Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-14 / 220. szám

4 &ßbüm 1988. SZEPTEMBER 14., SZERDA A Szarvasi 6-os ASsónémedin Tanulóévnek szánták Érik a szárazon termesztett rizs Alsónémediben a Közös Üt Szakszövetkezet öt hektá­ros tábláján. A Szarvasi 6-os névre keresztelt rizsfajta ara­tásával még ebben a hónapban végezhetnek. Benke László, a szövetkezet növénytermesztési ágazatának vezetője gyenge terméshozamot jósol. A hektá­ronkénti kéttonnás eredmény a valószínű, bár ők a dupláját remélték. Lényegében egy próbálko­zásról van szó! Még pontosab­ban az országos rizstermeszté­si programban való részvétel­ről. Mint az ágazatvezető el­mondta, ezt az esztendőt ta­nulóévnek szánták. Már azt is kiszámították, hogy minimáli­san 2,5 tonnás átlageredmény­nél térülne meg a termesztés önköltsége, s így az első ne­kifutás veszteségesnek számít. Pedig a Szarvasi Öntözéses Kutatóintézetben kifejlesztett rizsfajta nagy jövőnek nézhet elébe. Hazánkban húsz szövet­kezet próbálkozik a kísérleti termesztéssel. A legbiztatóbb eredményeket minden bi­zonnyal Szolnok megyében a mezőhéki Táncsics Termelőszö­vetkezet éri majd el, említette Benke László, aki nemrég láto­gatott el a társgazdaságba. Al­sónémediben igyekeznek meg­találni azt a földterületet, amely biztatóbb terméskilátá­sokat ígér. Ennek a rizsfajtá­nak a kötöttebb, laza talaj kedvez leginkább. A szárazon termesztett rizs jól illeszkedik ebben a szövet­kezetben kialakított kukorica-, szója-, napraforgó-vetésforgó­ba. Mái-'usban vetik és általá­ban szeptember közepére érik be. Háromnaponként igényli az öntözést. Nagy szüksége van a jól előkészített és végrehajtott vegyszeres gyomirtásra. Mivel ez utóbbiak nem a legszeren­csésebben sikerültek, így el­burjánzott a kakasfű, “Sz a szinte kiirthatatlannak tetsző gyom. Minden bizonnyal nem kis gondot okoz majd ennek Testületi vélemény Korszerűsítések Az Országos Érc- és Ás­ványbányák termékszerkezeté­nek korszerűsítésére kidolgo­zott ötéves program első felé­ben végzett munka tapasztala­tairól tárgyalt nemrég a bányaipari dolgozók szakszer­vezetének elnöksége. A testü­let megállapította, hogy a termékváltás eddig eredmé­nyes volt. A veszteséges te­vékenységek megszüntetésére gazdaságtalanul működő bá­nyákat zártak be, s ugyanak­kor gondoskodtak korszerű technológiájú üzemek beren­dezéséről. A szakszervezet egyetértett azokkal a körülte­kintő vállalati intézkedések­kel, amelyek alapján a bezárt üzemek dolgozóinak sorsát in­tézték. a nem odaillő rövénynek és magjának az eltávolítása. A learatott rizst Karcagon hán­tolják. Hazánk rizsszükségletének ötven százalékát biztosítják a szövetkezetek, gazdaságok. Az import eredetű tonnánkénti ára 200 dollár, a jobb minő­ségűé pedig 500. És ami ebben az egészben a legérdekesebb, a már említett Szarvasi 6-os fajta az utóbbi, a minőségi kategóriába tartozik. A trópusokon évente kétszer aratják a rizst. A nagy hagyo­mányokkal rendelkező orszá­gokban is érdeklődnek a szá­razon termesztett rizs után. A szakemberek az aszály sújtotta kontinenseken is lehetőséget látnak meghonosítására. Magyarországon az utóbbi években számottevően csök­kent az árasztásos rizsföldek nagysága. Az öntözés pedig drága. A szárazon termesztett rizs elterjesztésére már ezért is nagy szükség van. Gy. L. Nagyobb választék Az üzletekben egymás után jelennek meg újabb és újabb ízesítésű üdítők. A versengés­ben az elsők között áll a Már­ka szentendrei üzeme. Távoli vidékek kellemes ízeit töltik palackokba. Képünkön a ba­nánízű üdítő töltése folyik. (Erdősi Ágnes felvétele) Nyugodtabb az élet a repülőtér környékén A megegyezés elő- és utóélete Alig egy hónappal ezelőtt országos érdeklődés közép­pontjába került Szigethalom, ahol viharos hangulatú lakos­sági fórumot tartottak. Témá­ja a közeli tököli katonai re­pülőtér okozta zajártalom, ami az elmúlt hónapokban már messze túl volt minden elvi­selhető határon. A szigethal­miak nemcsak a repülőgépek robajától szenvedtek, hanem a léglökések okozta károktól is. Tetőcserepeket sodort a a gépek szele, udvaron szára­dó ruhákat kapott a szárnyá­ra, összecsapta a villanyveze­tékeket, amiatt fél napokra áram nélkül maradt a kör­nyék. Ahogy megígérték A fórumon megegyezés szü­letett arról, hogy korlátozzák a repülések számát, bizonyos napszakokban nem szállnak fel és ígéret született arról is, hogy ősszel olyan szervezése­ket, hajtanak végre a repülő­téren, amelyek nyomán to­vább csökkenthető a repülé­sek száma. Meddig állnak a bezárt gyár veszélyes falai? A törvény után változtatnak Fogy a tégla, de a munkaerő is. A Budai Téglaipari Vál­lalat Százhalombattán található, hagyományos technológiával dolgozó gyárában minimálisan 40—45 dolgozóra lenne szük­ség, de az utóbbi két évben jó, ha 24—26-an kezdik a műsza­kot. Praczkó József, a Budai Téglaipari Vállalat törökbá­linti gyárának vezetője, aki egyben ellátja a százhalom­battai üzem irányítását is, a következő helyzetképet adta: Férfiak előnyben — Már tavaly Is 4 millió forintos ráfizetéssel működ­tette vállalatunk a gyárat. A fenntartási, az energia- és az egyéb költségek emelkedése erősen megkérdőjelezi a léte­sítmény jövőbeni működteté­sét. Az idén 2,5 millió kis­méretű téglaegységnek meg­felelő UNIFORM falazóblokk a terv. — Ennél voltak már ebben a gyárban nagyobb teljesít­mények is! — Húsz évvel ezelőtt közel 24 milliós tervet teljesítettek a százhalombattaiak. A nagy­arányú visszaesés egyértel­műen a létszámhiányra vezet­hető vissza. Agyag még jócs­kán akad, s állítom, hogy az országban az iparágon belül még legalább ötven olyan tég­lagyár található, ahol rosszabb műszaki adottságok közepette dolgoznak. Az esztendő végén 3-4 dolgozó számára elérkezik a nyugdíjaskor. Ha helyettük nem találunk új dolgozókat, akkor nagyon nehéz követke­ző évnek nézünk elébe. — Jószerével a téglagyárban Koncert, szüret, népzene A fóti ősz idei kínálata A megye rangos őszi ren­dezvényei közé számító fóti szüret megnyitására az idén szeptember 18-án, vasárnap 14 órakor kerül sor. A hagyomá­nyos szüreti felvonulás a tanácsháza előtt kezdődik, s a menet a Fáy-présháznál ér véget. Itt délután négy óra­kor népzenei műsor kezdő­dik, amelyen a fótiak közpon­ti néptáncegyüttese, a mű­velődési ház menyecskekó­rusa és citerazenekara lép fel. A következő óra szórakozta­tó zenével telik el, majd a tervezet szerint este 7 óra­kor színpadra lép a helybe­li Folt és a vendég Virág együttes közös koncert kere­tében. (Erre a műsorra már belépődíjat kérnek, amelynek a jegyeit elővételben árusít­ják a nagyközség területén.) A Magyarok az olimpián cí­mű kiállítást az 1. sz. álta­lános iskolában 21-én, jövő szerdán délután 17 órakor nyitják meg, s a közönség szeptember 30-ig láthatja. A kiállítás zárónapján megala­kul a Fóti Diák Sportkör, az FDSK. Az eseménysorozat október­ben is folytatódik. Elsején nyílt sakkverseny lesz a nagy­községben. Sor kerül ebben a hónapban Koncz Zsuzsa és a Fonográf együttes koncert­jére. Október 9-én ide láto­gat egy gyermekműsor kere­tében Eszményi Viktória és Heilig Gábor. Fontos helytörténeti sze­repet tölt be az október 14— 30-ig nyitva tartó Tárgyi em­lékeink című kiállítás a művelődési házban. Egyik ki­emelkedő esemény lesz a szavaló- és prózamondó ver­seny. A Papírfeldolgozó Kis­szövetkezet egy szüreti ' bál megrendezését vállalta. csak nőkkel lehet találkoz­ni... — A 24 téglásból 19 női dolgozó. Nekünk pedig első­sorban férfi munkaerőre és több szakképzettre leime szük­ségünk. Nagyon várjuk már az Országgyűlés őszi üléssza­kát, azt, hogy elfogadják az új társasági törvényt. Akkor talán lehet majd valamilyen kedvező megoldást találnunk a további üzemeltetésre. Csövezők búvóhelye Százhalombattán a munka­erőhiány dacára is folyik a termelés. A vállalat érdi gyá­réban pedig 1986' óta már végérvényesen megszűnt. A Dunához közel eső területen álló építmény, s annak beren­dezései eladásra várnak. A vállalat szeretne már túladni ezen a területen, de a helyi tanács eddig még nem dön­tött a hasznosításról. — Több gondunk van a gyárral, mint amikor üzemelt! — mondta lehangoltan Pracz­kó József. — Nemcsak a kör­nyéken lakó gyerekek számá­ra játszóhely, de felkeresik mindenfajta kétes elemek is. Gyakoriak arra a rendőrségi razziák. Csövezők használják lak- és búvóhelyül. — Nincs senki, aki felügyel­ne a rendre? — Gondnok és éjjeliőr ugyan található a gyárban, de ez még nem jelenti azt, hogy mindenütt ott tudnak lenni és felügyelni. Szerencsére lényegesen ked­vezőbb a helyzet Törökbálin­ton. A téglagyár fő profilja a 60/19 fertgerendákhoz il­leszthető vázkerámia-béléstes- tek készítése. Két éve pedig hozzáláttak a Beton- és Vas­betonipari Művek számára ké­szíthető 14/19-es béléstestek előállításához. Mintegy ki­egészítő profilnak számít ugyanakkor az úgynevezett papucsidomok gyártása. A Bu­dai TV Szurdokpüspökiben levő fertüzemének szállít­ják Törökbálintról az emlí­tett tartozékokat. A profil adott — Túlteljesített első félév után vagyunk. Jókor jött a szűnni nem akaró téglavásár­lási láz. így nem lehet aka­dálya annak, hogy éves ter­vünket a várt 37 millió he­lyett 40 millióra növeljük, téglaegységben átszámítva. Gyárunk korszerűnek szá­mít. A telepített technológia és dolgozóink szakértelme elő­segítheti jövőbeni nyereségün­ket is. Eddig jő a bizonyít­ványunk. A havi keresetek is biztatóak. És mivel egész­ségesnek mondható az egyéni teljesítmények és a kollektív érdekek összhangja, így nin­csenek munkaerőgondjaink. — Akik felkeresik a tégla­gyárat, hogy a szükséges bé­léstestekhez jussanak, eseten­ként felteszik a kérdést, hogy miért nem gyártanak itt fa­lazóanyagokat is? — A válaszom egészen egy­szerű: számunkra ez a gaz­daságos! Vétek lenne meg­bolygatni azt a kialakult pro­filt, amelynek köszönhetően nálunk felnőtt egy univerzá­lis szakembergárda. A nagy­értékű gépek működtetéséhez ugyanis nemcsak, karbantar­tók, de feladatukat felelősség­gel ellátó termelőmunlkások is kellenek. Gyócsi László A szigethalmiakkal szinte egy időben Érd és Százha­lombatta párt- és állami ve­zetői is lépéseket tettek annak érdekében, hogy csökkenjen a városokban tapasztalható repülőgépzaj. A párt- és taná­csi vezetők jártak a Honvé­delmi Minisztériumban, tár­gyaltak a magyar—szovjet ka­tonai vegyesbizottság tisztség- viselőivel, s hasonló ígérete­ket kaptak, mint a szigethal­miak. A szigethalmi tanácsház a település repülőtérhez közeli részén található. Egy sarokra van a Kolozsvár Utca, amely­nek lakói a legtöbbet Szen­vednek a zaj miatt. Miközben Németh Gáborral, a nagyköz­ségi tanács elnökével beszél­getünk, rendszeres időközön­ként zúgnak el az épület fö­lött a szürke vadászgépek. Ez kissé akadozóvá teszi a tár­salgást. Az elnök mégis elé­gedett. — Lényegesen jobb a hely­zet — mondja, miközben vas­kos aktacsomót tesz az asz­talra, a reptér ügyében foly­tatott levelezést. — Kevesebb a repülés, éjszaka és délután kettőtől négyig szintén csend van. Mi sem bizonyítja a helyzet javulását, mint az a tény, hogy a lakossági fórum óta alig érkezett kárigény­bejelentés, pedig azelőtt ez szinte mindennapos volt. El­telepítették innen a vadász­gépek egy részét. A fórum előtörténete — Nagy nyilvánosságot ka­pott egy hónappal ezelőtt a szigethalmiak jogos panasza. Akkor viszont nem esett szó arról, mi is történt eddig a megegyezésig? Hogyan jött létre, s mennyi idő alatt? — Valóban, pedig nem ke­vés munkába, levelezésbe ke­rült ez az egyezség — vála­szol Németh Gábor. — Az el­ső bejelentések február elejé­ről származnak. Ekkoriban tapasztaltuk, és jelezték elő­ször az emberek, hogy elvi­selhetetlenné vált a vadász­repülők okozta zaj, s ezzel egy időben károkat is jelen­tettek. Ezekről jegyzőkönyve­ket vettünk fel és közben el­kezdtük a levelezést. Március elején a helyi pártszervezet titkárával, Ősi Tamással meg­beszélésen voltunk a Honvé­delmi Minisztériumban Re­ményi Gyula altábornagynál. ígéretet kaptunk, hogy javí­tanak a helyzeten. Hiszen ek­kor még arról sem született megállapodás, hogy ki visel­je a repülés okozta károkért az anyagi felelősséget. Hiába rendelkeztek a panaszosok háztartási biztosítással, a szer­ződés ilyen jellegű kárpkról nem szól. — Az első kézzel fogható eredmény tehát az volt, hogy megtérítették a repülők okoz­ta károkat. — Igen, valamennyi kbráb- ban felvett jegyzőkönyv alap­ján az Állami Biztosító a vegyesbizottsággal folytatott megállapodás keretében ren­dezte a kárigényeket. Amikor a lakossági fórumot összehív­tuk — ebben a szigetszent- miklósi pártbizottság is segí­tett —, már tulajdonképpen komoly ígéreteket kaptunk arra nézve, hogy csökkentik a repülések intenzitását és korlátozzák a repülési időt. Azonnal informál — Tehát ezt a megállapo­dást nem az összegyűlt négy­száz ember és a sajtó jelenlé­te csikarta ki az illetékesek­ből. A szigethalmiak felléle­geztek valamelyest, ám aki nem élt benne az egy-két hó­nappal ezelőtti itteni helyzet­ben, annak a számára ez a zajszint is szinte elviselhetet­len. — A helyzet ma sem ideá­lis — mondja a tanácselnök. — Annak ellenére, hogy most már nem manővereznek a gé­pek a házak fölött, néhány káreset azóta is előfordult. Megnyugtató viszont, hogy sok vadászgépet már eltele­pítettek innen. Én személy szerint abban látom a legna­gyobb garanciát, hogy a re­pülőtér szovjet parancsnoka mindent' megtesz a végleges megoldás érdekében. Jó a kapcsolatunk, s ha valami­lyen, a légtérben zajló rend­kívüli esemény miatt a szi- lencium idején fel kell száll­niuk — ilyen eset történt né­hány nappal ezelőtt —, azonnal informál, hogy mi is tájékoztatni tudjuk a la­kosságot. M. K. Ékszerdoboz a Kőhegy alatt BudüÖrSÓIÍ.a Kőhegyen üldögélek, egy verő­fényes széptemberi délelőttön. Közvetlen alattam, a stílusosan Kősziklának elkeresztelt utcában a szépségével, harmóniájával messze kirívó családi ház meggypiros tetejére látni. Két kéménye felesel egymással. Egyik erké­lyéről éppen felém látni, a padlásajtónál ko­vácsoltvas stíllámpa integet. Vajon hányán lakják ezt a hatalmas, eme­letes házat? S ki lehet a tulajdonosa, akinek erre is telik? Kovács István a budaörsi ház gazdája. Munkája szerint az ORFI tűzvédelmi vezetője. Csöngetésemre kikukkant, megköti a feketén vicsorgó Bobi kutyát, s már nyílik is előttünk a ház fotocellás ajtaja. Bár kívülről ékszer­dobozra emlékeztet a ház, belülről félg kész­nek mutatkozik. Az emeleti 4 szobából csak kettő készült el, az is üresen tátong. A lépcső korlát nélkül ásítozik, a kazán sem duruzsol még az idei télen. — Ebben a házban még csak vendégségben járt kőműves vagy más szakember — mond­ja Kovács István. — Mindent magam csi­nálok. Hosszú évekig tmk-csoportvezető vol­tam az ORFI-ban. Ez egyébként az első és egyetlen munkahelyem, 1966 óta dolgozom ott. A tmk-ban minden munkához értenem kellett egy kicsit, hogy irányítani tudjak. Ezt a házat egy meglévő kisebből kezdtem át­alakítani; 1982-ben vágtam bele, s még évekig eldolgozgatok rajta. Viszont egyetlen fillér adósságom sincs rá. Amikor összegyűlik egy kis pénz. megveszem az anyagot és folytatom a munkát. Legutóbb a műkő lépcsőket öntöt­tem ki. tettem a helyükre. A garázzsal, lép- csőházzal együtt 180—190 négyzetméter lehet a belső tér. — Vajon hányán lakják ezt az igazán nagy családnak való lakot? — Mindössze ketten. A feleségem elment tőlünk. Tízéves fiamat kétéves kora óta ma­gam nevelem. — Közben kimegy, leszedi a szá­raz ruhát a kötélről. Hallom, megjegyzi a szomszédasszony, milyen fürge volt ma riport­alanyunk, hisz ő még csak most tereget. Aztán beszélgetés közben ismét elnézést kér, megpucolja a krumplit, a pörkölt már elké­szült. Megérkezik a baráti körből a kisfiú is. Kék szemű, gesztenyebarna loboncot visel. Konrád a neve. Talán annak az emléke a névadás, hogy az édesapa 10 évig az NSZK- ban élt. Hadd áruljam el, a kisfiúval mi már korábban ismertük egymást. Most meglepem őt a kérdéssel. — Milyen színű szeme van édesapádnak? — Nem tudom... — csodálkozik rám. Lám, nyolc éve csak egymásnak élnek, s a gyermeki figyelem ilyen pontatlan. Aztán tu­lajdonságokat sorolok, s kérem, jellemezze velük az édesapát. — Türelmes, szorgalmas — ezeket választ­ja ki Konrád. Négyszemközt Kovács Istvánt kérdem, ho­gyan tud meglenni egy ilyen kisfiú az édes­anyja nélkül, aki él, létezik, s időnként meg is látogatja a fiát. — Néha mondogatja is Konrád: papa, olyan jól megvagyunk mi ketten. Hiányzik azért mégis az anyja. A múltkor is, amikor itt volt, a gyerek mindjárt leültette, kiszolgálta őt, ott sürgött-forgott körülötte. Két férfi egymásra utalva. Bizonyára kiala­kult a munkamegosztás. Ez a Konrád három lányt is lepipálhat a háztartási munkában. — Kezd nőiesedni a fiú — mondja a papa —, felmos, elmosogat, segít a főzésben is. A múltkor sütni akart, látott valamit a tévében, azt akarta elkészíteni, de rossz a sütőnk. Egyébként nem viszi túlzásba. Inkább a ba­rátokkal tekereg, sokszor öten-hatan bandáz- nak itt, szerencsére van elég hely. Pedagó­giailag biztos nem helyes, de az anyagi ösz­tönzés módszerét alkalmazom. Mondjuk, fel­mosás 2, porszívózás 3, vagy ivóvizet hoz a kútból — 2 forint. Vizünk van ugyan a cisz­ternában, de inni a közeli kútból hozunk. Mostanában várjuk, hogy megoldódjon itt is a vízszolgáltatás. Jövök haza, s csak mondja: — Papa, kilenc forintot kapok! — aztán sorolja, mit végzett. Amikor lefelé indulok a hegyről, papa és Konrád már a tetőn ügyködik, az antennát javítják. Most vettek egy színes tévét, be kell állítani. Átányi László

Next

/
Thumbnails
Contents