Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-27 / 231. szám
Több propaganda kellene Fotóháboní, vételkényszer A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 231. SZÁM 1988. SZEPTEMBER 21., KEDD Szakmán belül szakosodni nem érdemes Drótfonóból motorszerelő lett £ Az egyéni vállalkozások sorsának alakulását, a sok ne- ^ gatív példa láttán, általában a gazdasági szabályozók- | kai hozza összefüggésbe a közvélemény. Ennek adnak ^ nyomatékot a csődbe jutott vállalkozók is. Mégis meg- | állapítható, hogy nemcsak az adó felelős közvetlenül a ^ kistőkéjű magánszféra vergődéséért. Szájtátva Telik? Évtizedek óta nem volt ilyen. Ezt állítják a kereskedők. Csökken az élvezeti cikkek kereslete. Még az italé is... 1 S ez már a világ vége. Kevesebb kávé, tea, cigaretta, bor, sör, tömény ... Na persze viszonylag kevesebb. Azaz még ez a kevesebb is sok. Ha nemzetközi összehasonlításban nézi az ember. Ezzel szemben, árral szemben (és áremeléssel szemben) itthon töretlennek bizonyult az emelkedés. Az 1970. évi 5,6 százalékról 1977-re 6,9 százalékra emelkedett az élvezeti cikkeknek az aránya. A csúcsot 1983-ban és 1984-ben tartotta, amikor minden száz forint fogyasztási célú kiadásból nyolc forint tíz fillérért vásárolt az átlagcsalád a megyében élvezeti cikket. Ugyanez az arány a Német Szövetségi Köztársaságban 5,9, Franciaországban 4,2, Ausztriában 4,7 százalék. Ami azt mutatja, mintha nekünk jobban telne ilyen célokra, mint másoknak. Valóban ez lenne a helyzet? Avagy csupán arról van szó, hogy mások előbb kaptak és mi később kapunk észbe? Szájtátva jön rá az ember, de még mennyire kései a kapcsolásunk. Mert ugyan igaz, tavaly 7,7 százalékra mérséklődött az élvezeti cikkeknek a részesedése kiadásainkból, de bizonyos családtípusok esetében megközelíti a tíz százalékot ... ! S a hiedelemmel ellentétben nem azoknak telik ilyen arányra, akiknél kedvező a családi jövedelem egy főre jutó összege. Keserves dolog lemondani bármiről is, amit megszokott a család. De akkor, amikor le kell mondani a fogyasztás némely eleméről, nagy kérdés, szabad-e a lemondásban sok minden mást előre venni. S még nagyobb kérdés, ha családok regimentje dönt rosszul, akkor annak árát hányszorosan fizeti meg a társadalom?! MOTTÖ Diákok filmsorozata Történelmi korok Történelmi korok — történelmi filmek címmel sorozat kezdődik októberben középiskolás diákok részére a budapesti Kossuth moziban. Mint Szűcs János igazgatótól megtudtuk, ez a sokak által népszerű kikapcsolódási forma az idén is nagy valószínűséggel nyújt majd kellemes, emlékezetes perceket a régi és a várható új közönségének. A megkeresett művészek is a korábbi esték meghitt hangulatát varázsolják a színpadra. Bessenyi Ferenc mondta egyszer itteni szereplése után: ... a színház egy óriási társasjáték. Az önálló est a teljes én vállalása. Itt egyedül kell kitárulkozni, szavakkal, mozgással, hangsúly- lyal, pantomimmai, mimikával — egyedül keltve a kollektív játék sokféle hatását. Kemény, realitásokkal teli világunkban ismert tény, hogy szinte mindennek megváltozott anyagi vonzata van. Így talán természetes, hogy először arról tudakozódtunk, drá- gülnak-e a bérletek? — Csekély mértékben bár, de igen. A tavalyi 200—250 forint helyett most 220—260 forintot kellett megállapítanunk. Valószínű, hogy a jövedelemadó miatt kevesebb a vállalkozó színész, de az is valóság, hogy a népszerűek, a sokat foglalkoztatottak szinte elérhetetlenek. Korábban bizonyos szakmai elismerések alapján meghatározott összegben kategorizált volt a fellépési díj, ma már ez egyezkedés tárgya. Napjainkban egy előadás 12—15 ezer forintos kiadást jelent nekünk műsoronként. — Kikkel találkozhat a nagykőrösi közönség? — Ha minden a korábbi terveink szerint alakul, művészvendégeink lesznek Husz- ti Péter és Piros Ildikó Te meg én. Szabó Gyula Hét közben című összeállításaikkal. A Szomszédok tv-sorozat népszerű házaspárja, Ivancsics Ilona és Nemcsák Károly közös műsorral mutatkozik be A napokban tartotta ez évi második ülését a családi iroda mellett működő társadalmi bizottság. Ezen Járvás Ferenc, a családi iroda igazgatója többek között az eddigi munkáról számolt be. Az előírt feladatokat, a legégetőbb problémákat megoldották, amilyen például a rendezvényekről készült fényképek problémája volt. — Sok panasz érkezett hozzánk az ünnepségeken készült fotók miatt — mondotta. — A megrendelő kért 15—20 felvételt, mire a fotós vagy hatva- nat szállított. Ebből kellett venni a rendelt darabszámon felül is. Ezt a dolgot orvosolván 12- re maximáltuk a névadóknál készült fotók számát, és 15-re A tejüzemben tanácskozás volt. A vendéglátók példamutatóan fogadták a résztvevőket. Az asztalon kávé, üdítő, ropi és lapos tányérokon csíkokra vágott sajt kínálta magát. A házigazdák biztatására a vendégek végigkóstolták a feltálaltakat. Nem sok idő múltán a tányérok csaknem üresek lettek. Az a pár szál is csak azért árválkodott ott, mert senki sem akart utoljára venni. Az értekezlet végén ugyan a hallottakhoz mindenki hozzáfűzhette a véleményét, esetleg kérdezhetett, de néma csend volt. Mindenki töprengett, a jegyzeteit lapozgatta. Végre egy bátor női hang törte meg a csendet. nálunk. Lukács Sándor önálló estjével zárul a rendezvény- sorozat. — Véleménye szerint, számíthat a tavalyi bérletesekre? — Nagyon reméljük, hogy igen, számuk tavaly 194 volt. Mint korábban is mindig, most is lesz alkalom egy-egy előadásra jegyet váltani. A jeles előadók produkciójuk színvonalával, mi a jelenlegi szép környezettel szeretnénk ismét vonzóvá tenni az együtt töltött estéket. E kettős törekvés, a korábbi tapasztalatok, vagy szóban megfogalmazott vélemények szerint jól segíti a hétköznapokból való , kilépést, a szellemi, érzelmi felKISVÄROSI buszmegálló, ősz van és csend. Egy fiatal nő idegesen járkál fel s le. Nagyon késő van. Már sehová sem mennek buszok. Majd csak holnap. Reggel. Néhány taxi áll még a környéken. A sofőrök álmosak. Hazafelé készülődnek. A nő megáll. Aztán határozottan elindul az egyik taxi felé. A sofőr nem figyel. A nő bekopog az ablakon. — Szabad a taxi? — Késő van. Ma már nem vállalok több fuvart. — Nagyon fontos. — Hová? — Csak a faluba. Ide tíz kilométer. A sofőr bólint. A nő beszáll. Óvatosan leemeli hátizsákját. Maga mellé teszi a hátsó ülésre Elindulnak. Alszik a város. Az úton sötét van. Elsuhannak a fák. A sofőr a visszapillantó tükörbe néz. Szeretné látni utasa arcát. Túl sötét van. Nem látja. Nem beszélnek. Nyomasztó a csend. Végre látszanak a falu fényei. Beérnek. Végigmennek a főutaz esküvőieket. Természetesen ezen felül is lehet rendeini. de minden fényképész az előbbi mennyUáget Köteles szállítani. Szó esett még az évek óta sarkalatos pontnak mondható csónakázótó és Cifrakert kérdéséről is. Megvitatták a következő félévi munkaterv feladatainak, rendezvényeinek megszervezését. Járvás Ferenc hangsúlyozta, hogy a jövőben nagyobb gondot kell fordítani munkájuk megyei és országos szintű propagálására. A patronáló szervezetek képviselői biztosították a bizottság további segítését. Remélik, hogy munkájuk legalább olyan eredményes lesz, mint az első félévben. H. B. — Szeretném megkérdezni, hogy milyen sajt ez, amit ettünk? — Trappista. — Az nem lehet! Kizárt dolog! Én már majdnem minden boltban vettem trappistát, mert hol itt nem lehet kapni, hol ott. Mindig menni kell utána! De ilyen finomat még sosem fogtam ki! — Pedig ezt a trappistát itt gyártjuk, a körösi tejüzemben. A boltjainkban nem lehet kapni. Ide mindenhová a ceglédi tejüzem szállít árut. Néma fejcsóválások, hüm- mögések. Senki sem értette, miért nem lehet kapni a hazait, amikor az valóban finomabb. H. B. töltődést. A pontos tájékoztatás erről az októberi műsorfüzetben megjelenik, de hirdeti majd a készülő plakát is. Korábbi jó gyakorlatunk szerint pár soros értesítésünkkel megkeressük a törzsbórlete- seinket. — Milyen események színhelye lesz a közeljövőben a művelődési központ? — Október 13-án Komár László új nagylemezének anyagát mutatja be nálunk. A novemberi Nótaest közreműködőivel most tárgyalunk. Talán a Budapest táncegyüttes fellépéseinek sorozatába belefér a nagykőrösi bemutatkozás, valószínű decemberben számíthatunk erre. — örvendetes tényként közölhetem, hogy a kecskeméti színházba járók száma úgy megnövekedett, hogy két busz indítása vált szükségessé. cán. A nő nem szól. A férfi nem kérdez. A falu másik vége felé közelednek. — Itt jó lesz. Álljon meg! Mennyit fizetek? — 280 forintot. A nő fizet. Háromszázat. Nem kér vissza. Kiszáll, eltűnik a sötétben. A taxi elindul visszafelé, örül, amikor feltűnik a város. Hazamegy. Amikor lezárná az autót, észreveszi, hogy a hátsó ülésen ott a hátizsák. Kiveszi a kocsiból. Méregeti. Névkártyát keres rajta. Esetleg címet. Nem talál semmit. Talán belül lesz valami. Kinyitja. Belenéz. Arca elfehéredik Ordítani szeretne. Nem jönnek a hangok. Egy csecsemőt lát. Szépen be van pályázva. Ül és alszik. Vagy halott? Űristen! Hozzáér. A pici test meleg. Megnyugszik. Kiveszi a zsákból. Rázni kezdi. A kisbaba felsír. Hál’ istennek. Egészséges, de meggyötört. Nem néztem bele egyetlen drótfonó kisiparos könyveiébe sem, de enélkül is tudom, hogy egyike azoknak a tevékenységeknek, amely biztos megélhetést kínál annak, aki érti a dolgát. Nyilván az idevágó fenntartások mellett mondható ez el, de a vaskereskedések áruellátásának ismeretében aligha tévedünk nagyot, a drótíonó kisipar megítélésében, amely, úgymond, mással fel nem cserélhető abszolút igényt elégíti ki, parcellákká aprózódó szűkeb b hazánkban. Csodálkoztam hát, hogy a város egyik drótfonó kisiparosa jobbnak latta feleleveníteni a motorszerelésről hajdanán tanultakat. A minap műhelyét is megnyitotta a Kossuth Lajos utcában. A véletlen grimasza, de lehetne példázat is a magánszféra változó érdekeltségére, hogy a vállalkozásába szintúgy befuccsolt palacsintasütő adta át neki a kilincset. Román János vajon miért hagyta abba a drótfonást? — Egyelőre még nem számoltam fel, a családban maradt. Amíg ez a műhely be nem indul rendesen, valamiből élni kell, már amennyire lehet normális munkát folytatni az ilyen nyersanyaghiányos időkben. A legnagyobb gondot nekem az okozta, hogy dróthoz egyre körülményesebb hozzájutni, lassan már a jó összeköttetéseknek sem veszi hasznát az ember. Ezért nem láttam tovább értelmét ennek a munkának. — Csakhát nem éppen szerencsés, hogy most majdnem a konkurenciával szemben nyitott kaput. A nagyteremben: A Nílus gyöngye. Színes, szinkronizált amerikai kalandfilm. Előadás 6 és 8 órakor. A stúdióteremben: Amerikai gyilkosságok. Színes amerikai film. (Csak 18 éven felülieknek!) Fél 6-kor. A Cifrakert parkmoziban 21 órakor. A férfi beszáll a kocsiba, ölébe veszi a gyereket. Irány vissza. A faluba. Az úton száguld. A faluban még sűrűbb a csend és a sötétség. Hideg van. A nő nincs sehol. A kicsi nem sír. Pedig biztosan éhes. Most mit csináljon vele? Visszamegy a városba. Felesége már várja. Átveszi a kicsit. Bizalmatlan. A férj aludni megy. Elcsendesedik a ház. REGGEL nyolc óra. A férfi a rendőrségre megy. Viszi a gyereket is. Indul a gépezet. Keresik a nőt. A hátizsákban semmi sincs. Csak a gyerek holmija. Egy pléd, egy kiska- bát, egy pár cipő, egy gumibéka. A festék már lekopott róla. Semmi nyom. A faluban sem, a megyében sem. Az országban sem. Kiderül, nincs esély rá, hogy megtalálják. A gyerek állami gondozásba kerül. Az élet megy tovább. Hargitai Bernadett — Egy motor-, illetve kerékpárszerelő műhely holléte, azt hiszem másodlagos, ha a szolgáltatásra van igény. Ügy tudom Kőrösön én vagyok jelenleg az egyedüli magános, aki főállásban a motorkerékpárok javítására rendezkedett be. Arra építettem, hogy ha a sok kontár mellett a szövetkezeti szerviz alig győzi a munkát, akkor egy kis műhelynek még mindenképpen helye van itt. Hasonló a helyzet a vízszívó motorok szervizét illetően is. A kerékpᣠNemhiába állítja azt a '/, Központi Statisztikai Hiva- ^ tál, hogy a nagykőrösi vá- ^ sárok a harmadik legforgalmasabbnak számítanak ^ az országban! Vasárnap ^ már korán reggel nagy 2 forgalom alakult ki, a ^ Szolnoki úton csak a vá- ^ sártérre igyekvőket lehetett megfigyelni. A vegyes iparcikkek vásárán talán a legtöbbéin a különféle — boltokban nemigen kapható — konyhai apróságokat keresték. Nem is hiába, hiszen például a kecskeméti kereskedő pontosan olyan kurrens cikkekkel felszerelve jár ide, amit talán csak ő tud beszerezni. Vagy gyártatni, de ez már az ő üzleti titka. A lényeg az, hogy nála van gáztűzhelyre helyezhető kávéfőző-alátét, egyszerű pa- radicsompasszírozó vagy éppen tepsi. Olykor még alkudni is lehet a portékára — kell ennél nagyobb öröm? A kazettaárusok egymás leghangosabb konkurensei. Áraik sem azonosak már, 180-220 forint között kelletik a különféle lakodalmas szörnyűségeket. A dalokat hallgatva — valamelyik távoli szomszédasszony énekel a kazettás magnó beépített mikrofonjába úgynevezett mulatós nótákat — az ember szinte visszasírja a Kadlott Károlyiéle, e műfajban mégiscsak színvonalasnak tekinthető muzsikálást. S ami az érdekes, azt is megfigyeltem, igazi, mondjuk úgy, slágerlista-kazettákat szinte nem is árulnak. Ügy látszik, ezek az árusok úgy tartják, Nagykőrösön csak a bóvlinak van piaca?! Az állatpiacokon óriási a felhozatal, talán a legnagyobb az eddigi vásárokat is tekintve. Ám ez inkább a felhozatalra igaz. Ennyi sertést két év alatt még nem láttam együtt — persze az is lehet, nem jókor mentem ki — a hathetes malacokat 1000-1100 forintért kínálják. Ügy látszik, mégiscsak sok lesz a táp, ha ennyien eladnak! Anyadisznó is van — pottyanós — 15 ezer forintért, van vagy 3 és fél mázsa. A szarvasmarha-vásáron is rengetegen vannak, a kép hasonló az előzőhöz. A borjú ára 4 hónapos korban jellemzően 10-12 ezer forint körüli. A tehénért 25-30 ezer a leszurkolandó összeg. rokkal már más a helyzet, újítani kell. — Éspedig? — A járművek újrazomán- cozására gondoltam, erre, ha jól tudom, nincs kapacitás a városban. Manapság inkább megéri feljavítani, új köntösbe öltöztetni egy gépet, mint újat venni helyette. — A különböző kézi eszközök javítása nem megoldott nálunk, számolt-e ezzel műhelye megnyitásakor? — Természetesen. Az én szakmámban is minden lehetőséget figyelembe kell venni, ha önállósítja magát az ember. A specializálódás lenne az ésszerű, csakhát a gyakorlat arra int, hogy kezdetben nem lenne helyes a szakmán belül szűk körben mozogni. —ay Néhány szamártulajdonos is megválna jószágától. A kétéves állat 14 ezer forintot kóstál. A lóvásáron szokás Szerint óriási a tumultus, s úgy látszik, továbbra, is az ol^sz export adja az alapárat. Virsliárban kelnek, kelnének tehát a deresek, a paripák meg a nóniuszok, de inkább csak a kupecok alkudozása hallatszik, esküdözéseikkel, amelyek a jobb sorsra érdemes állatok tulajdonságait ecsetelik. A büfések szokás szerint az igazi aratók. Folyik a bor, a sör, fogy a zsíros kolbász, a majoránnával kezelt hurka. (ballai) Hagyományőrzés Szüreti bál A tormási bisztróban ápolják a hagyományokat. Mi sem bizonyítja jobban, mint az az esemény, amire szeptember 30-án, pénteken, 20 órai kezdettel kerítenek sort. Szüreti bált rendeznek, Csíki Pál, Dallos Gizella, Csere Erzsi énekesek, valamint Klein Imre humorista fellépésével. Ahogy megtudtuk, az eddigi bálok jól sikerültek, remélhetőleg a mostani is hajnalig tart. Áramszünet A Démász nagykőrösi üzem- igazgatósága értesíti a lakosságot, hogy szeptember 30-ig, naponta reggel 8 órától 15 óráig a kisfeszültségű hálózat karbantartása miatt áramszünet lesz a Szurdok és a Pocok dűlőkben. Szeptember 27-én 12 órától 15 óráig ugyancsak áramszünet lesz a Szolnoki úton a Dobad utcától a Somogyi utcáig, a Szalag utcában, az Encsi utcában a Szolnoki úttól a Dohai utcáig, a Kárpát utcában, a Bajza utcában a Szolnoki úttól a Balassa utcáig, a Tóth József, a Gárdonyi, a Tímár, a Nyeret utcában, a Balassa utcában a Szolnoki úttól a Balassa utcáig, a Losonci utcában a Pozsonyi úttól a Szalag utcáig. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlaj) Pódium-előadások őszi terve Népszerű művészeket várnak ^ Városunk művelődési központja csaknem tíz éve teszi % lehetővé Pódium műsoraival, hogy ismert és kedvelt ^ színészegyéniségekkei találkozhassunk. Áz őszbe lépve í valószínű többen várják már a szokásos híradást ar- | ról, hogy mit kínál az intézmény új Pódium müsor- á terve. A finomabból miért nem kapunk? Zavarban a sajtkóstolók Sz. J. A taxisofőr éjszakája Nagy érdeklődés és felhozatal Szamár is volt a vásáron
