Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-27 / 231. szám

1988. SZEPTEMBER 27.; KEDD Ma még van, aki ússzon, de holnap? Megértő részvényeseket várnak „A hadsereg széles, érés sodrású folyóhoz ér. Hogyan kel­jenek át rajta, hiszen nincs a közelben híd sem vízi alkal­matosság? A fővezér — rövid gondolkodás után — kiadja a parancsot: Oszolj! Fél óra múlva sorakozó a túlparton!** — Ezzel a történettel zárta beszámolóját a hajógyár jövőjéről dr. Angyal Adám, a Ganz Danubius Hajó- és Darugyár ve­zérigazgatója, és hozzátette: Találkozunk a túlparton. A Ganz Danubius termékei­nek 0—80 százalékát eddig a szocialista piacon értékesítet­te. A szocialista piac sajátos­sága, hogy a termékeket a vi­lágpiaci árnál olcsóbban ad­juk, viszont cserébe ugyancsak olcsóbban kapunk nyersanya­gokat, energiahordozókat, gé­peket, berendezéseket. Az ál­lam háztartásában kiegyenlítő­dik a mérleg, de a vállalati export veszteséges lenne. A veszteséget mindeddig a szo­cialista export támogatásával egyenlítette ki az államkassza. A közelmúltban viszont csök­kentették a támogatást, s ez a Ganz Danubiusnak közel egy- milliárd jorintos veszteséget jelentett. Ekkora hiányt a ha­gyományos, egy kicsit több és jobb munkával sem kivédeni, sem jelentősen csökkenteni nem lehet. Veszteséges év Ha a vállalat vezetése nem tesz semmit, hamarosan a szanálóbizottság kopogtatott volna az ajtón. Ezért a még megmaradt lehetőségeket sor­ra véve úgy döntöttek, átala­kítják a szervezetet, részvény- társasági formában önállósít­ják a gyárakat, megőrizve a nagyvállalati jelleget, tehát megmentve annak minden elő­nyét a hátrányok nélkül. A részvénytársasági forma kétféle előnyt is kínált. Az egyik, a részvények eladásá­val tőkéhez juthatnak a gyá­rak, s ez segíthet a gyárt­mányszerkezet átalakításában. A másik, ha valamelyik rész­vénytársaság veszteséges lesz, nem rántja magával a többit, a nyereségesek átjuthatnak a folyón. Ilyen előzmények után ért­hető, hogy a Ganz Danubius Váci Konténergyárának veze­tői nem tudtak felhőtlenül örülni az ölükbe hullott — vagy inkább a nyakukba szakadt — önállóságnak. A hat gyár közül a váci veszte­séges évei zár az idén. Az elő­zetes számítások szerint a hiány háromszázmillió forint körül lesz. Ha a gyár életben akar maradni, ezt már jövőre nullára kell csökkenteni, ké­sőbb pedig nyereségessé tenni a gyártást. — A feladat megoldható — mondja Mohary Károly igaz­gató. Papírt vesz elő és han­gosan számol. Kedvező árak — A festőcsarnok beruhá­zásának terhe összesen négy- százmillió forint, ami 1991-ig évi százmilliós törlesztést je­lent. Ezt az összeget a rész­vényesek segítségével szeret­nénk úgy átütemezni, hogy jövőre nem kelljen fizetni, az­után pedig tíz évre elnyújtva törleszthessük a részleteket Ha ez sikerül, jövőre — az ár­emeléseket is figyelembe véve — 230—240 millió lenne a fel nem osztható költség, ami a rezsianyagból, a rezsiköltség­ből, a közterhekből és egyéb olyan költségekből áll, melye­ket nem lehet a termék árá­ban érvényesíteni. Ahhoz, hogy ezt fedezze az árbevéte­lünk, legalább 650 millió forint értékben kell termelnünk. — Elegendő ehhez a rende­lésük? — A piac kedvezően alakul. Nőtt a kereslet a konténerek iránt. Az idén 4500—4600 nor­mál BOX konténernek meg­felelő számú konténert készí­tünk. (A váciak mértékegysé­ge a BOX konténer. Teljesít­ményüket úgy mérik, hogy a jóval több munkát igénylő speciális típusokat BOX konté­nerre számítják át, valójában ennél kevesebbet, körülbelül négyezer konténert készítenek az idén.) Jövőre sem gyártunk többet — folytatja az igazgató —, de a kereslet növekedése lehetővé teszi, hogy válogat­hassunk a rendelések között, és a több munkát, de nem sok­kal több anyagot igénylő típu­sok mellett döntsünk. Kedvező változás az is, hogy a keres­let növekedése felverte az ára­kat a nyugati piacon is, a ko­rábbi 1600—1800 dollárról 2000—2400-ra. Szintén a nyu­gati piac mellett szól, hogy várhatóan jövőre — számunk­ra kedvezően — változik a dollár—forint szorzó. Mindeze­ket figyelembe véve nem elér­hetetlen álom a 650 milliós ár­bevétel, s ezzel a nullszaldó. — Szép fegyvertény három­százmilliós veszteséget lefa­ragni nullára egyetlen év alatt, de csábító-e a részvé­nyeseknek, hiszen osztalékot így sem kapnak? Magyar Tudományos Akadémia Rendkívüli közgyűlés Rendkívüli közgyűlést tar­tott hétfőn — székházának dísztermében — a Magyar Tu­dományos Akadémia. Berend T. Iván akadémikus elnök* megnyitójában emlékeztetett arra, hogy Straub F. Brúnó, az Akadémia alelnöke, az El­nöki Tanács elnöke lett. Kul­csár Kálmán főtitkárhelyet­test pedig igazságügy-minisz­terré nevezték ki. Ujfalussy József akadémi­kus, az MTA alelnöke előter­jesztette a megüresedett alel­nöki és a főtitkárhelyettesi tisztségek betöltésére megbí­zott jelölőbizottság javaslatát. E posztokra a bizottság töb­bes, illetve kettős jelöléseket tett. A közgyűlés titkos szavazás­sal az MTA alelnöki tisztsé­gébe megválasztotta Tigyi Jó­zsef akadémikust, aki az or­vostudományok kandidátusa, a biológiai tudományok dok­tora, jelentős tudományszer­vezési munkát fejtett ki, 1978 óta az MTA rendes tagja. A közgyűlés a főtitkárhe­lyettes személyéről nem dön­tött, úgy foglalt állást: a je­lölőbizottság terjesszen elő új javaslatot az 1989. évi, májusi közgyűlés elé. Addig is a fo- titkárhelyettesi teendőket he­lyettesítéssel lássák el. A továbbiakban Berend T. Iván kérte a közgyűlést: erő­sítse meg az Akadémia fejlő­désére vonatkozó májusi ál­lásfoglalást. Az Akadémiának a tudományirányításban meg­növekedett szerepe és felelős­sége indokolja, hogy törvény határozza meg a Magyar Tu­dományos Akadémia kötele­zettségeit, feladatait és jogkö­rét, szervezeti rendjét és anya­gi forrásainak állami biztosí­tását. A vitában felszólalók közül többen úgy vélték: törvényal­kotás nem pótolhatja az ér­demi cselekvést. A tudományt, az oktatást és a kultúrát együttesen kell fejleszteni, másként az Akadémiának nem szavatolt a perspektívája. Fon­tos ugyanakkor, hogy a tör­vény rögzítse a magyar tudo­mány feladatait, jogkörét, szervezeti rendjét, anyagi for­rásainak állami biztosítását. A közgyűlés megbízta az MTA elnökét és főtitkárát az Aka­démiáról szóló törvény kez­deményezésével, annak előké­szítésével. — Lesznek részvényeseink, több cég is jelezte jegyzési szándékát. Ezek a cégek nem egyetlen évre terveznek, az el­ső időszakban nem is az oszta­lékot tartják fontosnak, hanem azt, hogy talpon maradjunk, mert vagy a vásárlóink, vagy a beszállítóink ezek a cégek. — Nem túl veszélyes egyet­len termékcsaládra építeni? A konténerek iránti kereslet csökkenése katasztrofális kö­vetkezményekkel járna a gyár szempontjából. — Elterjedt az a téves szem­lélet, hogy egy lábon állunk. Igaz, csak konténereket gyár­tunk, de ezek harminckét tí­pusát és kétszáz alváltozatát. Olyanokat is, melyeknél csu­pán az élek által bezárt tégla­lap emlékeztet a konténerre, mint például a folyadékszállí­tóknál. Gyártunk kazánkonté­nert, szivattyútelepet, üzem­anyagtöltő állomást, ambulan­ciaegységet, árusítókonténert, halszaporító állomást — hogy csak néhányat említsek. Ilyen gazdag kínálattal mindig meg fogjuk találni a kereskedelmi rést, ahová beférhetünk. Saját számlára — Nehéz időszak áll előt­tünk — teszi hozzá az igazgató —, de én bízom abban, hogy jövőre a túlparton találko­zunk. Addig azonban még át kell úszni a folyót. A gyár közel hatszáz dolgozójának nem kö­zömbös, hogy mennyiért „úsz­nak”. A gyár igazgatója úgy fogalmazott, ha a bérreform nem teszi lehetővé, hogy a nyereséges, jó részvénytársa­ság az eddiginél jóval többet fizessen a többet is dolgozó munkásoknak, hamar kiderül­het, nincs, aki „ússzon”. Némi könnyebbséget jelent, hogy a jövőben saját számlára dol­goznak, s nem terheli a gyá­rat a központból jövő számla, de ennek is csak úgy van ér­telme, ha azt a pénzt saját belátásuk szerint használják fel, akár a dolgozók fizetésé­nek javítására is. Mátrai Tibor Elhunyt Farkasinszky Lajos Az MSZMP Központi Ellen­őrző Bizottsága, az MSZMP Budapesti Bizottsága, Budapest Főváros Tanácsa mély fájda­lommal tudatja, hogy Farka­sinszky Lajos, a munkásmoz­galom régi harcosa, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságá­nak tagja, az MSZMP Buda­pesti Bizottságának volt tagja, a Budapest Főváros Tanácsa nyugalmazott általános elnök- helyettese szeptember 25-én elhunyt. Farkasinszky Lajos temeté­se szeptember 30-án, pénteken 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi pan­teonjában. Barátai, harcostársai, volt munkatársai 13.30 órától ró­hatják le tiszteletüket a Me­ző Imre úti temető díszrava­talozójában. Pénzügyi szakemberek a törvénymódosításról Igazítanak az adótáblán? Tegnap délelőtt a Parlamentben a Pénzügyminiszté­rium vezető munkatársai tájékoztatták az újságírókat az Országgyűlés következő ülésszakára beterjesztendő pénz­ügyi napirendekről: a vállalkozói nyereségadó tervezeté­ről, az általános forgalmi adóról, valamint a személyi jövedelemadóról szóló törvények módosításáról és a költ­ségvetési reformmal kapcsolatos elképzelésekről. Arról is szólt, hogy bár a törvény egységes feltételeket kíván biztosítani a gazdálko­dóknak, bizonyos különbségek továbbra is fennmaradnak. így a hárommillió forint alatti éves árbevételt elérőknek az adóterhe az átlagos 50 száza­lék helyett csak 40 százalék lesz. Ez elsősorban a kisvállal­kozóknak előnyös. Ugyancsak az ő helyzetüket javítja az a lehetőség, hogy az egyéni vál­lalkozók adózhatnak a szemé­lyi jövedelemadózás szabályai szerint, amennyiben teljes nyereségüket bérként számol­ják el. Ugyanez a lehetőség biztosított a társas vállalko­zóknak is. Egységes feltételeket Az egységes vállalkozási nyereségadóról szóló törvény tervezetével kapcsolatban Nagy István, a Pénzügyminisz­térium főosztályvezetője el­mondotta, hogy a törvény megalkotásával lényegében megszűnik a korábbi vállalati jövedelemszabályozási rend­szer, ami lehetőséget adott az egyedi beavatkozásokra. A tör­vény azonos gazdálkodási fel­tételeket biztosít a pénzintéze­tek, a vegyesvállalatok, a vál­lalkozók és a vállalatok szá­mára. Jelenleg gazdálkodá­sunkat négy eltérő jövedelem­szabályozási rendszer határoz­za meg. Emellett 87 jogsza­bályt kell felülvizsgálni, a vál­lalkozási nyereségadóhoz Iga­zítani. Felemelt értékhatár Bár a törvénynek nem ré­sze, a gazdálkodók helyzetének alakulása szempontjából na­Még nem döntött végleg a kormány A kisiparosok tiltakozó levele Különös lépésre szánta el magát a Kisiparosok Országos Szövetsége. Sajtótájékoztatót hívtak össze tegnap, melyen elmondták: a közelmúltban szigorúan titkos minősítésű levelet kaptak. A levél fel­adója a Minisztertanács, tar­talma pedig a kisiparosok, kisvállalkozók társadalombiz­tosítási járuléka felemelésé­nek, a nyugdíjjárulék kisipa­rosokra történő kiterjesztésé­nek a tervezete. A kisiparosok — jobb lehetőséget nem lát­va — a nyilvánosság elé tár­ták tiltakozó állásfoglalásukat a titkos tervezettel kapcsolat­ban. „A KIOSZ Országos Vezető­sége a társadalombiztosítási járulékok tervezett változtatá­sával nem ért egyet. Az in­tézkedések a kormány stabili­zációs programjával ellentéte­sek, így gazdaságilag káros­nak, politikailag hibásnak tart­ja. Ezért felhívja a Miniszter- tanácsot, hogy a szándékolt rendelkezéseket ne vezesse be. A főfoglalkozású egyéni és társas vállalkozók által fize­tendő társadalombiztosítási járulék mértékének felemelé­sével nem értünk egyet. Nem értünk egyet továbbá azzal sem, hogy 1989. január hó 1-jé- től a tervezett társadalombiz­tosítási járulékon felül nyug­díjjárulékot is fizessenek” — olvasható a kormányhoz is el­juttatott levelükben. Állásfoglalásuk rámutat, hogy a bevezetendő rendelet az Országgyűlés megkerülésé­vel burkolt adóemelést jelent. Véleményük szerint a pénz­ügyi és a szociális-egészség­ügyi tárca, valamint az Or­szágos Társadalombiztosítási Főigazgatóság által szorgal­mazott teherkivetéssel a tár­sadalombiztosításban jelent­kezett költségvetési hiányt próbálják ily módon megszün­tetni. A kisiparosok véleménye szerint, ha valóban fenyeget a költségvetési hiány növekedé­se, inkább alávetnék magukat a magasabb adóról történő tárgyalásoknak, ezt azonban a parlament mérlegelésére kel­lene bízni, és nem lehet egy­oldalú kérdésnek tekinteni. Át­fogó társadalombiztosítási re­formra, nem pedig döntésha­logató rendeletekre volna szükség. Megkérdőjelezhető az is, hogy ma, amikor a társa­dalom demokratizálódását tartjuk kívánatosnak, szigorú­an titkos feliratot viseljen egy olyan tervezet, mely csak nyílt érdekütköztetések, nyil­vános viták eredményeképpen valósulhat meg. Bár a tervezett rendelkezés jelentős terheket zúdítana a kisiparosok nyakába — pél­dául ötszázezer forint éves bevétel esetében a jelenlegi kilencvenhatezer forint társa­dalombiztosítási járulék he­lyett csaknem negyedmilliót kellene befizetniük — a sajtó- tájékoztatót mégsem csak ezért hívták össze, hanem mint megfogalmazták: betelt a pohár. Sérelmezik, hogy a létesítendő érdekvédelmi ta­nácsból kimaradt mind a KIOSZ, mind a KISOSZ szer­vezete — akkor ki fogja kép­viselni a kisvállalkozók érde­keit? Ez év első felében hazánk­ban tizenkilencezren adták vissza és hétezren szüneteltet­ték iparengedélyüket a kis­iparosok közül. Túlnyomó- részt a rosszul ellátott tele­pülések alapellátását biztosító szakemberek szüntették be te­vékenységüket. Ez a jelenség Pest megyében is érezhető. A vita tehát még jócskán túlmutat a társadalombiztosí­tási járulék módszertani gondjain. A kisiparosok azzal érvelnek, hogy az állami szek­torból kikerülő, várhatóan több tízezernyi munkanélküli, akiknek nem lesz módjuk is­mét állami hivatalt, munka­helyet találni, a magánszek­torban kell, hogy elhelyezked­jen. ★ A kormány álláspontjáról dr. Szepesi Györgytől, a Mi­nisztertanács főtanácsosától kértünk tájékoztatást: — A jövő évtől önkormány­zatot kap a társadalombizto­sítás, de oly módon, hogy ál­lami garancia gondoskodjon fizetőképességéről. Ez csak pénzalappal érhető el, jelen­leg viszont 20 milliárd forint körüli a deficit. Számításaink szerint elegendő pénzalapot úgy kapunk, ha felemeljük a kisiparosok járulékát 40-ről 45 százalékra, és körükben beve­zetjük a nyugdíjjárulékot. Ez ellen tiltakoznak a kisiparo­sok, kistermelők, panaszuk iránt a kormány nyitott. Ezért, ha szükséges, újra számoljuk, hogyan lehetne kedvezőbbé tenni a járulékfizetést. Ha szükséges, esetleg megpróbál­juk a magasabb járulékot fo­kozatosan bevezetni. Tóth Béla Endre gyón lényeges a társadalom­biztosítási járulék mértékének alakulása, erről azonban je­lenleg még nincs döntés. Lukács József főosztályve­zető az általános forgalmiadó­törvény tervezett változtatá­sait ismertette. Elmondotta, hogy itt részben technikai jel­legű módosításokról van szó. Ugyanakkor szükség van az áfa-törvény módosítására a vállalkozási nyereségadó be­vezetése miatt, s néhány konstrukciós változtatás is el­engedhetetlen. Ilyen például a lakásépítőket, -felújítókat érin­tő általános forgalmiadó-visz- szatérítés ügye. Az elképzelések szerint a lakásépítés különböző módoza­taiban, s most már karbantar­tásra is egységes rend alapján lehet visszaigényelni a forgal­mi adót. Ugyanakkor feleme­lik azt az értékhatárt, ami után az adó-visszatérítés kér­hető. Székács Anna, a miniszté­rium adóreform-bizottságának vezetője a személyi jövede­lemadó rendszerének módosí­tásáról szólt. Erre először is a vállalkozói nyereségadóval összefüggő szabályozás meg­teremtése miatt van szükség. A társvállalkozásban részt ve­vő egyének ugyanis választ­hatnak, hogy személyi jövede­lemadó, vagy pedig vállalko­zási nyereségadó formájában tesznek eleget fizetési kötele­zettségeiknek. Várhatók to­vábbi változások is. Egyszerű­södik a bedolgozók költséged számolása. A 2 ezer forint alatti kitöltések esetében lehe­tővé teszik, hogy ezeket a kis jövedelmeket a többivel össze­vonják, s így adózzanak azok akiknek ez a megoldás a ked vezőbb. Költségvetési reform Jövőre várható az adótábla kiigazítása. Ennek egyik oka az, hogy 1989-ben az ideinél nagyobb bérkiáramlásra kell számítani, s amiatt magasabb sávba esnének a jövedelmek is. A másik ok: az lTO—2iJi) ezer forint jövedelemhatáron belül nagyon progresszív az elvonás. Kupa Mihály, a miniszté­rium költségvetési reform tit­kárságának vezetője e reform elképzeléseit vázolta. Emlékez­tetett rá: a Parlament azzal fogadta el az új adórendszert, hogy ki kell dolgozni a költ­ségvetési reformot is. Ennek lényege az, hogy az államot a piacgazdaság résztvevőjévé kell tenni. Ennek az elvnek alapján szakítani kell a gon­doskodó állam hagyományos fölfogásával, s azt egy garan­tált és értékálló ellátással kell felváltani. Olyannal, amely nem tesz teljesíthetetlen ígé­reteket, például ingyenes egészségügyet és közoktatást, viszont megfelel annak, amit vállalt. K. L. Szájtátva Névsorolvasás Az MSZMP Központi Bizott­sága július 13—14-i ülésén meg­választotta a testület mellett működő bizottságok és mun­kaközösségek elnökeit és tag­jait. A Partélet 9. (mostani, szeptemberi) száma minden érdeklődőnek hozzáférhetővé teszi a névsort. Az ilyen név­sorolvasás a hírlapírónak szakmai kötelessége, s mert amúgy is első a közöltek so­rában, rögtön az agitációs és propagandabizottsággal kez­di, hiszen ez a testület a tö­megtájékoztatásnak (az elekt­ronikus hírközlésnek és a nyomtatott sajtónak) sokat segíthet feladata minél sike­resebb ellátásában. Az elnökkel együtt tizenkét tagú a bizottság, nehéz tehát a tévesztés, elsőre mégis erre gyanakszom. Mert az nem le­het ... Második, harmadik ol­vasás. Nincsen tévesztés. Ügy Igaz az, ahogyan a papíron áll. A tizenkét tag közé nem fért be egyetlen újságíró sem. Illetve. Van a névsorban egy valaki, aki valamikor kitűnő újságíró volt, azt követően azonban átkerült m sajtóirá­nyításba, majd főnök lett, m televízió elnöke. Érthető mó­don, ahogyan azt az orvosok­nál szokás mondani, régóta nem praktizál. S igaz, a bi­zottság elnöke is volt egy idő­ben főszerkesztő (a Népsza­badságé), s igaz, a bizottság egyik tagja, aki a névsorban a budapesti pártbizottság tit­káraként szerepel, a közben eltelt hetekben a rádió elnöke lett, de azért... S igaz, van még főszerkesztő tagja a bi­zottságnak (a Pártéleté), de azért... De azért ez a névsorolvasás nem valami szívderítő. Még akkor is lehangoló, ha tudja az ember, az agitáció és pro­paganda sok minden mást is felölel, nem pusztán a tömeg­tájékoztatást. Bizonyára senki sem akadt a praktizálók kö­zött, aki alkalmasnak bizo­nyult volna a megtiszteltetés­re. Csakis erre gondolhat az ember a névsorolvasásnál, Mert arra gondolni sem mer, hogy nem gondoltak a Jelö­lők, a voksolók a mindenna­pos gyakorlattal, a nyers va­lósággal szembesülőkre. S azt már feltételezni sem meri, hogv hiányuk fel sem tűnt senkinek ... MOTTÓ

Next

/
Thumbnails
Contents