Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-07 / 214. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XXXII. ÉVFOLYAM, 21á. SZÁM Ára; 1,80 forint 1988. SZEPTEMBER 7., 'szfettDA ZEPTE5V' S2CWTE Ülést tartott az RiSZiP Poütikai Bizottsága^ Értékelték az aradi találkozót Szeptember 6-án ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága. Napirendjén szerepeltek egyebek közölt az ideológiai munka megújításával kapcso­latos kérdések. E tapasztalatok szerint a párttagság több lényeges témakörben várja a Központi Bizottság állásfog­lalását. Ezek: a szocialista fejlődés sajátosságai, a szocialista gazdaság működési mechanizmusának és irányításának ideo­lógiai kérdései, valamint a politikai és hatalmi viszonyok ideológiai vonatkozásai. MA: Maanm áfgarlé fal ',A szervezők ugyanis azt Nem esem re# gondolták, hogy összekötik a O Vlttl Baboson hasznost a hasznossal, s egy füst alatt letudják a két eseményt. Csak éppen el­felejtették értesíteni a vitára meghívottakat arról, hogy. első napirendi pontként az egyesület a község szenny­vízelhelyezési problémáiról tájékozódik, az egyesületi tagokat pedig arról, hogy ezután még társadalmi vita is lesz ...” (3. OLDAL) A Gtafenherg-gaíaxSs „És mégis újabb nemzedékek nőnek /öVő/e föl, akik saját jó­szántukból igen nehezen vesznek könyvet a kezükbe. A bölcsészkaron rémülten láttam, középiskolai tanárnak készülő csoporttársaimat: legtöbbjük számára a betű nem örömet, hanem csak kötelességet jelentett. Egy sort el nem olvas fölöslegesen ez a gyerek — panaszko­dik az apuka, a nagymama.", (5. OLDAL) V/MKiinvr A megszokott hely­* **'4w»»Jr# ^ színen a tököli úttörőtá. karsatés folytatás borban gyakoroltunk két hétig, igencsak intenzíven. A helyszín ugyan a megszo­kott volt, de az elvégzett munka már korántsem. Ed­dig jobbára a technikai, taktikai jellegű elemek gya­korlását sulykoltuk, de mivel versenyzőink nagyobb ré­sze már több éves karatés múlttal rendelkezik, így most már a fizikai terhelésre helyeztük a fő hangsúlyt." (7. OLDAL) Ünnepelt a Magyarok Világszövetsége Fél évszázada alakult Zaglagyin Kádár Jánosnál Budapesti eszmecsere Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt elnöke kedden a Központi Bizottság székházában fogadta Vagyim Zaglagyint, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagját, az SZKP KB nemzetközi osztálya veze­tőjének első helyettesét, aki az MSZMP Központi Bizott­ságának meghívására tartóz­kodik hazánkban. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélé­sen jelen volt Borisz Sztuka- lin, a Szovjetunió magyaror­szági nagykövete. Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, miniszterelnök ked­den találkozott Kányádi Sán­dor költővel, a romániai ma­gyarság és az egyetemes ma­gyar kultúra jeles személyi­ségével. A találkozón kötetlen formában szót váltottak a magyar—román kulturális érintkezés fontosságáról, a Romániában élő magyarok helyzetéről. Grósz Károly nagyra érté­kelté a romániai magyar kul- túra^aikotóinak munkáját, a román és a magyar nép sors­közösségének tudatosítása és együttélése érdekében tett szolgálatukat. A romániai magyar nemzetiség csak ak­Véletlen egybeesés, mégis figyelernre méltó, akárcsak a megyei ünnepségen, ahol a népművelőket köszöntötték a Zsámbéki Tanítóképző Fő­iskola tanévnyitóján is Váci Mihály Kelet felől című ver­sét választották köszöntőnek. A megjelenteket — köztük Herczenik Gyulát, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának osztályvezetőjét, Balázs Gézá- nét, a megyei tanács elnökhe­lyettesét — dr. Tóth Albert főigazgató üdvözölte. Ünnepi beszédében szólt a pedagógusi, óvónői hivatásról. A legfonto­sabbnak azt tartotta, hogy egy nevelő nem kaphat na­gyobb és szebb ajándékot, mint azt, ha tanítványait igaz emberré formálja. A képzés során ehhez szeretnének segít­séget nyújtani, hiszen a főis­kola elvégzése után azonnal gyerekek közé kerülnek a leendő oktatók. Ezért a hangsúlyt a képes­ségfejlesztésre fordítják itt Zsámbékon. A következő szeptemberben induló tanév során szeretnék megvalósíta­ni, hogy akik megfelelnek a követelményeknek, felvételi vizsga nélkül kerülhessenek a főiskolára. Egyébként is jobban előtérbe kerül a ráter­mettség, az alkalmasság vizs­gálata. Annak érdekében, hogy igazán önállóan gondol­kodó, cselekvő értelmiségi fia­talokat neveljenek, igyekez­nek szélesíteni, elmélyíteni az iskolai munkában is a de­mokráciát. Már jelenleg is a főiskolai tanács tagjainak fele a hallgatók sorából kerül ki. A főigazgató beszéde után az elsőévesek letették a főis­kolai esküt, majd megható pillanatoknak lehettek tanúi a megjelent vendégek, diákok, szülők, ötven, hatvan, hetven éve pályakezdő pedagógusok Második napirendi pontként a testület megvitatta a párt ifjúságpolitikájának korsze­rűsítésére irányuló politikai munkát. Megállapította, hogy az el­múlt évek változásai sok fia­talban a perspektívátlanság érzését keltették. A társadal­mi, gazdasági döntésekben az ifjúsági szempontok nem ér­kor segítheti a két nép köze­ledését, ha sajátos jogait tel­jes körűen gyakorolhatja, anyanyelvét szabadon hasz­nálhatja, kultúráját művelhe­ti és akadálytalanul fejleszt­heti kapcsolatait az anyanem­zettel. Kányádi Sándor hangsú­lyozta azt a nagy felelősséget, amely a nemzetiségi kérdés kezelésében a politikusokon kívül a szellemi élet képvise­lőire hárul. Aláhúzta annak fontosságát, hogy a magyar és román nemzetiségű írók, költők, művészek együtt mun­kálkodjanak a két nép való­di értékeinek megismerteté­sén. vették át az arany-, gyémánt-, rubindiplomákat. (Az első­évesek gólyatáboráról lapunk 5. oldalán olvashatnák.) vényesülnek megfelelően. A párt befolyása gyengült a fia­talok körében. Bár a KISZ törekszik a mai viszonyoknak megfelelő új politikai stílus kialakítására, ugyanakkor nem tudta megállítani a taglét­számcsökkenést. Nő az el­lentmondás a sokszínű ifjúsá­gi munka lehetősége és igé­nye, valamint a jelenlegi szer­vezeti keretek között. A Politikai Bizottság hang­súlyozza, a párt ifjúságpoliti­kájának alapvető célja, hogy az ifjúságot bekapcsolja a tár­sadalmi folyamatokba, cse­lekvési teret nyisson a fiata­lok számára és erősítse hatá­sát körükben. Az ifjúságpoli­tika céljait, módszereit és eszközrendszerét az új körül­ményekhez kell igazítani. He­lyesli, hogy a párt és ifjú­sági szervezete mindennapos kapcsolatát az önállóság és a véleményalkotás tiszteletben tartása, stratégiai kérdések­ben pedig a mainál sokkal szorosabb együttműködés jel­lemezze. A Politikai Bizottság meg­hallgatta Grósz Károly jelen­tését az augusztus 23-i, aradi főtitkári munkatalálkozóról, egyúttal megvitatta a KB kül­ügyi osztálya és a Külügymi­nisztérium közös előterjeszté­sét a magyar—román kapcso­latokról. A Politikai Bizottság meg­állapította, hogy az aradi munkatalálkozó megtartása helyes volt. Megerősítette azt a pártunk főtitkára által is hangsúlyozott elvi álláspontot, hogy a Magyar Népköztársa­ság felelősséget érez és meg­különböztetett figyelemmel kí­séri a határainkon kívül élő magyarok egyéni és kollektív jogainak alakulását, anya­nyelvi művelődésüket és vál­tozatlanul azt szorgalmazza, hogy a nemzetiségek aktívan vegyenek részt a kétoldalú kapcsolatok alakításában. Leszögezte, hogy a szülőföl­dön maradás lehetősége alap­vető emberi jog. Ebből a megközelítésből ajánlottunk együttműködést a Romániából menekültek ügyének rendezé­se érdekében. Miután a román fél a felkínált lehetőséggel nem kíván élni, a Politikai Bizottság ajánlja a kormány­nak, hogy a Magyar Népköz- társaság rendelkezésére álló lehetőségek felhasználásával mindent tegyen meg a mene­kültek helyzetének mielőbbi, humánus rendezése érdekében. A Politikai Bizottság fontos­nak tartja, hogy a főtitkári találkozón véleménycsere alapján a széles körben prob­lémákat felvető településren­dezési terv helyszíni tanulmá­nyozására mielőbb magyar ta­nácsi küldöttség utazzék Ro­mániába. A Politikai Bizottság meg­erősítette, hogy folytatni kell a magyar—román viszonyban jelentkező feszültségek felszá­molására irányuló külpolitikai erőfeszítéseket. Az aradi mun­katalálkozón elvileg egyezte­tett javaslatok mielőbbi meg­valósulása érdekében intéz­kedéseket kell tenni, ami re­ményt adhat, hogy előrelép­jünk a kétoldalú viszony kulcsfontosságú területein is, és így hozzájáruljunk a fe­szültség csökkentéséhez Euró­pa ezen részében. Rugalmas, ugyanakkor határozott elvi magatartásunk jól szolgálja az európai enyhülés erősítését és a szocializmus tekintélyének növelését. A testület a továbbiakban személyi kérdéseket tárgyalt és folyó ügyekről hallgatott meg tájékoztatást. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak ülését szeptember 27-ére összehívták. (A testület ülését követő szóvivői tájékoztatóról a 3. ol­dalon számolunk be.) ötven évvel ezelőtt, 1938 ő augusztusában alakult meg a < Magyarok Világszövetsége. A y. fél évszázados évfordulóról V. kedden ünnepi ülésen emlé- J kezett meg a szövetség elnök- ^ sége az Országos Széchényi ^ Könyvtár várbeli épületében, í A jubileumi rendezvényen y Bognár József akadémikus, a ^ szövetség elnöke üdvözölte a £ vendégeket, közöttük Stadinger ^ Istvánt, az Országgyűlés elnö- ^ két, az anyanyelvi konferencia y védnöksége, a magyar értelmi- y. ségi találkozókat szervező ma­gyar fórum tagjait, a távoli és jí közeli országokban működő y magyar egyesületek képvise- í lölt. Ezt követően Stadinger Ist­ván, a magyar Országgyűlés nevében köszöntötte a részt­vevőket. Beszédében kifejtet­te: — Jelképesen együtt va­gyunk itt magyarok mindnyá­jan: mi, akik itthon élünk, azok, akik különböző időkben, különböző okokból hagyták el az országot, s azok is, akiket — mint mondani szokás — a határok hagytak el, helyükön maradva kerültek külföldre, lettek más országok polgárai. Az Országgyűlés elnöke ez­után arról szólt, hogy a ma­gyarság mintegy harmada kül­földön él. közülük másfél mil­lió a kivándoroltak száma. Utalt arra, hogy a hasonló veszteséget szenvedett nemze­tek igyekeztek olyan kapcso­latokat létrehozni, amelyek le­hetővé tették, hogy az eltá­vozottak ne szakadjanak el véglegesen az anyanemzettől. Az MVSZ e gondolatok jegyé­ben alakult meg ötven éve: más korban, más körülmények között, de ma sem tagadható célkitűzésekkel. A magyar nyelv, a magyar kultúra ápo­lása, a külföldön született újabb nemzedékek származás­tudatának fenntartása, az anyaországhoz fűződő kapcso­latok erősítése a célja. — hangsúlyozta Stadinger István. Végezetül bejelentette: Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a kormány elnöke elfoglaltság­gá miatt nem tudott részt venni a jubileumi ülésen, jó­kívánságait azonban írásba foglalta. Üzenetét ezt követő­en Randé Jenő, az MVSZ fő­titkára olvasta fel. A levél hangsúlyozza: „a Magyarok Világszövetsége a külföldön és az óhazában élő magyar­ság összefogásának jelképévé és nélkülözhetetlen fórumává vált. A szövetség tiszteletre méltó módon, nemes célok szolgálatában élte át az el­múlt fél évszázad történelmi viharait. E jeles évforduló arra is al­kalmat kínál, hogy számba vegyük a világban élő ma­gyarok és hazánk szerteágazó, sokrétű kapcsolatait, szóljunk szándékainkról és törekvése­inkről. A Magyar Népköztár­saság kormányának álláspont­ja egyértelmű és határozott: kötelességünknek tartjuk, hagy figyeljünk a magyarok ki­sebb és nagyobb közössé­geire, bárhová is vetette őket az élet. A magyar kormánynak az a célja, hogy segítse a kap­csolatok tovább építését a kül­földön élő magyarsággal a kultúra, az oktatás, a tudo­mány és a gazdaság, tehát a társadalmi élet szinte minden területén. Mindenekelőtt az itthoni változásoknak köszön­hető, hogy ehhez javulnak a feltételek. Kölcsönösen oldód­nak régi, sokszor érthető, de ma már ideiét múlt fenntar­tások és erősödik a bizalom, nagyobb a megértés egymás helyzete, szándéka iránt. A Magyar Népköztársaság kormánya nevében még egy­szer megerősítem: a határain­kon túl élő magyarság sorsa iránti figyelem országunk kül­politikájának állandó és nagy fontosságú összetevője, őszin­tén kívánom, hogy a Magya­rok Világszövetsége, annak lapja, a Magyar Hírek erősít­se tovább az anyaországban és a külföldön élő magyarokat összekötő szálakat, oldja a még meglévő előítéleteket.. Üdvözlöm a világ bármely ré­szén élő magyarajkú és érze- tű honfitársainkat, méltó és tartalmas életet, boldogulást kívánva nekik.” A rendezvényen ezt köve­tően neves közéleti személyisé­gek tartottak előadásokat. Az ülésen felszólaltak a különbö­ző országokban működő ma­gyar egyesületek képviselői is, tolmácsolva a külföldi magyarság üdvözletét. A ju­bileumi rendezvény a szövet­ség 50 éves tevékenységét elemző kerekasztal-beszélge- téssel fejeződött be. K ötéllel kell fogni, s még ezen a módon sem nagyon sikerül olyanokra szert tenni, akik vállalják a túlórázást. Ezt mondja a műszeripari vál­lalat termelési főmérnöke, s megtoldja azzal, hogy hja, a szja. Azaz az ok, a ma­gyarázat a furcsaságra — mert korábban nem volt gond a túlórázás megoldása önkéntes jelentkezés alap­ján — o személyi jövede­lemadó. Az embereknek nem éri meg vállalni a túl­munkát, mert ennek követ­keztében megnövekedett keresetükből már annyit vi.z el az adó, hogy ba- gl út túlóráznának. Erre pedig még azok sem haj­landók, mondja a főmér­nök, akik máskülönben osz­lopos tagjai a cégnek, min­den helyzetben számítani lehetett rájuk. Most ők is eltűnnek a műszak végének pillanatában az üzemcsar­nokokból, s bár a vezetők sejtik, valami módon meg­toldják a keresetüket a gyárkapun kívül, ennek módjáról, szabályosságáról nincsen ismeretük. Vél­hető azonban, ennek a megoldásnak a formája olyan, hogy a többletjöve­delem eltűnjön az adóösz- szesítésekből, azaz, hogy „megérje”... Egyetlen esetként persze nem hozakodnánk elő a do­loggal, de amit említettünk, az tipikus, amint az is, hoT rohamosan csökken azoknak a száma, akik ELTŰNNEK vállalják az éjszakai mű­szakot — és főként az ál­landó éjszakázást —, mert ezekben az eset-kben a pótlékot nyirbálja meg az adó, s ugyanakkor a törzs­keresetet is átemelheti egy magasabb adósávba. Az emberek számolnak, s ezeknek az osztásoknak, szorzásoknak gyakran az eltűnés a végeredménye; az eltűnés az ellenőrizhető többletjövedelmek terepé­ről. Támadni, elmarasztalni nyolc hónap tapasztalatai alapján a személyi jövede­lemadó rendszerét nem csak igazságtalan, ha­nem indokolatlan is lenne. Nincsen elegendő tapaszta­lat. Némely jelenség jel­lemző azonban — mint az említettek is —, már figyel­meztet. Teljesítmény-visz- szafogásra, illetve az átvo­nulásra a feketemunkák bonyolult terepére, ahol' el­tűnhet az illető az adóha­tóság szeme elől, s ugyan­akkor eltűnik persze a várt, de be nem fizetett adója Is a közös pénztárcából. Meghökkentőnek tartjuk tapa. falatunkat: az év el­ső felének kétségtelen vesztesei a megye iparában a gépipari vállalatok fizi­kai dolgozói. Azoknak az üzem-knek a munkásai te­hát, amelyektől elsőként várja el mind a közvéle­mény, mind a gazdaságirá­nyítás a versenyképesség javítását, az exportáruala­pok bővítését. Ezekben az üzemekben nőtt ugyanis a legkisebb mértékben a net­tó kereset... ! Ami mögött, szinte egyértelműen a többletmunka elutas.tása áll, hiszen korábban — a vállalati gazdasági munka- közösségek fénykorában — itt volt a legjelentősebb az a plusz, melyet a munka- időalap megtoldása adott. Az érintett vállalatoknál gyűjtött ismereteink azt mutatják, hogy ugyan a bruttó bére a fizikai fog- lalkozásúaknak — átlagról van szó! — nem tartható kirívóan alacsonynak (6800 —7200 forinf\ a nettó bér (5500—5800 forint) az ún. nehézipari ágazatokban a legalacsonyabb. Szépítgetés nélkül, nyer­sen fogalmazva: ez a hely­zet, ez a bér aligha közve­títi azt az össztársadalmi érdekeltséget, amely a gép­ipart a kiemelkedő fontos­ságú területek közé helye­zi, s ennek megfelelő kö­vetelményeket támaszt ve­le szemben. A követelmé­nyekhez azonban társulnia kellene a teljesíthetőség feltételeinek is, közöttük olyan bérnek, amely félre­érthetetlenné teszi az emlí­tett rangsort; ennek a bér­nek nem sok nyoma van ... S ha nincsen nyoma, akkor csoda-e, ha eltűnnek az emberek, ha áthúzódnak a gazdaság olyan terepeire, amelyek minden bizonyko­dás ellenére is eltűnnek az ellenőrzés, az adóztatás megvilágító sugarából? En­nek a folyamatnak nem­csak az a veszedelme, hogy tovább virágozhat az ellen­őrizhetetlen jövedelmek gyakorlata, hanem elsőként említendő veszedelem a fő munkaadó, a főmunkaidő további leértékelődése. Ha ugyanis ott irreális mérték­ben működik az adóprés, akkor logikus, értékesebbé válik az a lehetőség, ahol a prés kevésbé szorít... T alán le sem kellene ír­ni, annyira kézenfek­vő a következtetés: minden meghirdetett szán­dék ellenére sem látjuk megfogható bizonyítékait a főmunkaidő becsülete nö­vekedésének. Sőt..,! A személyi jövedelemadó mai progresszivitása, valamint az a tény, hogy a vállala­toknak általában nincsen módja a főmunkaidőben nyújtott kiemelkedő telje­sítményt megfizetni, szinte eltűnésre készteti az ellen­őrizhető jövedelmek tere­péről még azokat is, akik máskülönben szívesen nyújtanának átlag felettit főmunkaidőben, megfelelő javadalmazásért. Ha hagy­nák őket, e t tennék. De nem hagyják. Miért nem hagyják?! Mcczáros Ottó Grósz Károly fogadta Kányádi Sándort A két nép közeledéséről Tanévnyitó ünnepség Zsámbékon A legnagyobb ajándék

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents