Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-26 / 230. szám

4 ^fíífap 1988. SZEPTEMBER 26., HÉTFŐ Szájtátva Telik? Évtizedek óta nem volt ilyen. Ezt állítják a kereske­dők. Csökken az élvezeti cik­kek kereslete. Még az italé is... ! S ez már a világ vé­ge. Kevesebb kávé, tea, ciga­retta, bor, sör, tömény ... Na persze, viszonylag kevesebb. Azaz még ez a kevesebb is sok. Ha nemzetközi összeha­sonlításban nézi az ember. Ezzel szemben, árral szem­ben (és áremeléssel szemben) itthon töretlennek bizonyult az emelkedés. Az 1970. évi 5,6 százalékról 1977-re 6,9 száza­lékra emelkedett az élvezeti cikkeknek az aránya. A csú­csot 1983-ban és 1984-ben tar­totta, amikor minden száz fo­rint fogyasztási célú kiadásból nyolc forint tíz fillérért vásá­rolt az átlagcsalád a megyé­ben élvezeti cikket. Ugyanez az arány a Német Szövetségi Köztársaságban 5,9, Franciaor­szágban 4,2, Ausztriában 4,7 százalék. Ami azt mutatja, mintha nekünk jobban telne ilyen célokra, mint másoknak. Valóban ez lenne a helyzet? Avagy csupán arról van szó, hogy mások előbb kaptak és mi később kapunk észbe? Szájtátva jön rá az ember, de még mennyire kései a kap­csolásunk. Mert ugyan igaz, tavaly 7,7 százalékra mérsék­lődött az élvezeti cikkeknek a részesedése kiadásainkból, de bizonyos családtípusok eseté­ben megközelíti a tíz százalé­kot ... ! S a hiedelemmel el­lentétben nem azoknak telik ilyen arányra, akiknél kedve­ző a családi jövedelem egy főre jutó összege. Keserves dolog lemondani bármiről is, amit megszokott a család. De akkor, amikor le kell monda­ni a fogyasztás némely ele­méről, nagy kérdés, szabad-e a lemondásban sok minden mást előre venni. S még nagyobb kérdés, ha családok regiment­je dönt rosszul, akkor annak árát hányszorosan fizeti meg a társadalom?! MOTTÓ Sokoldalú, fejlődő kapcsolatok A főváros és Pest megye kapcsolata magas szinten sza­bályozott, a Budapest környéki agglomeráció fejlesztéséről vaskos terv készült. Az egyes kerületek és a fővárossal ha­táros települések viszonya már sokkal közvetlenebb. Nem véletlen, hiszen gyakorta előfordul, hogy közműfejlesztésben a legnagyobb együttműködésre van szükség. Amikor például az utca egyik oldala Budapest, a másik már Pest megye. Bár különösen a fővárossal szomszédos településeken nagy feszültségeket jelent az elekt­romos áram eltérő ára, gyak­ran mégis csak úgy lehetséges a fejlesztés a peremkerületek­ben és az agglomerációban, ha az illetékes tanácsok ösz- szefognak. Így kapott néhány esztendeje villanyt a XI. ke­rületi, illetve a budaörsi Frank-hegy üdülőterülete. De sorolhatnánk a példákat Di- ósdról, Törökbálintról. Ugyancsak szoros kapcsola­tokat ápolnak a budapesti ke­rületekkel a kereskedelmi egységek, szervezetek. Ha egy-egy áfész fővárosi kerü­letben nyit boltot, azzal na­gyobb lehetősége van a for­galom bővítésére, hiszen más vásárlóközönség költi üzleté­ben a pénzt. Míg, ha az ellá­tási területén fejleszt, csupán addigi vásárlóköre fizetőké­pes keresletére számíthat. Így azután nem ritka az olyan példa, mint a tápiószelei áfész-é, amely Rákoskeresztú­ron, a lakótelepen készül élel­miszerüzletet nyitni. A takarékszövetkezetek is a főváros felé kacsingattak. Az első budapesti kirendeltséget az Alsónémedi Takarékszö­vetkezet nyitotta Kispesten. Ezután gomba módra szaporod­tak a hasonló fiókok. Napja­inkra alig van budapesti ke­rület, ahol ne lenne jelen va­lamelyik Pest megyei takarék- szövetkezet. A Dunaharaszti Kis-Duna Menti Munkás Ta­karékszövetkezet például Pest­erzsébeten nyitott kirendeltsé­get, s azt tervezik, hogy az üz­lethelyiség — amelyet ma is szívesen keresnek fel az erzsé­betiek — csupán ideiglenes, Soroksár központjában, a Hő­sök terén szeretnének szókhá- zat építeni. Sok fővárosi kerület és Pest megyei település szerző­désben is rögzítette a kapcso­latot, együttműködést. Ezek a megállapodások leggyakrab­ban az oktatásra, az egész­ségügyi ellátásra, a kulturális cserére terjednek ki. Sziget- szentmiklós és Csepel között már hagyomány, hogy kölcsö­Kevés a boltos Dunakeszin Kérdezni azért talán csak szabad Napok óta ide-oda tologatom a jegyzetfüzetemet. Szoron­gató feszültség árad belőle. Nem értem, hogy a puszta kérdé­seim miért szítottak haragot. A Szakszervezetek Pest Me­gyei Tanácsa egyik jelentésé­ben azt olvastam, hogy Duna­keszin nincs választék, kevés az olcsó áru a ruha-cipő és iparcikkboltokban. Nem friss a kenyér, nem elég tiszták az üzletek, kicsi a hűtőkapacitás. Néhány bolt már kora délután bezár. A fővároshoz mérik Vezekényi Ferencné, a vá­rosi tanács műszaki, kereske­delmi és el-látásfelügyeleti osz­tályának főelőadója szerint a területen működő Váci Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat és a Váci Áfész boltjaiban ke­vés a dolgozó, ezért adódhat néhol panasz a tisztaságra, ezért egy műszakos néhány helyen a nyitva tartás, de az alapvető élelmiszerekből nincs hiány. A ruházati választék szerin­te is kriminális. Ám hozzáte­szi: hiába igyekszik a boltve­zető, mivel az Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat készletgaz­dálkodása miatt ezen nem tud­nak változtatni. Másrészt, Bu­dapest közelsége okán a több­ség a fővárosi kínálatot te­kinti modellnek. A főelőadó véleményét pár nap múlva újból ki kell kér­nem, mert egy hivatalban azt mondták, rosszul hivatkozom rá, nem azt mondta, amit én idéztem. Egyeztetünk, megis­métli a véleményét, s mérges, hogy kiforgatták a szavait. A városi szakszervezeti bi­zottságon Gilányi István tit­kár, a nála tartózkodó Mazin Pál, a KISZ városi bizottságá­nak titkára, az éppen beköszö­nő Záhorszki Árpád, a Haza­fias Népfront városi titkára. Vetési Imre, a pártbizottság munkatársa, Tóth hászlóné adminisztrátor bizonygatja és erősíti meg, hogy szombaton kevés a friss kenyér, a vaj, a tej. Lengyel Péter, a társadalmi ellenőri csoport vezetője kötet­nyi jegyzőkönyvet tesz elém. Egy helyen romlott húst ta­láltak, máshol a hűtőberende­zést tartották elavultnak, a harmadik helyen a hiánycikk­nek számító heket fektették el a raktárban. S hiába szólítot­ták fel a boltvezetőt, hogy te­gye ki a pultra, másnap és harmadnap Is maradt az em­lített helyen. Akaratlanul eszébe jut az embernek, hogy talán csak nem magánkereske­dőhöz kerül az olcsó tengeri hal, hogy azután többszörös áron sült halként lássuk vi­szont. A szakszervezeti bizottság véleményének az a summáza- ta, hogy javítani kell az alap­ellátást, tisztábbá kell tenni a boltokat. A tanács ellenőrizze, irányítsa határozottabban a ke­reskedelmet. A Béke úti, a gyártelepi és Liget úti üzletek tartsanak nyitva délután és este is, mert munkásnegyede­ket kell ellátniuk. Ezt a vé­leményt később megerősítette a MÁV Járműjavító Üzem pártbizottságának titkára, Dob- rovics István. Ám kérdezzük meg a másik felet is. A Dunakeszin kereskedelmi szaktekintélynek örvendő, máskor szívélyes üzletvezető most kelletlenül kínál hellyel, fagyos a levegő. Különösen az ellenőri csoport vezetője ellen kel ki, pedig nem is a saját területéről kérdezem, általá­ban érdekel a véleménye. Vegyem tudomásul, mondja, hogy a város első számú veze­tői elégedettek munkájukkal. Tóth Károly, a Váci Élel­miszer Kiskereskedelmi Válla­lat igazgatóhelyettese már te­lefonon is kétségbe vonja a panaszok alaposságát. Vele két nap múlva két és fél órás, fe­szült légkörű beszélgetést foly­tattunk. Az ellenőrök jogai Zizics Jánosné, a Bajcsy- Zsilinszky úti bolt vezetője nem így fogad, az üzlet is tisz­ta, s mint elhangzik, az ellen­őrök ugyan teszik a dolgukat, de hát ez a dolguk. A bolt előtt megkérdezett vevők sze rint itt mindig minden kap­ható. Ez hangzik el a Verseny utcai nagy ABC előtt is, bár a virágárus hölgy hozzáteszi: Az a baj, hogy kevesen van­nak, nem fizetik meg őket. nem vonzó a pálya. A Duna-parti lakótelep ve­vői körében ugyan szóba ke­rül, hogy az ABC-ben szomba­ton hosszú a sor, lehetne na­gyobb tisztaság. Azért nagy­jából minden kapható, bár több olcsó húsáru kellene. Itt havi 10—12 millió forint a forgalom. Az alapterület kö­zel fele a szükségesnek. Tamás Zoltán és Szöllősi Tibor he­lyettes vezetők szerint papíron 32 kollégának kellene dolgoz­nia, de ennél mindig jóval ke­vesebben varrnak. A választék hiánya azért lehet beszédtéma, mert az emberek az olcsóbb húsokat keresik, de el kell ad­ni a combot meg más drágább részeket is. A vevőnek pedig csak akkor friss a kenyér, ha azon melegében kapja. Hosszú lista Vácott, a vállalat központjá­ban azt hangoztatják, hogy Dunakeszi a környék legjob­ban ellátott városa. Abban igaza van a vevőnek, hogy mostanában soványak a kiflik, rövid a kenyér szavatossági ideje, de nincs gond az alap­vető cikkekkel — mondja ha­tározottan Tóth Károly, akit még mindig a kérdéseim, s nem az állításaim bántanak. No, meg az ellenőri jelentések, melyek között szerinte akad jó, lényegre törő, de a legtöbb hosszú és olvashatatlan. — Bontott hús kellene, mondja a választékról, de azt kilón­ként tíz forintért dolgozzák fel a szállítók. Az árrés pedig csak 13 forint, amiből három maradna a rezsire, a fejlesz­tésre, s ez nagyon kevés. A vállalat forgalma a tavaüyi- hoz képest jelentősen nő, az átlagbér hétezer forint körül alakul, de ez ott, ahol a dolgo­zónak se hétköznapja, se va­sárnapja nincs — kevés. A munkaerőhiány miatt sem a helyettes, sem az igazgató, Révai János nem ígérheti, hogy a három említett bolt délután is nyitva tart majd, pedig a lakosság erre vár. Hosszú listát jegyeztem fel, ki mindenki ellenőriz ma a boltokban, miközben ott dol­gozni, kiszolgálni kell. — Nem kellene tárgyalni erről többek között a szakszer­vezettel is? — Jöjjenek ők hozzánk — mondja Révai János azokról, akik ezt a népszerűnek nem mondható, ma enyhén szólva nehéz feladatot vállalják, hogy segíthessenek. A többség sze­rint kemények, de igazságo­sak. Bár kapnak eligazítást, képzést, érthetően nem olyan specialistái az ügynek, mint a hivatásos kereskedők. Az el­lenőrzéshez viszont joguk van. Kovács T. István nősen kiállításokat szerveznek a településeken lakó képző­művészeknek, szereplési lehe­tőséget biztosítanak a zeneis­kolák növendékeinek, pedagó­gusainak. Többször megfogalmazódott a vélemény, miszerint a fővá­ros és a megye kapcsolata meglehetősen egyenlőtlen, olykor nehézkes, részrehajló. Vitát nyitni erről nem volna érdemes. Az azonban tény, hogy a települések és a fő­városi peremkerületek együtt­működése minden esetben a közös érdekeken alapul. M. K. Mi késztet vállalkozásra? Statisztikai felmérés A Központi Statisztikai Hi­vatal és a Munkaügyi Kutató- intézet a közeli hetekben közös felmérést készít a városi kis­vállalkozók munkájáról, körül­ményeiről. Az összeírok mint­egy 5000 kisiparost, kiskeres­kedőt, polgárjogi társasági és gmk-tagot, illetve kisszövetke­zetet és ipari szolgáltajtó szö­vetkezeti szakcsoportot keres­nek fel. Mivel hazánkban 1982 óta folyamatosan gyarapodik a kisvállalkozók köre, szükséges­sé vált egy országos szintű, tudományos igényű felmérés arról, mi készteti arra az em­bereket, hogy vállalkozzanak, mitől lesznek sikeresek a vál­lalkozások, s mi ökozza ezen a területen a problémát. A szakemberek arra kíván­csiak, hogy milyen szakmai, családi, társadalmi háttérre!, milyen tapasztalatok birtoká­ban választja valaki az önálló­ságot. Elemezni kívánják továbbá az üzleti sikerek titkát, illetve a sikertelenség okait. A több ezer kisvállalkozó társadalmi helyzetéről nyert tudományos igényű ismeretek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a magánkezdeményezésekről, vállalkozásokról valódi fontos­ságuknak megfelelő társadal­mi, politikai értékelés alakul­jon ki. Mint olvasóink az elmúlt két héten tapasztalhatták, a Pest Megyei Hírlap fórumot nyitott — állásbörzét közöl — minden hétfőn. Az alant olvasható ajánlatokról részletes fel­világosítást kaphatnak az érdeklődők a Pest Megyei Munka­ügyi Szolgáltató Irodánál (Budapest, XI., Karinthy Frigyes u. 3.,) telefonon a 850-238, valamint a 850-411 (148, 191, 192 mellék), illetve a körzetekben található tanácsi közvetítő szerveknél, a helyi tanács munkaügyi szakigazgatási részle­génél. A Pest Megyei Munkaügyi Szol­gáltató Iroda olyan vállalatokat ke­res, amelyek fiataloknak 4-6 órás — főleg otthon elvégezhető be­dolgozási lehetőséget biztosítana. Az ilyen munkaerőt igénylő válla­latok az irodánál számos jelentke­ző közül válogathatnak. MASTERFIL: laboránst (csak nőt) keres. Feltétel: textilnyers- anyag-vizsga. Bérezés megegyezés szerint. Pevdi bőrdíszmű gyáregysége: pilisszentiváni, érdi, kerepestarcsai telephelyére női betanított munká­sokat keres. Bérezés megegyezés szerint. % Pevdi írószergyáregysége: szent­endrei telepére forgácsoló, gépbe­állító szakmunkásokat és női be­tanított gépmunkásokat keres. Bé­rezés megegyezés szerint. NAPSÜTÉSBEN, ŐSSZEL Pevdi konfekciő-Ryáregysésre: ceglédi, nagykátai és dabasi telep­helyeire felvételre keres konfekció­varrónőket és betanított munká­sokat. Bérezés megegyezés szerint. Pevdi vegyi gyáregysége: gyöm- rői telepére férfi vegyipari betaní­tott munkásokat keres 3 műszakra, valamint női betanított munkáso­kat 2 műszakra, továbbá tmk-la- katost, csőszerelőt, hegesztő szak­munkásokat. Pevdi solymári gyáregysége: ke­res asztalost, szállító segédmun­kást, kazánfűtőt, gyakorlott gyors- és gépírót. Pevdi budapesti központ, munka­ügyi osztály: munkaügyi csoport- vezetőt keres. Bér megegyezés sze­rint. Texgráf Kisszövetkezet Dunaha- rasztin varrónőket, nyomdai mun­kásokat és három műszakra beta­nított munkásokat keres. Tegnap a kellemes, napsü­téses idő kedvezett a mező- gazdaságnak is. A gyümöl­csösökben szedték az almát és szüretelték a szőlőt. A szántóföldeken ugyanakkor már a jövő évi termésért dolgoznak; szántanak, vet­nek, hogy optimális időben kerüljön földbe a mag. Képeink két Pest megyei mezőgazdasági nagyüzemben készültek. Bal oldali képünk: Fejes István a Lajta vetőgép tar­tályába önti a rozsvetőmagot a Kertészeti Egyetem Tan­gazdaságának egyik, Tak­sony határában fekvő, 28 hektáros földterületén. A másik felvételen: a Kis- ! kunlacházi Pereg Termelő- I szövetkezet egyik 143 hek- ! táros tábláján az őszi árpa alá lazítja a talajt Rába- Steiger vontatta nehéztárcsá­jával Gácsér Károly. [ (Hancsovszki János képriportja) t^NKAKÖZVETÍTÖ SAR0|"

Next

/
Thumbnails
Contents