Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-24 / 229. szám

4 1988. SZEPTEMBER 24., SZOMBAT Az erőszak ára A brit belügyminisztérium díjszabástáblázatot küldött nemrég az ország alsóbb fokú bíróságainak, javasolva, hogy ennek alapján ítéljék meg a kártérítést a személyi sérülést okozó erőszakos cselekmé­nyek áldozatai javára. A „fizessenek a bűnözők” jeligével kidolgozott tarifák szerint egy könnyebb horzso­lásért 50 fontig, könnyebb zú- zódásért pedig 75 fontig ter­jedhető kártérítés megfizeté­sére kötelezhető az elítélt az egyébként kiszabott börtön­vagy pénzbüntetésen felül. Nyomot nem hagyó vágásért 75—200 font csukló- vagy bo­kaficamért pedig 100—400 font közötti személyi kártérítés fi­zetendő az áldozatnak. „Mo­nokli”, vagyis szem körüli véraláfutás okozásáért kerek 100 font a tarifa. Ugrik a díj­szabás a nyomot hagyó arcsé­rülések kategóriájában. Fültől szájig vagy állig terjedő kés­vágásért 5000-től 8000 foptig terjedő kártérítés fizetendő. Ha a tettest pénzbüntetésre is ítélik, az áldozatának járó kártérítés behajtása kap el­sőbbséget. A belügyminisztériumi ha­táskörbe tartozó magisztrátu­sok maximálisan hat hónapig terjedő elzárásra, illetve 2000 fontig terjedő pénzbüntetésre ítélhetik az elmarasztalt tette­seket. Első fokon eléjük kerül a bűnesetek 05 százaléka. A belügyminisztérium most szét­küldött „irányártáblázatában” nem szereplő súlyosabb testi sértések ügyében a bűnügyi sérülési-kártalanítási testület dönt az áldozatnak megítélen­dő összegről. John Patten belügyi állam- miniszter a sérülési árlistához fűzött magyarázatában hang­súlyozta: „Fontos, hogy a bí­róságok ne feledkezzenek meg bűncselekmény, kiváltkép­pen az erőszakos bűncselek­mény szenvedő áldozatairól. Legalább ilyen fontos az is, hogy a vétkeseket közvetlenül is felelőssé tegyék azért a megrázkódtatásért, amit áldo­zatuknak okoztak, s ennek egyik módja, hogy kártérítés fizetésére kötelezzék őket,” Továbbra is napirenden az önállósodás Keresik az új utakat Teljes a nagyüzem a Duna Hűtőipari Vállalat dunakeszi gyáregységében. Mivel a ter­mékek feldolgozása és csoma­golása szempontjából csúcs­időről van szó, ezért jelenleg 340—350 között mozog a dol­gozók száma. Gacsáji József, a gyáregység főmérnöke elé­gedett idei teljesítményeik­kel. Ezen nem is lehet csodál­kozni, hiszen az első félév­ben eredményeik jóval túl­szárnyalták a tervezettet. Jelenleg a bogyós gyümöl­csök, pontosabban a gyümölcs­krémek feldolgozása, illetve gyártása adja a munkát. Do­bozos és fóliás csomagolásuk követi a vevők igényeit. A gyártó-, illetve feldolgozó so­rokon ott található a brokkoli, a karfiol is. A napokban kez­dődött meg a paprika felho­zatala, s így feldolgozása a tervezett ütemben megkezdőd­het. Megmérettetés Lényegében egy új vállala­ton belül kell az 1971 óta üze­melő dunakeszi hűtőháznak naponta megméretnie úgy, hogy közben változatlanul a legfontosabb láncszeme marad­jon a három gyáregységet tö­mörítő cégnek. A főváros IX. és XXI. kerü­letében működő társ gyáregy­ségek belföldi szolgáltatási igényeket elégítenek ki, a du- nakesziek pedig termékeik 90 Bejelentések nyomában Budaörsön Több az egyéni panasz Egy Ilyen, feszültségekkel terhes időszakban, azt hihet­nénk, nő a közérdekű bejelen­tések száma. Nem egészen ez a helyzet. Bár a közérdekű be­jelentések száma valóban emelkedett, de azok, amelyek­ben a nagyobb közösség érde­két sértő ügyeket tesznek szó­vá, az úgynevezett klasszikus közérdekű bejelentések, köny- nyen számbavehetők. A sze­mélyes sérelmeket, a kisebb csoportok gondjait, panaszait taglaló bejelentéseknek viszont se szeri se száma. Ez utóbbi is tanúsítja, hogy a lakosság tü­relme fogytán. Mind gyakrab­ban kerülnek előtérbe a sze­métszállítás, a víz- és gázve­zeték-építés anomáliái. Leg­alább is. Budaörsön. A jogszabályban meghatá­rozott, szigorúan közérdekű bejelentésként nyilvántartandó ügy, az idén mindössze négy volt a városban. Ezekben a bejelentők a szennyvíz utcára vezetését, az illegális szemét- lerakást tették szóvá. Míg az előbbiek könnyen nyomon kö­vethetők, így kötelezhetők ar­ra, hogy a szennyvizet a csa­tornába vezessék el — ha a figyelmeztetés hatástalan, bír­ságolhatok is —, az utóbbiak ritkán nyerik el méltó bünte­tésüket. Hiszen a szemét le­rakóit tetten kell érni. Márpe­dig az illegális szemétlerakók igyekeznek tanúk nélkül „dol­gozni”. Többnyire — sikerrel. A budaörsiek nagy gondja — többen szóvá is tették —, hogy a Budapesti és a Szabad­ság úton nem biztonságos az átkelés. A városi tanács már megkérte a hatósági engedélyt a gyalogátkelőhelyek létesíté­séhez. A bejelentéseket, a tanács­tagi beszámolókon elhangzó észrevételeket, a levélben ér­kező panaszokat rendre igye­keznek orvosolni a tanácsi dol­gozók, de olykor kénytelenek belátni; erőfeszítéseik hiába­valók. Lassan már egy eszten­deje annak, hogy az egyik ABC nyitva tartási idejét sze­retnék meghosszabbíttatni, hi­szen egy élelmiszerüzletekkel amúgy sem jól ellátott város­ban komoly gondokat okozhat, ha már délután két órakor bezár az üzlet. Az üzemeltető kiskereskedelmi vállalat lét­számhiányra panaszkodik, s tart a huzavona. A lakosság bejelentést tesz, a tanács in­tézkedik, az üzemeltető ma­gyarázkodik. Kinek van iga­za? Talán a panaszosoknak. Az üzlet attól persze még zár­va marad. S az ilyen és ehhez hasonló, elintézhetetlennek tűnő, hóna­pokig, évekig tartó, nap mint nap bosszúságot okozó esetek tovább feszítik a húrt, ront­ják a közérzetet. Ez pedig már politika. U. E. Enyhít a hiányon. A törékeny termékek szál­lításához elengedhetetlen a jó csomagolás. Az utób­bi időkben rekeszhiány miatt gyakran nem tudták visszavál­tani az üzletekben a boros- és sörösüvegeket. Ezen a gondon segítendő a Pemü zsámbéki üzemében a legmodernebb CMC számítógép-vezérlésű gépeken sajtolják a rekeszeket. Képün­kön Ferenczik Lászlóné sorjázó. (Erdősi Ágnes felvétele) százalékát exportra készítik. Az NSZK-ba, Ausztriába, Svédországba és Finnország­ba. Van olyan nap, hogy két- kamionnyi áru is útra kel. Mi­vel ütemesnek mondható a feldolgozás, így nincs akadá­lya a folyamatos kiszállítá­soknak. A szerződéses fegye­lemre, különösen, ha kemény valutát hozó tőkés exportról van szó, nagyon ügyelnek Du­nakeszin. Találgatások Napjainkban, amikor az út­kereső vállalkozások időszakát élik a vállalatok, érthetően a Duna Hűtőipari Vállalaton be­lül is folynak a találgatások, hogy melyik működési forma segíthetné elő a még dinami­kusabb bel- és külpiaci meg­méretést. Felvetődött ezért a vállalat dunakeszi gyáregysé­gének az esetleges önállóso­dása. A főmérnök a kérdéssel kapcsolatban mindössze any- nyit mondott, hogy pillanat­nyilag az első féléves ered­ményeket értékelik az anya- vállalatnál. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériu­mon kívül a Dunakeszin, és a már említett két fővárosi ke­rületben illetékes pártbizott­ságok is mérlegelik a terüle­teiken található hűtőházak te­vékenységét, gazdasági törek­véseit. Rekonstrukció Majd az összesített eredmé­nyek és észrevételek alapján lehet dönteni arról, hogy a gazdálkodás mely formáját va­lósítsa meg például a dunake­szi gyáregység. Harmadik éve tart ebben a gyáregységben egy átfogó re­konstrukció, s a tervek sze­rint 1990-ig tart. Ennek kere­tében került sor a gépház, a targoncatöltő részleg, a hűtő­házi fogadószint, a gyártó üzemcsarnok korszerűsítése­re. Tervezési stádiumban van a tetőszerkezet felújítása. Gy. L. Másfél esztendő alatt letudják a tököllek Második nekifutásra sikerült — A legtöbbet talán én vesztettem ezen a gázprogra­mon — mondja Szuszics Pé­ter, a Tököli Tanács elnöke. Esztendőkkel ezelőtt ugyanis már volt egy terve Tökölnek a gáz bevezetésére. Jelentke­zett a Pestvidéki Gépgyár is, majd szép lassan az egész kör­nyék Szigetszentmiklóstól egé­szen a szigetcsépi Lenin Tsz- ig. Természetesen az újabb fogyasztók jelentkezése miatt többször is át kellett dolgozni a terveket, s telt-múlt az idő. Amikor végre a tényleges munkára került volna a sor, kiderült, hogy a Pestvidéki Gépgyár gázfejlesztésre kapott hitele lejárt, így az egyik leg­nagyobb fogyasztó visszalépett. Ezzel megrendült a beruházás anyagi alapja és kútba esett az egész terv. Akár egy kályhakiállítás — Sokan beleélték magukat abba, hogy hamarosan kényel­mes, tiszta fűtőenergiájuk lesz — folytatja az elnök. — Ott­hon is kardoskodott az asz- szony, találjunk valami jobb fűtési megoldást. Így három éve hőtárolós villanykályhát szereltettünk. Nagyon sokba került, sok mindent át kellett alakítani a házon. Számosán döntöttek akkori­ban a tanácselnökhöz ha­sonlóan Tökölön. Ki villany­fűtést szereltetett, ki koksz­kályhát szerzett, mások pb- gázas Siesta kályhákat állítot­tak be. S akadt több olyan porta Tökölön, ahol mindez — akár egy tüzeléstechnikai ki­állításon — együtt volt meg­található. Ennek ellenére, amikor alig két éve újra meghirdették a gázprogramot, tömegesen je­lentkeztek a családiház-tulaj- donosok, vállalva a huszonöt- ezer forintos bekötési díjat. Ezekben a hetekben már az építés utolsó üteménél tarta­nak, ezúttal a főút házai kapnak gázt. Markoló és asz­falttörő dolgozik az út szélén, s az a példás szervezettség, amely ezen az építésen ta­pasztalható, jellemzi az egész tököli gázprogramot. Az útfel­Készül a gázvezeték helye a község főútján. (Erdősi Ágnes felvétele) bontás miatt a nagyközség központjában egy részen erő­sen leszűkül az útpálya, itt jelzőőrök irányítják a forgal­mat. Fennakadás alig tapasz­talható. S ugyanez volt a helyzet az eltelt másfél esz­tendő alatt, amióta építik, sze­relik a gázhálózatot Tökölön. Néha a szín is akadály Itt ugyanis nem hátráltatta a munkát a nyomásszabályo­zók hiánya, időben jó előre beszerezték. A tanácsnál nagy tapasztalatokkal rendelkező emberre bízták a gázprogram szervezését. Rendszeres idő­közönként tájékoztatták a la­kosságot a feladatokról, időben jelezték a soron következő tennivalókat. Még arra is fu­totta erejükből, hogy megszer­vezzék a gázkészülékek és szerelési anyagok vásárát. Jó­szerivel ki sem kellett Tököl­ről mozdulnia annak, aki Lesz egészséges ivóvíz Biatorbágyon Zacskó helyett a csapból folyik Talán vannak, akik emlékeznek még arra, hogy a hetvenes évek­ben hazánkban a nitrátos víztől évente húsz-huszonöt csecsemő meg­halt. Ma már szerencsére ilyen tragikus esetek nem fordulhatnak elő, mert ahol nincs vezetékes víz, oda zacskóban, palackban szállítják az egészséges ivóvizet. De ez sem megnyugtató megoldás. Az utóbbi években a kör­nyezeti ártalom elleni tenni­valók mellett előtérbe került az ivóvízbázisok védelme. Ma az ország háromezer települé­se közül mintegy hétszázban nincs még egészséges, nitrát­mentes ivóvíz. Alattomos veszély Azok tudják leginkább, hogy mit jelent, ha otthon a csapból iható víz folyik, akik eddig zacskóban kapták a vizet, és ha megszomjaztak, előbb meg kellett venni és hazavinni az ásványvizet. Biatorbágy lakói hasonló megpróbáltatások után most végre egészséges ivóvíz­hez jutnak. — Valóban régi gondja a községnek az ivóvíz — mond­ta dr. Stierbach Imre főorvos —, de csak 1977-ben kezdtünk ezzel komolyabban foglalkozni. Több felvilágosító előadást tartottunk, körlevelet adtunk közre, melyben figyelmeztet­tük a lakosságot a vízben rejlő veszélyre. Mert a nitrátos víz rendkívül alattomos, látszatra tiszta, színtelen, szagtalan. So­kan azt mondják, jobb, mint a klóros csapvíz, és isszák is jó néhányan mind a mai napig. A nitrátos vizet fogyasztók­nál vitaminhiányos állapothoz hasonló tünetek — fáradtság, étvágytalanság — jelentkez­nek. Szerencsére községünkben haláleset nem fordult elő, bár 1978-ban egy csecsemőt mér- gezéses tünetekkel kórházba kellett szállítani. Öröm, hogy lesz egészséges vizük, de ez újabb gondot hoz magával, sürgetőbbé válik a szennyvíztisztító megépítése. — Az egészséges ivóvíz megteremtése a településfej­lesztés idei legfontosabb és hosszú évek óta legnagyobb eredménye — hangsúlyozta találkozásunkkor a nagyközsé­gi közös tanács elnöke, Her­nádi Károly. — A szervezést tavaly kezdtük, és év végére be is fejeztük. A társulat megalakítása, az okmányok beszerzése körül volt némi huzavona, elsősorban a for­galmi adó miatt, de végül is idén májusban megalakult a vízműtársulat. A költségek csökkentéséért, hogy ne kell­jen külön irányító szervezetet létrehoznunk, csatlakoztunk az érdi társulathoz. Tíz évig törlesztik A tervezett költség 151 mil­lió 960 ezer forint, melyből a lakosság — 1900-an — 57 mil­lió forintot vállal. Az eddigi munkálatokról, a további fel­adatokról részletes tájékozta­tót készítettek, melyet több száz példányban a község üz­leteibe, más forgalmas helyei­re kiraktak szeptember 16-án. Ebben egyebek között az is szerepel, hogy egy társulati tagnak 30 ezer forintot kell fi­zetnie — tíz év alatt egyenlő részletekben. A csekket min­den érdekeltnek elküldik — ígérte a tanácselnök. Lesz tehát egészséges ivóvíz Biatorbágyon. Az első ütem befejezésének — a gerincveze­ték, a vízműtelep, a tározók megépítésének — tervezett határideje 1991. április 1. A második ütemben több mint 30 kilométer lakossági hálózat 1992. október 1-jéig folyamato­san épül meg. Talán előbb elkészül Az Ady Endre utcában a házuk előtt beszélgettem Ju­hász Ferencné szomszédasszo­nyával, Nyerges Andrásnéval. Tőlük kérdeztem, milyen a víz a községben. — Nem jó, de azért isszuk. Nekünk már nem sokat árthat, túl vagyunk a hetedik ikszen. — Amióta Tolna megyéből ideköltöztem, 1980 óta, nem ittam rendes vizet. Bár az it­teni szagtalan, jobb ízű, mint az a kénes, amit ott ittunk. Mi az óvodánál lévő kútból hord­juk a vizet. — Az jó víz? — Nem tudom, de biztos, hogy lágyabb, mint a mi ku- tunk vize. Abban megfő a bab is. — Biztosan tudják már, hogy nemsokára lesz jó ivóvíz Biatorbágyon. — Mi azt már nem érjük meg. — Bízzunk benne, hogy igen. A fiatalabbak, a gyerekek és unokák bizonyára örülnek. Zolikával a Viadukt ABC előtt találkoztunk, az üzlet be­járatánál beszélgettünk, amíg édesanyja bent vásárolt. Zoli­ka alig múlt ötéves, így Bia­torbágy vízgondjairól nem so­kat tudhat. — Milyen vizet szoktál in­ni? — kérdeztem — Nem szeretem a vizet — válaszolt. De a biatorbágyiak többsé­ge bizonyára szereti, és szeret­né, ha már a községben lenne. Uhrin Edit konvektort, kazánt, gázcsövet akart vásárolni, hiszen a szi- getszentmiklósi Márka-Skála Áruház bemutatótermet ren­dezett be a településen. — Eddig a lakosság csak­nem 80 százaléka kérte a gáz bekötését — folytatja a ta­nácselnök. — Most már csak azon izgulunk, hogy az utolsó szakasz is elkészüljön, mire elkezdődik a fűtési szezon. Ki­csit vontatottan megy a be­kapcsolás. Hiába van kész minden pontosan, előfordul, hogy a Tigáz képviselője azért nem veszi át a hibátlan rendszert, mert egy elzárócsap színe nem megfelelő. Persze, nyilván ezt is előírások szabá­lyozzák, de talán mégsem olyan nagy hiba, hogy hetekig kelljen várni a bekapcsolással. Három helyre fizetnek A tanácsi intézményekben már vizsgázott a gázfűtés. Egy szezon alatt kiderült, hogy a kényelmes gázfűtés éppen fele annyi pénzt emésztett fel, mint az előző évek fűtésszámlái, így a számítások szerint két év alatt megtérül a beruházás. — Ahol eddig olajjal tüzel­tek, ott megérzik a változást. Kevesebbet visz majd el a díjbeszedő — jelenti ki a ta­nácselnök. Persze, nem kell nagyon irigyelni a tökölieket. Annak idején 18 ezer forintba került a vezetékes ivóvíz, most 25 ezerbe a gáz, s hamarosan el­kezdhetik fizetni a 35 ezret a szennyvízcsatornára. Ez havi 700 forint törlesztőrészletet jelent. Erre jön még sok he­lyen a gázkészülékekért felvett OTP-hitel törlesztése, no meg a házépítési kölcsön. De ha a csatorna is megépül Tökölön, olyan komfortos lesz ez a település, amelyből — sajnos — még nagyon kevés van a megyében. Máza Katalin Megzavarták a programot Már szinte semmi remény nincs arra, hogy „feléledjen” a Pho- bos—1 szovjet Mars-kutató szon­da, amellyel csaknem három hete veszítették el a kapcsolatot a föl­di repülésirányítók — közölte Roald Szaggyejev, a Szovjet Tudo­mányos Akadémia Űrkutatási In­tézetének igazgatója. A július 7-én útnak indított auto­matikus kutatóállomással szeptem­ber 2-án nem sikerült létrehozni a tervezett rádiókapcsolatot. Mint azóta kiderült, ezt az okozta, hogy a kapcsolattartásban részt vevő egyik földi szakember hibás uta­sítást adott az állomás számító­gépének, ezzel megzavarta a prog­ramot, s a Phobos—1 elveszítette megfelelő tájolását. Az űrszonda jelenleg olyan helyzetben folytatja útját, hogy antennái nem a föld felé irányulnak, s valószínű, hogy napelemei sem a napot veszik cél­ba, ami előbb-utóbb az energiael­látás leállásával jár. A Phobos—1 „ikertestvérét”, a Phobos—2-t — amelynek fedélze­tén ugyanazokat a berendezéseket helyezték el, s ugyanazt a progra­mot kell végrehajtania — július 12-én bocsátották fel, s a rádió­jelzések szerint kifogástalan álla­potban folytatja útját. A tervek szerint a szondának áprilisban kell elérnie névadóját, a Mars Phobos nevű holdját.

Next

/
Thumbnails
Contents