem visz szaadni a bukovinai székelyek, a gyimesi és a moldvai csángók beszédének főbb jellegzetességeit. Mértékkel használtam azonban a táj- és idegen szavakat, hogy a cselekmény megértését ne akadályozzam. Életem során soha nem sza kadtam ki a bukovinai székelyek eleven közösségéből. Igyekeztem tudatosan megismerni mindent, ami csak megismerhető egy népcsoport életéből. Ettem az asztaluknál, háltam a házaikban. Részese voltam örömeiknek, bánataik nak. Míg írom, mesélem, for- málgatom történeteiket, hallom a hangjukat, látom arcvo násaikat. Érzem biztatásukat, hogy meséljek, írjak, róluk, értük, helyettük. Rozika, ahogyan ismerősei, barátai nevezik, elnézést kér, de készülnie kell. Solymárra siet, a Népek barátsága fesztiválra, ahol szlovákiai magyar, hazai német és szlovák együttesek között az érdiekből alakított csoporttal ők képviselik a bukovinai székelyeket. Vers és dal önálló előadói estjét legközelebb a Budai Várban láthatjuk, az MTA Zenetudományi Intézete Kodály-termében, december 14-én. Műsorának címe: Csíki Véró élete. Az előadásra a Vers és dal a Várban című sorozat keretében kerül sor. A. P. IALLITOTERMEKBOL Jubileumi tárlat Szentendrén A régi szentendrei művésztelep jubileumi kiállításának első részét — amely az 1928- tól 1948-ig terjedő időszakot vizsgálja, összegzi — 1989. február 19-ig tekinthetik meg az érdeklődők. A nagyszabású bemutatót közösen rendezte a szentendrei Ferenczy Múzeum, a Művelődési Minisztérium, a Szentendrei Városi és a Pest Megyei Tanács, a Művészeti Alap, valamint a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének Pest megyed területi szervezete. Alkotó sokrétűség Bár a régi szentendrei művésztelep 1928-ban alakult, Rozgonyi László veretes Fekete kalapos önarcképe még 1926-ban készült; hiszen a mozgalom előtt is sokan jártak Szentendrére festeni. A művészi társulás, a műhellyé alakulás hosszú folyamat eredménye. Kezdettől a belső szabadság jegyében alkottak a szentendrei festők. Arra törekedtek, hogy egyedi útkereséssel találják meg távlataikat. A természetelvűség lét- jogosultsága azonos érvényű volt a konstruktív törekvésekkel; ki-ki a saját szándékának megfelelően választott utat, eszközt, motívumot — az egymás iránti tisztesség és megbecsülés jegyében. Ez az alkotó sokrétűség a szentendrei festészet példás vonása. Szentendre Nagybánya egyenes folytatása és alternatívája is egyben, hiszen Ferenczy Károly a századfordulón Nagybányán és Szentendrén egyaránt festett — mindkét települést szellemi otthonának tartotta. A jelenlegi kiállításon Deli Antal szerepel egy finom nagybányai részlettel, annak tanúbizonyságául, hogy Nagybánya, azaz a finom naturalizmus is hozzá tartozik a szenténdreiség fogalmához. A Tanácskozás gyermekkönyvtárosoknak Történelem és néprajz Országos rendezvény színhelye lesz ma és holnap, október 12-én és 13-án Leányfalu és Szentendre; Történelmi múltunk és hagyományaink, értékmegőrzés a gyermekkönyvtárban címmel renRádiófigyelő EMBERMESÉK. A rádió különféle prózai adásai közül legközelebb hozzám a dokumentumműsorok állnak. A maguk friss elevenségével olyan történések bukkannak föl, amelyeket a köznapi élet kínál, ha néha szokványosán is, de az esetek többségében nem szokványos tanulságokkal. Mindenképpen ezek közé sorolom Lengyel Nagy Anna Embermesék sorozatát, melyben a szereplők természetes nyíltsággal vallanak addigi életükről, beteljesült vágyaikról, semmibe foszlott reményeikről. Közben sok olyasmiről is szólva, melyek addig a hallgatóban lelkűk mélyén megíogalmazatlanul fészke- lődtek. Történetei közül mindenesetre emlékezetes marad az a legutóbbi, melyben egy asz- szony nem mindennapi kálváriájáról számol be. A mesélő természetesen nem érzi annak, sőt megértő szeretettel idézi föl azokat a gyermekkori emlékeit, melyeket mint az úri házból kényszerűen kicsöppent leányzó, nevelője, az erős akaratú, céltudatosan élő nagyanyja mellett átélt. Egy távolba süllyedt főúri világ szokásai keverednek a szegénység parancsolta szükségletek követelményeivel. És ebben a légkörben cseperedik fel az a nő, aki — nagyanyja szavajárását idézve — mint a macska, ha feldobják, akkor is mindig a talpára esik. Pedig a háború, majd az azt követő — főúri sarjaknak nem éppen kedvező — esztendők alaposan összekuszálják családi és társadalmi életét. Ám az emberekbe vetett hite, valamint az önkifejezésnek a képben és a szóban rejlő varázslata egy pillanatra sem hagyja cserben, újra és újra lelket önt beléje. Mindig írt vagy rajzolt — szavai szerint — akár örömében vagy bánatában. Most is ezt teszi, amikor érszűkület miatt egyik lábát elvesztette. Képeinek zömén azonban, lehet tárgyuk bármi, mindenütt a virágok uralkodnak. Színükkel, elrendezésükkel igyekszik a teljes valóságot otthonába varázsolni, ahonnan ma már oly nehezen mozdul ki. Tulajdoniképpen ez is, mint a többi, embermese, kétszemélyes műsor. Mintegy fesztelen társalgás egy csésze tea mellett. Lengyel Nagy Anna közbevetéseivel, megértő igenléseivel, esetleges szelíd ellentmondásaival szinte dramaturgiáikig szabja meg az előadásmódot. így válik egész- szé, módszere szinte utánoz- hatatlanul egyéni a hangulati egység megteremtésében. KOPOGTATÓ. A közhiedelem a szőlőművelést azonosítja a „bőrgyártással”, mely- lyel jobbára palackokban találkozik a kereskedések polcain. Ám mindenképpen ro- konítják a vidámsággal, mely különösen a szüret idején éri tetőfokát. Már kevesebben vetnek számot azzal, hogy nemcsak a szüret kemény munka, hanem egy egész esztendő kemény munkájának a koronája is. Most a rádió munkatársai felkerekedtek, hogy néhány szőlősgazdához bekopogjanak és a jelen tükrében egy kicsit a múltról is szót váltsanak. Mert ősi mesterség a szőlőtermelés, mely nemcsak bő verítéket, hanem nagy szakértelmet is kíván. Ez ha- gyományozódik családon belül is. Mint az egyik gazda elmondta, minden egyes tőkét szinte külön kell gondozni, de ezt aztán meg is hálálja. Sajnos ma már kevésbé ügyednek a fajtatisztaságra, melyeket külön-ikülön kell feldolgozni, hiszen a legnagyobb kereslet az egyedi arculatú borok iránt van. Éppen ezért kincset érnek a hajdani tapasztalatok, amelyeknek hasznosítása a korszerű művelésben is időszerű. Sajnos ma már elharapóztak a lopások nemcsak az érett fürtök, hanem a dugványok és a felszerelések meg- dézsmálása tekintetében is. Pedig már évszázadokkal ezelőtt is külön hegytörvény vigyázta a szőlők rendjét, mint a cseszneki példa is bizonyítja: A szőlőhegyen való káromkodás, szitkozódás, perelés, veszekedés vagy más egyéb garázdálkodás 3 forintra büntettetik. Nem ártana ezt is már felújítani. Szombathelyi Ervin dezik meg a gyermekkönyvtárosok országos konferenciáiét. A tanácskozás ma délután két órakor kezdődik Leányfalun, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének gyermek- üdülőjében. Az ország minden részéből érkezett százötven könyvtári szakember előadásokat és korreferátumokat hallgathat meg. Másnap reggel kilenc órától Szentendrén folytatódik a program, a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár épületében. Itt történelmi, néprajzi és nép- művészeti hagyományok fel- használásáról szólnak majd az előadások. Az elhangzottakat a rendezők hangszalagon rögzítik, így a későbbiekben esetleg kiadvány is készülhet az anyagból. Kmetty János alkotása természetelvűség, az impresz- szionizmus, a különböző konstruktív irányok nemkülönben. Ez hát a híd Nagybánya és Szentendre között. Létezik azonban egy másik híd, amely Hódmezővásárhelyei és Szentendrét köti ösz- sze. Tornyai és általa az alföldi festészet a ’30-as évek elején Szentendrén vendégeskedett. Ezt a tényt érzékelteti Tornyai több szentendrei fogantatású műve — a tárlat egyik fontos fejezeteként — és az is, hogy Szentendrének mindig akadt alföldi festője. Ez Tornyai után mindmáig Pirk János. A város varázsa E kisvárosban mindenfajta szellemi törekvés elfért és elfér ma is. Ez jellemző Szentendre festői törekvéseire 1928 óta. Az európai magyarság eszméjét képviselik a művészek, ami egyetemességet és humánumot is jelent. Azt, hogy Czóbel Bélának ugyanúgy két város lett festői forrása, mint egykor Ferenczy Károlynak, csak ő Párizs és Szentendre között keresett és talált ösz- szefüggést. E bemutató Czó- bel-képei erről a kettős forrásról tanúskodnak. Barcsay Jenő, llosvai Varga István, Modok Mária stílusa, értékei egy irányzat mértékévé váltak. Tanulságos, hogy Kántor Andor, llosvai Varga István, Paizs-Goebel Jenő formái a 30-as évek elején menynyire egy forrásból indultak egyéni polarizálódásuk útján. A rokonság is szemmel követhető. Másutt pedig a szigetjelleg, amely Czirma Gyula, Diener Dénes József, Perl- lott Csaba Vilmos, Gráber Margit művészetére érvényes. Voltak itt vendégek, akik nem váltak szentendreivé, csak egy pillanatra érintette őket a város varázsa — Hincz Gyula 1935-ös görbe utcája ennek tanúbizonysága. Kmetty János markáns szelídsége szintén Szentendrén erősödött és vált végleges, maradandó minőséggé. Festői árnyalatok A Mucsi András rendezte kiállítás jó és pontos arányérzéke felszínre hozta azt az igazságot, hogy a szentendrei festők baráti együttléte a művésztelep alkotó légkörében mennyire lényeges volt mind- annyiuk számára abban az előrehaladásban, amely ösz- szességében így a magyar festészet mértékadó eredménye lett. Igazán megindító az :s, hogy a tárlat záróköve Kor- niss Dezső 1948-as Tücsöklakodalom című festménye, amely európai rangú teljesítmény — párhuzamosan Szabó Lőrinc Tücsökzene című verskötetével, amelyet 1947- ben adtak ki először —, s ugyanakkor az azonos értékrendben a magyar pi'ktúra és költészet rejtett, nagy találkozása. örvendetes, hogy a régi szentendrei művésztelep egykori, 1928-as alapító tagjai közül Bánovszky Miklós és Onódi Béla töretlen erőben alkot ma is az egykori társak lezárult életművének tanulságaival, a maguk új és friss élményei alapján. Szentendre számtalan festői árnyalattal, közös munka és tehetség révén Európa lett: muzeális kincs és távlat. Losonci Miklós Mai programok Budapesti Művészeti Hetek A Budapesti Zenei Hetek programja keretében este fél 8-kor Liana Iszakadze (Szovjetunió) hegedűestjére kerül sor. Műsorán Beethoven-, Paganini- és Schumann-művek szerepelnek. Zongorán közreműködik: Tatjana Szakriszova (Szovjetunió). A Vers és dal a Várban sorozat keretében az MTA Zenetudományi Intézete Kodály- termében, Kincses Kolozsvár címen Jancsó Adrienne előadói estje lesz. Az előadás kezdete este fél 8. A Magyar Nemzeti Galériában mától Az év legjobb plakátja című kiállítást tekinthetik meg az érdeklődők. Rendezte: Szabó István Főszereplő: Klaus Maria Brandauer Egy látnok a történelem sodrában. Századunk nagy kihívásai közt egy férfi Közép-Európából, akit érzékenysége arra kárhoztat, hogy megérezze előre a sorsot. Racionális és irracionális ppiitika és misztikum keveredése a '20-as, '30-as évek világában, Budapest, Bécs, Karlsbad, Berlin színterén, Egy ember harca a biztonságért a tanácstalanság korában. Októberi bemutatók: Cegléd, Kamara, 13-ától 16-áig Nagykőrös, Arany János 17-étől 19-éig Vác, Kultúr 20-ától 23-áig Dunakeszi, József Attila 24-én és 25-én Moziüzemi Vállala
