Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-03 / 211. szám
Két végi jegyzet Életképek K ülönös hangulata van délelőtt Vác belvárosának. Szinte elcsodálkozik az ember azon, milyen színes az utcák forgataga, szinte nagyvárosi a kép. Mintha nem is az a csöndes kisváros lenne ez a hely, aminek este látszik, ha az ember a gyéren világított, néptelen utakat, tereket járja. Kikapcsolódásnak sem rossz végigsétálni a Széchenyi utcán, ahol mindig szembe jön egy-egy ismerős, akit régen láttunk, akivel szót válthatunk, tudomást szerezhetünk közös dolgainkról. Megismerhetjük itt azt is, hogyan reagál a közvélemény bizonyos jelenségekre, mit szól kialakult, változtatásra váró állapotokhoz. Elkaphatunk egy dialógust arról, hogy a Mártírok útja gépkocsiforgalma a nap első felében már-már elviselhetetlen, s éppen ezért nagyon veszélyes. Heves szemrehányással illetik egy személyautó tulajdonosát, aki úgy állt be a parkolóba, hogy mások nem tudtak tőle elindulni, alig várták, hogy megérkezzen. Ez is gyakori tünete magatartáskultúránk fogyatékosságainak. A piacon nemcsak árut cserélnek, hanem véleményeket is. Meglepő őszinteséggel, nyíltsággal és aktivitással politizálnak mostanában az emberek. Az is politikai vélemény, amit az árakkal kapcsolatban fejtenek ki, felszólítva enge- met is az állásfoglalásra. Mondjam meg, mi kerül kilenc forintba egy szimpla ruhavállfán, azon a semmiségen? Na és miért csak 53 forintért képes előállíta- mi az ipar azt a pár dekás kézikalapácsot, amivel legfeljebb egy képszöget üthetünk a falba, az egész egy kis vasdarab, meg egy nyél, semmi más. És fő, hogy kapni lehet. Mert például az a vállfa, ami állítólag csak négy forint lenne a Naszály Áruházban, hiánycikk, sok egyébbel együtt. Ezen a héten infrastruktúránk, azaz szolgáltatásaink kritikája éppen az iskolaév megkezdésével összefüggésben a város egyetlen állami papírboltján csattant. Hosszú sorok álltak a tenyérnyien kicsi üzlet előtt füzetcsomagokra várva, s akinek ezen kívül más kellett volna, mondjuk egy golyóstoll, egy csomag boríték, az állhatott, várhatott, vagy feladta minden reményét. Ezt a kis üzletet talán ki sem nőttük, mert amikor megnyílt, már akkor is kicsi volt a majdnem negyvenezer lakosságú településnek, ha még a környékből érkező vásárlókat nem is számítom. Pedig ők szintén sokszor szoronganak ott azon a pár négyzetméteren. Szülők, nagyobbacska gyerekek pazarolták itt az idejüket, amit tölthettek volna hasznosabban, de végül mindenki hozzájutott a maga készleteihez. A hét végén már megteltek az utcák ünneplőbe öltözött fiatalokkal, elhangzottak a megnyitóbeszédek. Most láthattuk igazán, hogy Vác valóban iskolaváros, ennélfogva és intézményeinek működése által, kulturális központ. Nem könnyű szerep ez, mint ahogy a pedagógusoké sem, talán azok közül is, például a hallás- sérültek iskolájában tanító nevelő tanároké, akiket villanásnyi képek juttattak eszembe ezekben a napokban. Síró kislány az udvar kerítését markolva. Talán új kis lakója a kollégiumnak, az első órákban. De nehéz egy egész nyári otthoniét után a nagyobbaknak is, hiába szép és kedves itt minden. Könnyezik a nagylány, mikor a szülei már a távozó vonat ablakából integetnek. A tantárgyon kívül melegséget, sze- retetet is kell üt osztogatni, az iskolákban, a városban. Bárcsak ne lenne a világon szomorúság. Kovács T. István ^(Ííiiap A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 211. SZÁM 1988. SZEPTEMBER 3., SZOMBAT Akció a MÉH-telepen Átvevőautók járják a várost Emlékszem, általános iskolás koromban mindig szerettem a hulladékgyűjtést. Először is: nem kellett tanulni aznap. Másodszor pedig elmélyedhettem a fel- hamozott papír- és vashulladékok között, az általam fontosnak, sőt „létszükségletnek” tartott limlom máris a birtokomba került. Az iskola is jól járt, hiszen az úttörőcsapat az így kapott pénzből fedezhette kiadásai egy részét, sőt az élvezetes nyári táborokat is dotálta, így a tanulók kevesebbet vállaltak a felmerülő költségekből. A most induló tanév első három hónapjában a város iskolái nagy valószínűséggel gyorsan megrendezik szokásos hasznosanyag-gyűjtésüket. A MÉH Tröszt ugyanis augusztus 15. és november 30. között magasabb áron vásárolja fel a papírhulladékokat. Az ok közismert: a szovjet partner nem tudja teljesíteni az ez évre vállalt papírmennyiség szállítását, ezért a magyar papíriparnak kell „házon belül” beszereznie a hiányzó cellu- lózalapanyag-mennyiséget. Az akció apropóján kerestük fel Török Gábort, a Budapest és Vidéke MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalat 214. sz. váci vegyes telepének vezetőjét. — Hogyan készült fel a telep az akcióra? — Amint azt már az újságok is hírül adták, november végéig egyes papírhulladékokat a szokásosnál magasabb áron veszünk át — mondta Török Gábor. — A fekete-fehér újságpapír, az irományok és brosúrák az eddigi 2,40 helyett 3 forintért kerülnek hozzánk. A hulladékpapírt 1,50 helyett 2 forintos kilónkénti áron hozhatják be a gyűjtők. A nátronzsákok kilónkénti ára 4,50 lett. A lakosság igényeit, lehetőségeit felmérve, arra az elhatározásra jutottunk, hogy kedden és csütörtökön 18 óráig tartjuk telepünket nyitva. A szokásos nyitva tartási időn túl azonban csak papírhulladékot veszünk át, mást ne is hozzanak. Úgyszintén szombatonként, amikor 8 órától 13-ig várjuk a papírt. Az indulás óta Gondoltunk a kisebb meny- nyiségek gyors átvételére is. Ennek érdekében szeptember hónapban mozgó átvevőautónk a négy városrészbe egyenként kimegy, s az előre meghirdetett időpontban azonnal átveszi a környék lakosaitól a felhalmozódott papírt. Remélhetőleg ezzel is hozzájárulunk az akció sikeréhez. — Több mint két hét eltelt az indulás óta. Tapasztaltak nagyobb gyűjtési kedvet a lakosság körében? — A rendes nyitva tartási idő alatt kifejezetten nőtt a forgalmunk, észrevehető az akció sikere. A rendkívüli nyitva tartást azonban eddig nem volt érdemes fenntartanunk. — Van hely a telepen a tárolásra, vagy azonnal elszállítják a hulladékot? — Az átvett hasznosanyagot azonnal értékesítjük feldolgozó vállalatoknál. Egyébként nem tudnak egyszerre annyi papírt hozni, amit ne tudnánk rögtön bebálázni. Ázt tapasztaltuk, a dráguló árak miatt, hogy az emberek jobban takarékoskodnak a papírral, nem pazarolnak feleslegesen. Színes lapok — Gondolom, számítanak az iskolákra is! — Természetesen. A tanévkezdéssel talán az iskolák is megrendezik szokásos hulladékgyűjtő napjukat. Számítunk is rájuk, de egy nagyon fontos dologra felhívnám a figyelmüket. A színes újságok ára nem ment fel, ez továbbra is 1,40 forint. A fekete-fehér újságoké, amint azt már említettem 3 forint. A vegyesé azonban mindössze egy. Sokszor találkoztunk már azzal, hogy az iskolaudvaron összegyűjtött papír nagy kupacokban áll. Arra kérjük a tanintézeteket — ez az ő érdekük is —, hogy szelektáljanak, rakják külön a különféle újságokat. A szállításnál mi elválasztjuk, s inkább háromszor áll a mérlegre a kocsi, de mindketten jól járunk. — Szeptember elsejétől ismét indul a Gyűjthet — futhat — nyerhet akció — folytatta Török Gábor. — Tíz kilogramm bármilyen papír- hulladékért a gyűjtő kívánsága szerint pénz helyett egy sorsjegyet kap. Októberben Budapesten rendezik a sorsjegy tulajdonosai között a futóversenyt, majd közvetlenül utána a sorsolást. Ismét értékes jutalmakat lehet nyerni. Érdemes tehát gyűjteni. Enyhít a gondokon Valóban. A papírhiány ugyanis érinti az újságok terjedelmét is, néhány alkalommal már „soványabb” lapokat vehettek kezükbe az olvasók. A MÉH Tröszt akciója talán valamit enyhít a gondokon — így a papír nem a szemétdombra, hanem ismét a forgalomba kerül. Széles Tamás Alakul a bödönypalást A Taurus váci gyárának készítenek dobozokat és kannákat a Pefém sződligeti üzemében. A vonalhegesztő gépen az 5—25 kilogrammos edények palástját Fejes Istvánná készíti. A bö- dönyökbe ragasztószert tölt majd a megrendelő (Vimola Károly felvétele) Olvasóink írják Nincs ehhez joguk Augusztus 10-én az Állami Biztosítónál jártam üvegkár megtérítése ügyében. A pénztárnál kérték a személyi számomat, mert csak ennek bejegyzése után fizethetik ki a járandóságomat. Én megjegyeztem, hogy nincs ehhez joguk. Kértem a vezetőt, de az éppen szabadságon lévén, a helyettese jött, aki szintén úgy nyilatkozott, hogy csak a Tanévkezdés idején Az emberórák fontossága Szerte az országban megtartották a tanévnyitó ünnepélyeket, elhangzottak a köszöntők. Hogy mit köszöntünk ilyenkor? Elsősorban a fáradságos munka kezdetét, s nagyon jó, ha ebbe a hangulatba belejátszik az újratalál- kozás öröme, a közös munka értelme. A legtöbb felnőtt örömmel emlékszik vissza a tanulás éveire, az első igazi barátságok szövődésének idejére. Ám minden ember a tudására a legbüszkébb, akkor is, ha csak hiszi, hogy tud valamit, akkor is, ha tényleg ért valamihez. A tudásnak nem minden korban volt azonos a becsülete, ma úgy tűnik, emelkedik e nemes árucikk ázsiója. A hatvanas évek elején Németh László leírt egy akkor meglehetősen bizarr mondatot: Most az emberbőrbe kötött remekművek kora következik. Elkövetkezett-e valóban ez a korszak, vagy máig váratott magára, most ne firtassuk, fontosabb, hogy vegyük észre Németh László jóslatában a sürgetést: egyre nagyóbb szükség van a tudásra, s az ezt kibontakoztató iskolára. Talán a pedagógusok tudják a legjobban, hogy mennyire fontos a tudás, és hogy menynyire nehéz megalapozni: megtanítani gondolkodni a fiatalokat, mert azt is ők tudják a legjobban, mennyire nem lehet mindent megtanítani, amire az életben szükség Orvosi ügyelet Hétfőtől (5-től) az alábbi orvosok tartanak éjszakai és hét végi ügyeleti szolgálatot a városban, hétfőn dr. Áfra Tamás, kedden dr. Bucsek Tibor, szerdán dr. Kiss Péter, csütörtökön dr. Karádi Katalin, pénteken dr. Bucsk Tibor, szombaton és vasárnap dr. Mehringer László, a körzetben 9-én dr. Mácsik István, 10-én és 11-én dr. Alexi Mik- lósné. Az ügyeletes gyermekorvos szombaton és vasárnap dr. Daróczy Károly Az ügyelet a régi kórházban (Vác, Március 15. tér 9., telefon: 11-525) található. Fogászati ügyeletet vasárnap reggel 8 órától délig tart dr. Tomka Eleonóra, a Chá- zár András utca 17. szám alatti rendelőben, a régi városi fürdő épületében. van. Nincs tantárgya a helytállásnak, a becsületnek, a közösségért való felelősségnek, a tisztességnek. Ezek pedig a legfontosabb tanrenden kívüli tantárgyak. Nevelésnek hívjuk ezt a munkát, tudománya is van, mégis megtanulhatat- lan: minden gyermek nevelése külön-külön szakértelmet kíván. Ugyanakkor sok zavaró, úgynevezett külső tényező nyomult be az utóbbi évtizedben az iskola falai közé. Hogy csak néhányat említsünk: az utca értékrendje, teljesíthetetlen tantervek nyomán túlméretezett feladatok, irreális célok, nehezen tanítható könyvek, még nehezebben nevelhető tanulók. Ma a gyermekek lelkűkben hozzák a nehezen korrigálható ellentmondásokat, nem az anyagi nyomor hatását (ez még egyelőre elenyésző), sokkal inkább a rosszul értelmezett családi jólét torzításait, a könnyű élet csábításait. Vajon a pedagógusoknak milyen muníciójuk lehet ezek lebírására? S mennyi jelzőt lehet a tudás szó mellé tenni: a tudás hatalom, a tudás a boldogulás forrása, a tudás termelőerővé válik. A tudás istentől való — vallották a középkorban, pedig már akkor is a tanítók verték a fejébe (szó szerint is) a gyermekeknek az ismeretet. A tudás leginkább az iskolától való, s a hozzá vezető út unalmas hétköznapokból áll, leckék sokaságából, fáradhatatlan ismétlésekből, tanítási órákból, napokból és tanévek sorából. Tanítani pedig minden körülmények között kell: a tudásra mindennél nagyobb szüksége éppen most van a társadalomnak S hogy legyen is belőle elegendő, ahhoz kevés az iskola erőfeszítése, az egész társadalom összefogására van szükség. Ha már Németh László- idézettel kezdtük, fejezzük is be azzal: Németh László emberórának nevezte a taníISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) tást, és többre taksálta írás- művészeténél — pedig mindkettőben szakember volt, hihetünk neki. Az emberórákhoz pedig, a tanév elején, pedagógusoknak, szülőknek egyaránt megértést és türelmet lehet kívánni, éppen a gyerekek, a felcseperedő nemzedék érdekében. Dr. Bartha Gyula személyi szám beírása után fizethetnek. A törvény értelmében csak közigazgatási (tanácsi) szerv kérheti a személyi számot. Mindenki más: biztosító, OTP stb. nem. Miért nem tartják be a törvényt ezek a hivatalok, állami szervek, hogy minket hátrány ne érjen? Megjegyzem, magam sem ismertem az ide vonatkozó jogszabályt, amíg a tv adásában el nem hangzott dr. Sólyom László ELTE tanszékvezető tanár ezirányú előadása. Forgó László nyugdíjas Vác, Attila u. 5. Hétfőnként az uszodában Mozgássérülteknek Szeptember 5-től minden hétfőn 17 és 19 óra között várja a mozgássérülteket a városi Vöröskereszt vezetősége az uszodában. A korábbi gyakorlatnak megfelelően, ebben az időpontban ingyen vehetik igénybe az uszodát. Állatorvosi ügyelet Szombaton és vasárnap (3- án és 4-én) az alábbi állatorvosok tartanak ügyeletet: az északi körzetben (Berneceba- ráti, Kemence, Perőcsény, Té- sa, Nagybörzsöny, Letkés, Ipolytölgyes, Márianosztra, Ipolydamásd, Szob, Zebegény, Nagymaros, Kóspallag, Verőcemaros, Kösd, Vác) dr. De- metrovics Pál (Szokolya 75-05). A déli körzetben (Sződliget, Sződ, Vácduka, Váchartyán, Kisnémedi, Püspökszilágy, Vácrátót, Örbottyán, Csornád, Főt, Göd, Dunakeszi) dr. Er- dődi András (Göd, 45-172). Az ügyelet szombat reggel 8 órától, hétfő reggel 8 óráig tart. Legyen a munkatársunk! Á az ABC-osztályára hentest és nyugdíjas üvegvisszaváltót felvesz. Bérezés: megegyezés szerint. Jelentkezni lehet az áruház igazgatójánál, cím: Vác, Csikós József u. 1-3.
