Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-27 / 231. szám

2 1988. SZEPTEMBER 27., KEDD Ronald Reagan felszólalása az ENSZ közgyűlésén A reform békét hozhat Első ízben mutatkozik enyhülés a Kelet és a Nyugat k&zötti nézeteltérésekben — jelentette ki Reagan ame­rikai elnök az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlé­sének ülésszakán hétjön elmondott beszédében. Az ame­rikai elnök hetedik alkalommal szólalt fel a világszer­vezet közgyűlésén, s ezúttal — eltérően az elnöksége kezdetén elfoglalt állásponttól — hosszan méltatta azt a szerepet, amelyet az ENSZ a vitás nemzetközi kérdé­sek rendezésében tölt be. j Reagan elnöksége nyolc j évének külpolitikai összegzé- i sét adta meg, alapvetően az amerikai kormányzat politiká­jának tulajdonítva a nemzet­közi életben bekövetkezett I kedvező változásokat. > A Kelet és Nyugat közötti I nézetkülönbségek alapvetőek, j fontos erkölcsi kérdésekre vo- : natkoznak, az egyének értéké- . re, arra, hogy vajon a kormá­nyok ellenőrizzék a népet, vagy a nép ellenőrizze a kor­mányokat. Most azonban a né­zeteltérések enyhülnek — egé­szen odáig menően, hogy nem­csak megkezdődött a csapat- kivonás Afganisztánból, ha­nem Keleten nyíltan beszél­nek a reformokról, a sajtó, a gyülekezés, a vallásgyakorlás nagyobb szabadságáról. Az alapvető nézetkülönbségek to- I vábbra is megmaradnak. De ha nemcsak beszélnek a re­formról, hanem azok valóság­gá válnak, akkor nemcsak a szovjet—amerikai kapcsolatok ' terén nyílik meg az új kor­szak lehetősége, hanem álta­lában a világbéke új korszaka előtt is. Az ilyen reform bé­két hozhat — mondotta egye­bek között beszédében az amerikai elnök. Reagan „a reménység pil­lanatának” nevezte a jelenle­gi történelmi korszakot és azt hangoztatta, hogy az ENSZ- . nek most minden korábbinál nagyobb lehetőségei nyílnak feladatai megvalósítására. 1 Az amerikai elnök hosszan "méltatta a szovjet—amerikai kapcsolatokban bekövetkezett kedvező fejleményekét, a kö­zepes hatótávolságú nukleáris eszközök felszámolásáról meg­kötött szerződést, a hadászati fegyverek csökkentéséről és az egyéb leszerelési kérdésekről folytatott tárgyalásokat. ; A legsürgetőbb feladatnak minősítette az emberi jogok biztosítását minden téren, ezúttal azonban ezt a témát ál- ] talánosabban kezelte, mint * korábban, nem igyekezett azt leszűkíteni a szocialista orszá­gokra, bár ezt a lehetőséget is , felhasználta arra, hogy Kubát az emberi jogok megsértésével _ vádolja meg. t Részletesen foglalkozott a regionális válságokkal. Kije­lentette, hogy a legtöbb válság megoldásában előrehaladás mutatkozik, kivételnek minősí­tette azonban a nicaraguai problémát, s külön aláhúzta, hogy továbbra is támogatást akar szerezni a totális rend­szerrel szemben állók részére, vagyis a nicaraguai ellenfor­radalmároknak. A leszerelési kérdésekről szólva az amerikai elnök azt mondotta, hogy előrehaladás van a hadászati fegyverek csökkentéséről folytatott szov­jet—amerikai tárgyalásokon. A szerződést „aligha lehet né­hány hónapon belül megkötni, de annak megvalósulása egy éven belül határozottan lehet­séges, sőt több a lehetőségnél, bár a határidőt nem lehet erre kitűzni”. Ugyancsak hasz­nosnak minősítette a nukleáris kísérletekről folyó szovjet- amerikai tárgyalásokat, de megismételte, hogy azok sikere „a technológiai előrehaladás­tól, ezen belül a világűrbe te­lepített védelmi rendszerek fejlődésétől” is függ. A nukleá­ris leszerelés terén eddig be­következett haladást az űr­fegyverkezés amerikai prog­ramjának tulajdonította. Reagan hosszasan szólt a vegyi fegyverek eltiltásáról, sürgetve, hogy haladéktalanul tartsanak nemzetközi konfe­renciát egy olyan új, ellenőriz­hető és az egész világra kiter­jedő szerződés megkötéséről, amely hatékonyan gátolná meg a vegyi fegyverek alkalmazó sát. Ugyancsak sürgette a nemzetközi összefogást a nuk leáris, illetve a más, magas technológiát képviselő fegyve­rek elterjedésének megakadá­lyozására. Ezúttal első ízben külön szólt arról, hogy ebben az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének fontos szerepe lehet. Az általános politikai vita megnyitásán és Reagan elnök beszédén jelen volt az üléste­remben Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter — ő kedden szólal fel a vitában. Ugyancsak jelen volt a meg­nyitóülésen Várkonyi Péter külügyminiszter, a magyar küldöttség vezetője, aki októ­ber első napjaiban szólal fel a közgyűlés ülésszakán. Nagy az érdeklődés a Csurbanov-per iránt Vallomást tett a fővádlott A Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának katonai kollégiu­mában Jurij Csurbanovnak, a belügyminiszter egykori he­lyettesének és nyolc bűntársá­nak perében hétfőn megkezd­te vallomástételét a fővádlott. Csurbanov elismerte a hiva­tali hatalommal való vissza­élés vádját, de rágalomnak minősítette a vádpontok egy jelentős részét, köztük azt, hogy rendkívül nagy összegű megvesztegetési pénzeket fo­gadott el. Változatlanul nagy az ér­deklődés a per iránt a Szov­jetunióban és külföldön egy­aránt, hiszen a volt belügy­miniszter-helyettes ügyével bepillantás nyerhető egy olyan korszak társadalmi-politikai mechanizmusába, amely belső összefonódásaival a korrup­ciós ügyek tucatjait szülte. Korábbi sajtónyilatkozatok ép­pen ezért óva intettek attól, hogy a Csurbanov-ügy sze­replőit tegyék az egész Brezs- nyev-korszak egyedüli felelő­seivé. A vádlottak ügyében az öt­százoldalas ügyirat felolvasá­sa négy napot vett igénybe, várhatóan a tárgyalás két-há- rom hónapig elhúzódhat. Csurbanov a hétfői tárgya­láson igyekezett azt a benyo­mást kelteni, hogy ártatlanul vádolják a korrupciós pénzek elfogadásával, hiszen ő való­jában nem is tudta, mit tar­talmaznak azok a neki jutta­tott borítékok, táskák, csoma­gok. Hétfőn befejeződött Üzbe­gisztán öt területi belügyi ve­zetőjének a meghallgatása is. A vádlottak részben elismer­ték bűnösségüket a korrup­ciós pénzek elfogadásában. Egyedül Petr Begelman, Üz­begisztán volt belügyminisz­ter-helyettese vallotta magát bűnösnek minden ellene fel­hozott vádpontban. Párizsban tárgyaI Noszni Mubarak Hoszni Mubarak egyiptomi elnök kétnapos hivatalos láto­gatásra Párizsba érkezett. Tárgyal Mitterrand francia elnökkel, Rocard miniszterel­nökkel és kormányának több tagjával. Mubarak nyugat-európai kőrútjának középpontjában Egyiptom nyomasztó gazda­sági gondjai állnak, támoga­tást keres a Nemzetközi Va­lutaalappal folytatandó tár­gyalásai előtt. HÍRUNKA VILÁGBAN • Szabó Istvánt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa elnökét Japánban tett látogatása során hétfőn fogadta Dói Takako, a Japán Szocialista Párt Központi Vég­rehajtó Bizottságának elnöke, valamint Fuva Tecuzo, a Ja­pán Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának elnökhe­lyettese. A baráti légkörű tár­gyalások során véleményt cse­réltek a nemzetközi politikai helyzet alakulásáról, továbbá a pártközi kapcsolatok idősze­rű kérdéseit tekintették át. 9 A Beijing Review című kínai hetilap most megjelent számában fényképpel illuszt­rált interjút közöl Berecz Já­nossal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjával, a Köz­ponti Bizottság titkárával. A lap Magyarországon járt két munkatársának kérdéseire vá­laszolva Berecz János a ma­gyar gazdasági és politikai re­formról, egyebek között a szo­cialista politikai pluralizmus és a többpártrendszer kérdé­seiről nyilatkozott. A Beijing Review ugyancsak közli ha­zánkban járt két munkatársá­nak cikkét Magyarország: húsz év a reform útján címmel. A kínai újságírók részletesen is­mertetik a magyar reform elő­történetét, a reform fejlődését és a menet közben felvetődött problémákat. Hetedik forduló Brazzaville-ben Namíbia függetlenségéről Brazzaville-ben hétfőn meg­kezdődött a Namíbia függet­lenségéről folytatott négyolda­lú tárgyalások hetedik forduló­ja, amelyen a kérdéssel kap­csolatos gyakorlati lépéseket vitatja meg Angola, Dél-Afri­ka és Kuba küldöttsége az Egyesült Államok közvetítésé­vel. A résztvevőket sürgeti a no­vember 1-jei határidő, amely a Namíbia függetlenségét cél­zó ENSZ-terv megvalósításá­nak kezdete lenne. A megál­lapodáshoz a tárgyalófeleknek még dönteniük kell az Angolá­ban állomásozó kubai csapa­tok kivonásának pontos me­netrendjéről. Az álláspontok közelítését szolgálta Javier Pérez de Cuel­lar ENSZ-főtitkár múlt heti luandai és pretoriai látogatása. Az angolai és dél-afrikai ve­zetőkkel folytatott megbeszélé­sei után a főtitkár úgy nyilat­kozott, hogy a felek immár közel kerültek az ENSZ na- míbiai függetlenségi tervének végrehajtásához. A térségbeli rendezésre irá­nyuló erőfeszítések részeként hétfőn Maputóban összeültek a Dél-Aírikával szomszédos frontországok védelmi minisz­terei. Angola, Botswana, Mo­zambik, Tanzánia, Zambia és Zimbabwe miniszterei üdvö­zölték a dél-afrikai haderő ki­vonását Angola területéről. A csapatkivonás azonban nem jelenti azt, hogy Pretoria meg­változtatta volna a szomszédos ország destabilizálására irá­nyuló politikáját — hangsú­lyozták a résztvevők. Követelték ugyanakkor, hogy Pretoria szüntesse be a szom­szédos államok elleni agresz- sziót és a felforgató tevékeny­séget. A védelmi miniszterek reményüket fejezték ki: Dél- Afrika végre fogja hajtani a Biztonsági Tanács Namíbia függetlenségéről rendelkező 435. számú határozatát. Manila Barterszerződés Egyedi barterszerződést ír­tak alá hétfőn Manilában a Szovjetunió és a Fülöp-szige- tek illetékesei. Ennek értel­mében a Szovjetunió mintegy 10 ezer tonna szenet szállít majd a szigetországra, cserébe az onnan származó kókuszdió- olajért és ruházati terméke­kért. Nincs rá jogszabály Menekültek a nagykövetségen A BT A bolgár hírügynökség és a Magyar Távirati Iroda hét végén közzétett híradásai­Kitoloncoltak Bukarestből egy francia riportert Az Agerpres vendége volt A francia Le Figaro című lap munkatársát, aki riport- kőrúton járt Romániában, Bu­karestben őrizetbe vették a biztonsági szervek és másnap kitoloncolták az országból. A francia nagykövetség tiltako­zása nem használt, még el­kobzott jegyzetfüzetét sem szolgáltatták vissza. A francia különtudósító ma­ga számolt be kitoloncolásá­nak körülményeiről a lap hét­fői számában. Tíznapos ri- portkörútra kapott beutazási engedélyt, programját, talál­kozóit az Agerpres hírügynök­ség szervezte. Egyik interjú- alanyától távozóban a ház ka­puja előtt várakozó polgári ruhás rendőrök őrizetbe vet­ték. A kapitányságra vitték, kihallgatták, jegyzetfüzetét, címjegyzékét elkobozták. Vé­gül, arra hivatkozva, hogy el­tért engedélyezett útitervétől — másokkal is beszélt, mint akiket az Agerpres szervezett neki — haladéktalanul kiuta­sították. A nagykövetség til­takozott, az Agerpres egyik vezetője viszont közölte Bo- cevvel, hogy „jól ismert rá­galmazókkal” való találkozá­sai miatt látogatása nemkívá­natossá vált és a hírügynök­ség megszakítja vele a kap­csolatot. A békés Állapot eddig is inkább amolyan törékeny alapokon nyugvó átmeneti fegyvernyugvás volt a kis kö­zel-keleti országban. Pokolgé­pek ezalatt is nemegyszer rob­bantak, s nemrég volt csak, hogy egymással szemben álló muzulmán fegyveres frakciók utcai harcokat vívtak egymás­sal Bejrút egyes negyedeinek ellenőrzéséért. Most viszont a világsajtó kommentátorai szinte egybehangzóan fejtik ki aggodalmukat, hogy a fegy­verropogás ismét, polgárhábo­rús nagyságrendben kiújulhat, méghozzá tartós módon. Az országnak ugyanis jelenleg két kormánya van, s mindkettő saját törvényességét hirdeti. * A közigazgatási szervek egy­szerre kapnak egymással el­lentétes utasításokat mindkét kabinettől. A helyszíni tudósí­tók, akik oly találékonyak a helyzet tömör jellemzésében, a „kormányok háborújának” ne­vezték el mindazt, ami most Libanonban történik. ■ Az országban tulajdonkép­pen belső puccsal felérő ese­mény zajlott le, hiszen a két kormány közül az egyik — az új — csupa főtisztből áll. A másik Szelim el-Hossz eddig is hivatalban volt kabinetje, amely nem hajlandó átadni a helyét a csupa egyenruhásból alakított kormánynak. Hogyan fejlődtek eddig a dolgok? A kiindulópont for­mailag az volt, hogy csütörtö­kön éjfélkor lejárt Dzsemajel elnök hatéves mandátuma. Üj elnököt az alkotmány szerint a libanoni parlamentnek kell Háttér A KORMÁNYOK HÁBORÚJA választania, méghozzá keresz­tény személyiséget. Az ország érvényes alapokmánya szerint ugyanis ezt a tisztséget csak e közösséget képviselő politi­kai személyiség töltheti be, amíg a miniszterelnök viszont csakis muzulmán lehet. Az el­múlt hetekben a parlamentet többször összehívták, de az ülés mindannyiszor kudarcba fulladt. A három legerősebb libanoni muzulmán milícia, valamint a köréjük tömörült politikai erők, ugyanis még 1986 januárjában bojkottot hirdettek meg Dzsemajel el­nök ellen, s most megakadá­lyozták a választás megtartá­sát. A BOJKOTT onnan ered, hogy a most lelépő elnök nem volt hajlandó elismerni ezek­nek az erőknek 1986 januárjá­ban megkötött damaszkuszi egyezményét. Ez az okmány arra, a libanoni muzulmá­nok hangadó politikusai által képviselt álláspontra épül, hogy a lakosság összetétele alapvetően megváltozott azóta, hogy annak idején törvény­be iktatták Libanon alkot­mányát. Ez a hatalom meg­osztását a kormányzati tiszt­ségekben egyfajta aritmetika alapján írja elő a kereszté­nyek és a muzulmánok kö­zött, s bizonyos akkori egyen­súlyi helyzetet tükröz. A damaszkuszi egyezmény szerint a keresztények és mu­zulmánok számaránya azóta jelentősen eltolódott a lakos-, Ságban, az utóbbiak javára. Ezt kívánják az ország alap­törvényében is érvényesíteni. Az 1986-os damaszkuszi egyez­mény tehát a muzulmánok számára kedvező alkotmány- módosításokat irányzott elő. A dokumentum rögzítette vol­na egyébként Libanon és Szí­ria kiváltságos kapcsolatait is a realitásoknak megfelelően. Olvasóink előtt bizonyára is­mert, hogy Szíria vezetői nem egyszer hangsúlyozták nyilat­kozataikban, hogy országuk­nak különleges a felelőssége Libanon iránt, s az is tény, hogy az Arab Liga döntése alapján jelenleg szíriai béke- fenntartó alakulatok állomá­soznak Libanonban. Ezek után nem volt megle­pő, hogy múlt szerdán Dzse­majel villámlátogatásra Da­maszkuszba utazott, hogy tár­gyaljon Háfez Asszad szíriai elnökkel. Éppen ebben az idő­pontban a szíriai fővárosban tartózkodott Szelim el-Hosz- kormányfő is és Husszeini li­banoni parlamenti elnök. A TÁRGYALÁSOKRÓL semmi sem szivárgott ki. Bejrútban csütörtökön Dzse­majel visszaérkezése után, a nap folyamán csak annyit kö­zöltek, hogy másnap, azaz pénteken összeül majd a par­lament, hogy megválassza az új köztársasági elnököt. A helyzetet egyébként tovább bonyolította, hogy a libanoni keresztény politikusok köré­ben is heves vita volt arról, hogy ki legyen Dzsemajel utódja. A keresztények fegy­veres ereje, a falangista milí­cia vezetője Szamir Zsuzsa és Michel Aun, aki nyíltan ma­ga is az elnökségre pályázott, elvetette azt a kompromisszu­mos javaslatot, hogy Mikhael Daher politikus vonulhasson be a köztársasági elnöki pa­lotába. Ilyen körülmények között, ha a múlt péntekre tervezett elnökválasztó ülés sem járt volna eredménnyel, az alkot­mány szerint ideiglenesen a köztársasági elnöki funkció gyakorlása Hossz miniszterel­nökre és kormányára szállt volna. Ennek megelőzésére Dzsemajel csütörtök éjfél — azaz hivatali idejének lejárta — előtt néhány perccel, kato­nai kormányt nevezett ki Mi­chel Aun tábornok vezetésé­vel. Aun a hadügyi és tájé­koztatásügyi tárcát is magá­nak tarthatja meg a minisz­terelnöki mellett, az elnöki rendelet szerint, s rajta kívül további öt főtiszt venne részt kormányában, közülük három muzulmán. Ez utóbbiak azon­ban nyilatkozatban tagadták meg részvételüket a kabinet­ben, s mint mondották, Dzse­majel még csak nem is ér­tesítette őket arról, hogy mi­niszteri tisztet szán nekik. Aun neve egyébként — mint kommentátorok fogalmaznak — „enyhén szólva rosszul cseng” muzulmán körökben, hisz. emlékezetes, hogy mi­előtt 1984-ben kinevezték a libanoni hadsereg élére, nyolc hónapon át a legkeményebb és legvéresebb harcokat irá­nyította Valid Dzsumblatt druz erői ellen. A MUZULMÁN erők Hossz kormányát ismerik el. amely továbbra is hivatalban levő­nek nyilvánítja magát, sőt az új elnök megválasztásáig, az államfői tisztség funkcióit is magának tartja fenn. A „kor­mányok háborúja” azzal fe­nyeget, hogy az ellenségeske­dések teljes erővel kiújulnak Libanonban, s az eseményso­rozat végül is az ország ket­tészakadását idézi elő. Árkus István ból ismeretes, hogy hazánk szófiai nagykövetségén tartóz­kodik romániai állampolgársá­gú magyarok egy 12 fős cso­portja. Az erdélyi magyar me­nekültekből álló csoport tag­jai „kifejezésre juttatták azt a kívánságukat, hogy Magyaror­szágon éljenek". A szocialista országok kon­taktusaiban egyedülálló esetről Komoróczki István a Külügy­minisztérium szóvivője el­mondta: egyelőre nem tud bővebb felvilágosítást adni a Külügyminisztérium további lépéseiről. Dr. Nagy Boldizsár, az ELTE nemzetközi jogi tanszékének adjunktusa a probléma jogi hátteréről a következőt mond­ta: — Bár hasonló eset már elő­fordult a nemzetközi gyakor­latban, nincsen olyan tételes jogi szabály, amely ilyenkor három ország magatartását meghatározná. A szocialista országok egymás közötti kap­csolatában pedig nem ismert a menekült fogalom, s az euró­pai jogrendszerek sem isme­rik a diplomáciai menedékjog fogalmát. Minden állam elzár­kózik az elől, hogy nagykövet­ségét ilyen célokra „igénybe vegyék”. A mostani alkalom­mal a román állampolgárok azt hihették, azzal, hogy ők a szófiai magyar nagykövetségen maradnak, már magyar terüle­ten tartózkodnak. Ez nem igaz, hiszen az természetesen bolgár területen lévő magyar külkép­viselet, amely a nemzetközi jogban meghatározott védettsé­get élvez. äCsAK RÖVIDEN...n KAYSONE PHOMVIHANE, a Laoszi Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, laoszi miniszter- elnök hétfőn munkalátogatás­ra Moszkvába érkezett. A lao­szi politikust az SZKP Köz­ponti Bizottsága és a szovjet kormány hívta meg. MEGHALT PAOLO SPRIA­NO történész, az Olasz Kom­munista Párt történetének is­mert kutatója. 63 éves volt. Spriano a római tudomány- egyetemen volt a legújabb ko­ri történelem tanára, 1972-ben adta ki először Az olasz kom­munista párt története című művét, amely alapvető jelen­tőségű. ÜJ NEVET VISEL szombat óta a Burmái Szocialista Prog­ram Pártja (BSZPP). A ran- guni rádió hétfői jelentése szerint a BSZPP a Nemzeti Egységpárt nevet vette fel. A névváltoztatás hátterében megfigyelők szerint az a szán­dék áll, hogy megújítsák a tel­jesen hitelét vesztett párt ar­culatát.

Next

/
Thumbnails
Contents