Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-28 / 232. szám

1988. SZEPTEMBER 28., SZERDA

^íriflD

Ilia««« #* napos kényszerpihenő után tegnap újra a földeken dóimra fl TöiQölCfiis Kozhattak a gépek. Az eső ugyanis annyira feláztatta Csornád

* határában a talajt, hogy minden munkálatot le kellett állítani. A fóti Vörösmarty Tsz folytatta 17 hektáron a napraforgó aratását.

(Erdősi Ágnes felvétele)

Miért nem váltak be a vállalati tanácsok?

Elavult az új irányítási forma

Tegnap Császár Ferenc elnök irányításával ülést tartott a Pest Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság és megtárgyalta a Dabasi NEB munkájáról szóló beszámolót, majd rátért azoknak a tapasztalatoknak az elemzésére, amelyeket az új irányítási rendszer bevezetéséről a tanácsi alapítású vállalatoknál szerzett dr. Bánki Béla vezetésével a testület munkabizottsága.

A most szemügyre vett gazdasági egységek közül kilencnél közgyűlés, ötnél küldött- gyűlés, hatnál pedig vállalati tanács tölti be — legalábbis elvileg — az új vezető szerv szerepkörét.

Sommásan azt lehet mondani, hogy a tanácsi szak- igazgatási szervek irányításától mentesült, tehát teljes önállóságot nyert vállalatokon belül nagyjából minden a törvényi előírások betartásával történt. Titkos szavazással választották meg az önkormányzati testületek tagjait. A testületek alakuló ülésén — néhány kivételtől eltekintve — elfogadták az új szervezeti és működési szabályzatot. Megválasztották az új első számú vezetőt. A testületek a jogszabályban meghatározott gyakorisággal üléseznek, néhol még többször is.

Egyszóval: a formát tekintve minden rendben van.

És mégis... Ez az új irányítási rendszer korántsem váltotta be azokat a reményeket, amelyek annak idején oly nagy nyilvánosságot kaptak.

Nézzük például, mi valósult meg abból a várakozásból, hogy a dolgozók tulajdonosi szemléletét erősíti a vállalati tanács életre hívása, hiszen annak soraiban ötvenszázalékos részarányt képviselnek a dolgozók által közvetlenül választott küldöttek. Nos, ez a remény megalapozatlannak bizonyult. Vállalati stratégiát konyhanyelven — finomabb kifejezéssel: népszerűén — előadni úgy nem lehet, hogy an- nalk megítélésében, az afeletti döntésben részt vehessenek azok, akik nem birtokolják a hozzá szükséges ismereteket.

Így adódik aztán az a helyzet, hogy a vállalati tanácsot a mély és összetett szaktudást igénylő stratégiai és taktikai kérdésekről viszonylag köny- nyen meg lehet győzni, s következésképpen a döntés felelősségét is meg lehet osztani vele, de ettől a vállalat eredményessége még jottányit sem javult ahhoz a kevésbé demokratikusnak tűnő gyakorlathoz képest, mely szerint az igazgató dönt közvetlen munkatársaival együtt.

Tárgyalják a vállalati tanácsok az éves tervet, a mérleggel és bérszabályozással összefüggő témakörök némelyikét. A testületeknek a munkások közül delegált tagjai az ilyen esetekben is főleg azt firtatják kérdéseikkel, hogyan alakulnak majd a fizetések, a bonyolult közgazdasági folyamatokkal összefüggő szakmai vitára aligha vállalkozhatnak. Véleményt kellene nyilvánítaniuk az önkormányzati testületeknek olyan kérdésekben is, mint amilyen például a forgó- alap-feltöltés, a veszteségrendezés, az árképzési szabályok alkalmazása, a piaci információk értékelése, a polgári védelem, a társadalmi tulajdon védelme.

Ma már általánossá kezd válni az a vélemény, hogy az új vállalatirányítási forma bevezetése 1984-ben politikai jellegű döntés volt gazdasági megalapozottság nélkül.

Gyógyírnak tűnt akkor a rossz

hatékonyságú vállalatok felerősítéséhez, gondolván, hogy a szélesebb körű belső ellenőrzés megvalósításának sok előnyt hozó módszeréről van szó. A valóságban azonban az önkormányzati szervek még azt az ellenőrzési funkciót sem képesek betölteni, amit korábban a felügyeleti szervek gyakoroltak.

Ha feltesszük azt a banálisnak tűnő kérdést, hogy ki is tulajdonképpen ezeknek a vállalatoknak a tulajdonosa, reflexszerűen rávághatjuk: a magyar állam. Csakhogy a tulajdonosi rendelkezési jog érvényesítése jelenleg több mint problematikus. (Csak egy elvi jellegű példával illusztrálva: a vállalati tanács hozhat olyan döntést, hogy a vállalat minden dolgozójának a fizetését fel kell emelni. Ha ezt az igazgató végrehajtja annak ellenére, hogy a vállalat veszteséges, alkalmatlan a beosztására.)

A jelen helyzetből való kivezető út kijelölése nem tartozik a NEB feladatai közé. Feladatát teljesítette azzal, hogy az itt leírtak és sok más megállapításával ösztönzi a törvényalkotókat a jelenlegi, idejét múlt formák megváltoztatására.

Cseri Sándor

Programunk megvalósításához társadalmi stabilitás kell

Tanácskozott az MSZMP KB

(Folytatás az 1. oldalról.) tény — folytatta a KB titkára —, hogy több mint 800 ezer ember a megújuló Magyar Szocialista Munkáspártot tartja a legalkalmasabb eszköznek a társadalmi, közéleti tevékenységhez, szocialista meggyőződésének társadalmi erővé formálásához. Ez reményekre és magabiztosságra egyaránt feljogosíthatja azokat, akik a magyar nép boldogulásának biztosítékát a szocialista társadalom megteremtésében látják. Ugyanakkor nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a tagok száma — 1957 óta először — az elmúlt egy év során csökkent; a sorainkat elhagyók száma jelentős és az új tagok felvétele megtorpant. Ez a felhalmozódott gazdasági és társadalmi problémák miatt — bizonyos értelemben — természetesen következmény. Ugyanakkor rávilágít arra az egyszerű igazságra is, hogy a párt iránti bizalmat, amelynek egyik mérőpontja a tagfelvétel és a taglétszám alakulása, csak a világos és a tényleges társadalmi-politikai szükségleteknek megfelelő program, és az ennek jegyében álló, eredményes gyakorlati munka — kormányzó párt esetében a jó kormányzás — növelheti meg. Ezért sem ajánljuk, hogy a Központi Bizottság csupán öntisztulásnak minősítse a tagság létszámában és összetételében beállott változásokat. Feladatnak tartjuk azonban, hogy a párt szervezetei és tagjai a politizálás más teendői közepette — és éppen azokkal összefüggésben is — több energiát és nagyobb figyelmet fordítsanak az új tagok — különösen a fiatalok — felvételére, a kedvezőtlen tendenciák megállítására.

Lukács János ezután az országos pártértekezlet óta eltelt négy hónap eseményeit, változásait elemezte, mondván: sok minden történt; bár sokan ezt is kevésnek tartják, sőt vannak, akik azt mondják: nem történt, nem változott semmi. Egy több mint másfél évtizedes folyamat következményeit, a külső és belső gazdasági egyensúly hatalmas mértékű megbomlását nem lehet egy-két év alatt meg nem történtté tenni.

Javasoljuk a Központi Bizottságnak, hogy erősítse meg: változatlanul a pártértekezlet által megszabott úton kíván haladni és további gyakorlati lépésekkel szélesíti ki a poliAz Országgyűlés ülésszaka előtt

A törvényjavaslatokról

Két fontos gazdasági törvénytervezet vitáját tűzte keddi ülésének napirendjére az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága: a képviselők a parlament őszi ülésszakára készülve véleményt mondtak a gazdasági társaságokról és az egységes vállalkozói nyereségadóról szóló jogszabálytervezetekről.

Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter mindenekelőtt azt emelte ki, hogy ezúttal nem úgynevezett kerettörvényt terjesztenek a képviselők elé. A tervezet ennek megfelelően szerteágazó végrehajtási utasításrendszer nélkül kívánja szabályozni a gazdaság résztvevőinek magatartását, tevékenységét.

A miniszter rövid ismertetőjét követő hozzászólásaikban a testület tagjai többnyire dicsé- rően szóltak a törvénytervezetről, általános volt a vélemény, hogy a gazdasági társaságokról szóló jogszabály- gyűjtemény olyan új rendszer, amelyet mérceként állíthatnak a további jogalkotói munka

elé. E szabályozás — mint megfogalmazták — forradalmi változást hozhat a magyar gazdasági életben.

Míg a társasági törvény tervezetének vitáját az elismerő támogatás jellemezte, addig a vállalkozói nyereségadó jogszabálytervezetét indulatos elutasítás fogadta a bizottság ülésén.

A képviselők és a Pénzügyminisztérium jelen lévő vezetői között kibontakozó heves vita után a testület egyhangúlag úgy döntött: indítványozza, hogy az októberben összeülő Országgyűlés halassza el a vállalkozói nyereségadó törvénytervezetének vitáját. ,

BÉRMÉRLEG

Manapság egyre többen vannak ebben az országban ■LT-t olyanok, akik úgy látják, keveset keresnek. A pénzből, amit hó végén a borítékban találnak, egyre kevesebbre futja. Nem mintha nem kaptak volna béremelést — a kormány a gazdasági szükséghelyzetben ennek felső mértékét meghatározta —, de közben jelentősen emelkedtek az árak, s az inflációval nem tartottak lépést a jövedelmek. Mit lehet ebben a helyzetben tenni? Az érdekvédelem előtérbe kerülésével sokan úgy gondolják, az egyetlen megoldás, ha nyilvánosan is fellépnek bérkövetelésük teljesítéséért, sőt egy-két helyen a mecseki szénbányászok példáján felbuzdulva egyenesen a munkabeszüntetésben látják a járható utat.

Pedig ez az út az egyetlen, amely valójában járhatatlan. Nem lehet végigmenni rajta úgy, hogy ne mi — a mi alatt most az ország lakosságát értem — húzzuk a rövidebbet. Mert akik nem dolgoznak, nem is termelnek, s ami így hiányzik, az zavarokat okozhat máshol, ott, ahol belátják, hogy a kényszerű és halaszthatatlan gazdasági fordulat áldozatokkal is jár.

Furcsa tehát, hogy néhány szakszervezetben mostanában azt fontolgatják, a fizetések növelésének elmaradása esetén sztrájkot helyeznek kilátásba. Meglepő ez azért is, mert bizonyára mindenki, aki majd e kérdésben dönt, tisztában van azzal, hogy lehet ugyan bért emelni — csak döntés kérdése, hogy valamennyi igényt kielégítsék —, de ennek meglehetősen látványos eredménye lesz: a vágtató infláció. Mérlegelni kellene tehát, hogy melyik a jobb megoldás. Az-e, hogy ezúttal átmenetileg lemondanak bérkövetelésükről, megvárva a következő esztendőt, amikor lényegesen szabadabban dönthetnek a gazdálkodók arról, mennyit is emelnek, vagy pedig az, ha most kikényszerítik a kormány számukra pozitív döntését, s ezzel elindítják a szinte megfékez- hetetlen pénzromlási folyamatot?

A z Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban egy hosz- szú listát mutathatnak arról, mely foglalkozást űzőknek van jogos követelésük, de ha valamennyit teljesítenék, milliárdokat kellene ehhez előteremteni. Azt mondják, a lassan éledő bérreform, ha nem is közvetlenül, de közvetve mindenképpen segíthet a mai feszültségek feloldásában. Addig azonban nincs más megoldás, csak az önmérséklet, a mindannyiunk érdekeit előbbre helyező józan megfontoltság.

Furucz Zoltán

tikai intézményrendszer megújításának, a szocialista pluralizmus megteremtésének folyamatát.

Úgy véljük, hogy a közelmúlt politikai eseményei közül néhány figyelmet érdemel mostani ülésünkön. Ilyen kérdésnek tartjuk a. Magyar Demokrata Fórum szervezetté nyilvánításának az alapítók általi bejelentését, az Vj Márciusi Front felhívásának közzétételét, az alternatív környezetvédő, ifjúsági és egyéb mozgalmak tevékenységét és a sztrájkok ügyét. Van olyan vélemény, hogy ezekkel kapcsolatban a párton és annak vezetésén belül tanácstalanság tapasztalható. Mi abból indulunk ki, hogy először is a dolgok alaposabb ismeretére van szükség, s arra, hogy a mi magatartásunk kialakítása során figyelembe vehessük az alternatív mozgalmak belső vitáit, nézeteik, álláspontjuk bizonyos letisztulását. Ez átmenetileg okozhat bizonytalanságot, mégis célravezetőbbnek tűnik, mint a megalapozatlan, elsietett állásfoglalás. Az Üj Márciusi Front felhívásának közzétételéről a Politikai Bizottságot a kezdeményezők előzetesen tájékoztatták. A Politikai Bizottság méltányolta, hogy — bár álláspontjuk több lényeges kérdésben eltér a miénktől — a szocializmus érdekében kf- vánnak tevékenykedni, bizalmukat és együttműködési szándékukat fejezték ki a párt megújult vezető testületéi iránt. Javasoljuk, hogy a Központi Bizottság fejezze ki érdeklődését a front munkája iránt, és kövesse azt figyelemmel.

Javasoljuk, hogy a Központi Bizottság erősítse meg: támogatja, hogy az állampolgárok az alkotmány és a törvények keretei között élhessenek politikai jogaikkal. Célszerű lenne ugyanakkor felhívni a figyelmet arra, hogy az alkőt- mányosság lényegi kritériumai Közé tartozik többek között a Magyar Népköztársaság szocialista társadalmi berendezkedésének, valamint az MSZMP vezető szerepének elismerése, a szövetségi kötelezettségeink tiszteletben tartása.

Az MSZMP viszonyát az egyes szellemi irányzatokhoz, tömörülésekhez és szervezetekhez elsősorban o tettek, a cselekedetek fogják meghatározni. Az MSZMP a lehetséges együttműködési területek felkutatására törekszik. Figyelmünket ugyanakkor nem kerülheti el, hogy a különböző mozgalmakon belül munkálnak olyan erők is, akik a

párbeszéd meghiúsítására, a feszültség élezésére törekednek. Egyelőre ez az irányzat hallatja elsősorban a hangját a Fiatal Demokraták Szövetségében. Az MSZMP a maga részéről elutasítja az agresz- sziv fellépést, támogatja a kormányt, az állami szerveket a törvényesség védelmében tett erőfeszítéseiben.

A Központi Bizottság szorgalmazza a szakszervezeti törvény kidolgozásának meggyorsítását; a munkavállalók kollektív érdekképviseleti jogainak, valamint a munkahelyi konfliktusok megoldási mechanizmusainak — köztük a sztrájk — pontos, törvényi szabályozását. Az lenne célravezető, ha ennek a munkának a során építenénk a nemzetközi tapasztalatokra. A munkabeszüntetések ma Magyar- országon sem helyi, sem országos problémák tartós megoldását nem viszik előbbre. Csökkentik viszont az ország iránti nemzetközi bizalmat.

A továbbiakban a párt, a vezetés egységéről szólt, hangsúlyozva, hogy a sommás megítélés ebben az ügyben sem hasznos. Valóban vannak olyan kérdések — mondotta —, amelyeknek a megítélésében nincs egység, mert még érdemben meg sem vitattuk őket.

Az egység fogalmához tapadt számos előítélettől és leegyszerűsítéstől mielőbb meg kell szabadulnunk — folytatta, kiemelve a viták fontosságát. A vita — ha mégoly szenvedélyes is olykor — éppen, hogy elengedhetetlen eszköze a közeledésnek; feltétele, ha önmagában nem is biztosítéka az egység megteremtésének. Érdekünk és kötelességük tehát, hogy biztosítsuk a párton belül a véleménynyilvánítás szabadságát és az értelmes, felszabadult vitalégkört.

A továbbiakban a készülő törvények jelentőségét méltatta. Végezetül arról szólt, hogy mind a politikai helyzet, mind a változó irányítási stílus új és igen tág lehetőséget nyitott az önállóbb politizálásnak. Nincs olyan országos vagy területi politikai kérdés, amelyben egy pártszervezet, vagy alapszervezet ne lenne illetékes, és véleménye ne számítana. Nincs olyan közéleti fórum, olyan társadalmi vita, amelyben ne lenne kívánatos a kommunisták bátrabb és nyíltabb fellépése. Nincs olyan kérdés a párt belső átalakítása terén, amelynek megvitatásában nélkülözhető lenne a kommunista közösségek tapasztalata, állásfoglalása és kezdeményezése.

Feltárni a feszültség okait

Az előadói beszéd feletti vitában a felszólalók a beszámolóval egyetértve hangot adtak annak a véleményüknek, hogy az értékelésnek nem sikerült teljességében feltárnia a közvéleményben mutatkozó feszültségek okait.

Borbély Sándor és Tőkei Ferenc is felvetette, hogy az emberek gondolataiban támadó zűrzavarhoz nagymértékben hozzájárulnak a felelős párt- és állami tisztséget viselő emberek, olykor egymásnak ellentmondó nyilatkozatai.

Aczél György a többi között kifejtette: az országos pártértekezlet, amelynek politikai állásfoglalását nemcsak a párttagság, hanem az ország közvéleménye is nagyon jól fogadta, tulajdonképpen feledésbe merült. Rámutatott, hogy tisztázni szükséges viszonyunkat az elmúlt 43 évhez.

A reformprogram melletti szilárd kiállást hangsúlyozta Berecz János is, mondván: egy ilyen program megvalósításához társadalmi stabilitás kell. Ez elképzelhetetlen egy aktív párt nélkül, amelynek meg kell tanulnia politikai harcot folytatni. Katona Béla azt javasolta, hogy alapításának 70. évfordulóján a párt nagy tömeggel demonstrálja jelenlétét a politikai életben, s az ünnep kapcsán a főtitkár vázolja fel az MSZMP egyértelműen megfogalmazott — legalább — rövid távú programját.

Néhányan megállapították: kedvező fogadtatásra talált a tagság körében, hogy a Központi Bizottság önállóságot ad a különböző szintű pártszervezeteknek. Ugyanakkor visz- szás helyzetet teremt, hogy megmerevedőben van egy vélemény, miszerint: ahol pártértekezletet tartanak; ott a megújulás mellett foglalnak állást, ahol nem, ott a vezetés fél szembenézni a megmérettetéssel.

Ez az álláspont — vélekedett Krasznai Lajos, a Pest megyei pártbizottság első titkára is — szembehelyezkedik az országos pártértekezlet szellemével. „Az országos pártértekezlet szelleme megáll a megyehatároknál” nézet azért veszélyes, mert összemossa tizenkilenc megye különböző helyzetét, és nem ad lehetőséget arra, hogy mindenütt a valóban feszültséget okozó helyi gondokkal foglalkozzanak.

Ezt követően a Központi Bizottság meghallgatta Nyers Rezső előterjesztését a tanácsadói testületek megalakításáról, majd egyéb kérdéseket tárgyalt, illetve az illetékességébe tartozó személyi ügyekben döntött.

Az MSZMP Központi Bizottságának ülése a késő esti órákban ért véget. Az ülésről közleményt adnak ki.