Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-24 / 229. szám

PFVT , ««in 1988. SZEPTEMBER 24.? SZOMBAT 3 A Pest Megyei Tanács ülése Hosszú évtizedek óta feszültségek és hátrányok hordozója a megyében mind az oktatás, mind a közművelő­dés. Ez a megállapítás egyaránt ér­vényes az említett területek tárgyi feltételeire, s az ennél is fontosabb­ra, a személyi ellátottságra. Amikor tehát a megyei tanács napirendre Oktatás, közművelődés tűzte a művelődési ágazat szakem­ber-ellátottságának a helyzetét, a fej­lesztés rövid- és hosszú távú felada­tait, kényszerűen azt kellett megál­lapítania, hogy a jelentős erőfeszíté­sek ellenére sem sikerült a legtöbb jellemző vonásban legalább az orszá­gos átlaghoz való felzárkózás. Ez a legfontosabb beruházás A hét híre CSÚZOSAH <5 Budapest adott otthont a baráti társaságok képviselői találkozójának. @ Debrecenben tanácsko­zás zajlott le Számítógép a nyelvoktatásban címmel. ® Osztrák fotóművészek munkáiból nyílt kiállítás Székesfehérvárott. O Nemzetközi kriminológiai kon­ferencia színhelye volt Siófok. $ Megkezdték a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen az adótanács- adók képzését. Q A hét híre az is, hogy Egerben tar­totta meg vándorgyűlését a Magyar Reumatológusok Egyesülete. Jegyzőkönyv A megyeháza díszter­mében pénteken délelőtt tartott tanácskozáson Ba­logh László elnökölt. A testület munkájában töb­bek között részt vett dr. Stark Antal művelődési minisztériumi államtit­kár és dr. Herczenik Gyula, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője. Balogh László bejelen­tette, hogy Pallagi Fe­renc, Csobánka, Pilis­szántó és Pilisszentke- reszt megyei tanácstag­ja, elköltözés miatt tiszt­ségéről lemondott. A be­jelentést a tanács tudo­másul vette. A napirend jóváhagyá­sa után dr. Novák Ist­ván osztályvezető ter­jesztette be azt a beszá­molót, amely a művelő­dés szakember-ellátott­ságának helyzetéről, fej­lesztésének rövid- és hosszú távú feladatairól adott átfogó képet. Szót kértek: Farsang István (Nagykáta), Maczkó Jó­zsef (Ráckeve), Csáki Il­lés (Dunaharaszti), Tóth Lászlóné (Ecser, Maglód), dr. Tóth Albert, a Zsám- béki Tanítóképző Főis­kola főigazgatója, dr. Herczenik Gyula, Nádas- né Pribék Rozália, a Pe­dagógusok Szakszerveze­te megyei titkára, Malik Jánosné (Pilis) és dr. Stark Antal. Az elhang­zottakra dr. Novák Ist­ván válaszolt, majd a megyei tanács elnöke foglalta össze a téma kap­csán azokat a főbb irá­nyokat és jellemzőket, amelyek meghatározzák a mai helyzetet és a hol­napi teendőket. Ezt kö­vetően a megyei tanács a beszámolót egy tartóz­kodással elfogadta. Napirend szerint a to­vábbiakban az ülés rész­vevői tudomásul vették azt a beszámolót, amely a megyei tanács tervgaz­dasági bizottsága több mint egy évtizedes tevé­kenységéről adott érté­kelő elemzést. A hivata­losan távol levő Vágvöl­gyi József, a megyei ta­nács általános elnökhe­lyettese, a bizottság ve­zetője helyett a bizottság egyik tagja, Bujtás Ká­roly (Sződ, Sződliget) volt a napirend előadó­ja. Az egyéb ügyek tár­gyalását követően inter­pelláció beterjesztésére került sor. Farsang Ist­ván (Nagykáta), a sür­gősségi betegellátásnak a jászberényi kórházban történő megoldását vé­ve célszerűnek, a szak- igazgatás és a tanács­ülés véleményét kérte. Az illetékes szakigazga­tási szerv vezetőjének válasza szerint a kérdés tisztázására december 31-ig lakossági fórumot hívnak össze, ott megvi­tatják a jelenlegi beuta- lási rendszer előnyeit és hátrányait, majd az el­hangzottak alapján vizs­gálják meg az esetleges átszervezés anyagi-tech­nikai feltételeit. Komáromi Gyula (Ácsa), a település és társközsé­gei tej ellátásának akado­zását kifogásolta. Hely­színi vizsgálat dönt az ügyben. Varró Tibor né (Inárcs, Üjhartyán), a kakucsi posta hosszú ide­je ' elhúzódó felújítása miatt interpellált. Itt is helyszíni vizsgálat után adható válasz. Az interpellációk ren­dezésének ilyen módját mind az érintett tanács­tagok, mind a megyei ta­nács ülése egyhangúlag elfogadta. Egyetlen olyan területe sin­csen a művelődésnek, ahol ne lehetne kimutatni az erő­teljesen kedvezőtlen állapoto­kat. A gondok — amint erre a véleményt nyilvánító tanács­tagok rámutattak — már az óvodai nevelésnél felbukkan­nak. A megyének további 300 álláshelyre lenne szüksége, hogy legalább az országos el­látottsági mutatót elérhesse. A jelenlegi létszámon belül is feszítőek az ellentmondások, hiszen 358-an dolgoznak ké­pesítés nélkül, s a betöltetlen álláshelyek száma nyolcvanöt. Az általános iskolákban sem sikerült javítani a személyi feltételeken, hiszen országosan nálunk a legmagasabb az egy tanulócsoportra jutó diákok száma, s ugyanakkor a legala­csonyabb a pedagógusoké. Szóba kerültek természete­sen azok az erőfeszítések, ame­lyek a kedvezőtlen helyzet enyhítését, illetve a további romlás megakadályozását szol­gálták. Közülük is kiemelke­dik a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola önállóvá válása, az általános iskolai tanárképzés megkezdése Gödöllőn. Megyei forrásokból igyekeztek ellen­súlyozni olyan bérkülönbsé­geket, amelyek nehezen indo­kolhatóan állnak fent a fő­város és a megye között. Az ilyen és a hasonló lépések azonban nem többre, csupán arra voltak elégségesek, hogy nem romlott tovább a hely­zet. Jólenne persze fellelni azt a titokzatos okot, amelynek oko­zataival küszködünk, a megyei testület azonban nem esett abba hibába, hogy egyetlen okban, tényezőben keresse a magyarázatot. Okok szövevé­nyéről kell beszélni, ha ma­gyarázatot keresünk a miér­tekre, hangsúlyozták többen is a véleményt nyilvánítók kö­zül. Az okok szövevényéből néhány szálacska: kezdetek­től fogva nem alakult ki a me­gyében a gyermeklétszámmal arányos nevelői tábor; szegé­nyesek voltak és ma sem elég­ségesek a pedagógusképzési lehetőségek; a középiskolai ta­nárképzésben nem tükröződ­nek a fokozódó igények. So­rolni lehetne persze az okok további elemeit is, de súlyuk ennyiből is kitűnik, azaz nem elsietett a következtetés, hogy mindezeken a gondokon a megye a maga erejéből nem tud úrrá lenni. Ennek kimondása nem azért fontos, mert a megyének az országos átlagtól való elmara­dása a művelődés személyi feltételeit illetően önmagában is igazságtalan, hanem mert a hátrányos helyzetből követ­kezően gyermekek serege ke­rül hátrányba, olyan terheket kénytelen cipelni, amelyek pusztán ahhoz a tényhez kap­csolódnak, hogy szüleikkel Pest megyében élnek. Ez pe­dig a társadalmi igazságosság mérlegén aligha lehet (nem szabadna, hogy legyen) olyan súly, amely gyakran az if­júkor után is érezteti hatását és az egész életpálya beíolyá- solójának bizonyul. A műve­lődési ágazat személyi felté­teleinek alakításában egy sor résztényező esetében a me­gye egész egyszerűen verseny- képtelen. Ilyen résztényező például a fővárosban és az at­tól néhány kilométer távol­ságban kínált bér nagy kü­lönbsége, a lakhatási lehető­ségek szűkössége, azaz semmi meghökkentő nincsen abban, ha a meghirdetett állások te­temes részére egyetlen pályá­zat sem érkezik be, s csupán az állásoknak az egyharmadát sikerül betölteni. Torzítana persze a helyze­ten, a reális képen, ha fátyol fedné azokat a hatásokat, amelyek keltője a helyi gya­korlat. A téma tárgyalásakor többen is érintették például a célszerűbb bérgazdálkodás szükségességét, a bérmaradvá­nyok többletmunkát elismerő felhasználását, a helyi taná­csok által kínált ösztöndíjak hiányát, a pedagógusoknak adott kedvezményes építési telkeket. Annak ellenére, hogy a na­pirend tárgyalásakor egymás­sal vitatkozó nézetek is el­hangzottak, a testület egysé­ges volt annak megítélésében, hogy a mai helyzet egyszerre sürget rövid időn belül meg­oldandó teendőket és hosszú távú feladatokat. Ezek egyike sem csekély súlyú ...! Csupán érzékeltetésül kiragadva va­lamit, például a pedagógusok tábora számszerű növelésének szükségességét. A jelenlegi hiányokat, a természetes vál­tozásokat, a cserélődést, a közoktatás mennyiségi és mi­nőségi fejlesztésének követel­ményeit figyelembe véve, a megyében 1990 végéig 3500 új szakembert kell munkába ál­lítani, az azt követő évtized­ben pedig további 4500-at. Ma meg nem válaszolható kérdés persze, sikerül-e ennek a feltételeit megteremteni, amint a többi feladatnál is sok a bizonytalansági ténye­ző. Amikor tehát a megyei ta­nács a művelődési ágazat sze­mélyi feltételei fejlesztésének teendőire hozott határozatot, olyan széles kört ölelt fel, amely magába foglalja a gim­náziumokban továbbtanulók számának növelését éppúgy, mint Zsámbékon az óvónő- és a tanítóképzésben végrehaj­tandó létszámgyarapítást, a gödöllői tanárképzés bővíté­sét, az ésszerű bérgazdálkodás mainál következetesebb szá­monkérését. FajUlM kifejlődése kezdeti szakaszától küszködik a kín­zó fájdalommal, melyet az ízületeket támadó gyulladá­sos betegség okoz. Régészeti leletek sokasága szolgáltat közvetett és követlen, bizonyí­tékokat arra, eleink rengeteg nyavalyája között ott volt a reuma is. Amint az egyipto­mi királysírok igazolják, gyö- törtjei között ott lelhetők az uralkodók éppúgy, mint az előkelők és a köznemesek. Nincsen ez másként akkor sem, ha a hazánk határain belül feltárt sírok leletanyagát vesszük szemügyre, legyen szó honfoglalás koriak, avagy a tizenhatodik században él­tek, az ezernyolcszázas évek­ben elhunytak maradványai­ról. Lerázhatatlanul hűséges tehát hozzánk ez a baj, hol­ott bizonyos, boldogan szaba­dulnánk tőle. A csontváz, az izomrendsze- és a kötőszövet betegségei nem játszanak lényeges szerepet a halálokokban — a megyében az elhunytak száma esztendők óta húsz, huszonöt között van —, ám annál gyötrőbb együtt élni a fájdalommal. Sokan kényszerülnek erre a nem kí­vánt frigyre, s bajukra leg­többször csak némi enyhülést remélhetnek, teljes gyógyu­lásban aligha bizakodhatnak. Százféle módszert, ezerféle eszközt kutatott fel, vélt meg­oldásnak az ember. Tűszúrá­sok és növényi főzetek csont­kovácsok és sóoldatok, majd a modern orvostudomány esz­közei, módszTei, anyagai kí­náltak reményt, enyhülést, át­meneti szabadulást, s vagy igazolódtak a remények, vagy nem. Az Engländer és Társa Könyvnyomtató Műhelyéből kikerült, Erdős József szer­kesztette Magyar Fürdő-kala­uz hatodik, 1911-ben megje­lent kiadása például ezt tu­datja: „Gizellatelep fürdő. Klimatikus gyógyhely és víz­gyógyintézet. Csendes nyara­lóhely. Különösen a légutak hurutos megbetegedéseinél, idegbetegségeknél, általános táplálkozási zavaroknál, vér- edény-rendszer és emésztő szervek bántalmainál, női ba­joknál és csúzból lábadozók­nál jó hatással van. Vasúti állomása: Nagymaros-Viseg­rád.” Ébreszt ugyan némi gya­nakvást az emberben az, ami ennyi mindenre jó, de hiszen első és legfontosabb teendő az ilyen és hasonló lehetőségnél, hogy hinni kell benne... A hazai népi gyógyászat a széna­töredékkel készített meleg für­dőt tartotta jó gyógymódnak, más népek viszont a külön­böző kenőcsöket részesítették előnyben. A baj ott van, hogy a részben allergiás alapon, részben hormonális zavarok következtében kialakulható reuma nem egy betegség. Kü­lönféle megbetegedések — ma már több száz ilyen ismere­tes — összefoglaló elnevezése ez a fogalom, azaz nincsen olyan csodaszer, amely „a” reuma ellenszere, ellenfele le­hetne. Az országban kétezer-két­száz kórházi ágyon fogadnak reumás betegeket, ebből het­ven található a megyében. Nem mondhatjuk tehát el, hogy különösebben elkényez­tetnének bennünket a lehető­ségek, bár igaz, a reumások kúrálása elsősorban szakintéz­ményekhez és gyógyvízforrá­sokhoz kötődik. A febris rheumatica például, a magas lázzal járó heveny sokízületi gyulladás — amit a köznyelv reumás láznak nevez — szin­te szervezetünk minden porci- káját célba veszi, a szíviz­mot, a szívbillentyűket is, mégis csupán egyike az elle­nünk támadó, ilyen természe­tű bajoknak. Ott van közöt­tük a „derék” derékzsába is, igen, az a bizonyos boszor­kánylövés, a Hexenschuss, az­az bőséges a választék a kö­tőszövet kóros elváltozásával járó, az ízületeket támadó gyulladásos betegségek regi­mentjéből. A tapasztalatok szerint bizony reánk telepszik ez a kínos gazdagság .,. Igazolja eZt nemcsak az, hogy a megyében az ún. ak­tív (általános) kórházi ágyak közül a reumás betegeké mu­tatja a legmagasabb (92 szá­zalékos) kihasználtságot, ha­nem az is, hogy folyamato­san emelkedik az e betegsé­gekben szenvedőknek a szá­ma. Aminek egyik következ­ménye az ilyen bajokkal táp­pénzen töltött napok sokaso­dása 1980 és 1987 között. S akik csúzosan, sok jajjal kín­lódnak, aligha gondolják, a leggyakoribb nyavalya töri őket. A keresőképtelenséget okozó betegségeknél ugyanis, ami az iparban és az építő­iparban dolgozókat illeti, csú­záink és más rokon bajaink — a csontváz, az izomrend­szer és a kötőszövet betegsé­gei — a listavezetők. Mészáros Ottó Tervgazdasági bizottság Átalakuló feladatrendszerek Tíz évnél is távolabbra tekintett vissza az a beszámoló, amelyet a megyei tanács tervgazdasági bizottsága adott tevékenysé­géről. Legutoljára ugyanis 1977-ben került erre sor. A két dátum között tagadhatat­lanul alapvető változások mentek végbe mind a tanácsi gazdálkodásban, mind a közigazgatás szervezetében, azaz a mér­legelésnek az volt az alapkérdése, vajon követte-e ezeket az átalakulásokat tevé­kenysége formáival, tartalmával, módszer­tanával a bizottság. A kérdésre a tanács, a téma tárgyalását összegezve, egyértelmű igennel felelt, ezzel egyben az elismerést is megadva bizottságá­nak az egy évtizedet átfogó tevékenységéért. A munka nem kicsiny kört fog át. A főbb feladatok közé olyanok tartoznak, mint a közreműködés a terület- és településfejlesz­tési koncepciók, az átfogó tervek kidolgozá­sában és véleményezésében, az állásfoglalás a főbb gazdaságpolitikai kérdéseket tárgyaló testületi előterjesztésekről, s nem utolsósor­ban a tanács, a végrehajtó bizottság gazdál­kodással összefüggő határozatai megvalósítá­sának a segítése és ellenőrzése. Előbbiek következtében a bizottság olyan kérdésekkel foglalkozott, mint például a ta­nácsi gazdálkodás ötéves tervei, a megye hosszú távú közlekedésfejlesztési koncepció­ja, a Szentendrei-sziget általános rendezési terve, a megye hosszú távú vízgazdálkodási koncepciója, a budapesti agglomeráció regio­nális rendezési terve, a hetedik ötéves terv­időszakra szóló szociálpolitikai program, a megye szilárdhulladék-elhelyezési koncepció­ja. A szinte találomra kiválasztott témák is érzékeltetik, a bizottságnak módja nyílott szinte minden lényeges gazdálkodási kérdés­ben véleményt nyilvánítani, javaslatokat ten­ni, kifogásolni, .azaz érvényesíteni a testületi demokrácia szűrő, formáló, befolyásoló sze­repét. Lényegesnek tartotta a megyei tanács azt a tapasztalatot, amely szerint a bizottság vé­leményét az esetek döntő részében az előter­jesztők, a tervek, a koncepciók készítői fi­gyelembe vették. Ugyanakkor jogos az az igény, hogy a testületek kiszolgáló apparátusa némely esetben tapasztalható lassúsága meg­szűnjön, mert a késve kézhez kapott anya­gok véleményezése csakis kapkodó, felületes lehet, nem nyílik lehetőség tapasztalatszerzés­re, a leírtak és a valóság összevetésére. A késedelem ilyen esetekben azzal is jár, hogy a bizottság véleménye, kritikája már nem kaphat helyet az írásos anyagban, hanem csupán a szóbeli kiegészítésben, holott itt is érvényes az az igazság, hogy a szó elszáll, az írás megmarad ... Értékesnek tartotta a megyei tanács a bi­zottságnak azt a törekvését, hogy az egyes átfogó tervek, koncepciók tárgyalásakor vilá­gosan megfogalmazta a fontossági sorrende­ket a teendőkben, s ugyanakkor feltárta azo­kat a feszültségi pontokat is, amelyek a vég­rehajtás folyamán akadályok lehetnek. Erre a módszerre a jövőben még inkább szükség lesz, mint eddig, hiszen a gazdálkodás kö­rülményei nehezedtek, mind a megyére, mind a településekre nagy' nyomást fejt ki a la­kosság az életkörülmények javítása érdeké­ben. Maga a bizottság is, a megyei tanács is örömmel észlelte, hogy a legutóbbi időkben már fel-felbukkannak valódi választási lehe­tőségeket kínáló terv- és koncepcióváltozatok. Ilyen esetekben ugyanis a testületi felelősség kitapinthátóvá válik, azaz a jövőben erősíteni kell a munkának ezt az új vonását. Elhangzott és igaz: minden terv, koncepció csak annyit ér, amennyit megvalósítanak ab­ból. Éppen ezért a tervgazdasági bizottság te­vékenységében fokozódó szerephez jutott és jut az elhatározottak megvalósításának a se­gítése. illetve az ellenőrzése. Nem okvetlenül népszerű feladat ez — főként annak az utóbb említett része, az ellenőrzés —, de elengedhe­tetlen. Gyakran ugyanis a végrehajtás folya­mán olyan torzulások keletkeznek, amelyek megmásítják az eredetileg elhatározott célo­kat. A bizottság munkájában éppen ezért mind a beszámoltatás, mind a helyszíni ta­pasztalatszerzés lehetőségeivel él. Szakterü­letek, települések vezetői kaptak meghívást a bizottság üléseire, ismerjék meg kölcsönö­sen egymás véleményét, s különösen akkor volt hasznos módszer ez — kiegészülve a helyszíni tapasztalatokkal, valamint a bizott­sági tagok mindennapi ismereteivel —, ami­kor a lakosság ellátásában lényeges szerepet játszó tényezők kerültek terítékre. Sok más mellett például ilyen volt a vezetékes gáz­szolgáltatás helyzetének, fejlesztése lehetősé­geinek az áttekintése, a Szentendrei-sziget jö­vőjének az elemzése, az építőanyag-ellátás mérlegelése, a hírközlés állapotának megíté­lése. Értékelte a testületi ülés a tervgazdasági bizottságnak azt a szerepkörét is, amely a koordinációra és a nem tanácsi szervezetekkel való együttműködésre terjed ki. Itt is jelen­tős a fejlődés a korábbiakhoz képest. Tovább kell erősíteni ezt a tevékenységet, hiszen egy­re több az olyan feladat — elég itt utalni a főváros és a Pest megye kapcsolatrendszerére —, amely átlépi a közigazgatási határokat. Hasonló a helyzet a megyei tanács más bi­zottságaival kialakult együttműködésnél is, mivel egyre több az olyan teendő, amely nem parcellázható fel kizárólag egy-egy szak­területre. A megyei tanács egyetértett azzal, hogy a tervgazdasági bizottság növelje a lakosság alapellátásával összefüggő témák napirendre tűzését, s azzal is, hogy bizonyos kérdésekben ne csupán véleményezők, hanem döntést ho­zók is lehessenek. A testület elismerését fe­jezte ki a munkáért, s határozatban rögzítette a további feladatok fő jellemzőit. M. O.

Next

/
Thumbnails
Contents