Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-20 / 225. szám

wirf« A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 225. SZÁM 1988. SZEPTEMBER 20., KEDD Felújítás — az utolsó szögig A tanács házából a város háza Mondják, ha valaki jól öltözik, ezzel nemcsak másoknak akar tetszeni, de egy kicsit önmagát is tiszteli. Most lehetne vitatkozni azon, mit jelent „jól öltözni”, ám a lényeg, azt hi­szem, érthető ... Felújítják a Vác Városi Ta­nács épületét. Persze, a ház, annyi más műemlékkel egye­temben, amúgy is rászorulna erre a felújításra, ám hogy most, a többieket megelőzve kerül sorra, azon talán nincs mit csodálkozni. Életünk egy jelentős része, ha csak papí­ron is, de itt, e „milcszáthi” falak között zajlik. Ide jövünk intézni és intézkedni, panasz­kodni, bejelenteni, kérni és követelni. Bármit gondoljunk magáról a Hivatalról, egy biz­tos: mindennapjainkban — akár így, akár úgy — jelen­tős szerepet játszik. Bizonyos értelemben mi magunk éltet­jük a tanácsot. Csendben elmaradtak — A városban eddig egyet­len há^ sem készült el telje­sen egy-egy rekonstrukció so­réin — mondja Philipp Fri­gyes, a város főépítésze. — Folyton akadtak apróbb mun­kák, melyek állandóan ki-ki- tolódtak, míg végül szép csend­ben elmaradtak. Ezúttal azon­ban tökéletesen be akarjuk fe­jezni, amit elterveztünk. A homlokzaton az utolsó szögig minden a helyére fog kerülni. A tervekre azonban sokáig csupán a bejárat körüli, ^áll­ványozás utalt. Az épület mint egy szégyenlős leány (bár korát tekintve inkább matró­nának mondhatnánk), csövek­kel, pallókkal, hálóval ta­karta el az arcát. Aztán le­hullt az álarc, és láthatóvá vált a titok: a homlokzat pa­tinás szobrai és az úgyneve­zett máriás címer immár megifjpdva állják az érdeklő­dők pillantásait. A hiányzó szoborrészek pótlása megtör­tént, a felületeket állagvédő bevonattal látták el. Csupán lustitia vár kicsit tétován a mérlegre és a kardra — az­az az ötvösmunka elkészülté­re. És ezúttal a szobrok jövő­je is megoldottnak látszik. Egy megállapodás alapján, évente ellenőrzik azokat, meg­akadályozandó a folyamatos romlást. Mindez azonban csak az első lépése a város szob­rait megmenteni kívánó el­képzeléseknek. Jövőre a Kő­szentes híd, 90-re pedig a Szentháromság-szobor kerül várhatóan sorra. De a Szent- háromság térről kanyarodjuk vissza a Március 15. térre! — A homlokzatra vissza szeretnénk helyezni a két kan­delábert — folytatja Philipp Frigyes. — Üjaknak adják át a helyüket az ablakok alat­ti zászlótartók, melyekből nem csak a tér, hanem a Bartók Béla utca felé, továbbá az udvarba is jut majd, Megma­radna viszont az erkély há­rom kovácsoltvas zászlótartó­ja. Közülük egyben a piros- fehér-zöld lobogó, egyben pe­dig a város zászlaja állandóan ott lengene. Gondot csak az okoz, hogy honnan szerez­zünk olyan anyagot, mely nem fáikul, és jól ellenáll az idő­járás viszontagságainak. Je­lenleg éppen ez ügyben pró­báljuk felvenni a kapcsolatot az egriekkel, akik Franciaor­szágból hozatnak vásznat. A bejárati kapu is máshogy fog kinézni. Bronztáblák váltanák fel a mostaniakat, a jobb ol­dali szárnyon pedig — szintén bronzból — a város címere lesz majd látható, alatta a fel­irattal: Vác Város Tanácsa. Nem csak a külső A jobb megértés kedvéért Philipp Frigyes keze egy percre sem áll meg, miközben a jövőről, mégpedig nem túl távoli jövőről mesél. Pillana­tok alatt megrajzolja az épü­let homlokzatának vázlatát, melyen még a függönyökre is jut néhány vonal. — Ugyanis jó volna, ha az összképet nem rontanák el a különböző féle-fajta függö­nyök sem — mondja, újahb és újabb egyeneseket húzva. — Ám nem csupán a külsőre korlátozódna a munka. A fo­lyamatos belső átalakítások mellett az udvarban is meg kell még oldani néhány apró feladatot. Órát és szélkakast szeretnénk, a szökőkútba egy térplasztikát, a kupola tetejé­re pedig egy zászlótartót. Szin­tén az udvarba kerülne a cí­mer, mely eddig a homlok­zatot díszítette. Volt helyén, az erkély fölött ezentúl egyet­len szó állna: „Városháza.” A Sallai galériában A könyvkötészetről A múlt és jelen. A könyvkötészet történetével ismerkednek a látogatók. (Papp László felvétele) Akár programként is felfog­ható ez a felirat, annak prog­ramjaként, hogy a tanács sze­retné közelebb hozni a lakos­ságot, a „várost”, hogy a kö­zös feladatok megoldásában számít mindenki segítségére, közreműködésére. Új tartalommal Városháza. Furcsa íze van a szájban ennek a néhány be- tűnek-hangnak. Régi időkre emlékeztetnek. Ám azok az idők elmúltak, mint ahogy Mikszáth Kálmán tolla sem serceg többé. S hogy e régi szó milyen új tartalommal te­lik meg. majd elválik. Falusy Zsigmond Szépek az új árutárolók Mérlegen a tízes ABC Észak-Pest megye legna­gyobb élelmiszer-ipari áruhá­zában, a váci Széchenyi utcát tízesben — mint ismeretes — vezetőváltozás történt. A szak­mabeliek és a vásárlóközönség egyforma érdeklődéssel figyeli az elmúlt két hónap változá­sait. Nagybetűs felirat üdvözli a vásárlót az üzletbe lépéskor, s egy másik szöveg megköszöni a vásárlást a bolt elhagyása­kor. Jó érzés, hogy a bejárat­tól jobbra kosár, kocsi min­dig található. Ami szembetű­nik: a levegősebb, szép, új árutárolók. Az üdítőital for­galmának növelését szorgal­mazza az egyik kirakat színes felirata, s két helyen is ta­lálható mindig bőséges vá­laszték a szörpféleségek né­pes családjából. Szabadpolcról vihető el a kenyér, több az előre csomagolt hústermék. A zörgő pénztárgépeket fel­váltották a modern vonalú, diszkréten csipogó utódok. A blokk megerősíti, hogy a ka­pott papírszalag a vevő nyug­tája, s ha idegen nyelven is, de ezzel is megköszönik a vá­sárlást. Sajnos a délelőttön- kénti három-négy pénztáros most is kevés, hétvégeken többen ülnek a kasszáknál, igaz. hogy ,a helybeli vevőkön kívül a turistákat is kiszolgál­ják. A zöldségsarok megszűnt, csak az utcai árusrészlegnél kapható gyümölcs és főzni- való. Az idegenforgalom lehetőségei Mérsékelt eredmények A váci Sallai laktanyában jiozták létre azt a galériát, ahol folyamatosan mutatkoz­nak be a Vácott és környékén élő művészek. Für Tibor fotói utón szintén váci művész ka­pott bemutatkozási lehetősé­get Váci György könyvkötő­művész személyében. A könyvkötészet múltja és jelene című kiállítás sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy ez idáig a látogatók létszáma el­érte az ezret. A hónap végéig nyitva tartó kiállításon videó­bemutatót is rendeztek Váci György munkásságáról. Az MTESZ Köztársaság úti székházában ülésezett az SZVT idegenforgalmi szak­csoportja, Szikora János, az IBUSZ vezetőjének elnökleté­vel. Az idegenforgalommal foglalkozó szakemberek tájé­koztatást kaptak az idegen- forgalom újdonságairól és át­tekintették a nyári idegenfor­galom alakulását. A szakembe­rek szerint továbbra is mérsé­kelt eredményt hoztak a mű­velődési intézmények nyári rendezvénysorozatai is. Nin­csenek kihasználva a barokk város lehetőségei, hiszen a fe­rences rendi templomban or­gonahangversenyeket lehetne rendezni, és számos zenei program hagyományteremtő lehetne a városban. Ezeket a külföldi turisták is szívesen látogatnák, és az IBUSZ-iro- dák is kül- és belföldi csopor­tokat szerveznének a prog­ramokra. Ismételten szóvá tet­ték a Konstantin téri szabad­téri színház lehetőségeit. Töb­ben kifejtették, hogy nem sza­bad középszerű rendezvénye­ket tervezni, nem vonzó sem a helyi lakosság, sem az ide­genforgalom számára. Megállapították, hogy az utazások színvonala vissza­esett, sok a. tartalom nélküli, bevásárlóutak száma nemcsak az üzemek, hanem az utazá­si irodák részéről is. Sok eset­ben csak valutaárusító iroda­ként működnek, de ennek el­sősorban a magas ófá-val terhelt árak az okai. Akadnak azonban jó példák is. Többen javasolták, hogy nagyobb le­gyen a kooperáció az irodák között; pozitívan értékelték az IBUSZ-iroda kezdeményező­készségét. és azokat az erőfe­szítéseket, melyek a város idegenforgalmának fejleszté­sét szolgálják. Papp László A korábbi zöldségsarok he­lyére kerültek az időnként le­értékelt konzervek és más áruféleségek. Szemmel látha­tóan itt van a legkisebb for­galom. A szemközti csemege­sarokban viszont annál na­gyobb az érdeklődés, biztosan létszámhiány okozza a harma­dik árumérleg beállítását. A tízes „Kuckó” a csomagoló­pult végére került. így az is megközelítheti, aki'nem megy az üzletbe, de vásárolni sze­retne az illatszereken kívül cigarettát, szódapatront cserél, vagy megveszi a Naszály leg­újabb számát. Még váci ké­peslap is kapható ugyanitt, s — a pénztárosokat tehermen­tesítve — itt állítják ki a kö­zületi számlákat, csomagolják az ajándékoznivalókat. Petyjánszki János igazgató szerint az ide helyezett és a régebbről itt maradt munka­társak összehangolódtak, segí­tik egymás munkáját. Szep­temberben sok kereskedelmi tanulóval is találkozunk. Egy­behangolt csapatmunkára van szükség ahhoz, hogy teljesíte­ni tudják a havi 17—18 mil­liós, évi 200 millió forintos ár­bevételt. Az első két hónap ta­núsága szerint ez valószínűleg sikerül. Papp Rezső Mozi Kultúr filmszínház (Lenin u. 58.): szeptember 20-án fél 6-kor a Szerzetesek, géppisz­tollyal című olasz filmvígjá­tékot vetítik Adriano Celes­tano főszereplésével. Este fél 8 órakor a Zsoldoskatona cí­mű olasz kalandfilmet játsz- szák. Főszereplője Búd Spen­cer. Videóprogram: 19 órakor A hongkongi ember című ka­landfilm látható. T. Szerkesztőség! Környezetünk védelmében Az Árpád u. 85/A és 85/B lakói saját lakókörnyezetünk védelmében fordultunk önök­höz és az újság nyilvánossá­gához. Alapvető problémáink közé tartozik, hogy az Árpád úti iskolában tartandó rendezvé­nyek (szülői értekezlet, évzá­ró, évnyitó stb.) alkalmával a tisztelt szülök, akik gépkocsi­val érkeznek, lehetetlenné te­szik a közúti és a gyalogos közlekedést. Leparkolnak a gondozott, ápolt parkba, a járdát telje­sen elállják úgy, hogy az ott lakók nem tudják megközelí­teni, vagy csak nehezen a la­kóhelyüket. Ugyanakkor a DMRV par­kolója kb. 50 méterre van, és a délutáni rendezvények idő­pontjában már üresen tátong. Kérjük az iskola igazgató­ját, hogy a szülök figyelmét hívja fel ezekre a rendellenes­ségekre, és a hatóságok segít­ségére is számítunk. Kérjük, hogy a városi ta­nács vizsgálja meg az esetle­ges út teljes lezárását a Diák utca felől. Jelenleg „tehergép­kocsival behajtani tilos” táb­la van ott, ennek ellenére a cementes, a kőszállitó és a te­jeskocsik, semmibe véve a kor­látozást, behajtanak, baleset- veszélyt okoznak. Ezen a területen sok az isko­lás gyerek, de az ott lakó gye­rekek számára nem biztonsá­gos a játszás és a kikapcsoló­dás. és intézkedést Megértést várunk. • Tisztelettel: a Vác, Árpád u. 85/A és 85/B lakói Városi bajnokság Negyedik forduló A városi kispályás labdarúgó- bajnokság negyedik fordulójának eredményei: A osztály: KISZ-kórus—Kötött 2-2 M. Laktanya—Forte 1-7 Kisvác—Fice 3-1 Kommunális—Városgazda 2-4 Mentők—Sütőipar 2-2 B osztály: ÉPFU—DTV 1-10 DCM—Posta 2-0 Magasépítők—Tejüzem 4-0 Földvári tér—VTK 1-2 Danubius—Áfész 2-1 Esze T.—All. Biztosító 4-3 C osztály: Híradás-Pest M. Vendégl. Kisvác II.—Junior Kötött öntő—Pedagógus Forte KISZ—Tejipar Száll. Viktória—D. Volán Alag—Penomah Városgazda II.—Bizottság Előrehozott fordulók: Híradás—Forte KISZ öntő—Pest M. Vendégl. ÉKV—Junior Kötött Viktória—DAC Alag—Bizottság Városgazda II.—D. Volán Padagóg us—Tejipar Száll. DAC—ÉKV 5- 4 3- 1 1-1 1- 5 4- 1 2- 4 3- 1 0-2 0-3 6- 2 5- 9 5-4 2-0 7-2 0-2 A többre törekvés vágya Kik ülnek a Váci Hajóba? „Nem csak lelket, nem is csak testet, hanem em­bert kell nekünk nevelnünk: ne csináljunk hát egyből kettőt.” (Montaigne) Még egy-'két verseny hátra­van ugyan az 1988-as évből, de már a jövő évi feladatok foglalkoztatják a Váci Hajó kajak-kenu szakosztály edző­kvartettjét. Ez évben már a régi sikerek fénye látszott megcsillanni a lapátokon. Űjabb és újabb nagyszerű sportemberek nőnek fel és ír­ják tovább a Duna-parti szak­osztály dicső sporttörténetét. Az év végén illő értékeléssel várjunk még egy kicsit, in­kább nézzünk az élcsapat mö­gé, vajon milyen utánpótlás­sal bírnak a „holnaputáni” feladatok sikeres megvívásá­hoz. Tudvalevő, Vác iskola­város is, így több ezer városi diák — a környékbeliekkel egyetemben — kínálja a bőség kosarát. Vajon mit sikerül ebből válogatni? Vajon mi­ként tudnak vele gazdálkod­ni? A szokástól eltérően be­szélgető partnerül azt az edzőt választottuk, aki nincs „reflektorfényben”, akit talán kevésbé ismernek. Latorovszki László elsősor­ban a távolabbi utánpótlással, a legif jabbaikkal foglalkozik. Kapcsolata a kenuval húsz éve kezdődött. Tíz éven át versenyzőként nagyszerű ered­ményeket ért el, melyek a kor- csoportos válogatottak kapu­iát ic Irinvitn+iták előtte IJiahb tíz év már edzői munkássá­gát dicséri. Munkahelye a vá­ci kórház, ahol a tmk műhe­lyében lakatosként dolgozik. Bizonyára a szakosztály ered­ményei is hozzájárulnak ah­hoz, hogy főnökei, munkatár­sai megbecsülik a gyerekek által rajongásig szeretett sportembert. Rövid bemuta­tásnak ennyi talán elég is. — Hogyan alakul a szak­osztály utánpótlása? — kér­deztük a vizek környékén csak „Csőm” becenévre hall­gató edzőt. — Ami a legfontosabb, van még hajónk, mely gazdára vár. Kálvin utcai csónakhá­zunkban várjuk tehát a je­lentkezőket. Ilyenkor ősszel egyébként mindig feltöltődünk, de tavaszra alig maradnak az új arcokból. Ezért vagy azért, de sokan lemorzsolódnak. Mi úgy mondjuk, aki egy telet ki­bír, abból lehet versenyző. A város valamennyi általános Iskolájából járnak hozzánk. Legjobb kapcsolat a Radnóti iskolával van. Mégis, úgy éi- zem, többet kell tenni a szak­osztálynak a sportág népsze­rűsítéséért. — Hogyan kezdik a foglal­kozásokat az újonnan érke­zőkkel? — Felmériük fizikai ké­pességeiket, elbeszélgetünk ve­lük az iskoláról, az otthonról. Bemutatjuk a kajak és kenu közötti különbségeket. Próbál­ják ki mindkettőt, a válasz­tásban segítünk. De nem tud­nak rosszul választani! Vi­lágversenyek sora bizonyítot­ta — mióta magyar verseny­zők is részvevők —, jelentős szerep jutott versenyzőinknek. A kenut sokan bírálják, hogy féloldalassá tesz. Ezt úgy ke­rüljük el, hogy mindkét olda­lon eveztetünk. Mindenféle károsodás nélkül, de kemény edzésekkel el lehet jutni az élvonalba. Kemény edzések pedig vannak, de sokoldalú a képzés. Kiegészítő sportágak közül elsősorban a futás, úszás, kerékpározás szerepel a programban. — Bár mostanában változik a szemlélet, mégis kikívánko­zik a kérdés: nem hálátlan egy kicsit a kezdőkkel foglalkoz­ni? Az esetleges sikert más aratja le, az első edző nevét sokszor el is felejtik. — Én azt gondolom, hogy az igazi nagy egyéniségek nem könnyen felejtenek. Persze, azt ki is kell érdemelni! Tu­dom, nem az első edző neve jelenik meg az újságban egy- egy győzelem után, de mikor odajönnek, és azt mondják KÖSZÖNÖM, akkor tudja az ember, hogy érdemes volt, hogy érdemes csinálni. Nálunk az edzők között jó a kapcso­lat. Segítjük egymást, hiszen tudiuk. ha lent iók az alaDok. a felépítmény annál sikere­sebb lesz. Igazán azonban ak­kor vagyok boldog, amikor a sporteredmények mellett a hajdani kisgyerek komoly felnőtt emberré érik, s az élet más területén is megáll­ja helyét. Innen is nőttek ki olyanok, akiket a „falkaszel- lem”, a mindig többre törek­vés vágya eljuttatott az egye­temek, főiskolák padsoraiba. S ha egyéb körülményeik miatt egyesületet változtattak is, de visszajárnak, s példaké­pei ők is a kicsiknek. A leg­ifjabb jó sportoló, jó tanuló cím birtokosa: Molnár Gábor, Szúnyogh Zsolt. — Ha már szóba került a visszajárás, van-e kapcsolat a „kiöregedett” sportolókkal? — Sokan eljönnek, s heten­te egyszer a „dühöngöben” kifulladásig rúgjuk a labdát. Persze, vannak, akik az ak­tív sportolás után hagyják el­veszni nehezen megszerzett értéküket — az egészségüket. De vannak a korábbi sport­társak közül, akik gyermekei­ket hozzák, s tulajdonképpen ez a második generáció is je­lenti az utánpótlást. A riport elején a XVI. szá­zadi francia gondolkodót idéz­tük. Álljon itt a végén egy másik mondata, melyet a szakosztály edzői a maguk eszközeivel igyekeznek meg­valósítani. „Illendőképpen élni: ez az ember nagy és dicső mester­műve.” Simák Attila ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents