Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-22 / 227. szám

4 bitiem 1988. SZEPTEMBER 22., CSÜTÖRTÖK A halásztelki Malonyai-kas- télyt a főúton elhaladók elől geszíenyefá'k, s egy jellegtelen, ám kitűnő konyhával bíró ét­terem rejtik. Talán jobb is így, hiszen a hajdanvolt gyö­nyörű épület ma már alig em­lékeztet régi önmagára. Aki mostanában megnézi, joggal vélekedik úgy, hogy a kastély végleg az enyészeté lesz. Nincs olyan szerencséje, mint egyko­ri tulajdonosának, aki ezer hold földdel egyetemben ló­versenyen nyerte. Hibás szemlélet jegyében A Malonyai-kastély felsza­badulás utáni története, sorsa, hű tükre és példája mindazok­nak a hibáknak, amiket évti­zedeken át egy hibás szemlélet jegyében a műemlékekkel el­követtek. Volt magtár, iroda, később munkásszállás. A jobb helykihasználás érdekében a belmagasságot egyszerűen megfelezték, apró szobákra szabdalták a termeket, vasrá­csos lépcsőházzal csúfították a hatalmas előcsarnokot. Amikor néhány évvel ezelőtt az akkori tanácsi vezetés átvette a Ma- lonyai-kastélyt a Duna Tsz-től, talán még megérte azt az ösz- szeget, amit vételár fejében kért a gazdaság. Igaz, a kas­téllyal együtt a tanács három bent lakó család gondját is magára vállalta. Akik lakbért ugyan nem fizetnek, ám ami­kor beázik a tető, megtalálják a tanácsot. A halásztelkiek szinte attól a naptól, hogy birtokukba ke­rült az épület, igyekeztek hasznosítót, felújítót találni. Ám már évekkel ezelőtt is sú­lyos tízmilliókban volt mérhe­tő a felújítás összege, hiszen a műemléki előírások Igen szi­gorúak. Tehát a közművelő­dési célú hasznosítást gyorsan le kellett venni a napirendről, s olyan megoldás utánanéznie amely nemcsak viszi, de hozza is a pénzt. Két esztendeje már megkeresték a környékbeli nagyüzemeket, hogy segítsenek a helyreállításban, s haszno­sítsák a gyönyörű kastélyt vendégház jelleggel, konferen­ciaközpontként. A cégek ugyan nem zárkóztak el a ja­vaslat elől, az ügy mégsem haladt előre egyetlen lépést sem. Talán egy koordináló szervezet hiányzott. A tanács erre a szerepre aligha vállal­kozhatott, az energiákat súlyos alapellátási gondok megoldása kötötte le. Sajnálják a vendéglőt Elmozdulást a Kastély-Tou- rist Tanácsadó és Idegenfor­galmi Kisszövetkezet jelentke­zése hozott, ők ugyanis ké­szítettek egy részletes tanul­mánytervet a Malonyai-kas- tély szállodai célú hasznosítá­sára. Azt a látszólagos ellent­mondást is feloldotta ez a terv. amely sok előző jelent­kezőt elriasztott a kastélytól Arról van szó, hogy maga az épület szobák kialakítására alig alkalmas. Tulajdonképpen csak a csodálatos tetőtér nvűit lehetőséget apartmanok építé­sére. A többi helyiség étterem, kávéház. borozó, klub. konfe­renciaterem céljára alkalmas Szobákat az U-alakú. hajdani gazdasági épületben lehet ki­alakítani. — A Kastély-Tourist komoly partnernek látszik — mondja Kirnyán József tanácselnök. — Ezért is döntöttünk úgy, hogy megkötjük az adásvételi szer­ződést. A Kastély-Tourist vállalko­zik a teljes és szakszerű fel­újításra, hasznosításra, vagyis szállodát létesít. A szerződés szerint a tanács gondoskodik a kastély lakóinak elhelyezé­séről, a Kastély-Taurist pedig kártalanítja annak a bizonyos vendéglőnek a tulajdonosát, aki néhány évvel ezelőtt érvé­nyes építési engedély alapján vendéglőt épített a kastély­kertben. A halásztelkiek szeretnék, ha végre megszűnne a mosta­ni áldatlan állapot a Malo­nyai-kastély körül, ha végre helyreállítaná valaki a gyö­nyörű épületet. Ugyanakkor zúgolódnak is, hogy a legjobb vendéglőt készülnek lebontani, miközben sok rossz kocsma nyugalmát senki sem hábor­gatja. Még olyan javaslatok is születtek, hogy a jellegtelen külsejű vendéglőt kellene oly módon átépíteni, hogy illesz­kedjen a kastély környezetébe. Garázsok a kertben Az igazsághoz tartozik, hogy a kastélykert már soha nem lehet olyan, mint hajdanán Mert a település az évtizedek alatt valósággal körbefonta. A park területére épültek eme­letes házak és vajmi kevés esztétikai értékkel bíró garázs­sorok is. Ám messze vagyunk még attól a gondtól, hogy mi­lyen stílusú park övezze majd a szállodát. A legnagyobb gond jelenleg a tsz-től örökölt lakók elhelyezése. A Kastély­Csökkenti a káros hatásokat Védőszemüveg autósoknak A fővárosi Róbert Károly körúti kórház üzemegészség­ügyi szolgálata több mintegy hónapon át vizsgálta a hiva­tásos autóvezetők körében az új speciális védőszemüveg ha­tását. A most befejeződött vizsgálatok azt bizonyítják hogy a Compudrug Műszaki Fejlesztő Kisszövetkezet által kifejlesztett Mon—X márka­nevű védőszemüveg valóban csökkenti a szemre káros ha­tásokat. A kémiai szoftverek létre­hozásával foglalkozó kisszö­vetkezet a védőszemüveget eredetileg a monitorok élőt* dolgozó munkatársai számára alakította ki. A szemüveglen­cséjét olyan különleges védő­bevonattal látják el, amely a szemet erősen terhelő ultra­ibolya sugárzások 99 százalé­kát kiszűri, csökkenti a figye­lemzavaró fényvisszavei ödéses mértékét, ugyanakkor a gyen­ge kontrasztot erősíti. A lát­ható fénytartományban ugyan is áteresztőképessége 90 szá­zalék fölött van. ennek ered­ményeként gyenge világítási körülmények között viselése fényerősítő érzetet kelt Erre pedig nagy szükség van a közutakon, éppen ezért ajánl­ják most a gyártók — a szemüveglencsét gyártó MOM é« a Compudrug. amelv a kü­lönleges bevonatot viszi fel a védőeszközre és a forgalma­zó Ofotért — az autósoknak is a magyar szabadalomként bejegyzett új terméket. Tourist ezután veheti birtok­ba az épületet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is foglalkoznak vele. Mint Kato­na László, a kisszövetkezet el­nöke elmondta, az idegenfor­galmi fejlesztési alapból tizen­ötmillió forint támogatást kap­tak a munka megkezdésére. Igaz, a döntő részét csak két év múlva vehetik fel. Addig is társakat keresnek itthon és külföldön, olyanokat, akik üz­letet látnak egy kastélyszálló­ban az MO-ás autópálya mel­lett, a főváros határában, ök is számítanak a csepeli válla­latok érdeklődésére. Komoly jelentkező a halásztelki SZIM- FI. a Szerszámgépipari Művek Fejlesztő Intézete, illetve a csepeli Egyedi Gépgyár. Lehet, hogy néhány év múl­va a ráckevei Savoyai-kas télyhoz hasonló konferencia­szálló lesz a halásztelki Malo­nyai-kastély is? Móza Katalin Húsipari fejlesztések Új beruházások Az élelmiszer-gazdasági struktúraváltást segítő új be­ruházások színhelyei a hazai húsipari nagyvállalatok A me­zőgazdasági nagyüzemek és a kistermelők állatkínálatának fogadására és a feldolgozási lehetőségek bővítésére jelen­leg 13 húsipari vállalat él a Világbank nyújtotta hitelek lehetőségével és vesz részt az integrált állattenyésztési és ipari feldolgozási programban Az üzembővítési és rekonst­rukciós munkák csaknem az összes hazai húsipari nagy­üzemet érintik valamilyen for­mában. A gyulai és a szek­szárdi húsipari kombinátok korábban szűkölködtek hűtő- berendezésekben, a technoló­giai hiányosság pótlására mindkét helyen új hűtőházat építettek, javítva ezzel nem­csak a feldolgozást, hanem a kereskedelmi forgalmazás le­hetőségeit is. Űj sertésvágó­bontó üzem javítja a Heves Megyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat pozícióját a pia­con, a Pest—Ntjgrád megyei üzem pedig korszerűsíti ser­tés- és marhavágó, valamint fóliássonka- és baconüzemét. A győri vállalat Kapuvárott egészül ki újabb létesítmé­nyekkel, egyebek között mély­hűtővel és a darabolt hús elő­állítását is korszerűsíti. A Ka­posvári Húskombinátban hű­tőház épül. A további üze­mekben a gépi berendezéseket váltják fel újabbakkal, a gé­pek döntő része importból származik. A beruházások túlnyomó többségét 1990-ben helyezik üzembe. A fejlesztési tevékenységbe a magyar intézmények és vál­lalatok is bekapcsolódtak. Az Országos Húsipari Kutatóin­tézet korszerű mikroprocesszo­ros vezérlésű berendezéseket fejlesztett ki, ezekkel az igé­nyes exporttermékek hőkeze­lését is megoldhatják. A szer­kezeteket 20-féle program alapján szabályozhatják, így igen változatos célokra hasz­nálhatók. A Húsipari Műszaki Fejlesztő Közös Vállalat az úgynevezett kéregfagyasztó kamra kialakításával tett so­kat az ágazat korszerűsítésé­ért; a berendezéssel részben tőkés importot helyettesíte­nek. A készüléket több hazai nagyüzemben alkalmazzák si­kerrel. Családi költségvetés — gyerekkel Szentendrei mérleg Várnagy Sándor, a szent­endrei gamesz vezetője azt mondja: újságban olvasta, rá­dióban hallotta, hogy január 1-jétől egységesítik az élelme­zés költségeit. Azaz a gyere­keknek (a szülőknek) az étke­zések önköltségét kell megfi­zetni. Ez különösen a menzá- sokat sújtaná, akik a jelenle­gi önköltségnek a harmadát fizetik, éppen a szociális hely­zetük miatt. — Az újságok, a rádió azt állította, hogy senki nem jár­hat rosszabbul. Ez lehetetlen, mert például most 23 forint a nyersanyagnorma, s ha vala­kinek négy gyereke van, mind­össze 40 forintot fizet. Tessék számolni, mennyi négyszer 23 forint. Mibe kerül ma egy gyerek egy tanévben? A kérdés első hallásra furcsának tűnik, ám amikor a kiadások listájának végére érünk, mindenki döb­benten néz. Étkezés, ruházat A beszélgető partnerek pe­dagógusok, akik szülők is. Pró­bálunk valamilyen logikai sor­rendet felállítani. Valaki azt javasolja, hogy kezdjük a tanév eleji vásárlásokkal, majd folytassuk az étkezéssel, öltözködéssel, s aztán az egye­bekkel. Tehát: füzetcsomagok (sok bennük a felesleges), tan­könyv, tornacipő, mez vagy nadrág, köpeny (minimum kettő), táska, csomagolópapír, vinyetta, ceruzák, tollak, ecset, vízfesték, tolltartó 2300 forint. Étkezés: a legkedvezőbb menza a szentendrei központi iskolában jelenleg 120, 170 vagy 200 forint havonta (őket fogja sújtani, ha megjelenik az „önköltségi” rendelet). A családoknál az egy főre eső jö­vedelem 5000 forint alatt van. A ruhákat a legminimáli­sabbra „fogjuk”. Tizenkét hó­napra 1 pár cipőt, csizmát, szandált, két nadrágot, puló­vert, inget, alsóneműt tervez­tünk. Legalább 8000 forintra rúgott a kiadás. Hátramaradtak még: az úti­költségek, a mozgalmi, tagsá­gi díjak, zeneiskolai díjak. Ha sportol a gyerek, bizonyos pénzbe ez is kerül. Aztán vannak egyszeri ki­adások, mint a kirándulás (2 napra legalább ezer forint), a végzősöknél a ballagás, szín­ház- és mozijegy, s még so­rolhatnám. Vegyünk ezekre havi 200 forintot, összesen te­hát a legszükségesebb kiadá­sok egy hóra, egy gyerekre 1700 forint körüli összegre rúgnak. Nem lenne szerencsés Még nem beszéltünk a reg­geliről, a hétvégékről, a já­tékról! Tapasztalt szülők mondják, hogy kétgyermekes családnak a hétvégi bevásár­lásra esetenként legalább 1200 forintot kell költenie! Más megközelítésben ugyanez: a négytagú család havonta, nor­mál étkezést feltételezve, hat­hétezer forintot hagy a zöld­ségesnél, a hentesnél, az ABC- ben. Ha ezeknek a pénzeknek csak egyharmadát számítom a két gyerekre, a fejenkénti ki­adásokat legalább ezer forint­tal kell megfejelni, s máris 3 ezer körül mozgunk. A családfenntartók vállait nyomják az OTP-részletek, a rezsik. De maradjunk a té­mánknál! A két gyerek eltartása tehát havonta csaknem 6 ezer fo­rintot visz el a családi költ­ségvetésből! A pedagógusok állítják: több famíliában az egy főre jutó jö­vedelem alatta marad a 2 ezer­nek. De általános az, hogy az egyik szülő fizetése rámegy a két gyerek „rezsijére”. Meg­szokottá vált, hogy az aprósá­gok egymásnak adják a ruhá­kat, a játékokat. Adnák a könyveket is, ám nem lehet, mint régen, mert ma már munkatankönyveket hasz­nálnak. S egyébként is! A ta- nulnivalók szinte évről évre változnak. Az eddig elmondottak talán elég alappal szolgálnak ahhoz, hogy kimondjuk: semmikép­pen sem tartanánk szerencsés­nek, ha január 1-jétől valóban bevezetnék a gyermekélelme­zésben az önköltséges térítés rendjét. A Tápiéság községei összefognak Saját erőből nem futja mindenre Baráti találkozóról adtunk hírt a közelmúltban. Tápió- györgyén a tíz éve épült és azóta is igen látogatott falu­házban tanácsi és népfront­vezetők találkoztak a körzet­ben élő egyházi személyisé­gekkel. Azzal a cellái hívta meg a népfronté ottság a környékbeli világi és egyházi vezetőket, hogy kölcsönösen tájékoztassák egymást a köz­ségek fejlődésével összefüggő tennivalókról. Dr. Dobi Fe­renc, a Medosz főtitkára, a választókerület országgyűlési képviselője is eljött a megbe­szélésre, hiszen 5 az egyik kezdeményezője volt a már hagvom^nvo^.-dk mondható találkozóknak. Józsa László, a Tápiógyör- gyei Községi Tanács elnöke azzal kezdte a falu bemuta­tását. hogy a 3500 lakosból csaknem minden harmadik ember a nyugdíjas korosztály­hoz tartozik. Testvérvárosi kapcsolat Tovább öregszik a köz­ség. Ez egyben a gondo­kat is előrevetíti. Ezért is ér­demel nagy figyelmet, hogy önerőből, 15 millió forintos költséggel tíz tantermes isko­lát épített a község, bizonyít­va — önmagának és minden­kinek —, hogy életben akar maradni, optimista, reméli, ezek a tantermek mindig né­pes gyermekseregnek adnak majd otthont. Nemcsak ezek­ben az években, hanem ké­sőbb is. A faluban élő minden ré­teggel állandó és termékeny kapcsolatot épített ki a helyi tanács és a népfront helyi bi­zottsága, hogy egyetlen, a község fejlődését segítő ötlet se maradjon gazdátlanul. Nemrég meghívták kötetlen beszélgetésre a faluból elszár­mazott és a fővárosban vagy más városokban élő értelmi­ségieket is. hogy tőlük is ja­vaslatokat kérjenek az itt élő emberek szellemi gazdagításá­hoz. A falu mai krónikájához tartozik még egyebek között, hogy testvérvárosi kapcsolat­ra léptek egy olaszországi kis­várossal, amely három falu egyesüléséből született. Dosoló városka életét a faluház elő­csarnokában fényképeken is­merhetik meg az érdeklődők. Az igényeket ielzi, hogy a közepes népesség" faluban helyi kábeltévé is van, igaz, ma még csak a helyi közin­tézményekben fogható az adás. Településpolitikáról, társa­dalmi demokratizmusról, ön­korról fról, felelősségről, etikáról szólt a Nagvkátai Városi Togú Nagyközségi Ta­nács elnöke, a görög szárma­zású Akantisz Marcc'l. Azzal kezdte: a közigazgatás korsze­rűsítése, a körzetközpontok kialakítása lehetőséget adott a Tápióság községeinek is arra, hogy önállóan, gazdaként in­tézzék a saját településük ügyeit, ne gyámkodjon felet­tük a nagyobb község. Egyút­tal megteremtődtek az intéz­ményes feltételek, hogy a köz­ségek egy-egy nagyobb — és mindnyájukat érintő — beru­házás megvalósítására társul­janak, adják össze a pénzei­ket és a szellemi, erkölcsi energiákat. A nagyközségi ta­nács elnöke sorra vette a ti­zenhárom községet, hol, mi épült, mit terveznek ezekben a hónapokban, években, mire jut és mire nem jut a költ­ségvetésből. Lesz aluljáró Sajnos, a körzet központjá­ban, Nagykátán saját erőből nem futja mindenre, amire szeretnék, s amire éppen sze­repköre miatt is nagy szüksé­ge lenne a várossá fejlődés útján haladó nagyközségnek. Egy sor beruházás valósult meg eddig nem kis anyagi erőfeszítések árán, amely nemcsak, vagy nem elsősor­ban a nagykátai polgárok ér­deke, hanem a vonzáskörzet­ben lal "ié. Ezek közé tarto­zik a gimnázi’ építése, amely 53 milliós beruházás, s ennek felét a helyi tanács áll­ta. Említette a nagyközségi tanács elnöke a továbbiakban a szak .íunkásképz intézet bővítését is. am'ly szintén körzeti érdek, a környékbeli gyermekek továbbtanulását, szakmaszerzését segíti. A legnagyobb vihart — ért­hetően — az igen nélkülözhe­tetlen vasúti aluljár-5 építése körüli tortúra váltja ki a nagyközségben. Kétezer em­ber kényszerül kerülő utakra, hosszas várakozásra, közöttük a betegek, öregek is. Sokáig úgy tűnt, nincs rá pénz, de a helyi vezetők nem adták fel. Meg Is lett az eredménye, si­került megállapodni a MÁV- val, így mégis megépül az aluljáró. Ez tízmillió forintjá­ba kerül Nagykátának. De a mentőállomás ügye sajnos nem akar kimozdulni a holt­pontról. Ez a másik nagy gond. Érthető, a helyiek egyáltalán nem lelkesednek azért, hogy az elképzelések szerint talán a ceglédi vagy a monori mentőszolgálat szál­lítaná majd a betegeket a kórházba. Ez a megoldás nem megnyugtató, és keresik a módiát, hogy a mentőállomás terve mégis valóra váljék. Műemlékvédelem Sok minden szóba került még az egyházi és a világi tiszt­ségviselők találkozóján. Az egyik lelkész köszönetét mon­dott az országgyűlési képvise­lőnek, amiért közbenjárt, s állami segítséggel h lvrehoz- ták az egyik falucska műem­lék templomát. A beszélgetésen elhangzott: az egyházak ve­zetői — lelkészek, plébánosok, esperesek — jó szívvel vették a meghívást, úgy értékelik, az ő véleményük, javaslatuk is fontos a települések sorsának alakításában Az egyik lelkész úgy fejezte be rövid monda­nivalóját, jól tudják. nem minden állampolgár hívő, de minden hívő állampolgár. Ezért közös érdek, hogy a községek egészségesen fejlőd­jenek, s mindenki jól érezze magát. p. a. Konferenciaszálló Halásztelken? A lóversenyen nyert kastély OBO .vW ............■unni...... Évtizede ken át csak papíron volt gazdája a halásztelki Malo- nyai-kastélynak (Erdősi Ágnes felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents