Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-24 / 229. szám

1988. SZEPTEMBER 24.i SZOMBAT 5 Éles maratoni vita Az őszi ülésszak előtt Az Országgyűlés októberi ülésszaka előkészítéseként pénteken a terv- és költségve­tési bizottság vitatta meg a gazdasági társaságokról és a vállalkozási nyereségadóról szóló törvényjavaslatot, vala­mint az általános forgalmi adóról és a személyi jövede­lemadóról szóló törvény mó­dosítására vonatkozó javasla­tokat, és tájékoztatást hallga­tott meg a bős—nagymarosi beruházás helyzetéről. A ta­nácskozás résztvevői az elő­zetesen kiadott bőséges infor­mációra való tekintettel nem igényelték a szóbeli kiegészí­tést, azonnal megkezdődött a vita az egyes napirendi pon­tok fölött. A gazdasági társaságokkal kapcsolatos kérdésekre Kul­csár Kálmán igazságügymi­niszter válaszolt. Mint mond­ta, a jogi szabályozás a gaz­daság fejlődésének lehetőségét teremti meg, de ennél többet nem érhet el. Fontos, hogy az egyes jogszabályok ne keresz­tezzék egymást, ezért jó né­hány korábbi rendelkezést át kell alakítani, esetleg új tör­vényt kell kidolgozni a vál­lalatokról, a vállalati taná­csok működéséről is. Mint mondotta, feltehetően főleg a kis- és középvállalatoknál fektetnek majd be, de valószí­nűleg — legalábbis eleinte — a külföldi tőke is ebbe az irányba mozog, hiszen ezek a vállalati formák a legmozgé­konyabbak. Kifejtette, hogy célszerű volna felülvizsgálni a szövetkezeti törvényt és be­kapcsolni a szövetkezeteket is a gazdasági társaságok rend­szerébe. Rendkívül kimerítő, hosszas és éles vita után képviselői javaslatra 11 igen, 4 ellen- és 4 tartózkodó szavazat mellett úgy határozott a testület, hogy javasolja a parlamentnek az egységes vállalkozási nyere­ségadóról szóló törvényjavas­lat megvitatásának elnapolá­sát az októberi ülésszakról a következő ülésre. A bizottság elnöke a szava­zást megelőzően úgy foglalt állást, hogy a testület nem illetékes e kérdés eldöntésére, és csak ismételt képviselői ké­résre rendelte el a szavazást. Az elnöklő Puskás Sándor ez­után egy újabb szavazást is kért arra az esetre, ha a par­lament úgy dönt, hogy nem halasztja el a törvényjavaslat vitáját. Ekkor mi legyen a testület állásfoglalása a tör­vényjavaslatról, elfogadja-e azt, vagy sem? Erre a kérdés­re a 24 tagú bizottság jelen­lévő 18 tagja közül nyolcán igennel, négyen nemmel sza­vaztak, hatan pedig tartóz­kodtak. Gyűlés a lakótelepen A reformokért Nemzeti közmegegyezés a reformok sikeréért. Ezzel a jelmondattal rendezett teg­nap szolidaritási gyűlést Dunakeszin a Hazafias Nép­front városi bizottsága, a KISZ városi bizottsága és a városi szakszervezeti bizott­ság. A szónok Haraszti Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizott­ság alelnöke, a HNF Országos Tanácsának tagja volt. A német nemzetiség érdekképviselete Felelősen, elkötelezetten A magyarországi németek december 3-án összeülő 7. kongresszusának dokumentumait vitatta meg a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének országos választmánya pénteken, az MSZMP Politikai Főiskoláján tartott ülésén. Hambuch Géza főtitkár ez alkalomból elmondta: a ma­gyarországi németek úgy íté­lik meg, szükséges, hogy szö­vetségük növelje érdekképvi­seleti szerepét. Ezért azt ter­vezik, hogy megalakítják szer­vezetük területi és helyi tes­tületéit. A német nemzetiség kong­resszusi küldötteinek — az utóbbi hónapokban megvá­lasztott csaknem 400 személy­nek — a megbízatása öt évre, vagyis a következő kongresz- szusig szól. A lakóhelyükön a szövetség helyi képviselőiként segítik a nemzetiségi politika megvalósítását. A megyei kül­dött-testület — amelynek elnö­ke a tervek szerint a szövet­ség elnökségének tagja lesz — szorgalmazza: a németek ál­tal is lakott településeken a helyi szervek gondoskodjanak a többi között arról, hogy az iskolákban két nyelven oktas­sanak, a német művelődési csoportok folytathassák tevé­kenységüket, a német nemze­tiségiek a közgyűléseken anya­nyelvükön szólalhassanak fel, németül tudó anyakönyvveze­tőt és könyvtárost foglalkoz­tassanak. Ugyanakkor arra ösztönzik a német nemzetiségi lakosokat, hogy vállalják nem­zetiségüket, ebben a szellem­ben neveljék gyermekeiket, ápolják anyanyelvűket, kul­túrájukat, hagyományaikat, éljenek nemzetiségi jogaikkal, az eddigieknél többet tegye­nek a hazai németség jö­vőjéért. Fontos, hogy az álla­mi, párt- és társadalmi szer­vekbe választott német nem­zetiségi lakosok felelősséggel, elkötelezetten képviseljék a hazai németség érdekeit. A szövetség helyi képvise­lőire hárul az a feladat is, hogy mind a helyi szervekben, mind a közvéleményben kife­jezzék a nemzetiségük jogos Igényét: a magyar lakosság­gal együtt részt vállalva a gazdasági-társadalmi kibonta­kozásból, a demokrácia kiszé­lesítéséből, elvárják, hogy a fejlődés eredményeiből telje­sítményüknek megfelelően ré­szesüljenek, a nehezebb gaz­dasági helyzetben is biztosít­sák számukra a nemzetiségi lé­tük megőrzéséhez szükséges feltételeket. Javasolják, hogy ezeket a tennivalókat irá­nyozzák elő a rövid és a hosz- szú távú tervekben. Szükséges ezt hangsúlyozni, mert helyenként csak részben adottak a deklarált nemzetisé­gi jogok gyakorlásának felté­telei, indokolatlan nehézségek, közömbösség, értetlenség aka­dályozza a nemzetiségi politika érvényesítését, egyes szervek aktivistái nem tekintik part­nernek a nemzetiségi szövet­ség képviselőit. A szövetség bővíti kapcsola­tait a német nyelvű országok­kal. Az államközi egyezmé­nyekben, megállapodásokban rögzített együttműködési lehe­tőségekkel élve előmozdítja hazánk és a német nyelvű or­szágok lakosainak, intézmé­nyeink kapcsolatát. A Német Demokratikus Köztársaság in­tézményeivel együtt régóta eredményesen szolgálja a magyarországi német nemzeti­ség identitásának erősítését, anyanyelvének, hagyományá­nak ápolását. Az utóbbi idő­ben lehetőség nyílt arra is, hogy a szövetség előmozdítsa az NSZK-beli és a magyar- országi németek kapcsolatá­nak fejlesztését. A Magyaror­szági németek nevű alapítvány — amelyet a Hazafias Nép­front, a szövetség, a Belügy­minisztérium és a Művelődési Minisztérium hívott életre ez év tavaszán — anyagilag is támogatja a hazai kultúrcso- portok, diákok NSZK-beli ta­nulmányait, tapasztalatcseré­jét, a két ország közösségei­nek, lakosainak találkozását, a hazai németek anyanyelvé­nek, kultúrájának megőrzé­sét. Ez ideig Pest megyéből, Zsámbék és Wettenberg. Bia- torbágy és Herbrechtingen alakítottak ki partneri kap­csolatot. Bővülnek a magyar- országi németek kapcsolatai Ausztriával és újabban Svájc­cal is. Pénztelen közművelődés A holnapunkat teszik kockára „Nem az a kérdés, hogy mennyi pénz kell a kultúrához, hanem, hogy mennyi kultúra kell a pénzhez.” Vitányi Iván gon­dolatát Végh Károly, a Pest Megyei Mű­velődési Központ és Könyvtár igazgatója idézte, amikor arról kérdeztem, milyen anyagi feltételek között dolgozik ma a közművelődés, és növekvő gondjai köze­pette kepes-e még egyáltalán ellátni fel­adatait. — Tíz évvel ezelőtt mondta ki először a kulturális kor­mányzat, hogy az adott anya­gi körülmények miatt a mű­velődési otthonok és könyv­tárak csak tevékenységük szinten tartására törekedhet­nek. Mi már akkor is tudtuk, hogy ez viszaesést jelent, és a folyamat azóta még szembe­tűnőbb lett. Nem mond ennek ellent az sem, hogy a megyé­ben időközben az országos ütemnél gyorsabban fejlesz­tették a könyvtárhálózatot, megépítették Vác, Gödöllő, Szentendre, Százhalombatta nagy művelődési központjait, mert akkora volt a lemaradá­sunk, hogy még így sem ér­jük el az országos középme­zőnyt. Mostanra pedig a mű­velődési intézmények elérkez­tek lehetőségeik végső hatá­ráig. • Ahhoz tehát, hogy nem tudják tovább megfelelően foly­tatni tevékenységüket. Milyen látható jelei vannak ennek a válságosra fordult helyzetnek? — Romlik az épületek álla­ga, sok helyen — főleg a kis településeken — még a fehér­re meszelt fal is luxuskiadás­nak számít. Hiányoznak a technikai eszközök, nagy kör­zeti könyvtárak dolgoznak vi­deo, színes tévé nélkül. Az egész megyében összesen négy könyvtárban található sokszo­rosító berendezés, ezek is mind nyertes pályázat pénzéből, pél­dául Soros-alapítványból szár­maznak. Elkeserítő a szakem­ber-ellátottság, rengeteg a ké­pesítés nélküli, ami érthe­tő is, mert a jelenlegi bérek azt eredményezték, hogy a mi­nőségi gárda elhagyta a pályát, amely nem biztosított számá­ra megfelelő értelmiségi lét­formát. • Nem javít a helyzeten, hogy a közművelőknek szep­tember l-jétől megyei szinten 18 százalékos béremelési lehe­tőséget biztosítottak; — Ez csak lehetőség, ennyi­vel léphetjük túl a kötött bér­keretet. Ám fedezetet nem adott hozzá senki, azt az in­tézményeknek és a helyi ta­nácsoknak kell kigazdálkod­niuk. Mi például száz dolgo­zóra 190 ezer forint emelési lehetőséget kaptunk. Azt nem tehetem meg, hogy fedezet híján nem adom ki. Most meg­próbálhatom a bevételeinket növelni. Tavaly 600 ezer fo­rinttal többet értünk el, mint tavalyelőtt, de ezt már nem lehet tovább emelni. A könyv­tár a maga egy-három forin­tos beiratkozási díjaival vég­képp bevételi forrás nélküli intézmény, a megyei módszer­tani munka pedig csak viszi a pénzt. Marad az a lehető­ség, hogy bérmaradványból fizetem ki a béremelést, ami azt jelenti, hogy elmarad az idei jutalom. • Az, hogy a művelődési in­tézmények egyre inkább ma­gukra vannak utalva a pénz­szerzésben, nem növelte meg gazdálkodási önállóságukat? — Nem. Egyedül a gödöllői művelődési központot oldották fel a bérgazdálkodás kötöttsé­gei alól; kísérleti jelleggel. Az állandó pénztelenség pedig egyrészt a szakmai színvonal rovására megy, másrészt arra kényszeríti az intézményeket, hogy eredeti profiljuktól ide­gen vállalkozásokba fogjanak, például nyomdát működtesse­nek, és hogy művelődéspoliti- kailag kevésbé fontos terüle­tek felé forduljanak. Vitatha­tó, hogy a kultúrház felada­ta-e mondjuk egy kazánfűtői vagy targoncavezetői tanfo­lyam indítása, de mindeneset­re pénzt hoz a házhoz. Azt tartom egészséges aránynak, ha egy kulturális intézmény bevételének egyharmada saját forrásból, kétharmada állami támogatásból származik. Ez ugyan feszített, de még elér­hető arány. Mostanra viszont mindez felborult, sok helyen éppen az ellenkezőjére fordult, annak dacára, hogy a közpon­ti támogatás nominálértékben folyamatosan nő — reálérték­ben természetesen egyre csök­ken ... • Milyen számszerű adatok- kai alátámasztható veszteséget okoznak az elapadó pénzfor­rások? — A megye városi könyv­tárai tavaly 19 százalékkal ke­vesebb könyvet vásároltak, és 3.3 százalékkal kevesebb pénzt költöttek erre a célra, mint 1986-ban. Ugyanebben az idő­szakban a nagyközségi könyv­tárakban .26,5 százalékai, a községiekben 1,5 százalékkal csökkent a beszerzett kötetek száma — az utóbbi azért ilyen kicsi, mert a kistelepüléseken mindig olyan keveset tudtak vásárolni, hogy ez már alig­ha apadhat tovább. A folya­mat szakmai tragédiához ve­zet, mert ha egy könyvtár az évi könyvtermés lényegi ré- szét nem képes megvenni, las­Budakeszi, Mezei Mária utca Emléktábla a művésznőnek Farkas Gyula tanácselnök leplezte le az emléktáblát. (Csécsei Zoltán felvétele) Tegnap óta Mezei Mária nevét viseli Budakeszin az egykori Úttörő utca. A mű­vésznő több mint harminc éven át. 1950-től 1983-ban be­következett haláláig élt a nagyközségben, és végrendele­tében a településre hagyta Pe­tőfi utca 18. szám alatti lakó­házát. A nagy színésznő emlékeze­tét nemcsak az utca, hanem ugyancsak tegnap óta a fenti épületen elhelyezett tábla is őrzi. A péntek délutáni ünnep­ségen Molnár Gál Péter író Mezei Mária alakját felidéző szavai után Farkas Gyula ta­nácselnök leplezte le a nagy­községi tanács által állíttatott emléktáblát. Ezután sorra el­helyezték a koszorúikat a he­lyi tanács, illetve népfrontbi­zottság, a művelődési köz­pont, a szépítő egyesület és a református lelkészi hivatal, valamint a Makkosmáriai Te­lepülésfejlesztő és Környezet- védő Egyesület és a Vígszín­ház képviselői. Az ünnepség résztvevői nem maradtak ki abból az élményből sem, ame­lyet Mezei Mária játéka jelen­tett: a művelődési központban levetítették a színésznő és Csortos Gyula főszereplésével készült Vissza az úton című filmet. M. L. san használhatatlanná válik. Később nem pótolhatja a ko­rábban megjelent kiadványo­kat, s így lyukak támadnak a gyűjteményben. A jelenség mostanra már aggasztó lett. • Zárjuk be akkor a nyere­séget nem hozó, gazdaságtalan­nak minősíthető közművelődé­si intézményeket? — Ez az ötlet országosan is felvetődött, de mi végigláto­gattuk a megye kisebb tele­püléseinek művelődési ottho­nait, és azt tapasztaltuk, hogy a községbeliek ragaszkodnak hozzájuk, keresik a lehetőséget jobb kihasználásukra. Ez a helyi közösségi szerveződéssel, a társadalmi élet megpezsdü- lésével függ össze, hiszen a ku'Itúrházaik a politizálás köz­pontjai. • Létezik ezek szerint a jö­vőre nézve valamiféle biztató kilátás? — Semmi jót nem tudok mondani, de egyet hangsúlyoz­nék: a megyei hálózat a mind romló feltételek mellett is na­gyon komoly szakmai ered­ményeket tudott felmutatni. Az egyetlen járható útnak én az intenzív fejlesztést, a szak­mai színvonal emelését tar­tom: a közönség valós igé­nyeinek megfelelően dolgozni — de minőségileg. A szakma is meg kellene hogy találja az önbecsülését, mert volna, amire büszke legyen. A poli­tikának pedig — helyi, me­gyei és országos szinten egy­aránt — azt kellene eldönte­nie, fontos-e számára a köz- művelődés. És ha igen, vál­toztatni kellene a mostani tá­mogatási rendszeren, mert így rövid távú érdekekért a holna­pot adják el. Mörk Leonóra Új alapítvány Művészek a művészekért Az Otthontól a hazáig című rendezvénysorozathoz csatla­kozva az Alméssy téri Szabad­idő Központ alapítványt léte­sít a hazánkban letelepedni szándékozó fiatal erdélyi mű­vészek és amatőr művészeti tevékenységet folytató csopor­tok, alkotó közösségek számá­ra. Az ösztöndíjformában ter­vezett rendszeres támogatás odaítéléséről kuratórium dönt majd. Az alapítványból min­denekelőtt az erdélyi népi kul­túra örökségének átmentéit, a hagyományőrző, -ápoló tevé­kenységek művelőit támogat­ják. Az alaptőke megteremtése érdekében tegnap háromnapos program kezdődött Budapes­ten, az Almássy téri Szabad­idő Központban. A rendezvé­nyeken szereplő együttesek és művészek fellépti díjukat az alapítvány céljára ajánlották fel. A péntek esti népzenei es­ten a Téka, a Kalamajka és a Vujicsics együttesek, valamint ökrös Csaba szerepeltek. Ven­dégként fellépett a Dresch kvartett is. Ma este 19 órakor folklór­együttesek lépnek pódiumra. A műsort a Monszun, a Ma­kóm és az Iván Folk Rítus együttesek szolgáltatják. A rendezvénysorozat utolsó napján, szeptember 25-én dél­előtt a Kölyökvár várja gyer­mekvendégeit, majd este 19 órakor kezdődik a színészest. Ezen fellépnek Jancsó Adrienn előadóművész, Cserhalmi György, Bánffy György és Bubik István színművészek, valamint a Színészzenekar, a Ki mit tud?-ból ismert Szwet- ter együttes és még sokan má­sok. \ M Rádiófigyelő' MAGÁNÉLET — BELÉPNI TILOS? Valós veszély, éppen ezért nem szabad elbagatelli­zálni, hogy az egyre terjedő számítógépes nyilvántartások, megfelelő machinációk után életünk legrejtettebb titkait is feltárhatják az arra illetékte­lenek előtt. Ez az oka, hogy a fejlett országokban jó né- hányan mindenféle adatszol­gáltatást megtagadnak maguk­ról. Az efféle gondolkodásban van logika. Gondoljunk csak bele, mindenféle számítógép nélkül is hányán kaptak jo­got vagy csupán lehetőséget arra, hogy a tulajdonképpen rájuk nem tartozó dokumentu­mokba betekintsenek. Bármely tanácsi tisztségviselő megtud­hatja, mikor születtünk, a közterület őre, hogy hány gyermekünk van, bárki, akit érdekel, hogy hol lakunk, munkahelyi főnökünk, hogy korábban miként minősítették felkészültségünket, az iskolai menzavezető, hogy mennyit keresünk, az igazoltató rend­őr, hogy elváltunk. Biztos, hogy rájuk tartozik? S ha már volt rá példa, hogy vásott kölykök amerika1 katonai titkokat tudtak meg komputerek segítségével, ugyan ki védhetné meg az apró-cseprő, de nekünk mégis­csak fontos emberi titkainkat? Hiba lenne ezért a tudóso­kat felelőssé tenni, hiszen ép­pen ők figyelmeztetnek a ve­szélyre, másrészt megelőzendő a bajt, máris munkálkodnak olyan mélységesen emberi tu­lajdonsággal felruházott szá­mítógépek fejlesztésén, ame­lyek a hatalmas tudás ösz- szegyűjtése mellett képesek — felejteni is. Ügy gondolom, ha ezt a bi­zonyos intim szférát, a ma­gánéletet a jövőben mégsem sikerül megvédeni, azért nem a tudományt, a számítógépeket kell hibáztatni. Huszadik szá­zadi történelmünk is példa rá, hogy az intim szférát, az em­ber jogait megsérteni, a fé­lelem légkörét megteremteni, embereket besúgókkal figyel­tetni — számítógépek nélkül Is lehet. A GYERMEKEK JOGAI­RÓL. Egy másik műsor, amely szintén az emberek, még pontosabban a gyerme­kek jogairól szólt. Apropója, hogy jövőre az ENSZ aján­lása alapján jó néhány or­szágban törvénybe foglalják a gyermekek jogait. Nem tu­dom, akár nálunk, akár más­hol nyújthat-e garanciát tör­vény arra, hogy minden gyer­mek emberhez méltó életet élhessen. Hogy születésétől olyan környezet fogadja, ahol tisztességesen ellátják, tanít­ják, ahol szeretet veszi körül, ahol a gyermekben is tiszteli K az embert. Ha garanciát a törvény nem is ad, de talán valamelyest ez is segíthet. Mégis azt hiszem, gyermek­nek lenni, ott és akkor jó, ahol felnőttként is érdemes élni. TUDOMÁNY ÉS GYAKOR­LAT. A negyvenéves Repülő­orvosi Intézetről állított ösz- sze érdekes műsort Eke Ká­roly. Kezdetben ez a honvéd­ségi intézmény a néphadsereg harci repülőseinek fizikai erőnlétével foglalkozott, de a korszellemnek megfelelően ma már részt vesz a legveszélye­sebb civil szakmák egészség- ügyi szűrésében is. S mert napjainkban Magyarországon — legalábbis ami az egészsé­günket illeti — az egyik leg­veszélyesebb foglalkozás az újságíróké, vendégeskedtek náluk a rádióriporterek és alapos orvosi vizsgálaton estek át a közelmúltban a Pest Me­gyei Hírlap munkatársai is. Jelentem, állóképességünk, reakcióidőink megfelelőek. Harci repülőnek talán nem, de újságírónak alkalmasnak találtattunk. Legalábbis, ami a fizikumunkat illeti. Csulák András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents