Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-14 / 220. szám
1388. SZEPTEMBER 14., SZERDA Filmbeli tutajosok Szentendrén Felvétel! Csendet kérünk! Két jelenet között — a főszereplő, Gáspár Sándor és a rendező, Elek Judit Sötét ruhás, kalapos, szakállas férfi ballag végig a falun a zsinagóga felé. Amerre meg}% riadt anyák szorítják magukhoz gyermeküket, csapják be gyorsan a kapu nyitva álló szárnyait, öreg parasztok mormolnak átkokat a fekete alak nyomában. Félnek tőle, hiszen ő Herskó Dávid tutajossáfár, a rituális gyilkossággal vádolt tiszai zsidó tutajosok vezetője. A tiszaeszlári per a témája annak a filmnek, amelyet Tutajosok címmel készít Elek Judit. A forgatókönyv alapjául a per védőjének, Eötvös Károlynak, valamint Krúdy Gyulának az írásai szolgáltak, s a történet a hajósok sorsán keresztül mutatja be az eseményeket. Számtalan helyszínen állnak össze a film jelenetei, dolgozott már a stáb egy lengyelországi skanzenben, a Dunajecen, a Tiszán. A Vásárosnamény melletti Nagyar műemlék kastélya a vallató csendbiztos lakhelyeként szerepelt, a zsinagóga pedig két különböző épületből alakult ki: a külső felvételek Mádon, a belsők a fővárosi Vasvári Pál utcában készültek. A több mint nyolcvan nap óta forgató csoport nemrégiben egy napra Szentendrére költözött. Nem ez volt az első Pest megyei helyszín a Tutajosok életében, a börtönjelenetet a megyei tanács udvarán vették fel. A skanzen kisalföldi tájegységének fehérre meszelt házai pedig átmenetileg egy kis Tisza-par- ti falu díszleteiként szolgáltak. — Felvétel, csendet kérünk! — hangzik a kiáltás és Gáspár Sándor, a főszereplő immáron negyedízben sétál el talpig feketében a láttára becsapódó kapu előtt. Mozgását síneken gördülő kocsiról követi Halász Gábor kamerája. Végre, a sokadik ismétlés után a rendező és az operatőr egyaránt úgy találja, a felvétel sikerült. Az egyetlen megyei szereplőt, a Szentendréről kölcsönzött statiszta kislányt hazavihetik a szülei, a többiek a kispadra telepednek. A munkások tíz méterSínen gördül a kamera. Röpke megbeszélés felvétel előtt. (Gottlieb Géza felvételei) rel odébb rakják a fártsíneket, és a tutajossáfár újra elindul a falu főutcáján a harangláb felé: ugyanazt a jelenetet ezúttal az ő szemszögéből filmezik. A skanzen nem mutatja különösebben lázas munka képét, pedig, mint Balázs Gábor felvéteivezető elmondja, most még egészen gyorsan haladnak. Egy fához kantározva szürke ló legelészik békésen, barátságosan felfalja a tenyéren kínált kockacukrot is. Tehén bőg, hiába noszogatják, nem akaródzik felszállnia a teherautóra, bár több szerepe mára nincsen. Társai lelkes biztatása közepette alkalmi libapásztor terelgeti ügyetlenül a rémülten gágogó liba- csoportot, most őket várják a kamera elé. A „Dohányzásra kijelölt hely” tábla alatt kalapos atyafiak szalonnáznak ráérősen, kendős néniknek álcázott statiszták várnak a sorukra. Az egyik parasztlány hirtelen átvedlik, és a napidíja felől kezd érdeklődni a. f elvételvezetőnél. Mint tipikus kívülálló, aki forgatást is még csak filmen látott, valahogy úgy képzeltem, ilyen helyen nagy a sürgés-forgás, kellékesek szaladgálnak, sminkesek sminkelnek, fodrászok fésülnek, öltöztetők öltöztetnek. A skanzenbeli békés hétköznap, a felvétel időmilliomosként kószáló, napozó, iddogáló, üldögélő munkatársai nem ezt igazolták. De valamit végre megértettem: hogy miért kerül olyan sokba egy-egy film. Mörk Leonóra Ecseteset Életünk első szülőt értekezlete után napokig csak kerülgettem a papír- és írószerboltot, mint macska a forró kását. Tisztes távolból szemléltem a bejárai előtt kígyózó sorokat. Nemcsak e látvány, hanem a várható különköltségek tetemes összege riogatott. Tegnap végre elszántam magam. Ugyanis a könyvek, füzetek bekötése sem várathatott már magára, s a tisztasági csomag tartalma majdnem teljes egészében innen volt beszerezhető. Aztán a töredezett — idő előtt megfogyatkozott — belű színes ceruzákat pótoltam. Egyre jobban hatalmába kerített az öröm, hogy sikerül mindent egy helyen megvásárolni. Ezen mámoros hangulat még a gyanú árnyékát is eltakarta, pedig akkor már az ecsetek közt válogattam, egy vékonyát s egy vastagabbat kértek az iskolában. A jól végzett munka tudatában léptem a pénztárhoz. Ám a számológép kattogása mennydörgés-villámlásként hatott rám. Az 5-ös ecset hetvenhat-ötven, a másik pedig feleannyi. S a végösszegre az ötszázasom sem bizonyult elegendőnek. Miközben az aprót kotortam össze, a hátam mögött állók éppen a minisztérium egyik illetékesének nyilatkozatát idézték. Aki az idén is elmondta, hogy nem tartja helyesnek a minimális tanfelszerelést meghaladó eszközök megkövetelését. Mindezeket nem ők írják elő és megvételüket az iskolák nem kényszeríthetik a szülőkre. Bennem is ágálni kezdett az öntudat. Hátrapillantottam. Mindannyian teli kosárral várakoztak. Micsoda!? Hogy az én gyerekem lemaradjon a többitől? önként, dalolva — fizettem. V. A. IALLITOTERMEKBO Nyári tárlat sikere Vácott E képzőművészeti rendezvény két helyen: a Madách Imre Művelődési Központban és a görög templom kiállító- termében szeptember 18-ig tekinthető meg. Tanúskodik arról a megújulásról, amelyet Vác fogadókészségével kapcsolatosan tapasztalhattunk. Ezúttal meghívtak dunabogdányi, gödöllői, gödi, százhalombattai, fóti és szobi képzőművészeket is. Jó gondolat volt összehozni Pest megye különböző helyein élő és alkotó művészeket, mert szinte minden műfaj képviselőjével találkozhatunk most e Duna-parti nagyvárosban. Feszített színvonal Mindez természetesen csak a minőségi elvek biztosításával jelenthet előrelépést, s a tárlat erre ad igazolást. A színvonal feszített -V ez megnyugtató. Ha nem is mindig nyúlik a legmagasabbra, érzékelhető a törekvés ennek megkülönböztetésére. Támpontot jeleznek ehhez például az egyéni csúcsok. A növekvő értékrend viszont a tágabb területi források alapján válik sokrétűvé. Nem hallgathatok el azonban egy káros tendenciát sem. Ezúttal a váci tárlatra nem küldött képet Cs. Nagy András, Mizser Pál, Hídvégi Valéria, nem látjuk Blaskó János új érmeit, szobrait, és az idei, Szentendrén bemutatott Pest megyei tárlaton hiányzik Farkas Ádám, Deim Pál és a Vajda Lajos Stúdió tagjainak műsorozata. Sértődés, bántalom? Miért? Sértődés, hosszúra nyúlt terméketlen vita, bántalom? Mindennek a közönség látja kárát. Akkor is, ha örömmel tapasztaljuk azt, hogy vannak alkotók, akik egyszerre szerepelnek szeptemberben mind a váci, mind pedig a szentendrei kiállításon, így Gaál Imre, Borgó György Csaba, László Bandy, Lehotka László, Markó Erzsébet, Orvos András, Miró Eszter, Szabó Imre, Uhrig Zsigmond és Zim- man Lajos. Egyéni változatokkal, új törvényszerkesztési képekkel, plasztikákkal, érmekkel és fotókkal. A váci tárlaton meghökkentő Orvos András, Markó Erzsébet, Gál Katalin, Csorba Rádiófigyelő! A HÉT KÖLTŐJE. Nagyon szerény, csöndes szavú ember volt Pilinszky János. Fö- lületes ismerője magába zárkózottnak is vélhette, ki kerüli az embereket, nem szereti a társaságot. Az igaz, hogy ösztönösen távol tartotta magát a hangoskodóktól, a szószátyár fecsegőktől, a pohár- koccintó kedélyességtől. Annál inkább feloldódott íróbarátai társaságában. A költészetről úgy tudott szólni, hogy szemében fény gyúlt, hangja átmelegedett, sőt, olykor a benső indulatok föl is forró- sították. Az irodalommal már korán megtalálta a hangot. A közvetlenül a háború után indult, Lengyel Balázs szerkesztésében negyedévenként megjelenő Üjhold című folyóiratnak fiatalon volt a társszerkesztője Mándy Iván és Rába György társaságában. A munkatársak közé — többek között — Nemes Nagy Ágnes, Somlyó György. Szabó Magda tartozott. Eleinte Pilinszky János pályájának íve szárnyalóan emelkedett a magasba. Első kötete, a Trapéz és korlát olyan meleg fogadtatásban részesült, hogy 1947-ben Baumgarten- díjat kapott érte. Ám az ötvenes évek művészettől merőben idegen irodalompolitikája őt is a hallgatás tornyába zárta annyi más nagyszerű írótársával együtt. Látszólag csendesen tűrte a kényszerű szellemi rabságot. Pedig a képzelete teremtette misztikus környezetben bibliai szörnyekkel viaskodva kereste az igazat, a szépet, megőrizve emberi méltóságát. Amikor pedig az irodalomban is bekövetkezett fordulat, s az ő börtönének ajtajáról is lekerült a lakat, először hunyorogva nézett körül a tisztuló égbolt alatt, majd nekibátorodva ismét az író- tollhoz nyúlt. Nem volt termékeny alkotó, minden szavát, hasonlatát karáttal mérte. Az a néhány karcsú kötet, mely kitörölhetetlen emlékét a magyar irodalomban örökre vigyázza, azt tanúsítja, hogy emberségben, költői tisztességben, művészi erőben egy nagy költő járt közöttünk, szellemujjával megbélyegezve a mindenkori gonoszságot, a fajra, a nemre, a felekezetre tekintet nélküli fasizmus kegyetlen szörnyűségeit; ugyanakkor, hitet téve a humanizmus eszméje mellett. Élete utolsó szakaszában az elismerés ismét a sarkába szegődött, előbb József Attila- később Kossuth-díjjal tüntették ki. Az elmúlt napokban a rádió műsorán A hét költője adás keretében Pilinszky János versei szerepeltek, gondos összeállításban mutatva be legszebb sorait. TUDÓSAINK KÜLFÖLDÖN. Az összeállítás tulajdonképpeni címe Agyelszívás?! volt. de ezt mind a szerkesztő, Bán László, mind beszélgetőpartnere, Tamás Pál tudományszociológus rossz szájízűnek tartotta. Tulajdonképpen tartalmilag sem fedte az igazságot. 'A lényege ugyanis az volt, hogy a magyar tudósok miként tudják megtermékenyíteni a hazai kutatásokat. Sajnos, a kialakult kép meglehetősen lehangoló volt. Nem is olyan szempontból elsősorban, hogy a Nyugaton vagy Amerikában hosszabb-rövi- debb ideig dolgozó magyarok milyen technikai körülmények között dolgozhatnak. Inkább az hatott elkedvetlenítően, hogy itthon — csekély kivétellel — nem fogadják tárt karokkal a hazatérőket. Részben a vezetők, akik a tekintélyüket féltik, részben pedig a munkatársak tekintik gyanakodva azt a munkatempót, amit hazatérők a külhoni intézményekben megszoktak. A személyes irigység sem lebecsülhető körülmény. Mielőtt szellemi poggyászukat a köz javára kibontanák, máris lefitymálják. Sőt, orra alá dörgölik, hogy örüljön, mert legalább kint élt, mint a császár, ők pedig ezalatt helyette húzták az igát, most álljon be a sor végére. Nem csoda, ha ilyenformán kedvét szegik a hazajöttnek és az ismét visszavágyik a külföldi műhelyekbe. Nem is beszélve a szerzett tapasztalatok parlagon heveréséről. Szombathelyi Ervin Kristóf János: Csendélet Simon, László Lilla és különösen Bada Márta egy-egy láto- másos erejű festménye. Önnön értékrendjéhez képest megújulást jelent Hock Ferenc Zúzmarás tél című ,k£r pe. Igazán érthetetlen, hogy’a Vácott évtizedek óta hűségesen kiállító dunabogdányi festő ezúttal sem kapott díjat. Hasonlóan Kristóf Jánoshoz, aki a magyar csendélet egyik kiemelkedő festője. Dániel Kornél finom rajzi rendszere egyre monumentálisabb. Mértani és organikus elemek optimális ötvözésével a Dunakanyar látványpompája — Egry eszközeivel és őt megközelítő minőséggel — tárul elénk. Gaál Imre megbízható vizuális rendszerrel örökíti meg a váci tél Duna-parti szögletét, Monos József nyári környezetbe helyezi a Távoli harangszó színekkel kifejezett hangulatát. Meglepetés Rem- sey Iván Normann kápolnája és Uhrig Zsigmond is renddé gyülekezteti az Amszterdami városrészlet színes formáinak nyüzsgését. Tény az is, a Szentendrén ismert dobozplasztikákkal jelentkező László Bandy ezúttal a váci tárlaton Konyhát ábrázoló rajzaival izgalmasabb. Archimboldo világát drámaibb elemekkel folytatja Sáros András Miklós. Rendkívül igényésen. Minden tekintetben újszerű, új állomás Szekeres Erzsébet, valamint Remsey Flóra képigényű textilje, s Lőrincz Vitus fafaragással készített tűzzománca. Bakos Ildikó bronzból mintázott Szekere ősi ámulatokba ragadja a nézőt. Elmélyülésre késztetnek Kocsis Iván, Lehotka László, Ágg Károly és Török László fotói is, mert nem a valóság másolatéi, hanem értelmezései. Művészetpártolók Üdvözlendő az a tény — s ez jellemző a váci és szentendrei tárlatra egyaránt —, hogy fokozódik a társadalom művésze tpártolása, mely, kifejezésre jutott a Művészeti Alap, Vác Város Tanácsa, Gödöllő Város Tanácsa, váci és Pest megyei üzemek, vállalatok díjaiban. Mindez mérleg és mérték, szükséges és indokolt erkölcsi, anyagi támogatás. De mégin- kább — szövetség. Losonci Miklós Az Építőipari Szállítási Vállalat a budapesti szállítási üzemegységének házgyári kirendeltségér« azonnal felvesz E kategóriájú jogosítványt szerzett gépjánnűvezetöt autóvillamossági jelentkezés Czotter János kirendeltségvezetőnél. A kirendeltség megtalálható Dunakeszin, a 2. sz. főút mellett. Telefon: 600-121. A Nagykáta, és Vidéke 1988. szeptember 30-ától 1991. szeptember 30-áig, három évre szerződéses vállalkozásba adja: 1. sz. szeszfőzde, Nagykáta 2. sz. szeszfőzde, Szentmártonkáta. A szeszfőzdékkel kapcsolatban részletes tájékoztatást ad: Lovas István, az ipari főágazat vezetője. Telefon: Nagykáta 204. Cím: Nagykáta, Szabadság tér 12. Kocsis Iván: Ablakok IV.
