Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-22 / 227. szám

■ Abonyi krónikái A kerékpár kívül marad J A minap az abonyi piacot járva sok elmarasztaló ^ megjegyzés hangzott el az ottani állapotokról, más he- £ lyen a gázbekötésekkel kapcsolatban tettek fel érdeklő­dő kérdéseket. A bevásárlóhelyen egyfelől elégedetten konstatálták, hogy a régen óhajtott, úgynevezett forgó berendezést — amely hónapokig a kerékpároknak a térre történő bevitelét akadá­lyozta meg — eltávolították. Ám a remélt rend nem állt helyre. A standok, az elárusí­tósorok között ugyanis újra felbukkantak a biciklis vá­sárlók és nézelődőik, lökdösőd­ve, néha-néha ruhákat tépdes- ve. Ezt nem mindenki hagyta szó nélkül. A kerékpárjukat toló emberek leginkább arra hivatkoztak, nincs hová elhe­lyezni a járművüket. Mivel a viták során több szempontból is szóba jött a tanács illeté­kessége, az elnöktől, Tarkó Sándortól az iránt érdeklőd­tünk, milyen megoldást lát a békétlenség elkerülésére. — Annak idején a mostani­hoz hasonló incidensek elke­rülése érdekében szereltük fel a most eltávolított forgó be­rendezést. Ezzel akartuk ele­jét venni, hogy az amúgy sem tágas piactéren néhányan ke­rékpárral sétálgassanak — mondta. — Mind a korábbi, mind a jelenlegi kedvezőtlen körülményeket ismerjük, vala­mint a minket ért kritikáról is tudunk. Ha az időjárás en­gedi, még ebben a hónapban kisebb mértékű karbantartást, felújítást végzünk ott. A bé­két azonban mégis az hozhat­ja meg, hogyha mindenki fe­gyelmezetten betartja a ta­nácsrendeletet, miszerint piaci napokon a térre kerékpárt bevinni nem lehet. Ezért min­denki a kijelölt helyen hagyja biciklijét. A település terüle­tén több, jól működő megőrző­hely van, ezek közé tartozik például az, amelyik a tanács­háza mellett található, ahol két forintért akár egész nap felügyelnek a járműre. Cé­lunk, hogy a piactér kttrnyé-' kén elegendő, biztonságot nyújtó megőrző legyen. Az élelmiszer ABC-kisáruház előttit rövidesen megszüntet­jük, viszont a Kinizsi étterem előttit bővítjük. Ez lesz a leg­ideálisabb hely, hiszen ide ke­rékpárút is vezet, aki itt adja át járművét megőrzésre, an­nak nem kell a 4-es úton át­tolni. így könnyen megköze­lítheti a piacot, az áruházat, a gyógyszertárt, az órást, a postát és az egyéb üzleteket intézményeket. A piactér be­járatánál található megőrző­helyeken rövid időn belül újabb kerékpártartókat helye­zünk el. — Közeledik a tél, több száz abonyit érdekel, mikor kezdik az erre az esztendőre tervezett gázbekötéseket. — Az idén megépült veze­tékben szeptember 16-tól gáz van, reméljük, a bekapcsolá­sokat napokon belül elkezdik. Az építéssel összefüggő utóla­gos járulékos munkálatokat az érintett utak, utcák lakóinak kell elvégezni. Amíg a helyre- állítás nem történik meg, mű­szaki átadásra nem kerülhet sor. — Egy korábbi vb-határo- zat értelmében az év végére kell a községben a korábbi árokrendszert visszaállítani. Milyenek a végrehajtásról szerzett tapasztalatok? — Helyenként hiánytalanul eleget tettek a felszólításnak, máshol nem. Éppen ezért mű­szaki csoportunk többek ellen szabálysértési eljárást kezde­ményezett. A közeli napokban munkatársaink újra felmérést végeznek a községben, és aki változatlanul nem tett eleget ennek a kötelezettségnek, az újabb felszólítást kap. Ez azonban már határozat for­mában történik, s akik ezután sem végzik el a munkát, nem kerülhetik el a büntetést. — De mit csináljanak azok­ban az utcákban, ahol nincs mód árkot ásni? — Az ilyen főleg zsák- vagy nagyon keskeny utcákban a már korábban kialakult csa- padékelíolyókat kell meghagy­ni yagy szabaddá tenni. Ahol pedig szilárd útburkolat ké­szül, ott az útburkolaton kis teknőket és elvezetőket ké­szítsenek. Az úton nem állhat víz. Gy. F. Csak a pióca bírja ki A Gerje-patak irodalma ör­vendetesen gyarapodik, a víz­folyás és vidéke szerepelt már országos napilapokban, tudományos közleményekben, s most Kitaibel Pál flóraex­pedíciói kapcsán leltünk fon­tos adatokra. A rádió is fog­lalkozott vele. A Gerje és Ceg­léd szinte összeforrott, az itt­lakó emberek, lelkes és fárad­hatatlan tanácstagok szeretik a Gerjét. Mindenki? Nem hi­szem, mert némi különbség van az Örkény úti és a Török Ignác úti híd alatt csörgedező víz minőségében. Ez a mai helyzetben is tűrhetetlen. Üjabb évtizedekig lehet-e a szennyezést okozó vállalatokat óvni pajtási pacsikkal, miköz­ben bűzpatakká vált a Ger­je... ? Az aggódó szakember­nek nem marad más, mint a kesergés, és ennyi év után a tiltakozás. Amit a Gerjébe eresztgetnek, partjára dobál­nak, amit vele művelnek, bű­nös gyakorlat. Aki nem hisz szavaimnak, forduljon adato­kért a szolnoki vízlaborató­riumhoz: elképesztő szennye­zések fordulnak elő. Ilyen ele­mes szennyezékek csak szán­dékos rombolással kerülhet­nek a vízbe. Pedig van hely, ahol öntöznek vizével, üde ré­tet táplálva, de Törteién ilyes­mi aligha lehetséges. Vissza­térve a rádiós műsorra, abban bíráló szavak nem hangzottak el, a virágnyelvű kritika nem is tette meg a hatását. Senki sem csipkedi magát. Holott a Kis-Gerje vize mintául szol­gálna. Vannak olyan ismerő­seim, akik 20—25 évvel ez­előtt a konzervgyári befolyó- nál kosarat húztak gyerek­ként a partról, s akadt a ko­sárban szép számmal hal, csu­ka is, póc is. Ezt már csak a pióca bírja, azt viszont nem tekintjük halnak ... Értem én, nincs pénz a víztisztításra, de nem mindig voltunk ennyire pénzszűkében. S azzal nincs kevesebb szenny a patak med­rében, ha jól célzottan veszik a vízmintát, ha veszik egyál­talán. Kaptam jelzéseket már színes vizekről: hol piros, hol kékes, most inkább fekete — de nem a talajszemcséktől. Surányi Dezső A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 227. SZÁM 1988. SZEPTEMBER 22., CSÜTÖRTÖK Tagozatos osztályokban Alap a későbbi műveltséghez Ahány nem szakmabelit kérdeztem arról, hogy mit értenek a tehetséggondozás fogalma alatt, annyiféle vá­laszt kaptam. Legtöbben valamilyen alkotóházi, jobb esetben szakköri tevékenységre gondoltak. Mások a te­hetségkutatással, a versenyekkel, vetélkedőkkel, a Ki mit tud?-dal, tesztelő vizsgálatokkal tévesztették össze a fogalmat. Magára a tehetséggondo­zásra sem sokan tudtak pél­dát mondani, pedig többük gyermeke ilyen jellegű okta­tásban részesül Cegléden va­lamilyen tagozatos osztályban. Csak vázlatosan sorolva, a vá­ros általános iskolái közül a Földváryban angol, a Tán­csicsban zenei, a Mészárosban testnevelési, a Várkonyiban matematika tagozatos okta­tás is van. Szellemi erőpróba Közelebbi információt két iskolában gyűjtöttünk, első­ként a Földváryban, ahol Öcsai István igazgató a tago­zatos osztályok munkájának lényegéről és fejlődéséről be­szélt. — Iskolánk az általános mű­veltségi szint emelését kíván­ja elősegíteni a tagozatos osz­tályok létrehozásával. S mert hazánkban nagyon kevesen tanulnak idegen nyelveket, ezért is választottuk annak idején az oroszt, majd az an­golt, s kísérleti jeleggel a né­metet. Az orosz nyelvi tago­zatos osztályokból kikerült tanulóinktól, vagy róluk szóló visszajelzések már érkeztek, hogy kik, hol kamatoztatták az itt tanultakat, középisko­lában, vagy az élet más terü­letein. Orosz nyelvű tanul­mányi versenyeken városi szinten volt már második és harmadik helyezettünk, sőt megyei szellemi erőpróbán is helytálltaik a mieink. Egyébként oroszból is, an­golból is hat tanulócsoportunk van. Tagozatos osztályokban az iskola 900 tanulója közül mintegy háromszázhatvanan képezik magukat. Az első osz­tályosak számára az idén in­dítottunk először angol előké­szítő szakkört, ami valójában az angol óvoda folytatása. A német nyelv oktatása egyelőre fakultációs rendszerben fo­lyik. De hia sikerül két német szakos nyelvtanárt alkalmaz­nunk, akkor 1990-től egy ta­gozatos osztályt is indítunk ... Szép sikerek A Táncsics iskolában Szabó Sándorné igazgató beszélt a kiemelt oktatásról. — Harminc éve létezik ná­lunk zenei tagozat. Az első évben a Földváry iskolában indult, utána került hozzánk. Azóta valóban szép sikereket értek el tanulóink, az életben is, és itt az iskolában is, mert tanulmányi átlaguk maga­sabb, mint a nem tagozatos osztályokban. — Ez a fajta tehetséggon­dozás garancia arra, hogy minden gyerekből nagy mű­vész lesz? — Nem! Szó sincs arról, hogy bármiféle garanciát je­lentene a tagozatos osztály. Mi a felvételnél először is a jó hallást, az éneklési készsé­get és a ritmusérzéket vizs­gáljuk. Vannak az országban olyan iskolák, ahol a zenei tagozatra fölvételkor szaval­talak a gyerekeket, szerepel­tetik, beszéltetik. Kicsit már a kezdet kezdetén mintha azt sugallnák a tanulóknak, hogy képesek azokban az iskolák­ban a felnőtt tehetségek kine­velésére. A mi célunk a zenei műveltség átadása, a zene megszerettetése, az éneklés, a hangszeres játék terén egy jó indíttatás. Hogy aztán kiből mi lesz majd felnőttkorára, az már nem tőlünk függ, de kétség­telenül a jó alapok döntő fon­tosságúak lehetnek. Néhány volt diákunkkal azért dicse­kedhetünk is, Erdélyi Erzsé­Mindig levette a kalapját Mégsem maradt jogász EGY FIATALEMBER, a sár- szentmiklósi Tóth Elek, az 1848—49-es események követ­keztében elszakadt a család­jától. Számára ismeretlen vá­rosba, Ceglédre vetődött, s be­állt csizmadiainasnak. Idővel megbecsült iparos lett, meg­házasodott. Fia született, akit szintén Eleknek kereszteltek. A becsületes, dolgos iparos­ból a város ipartestületének elnöke lett. Fiát a művelődés igényére, tiszteletére nevelte, aki a kecskeméti református kollégiumban végezte a kö­zépiskoláit. Már ekkor eljárt a színházba statisztálni. A középiskola után Pestre ment, apja kívánságára, jogot tanulni. Ugyanekkor iratko­zott be a színiakadémiára, amit 1895-ben fejezett be. El­végezte a jogi pályát. A fris­sen végzett jogász ember még­is a színészi pályát választot­ta. öt éven keresztül külön­böző vidéki társulatokkal jár­ta az országot. „Talentumos, szépen deklamáló színésznek bizonyult, akinek van önálló felfogása és alakító képessé­ge”, írta róla egyik korabeli kritikusa. Megnősült. Felesé­gül vette Pokorny Pogány Jankát, a vidéki színjátszás közkedvelt primadonnáját. A nagyváradi színház meg­nyitása után oda szerződött, de ekkor még nem tudta, hogy 25 évre. Első nagyváradi sze­repe Rostand Cyrartója. A helybeli újság szerint a fellé­pése igazi színházi ünnep volt. Az egyre nagyobb népszerű­ségnek örvendő színész isme­retségeket. barátságokat kö­tött az ekkoriban Nagyvára­don élő, európai szinten gon­dolkodó és alkotó tudósokkal, írókkal, költőikkel. Többek kö­zött Ipolyi Arnolddal, Frak- nói Vilmossal. Somló Bódog­gal, Balázs Bélával. Ady End­rével, Juhász Gyulával. A pesti Nemzeti Színház szerette volna szerződtetni, de nem fogadta el a felkí­nált lehetőséget. Nem sokkal később Kolozsvárra szerző­dött. Ide már országos hírű, nagy művész érkezett, s itt is eltöltött a színpadon 25 évet, mint színész és főrendező. Az ifjabb nemzedékek szá­mára ő jelentette a színiaka­démiát. „Mint játszótárs és rendező figyelte, irányította, tanácsaival segítette fiatal pályatársait. Megjegyzéseire figyeltek az idősebbek is.” így vele és általa teremtődött meg a kolozsvári színház nagy kor­szaka, írja róla egyik emléke­ző írásában Méhes György. A halál is a színpadon ér­te (1944. jan. 1.) Ügy és any- nyira tisztelte a színpadot, hogy ha a művészbejárón át belépett a színházba, mindig levette a kalapját. Milyen szerepeket játszott? Szinte nem is volt szerepköre, rend­kívüli tehetsége alkalmassá tette a népszínművektől a bo­hózatokon át a tragédiáig minden szerep eljátszására. Nagy szerepei között volt a Bánk bán is. Egyik kritiku­sa. Juhász Gyula így írt er­ről az alakításról: „Egyszer Nagyváradon bevetődtem egy Bánk bán-előadásra. „Jött Bánk, nemes egyszerűsége el­ső pillanatra megkapott. A hangja meleg és férfias érc, lélekből és mélyből jövő. Mint­ha kissé az elfelejtett magyar századokból zengene felénk. A szívem megdobbant, a szemem fátyolos lett, ahogy ez a régi. régi alak frissen elém toppanó erejével és bánatával lassan­ként magával vitt az igazi mű­vészet világába. Ez a színész egészen új volt előttem ez es­tén, sokat láttam, hallottam, eddig játszott, alakított, vé­gezte dolgát estéről estére, de ma rátalált magára, ma a torkában dobogott a szíve: magyar volt és emberi egé­szen. Különben Tóth Elek a neve.” TÓTH ELEKRŐL egyik méltatója azt írta, hogy „a huszadik század első felében ő volt a legnagyobb erdélyi ma­gyar színész”. 1875. szeptem­ber 27-én született Cegléden. Borsos Hedvig Kossuth Múzeum betböl operaénekes lett a sze­gedi színháznál, tanított már nálunk Kiskalmár Mária, s ma is a tantestület tagja Bo­ros Istvánná. Mindhárman is­kolánk diákjai voltak. Erdé­lyi Erzsébetet Balázs Árpád zeneszerző fedezte föl, ami­kor Szentesen egy országos rajkókórusversenyen képvi­selte iskolánk színeit. Az ak­kori kislányból soha nem lett volna operaénekes, ha a zene­szerző nem karolja föl, s nem kíséri figyelemmel életét, fő­iskolai felvételét. Tehát az ő esetében is döntő jelentőségű volt a véletlen, ám az alapot és az alkalmat a kiemelke­désre iskolánk révén kapta meg. De orosz tagozatos osztá­lyaink is vannak harmadik­tól, s az ott tanult egykori diákjainknak sincs szégyen­keznivalójuk. Rajtuk múlik S végül még Öcsai István szavait érdemes idézni: — A tehetséggondozást nem azonosíthatjuk a tehetségku­tatással. Nem is azzal az el­képzeléssel vagy ígérettel in­dítjuk a gyerekeket a tagoza­tos osztályokban, hogy kiug­ró tehetség lesz belőlük. Mi a lehetőséget adjuk meg a jó alapok -megteremtésével, ‘ a többi már rajtuk múlik . .. Aszódi László Antal Flanc Azt mondja a lányom az őrü­let es a reggeli közt fél lábon, hogy adjai pénzt, mama! — Mire? — kérdem dühömet egyelőre visszafojtva, nehogy letörjek valami nemes csele­kedetet még csirájában. — Papírtörülközőre, mondja sá­padt arccal. — Megörültél? — csattanok fel most már úgy istenigazában. Mióta flancoisz? Nem eleg, hogy elköltöttem az egész fizetésemet táskára és minden bele- és rád valóra?! Hogy képzeled, hogy tizenéve­sen megooionduisz, és a kéz­törlésre évszázadok óta jól bevált, becsületes megoldást arrébb lököd? Épp akkor, amiKor az ország papírhiány- nyal küzd, lassan már új­sághoz is nehezen juthatunk. — Nem nekem kell, hanem az iskolába. — Arra is nagyon jó a megszokott. — De azt nem adhatom oda idegenek­nek! — csattan fel most már ketségbeesve ő is. Kétkedve kezdem figyelni lányomat, hátha megterhelő még számára a nulladik óra, vagy a tanév eleji hajrá. De szerencsére megérkezik a barátnő, és ő is ugyanezt ál­lítja. — Hát figyeljetek jól, nem adok egy fillért se — mondom nekik. — Legfőképp az előző indokaim miatt, másod­szor meg azért, mert a ti korosztályotok még nem nőtt fel a papírtörülközőhöz. Repü­lőgépet és csákót hajtogatná­tok belőle, mármint a kreatí­vabbak, a többieknek csak ar­ra lesz gondja, hogy betöm- ködje a mosdo lefolyóját, át­áztassa az egész paksamétát (nehogy másnak is jusson a hasonló örömökből) és ter­mészetesen nehogy munka nél­kül maradjon a takarító né­ni, legyen mit szedegetnie. —■ De ha nem viszek, akkor engem kinevetnek, vagy meg­büntetnek — kezdi el köny- nyeit hullatni az én köteles­ségtudó lányom.-- Jó, elmegyek, és tisztáz­zuk ezt a kérdést, hátha rossz a fületek és félreértettétek az egészet. — Akkor nekem végem tan — tör át most már a könny- hullatás zokogásba. — Rendben — mondom sír­va én is, elviszed az uzsonna­pénzedet és veszel abból. De mi van, ha nem lehet kapni — például a tömeges felvásár­lási láz miatt —, akkor is vé­ged lesz? (Z.) Autósmozi Szeptember 22-től 25-ig es­te 8 órakor az autós kertmo­ziban, a Vasutas-sportteleperi: A madonna háborúja, színes, japán kalandfilm. Sportmozaik Csepelen sem ment Kézilabda NB I/B A legutóbbi fordulóban, ide­genben, újabb vereséget szen­vedett el a Ceglédi Közgép férfi kézilabda-együttese. Nem sikerült tehát a bravúr, nem sikerült felborítani a papírfor­mát. Csepeli Papír—Ceglédi Köz­gép 25-20 (16-11) Közgép: Bognár — Nagy (5), Tiba (2), Tóth, Pásztor (5), Túlik (3), Dávid (3). Csere: Viszkok (kapus), Tündik (2), Etédi, Farkas, Tóth. A két bajnoki pont sorsa lényegében már az első tíz percben eldőlt. Ekkor a ha­zaiak 6-1-re elhúztak, s elő­nyüket a félidő végéig meg­tartották. Igaz, ebben az idő­szakban egyszer volt esély a felzárkózásra, 13-10 is volt már az eredmény, de a cse­peliek egy perc alatt két gólt lőttek, s újra jelentős lett elő­nyük. Szünet után már meg­maradt a két csapat közötti különbség. Teke NB I A második fordulóban ha­zai pályán fogadta ellenfelét a Ceglédi Közgép együttese. A ceglédiek remeik teljesítményt nyújtottak, az 5501 fás pálya­csúcstól alig elmaradva fölé­nyes győzelmet arattak. Ceglédi Közgép—Lyukóbá- nyai Bányász 6-2 (5483-5079) Kezdettől kezdve a Közgép vezetett, az első párban pá­lyára lépő Rimóczi Z. jóvol­tából jelentős előnnyel. Hajrá­emberként Sándor és a rajt előtti napokban igazolt Szabó szerepelt. A két kitű­nő játékos egymást felülmúl­va biztos egyéni pontszerző lett, kiemelkedő eredmény­nyel. Mindketten csupán egy- egv üreset gurítottak. Sándor­nak a baki az utolsó előtti, a 199. gurításába csúszott be. Pontszerzők: Szabó S. (871), Sándor (961), Rimóczi Z. (960), Korpácsi (908). Cselgáncs Az úttörő I. és II. korosz­tály részvételével a Ceglédi VSE ebben az évben is meg­rendezte országos versenyét. A viadalon húsz szakosztály 335 fiatalja szerepelt. A kupa vé­dője, az Ü. Dózsa nem tudta megvédeni elsőségét, az össze­tett pontversenyben a harma­dik helyre szorult a győztes Bp. Spartacus és a Szeged mögé. Űj név kerül fel tehát — három év alatt a második — az Évig által felajánlott kupára. A ceglédiek közül ketten jutottak be a helyezettek kö­zé, a II. korcsoportban, az 53 kg-ban második helyen végző Szlovák János, s az úttörő I- ben, a 29 kg-ban induló, s 5. helyezett Nagy. U. L. A GASZTROXOyi Gmk. 1988. augusztus 31-ével Cegléd, Percei u. 13. szám alatt megszűnt. Lengyel István szakács. Köszönetnyilvánítás. Köszönetét mondunk mindazoknak, akik fe­lejthetetlen halottunk, BENE ISTVÁN temetésén részvétüket nyilvánították. Köszönjük a virá­gokat, részvéttáviratokat. Felesége és családja. A DÉMASZ Vállalat Nagykőrösi Üzemigazgatósága Ceglédi VHSZ Művezetősége közli a lakossággal, hogy a városi tanács megrendelé­sére Cegléd. Törteli út mellett a Kórház autóparkoló megvilágításá­ra és a Gimnázium utcában új betonoszlopos közvilágítási lámpá­kat szerelt, továbbá kis feszültsé­gű elosztóhálózat épült 400 fm hosszban a Cegléd, öregszőlő. Nagyközép úttól meglévő villany- hálózatról leágazva Pálinkás Vil­mos és társai részére. A megépült villanyhálózatokat 19'88. szeptember 12-én feszültség alá helyeztük. Fel­hívjuk a város lakosságának fi­gyelmét, hogy a megépült villany- hálózatok vezetékeinek megközelí­tése, érintése életveszélyes és tilos. ISSN 0133—260B (Ceglédi Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents