Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-28 / 232. szám
1988. SZEPTEMBER 28., SZERDA ^figyfap Nemzetközi tanácskozás Ráckevén Építészeti értékeink Négynapos nemzetközi tanácskozást tartanak Ráckevén október 3-a és 6-a között. A Műemlékek és Történeti Együttesek Nemzetközi Tanácsa, az ICOMOS magyar nemzeti bizottsága szervezte a tavalyihoz hasonló, olasz— magyar műemléki konferenciát. Ennek folytatásaként az idén a német nyelvterület or- szágainaik szakemberei a városok építészeti értékeinek megóvásáról tárgyalnak a példásan helyreállított, védett Savoy ai-kastély ban. Az NDK-ból. az NSZK-ból és Ausztriából érkező műemlékesek — a hazaiakkal együtt — német nyelven hallhatnak és tarthatnak előadásokat a legkülönfélébb témakörökben. Szóba kerül például az építészeti örökség súlyos veszélyeztetése Romániában. Ezzel kapcsolatban minden résztvevőhöz eljuttatták az ICOMOS elnökének, Roberto di Stefanónafc az UNESCO vezérigazgatójához, Federico Mayorhoz írt tiltakozó levelének másolatát. A konferencia programjában egész napos tanulmányút is szerepel, a zárónapon pedig Ráckeve nevezetességeivel ismerkednek a vendégek. Koldusopera Az egyesült államokbeli Canon cég produkciójában hétfőn megkezdték a Koldusopera című amerikai film forgatását a Mafilm fóti telepének műtermeiben. A film rendezője Menahem Golan, aki már tavaly is forgatott hazánkban, akkor Szenes Anna, a második világháború alatt meggyilkolt ellenálló történetét dolgozta fel. A mostani vállalkozás — Brecht—Weil híres musicaljének filmre vitele — 70 forgatási napot vesz igénybe, a felvételek várhatóan december közepén fejeződnek be. IALLITOTERMEKBOL Közösséget nevelő tárlatok Tisztújitás előtt a megyei történelmi társulat Egyetemi hallgatókat is várnak — A történelem is tudomány.. .? — kérdezte cinikusan hajdanán a főiskolai menzán egy nyilvánvalóan természettudományi szakra felvett évfolyamtársam. Én, a hatvanas évek közepének büszke történész „gólyája” természetesen vérig sértődtem e kijelentésen, s bizonyára válaszoltam is az illetőnek valami keresetlent. Később azután, úgy a magyar szabadságharc oktatásának idején, amikor Görgey vagy Kossuth megítéléséről esett szó, bizony gyakran megesett, hogy heves harcokat vívtunk egymással, nemegyszer a tankönyv és professzorunk állításaival ellentétesen érvelve. Könnyen tehettük, hisz másfél évszázaddal ezelőtt élő nagyjaink tetteit, cselekedeteit az azóta eltelt viszonylag hosszú idő távlatából boncolgathattuk. nak ezek a támogatások rendkívül sokat jelentenének. S most nézzük — csak fel- sorsolásszerűen —, mit is végeztek az alakulásukat követő fél évtized alatt a megyeiek. Természetesen itt csak a legjelentősebb rendezvények, események említésére szorítkozhatunk. Tudományos üléseken emlékeztek meg Buda török iga alóli felszabadulásának 300. évfordulójáról, Pest megye katonai felszabadításának 40. évfordulójáról. Nemzetközi tudományos ülésszak volt Visegrádon, a királytalálkozó 650. évfordulóján. Ez utóbbiról most jelent meg egy díszes kötet — a csoport első- önálló könyve — a Pest Megyei Levéltár gondozásában, a megyei tanács anyagi támogatásával. Csak halkan teszem hozzá: sajnos mindössze 1500 példányban. Tavaly, a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulóján a társulat megemlékezett a szovjet hadsereg megalakulásáról. S végezetül a legutóbbi, ez év júniusi rendezvény érdemel említést. Itt a két munkáspárt egyesülésének, valamint az iskolák államosításának 40. évfordulója alkalmából Marosán György A munkásmozgalom tegnap, Szubjektív tudomány A történelem csak ritkán tehet olyan megcáfolhatatlan állításokat, mint amilyet a természettudomány, hogy például: nem a nap kering a föld körül, hanem fordítva. Hisz a történelem, mint tudomány, sokkal szubjektivebb. Emberek alakítják és emberek írják. Sokszor a későn fellelt vagy hozzáférhetővé vált dokumentumok, bizonyítékok ismeretében újólag is változhat egy-egy történelmi személyiség vagy korabeli esemény megítélése. Mindezen előzményekkel csupán azt kívántam érzékeltetni, mennyire fontos a történelemmel foglalkozók, még inkább a történelmet tanítók, oktatók szinte naprakész tájékozottsága, hisz nem mindegy, milyen képet kap a jövő ifjúsága saját hazájának múltjáról. Ilyen gondolatokról beszélgettünk dr. Szabó Imrével, a Magyar Történelmi Társulat Pest megyei tagozatának titkárával. Az aktualitást az adta, hogy idén októberben ünnepli megalakulásának ötödik évfordulóját a Magyar Történelmi Társulat Pest megyei csoportja, illetve ekkor kerül sor az esedékes tisztújító közgyűlésre. A Magyar Történelmi Társulat, a magyar történészek immár 121. évében járó egyesülete megyei csoportjainak megalakítására azért volt szükség, hogy a társulat tudományos és ismeretterjesztő programjai az ország egész területére eljuthassanak. A Pest megyei tagozat elnöke dr. Lakatos Ernő, a Pest Megyei Levéltár nyugalmazott igazgatója. Vajon mit tett és mit szándékozik tenni a közel kétszázas létszámú tagság és a vezetőség, amely a kezdetektől fogva nagy figyelmet fordít a társadalmi és tömegszervezetekkel, a közművelődési és oktatási intézményekkel való kapcsolatokra és szorosan együttműködik a történelem- tanárok továbbképzését irányítókkal? Visegrádi királytalálkozó Elöljáróban talán még any- nyit érdemes megemlíteni, hogy rendezvényeik, illetve kiadványaik költségeinek fedezésére az alapító, illetve a pártoló tagok, valamint a patronáló üzemek, gazdaságok, szövetkezetek tagdíjai adnak — egyre kevesebb — pénzt. Természetes, hogy a nehezedő gazdasági körülmények ellenére is szeretnék a pártoló tagság létszámát növelni. Hiszen az egy-három- ezer forintnyi évi tagdíj egyetlen vállalatot vagy szövetkezetét sem terhelne le. A sok kicsi sokra megy elv alapján viszont a társulatma, holnap címmel tartott előadást. Október 24-én lesz a jubileumi közgyűlés és a tisztújítás. Ekkor kerül sor dr. Glatz Ferenc kandidátus, az MTA Történettudományi Intézete megbízott igazgatójának előadására, amelynek címe: Fel- szabadulás utáni történetírásunk főbb kérdései. A legizgalmasabbról, az iskolai történelemoktatásról történész szaktanácsadókkal s a megyei pártoktatási igazgatósággal közösen tíz előadásból álló sorozatot terveznek a közeljövőben Magyarország a XX. században címmel. Ezt elsősorban a történelemtanároknak ajánlják. Mindenki tag lehet Beszélgetőpartnerem, dr. Sza bó Imre szerényen említi, hogy még ebben az esztendőben, az iskolák államosításának 40. évfordulóján a Nagykőrösön létesülő Pest Megyei Iskolamúzeum avatására jelenik meg az ő könyve is a Pest megyei iskolák államosításáról. A kötetre máris több megrendelés érkezett. A Magyar Történelmi Társulat tagjainak sorába egyébként mindenki beléphet, akit érdekel nemzetünk múltja, s a társulat tagjai közül két ajánlóval rendelkezik. A Pest megyei csoport vezetősége különösen szeretné, ha a megyében — Gödöllőn, Szentendrén és Zsámbékon — működő felsőoktatási intézménye történelmet kedvelő hallgatói közül mind többet üdvözölhetnének soraikban. Antal Piroska Uhrig Zsigmond festményei a váoi kommunális üzemben szeptember 30-ig, Fegyó Béla olajképei a gyáli Szabadság Tsz dísztermében október 1- jéig, Baán Mária, Piroska Éva és Baán Lajos alkotásai a mi- kebudai művelődési házban szintén a hónap végéig láthatók. Falvakban és tanyákon Gyálon, Mikebudán és a váci kommunális üzemben egyaránt érzékelhető, hogy bármilyen kicsi és félreeső egy gyár vagy település, az emberek közreműködésével kulturális központtá válhat. Mikebudán például Baán Mária, Piroska Éva és Baán Lajos közös kiállítására özönlöttek az emberek. Szinte templomi áhítattal nézték a képeket. Baán Mária érzékeny lendülettel, mindig más színnel fogalmazza meg tájait, akár az erdélyi templomokat, akár Velencét örökíti meg. Piroska Éva virágokban fejezi ki a létet, amelyet rózsaszín álomnak, délutánnak nevez — színnel érzékeltetve illatot, békét, megnyugvást egyaránt. Baán Lajos öt évtizede fest. Ő kezdeményezte ezt a mike- budai tárlatot, amelynek anyagát szeretné a Cegléd környéki falvakban és tanyákon is bemutatni. Kiváló portrét festett Psota Irénről, Holló Lászlóról. Egész sor utcaképen örökítette meg Ceglédet és Nagykőröst. Érdemes lenne megrendezni gyűjteményes életmű-kiállítását. A színek ereje Uhrig Zsigmond tónusai a hálózatos felületeken mindig melengetőek voltak. Képei a Duna váci oldalát láttamozták Zebegénytől Dunakesziig. Most változott a színvilága. Derűsebb lett. Csak az örömöt akarja és tudja sugározni a vi lágnak — még személyes fájdalmában is. Így és ezért fest pazar csendéleteket, lila fényekben pompázó hegyeket, tavaszi domboldalakat, kompátkelést, folyót. Hatékony az a közművelődési munka, amelyet a képzőművészet megszerettetése ér dekében végez Papp Lászlóné a mélyen átgondolt, közönségnek tetsző és a közönséget nevelő tárlatsorozattal, a váci kommunális üzemben. Uhrig Zsigmond csendélete Rádiófigyelői FALUMÚZEUM — SZENTENDRE. Nem voltak sokkal túl az első kapavágáson, amikor először jártam ezen a tájon. Már néhány teljesen berendezett ház állt és éppen a haranglábat állították fel egy hétköznapi délutánon. A helyi néprajzosokra egy felvonulási épületben bukkantam. Az egyik, aki nemrég tért vissza a Tisza mellől, ahol anyagot gyűjtött, készségesen kísérőmül szegődött és lelkesedése nem ismert határt. A házakba betérve — mondhatom — minden tárggyal mint személyes ismerősével találkozott és avatott végül engem is azzá. Szavai nyomán megszínesedett az akkor még csak fűtengerben úszó vidék, a képzelet nyomán sorra települtek át hazánk különböző tájegységeinek jellegzetes építményei, nemcsak a lakó-, hanem az egyéb, gazdasági jellegű épületekkel, műhelyekkel is egyetemben. Azóta húsz esztendő telt el és az akkori fiatal néprajzkutató álmai egy jó része beteljesedett. Sőt a magukban gubbasztó tárgyak, használati eszközök is sorra megelevenedtek. A szövőszék itt is dolgozik, a ragasztóteknő mellett Bözsi néni teszi a dolgát, másutt a vajköpülő friss termékéből kenheti a látogató meg a helyben sütött házi kenyeret. Ám, ha kedve szottyan, részt is kérhet a munkából, a saját kezével formált agyag- edényt vagy az önállóan mártott gyertyát büszkén haza is viheti. A néprajzosok, akik tevékenységüket nem munkának, hanem életformának tekintik, nincsenek egyedül. Diákok karéja veszi őket körül, akiket megragadott a népi élet igézete és szabadidejükben megelevenítik egy-egy falusi porta életét pirkadástól lenyugvásig. Nemcsak a maguk örömére, hanem a látogatók tanulságára is. A Szentendrei Szabadtér! Múzeum alapításának huszadik évfordulójára a rádió egy színes dokumentumműsort sugárzott Váradi Júlia összeállításában, Az első kapavágás óta ... címmel. A néprajzkutatók mellett történész és régész vallott arról az útról, melyet megtettek. A jövő nehézségeit sem tagadták le, amelyekbe az új tájegységek átköltöztetése ütközik. Eddigi töretlen lelkesedésük a biztosíték arra, hogy ezekkel is előbb-utóbb megbirkóznak. MECÉNÁSOK. Az utóbbi időben riasztó hírek érkeznek a közművelődés háza tájáról. Jó hírű vállalatok dobra verik művelődési házukat, nem törődve az eddig belefektetett pénzbeli és szellemi értékekkel. Ám a többiek közül is sok szinte máról holnapra él és csak nagy erőfeszítésekkel — nemegyszer a nemes kultúra rovására — igyekszik fönntartani magát. Nemrég érkezett az a hír is, hogy az egyik nagy vidéki városunkban több kórust szélnek eresztettek, mások pedig új gazda után néznek. Sajnos, azokat a példákat lehetne szaporítani, melyek arra mutatnak, hogy a megnehezült gazdasági viszonyok között sok vállalat pénzzavarral küzdve minden alaposabb megfontolást félretéve elkótyavetyéli nehezen összekuporga- tott szellemi tőkéjét. Éppen ezért hallottunk Szél Júlia riportjában arról, hogy akadnak szívmelengető példák is. Jelesül, egy másik városunkban a városi és pedagógus énekkart széles baráti kör övezi, melynek az egyes polgárok mellett tagja a helybéli szövetkezet és állami gazdaság, a körzeti gázműipar és a gyógyfürdő. A műsorban számos egyéni kezdeményezés is hangot kapott annak jegyében, hogy a jelenben kell ápolni azt az utat, melyen a jövő nemzedéke a helyi nemes hagyományok felkarolásában tovább halad. Ami pedig a gazdasági irányítást illeti, érdemes szem előtt tartani azt, amit Vitányi Iván így fogalmazott meg: Ma nem az a kérdés, hogy menynyi pénz kell a kultúrához, hanem hogy mennyi kultúra kell a pénzhez. Szombathelyi Ervin Hasonló a helyzet a gyáli Szabadság Tsz-ben is, ahol már évek óta támogatják a képzőművészeket. Ebben nem jelent akadályt a nehezebb gazdasági helyzet sem, mert itt érzik, tudják, hogy a művészet visszahat az emberek közérzetére — szellemi kincsükké válik, ha felismerik, ha felismertetik értékeit. így lett Fegyó Béla képei által a gyáli tsz ebédlője díszteremmé, ahol látható a művész ráckevei sorozata, számos gyáli portréja és a múlt festői elemzése. Munkáiban problémaérzékeny, őszinte és közérthető a festő: hangsúlyt kap a ráckevei szerb templom belseje éppúgy, mint a kenyeret szelő öregember, a fáradtság sújtotta csizmások, vagy a könnyedén lebegő nád, a folyót átszelő híd, a felhők, a fák. Mecénás téesz Jó látni, hogy a művész és a falu egymásra talált. Tudni, hogy a Szabadság Tsz évek óta anyagilag is támogatja a község képzőművészeti szakkörét, amelynek vezetője szintén Fegyó Béla, aiki tanítványaival évek óta sikerrel szerepel a budapesti Mezőgazdasági Múzeum pályázatán, és számos nemzetközi megméretésen, ahol növendékeit már több alkalommal díjakkal ismerték el. Losonci Miklós Fegyó Béla: Fáskosár Hosszú évek gyakorlata adja a tapasztalatot, hogy jól gár, aki idejében vásárolja meg a frissen beérkezett, jó minőségű hazai és NDK gyártmányú brikettet Szeptember 30-áig a tüzelőutalványokat is beváltjuk. Ne késlekedjék a vásárlással, keresse fel a Közép-magyarországi Tüzép Vállalat Pest Komárom és Fejér megyei telepeit.
