Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-27 / 231. szám

I Szájtátva Telik? Évtizedek óta nem volt ilyen. Ezt állítják a keres­kedők. Csökken az élvezeti cikkek kereslete. Még az italé is...? S ez már a vi­lág vége. Kevesebb kávé, tea, cigaretta, bor, sör tö­mény ... Na persze, vi­szonylag kevesebb. Azaz még ez a kevesebb is sok. Ha nemzetközi összehason­lításban nézi az ember. Ezzel szemben, árral szemben (és áremeléssel szemben) itthon töretlennek bizonyult az emelkedés. Az 1970. évi 5,6 százalékról 1977-re 6,9 százalékra emel­kedett az élvezeti cikkek­nek az aránya. A csúcsot 1983-ban és 1984-ben tar­totta, amikor minden száz forint fogyasztási célú ki­adásból nyolc forint tíz fi­iérért vásárolt az átlagcsa­lád a megyében élvezeti cikket. Ugyanez az arány a Német Szövetségi Köztár­saságban 5,9, Franciaor­szágban 4,2, Ausztriában 4,7 százalék. Ami azt mutatja, mintha nekünk jobban tel­ne ilyen célokra, mint má­soknak. Valóban ez lenne a helyzet? Avagy csupán ar­ról van szó, hogy mások előbb kaptak és mi később kapunk észbe? Szájtátva jön rá az em­ber, de még mennyire ké­sei a kapcsolásunk. Mert ugyan igaz, tavaly 7,7 szá­zalékra mérséklődött az él­vezeti cikkeknek a része­sedése kiadásainkból, de bizonyos családtipusok ese­tében megközelíti a tíz szá­zalékot ... S a hiedelemmel ellentétben nem azoknak telik ilyen arányra, akiknél kedvező a családi jövede­lem egy főre jutó összege. Keserves dolog lemondani bármiről is, amit megszo­kott a család. De akkor, amikor le kell mondani a fogyasztás némely eleméről, nagy kérdés, szabad-e a le­mondásban sok minden mást előrevenni. S még nagyobb kérdés, ha csalá­dok regimentje dönt rosz- szul, akkor annak árát hányszorosan fizeti meg a társadalom?! Mottó Hét vége Gödön Kulturális napok A József Attila Művelődési Ház és a nagyközségi könyv­tár rendezésében kulturális napok lesznek Gödön szep­tember 30. és október 2. kö­zött. A programban szerepel a gödi kertbarátkor termény- kiállítása, könyvvásár; szom­baton, október 1-jén 9 órától kirakodóvásár a művelődési házban, fél tizenegytől a vá­ci Família Gladiatoria tart bemutatót, majd antik játszó­ház „nyílik” sarukészítéssel, fegyverbemutatóval... A nap operett- és magyarnóta-esttel zárul. Vasárnap videómozi és tini­diszkó várja a fiatalokat. VÁC I K^tüia p A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 231. SZÁM 1988. SZEPTEMBER 27., KEDD A forgalmista ki sem teszi a lábát a peronra Egy vámkezelő magányossága Szúrós szemű eső permetez, s piszkos csikóikat rajzol a szo­bi állomáson veszteglő kék vonatszerelvény oldalára. A váróteremben egy idős néni kötöget, a peronon egy férfi kortyolgatja sörét beletörő­dőén. A forgalmisták jó ked­ve harsányan csap ki a tárt ajtón, s tart tovább is, míg Nagy Sándor vámkezelő után érdeklődünk. — Melyiket ke­resik, a macedónt? — nevet egyikük, de a másik csendre inti. — Itt van, már várja magukat, felment a laktanyá­ba! A laktanya elnevezés nem­csak szobi specialitás. Ebben az épületben éjszakáznak azok a vasutasok, akik más állomá­sokról jöttek, s szolgálatukat Szobon kezdik el. Nagy Sán­dor elfogódottan nyújt kezet: zöld kötött pulóvere szigo­rúan nyakig begombolva, fe­kete, néhány ősz hajszállal erezett hajában még látszik a fésű nyoma. Meleg mosolyú férfi, akiről nehezen lehet megállapítani, hány éves. — Negyvennyolc — vallja kisfiús nevetéssel. — Ugye, nem hitte volna? Világéle­temben kiegyensúlyozott vol­tam, s ez meg is látszik. Nagy Sándor tősgyökeres szobi. A szülei is vasutasok voltak, édesapja v>onatátvevő- ként dolgozott, a cseh oldal­ról érkező tehervonatokat el­lenőrizte. Természetesnek tűnt tehát, hogy az egyetlen fiú­gyermek is ezt a szakmát, sőt hivatást választotta. — 1963-ban kerültem a vas­úthoz, meg sem fordult a fe­jemben, hogy mást is keres­hetnék — mondta Nagy Sán­dor. — Mert mi volt itt? A kőbánya meg a mezőgazdaság, más munkalehetőség nemigen. A feleségem is vasutas, sőt, a nagyobbik lányom is, így hát már a harmadik családi ge­nerációnk szolgálja a MÁV-ot. Pedig de megváltozott az élet! Annak idején ugyancsak meg­nézték, kit vesznek fel, s meg­követelték az előrehaladást. Magam is számtalan tanfolya­mot végeztem, míg vámkeze­lő lettem. Huszonöt éve dolgo­zom Sturovóban, épp most köszöntöttek ebből az alka­lomból. Végigjártam a szamár­Nyugdíjas pedagógusok Rákóczi nyomában jártak A váci nyugdíjas pedagó­gusklub vezetője, Tóthné Er­zsiké ápolja a hagyományokat, lelkesedéssel végzi a munkáját, s magával ragadja a klubta­gokat is. Így Indultunk el „Rá­kóczi nyomában...” Az útvonal Sárospatak, Bor­si, Bártfa, Eperjes, Kassa, Mis­kolc, Budapest. Nagy volt a lelkesedés a hosszú úton a pe­dagógusokban, hiszen bennük él a történelem és a szabadsá­gukért harcoló nagyjaink tisz­telete, szeretete. Sárospatak szinte a kultúra végvára, amely hosszú századokon ke­resztül őrizte, őrzi a magyar­ságot. Ma is ezt teszi. A mo­dern művelődési házban (ami­nek épülete, osztása, szépsége, vezetősége nazánk büszkesége) olyan munka folyik, ami pél­damutató. Olyan ifjúság ne­velkedik itt, akik Rákóczi nyo­mában járva pillérei a ma­gyarságnak. Átkelve a határon, Rákóczi születési helyére, Borsiba men­tünk. Ott szomorú kép foga­dott. A ház, melyben a sza­badság nagy fia született, ro­mos, elhanyagolt állapotban van, maholnap összeomlik. Bukdácsolva a romkerítésen keresztül mentünk a szép, régi szoborhoz, ami a ház előtt áll, és tisztelegtünk hazánk nagy fiának. A borsi szülőház szo­morú, elhanyagolt képe azon­ban kísér. Hogyan tanuljon történelmi igazságot ifjúsá­gunk, bármely nemzet fia, ha ezt a képet látja — ilyen szo­morú gondolat fogalmazódott meg bennünk a kép láttán. Mentünk tovább Bártfára, eb­ben a csodálatos, igazi, törté­nelmi városba, ami szerintem az ősvárosok egyike. A köz­pont házai, macskakövei tör­ténelmet lehelnek. Gyógyfür­dőjét kelettől nyugatig császá­rok, cárok felkeresték. Eperje­sen, Kassán keresztül érkez­tünk Miskolcra, a mi metro­polisunkba, ahonnan élmé­nyekkel gazdagon indultunk Budapestre, amit leírni nem lehet. Fáradtan indultam a kétnapos útra, de megerősödve és gazdagon tértem haza: „Nem hal meg az, ki milliók­ra költi dús élete kincsét, ám­bár napja múl, hanem lerázva benne ami földi, egy éltető eszmévé finomul.” Ezt példáz­za nekünk és ifjúságunknak Rákóczi... Vízvári Anna Göd „Már a nagyapám is vasutas volt..” (Gottlieb Géza felvétele) létrát, ahogy megkövetelték, míg elértem a jelenlegi mun­kakörömbe. Úgynevezett né­gyes tourban dolgozunk, 12 óra szolgálat, 24 óra szabad. Régen egynapos volt a szolgálat, most sokkal kényelmesebben élünk. Jut idő bőven a családra, a kertre, sok kollégámnak a fel­sőjárásból, azaz Peröcsényböl, Nagybörzsönyből nagy földje van, magam is szőlészkedek. Nagy Sándor a kezét nézi, aztán várakozóan tekint rám. Érzi, a munkájáról kellene be­szélnie ennek az idegennek, de hót hogyan is érthetné meg az, aki nem vasutas, ** t jelent hajnalban kelni, vagy sötét éj­szakában vonatok csattogását hallgatni? A sturovói állomás Záhony után a legnagyobb át­menő forgalmat bonyolítja. hatvan pár sínnel, gurítóval, hat-hét vágány csak a gyors­vonatokat fogadja. Kilenc vámkezelőnek kellene dolgoz­nia egy fordában, de csak öten-hatan vannak, nemigen jönnek a vasúthoz már az emberek. A vómkezelők a kül­kereskedelmi vállalatok meg­bízásait teljesítik, a vámosok keze alá dolgoznak. — Tavaly, egy évig, próba­képpen az idegenforgalmi és szállítmányozási igazgatóság­hoz tartoztunk, de nemigen tudtak velünk mit kezdeni, így aztán a határállomásokat visszaadták a MÁV-nak — mondja Nagy Sándor. — így jobb is nekünk. Igazi vas­utasnak tartom magam, bár itt a faluban vannak olyan családok, akiknek még az ük­apjuk is a vasútnál szolgált. Egyszer szeretnék egy olyan pályaudvaron szolgálatot tel­jesíteni, mint például a brüsz- szeli. Jártam magam is ott, egy napig elcsavarogtam a ha­talmas területen, s csak bá­multam. Képzelje, a forgal­mista ki sem tette a lábát a peronra, az épületből indított, rádión! Kaptam egy prospek­tust, amiben benne volt a vo­natok érkezési és indulási ideje, álltam, s lestem az órám, tartják-e pontosan? Hát, kérem, ott aztán késés nem lé­tezik! Nagy Sándor, a vasutasna­pon Kiváló Vasutas elismerés­ben részesült. Mondja, nem könnyű megkapni ezt a kitün­tetést, a MÁV-nál még az el­ismerés is a „szamárlétra” szerint megy. Háromszor kell Kiváló Dolgozó-jelvényt kapni ahhoz, hogy az ember méltó lehessen a miniszteri elisme­résre. De ha megméretett, s kiválónak találtatott, az olyan nagy öröm, amit nem lehet szavakkal kifejezni. Bellér Ágnes Diapöráma fesztivál A látvány zsonglőrjei Idén tizenkettedik alkalom­mal rendezik meg a nemzet­közi diaporáma-fesztivált. A Dunakanyar Fotóklub erre a mindig különleges eseményre mindannyiunkat meghív, aki­ket érdekel a színes, mozgal­mas látvány, a művészien szi­porkázó képzelet vászonra ve­tített megjelenítése. Négy na­pon át Ausztria, Csehszlovákia, Franciaország és Magyarország legjobbjai képviseltetik magu­kat a Madách Imre Művelő­dési Központban. Szeptember 29-én, csütörtökön délután 5-kor a 30 éves a Dunakanyar Fotóklub című kiállítás meg­nyitója egyben a fesztivál nyi­tóeseménye is lesz. Aznap este 6 órakor — az állandó hely­színtől eltérően — az MTESZ székházában mutatják be a diaporámáikat a Dunakanyar Fotóklub tagjai. A tulajdonképpeni megnyitó másnap, szeptember 30-ón lesz, este fél 7-kor. A vetítése­ket megelőzve dr. Végvári La­jos művészettörténész mond bevezetőt. Másnap, szombaton délután 4 órától láthatjuk a versenyműveket. Az eredményhirdetés vasár­nap délután fél 3-kor kezdő­dik. A díjkiosztás utáni gálán a díjazott műveket ismét be­mutatják. D. Z. Perocsényi hagyományok Szüreti vidám mulatság Perőcsényben a művelődési ház és a KISZ-szervezet szer­vezésében a már hagyomá­nyossá vált szüreti bált októ­ber I-jén, szombaton tartják. A mulatság 14 órakor fel­vonulással kezdődik, amelyen a fiatalok hagyományos perő- csényi öltözetben jelennek meg. Ezen részt vesz a szobi zeneiskola fúvószeneka­ra, a nagybörzsönyi nemzeti­ségi táncegyüttes és a perő- csényi népdalkor is. Lesz lo­vas és szekeres felvonulás, megjelenik a kisbíró is, majd utána a művelődési házban a bál veszi kezdetét, amely vir­radatig tart. A tombolán a fődíj egy szü­reti kosár, amelyben ugyan­csak perocsényi szokás sze­rint egy sült kacsa is lesz. A szüreti mulatság a már lassan feledésbe merülő ha­gyományok ápolását, annak tovább élését szolgálja. G. K. Ásóval, kapával Egy nap a kálváriáért Sajnos a nyárra tervezett városszépítő társadalmi mun­kák egyike, amely a kálvária szebbé tételére irányult, be kell vallani, nem igazán sike­rült. Ezt a városvédő és vá­rosszépítő egyesület legutób­bi választmányi ülésén is megállapították. Az okokat keresve többet is találtak, s ezekből tanulva újra munká­hoz látnak. A választmányi ülésen Oko- licsányi Lóránt bejelentette, hogy ó egy társával szeptem­ber 24-én, szombaton, reggel 8 órától ott lesz a kálváriá­nál, és dolgozni fognak. Akik ezt hallva kedvet kapnak, ve­lük tarthatnak. A városvédők közül ketten mindjárt csatla­koztak. Megbeszélték, hogy ásót, kapát és kisbaltát visz­nek magukkal, amivel foly­tathatják az elkezdett terep- rendezést. D. Z. Mozi Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): szeptember 27-én csak este fél 6 órai kezdettel vetítik a Kémek a sasfészek­ben című kétrészes angol ka­landfilmet. Videoprogram: 19 órakor kezdődik az 1935-ben készült Lila akác című magyar film. Főszereplők: Ágai Irén, Ka­bos Gyula, Gózon Gyula. Ren­dezte: Székely István. Fejlesztés és szinten tartás Eredményes szezont zártak A közelmúltban tartott el­nökségi ülésén a Váci Izzó MTE értékelte a szakosztályok — az atlétika, kézilabda, asz­talitenisz, sakk, ritmikus sportgimnasztika, természetjá­rás — munkáját. Összességé­ben megállapította: eredmé­nyes szezont zártak a szakosz­tályok. Ezt emelte ki és hang­súlyozta Turóczi Béla, a me­gyei ISO vezetője is hozzá­szólásában. Az atlétikai szakosztályt 7 fős társadalmi elnökség irányítja, az aktív sportolók száma 85 fő. Az 1987-ben megtartott közgyűlés célul tűzte ki a „C” kategóriás szinten maradást, a szakmai munka színvonalának emelését, a széles körű után­pótlás-nevelés megteremtését. Jelenleg a szakosztálynál 4 edző dolgozik, mellékfoglalko­zásban. A Magyar Atlétikai Szövetség 1987. év végi értéke­lése szerint — 120 szakosztály közül az elért eredmények alapján — az Izzó a 41. helyen végzett, 577 pontot szerezve. A szakosztály tevékenysége még eredményesebb lehetett volna, de Laluja József után­pótlás-válogatott kerettag, fe­dett pályás országos csúcstartó távolugró, két alkalommal is súlyosan megsérült, egész év­ben nem tudott versenyezni. Most augusztus elején az OB előtt ismét megsérült, megmű­tötték, ezáltal nem sok pontot hozott a szakosztálynak. Rezák Pál, junior I. o. bajnokunk pe­dig katonai szolgálatát tölti az Ü. Dózsában. El kell mondani, hogy az utánpótlás területén komoly gondok vannak. Na­gyon nehéz az elkényelmese­dett ifjúságot a rendszeres mozgásra bírni. A tagozatos iskolák nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A Sztáron Sándor Gimnáziumban 3 éve nem indul új osztály. A Gábor József iskolával való együttműködés is csak „papí­ron” szerepel. Nincs az isko­lában atlétikát szerető szak­ember, tevékenységük labda­rúgásra, kézilabdára, úszásra terjed ki. Kiemelném az Árpád úti is­kolában folyó munkát, sze­mély szerint Szikora Gyula testnevelő-edzőt. 1988-ban 3 sportolója ért el aranyjelvé­nyes szintet. A kézilabda-szakosztályt 7 fős társadalmi elnökség, veze­tés irányítja. Két előkészítő csoportban, serdülő, ifi és fel­nőtt szinten kb. 100 fő sportol a szakosztályban, 5 edző irá­nyítása mellett, ebből 4 fő mellékfoglalkozásban, 1 fő tár­sadalmi munkában. 1988—89-ben a Magyar Ké­zilabda Szövetség elnökségé­nek döntése értelmében tava­szi—őszi—tavaszi, tehát há­romfordulós, rájátszásos baj­nokság lebonyolítására kerül sor. Felnőttcsapatunk a megyei bajnokság II. helyén kezdte el­múlt héten az őszi folytatást. Itt 12 csapat szerepel. Ificsa­patunk a bajnokság középme­zőnyében van jelenleg. Serdü­lőcsapatunk a Budapest-baj- nokságban szerepel. Nagy gondot fordítunk az utánpótlás nevelésére, ezt mu­tatják a bajnokságban, ku­pákban elért eredmények is. Serdülőcsapatunk a közel­múltban az NSZK-ban vett részt egy tornán, és szép sikert ért el. Nagyszerű létesitmény- nyel rendelkezik a szakosztály, amely minden igényt kielégít. A célkitűzés továbbra is az NB ll-be való visszakerülés. Gondot okoz viszont, hogy néhány játékosunk sorkatonai szolgálat alatt van. (Az illeté­kes katonai szervek sokat se­gíthetnének azzal, hogy a már Vácra bevonult vagy a bevo­nulás előtt álló sportolók a városba kerülnének, és bizto­sítva lenne edzéseken, mér­kőzéseken való megjelenésük.) A ritmikus sportgimnasztika szakosztályban egy főállású edző irányítja a szakmai mun­kát, 18 fő sportol a szakosz­tályban, és a most szerveződő önköltséges tanfolyamra 80— 100 fő jelentkezését várjuk. Ez évben 6 versenyen indul­tak versenyzőink, 1 fő ezüst minősítést szerzett, 2 fő pedig eljutott az országos bajnokság­ra is. Feladatunk, hogy a sport­ágat kedvelőknek is rendsze­res, folyamatos sportolási le­hetőséget biztosítsunk. A sakkszakosztály ez év ta­vaszától működik. Tulajdon­képpen az Izzó gyárból 15—20 fő vesz részt a tavaszi-őszi rendszerű bajnokságban, jelen­leg az alsóházban tanyáznak. Az asztalitenisz-szakosztály létszáma 43 fő. A sportolókkal két edző foglalkozik, mellék- foglalkozásban. A szakosztály vezetője Pálfy Károly, aki 1949-től dolgozik egyesületünk­nél és eredményesen, haszno­san irányítja a munkát. Za­vartalan működéséhez az anyagi és létesítmény-feltéte­lek adottak. Edzéseiket heti 2 alkalommal a Mezőgazdasági Szakközépiskola tornatermé­ben tartják. A bajnokság őszi-tavaszi rendszerű. Az NB Ill-ban a csapat az ötödik helyen vég­zett. (A mezőnyben 12 csapat szerepelt.) A megyei bajnok­ságban szereplő csapat a II. lett. (Ebben 16 csapat játszott.) Az ificsapat a III. helyet sze­rezte meg. A serdülő korosz­tály megyei bajnokságán há­rom újonc korú csapatot is indítottunk, a 14 csapatból álló mezőnyben III., IV., VII. he­lyet szerezték meg. A bajno­ki találkozókon túl a sportolók rendszeresen részt vesznek kü­lönböző országos, megyei és korosztályos versenyeken. Eredményei alapján országos minősítést 16 versenyző ért el. A sportegyesület VII. ötéves fejlesztési tervében a szakosz­tály fejlesztése nem szerepel. Cél, hogy a jelenlegi szinten versenyezzenek, a most ré­szükre biztosított anyagi felté­telek mellett. A természetjáró szakosztály 150 tagú, többségük az Izzó gyárban dolgozik. Rendszere­sen vesznek részt túrákon. A sportegyesület fejlesztési terve, programja összhangban van a megyei ifjúsági és SDortosztály, a városi tanács ifjúsági és sportosztálya által kidolgozott koncepciókkal. Fel­adataink kitűzésénél figye­lembe vettük a politikai és állami vezetés ajánlásait. Ér­vényesíteni kívánjuk a sport­ágak megkülönböztetett fejlesz­tési elvét: a labdarúgáson túl elsősorban az atlétikát, kézi­labdát szeretnénk dinamiku­san fejleszteni, a többi szak­osztálynál az eddigi szint megtartása a fő cél. Macska Emil ügyvezető elnökhelyettes ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents