Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-22 / 227. szám

1988. SZEPTEMBER 22., CSÜTÖRTÖK 3 A gép a legdrágább, mégis kint rozsdásodik A mérnök megálmodja és radíroz Nem jó, ha a csomóban megbotlik a tehén Száz forint és büntetés A gödöllői MÉM Műszaki Intézetben többféle tudomá­nyos-fejlesztési munka foly'k, így például a kertészeti gé­pesítési főosztályon a MÉM műszaki fejlesztési alap tá­mogatásával a gyümölcster­mesztés technológiáit fejlesz­tő programon dolgoznak. Üj eszközök létrehozása és a komplex gépesítés a cél. En­nek érdekében pályázott az intézet OMFB-támogatásra is, melynek keretében három év alatt, 1989 végéig, nemcsak a nagyüzemi, hanem a kertésze­ti kisárutermelés gép- és esz­közrendszerének fejlesztésével foglalkoznak. Lehetnek lelkesítóek Velich Sándor tudományos osztályvezető örül is meg nem is. amiért a témát feszegetem. Látványos eredményekről még nem számolhat be, az időará­nyos eredmények pedig ugyan­úgy lehetnek lelkesítóek, mint lehangolóak. — Sajátos, a hazai viszo­nyoknak megfelelő gépszer­kesztési módozatokat igyek­szünk kialakítani, amely nem szidja, hanem számol a ma­gyar műszaki háttérrel — mondta Velich Sándor. — Ez már önmagában is előrelépést jelent az eddigi szemlélettel szemben. A fejlesztőmérnökök megálmodják papíron az új gépeket, aztán szigorú önmér­séklettel változtatnak rajta. Mondhatnánk, a tervezés idő­szakában főszerephez jut a radír, hiszen a fejlesztő át­gondolja; akadozó az anyag- beszerzés, gondot okoz a so­kat emlegetett, nem megfele­lő műszaki háttér. Ezért az­tán a tervet illeszti a kö­rülményekhez, s kompromlsz- szumokkal bár, de működő, célszerű gépet alakít ki. Elérkezett az az idő, ami­kor a felhasználóknak is szembe kell nézniük a tény­nyel: csodák pedig nincsenek. A hetvenes években hetven­százalékos állami támogatás­sal vásárolhattak a termelő- egységek nyugati importból berendezéseket. Később a tá­mogatás megszűnt, a gépek elöregedtek, az új beruházá­sokra fordítható pénzösszeg pedig egyre kevesebb. Még mindig tapasztalható, hogy fel-felkeres bennünket egy- egy gazdaság menedzsere — mert már ilyen is van —, s az iránt érdeklődik, hogyan tudna Amerikából méregdrága gépet vásárolni. Nem veszik tudomásul, hogy hasonló telje­sítményű berendezés már ná­lunk is kapható. Gyorsulni kellene, ez ma már kétségte­len. Űj ideológiát alakítottak ki tehát a műszaki intézet mun­katársai. A hazai körülmé­nyekhez való adaptálás lehet, hogy bizonyos szempontból visszalépést jelent, hiszen hi­ányzik a hidraulika. vagy a fedélzeti komputer a berende­zésről, ám feleannyiba kerül­nek, mint az import. Azok a gazdaságok, amelyek meg tud­ják termelni a drága berende­zések árát, ám tegyék, de pár év múlva rákényszerülnek ar­ra, hogy használható, célsze­rű s kedvezőbb árfekvésű gépeket vásároljanak. Finan­ciális átcsoportosításokra van szükség a termelőknél is. Ma, amikor egyre kevesebb ter­melőegység vállalkozhat im­portberuházásokra, ismét elő­térbe kerül a hazai fejlesz­tés. — A mi fejlesztési progra­munk egyelőre átfogónak nem mondható. A legfonto­sabb csomópontokat keressük, amelyekre hazai, illetve KGST-megoldást találhatunk. A gazdaságok még jórészt nem ocsúdtak fel, reménykednek valami nagy-nagy változás­ban, hogy ismét lesz pénz az importra. Addig a lerobbant gépeket toldozzák, foldozzák, az olasz szuperberendezés MTZ-alkatrészekkel üzemel, ha üzemel. A termelőüzemek­ben a legfontosabb beruházás a gép. Mégis, mi az, ami a szabadban rozsdásodik, amit a sárba taposnak, amivel nem' igazán törődnek? A gép. Fejlesztési modell — Mi az újszerű az OMFB- támogatással létrehozott kuta­tásfejlesztési munkában? — Tulajdonképpen ez most egy fejlesztési modell. A prog­ram három évig tart, erre az időszakra a teljes költség- irányzat 31 millió forint, melyhez az OMFB 15 millió forintot adott. Az intézetnek nincs saját fejlesztési alapja, ezért már az induláskor négy termelőüzemet — a dánszent- miklósi—albertirsai Micsurin Az Országgyűlés kereske­delmi bizottsága Nyers Rezső elnökletével szerdán ülést tar­tott. A testület megvitatta a gazdasági társaságokról, vala­mint az általános vállalkozási nyereségadóról szóló törvény tervezetét, továbbá a személyi jövedelemadóról, illetve az ál­talános forgalmi adóról szóló törvények módosításainak ter­vezeteit. Sárközy Tamás, a Miniszter- tanács parlamenti titkárságá­nak vezetője elmondotta, hogy az előkészítés során figyelem­be vették azokat a javaslato­kat, amelyek a kereskedelmi ágazat zökkenőmentes műkö­dését szolgálják. Ennek meg­felelően biztosította a képvise­lőket arról, hogy a szerződé­ses üzemeltetésű egységek a társasági törvény hatályba lé­pése után is a korábbi meg­állapodásnak megfelelően mű­Termelőszövetkezetet, a Ke- mecsei Állami Gazdaságot, a Szamosmenti Állami Tangaz­daságot, valamint a Törökbá­linti AG-t és két gyárat, az Agrikon kecskeméti gyárát és a debreceni Mezőgép Vállala­tot vontunk be a munkába. Jót és használhatót A programban talajművelő, növényvédő, sorközkaszáló és almacsomagoló gépek fejlesz­tése szerepel. A termelőgaz­daságokkal kötött szerződé­sünk értelmében ők adják a fejlesztési munka teljesítésé­hez hiányzó 16 millió forin­tot, s ennek fejében haszná­latra kapják az általunk ki­fejlesztett gépeket. Ezzel biz­tosítjuk, hogy nem csak úgy „elkutatjuk” a pénzt, hanem azonnal termelésbe is állítjuk. A gazdaságok tapasztalatait időről időre összegezve, úgy­mond az adott körülmények­hez adaptáljuk a berendezé­seket. A gyáraknál pedig ezek a gépek gyártmánnyá válva termelési eredményeket biz­tosítanak. Élesek a feltételek, az együttműködés, az egymás­ra utaltság már nemcsak szép szólam, hanem realitás. A gazdaságok egyben referencia- üzemek. A programunk erköl­csi alapja az, hogy a fejlesz­tő jót és használhatót adjon, a gazdaság pedig azonnal pró­bálja ki, terhelje le, s jelez­zen vissza, mit, hogyan kell változtatni. Az OMFB részé­re három év múltán vissza kell fizetni az adott támo­gatás 70 százalékát. Ha a ter­veink ez alatt az idő alatt nem realizálódnak, nemhogy hibás, de felelőtlen a koncep­ciónk. Bellér Ágnes ködhetnek tovább. Nem érinti a törvény a külkereskedelmi társaságokat, ezek működésé változatlan marad. Egyesek azt mondják róluk, túl sokat politizálnak, többek szerint még az is meglehet, hogy ellenzékiek. Ugyanakkor a Szentendrei Petőfi Kulturá­lis és Hagyományőrző Egye­sület a városi pártbizottságtól bérelt helyiségben tartja ösz- szejöveteleit. Ez máris ellent­mondásosnak tűnik. Nem le­szünk okosabbak, ha átlapoz­zuk az egyesület szeptemberi —októberi programajánlatát. Csak tőmondatokban: vita a gyülekezési és egyesülési tör­vénytervezetekről; előadás a magyar—román együttélés le­hetőségeiről; majd a környe­zetvédelem és a közélet idő­szerű kérdéseiről; aradi em­léktúra; irodalmi est; videó­filmvetítés; találkozó a FI­DESZ szóvivőivel. Mit akarnak valójában? Erről a legilleté­kesebbet, Kun Csabát, az egyesület elnökét kérdeztük. — Hogyan lett egy túraszak­osztályból egyesület? — Valóban túrázással kez­dődött, sok évvel ezelőtt. A Szentendrei Petőfi Spartacus Sportkör egyik szakosztálya adta a keretet a természetjá­ráshoz. Egy idő után ez már nem elégített ki bennünket, s a magyar nemzet kultúrájával, történetével foglalkozó prog­ramokat szerveztünk a műve­lődési házban. Kapcsolatot ke­restünk és találtunk a hazai és a határokon túli költőkkel, művészekkel. Rendezvényeink és a Felvidékre, Erdélybe in­duló kirándulásaink 1985—86- ban többeket vonzottak. Mi tagadás, ekkor már politizál­Egyházi személyiségek Törvényvita A magyarországi egyházak vezető személyiségei megbe­szélést tartottak — a jelenleg is tartó társadalmi vita kere­tében — a gyülekezési és egyesülési törvénytervezetről a Hazafias Népfront Belgrád rakparti székházában. Huszár István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára bevezetőjében hangsúlyozta: a népfrontmoz­galom és az egyházak felelős­ségteljes kapcsolata azzal a kölcsönös kötelezettséggel jár, hogy minden észrevételt, ja­vaslatot rögzítsenek és eljut­tassanak a törvényalkotókhoz. Kukorelli István, a HNF országos elnöksége mellett működő közjogi bizottság tit­kára tájékoztatta a jelenlé­vőket az eddigi társadalmi vi­tákon elhangzott vélemények­ről, javaslatokról. Kijelentet­te: a viták szabad légkörben folynak, nem irányulnak arra, hogy bárkit is rábírjanak a tervezetekben megfogalmazott paragrafusok elfogadására. Ennek köszönhetően a vita­sorozat a célnak megfelelően kritikusan alkotó szellemű. A megbeszélés során min­den felszólaló kifejtette azt a véleményét, hogy a két tör­vénytervezetnek mindenkép­pen kapcsolatban kell lennie a megalkotandó új alkotmány­nyal. Tóth Károly református püspök rámutatott arra, hogy számos olyan jogilag szabá­lyozandó kérdés van, amelyet meg kell fogalmazni mind az alkotmányban, mind a gyüle­kezési, illetve egyesülési tör­vényben. Arra is figyelmezte­tett, hogy e két törvény ne korlátozó és tiltó, hanem in­kább az emberi szabadságot garantáló legyen. Megfogal­mazta egyházának azt az igé­nyét, hogy a törvényben egy­értelműen tisztázni kell az egyházak, valamint a vallási jellegű egyesülések ügyét is. Javasolta, hogy a gyülekezési jog törvénytervezetében rög­zített bejelentési kötelezettség előírásait másképp (fogalmaz­zák meg, mert ez az ötnapos határidő nehéz helyzeteket te­remthet mind a szervezőknek, mind a hatóságoknak. tunk is. Már akkor sem akar­tuk, hogy nélkülünk történje­nek meg olyan dolgok, ame­lyek bennünket érintenek, fog­lalkoztatnak. — Ugye ebből fakadtak az első konfliktusok? — Ügy emlékszem, 1986 ta­vaszán kerültünk nézeteltérés­be a hivatalos politikával. Több ezer aláírást gyűjtöt­tünk a bős—nagymarosi víz­lépcső építése ellen, és ott akartunk lenni a Duna Kör szervezte környezetvédelmi sé­tán, a Margit-szigeten. Kevés résztvevőre számítottunk, ám a hatóságok akkor nem enge­délyezték a felvonulást. Néhá- nyunkat a munkahelyi főnö­kök arra intették, hogy hagy­junk fel a tervünkkel. Azt kérték, jelentsük be a tagság­nak, hogy nem veszünk részt a sétán. Ez megtörtént, le­mondtunk szándékunkról, ám ez sem segített rajtunk. A sportkör megszüntette túra­szakosztályát. — Mi történt ezután? — Ez a döntés tulajdonkép­pen tiszta helyzetet teremtett a hatóságok és az alakulóban lévő egyesület számára. Az egyesületi keretek ugyanis le­hetőséget adnak szándékaink markánsabb kinyilvánítására és tevékenységünk ellenőrzé­sére is. Az egyesület alapítá­sa simán ment. Áprilisban kezdtük a szervezést, a hiva­talos bejegyzés pedig júliusban történt meg. Felajánlották, hogy a népfront égisze alatt működjünk, de én amellett kardoskodtam, hogy önállóak Amikor 1985-ben életbe lép­tek a környezetvédelmet szi­gorító rendeletek, az akkor még létező Országos Környe­zet- és Természetvédelmi Hi­vatal azonnal szakértők ha­dát küldte a Taurus Gumi­ipari Vállalat váci gyárába. A vizsgálat három hónapig, a gyár környezetvédelmi tevé­kenységének fejlesztése a kö­zelmúltig tartott, s hogy nem eredménytelenül, azt könnyen kiszimatolhatjuk: a gyár kör­nyékén ugyanis tiszta a leve­gő. — Fél évvel ezelőtt itt még erős oldószerszagot érzett vol­na — mondja Bajmóczi József környezetvédelmi ügyintéző. — Akkor még a régi üzem működött, ezt most felváltot­ta az új. A régi gépek töké­letlensége folytán a gyártott oldószer egytizede párolgott el a munkafolyamatok során, az új, részben nyugatnémet, rész­ben saját fejlesztésű berende­zések már csak két százalékot engednek a levegőbe veszni. A múlt gondjai közé tarto­zik ma már a vulkanizálásnál használatos forró sóelegy el­vezetése is. Valamikor a Du­nába vezetett e veszélyes fo­lyadék útja, ma már azonban a városi szennyvíztárolóban nyeri el végső nyugvását. A megmaradt sóhulladék elhe­lyezése már nehezebb: har­minc tonna várja sorsát a gyár udvarán. — Ha létrejön a szerződés, akkor egy kisszövetkezet meg­tisztítja a sót, s mi visszavá­sároljuk, újra bekapcsoljuk a termelésbe. Ez a só drágább lesz, mint amit alapanyagként vásárolunk, mégis kifizetődő e módszer: megszűnnek hul­ladéktárolási, környezetszeny- nyezési gondjaink — mondja Bajmóczi József. Hulladékot jelent még a se­lejtesnek bizonyult mezőgaz­dasági padló, melyet szalma­szegény helyekre ajánlanak állatok alá alomként: ha cso­mós, nem veszik ót, mert — mint mondják — megbotlik benne a tehén. legyünk. Addigi próbálkozá­saink, eredményeink följogo­sítottak erre. A túrázást, kul­turális és történelmi hagyomá­nyaink ápolását, az aktuális társadalompolitikai kérdések­kel való foglalkozást és ter­mészetesen Szentendre kultu­rális és közéletében való rész­vételt tűztük ki célul. Elkép­zelésünket egyeztettük a helyi tanácsi és pártszervekkel. Eleinte a legkülönbözőbb helyszíneken tartottuk összejö­veteleinket, azután a városi pártbizottság jóvoltából, ott­honra leltünk. Helyzetünk konszolidálódását mutatja, hogy bérbe adták nekünk az akkor pusztulófélben lévő közéleti klubot, ami akkor ki­használatlanul állt. Rendbe­hoztuk, s azóta ott tartjuk rendezvényeinket. — A konszolidáció ellenére is akadtak problémák. Miért? — Az idén januárban az er­délyi menekültek helyzetéről tartottunk vitaestet, amelyen Király Zoltán és Juhász János országgyűlési képviselő is ott volt. Többen tiltakoztak az ellen, hogy az illegálisan ha­zánkba érkezők közül néhá­nyat a magyar hatóságok visz- szaadtak a román félnek. En­nek megakadályozására, a menekültügy rendezésére kér­tünk segítséget a képviselők­től. Ennek során az a vád me­rült fel a vitavezetőnkkel szemben, hogy túl nagy teret engedett az ellenvélemények­nek, s a kialakult politikai hangvétel sérti az alapszabály­ban megfogalmazott szándéko­kat. Ennek nyomán vizsgálatot tartott a tanács hatósági osz­tálya, de megállapította: tör­vénysértés nem történt. Egyéb­ként az idő bennünket igazolt, Ennél komolyabb feladatot jelent az új fejlesztések kap­csán felmerülő környezetvé­delmi gondok megoldása. A váci gyár most tervezi, hogy nagyobb mennyiségben állítja elő ezentúl a kitűnő minősé­gű, hazánkban csak itt gyár­tott Taurus-W tetőszigetelő fóliát. Örvendetes, hogy a termelési beruházást megelő­zik a környezetvédelmi beru­házások: már el is készültek a szükséges új szennyvíztá­rolók, e napokban állják a Köjál szigorú próbáját. Szigorúak a rendeletek, az előírások, gyakori az ellenőr­zés is. Félévente, évente kell jelentést írniuk a gazdálkodó szerveknek, mivel, milyen mértékben szennyezik környe­zetüket. Ha túllépik a meg­engedett mértéket, a helyi ta­nács és még legalább öt in­tézmény vonja felelősségre — a rendeletben megfogalmazot­tak szerinti szigorúsággal — a környezetvédelmi felelőst. Talán jobb volna, ha szigorú szabályok, ellenőrzések, bün­tetések helyett a környezetvé­delmet úgy próbálnánk fokoz­ni, hogy érdekeltté tesszük a gazdálkodó szerveket a leve­gő, a föld, a víz védelmében. Sajnos, ettől azonban még messze vagyunk. Ennek alá­támasztására csupán egy — jellemző — adat: Bajmóczi József, aki főhivatású fejlesz­tőmérnök, munkaidejének legalább harmadát tölti — mint megbízott felelős — a környezet védelmével. Ezért a tevékenységéért havi fizetése száz forint. Az ellenőrzési, bírságolási feladatokat pedig egyre kevésbé bírják a helyi tanácsok. A légszennyezési Ügyeket például jó néhány he­lyén az építésügyi osztályok­ra bízták, többnyire építész- mérnökökre. Talán ennek tud­ható be az az eset, amikor a tanács a folyékony vegyi- anyagok porhatárértékének adatairól kért számadást. Tóth Béla Endre hiszen nem sokkal később egy nagyobb összeget szavazott meg a parlament a menekül­tek megsegítésére, s megszűnt az általunk is bírált gyakor­lat. — Gyakran azt vetik az egyesület szemére, hogy túl sokat politizál, s kevesebbet tödődik azzal, amiért tulajdon­képpen létrejött. Hiszen a ne­vében is az szerepel: kulturá­lis és hagyományőrző egyesü­let ... — Fontos dolgok történnek a gazdaságban, a politikában, ugyanakkor kevés fórum van arra, hogy az emberek tájé­kozódjanak, véleményt mond­janak, s ha szükségét érzik, cselekedjenek. Mi rossz van abban például, hogy támogat­juk a menekültek letelepedé­sét, beilleszkedését, kapcsolat- tartásaikat az otthoniakkal, hogy a gyerekeknek felzárkóz­tatótábort rendeztünk az isko­lakezdés előtt? S abban, hogy a legkülönbözőbb témák kap­csán hallatjuk a hangunkat, önálló álláspontunk van? Egy­re több hasonló közösség ala­kul az országban, a Dunaka­nyarban is, s egy jó egyesü­lési törvény segíthet abban, hogy az állampolgárok na csak szemlélői, hanem részesei legyenek a közéletnek. A tár­sadalom pluralizálódik, erősö­dik a beleszólás vágya. Kap­csolatokat tartunk a különbö­ző önszerveződő csoportokkal. Így legutóbb ott voltunk a szárszói konferencián, amely­nek záródokumentumát tekinti a programjának a részvéte­lünkkel megalakult Szárszói Front. A hatalomnak vissza­jelzésre van szüksége, s ebben nekünk és más alulról jövő kezdeményezéseknek, önszer­veződéseknek is lehet szere­pünk. Ügy gondoljuk, hogy a magyar társadalomnak nincs más esélye, mint egy érdek­tagoltságon alapuló demokrá­cia megteremtése. Kövess László Sikeres gyártmánycsalád Közel húsz éve már, hogy a Fcstvidéki Gépgyárban elkezd­ték a huzalzománcozók gyártását. Ez idő alatt a Szovjetuniótól Amerikáig a világ számos országába szállítottak ezekből a korszerű, magas műszaki színvonalú gyártmányaikból. Ez év­ben is a legkisebbtől, a PGZ 2/5-től a legnagyobbig, az 50/250-ig harminc darab készül cl a szigethalmi gyárban. Képünkön az új típusú, az egyenes sor húzására is alkalmas gép csévélőegységén Lcidl István és Molnár György az elekt­romos berendezéseket szereli össze . v , (Hancsovszki János felvétele) Országgyűlési bizottság ülése A gazdasági társaságokról Konfliktusok után konszolidáció? Beleszólást kérnek a dolgokba y Az egyesülési törvénytervezet társadalmi vélemény­^ cseréjéhez kapcsolódva, a már működő megyei cgyesü- % letek sorában ezúttal egy sokat vitatott csoportot muta- j, tunk be.

Next

/
Thumbnails
Contents