Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-28 / 232. szám

1988. SZEPTEMBER 28., SZERDA

Biatorbágyon van Viadukt étterem, Viadukt ABC, Viadukt lovasklub és Viadukt futballcsapat. És természetesen ott áll a falu határában a névadó, a híres-hírhedt völgyhíd, aminek a sorsáról kellett döntenie tegnap a nagyközség tanácstestületének. Pontosabban arról kellett szavazniuk: lebontsák-e a viaduktokat (mert valójában két különálló hídról van szó), vagy továbbra is maradjanak a helyükön? A kérdés persze csak látszólag. ilyen egyszerű, hiszen a mérleg egyik serpenyőjében a helyi lokálpatrióták érzelmei, a másikban pedig súlyos milliókban kifejezhető észérvek vannak.

A lebontani vagy megőrizni dilemmája nem új keletű. A viaduktok sorsa immár évtizednél is hosszabb ideje nyomja a falu vezetőinek a vállát. Az előzményekről röviden.

Majd csak kerül pénz

Miután a MÁV új nyomvonalra terelte a hídon áthaladó vasúti forgalmat, 1977-ben a következő ultimátumszerű ajánlatot tette a község akkori vezetőinek; vagy saját kezelésükbe veszik a viaduktokat, vagy pedig lebontják. A tanács akkor úgy döntött — pánikszerű gyorsasággal, s mondhatjuk, némiképp felelőtlenül —, hogy vállalják a hidak minden nyűgét, csak maradjanak meg, hiszen azok napjainkra Biatorbágy jelképévé válltak. Az akkori vezetés a korabeli gyakorlatra alapozva arra számított, hogy majd csak kerül pénz valahonnan az állagmegóvásra, a felújításra, ha az már elodázhatatlanná válik.

Hosszabb szünet következett, míg 1986-ban újra hallatott magáról a viadukt. A település ekkor fordult segítségért a Közlekedési Minisztériumhoz, a MÁV-hoz, a megyei tanácshoz. Készült is egy felmérés, miszerint a hidak felújítása mintegy tízmillió forintot emésztene fel, de a lebontása sem kerülne kevesebbe. Ugyanebben az évben írták ki az első pályázatot a viaduktok hasznosítására. A beérkezett négy pályamű sok ötletet adott, de reális, gazdaságos javaslatot nem. Idén tavasszal országos tervpályázatot is hirdettek, az előzőhöz hasonló eredménnyel.

Ezek után a Közlekedési Minisztérium, a MÁV — a megyei tanáccsal egyetértésben — azt az álláspontot alakította ki, hogy a falu döntsön a hidak sorsáról, hiszen az ő kezelésükben vannak. Pénzt azonban senki nem tud, nem akar adni az állag- megóvásra.

Ez a látszólagos alternatíva állt tegnap délután a tanácstestület előtt. A napirend előterjesztéseként Hernádi Károly elnök azt javasolta a testületnek, hogy semmiképpen ne voksoljanak a hidak lebontására, ugyanakkor kérjék a MAV-ot, hogy fedezze a felújítás költségeit.

így aztán lényegében nem is alakult ki vita a tanácstagok között. A mintegy tucatnyi felszólaló egyöntetűen tog- lalt állást a viaduktok megóvása mellett. Ilyen vélemények hangzottak el: „szó sem lehet a lebontásról”, „jóvátehetetlen hiba lenne a hidak elpusztítása”, „a híd egyet jelent a faluval”, „nekünk nem Tombolnunk, hanem óvnunk és építenünk kell", „Nem tudom elképzelni, hogy kinézek a portámról és nem látom a viaduktokat’.

A biatorbágyiak ragaszkodása tökéletesen érthető és tiszteletre méltó. Számukra a ▼iadukt jelkép, része a tájnak,

a falunak, életüknek. A tanácstagok miközben mindennek hangot adtak, átérezték a döntés felelősségét is, különösen Valkai Györgynek, a megyei tanács közlekedési osztályvezetőjének hozzászólása után — még akkor is, ha sok megállapítását megbántottan utasították is vissza —, aki az észérveket igyekezett az érzelmekkel szembeszegezni.

Szavaiból kiderült: a minisztérium, a MÁV és a megye számára a biatorbágyi viadukt csupán egy „használaton kívüli vasúti műtárgy”, aminek fenntartására — különösen a mai helyzetben — ésszerűtlen milliókat költeni. Ezt az érvet látszik alátámasztani az Országos Műemléki Felügyetőség hivatalos véleménye is, mely szerint a hidak nem érdemelnek védelmet.

Ennek ellenére — mondta Valkai György — a falunak joga van a viaduktokat fenntartani, de szembe kell nézniük a felújítás 10 — a mai árakon inkább 13 milliós felújítási költségekkel, miközben a település egységes pénzalapja évi hárommillió forint.

Levél a miniszternek

Bár ez sem ilyen egyszerű, mert az ülésen részt vevő műemlékvédelmi szakember — Klaniczay Péter — meglehetősen ellentmondásos véleményt fejtett ki. A viaduktok nem képeznék ipartörténeti értéket, ennek ellenére nem javasolják lebontásukat. Másrészt — mint mondta — erről ugyan nem rendelkeznek szakértői véleménnyel, de a tízmilliós felújítási költséget túlzottnak tartják. Végezetül, hiába nyilvánítanák védetté a völgyhidakät, megóvásukhoz egyetlen forintot sem tudná nak adni, ez önmagában tehát nem mentené meg a hidakat a halálos ítélettől.

Ezeket. érveket sem lehet egyszerűen lesöpörni az asztalról. Érezték ezt a tanácstagok is, s ezért a következő határozatot hozták: Nem bontják le a viaduktokat, de országgyűlési képviselőjük útján levelet juttatnak el Urban Lajos közlekedési miniszterhez, s kérik, hogy a MÁV legalább a lebontási költségekkel járuljon hozzá a felújításhoz. Ugyanakkor ígéretet tesznek, hogy többet senkitől nem kérnek segítséget a számukra oly kedves és fontos hidak fenntartásához.

Ok: a fegyelmezetlenség

Zavaros víz

Pontosan egy esztendeje, hogy Gyálon befejeződött a vízműépítés első üteme, amelynek nyomán a település nagyobb részében megindulhatott a vízszolgáltatás. S ezzel kezdetét vette a panaszok áradata is, amelyek többsége sajnos jogos. Ezt a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat szakemberei is elismerik. Mégsem ilyen egyszerű a helyzet ..,

Az építés 1982 végén kezdődött és a létesítmény összköltsége több mint 400 millió forint. Ennek negyedét fedezi a lakosság befizetése, a közü- letek hozzájárulása 61 millió. Jelentős összeggel járult a költségekhez a megyei és a helyi tanács. Ennek ellenére szükség volt, mintegy 70 millió forint hitel felvételére is. Ez a vízműépítés anyagi háttere. de a gondok nem ebből adódnak. Inkább abból, hogy a vízmüvet üzemeltető PVCSV többletfeladatot vállalt magára, amikor a lakosság érdekében egy építés közbeni, részüzemeltetést vállalt. A tároló- kapacitás egyharmada készült csak el, hiányzik az automatikus vezérlés, a vízmű első ütemét üzemeltetésre mégis átvették.

Nehéz lenne cáfolni

Végül is tehát az igazi döntést elodázó határozat szüle tett, hiszen ezzel a hídtörté- netnek még korántsincs vége. A biatorbágyiak olyan komp romisszumos javaslattal álltak elő, aminek ésszerűségét nehéz lenne cáfolni. (Talán ezért fordulhatott elő, hogy a MÁV és a 'közlekedési tárca je len levő képviselői többszöri kérésre sem nyilvánítottak véleményt a tanácsülésen.) Mert végül is kézenfekvő a kérdés: miért nem mindegy a MÁV- naik, ha a bontásra szánt pénzt a viaduktok felújítására költi a falu? Ráadásul, mint tudjuk, a költségek mindkét esetben szinte azonosak.

M. Nagy Péter

Egv-egy szakasz üzembe helyezéséhez sokszor több utca, kisebb településrészek úgynevezett kiszakaszolására van szükség, s ilyenkor az áramlás iránya megváltozhat, a víz minősége szemmel láthatóan is romlik, bár az egészségre ártalmatlan. A vízmű dolgozói e jelenség ellen a hálózat gyakoribb átöblítésével védekeznek.

Nehezebb védekezni a fegyelmezetlenség ellen, amikor is a fogyasztók a házi vízellátó berendezést összekötik a belső rendszerrel, így a községi vízhálózatba egészségre ártalmas anyagok kerülhetnek.

A létesítmény befejezése 1991 második felében várható, s ezt követően zavartalan lesz a vízszolgáltatás Gyálon.

U. E.

Tudom, hogy nem lesz könnyű

El kellett vállalnom

— Kezdjük talán azzá!, hogy 1945. május 5-én születtem Dunakeszin.

Van ebben a kijelentésben egy árnyalatnyi célzatosság, ha nem is mondja, akivel beszélgetünk, csak sokat sejtetően mosolyog. Talán azt gondolja magában: igen, én helybeli vagyok. Ismerem ezt a várost, minden utcáját, parkját, körzetét és az embereket.

A közvetlen kapcsolatok megteremtésében nagy előny ez települései niken, ahol ölv sokszor panaszolják a helybeliek, hogy az meg amaz a vezető a másik faluból vagy városból jár át a náluk levő hivatalba. Hát itt nincs arra érdemes? — teszik fel a kérdést, értésül adva, hogy a káderpolitika ezen régi beidegződése nekik nem szimpatikus, bár igaz, a bejárók is jól dolgoznak, csak hált nehezebb ahhoz közel kerülni, aki este máshová tér haza.

Mint arról lapunkban hírt adtunk, a Dunakeszi Tanács szeptember 22-i ülésén Metykó Gyuláné távozása után helyettesét, Villási Lászlót választották meg a testület elnökévé. Egyhangú szavazattal, ami néhány évvel ezelőtt még majdnem természetes lett volna, ám most más ezeknek a voksolónak az értéke. Különösen, ha tudjuk, hogy az ő posztjára is választani kellett, s erre volt ás egy javaslat, majd a tanácskozáson még egy újabb hangzott el, ám az elnökhelyettesi posztra ajánlott két jelölt közül egyik sem kapta meg a szükséges szavazatokat. Ügy, hogy egyelőre helyettes nélkül maradt a város parlamentje.

— Az eredeti foglalkozása ugye mérnök? — próbálom ellenőrizni az információimat, amire újabb és egy kicsit meglepő felsorolás kezdődik, ám az látható, hogy az elnök ezt is nagyon fontosnak tartja.

— Az 1. Sz. Általános Iskolában végeztem, majd a váci Lőwy Sándor Gépipari Technikumban érettségiztem, aztán az itteni konzervgyár lakatosa voltam.

Később a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki karának a hallgatója volt, s ehhez budapesti munkahely kellett egy rövid ideig érvényes rendelet miatt, de hamarosan visz- szakerült a konzervgyárba, ahol később műszaki osztályvezető lett. Gazdasági mérnök és épületgépész. Ennek az utóbbinak, mint mondja, sok hasznát veszi a tanácsnál. Különösen akkor jöttek jól az egyetemen tanultak, amikor a lakótelepi fűtőmű bővítésére került sor. Hosszú évekig tanácstag, vb-tag volt, 1980-ban elnökhelyettesnek választották.

— Milyen érzés az, amikor az ember a saját hazájában lesz „próféta”?

— Nem lesz könnyű időszak. Ám itt egy olyan folyamat sikerét kell biztossá tenni, amihez szükség van rám. Ezért el kellett vállalnom.

Arról beszél, hogy az elmúlt nyolc évben egyre több feszültséggel jár az előbbrejutás, nehéz helyzetbe került a tanács. Kevesebb a bevétel, a támogatás, magasabbak az intézmények működési költségei. Ám az eredmények, melyeket a lakosság segítsége is gyarapítóit, biztonságérzetet adnak.

— Melyik a legkedvesebb városrésze?

— Természetesen az Ófalu, a központi rész, ahol születtem, nevelkedtem. De hát az elnök nem tehet kivételt, egyformán kell mérlegelnie minden körzet dolgát.

Kovács T. István

Tanácsadó tizenéveseknek

Túljutottak már a holtponton

Kérdezzen bármit, szóljon bármiről, levélben vagy telefonon, akár névtelenül is — meg kell hallgatni. Aki ily módon jelentkezik, annak számára, abban a pillanatban, az elmondottaknál nincs semmi fontosabb, ez az ami leginkább foglalkoztatja, s ha ezt a

Epizód a parton

71/lint mikor hangol a nagyzenekar, először csak felsejlett a szél zúgása, majd a sípoló, süvítő szólamok akkordokká teljesedve végigkorbácsolták a Tisza márványsíma tükrét.

Az öreg horgász felemelte a bambuszbotot és gondosan visszatekerte a kékes zsinórt az orsóra. Már éppen nyúlt a másikért, amikor hirtelen megmoccant a ka- pásjelzö. Berántotta, ahogy ilyenkor kell és rögtön megérezte, hogy baj van. Egy centit sem mozdult a horogra akadt fogoly.

— Ezzel nehéz lesz elbánnom, nem teszem egykönnyen a drótkosárba, ha egyáltalán belefér... — Erősen megmarkolta a bot nyelét, újra nekiveselkedett, de az ellenállás csak nőtt.

— Ha harc, hát legyen az! Nem fogjuk elszakítani a zsinórt, hogy én erre, te meg arra, ahogy csak bírjuk! — gondolta, ezzel lefékezte az orsót, aztán elengedte, hogy ússzon, amerre akar. Nem lehetett valami kis erőfeszítés ott a mélyben megbirkózni az alig engedő zsinórral, a horogról nem is beszélve, de azért viselte derekasan. Ügy a hatvanadik percben a végzetes találkozástól számítva, túl az ötven méter letekert és konokul ellenálló damilszálon a horgász taktikát változtatott. Feloldotta az orsó fékezőerejét és óvatosan elkezdte tekerni az áttetsző zsinórt.

A hal ekkor megérezve a váratlan lehetőséget, minden elszántságát megfeszítve, víz alatti vágtába kezdett.

— Ohó, nem úgy megy az, ahogy te

képzeled! — szorította meg a bambusz végét az öreg. Arcán nagy szemekben patakzottak a vízcseppek, hátán átázott a vékony vászoning. Lassan újra fékezni kezdett, aztán várt.

A meredek parton görbe törzsű füzek hajlottak a folyó fölé, ezek az imént menüettet táncoló párok egyszerre űzött, tépázott világcsavargók képére alakultak. A bokrok tövéből elősodródtak a töredezett, zöldes kagylók. A Tisza egészen fehérré vált, ezernyi tejszínű fodra csobbanva hullt alá, és rajzolt új tarajos formákat a szélben. A szürke felhők felett már jó utat járhatott be a nap.

Ekkor a horgász ismét próbálkozott. A hal megadta magát, elfáradt. Ide-oda cikázott még egy keveset, de azért siklott a part felé. Kiutat keresve egy váratlan mozdulattal úszni kezdett a mélybe, hátha van ott számára még menedék. De vesztére, mert a láthatatlan erő csak húzta, vonta minden akaraton át is. S ebben a kényszerű fölfelémenetben rátekeredett a hínár, eltakarta a szemét is. Partra vettetett.

A horgász nagy üggyel-bajjal kiemelte a rózsaszín hasú, szürke hátú, hatalmas pontyot. Ott meredt nézésében a „mi lesz velem most?” riadalmán túl a „legalább vége van” beletörődése is Az öreg remegő kezével lehántotta róla a hínárt. Uszonya körül elővillantak a tenyérnyi, ezüstös pikkelyek. Némán tátogó állkapcsa oldalából kiakasztotta a horgot, aztán válaszul a hangtalan kérdésre megszólalt.

— Ne bánkódj, enkem is kifognak nemsoká!

Hóna alá emelte a nyálkás aggot, mert í± nem fért a drótkosárba és nehéz léptekkel elindult a meredek parton fölfelé.

Zimonyi Zita

nagy titkot képes mással, egy idegennel is megosztani, akkor azt a bizalmat viszonozni kell. Odafigyeléssel, tanácsadással, hogy a jelentkező érezze, ő is „valaki”. Többek között erre is vállalkozott a tizenéves-tanácsadó Budaörsön, melynek munkatársai minden héten szerdán a városi tanács épületében várják a fiatalokat.

A korábbi években Budaörsön is gondot jelentett, hogy a 14—18 éves korúak közül, akik nem tanulnak tovább, nem találják helyüket, önmagukat. Sokan a lakótelepen csoportosulnak, mások ugyanott csoportokban az ablaikok alatt búgatják, zúgatják a motort, vagy a házak között száguldoznak a környék lakóinak nem kis felháborodásától kísérve. Ezt felismerve, továbbá azt, hogy a tizenéveseknek is szükségük lehet közösségre, barátokra, akikkel kulturált körülmények között találkozhatnak, beszélgethetnek — alakult meg tavaly októberben a tizenéves-tanácsadó.

A gyámügy, egészségügy dolgozói közül többen is támogatták a klub megalakítását. Ügy tervezték, hogy a felnőtt irányítók, szervezők a későbbiekben átadják helyüket a fiataloknak, hogy a klub keretén belül létesült négy-hat tagú csoportok öntevékenyen működjenek.

Az öntevékenységre, az önállóságra egyelőre várni kell. Már az is sikernek számít, hogy a megalakulás után alig néhány hónappal jelentkező válságjelek megszűntek, túljutottak a holtponton. Ma már van mivel dicsekedniök.

Az információs szolgálat sikerét mi sem bizonyítja jobban. mint az, hogy még Nyíregyházáról is kaptak levelet,

és sok kérdés, kérés érkezik telefonon is, vannak akik a dohányzásról szeretnének leszokni, máso'k a pályaválasztáshoz kérnek tanácsot.

E telefonos információs szolgálat amolyan lelkisegély- nyújtó formában is működik, hiszen sokan mindössze arra vágynak, hogy meghallgassák őket. Legtöbben családi körülményeik miatt jelentkeznek.

De azért akadnak bonyo- h'ltabb ügyek is, amelyek csak hosszas utánajárással, az érdekeltek meghallgatásával, tanácsadással rendeződnek. Egy tizenhét éves kislány végső elkeseredésében fordult a tanácsadóhoz. Édesapja már régóta ivott, szinte semmilyen kapcsolata nem volt a családdal, elviselhetetlen volt az otthoni légkör. A tanácsadó munkatársai a családterápia során beszélgettek az édesanyával és a két gyerekkel, felkeresték az apa munkahelyét is. Együttműködésük eredményeként — otthon olyan légkört teremtenek, melyben az apa jól érzi magát — a család élete fél év alatt rendeződött.

Az önismeretet, a személyiség fejlesztését segítő klub- foglalkozások mellett az idén nyáron többre is vállalkoztak a tanácsadó munkatársai. Közvetítenek a munkát kínálók és a munkát kereső fiatalok között. Nyáron 17—18 éves fiatalok részére — a Gamesz- szel együttműködve — egyhetes tábort szerveztek, mintegy 20 fiatal részére.

Az oly sok vitát kavart motoros fiatalok — havonta húsz feljelentés is érkezett ellenük — végre otthonra leltek. Megalakult a motorosklub, helyiséget is kaptak, bemutatóra is készülnek.

Uhrin Edit