Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-09 / 216. szám

1988. SZEPTEMBER 9Ö PÉNTEK Titian 3 Munka az áttelepülőknek Segítség az újrakezdéshez A Pest Megyei Tanács köz­vetítésével a megyében eddig megközelítően 600 Romániából áttelepült állampolgárnak te­remtettek munkalehetőséget. Mivel Pest megyében még most is több száz betöltetlen állás kínálkozik a különféle szakmákban, a tanács a válla­latok, helyi tanácsok bevoná­sával számba vette azokat a lehetőségeket, ahol nemcsak munkát biztosíthatnak, hanem a közelben megfelelő szállás­helyet is kialakíthatnak a le­települőknek. Mindehhez köz­ponti forrásból 4 és fél millió forint támogatást nyújt a ta­nács. Kemencén például két üre­sen maradt házat hoztak rend­be, részben ebből a keretből, részben társadalmi összefogás­sal, hogy összesen 14 Romá­niából érkezett szakembernek, illetve családjuknak teremtse­nek otthont. Néhányan közü­lük faipari szakmunkások, s így szívesen foglalkoztatják őket a helyi vegyesipari szö­vetkezetnél. A Dunakeszi Kon­zervgyárban éppen gépkar­bantartókat kerestek, s az e szakmában jártas áttelepülők közül huszonöt embernek egy felújított, rendbe hozott mun­kásszállón nyújtottak a körül­ményekhez képest kényelmes elhelyezést. Ugyanígy az Ala­Szájtátva Ha fő a fő Valamikor egy város eldönt- hette, kell-e főépítész, avagy szükségtelen. Azután elvették ennek a jogát a helyi testü­letektől, csak ott lehetett, ahol azt engedélyezte egy magas hivatal. Most ismét, néhány esztendeje, jogszabályi lehe­tősége van annak, hogy hely­ben döntsenek. Az önállóság jegyében . .. Magyarán, tehe­tik azt, amit korábban tehet­tek. S teszik! A megyében, aligha véletlenül, ott alakí­tottak ki elsőként városi fő­építészi státust, ahol a régi városmag nagy kincs; Szent­endrén, Vácott, Nagykőrösön. örül tehát a hírlapíró, ami­kor azt hallja, több más he­lyen is, így Cegléden, Érden, Gödöllőn, Budaörsön mérlegre helyeztetett ennek a nagyon fontos munkakörnek a létre­hozása. Helyes, helyes! Hi­szen mennyi ballépést lehe­tett volna megelőzni akkor, ha a sok okos fő között lett volna egy olyan fő (építész) is, aki kellő szakmai vérte- zettel vívja az igenek és a nemek csatáját itt, ott, amott, városképi jelentőségű épüle­tek, épületegyüttesek meg­mentéséért, csáléra sikeredett fejlesztések megakadályozá­sáért. Persze, jobb későn, mint soha. Csakhogy . .. Szájtátva hallja az ember, az elvben egyetértők között milyen szép számmal vannak azok, akik a főtől éppen azt akarják elvitatni, amiért fő­építész). Az áttekintés, az összehangolás, a mérlegelés jogát. Azt, hogy legyen len- dítője a jónak, de akadálya a rossznak. Magyarán, ugyan akarják a tisztet, de nem töb­bet, csupán egy tisztviselőt látnak benne. Holott a főépí­tésznek a legkevésbé a tiszt- vlselőség a dolga. Hagyni kel­lene tehát, hogy a fő valóban fő legyen, azaz az építőmű­vészeinek és a napi célszerű­ségnek, a hagyománynak és a jelennek az értő egyeztető- je, aki nemcsak akarja a job­bat, hanem tudja is, mi a jobb. MOTTÖ gi Állami Tangazdaság is át­alakított egy épületet, hogy né­hány romániai magyarnak a munkaalkalom mellett otthont is adjanak. Nagybörzsönyben a tanács több lakóházat rend­be hozott, s a közelben mun­kalehetőséget is nyújt az ide­érkezőknek. A Pest Megyei Tanács most felméri a további elhelyezke­dési lehetőségeket, és a Fővá­rosi Tanács külföldiekkel fog­lalkozó ügyfélszolgálati irodá­jával készül szorosabban együttműködni, hogy az ez­után érkező áttelepülőknél mi­nél rövidebb időre csökkenjen az új élet kezdésével járó bi­zonytalanság, s hozzájárulja­nak az elfogadható egziszten­cia gyors megteremtéséhez. Az allamminiszternel A szövetkezetekről Pozsgay Imre állammi­niszter csütörtökön az Or­szágházban találkozott a TOT, a Szövosz és az OKISZ veze­tőivel. Megbeszélést folytattak a kormány és a szövetkezeti érdekképviseleti szervek kap­csolatainak, együttműködésé­nek időszerű kérdéseiről. A kötetlen találkozón — ame­lyen részt vett Szabó István, a TOT, Köveskuti Lajos, az OKISZ és Hartmann József, a Szövosz elnöke, valamint Szlamenicky István, a Fo­gyasztási Szövetkezetek Orszá­gos Tanácsának főtitkára — véleményt cseréltek a szövet­kezetek és a szövetkezeti tu­lajdon mai helyzetéről, a gaz­dasági társulásokról szóló tör­vény tervezetének fogadtatá­sáról ezen ágazatokban. Szakszervezeti küldöttség Mozgalmi tapasztalatcsere Nyugat-európai szakszerve­zeti vezetők tettek látogatást szeptember 5-e és 9-e között Pest megyében. A Szakszerve­zetek Megyei Tanácsa vendé­geként a Csepel Autógyár, Százhalombattán a DHV és a DKV, Ikiadón az Ipari Mű­szergyár szakszervezeti tevé­kenységét, Gödöllőn a városi szakszervezeti bizottság mun­káját tanulmányozta Emanue- le Persio és Cézáré Demiano, az olasz CGIL Piemont tarto­mányi főtitkára és titkára. A nyugat-berlini DGB öttagú küldöttsége Solymáron a PEMÜ, Dunakeszin a MÁV Járműjavító Üzem, Vácott a Híradástechnikai Anyagok Gyára fiatal aktivistáival ta­lálkozott, a szakszervezetek if­júságpolitikai munkájáról gyűjtött tapasztalatokat. A külföldi vendégek a hét végén elutaznak hazánkból. Bűncselekmény ritkán fordul elő Titkolják a veszteséget A Vállalkozók Országos Szö­vetségének elnöksége csütör­töki ülésén tájékoztatót hall­gatott meg a nem jogi szemé­lyiségű társaságok megszűné­sének okairól, a kisszövetke-. zetek felszámolási eljárásának tapasztalatairól, valamint a gazdasági bűncselekmények körülményeiről. Az Adó- és Pénzügyi El­lenőrzési Hivatal képviselője arról számolt be, hogy a fel­lendülés a nem jogi személyi­ségű társaságok — a vgmk-k, a gmk-k, a polgári jogi tár­saságok és a szakcsoportok — történetében az 1982—84-es években volt tapasztalható, akkor rohamosan alakultak meg ezek a szervezetek, majd ez a folyamat lelassult, s 1987- től csökkent a számuk. A megszűnések okairól szólva kiemelte, hogy a leg­többször anyagiak miatt hagy­nak fel tevékenységükkel ezek a szervezetek, s csak a legrit­kább esetben azért, mert bün­tetőeljárás indult ellenük, vagy valamelyik vezetőjük el­len, s ügyüket a rendőrség vizsgálja. A Pénzintézeti Központ egyik vezetője a kisszövetke­zetek felszámolási eljárásának tapasztalatait összegezve rá­mutatott: a bajba került kis­szövetkezetek, ameddig csak lehet, igyekeznek eltitkolni fi­zetőképtelenségüket, veszte­séges gazdálkodásukat, ezzel szinte reménytelen helyzetbe Van támogatás a szójára! Tévedett a Magyar Közlöny Tévesen jelent meg lapunk tegnapi számában az informá­ció, miszerint megvonták az állami támogatást a szójater- mesztő nagyüzemektől. A hi­ba forrása azonban ezúttal nem az újságíró, és még csak nem is elírásról van szó. A nagy riadalmat kiváltó hír ugyanis megjelent a Magyar Közlöny 39. számában, s ez alapján foglalkoztunk a témá­val. Cikkünket elolvasva tele­fonált szerkesztőségünkbe Gá­bor István, a Ceglédi Állami Tangazdaság kecskéscsárdai kerületének igazgatója, meg­adva azt is, hol nézhetünk utána annak, hogy mi is a valóság. Ennek alapján hívtuk fel az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Pest Megyei Igazgató­ságán Sibinger Mártát, aki ké­résünkre elmondta, hogy a közlönyben megjelent rende­letmódosítás nem a korábbi jogszabály 8—10. paragrafusát, hanem csak a 8. és 10. parag­rafusát érinti, tehát a zavart a kötőjel használata okozta. A szója és más fontos élelmisze­rek termelésének támogatásá­ról a 9. paragrafus intézkedik, s ez továbbra is érvényben marad. A támogatások csök­kentését célzó rendeletmódosí­tás lényegében csak a beruhá­zásoktól vonja meg a pénzügyi hozzájárulást. Az APEH Pest Megyei Igaz­gatóságán kapott információt más forrásokból is megerősí­tették és közölték, hogy a Ma­gyar Közlöny legközelebbi számában hibaigazítás jelenik meg. hozva a hitelezőket. 1986. szep­tember elseje óta 71 kisszö­vetkezet megszüntetésére ho­zott határozatot a bíróság (je­lenleg két és fél ezer kisszö­vetkezet ..rn.űködjk), közülük azonban csak egy kezdemé­nyezte önmaga felszámolását pénzügyi gondjai miatt. Ez­zel a többiek kirekesztették magukat annak lehetőségéből, hogy az előzetes egyeztetések alapján valami lehetőséget ta­láljanak talpon maradásukra. A megyei népfrontelnökség ülése A szavak minősítője a tett Csütörtökön délután a moz­galom megyei székházában tartott ülésén a Hazafias Nép­front Pest Megyei Bizottsága elnöksége a lakosság széles körét érintő témával foglalko­zott, amikor áttekintette a víz­védelmi társadalmi program végrehajtásának tapasztalatait. Ugyancsak rendkívül aktuális volt az a tájékoztatás is, ame­lyet a testület kapott a Szent­endrén tevékenykedő körök­ről, egyesületekről, állampol­gári cscportokról. Az aláb­biakban a napirendnek erről a két pontjáról adunk ismerte­tőt. A lakosság egésze Az ország legnépesebb és legnagyobb népsűrűségű me­gyéjében nem ítélhető meg­nyugtatónak a vízvédelem mai helyzete. Így összegezhető az a vélemény, amely a testületi ülésen kialakult. Néhány, az említett következtetésre vezető tény. A megye lakosságának csupán az egyötöde él csator­názott területen. A felszíni vízfolyásokat naponta a többi között 25 tonna szerves anyag, két tonna zsír és olaj terheli. Érzékelhetően felerősödtek a kedvezőtlen folyamatok a fel­szín alatti vizek esetében. Jo­gos volt tehát az a vélemény, amelynek hangoztatója szerint a vízvédelmi társadalmi prog­ram ugyan helyes célokat je­löl meg, de ma még alig ne­vezhető társadalminak, azaz olyan programnak, amelynek a végrehajtásába a lakosság egésze aktívan bekapcsolódik, holott a legsajátosabb állam- polgári érdekekről van szó. Évente kétszáznál több a rendkívüli vízszennyezéseknek a száma az országban, s ebből ötven-hatvan jut a testületet t'jékoztató Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság területére. Ag­gasztó ezeknek az események­nek a folyamatosan növekvő mennyisége, bár igaz, a koráb­biaknál hatásosabban műkö­dik az a figyelőszolgálat, amelynek keretében hivatáso­sak éppúgy dolgoznak, mint társadalmi munkások, közöt­tük népfrontaktivisták. Folyamatban vannak termé­szetesen olyan beruházások, amelyek a helyzet javítását szolgálják, mint például a vá­ci, a gödöllői szenyvíztisztító telep bővítése, hasonló mun­kák Érden, Törökbálint—Bu­daörs térségében. Ezekhez azonban az eddigieknél szoro­sabban kell kapcsolódnia a vízvédelem helyi teendőinek — mint amilyen a szippantott szennyvizek megnyugtató el­helyezése —, s ebben fokozott szerep jut a tanácsi és nép­fronttestületeknek, a lakosság­nak. E két utóbbi körre értve az elnökség ajánlásokban fo­galmazta meg azokat a teen­dőket, amelyek a következő időszakban a feladatok gerin­cét adják. Néhány esztendő alatt rend­kívül színessé vált a közélet Szentendrén, mert állampol­gároknak olyan csoportjai, kö­rei, egyesületei jelentek meg, amelyek az önszerveződésnek a képviselői, s egyben jelzői is a politikai intézményrend­szer szükségszerű korszerűsíté­sének. Ma a városban a ta­nács 15 egyesületet tart nyil­ván, s ugyanakkor rendszeres tevékenységet folytat Szent­endrén kilenc o.szágos, illet- V3 megyei jellegű egyesület hilyi c- -crtja, tagsága is. Hagyomány és kezdés Vannak közöttük nagy ha­gyományokra visszatekintőek- mint amib’.n például az önkéntes tűzoltóegylet, a Szentendre Barátainak Köre —, s olyanok is, amelyek — így a Zenebarátok Egyesülete, a Móricz Zsigmond Kör — nemrégen alakultak meg, most teszik első lépéseiket. Nem­csak a múlt, hanem a jelen is erős differenciáltságot mutat, derült ki a téma tárgyalásar kor. Vannak olyan körök, egyesületek, amelyek rendez­vényein tagságuknak csupán a harmada, negyede jelenik meg, más szervezeteknél vi­szont a tagság két-háromszo- rosa is részt vesz a különböző eseményeken. Hiba lenne te­hát — fogalmazta meg a véle­ményt nyilvánítók egyike az elnökség ülésén — pusztán a taglétszám és a tagság aktivi­tása alapján következtetni a hatásra, befolyásra. Ami azért is igaz, mert a városban ki­alakult egy olyan, körülbelül ötven főből álló mag, amely­nek a tagjai egyszerre és pár­huzamosan négy-öt egyesület­ben, körben, csoportban tevé­kenykednek. Korántsem viták, útkeresés nélkül, a városi népfrontbi­zottság nyitottan fogadta az állampolgári önszerveződés nyomán létrejött közösségeket, s többségükkel mára aktív munkakapcsolatot alakított ki. Vannak azonban olyan csopor­tok, amelyek nem igénylik ezt. Érdekes jellemzőnek tarthat­juk azt a tényt, hogy a kö­rökben, az egyesületekben ma­gas — mintegy negyven szá­zalék — a nem szentendrei lakosok aránya. Aktivitási készség Érthető, ha bizonyos állam- polgári csoportok, mint pél­dául a mozgáskorlátozottaké, a nagycsaládosoké, a szó ne­mes értelmében a saját körük­re szűkítik le tevékenységü­ket, mert éppen így felelnek meg önként vállalt feladatuk­nak. Kevésbé érthető azon­ban, ha — és ez joggal han­got kapott az elnökség ülésén — a nyitottságot, a nemzeti sorsproblémák iránti érdeklő­dést hirdető egyesületek, kö­rök, csoportok némelyike, tag­sága, vezetése egy része türel­metlen a más véleményt kép­viselőkkel szemben, azaz ki­mondva vagy kimondatlanul, az igazság egyedüli letétemé­nyesének véli magát. A megyei testület örömmel nyugtázta azt a sokszínűséget, amely ilyen értelemben a vá­ros közéletét jellemzi. Bizonyí­téka ez az állampolgárok ak­tivitási készségének, érdeklő­désének, s annak is, hogy a közös célok szolgálata sokféle úton-módon érhető el, amihez persze valóban vállalni kell a közös célokat. M. O. Kontár munka, tervezői melléfogások Iskolafoglalás Halásztelken Hétköznapi történetnek indult és nem mindennapi eset lett belőle. Amint az első oldalon írjuk, tegnap Halásztelken, a Somogyi Béla utcában levő általános művelődési központban — amely Iskolaként, művelődési házként egyaránt funkcionál —■ elkeseredett pedagógusok és tanítványaik birtokukba vettek két tantermet. Olyan helyiségeket, amelyeket a Duna—Tisza kö­zi Állami Építőipari Vállalat budapesti üzemegysége épített, de egészen a tanév kezdetéig nem adott át. A tanteremfoglalási akció előtt, amelyről előzetesen a nagyközségi tanács elnöke, Kirnyán József is tudomást szerzett, az alábbiakat tudtuk meg. Módosított határidők Még 1986 januárjában tör­tént, hogy versenypályázatot írtaik ki az ÁMK rekonstruk­ciójára. Pontosabban a kony­ha átalakítására és két tan­terem elkészítésére. A munká­latok beruházója a Pestber, míg kivitelezője a Dutép lett. — 1987. augusztus 15-i át­adásban állapodtunk meg. És abban, hogy a Dutép 10 mil­lió forintos költségkerethez tartja magát, amiben egyebek között benne foglaltatik a konyha teljes technológiai fel­szerelése. A határidőt nem tartották, s azt 1988. augusz­tus 15-re módosították mondja a tanácselnök. — És azt sem sikerült tar­tani ... — A műszaki szemlén olyan súlyos hiányosságokat és mi­nőségi kifogásokat tapasztal­tunk, hogy egyszerűen szó sem lehetett a konyha és a tan­termek birtokbavételéről, Kirnyán József indulato­san sorolja azokat a hiányos­ságokat, amelyek kontár mun­kára és súlyos tervezési mel­léfogásokra utalnak. Például érintésvédelmi szempontból az elektromos berendezések élet­veszélyt jelentettek volna. Az meg egyenesen mosolyog­ni való, hogy a konyhai fő­zőüst egyszerűen nem fér be az ajtón. Találtak elmarasz­taló kifogásokat a Köjál szakemberei is. Ez volt tehát augusztus 15-én. — Mt történt ezután? — Az újabb műszaki szem­le szeptember 1-jén. Ekkor már működtek ugyan a kony­hai berendezések, az ezer- adagos konyhán már melegí­teni is lehetett volna az étele­ket, de érintésvédelmi szem­pontból még voltak hiányossá­gok. Mindezek után már nem lehet csodálkozni azon, hogy a kivitelező újabb határidőre tett ígéretet. Ebben vállalta, hogy a tantermeket, a gye­rekvécét és természetesen az étkezőt is átadja. — így történt? a két tantermet sem nyitják ki addig, amíg a kifogásolt munkákkal újfent el nem ké­szülnek. A tanácselnök keserű száj­ízzel jegyezte meg, hogy eszi nem eszi, nem kap mást ala­pon folytak ezek a határidős játékok. Szeptember 7-én te- tőződött az újabb kétségbe­esési hullám. A műszaki szem­lén a Dutép jelenlévő képvi­selői nem fogadták el az étte­rem berendezésével kapcsola­tos kifogást. A néhány „ap­róbb” hibaigazítást pedig úgy­mond rövid időn belül meg­oldják. Egymást okolják Nem nyitják ki — Az étteremben olyan asz­talokat helyeztek el, amelyek nem célszerűek. Furnér borí- tásúak és több eleve sérülten érkezett. Ezeket az asztalokat pedig gyakorta kellene moz­gatni, hiszen ünnepségek, rendezvények alkalmával nem bánnának velük kisasszonyok módjára. Szóval nem vettük át az éttermet. Ezért a Dutép jelenlévő építésvezetője főnö­ke utasításának megfelelően úgy rendelkezett, hogy akkor A reményt vesztetteknek ez már nagyon soknak tűnt. Ezért elhatározták, hogy szep­tember 8-án délelőtt önkénye­sen elfoglalják az említett két tantermet. Kirnyán József társaságá­ban siettünk a helyszínre. Az általános művelődési központ udvarán nagy nyüzsgés foga­dott. Hevesi Jánosné gond­nok és Zsitnyányiné Pásztor Katalin, az intézmény gazda­sági vezetője egyöntetűen mondták, sajnos úgy látják, hogy ez a végső megoldás. — Itt már régen nem csak a gyerekekről van szó! — je­lentette ki kategorikusan Tarcsi Géza iskolaigazgató. — Jóval inkább a kivitelező és a be­ruházó konfliktusának az el­mérgesedéséről. Mindegyik a másikat okolja. Nekünk szük­ségünk van a tantermekre. Az aulában és a könyvtár olva­sójában összezsúfolva tanít­juk az elsősöket és ötödikese­ket. Rózsa István, a Dutép épí­tésvezetője főnökére, Viszlai Károly üzemigazgatóra hivat­kozva nem volt hajlandó ma­gyarázatot adni a történtekre, bár szeme láttára hordták be a kisiskolások az új asztalo­kat és székeket a tantermek­be, ahol délután már elkez­dődhettek a foglalkozások. Fclytatás a bíróságon A magyarázatért tehát Visz­lai Károlyt is megkerestük, aki a következőket mondta: — Táviratot küldtem Nizák Imrének, a Pestber műszaki igazgatójának és az iskola gazdasági vezetőjének. Ebben egyértelműen vállaltuk a hiá­nyok pótlását valamennyi ki­fogásolt területen. A szeptem­ber 7-i bejáráson személye­sen is részt vettem, s ott min­dent alaposan mérlegeltünk. Ez az új honfoglalás teljesen törvénytelen. Egyébként, at­tól, hogy az étkezdében az asztalok nem a kívánt fajtá- jűak, még lehet étkezni. Ha valaki új lakást kap és fel­fedez néhány csempe-, vagy tapétahibát, attól még beköl­tözik. Az üzemigazgató még azt is említette, hogy tisztában vannak azzal: ennek a ha­lásztelki munkájuknak lesz bírósági folytatása is. Mindez nagyon valószínű­nek tűnik, mint ahogy való­színű az is, hogy a halásztel­ki eset nem használt a Dutép jó hírének. S azután, ha úgy gondolják, lehet pereskedni. De a késve elvégzett munka következményeit nem lehet a gyerekekre hárítani. Ez meg­bocsáthatatlan és ha lehet, még csúnyább színben tünte­ti fel az építőket. Akik, ha jól belegondolunk, pontosan úgy viselkednek, ahogy azt a hazai építőipartól megszok­tuk, Gyócsi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents