Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-05 / 212. szám

4 1988. SZEPTEMBER 5., HÉTFŐ A baráti kör tettekkel bizonyít Kókán elült a vihar Néhány lelkes fiatal — egykori KISZ-esek — alakította meg a kókai baráti kört másfél évvel ezelőtt. Azzal a nem tit­kolt szándékkal, hogy utolérjék a látványosan fejlődő, gya­rapodó szomszédos, községeket. Annál is inkább, mivel Kóka valamikor a környék kultúrcentrumának számított. A kör ve­zetője szerint ma is sok értékes, a községért tenni akaró, ál­dozni tudó lakója van Kókának. Megfelelő irányítás, szerve­zés mellett szép eredményeket érhetnek el. Olyanokat, melyek az egész közösség érdekét szolgálják. Nem csoda hát, hogy év végére már ötszáznál is több tagja lesz a baráti körnek. A másfél évvel ezelőtti vi­har, mely a baráti kör meg­alakulását kísérte, elcsende­sült. Móra már az ellenfelek is megszelídültek, hiszen amit a kör tagjai ez ideig tettek, mindennél ékesszólóbban be­szél. A baráti kör tagjai ezen rö­vid idő alatt a tagdíjakból és a patronáló tagok befizetései­ből, s nem utolsósorban sa­ját munkájukkal négy kis­pályát, egy nagypályát és öt új játszóteret alakítottak ki. Az eddigi eredmények alap­ján mind többen keresik fel haczkó Istvánt, a kör vezető­jét, hogy újabb és újabb ötle­teket adjanak a további mun­kához. ötletekben és tervek­ben eddig sem volt hiány. Er­ről a kör vezetője találkozá­sunkkor a következőket mond­ta: — Szeretnénk létrehozni egy falumúzeumot az egykori szeszfőzde helyén. Már hoz- zákezdtünk a munkához, de kénytelenek voltunk abba­hagyni, mert a szeszfőzde fel­számolása elhúzódott. Pedig nincs sok időnk, ha meg akar­juk őrizni az utókor számá­ra a régi tárgyakat, hasz­nálati eszközöket. Sürgősen cselekednünk kel?. Közsé­günkben van egy jól működő nyugdíjasklub, melynek tag­jai sokat segíthetnének a fa­lumúzeum kialakításában, a tájház berendezésében. A köz­ség egyik pedagógusa már évek óta gyűjti az anyagot. Szájtátva Köszönet Ha egyszer hallok ilyet, ak­kor is eltátom a számat a csodálkozástól, a meg­ütközéstől. Azt mondja a város tűzoltóparancsnoka, küldtek egy levelet a nagy­üzem igazgatójának, benne a köszönet. Köszönet annak az éjszakás karbantartó lakatos­nak, aki éberséggel, gyors helyzetfelismeréssel előzte meg a súlyos veszedelmekkel járó tüzet. A kérés: az igaz­gató továbbítsa a köszönetét, ha lehet, a nyilvánosság előtt, esetleg termelési értekezleten. A köszönetét a lakatos nem kapta meg. Ahogyan nem vehette tudo­másul a figyelmességnek ezt a szerény gesztusát — egy másik városban — az az éjje­liőr, aki egy betörés azonnali leleplezésében nyújtott rend­kívül fontos segítséget a rend­őrségnek. A levél megérkezett a főnökhöz, neki azonban nem volt erre ideje ... S bizonyára nem volt egy harmadik helyen annak a főnöknek sem, aki­nek szintén köszönetét kellett volna átadnia, történetesen an­nak a gépkocsivezetőnek, aki egy súlyos közúti balesetnél lélekjelenlétével, bátorságával további tragédia bekövetkeztét akadályozta meg. Kapkodja a fejét az ember. Nem érti. Nem érti, ha már ott van valakinek az asztalán egy hivatalos levél, amivel nem kell mást csinálni, mint a ben­ne foglalt köszönetét átadni annak, akit illet, akkor erre hogyan nem juthat idő, figye­lem?! A közömbösségnek, a lelketlenségnek sajnos, sokféle jele észlelhető életünknek szin­te valamennyi területén. Itt azonban nem többről, pusztán egy köszönet tolmácsolásáról, a példa, a példás magatartás elismeréséről van szó. Ami há­rom perc. Maximum öt. Aki erre sajnálja a három vagy az öt percet, bizonyos, sok másra is sajnálja, ami a munka emberi tényezői közé tartozik. S aki ennek a ténye­zőnek nem ismeri fel az el­sődlegességét, annak a mun­kájában bizony nem lehet va­lami sok — köszönet... MOTTO E múzeum szomszédságában szabadtéri színpadot, filmve­títésre és színházi előadásra egyaránt alkalmas helyet kí­vánnak kialakítani. A baráti kör már eddig is arra törekedett, hogy a spor­tot népszerűsítse, az egész­séges életmódra neveljen fel­nőtteket és gyerekeket egy­aránt. A focipálya mellett te­niszpályát is terveznek. A SZOT pályaépítési pályázatán harmincezer forintot nyertek, a tanácstól is kaptak tízezer forintot, ebből sportszereket, melegítőket vásároltak. A nagy tervek és erőt pró­báló feladatok mellett kisebb, de az adott közösség számá­ra abban a pillanatban a legnagyobbnak tűnő gondokon is segítettek. Így a kör tagjai az iskolában díszburkolatot fektettek le. A kisegítő isko­lában pedig zárt rendszerű szennyvízelvezetőt építettek vízelnyelő aknával. A kókai baráti kör eddigi munkája alapján megérdemli a figyelmet, a segítséget. Mert a kör tagjai, bár a szórako­zásról sem feledkeztek meg — augusztus 20-án ünnepi mű­sort, labdarúgó-mérkőzést szerveztek, elsősorban még­is olyan feladatokra vállal­koznak, melyek a községet gyarapítják, a közösséget szol­gálják. Megelégedhettek volna azzal is, hogy csak kirándulá­sokat, közös szórakoztató programokat szerveznek. Ök azonban többre vállalkoztak, a nehezebbet választották. S ha a helyi vezetők, a tanács és a népfront illetékesei a baráti körrel együttműködve, ez utóbbit partnerként fogadva szerveznék, terveznék a jö­vőt, még sok mindennel büsz­kélkedhetnének a községbe látogató idegenek előtt is. Nem beszélve — mert ez a fontosabb — saját életük mi­nőségének javulásáról. Uhrin Edit Kíváncsian várjuk az új fordulót A vita végén még nincs pont Engedélyért akár a csillagos eget is Tovább tart a vita a Ma­gyar Hitelbank Ingatlanfor­galmi Leányvállalata és a kü­lönböző hivatalok között, mert az utóbbiak vonakodnak meg­adni a területfelhasználási en­gedélyt az Űrbéresek erdejé­nek területére. A sajtóhírekből ismert, hogy a pénzintézet a tahitót- falui Kék Duna Szakszövetke­zettől tavaly decemberben 60 millió forintért megvette a 305 hektáros erdőt, a Dunakanyar egyik legszebb részén, a táj­védelmi körzetben. Az ere­deti tervben az szerepelt, hogy svájci tőke bevonásával reha­bilitációs központot építenek, ma már újabb elgondolásokról is szó esik. Illetve esne, de több ok miatt a hatóságok mindmáig nem adták ki a leányvállalatnak a szükséges engedélyeket. Kényszer A közelmúltban a Tahitót- falui Tanács egyezkedésre hívta a vevőket, az eladókat, a különböző minisztériumok és a Pest Megyei Tanács ille­tékeseit, hogy véleményt nyil­vánítsanak a területfelhasz­nálási engedély kérdésében. Miről volt szó a megbe­szélésen? Először is; a leány- vállalat vezetői hallatlan ru­galmasságról tettek tanúbi­zonyságot, illetve minden fel­tétel teljesítését ígérték, ha rajtengedélyt kapnak az épít­kezéshez. Persze nemcsak a nagyvonalúság játszott ebben szerepet, inkább a kényszer. A „parlagban" fekvő 60 mil­lió forint eddig 7 milliójába került a pénzintézetnek. A részvényesek ugyanis hasznot várnak a tőkéjük után, s ezt valakinek állnia kell. Amíg a pénz nem fial, a leányvállalat fizet. Mit ígértek konkrétan a ve­vők? Egyebek mellett, hogy a területet száz százalékig közművesítik, csatornázzák. A vizet a regionális rendszerből kérnék, a vezetőket a ki­építendő szilárd útborkolat mellett vezetnék, a tökélete­sen megtisztított szennyvizet (a létesítmény saját biológiai tisztítójából) a Nyúlás patak­ba vezetnék, olajjal fűtené- nek, melyből 3 hónapra ele­gendő mennyiséget tárolná­nak, turistaházat emelnének a természetbarátoknak, szabad­dá tennék a Vöröskő túrák útját, feltárnák a közeli for­rást és saját vízbázist is lé­tesítenének. Egyszóval, a csil­lagos eget is lehoznák a területfelhasználási engedé­lyért. Mindezekkel ellentétben áll­ni látszott néhány mulasztás. Nevezetesen, hogy — bár a leányvállalatot az április 25-én tartott megbeszélésen erre ha­tározottan kérték — hónapo­kon át nem juttatták el a ha­tóságokhoz azokat a doku­mentumokat, amelyek alapján dönteni lehetett volna; meg­kaphatják-e a területfelhasz­nálási engedélyt vagy sem? Mire hivatkoznak a hatósá­gok? Arra, hogy a Dunaka­nyar egész területére érvé­nyes az építési tilalom, rá­adásul az Űrbéresek erdeje és annak tisztása környezetvé­delmi területen fekszik. Már eddig is több cég ostromolta a törvényhozókat, hogy esetük­ben tegyenek kivételt, s te­kintsenek el a tilalomtól. Rendre népgazdasági érdekek­re hivatkoztak. Ám ezzel pre­cedenst teremtenének az ille­tékesek, s rövid idő múltán illuzórikussá válna a tilalom, s a cél, hogy az ország egyik legértékesebb helyét hagyják háborítatlanul, elsikkadna. Máris jóvátehetetlen károkat okoztak a felelőtlen beépíté­sek. Félrevezették? A megbeszélésen szó volt arról is, hogy a leányválla­latnak az Űrbéresek erdejé­hez közel két területet is fel­ajánlottak. Nekik azonban egyik sem felelt meg, sőt ki­jelentették, hogy visszacsinál­ják az üzletet a Kék Duna Szakszövetkezettel, mert az eladók őket félrevezették. Ne­Ráckevei gyerekek a szárazon Megközelíthetetlen Duna-part A Ráckevei-Duna-ág szép és kellemes üdülőhely. Olyannyira, hogy a hétvégi házak, nyaralók, üdülők ellepték és lezárták a vízpart szinte teljes hosszát. Ennek következtében éppen azok vannak el­vágva a Duna-ág szépségeitől, akiknek talán a legtöbb közük lenne a vízparthoz — a ráckevei gyerekek. — Az általános iskola nap­közisei a nyarat négy fal között töltötték — mondja Weisz Károly, a városi jogú nagyközségi KISZ-bizottság titkára. — Azok a gyerekek, akiknek a szülei nem birto­kolnak vízparti telket, csak egyetlen helyen, az úgyneve­zett kagylósi szabad strandon találkozhatnak a jó öreg Du- na-ággal. Jó adu a park Ez adta az ötletet a rácke­vei KISZ-vezetőnek: Kagyló­son napközis tábort lehetne szervezni. Pontosabban szólva, az ötlet már jó tizenöt esz­tendővel ezelőtt felvetődött, s valaki, valamilyen módon, valahol már áldását is adta a leendő tábor építésére, de hogy hogyan is volt ez an­nak idején, arra ma már nem emlékezik senki. Az újraszervezés is immár negyedik esztendeje tart. Ugyanis a környékbeli üdülő­tulajdonosok nem örvendenek a napközis tábor létesítésé­nek, sőt, amit lehet, megtesz­nek ellene. Ma már pontosan azt sem lehet tudni, vajon kimondottan a gyermekintéz­mény „megtorpedózása” volt a cél, avagy a legtisztább kör­nyezetszépítő szándék vezé­relte őket, de a környékbeli üdülőtulajdonosok pénzt, fá­radságot nem kímélve, szép kis panto i leiesutJLLüK uneru- bői, az addig szabad prédá­nak számító szabad strandból. S bizony nem is rossz „adu” a kezükben a parkosítás: — Mi dolgoztunk rajta, a mi pénzünk fekszik benne, most hogyan adhatnák oda a nap­közis tábornak?! Weisz Károly ekkor újabb területeket keresett fel és vizsgált, amelyek a Kagylós helyett szóba jöhetnének tá­borhelyül. Felvetődött a köze­li Kerekzátony sziget neve is, ide azonban csak a vízi úttö­rők tudnak kijutni. A Ma­lom-öböl is alkalmas lehetne a gyerekeknek, ha nem volna olyan messzire. Mert jármű üzemeltetésére nincs pénz. Mint ahogya-n arra sincs pénz, hogy a Malom-öböl elburján­zott nádasát kivágják. Ma­radt tehát továbbra is az egyetlen lehetőség: Kagylós. Sátor a sáv közepén Ahol azonban további gon­dok is nehezítik a táborépí- tést. Például az a rendelet, mely szerint a tábor és az üdülőtelkek között egy bizo­nyos szélességű sávot kell hagyni. Ez esetben viszont az egész táborban egyetlen sátor sem férne el. Ezt a gondot szintén nádir­tással lehetne megoldani, ugyanis déli irányban, a ná­das felé szabad az út, lehet terjeszkedni. Ehhez vi­szont — csakúgy, mint a MalofB-öbölben — szükség lenne arra a bizonyos nem lé­tező pénzre. A KISZ-titkár ehhez keres most segítséget, intézményeket kíván megnyer­ni a ráckevei gyerekek ügyé­nek. — Elvben mindenki egyet­ért, támogat — panaszolja —, ám amikor tettekre kerülne a sor, magunkra maradunk. Védenék, ha volna mit A nyaralók közül sokan azt gondolják, egy ilyen úttörőtá­bor feldúlja a környék nyu­galmát. Attól félnek, hajnal­ban harsány trombitaszó ug- rasztaná ki őket is a hétvégi kunyhó ágyából, s egész nap teljes erőből bömböltetett in­dulókat kellene hallgatniuk. Pedig az úttörők tevékenysé­gére ma már a környezet, a természet védelme, tisztán tartása, szépítése jellemző. A ráckevei gyerekeknek szükségük van a Dunára. A vízi úttörőknek is kiváló lehe­tőség volna a tábor megnyi­tása, ez esetben Sződligettől kezdődő útvonaluk meghosszab­bodhatna. A vízi úttörők a környező településeken egyéb­ként is nagyon eredményesek: a kiskunlacháziak, szigetszent- mártoniak, délegyháziak, du- navarsányiak országos verse­nyeken is rendre az elsők kö­zött végeznek. A sorból csak a ráckevei úttörők hiányoznak — mert nem tudnak lejutni a vízhez. Tóth Béla Endre veretesen azt mondták, hogy az Űrbéresek erdejében lehet építkezni, illetve a papírok megszerezhetők. Sőt, a leány- vállalat jogásza szerint Lázár Antal, a Kék Duna Szakszö­vetkezet elnöke az adásvétel lebonyolításának idején kije­lentette; a MÉM egyik állam­titkára hozzájárult a föld el­adásához. Persze, ha meggon­doljuk, ez lehetséges, a vá­sárlással nincs baj, de más a területfelhasználási, s ami eb­ből következik, az építési en­gedély kiadása. A Kék Duna elnökének az álláspontja — amit a cikk írójának mondott — világos; ők erdőt adtak el az ingatlanforgalmi leányvál­lalatnak, s a továbbiakra semmilyen kötelezettséget nem vállaltak. A hatóságok egysége mind­eddig szilárdnak látszik a kér­désben. A tucatnyi résztvevő­vel lezajlott megbeszélés az­zal ért véget, hogy felkérték a vevőt; minél előbb juttassa el az összes dokumentációt az illetékesekhez, s készíttessen részletes tervet a létesítendő objektumról. A kemény csatározásokkal tarkított háromórás megbeszé­léshez még néhány észrevétel. A Magyar Hitelbank Ingatlan- forgalmi Leányvállalatának vezetői hangosan is kimond­ták, hogy véleményük szerint a hatóságok indítéka a terü­letfelhasználási engedély meg­tagadásában a „csak”. Pedig ők nagy üzletet, úttörő dolgot, az ország haladását szolgáló gyógyturizmusnak akarnak le­hetőséget teremteni. Devizát hozni az országnak. S ebben a „szőrösszívű hivatal” meg­akadályozza őket, mert nem söpri félre az építési tilalmat. Meggyőződésünk, hogy erről szó sincs. A jelen lévő mi­nisztérium, tanácsi és hatósá­gi képviselők azt kutatták, miként lehetne a Dunakanyar és a leányvállalat érdekeit összeegyeztetni. Kisebb súlyt kapott az a kardinális kérdés, a vétel előtt miért nem tájé­kozódott a vevő arról, hogy mit vásárol? Rutinos pénzintézetről van szó, nem tájékozatlan, esetleg naiv vevőről. Vagy talán az volna az igazság, hogy bíztak az évtizedes gyakorlatban, mely szerint mindig meg lehet találni a kiskaput? Pláne a tekintélyes bank leányvállala­tának? A felvetésnek lehet némi alapja, mert a pénzinté­zet igazgatója sehogyan sem akart nyilatkozni az adásvé­telről a kezdet kezdetén. Kíváncsian várjuk az egyez­kedés újabb fordulóját. Ugyanazok, akik az építési ti­lalmat elrendelték a Dunaka­nyarban, tesznek-e kivételt a meggondolatlan vásárlóval szemben? Vicsotka Mihály Olvasóinkhoz S aját újságoldalaikon az olvasók már értesül­tek róla: változást érlelt meg az idő a lapunkban, illetve hetenként megje­lent városi különkiadásaink életében. Egy azonos újság­ban, annak testén, szövetén egy másik, egy kisebb új­ságot írni, szerkeszteni — felnevelni és életben tarta­ni — izgalmas, hálás vál­lalkozás volt. A múlt időt leírni ne­künk is fájdalmas kicsit, mert amint a százhalom­battai, szentendrei, duna­keszi oldalainkon megje­lent elköszönő sorok is ér­zékeltették, e városi külön­kiadásaink nemcsak a fo­lyamatos tájékoztatás, köz­vélemény-formálás, a nap­rakész párbeszéd szerepkö­rét igyekeztek betölteni. Érzelmiéig is sok szállal kötődtek a helybeliekhez. Az újság sem kerülheti el azonban az örök válto­zás, megújulás tudatos, olykor szorító igények ha­tására kialakuló állomá­sait. Lapunk is keresi, ku­tatja változó életünk igé­nyeinek legmegfelelőbb bel­ső és külső arculatát. Ezért bizonyos időközönként egyes kialakult formák, ro­vatok átrendezését, meg­újítását is napirendre tűzi. Célunk változatlan: mi­nőségileg jobb, érdemibb információkkal, szolgálta­tó jellegű hírekkel, tudó­sításokkal ellátni a megye különböző településein élőket. Mindezt eddig a naphoz, helyhez kötöttség, az adott oldal terjedelme és jellege — akaratunk el­lenére, még a három oldal­lal rendelkező körzetet érintően is — nehezítette. Nem így a következők­ben, amikor elképzeléseink, törekvéseink szerint la­punkban rugalmasabban, kevesebb kötöttség nélkül foglalkozhatunk a legfon­tosabb helyi, de egyben ér­dekességük miatt máshol is figyelmet érdemlő té­mákkal. Elképzeléseinket, ter­veinket — jól tudjuk — nem valósíthatjuk meg az olvasók nélkül, akiknek az újság készül. Ezért számí­tunk továbbra is a sok hasznosítható ötletre, té­majelzésre, olvasói véle­ményre, tájékozódásunkat segítő levélre, telefonra, hírek, események jelzésére. Nem egy heti oldalt ve­szített hát Százhalombatta, Dunakeszi, Szentendre, ha­nem — reméljük — nyert egy teljes újságot. S raj­tuk kívül azok a körzetek — Budaörs, Dabas, Nagy- szentmiklós — is, amelyek településein élő olvasóink­ra is több figyelmet fordít­hatunk. Ö sszhangban áll ez a most különösen idő­szerű követelménnyel: Az kapjon helyet a lap­ban, ami a legfontosabb, legérdekesebb, ami az em­bereket foglalkoztatja. A valósághű ábrázolás, az olvasók szolgálata, amely egyúttal megpezsdült köz­életünk, politikánk minden­napos szolgálatát is jelenti. Keresett. A nyugatnémet kereskedők körében több éve változatlanul keresett az ikladi Ipari Műszergyár villanymotorja. A 220 V/I500 wattos motor állórészét szereli éppen Radics Sándor (Vimola Károly felvétele) Kiskapu

Next

/
Thumbnails
Contents