Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-09 / 216. szám

4 1988. SZEPTEMBER 9., PÉNTEK Előkészületek Dunakeszin Vita a törvényjavaslatról Megkezdődtek a gyülekezési és egyesülési jog törvényterve­zetével kapcsolatos társadal­mi viták a különböző intéz­mények közösségeiben s a te­lepüléseken. A Dunakesziről kapott hírek szerint a Haza­fias Népfront városi bizottsá­ga mellett öttagú munkabi­zottság alakult a fórumok elő­készítésére, lebonyolítására. Mint Záhorszki Árpád, a Hazafias Népfront városi bi­zottságának titkára elmondta, gondoskodtak arról, hogy a szakemberek hozzáértő módon adhassanak választ a feltett kérdésekre, s ugyanígy tudják feldolgozni, továbbjuttatni az illetékesekhez azokat a véle­ményeket, javaslatokat, ame­lyek majd elhangzanak. A jo­gászok, tanárok, közgazdászok között foglal helyet a munka- bizottságban többek között dr. Kukorelli István, a Dunake­szin élő államjogász, az ELTE jogi karának dékánja. Meghívók, plakátok, az ér­tesítés különféle eszközei te­szik közhírré a szeptember ti­zenkettedikével kezdődő talál­kozókat. Ez azonban nem je­lenti a nyilvánosság kizárását: minden gyűlés nyilvános lesz. A város különböző pontjain, több helyszínen tartott gyűlé­seket előreláthatólag a gyár­telepi József Attila Művelődé­si Központban, a városi könyvtárban, a Duna-parti la­kótelep közönségének a Körö­si Csorna Sándor Általános Is­kolában, a belváros területén a házasságkötő teremben ren­dezik meg. Alkalmazzák a közvélemény-kutatás különféle módszereit, társadalmi réte­genként is kezdeményeznek vitákat, közelebbről megisme­rendő egy-egy csoport néze­teit. Beszélgetnek a témáról fiatalokkal, értelmiségiekkel, szakszervezeti aktivistákkal. A vitaesteken jegyzőkönyv készül annak érdekében, hogy az öt megbízott, valamint se­gítőtársaik a lehető leghitele­sebb tájékoztatást adhassák azoknak a szervezeteknek, amelyek a döntéselőkészítés további lépcsőin foglalnak he­lyet. — Azt szeretnénk elérni, hogy minél többen mondjanak véleményt. Ennek érdekében mozgósítjuk a szellemi erőket — közölte Záhorszki Árpád. K. T. L Leányfalun a jövő évi szezonra készülnek Egyetemista pincérek A tanévkezdéssel egy idő­ben levegőhöz jutottak a Pest Megyei Idegenforgalmi Hiva­tal leányfalui kempingjének dolgozói is. Október 5-ig ugyan várják a vendégeket, de ez a hónap már csak leve­zetés, mint a kondícióedzés utáni néhány kör. Tavasszal nehezen indult szezon. Sehogyan sem akart tavaszodni, s még a Duna is' elárasztotta a pap-szigeti és a leányfalui faházakat. Akkor Lukács Gáborné, a kemping, illetve llosvai Árpádné, az ét­terem vezetője azt mondták, hogy aligha fogják teljesíteni a tervet. Most viszont igen elégedet­tek az 1988. évi turistaforga­lommal. Mit tapasztalt a kem­ping vezetője? szereltek volna a lábukra, most az eredményt látva biz­tosan csodálkoznának. Mert a kemping éttermében reg­gel 6-tól este 10-ig folyamato­san étkezhettek a betérők. Este hat és 10 között többször elérte az árbevétel a 10 ezer forintot. Szinte teljesen fris- sensrütből. El lehet képzelni milyen “nagyüzem volt a kony­hán és az asztalok között. Jövőre bővülnek a szolgál­tatások a leányfalui kemping­ben. Büfét építenek. Azért, hogy a gyorsan fogyasztani kívánóktól mentesítsék az ét­termet. Felállítanak egy zöld­ségespavilont is. Ügy tűnik az előrelátásra szükség lesz, mert a nemzetközi kerékpártúra résztvevői máris jelentkeztek. — Tovább nőtt, s már eléri az ötven százalékot a holland vendégek aránya. Szeretik az éghajlatunkat, a konyhánkat, s nem utolsósorban rend­kívül olcsóak vagyunk nekik. A takarékos nép minden fo­rintját megbecsüli. Kevesebben látogattak hoz­zánk az NDK-ból és Auszt­riából. Ami azonban nekem fáj, hogy magyar turista szin­te alig fordult meg a kem­pingben. Persze ezt az eddig megszokott honi forgalommal összehasonlítva értem. A pénzbevétel sem titok: 1987. szeptember elsején 7,5, most 8,5 milliót mutat a bevétel. Ezzel a tervünket teljesítet­tük. Szeptember elsejétől ok­tóber 5-ig, a zárásig, 20 szá­zalék kedvezményt adunk a faházakra és sátorhelyekre. Így a komfortos faház 700, a komfort nélküli 300 forintért kiadó. A hátralevő hónapban még legalább egymillió forin­tos bevételre számítunk. Az étterem hatalmas for­galmat bonyolított le a sze­zonban. A magyarázat; Ilos- vainé olcsón, jót és bőségeset kínál, mert akkor visszajön a vendég. A hollandokkal azért neki is gondja volt; se­hogyan sem tudott annyiféle és olyan minőségű sajtot be­szerezni, hogy elégedettek let­tek volna. A megoldás; az ét­terem áttért a sajttal töltött húsokra. Teljes lett a siker. A másik remek ötlet az egyetemisták alkalmazása volt. A több nyelven beszélő, intelligens fiatalok jó hangu­latban dolgoztak, mert az ösz- szes borravalót megtarthat­ták. Érthető, hogy gyorsan és udvariasan szolgálták ki a vendégeket. Ha kilométerórát Az út nehéz, de végig kell rajta menni. Ezzel a mondat­tal jellemezte törekvésüket egy fél esztendővel ezelőtt Domoszlai Gábor, a dunakeszi városi pártbizottság titkára. A közélet nyilvánosságának, a politikai élet hatékonyságá­nak, demokratizmusának egyik feltétele az információ, mely­nek áramlását nem egyetlen fórum szolgálhatja, hanem annak jól megalapozott rend­szerét kell kialakítani. Egyformán látják ezt több intézmény vezetőjével, így például a városi könyvtár igazgatójával együtt, akinek irányításával ma már sokkal többet tesznek a könyvköl- csönzésnél. Olyan közérdekű információkat is szolgáltat­nak, olyan dokumentumokat is közreadnak, melyekből a közigazgatásról, a politikai életről egyaránt tájékozódhat az érdeklődő. A rendszeresen közreadott sajtóbibliográfia arról ad többek között átte­kintést, hogy ki, mikor, mit írt erről a városról vagy von­záskörzetéről. Jön a Fáma Kapcsolódnak a tájékozta­tás szándékához az ebben a kategóriában még hagyomá­nyokkal nem rendelkező olyan intézmények is, mint például a vendéglők, ahol az év ele­jén érdekes kísérletet folytat­tak. A Fővárosi Számítástech­nikai és Díjbeszedő Vállalat számítógépeibe közhasznú in­formációkat tápláltak. Az úgynevezett Fáma információs rendszernek bárki tagja lehe­tett. Az érdeklődők betáplált kérdéseire a gépek megadták mindazokat a válaszokat, me­lyekért különben a hivatalok­Lassú Az udvarról már egy he­te nem akar eltűnni a tör­melék, a sitthalmaz. Pedig Józsit a főnök azért vette fel, hogy az irodaház ud­varán levő szemétdombot eltüntesse. De valahogy nem megy a munka, nem akar a nyakára hágni an­nak a halomnak. Pedig az irodisták kiszámították már, hogy két nap alatt ta­licskára, onnan konténerbe kerülhetne mindaz, ami az itt dolgozóknak éppúgy, mint az ügyfeleknek, bánt­ja a szemét. S a dáliaágyás is régi pompájában szemet gyönyörködtethetne, ha az ásásra is sort kerítene Jó­zsi. De nem megy a munka, S. Ferinek sem megy az íróasztal mögött, mert mindig Józsit lesi. Stop­perrel méri, milyen időkö­zönként emelkedik a lapát, s csap bele újra a törme­lékbe, kiragadván abból egy újabb csomót. Lassú, nagyon lassú — ismételgeti, ki tudja már hányadszor. — Olyan las­sú, hogy menet közben meg lehetne operálni... A ház gondnokának ha­sonló a problémája, így Jó­zsi körmére néz. Odaáll mellé, majd felcsattan a hangja: — De ember, ha ilyen kis lapáttal dolgozik, egy hétig sem tünteti el ezt a szemétdombot! Nagyobb lapátot hozzatok! — Még csak az kellene! — fordul szembe Józsi a gondnokkal. S hatalmas kockás zsebkendőjével meg- törli arcát. Ravasz fény gyűl szemében, mikor ne­kirugaszkodik a válasznak: — Emlékszik még, hogy tizenöt forintos órabért kértem? De maguk csak tizenegyet adtak. Kénytelen­kelletlen tudomásul is vet­tem. Hát most meg maga vegye tudomásul: kis pénz, kis lapát, nagy pénz, nagy lapát. V. E. Miért éppen Tápiószelén? Kevesebb tudóssal nehezebb Természet- és környezetvé­delmi előadásokon, ismeretter­jesztő programokon mind gyakrabban hangzik el: élővi­lágunk védelmével a huszon­negyedik órában járunk. A földet benépesítő flóra és fau­na megóvása eddig nem igazán sikerült, jó néhány állati és növényi kultúra került a „ki­pusztultak” listájára. Ezek kö­zött sok volt olyan, amely puszta léte mellett hasznot hajtott az ember számára. Bármilyen mértékben Pest megyében, pontosab­ban Tápiószelén már 1958-ban létrehozták — egy korábbi tudományos intézet alapjain — az Országos Agrobotanikai Intézetet. A Jánossy Andor akadémikus korábbi munkás­ságára építő intézetben 1951- ben kezdték a lucerna és a kukorica tájfajtáinak begyűj­tését. Az Agrobotanikai Inté­zet elődjeként még 1954-ben megalakították az Országos Fajtakísérleti Intézet tápió- szelei fajtagyűjteményes osz­tályát. Ennek a feladata volt, hogy a hazai és külföldi nö­vényfajtákat gyűjtse, illetve vizsgálja, valamint megőrizze és nemesítés céljából tovább­adja azokat. A bázis életében a legnagyobb lépés 1976-ban következett, amikor a MÉM kezdeményezésére létrehozták az ország első növényi gén­bankját. A Mezőgazdasági Mi­nősítő Intézet Agrobotanikai Központjának feladatköre ez­után már a szántóföldi és zöldsógnövények alapanyagá­nak beszerzésére, szaporításá­ra. tárolására specializálódott. Az intézet történetének rö­vid ismertetése bizonyára ke­vés izgalmat sejtet az olvasó számára, ám a színfalak mö­gött mozgalmas volt az élet. Erről számolt be drNaay^ Miklós igazgató is, álé!" azém- lített változásokat mint a fej­lődés állomásait tartja szá­mon. A vele folytatott beszél­getésből az is kitűnt, hogy a manapság oly ritka optimista kutatók közé tartozik. Bizako­dását megőrizheti, hiszen a tudományos munkára fordí­tott pénz bármilyen mérték­ben is fog csökkenni, a gén­bankok tevékenységére min­dig nagy szükség lesz. Ennek természetesen több oka is van, ezek közül az egyik, hogy a mezőgazdaságban fel­használt mind nagyobb tö­megű vegyszernek egy része nem bomlik le, hanem kon­centrálódik a növényekben, állatokban, és rajtuk keresz­tül az emberekben. Ezt a fo­lyamatot megállítani nem le­het, legfeljebb a tudomány új vívmányaival lassítani. Éppen ezért egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az „organikus” ter­mesztési módszerek elterjesz­tésére, vagyis a minél keve­sebb mesterséges behatás al­kalmazására. A tápiószelei bá- is jelentőségének nagy része is ebben rejlik, hiszen mestersé­ges körülmények között pró­bálják megteremteni az élő szervezetek egyensúlyát oly módon, hogy nem mondanak le teljesen a kialakult mód­szerekről, ám a természetide­gen anyagok alkalmazásától nagyrészt tartózkodnak. Manapság az intenzív nö­vényfajták sok olyan tájjelle­gű növényt szorítanak ki a termelésből, amelyeknek elő­nyös tulajdonsága felhasznál­ható lenne. Ezáltal, vagy a hibridek elterjedésével azon­ban a termelésbe vonható nö­vények skálája, a változatos­ság is csökken. A genetikai variációk csökkenését csak úgy lehet elkerülni, ha az egész föld területén a tápió- szeleihez hasonló bankokat hoznak létre. Amerikában is Korábban, a már említett Jánossy akadémikus gyűjtésé­nek köszönhetően Tápiószelé- re került többek között a ré­gi magyar kukoricák tájfajtái- jtnlc wfu iteménye, amely-- ké­sőbb génbanki kérésre az USA- ban iér’felfrissítette a kukori­ca nemesítését. Ez a tevé­kenység természetesen nagy­fokú nemzetközi együttmű­ködést kíván, s a génbank ma is 78 ország 701 intézményé­vel áll kapcsolatban, évente 2—3 ezer adapanyagot ad át külföldi kutatók számára a tápiószelei bázis. A tenyész- kertekben a kísérleti parcel­lák száma eléri az évi hétez­Megalakult a Dunainform rét, s ez mintegy 200 ezer meg­figyelés elvégzését teszi szük­ségessé. A tárolást hűtéssel, illetve a magvak nedvesség- tartalmának csökkentésével oldják meg. A mínusz 20 Cel- cius-fokon tárolt szaporító­anyagok akár negyven évig is elélhetnek. A génbank kitűnő forrásként szolgál ahhoz is, hogy a tech­nológiák során nagyobb mér­tékben tudják alkalmazni a régi talajművelési és táp­anyag-gazdálkodási módszere­ket, s az újakat nagyobb ha­tékonysággal sikerüljön beve­zetni. A kooperáció kiterjed a növénynemesítésre s a gya­korlati kipróbálására is. Kinőtték a gépeket A génbank által kikísérlete­zett módszerek segítségével a nagyüzemi termelésben is ki­küszöbölhető a kemikáliák növekvő felhasználása, ezál­tal az alapanyagokból előállí­tott élelmiszerek minősége is javítható. A hagyományos bú­zafajtákon kívül például a génbanki kutatásoknak kö­szönhető, hogy a kölest is mind több gazdaságban ter­melik főnövényként. Az em­lítetteken kívül természete­sen még számtalan kultúrával foglalkoznak Tápiószelén, így a hazánkban még nem ter­mesztett félkultúr vagy kul- túrfajok hasznosításában is jelentős szerepet vállalnak az itt dolgozó tudományos szak­emberek. A kutatás keretén belül elsősorban természete­sen a mezőgazdasági és élel­miszeripari nagyüzemeket szolgálják ki; vizsgálataikban például választ keresnek ar­ra, hogy hazánk éghajlati és földrajzi körülményeit melyik fehérjehordozó növény bírja leginkább, illetve a nyers fe­hérjetartalom mely növények­ben a legmagasabb. Az agro­botanikai intézet a hasznos növények körében több olyan kultúra meghonosítására is törekszik, amely az egészsé­ges táplálkozást segíti. Ezek között kiemelkedő jelentőségű a cukorbetegek számára na­gyon jó cukor- és inzulinpót­ló itóka, valamint a már kül­földön is kiváló piaccal ren­delkező köles, s a hektáron­ként 600 mázsás gumótermést Várospolitika a képernyőn ba kellett volna elmenni. A Fáma-tagok üzenhettek, vá­laszt kaphattak. A népszerű berendezés kezelését, — amely percek alatt megtanulható — leghamarabb a gyerekek és a fiatalok sajátították el és al­kalmazták. Ebből azt a követ­keztetést vonták le a város vezetői, hogy mint az ezred­forduló egyik legmodernebb tájékoztató eszközét, hosszabb időre bérelnek majd gépeket, melyek különböző nyilvános helyeken működnének. Havi híradó Mint arról az olvasók is ér­tesültek, a hónap elején meg­szűntek az eddig hetenként megjelenő városi mellékle­teink. így történt ez Dunake­szi esetében is, ahol helyi for­rásokból kell pótolni a kelet­kezett hiányt, s ehhez máris hozzákezdtek, amint ezt a tit­kártól és vezető társától, Zá- horszki Árpádtól, a Hazafias Népfront városi bizottsá­ga titkárától megtudhattuk. Amennyiben a Fáma-rend­szert a jövő, méginkább a kö­zeljövő hírközlő, tájékoztató eszközének tartják, úgy szán­ják az eszköztár egy legje­lentősebbjének a helyi sajtót. Megbeszélték már a gödi Dunamenti Termelőszövetke­zet vezetőivel a részleteket arról, hogy lapjuk betétje­ként október elsejétől egy tel­jes oldalon közölnek majd híreket a városról és körzeté­ről. Az újságot négy forintért hozzák forgalomba, s társa­dalmi munkában vállalják tisztségüket a szerkesztőbi­zottsági tagok. Dunakeszi tv A hónap elején szem- és fültanúi lehettünk egy újsze­rű gazdasági társaság meg­alakulásának, amely segítsé­gével előreláthatólag gyorsabb fejlődésnek indul majd a he­lyi televízió, s ezzel együtt, vagy még ezt megelőzően a város egyre nagyobb terüle­tén láthatják majd az embe­rek a műholdas tv-adásokat. A Duna-parton épülő, s egyre nagyobb kiterjedésű la­kótelepen 1985-ben kezdték meg a helyi műsorok és hí­rek közvetítését. Az idei év elején a Hazafias Népfront városi bizottsága segítségével alakult meg és működik a hálózatot fenntartó Dunakeszi Közművelődési Egyesület. Je­lenleg 852 lakás tartozik a zárt láncú kábeltelevíziós rendszerbe. A teljes kibonta­kozáshoz azonban többre van szükség. Anyagilag és szerve­zetileg, valamint műszakilag egyaránt erősebb lábakra kell állni, mivel a cél pár év alatt az egész város beháló- zása. A Dunainform elneve­zéssel megalakult gt ezt a célt tűzte ki maga elé. ígé­rik, hogy karácsonyig, ha a Barátság útja és Krajczár ut­ca lakóiból elegen csatlakoz­nak, körülbelül ezerkétszáz ember nézheti kedvére a há­rom műholdas állomás műso­rát, a két magyar, két cseh­szlovák és egy szovjet tv adá­sát, valamint a helyi progra­mot. A gt alapítója a gödi Du­namenti Termelőszövetkezet, tagja a Dukát Kisipari Szö­vetkezet, a Hűtőipari Válla­lat, a Hotel Dunakeszi és a közművelődési egyesület. Az induló tőke közös hozzájáru­lás alapján 2,2 millió forint. A lakásonkénti hozzájárulást részletfizetési kedvezménnyel 1 ezer 800 forintra tervezik, va­lamint havi 80 forintot a mű­ködési költségekre. Helyi műsorok — Miért érdekelt az ilyen vállalkozásban egy gazdasági szervezet? A Dukátot most csak a közművelődés fejlesztése ve­zérli — közölte Gyémánt György, a kisszövetkezet el­nöke. — Reméljük, hogy leg­alább rá nem fizetünk. — Fontosnak tartjuk, hogy a térségben létrejöjjön a tá­jékoztatás modern hálózata — mondta Szigeti Sándor, a Dunamenti Termelőszövetke­zet elnökhelyettese. A gt megbízott vezetője dr. Kapor József, a tsz fejlesztő mérnöke. A stúdió berendezé­se után helyi műsorokat, ri­portokat is láthatnak az em­berek a képernyőn. K. T. I. A tudományos központ négy évtizedes munkáját igazolja az is, hogy eddig húsz olyan faj­tát állítottak elő a különböző génvariációk felhasználásával, amelyeket azóta nagyüzemi termelésbe is bevontak. Ezek­nek a fajtáknak természete­sen a vetőmag előállítását is az agrobotanikai központ vég­zi. Felmerülhet a kérdés, hogy az említett feladatokat ellátó génbankot miért éppen Tápió­szelén hozták létre az illeté­kesek. A növekvő tételszámú gyűjtemény vizsgálatához itt volt megfelelő nagyságú ve­gyes minőségű termőtalaj, s a környezet időjárási adottságai is kedvezőek ezekhez a mun­kákhoz. A nemzeti génbank kezdet­ben szűkös anyagi háttérrel indult, ám részint saját erő­ből megteremtették az elemi feltételeket. Később nagy tel­jesítményű hűtőkamrákat sze­reztek be, valamint számító- gépes információs rendszert is bevezettek már hét esztende­je. Ez utóbbival egyetlen gondjuk, hogy a beszerzett komputerek a felhalmozódott anyagokhoz képest már túl kis teljesítményűnek bizonyultak. Az itt folyó kutatómunkára persze más veszély leselkedik mostanában. A hetvenes évek­ben beszerzett berendezések elavultak, s a korábban még 22 kutatóval szemben ma már csak 16 tudós végzi a kísérle­teket. Ilyen körülmények kö­zött pedig meglehetősen ne­héznek bizonyul a fejlettebb országok kutatóbázisaival lé­pést tartani. B. Gy. 4

Next

/
Thumbnails
Contents