Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-14 / 220. szám

1988. SZEPTEMBER 14., SZERDA Tápiógyörgyén találkoztak Közös szolgálat t i Találkozót rendezett tegnap a Hazafias Népfront Nagyká- tai Nagyközségi Bizottsága és a városi jogú nagyközségi tanács a vonzáskörzet tanács­elnökeinek, egyházi tisztség- viselőinek és a népfront he­lyi titkárainak. A tápiógyör- gyei faluház nagytermében ott volt és felszólalt Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. A résztvevőket Józsa Lász­ló helyi tanácselnök köszön­tötte és szólt a 3500 lakosú Tápiógyörgye településfejlesz­tési, társadalmi gondjairól, feladatairól. Ezután Akantisz Marcell, a Nagykátai Városi Jogú Nagyközségi Tanács el­nöke adott tájékoztatást a körzet településfejlesztési ten­nivalóiról. Felszólalt Miklós Imre ál­lamtitkár, s Időszerű egyház- politikai kérdésekről adott tá­jékoztatót. Alkatrészek Ceglédről A háziasszonyok munkáját megkönnyítő gépekhez készítenek alkatrészeket az Évig ceglédi gyárában. A Hajdúsági Iparmű­veknek egyebek között mosógéptartozékokat gyártanak. Na­ponta több mint félezer alkatrészt meóznak a lúgszivattyúk­ból. Képünkön Benke Ferencné ellenőrzi a kész elemeket (Erdősi Ágnes felvétele) Ülésezett az Országgyűlés ipari bizottsága Nem elegendő a vállalati alap A háttérágazatok helyzetéről tanácskoztak A háttéripar helyzetéről tanácskozott kedden a Medicor székhazában az Országgyűlés ipari bizottsága. A képviselők­höz eljuttatott írásbeli tájékoztatókhoz Sós Gyula ipari mi­niszterhelyettes fűzött kiegészítést. A beszámolók megállapítot­ták, hogy az elmúlt években kormányzati szinten nyolc olyan központi határozat szü­letett, amely a gépipar és az elektronikai ipar háttérágaza­tainak helyzetével foglalko­zott, de ezek hatása mindmáig kevéssé érezhető. A szocialis­ta országokbeli partnerekkel kialakított munkamegosztás nem elég hatékony, és nem igazodik sem a mennyiségi, sem a minőségi követelmé­nyekhez. A fejlett ipari or­szágokból származó szellemi Import mindössze egv-egy ter­mékcsoportban meghatározó, közös vállalkozások csak szűk körben bontakoznak ki. Az Ipari beruházásokat segítő, konvertibilis exportárualap­bővítő hitelakció 55 milliárd forintjából a gépipar 26 mil- liárddal részesült, s ebből mindössze másfél milliárd ju­tott háttéripari célokra. Forráspocsékolás A miniszterhelyettes külön utalt arra, hogy korábban, amikor a'közúti járműipar át­fogó fejlesztési programját ki­dolgozták, a szükséges háttér­fejlesztések sorra megvalósul­tak. A következőkben ilyen fő cél a távközlés korszerűsítése és a személygépkocsi-gyártás kialakítása, s ezeknek szüksé­ges alárendelni az alkatrészek, részegységek fejlesztését. Szólt arról is, hogy a Világbank ke­retéből is jut a háttéripari fejlesztésekre, de eddig még csak tíz vállalat adott be ilyen jellegű pályázatot. A vitában felszólalók közül Lékai Gusztáv (Hajdú-Bihar megye) az előterjesztés több megfogalmazásával nem ér­tett egyet. Oj határozatokra nincs szükség — mondta —, mert az eddigiek sem való­sultak meg. Tarthatatlan ál­lapotnak nevezte, hogy a leg­több feldolgozóipari vállalat kénytelen saját maga is be­rendezkedni az alkatrészgyár­tásra. Ez olyan mérvű erő­forrás-pocsékolói, ami nem engedhető meg a mai helyzet­ben. Antal Imre (Pest megye) jól áttekinthetőnek ítélte meg a beterjesztett anyagokat, de ő is szóvá tette a folyamatos termelőmunkát akadályozó gondokat.' Egyes területeken a készletek túlságosan is felhal­mozódnak, más területeken vi­szont tátongó a hiány. Szerin­te nemcsak az ipari szerkezet konzerválódott, hanem az iparirányítás is megcsontoso­dott, legalábbis ami szemléle­tét, egyes nézeteit illeti. Köveskuti Lajos, az OKISZ elnöke, külföldi példákkal igyekezett bizonyítani, hogy az alkatrészgyártásnak önma­gában is nyereséges vállalko­zásnak kell lennie. Mint mond­ta, az ipari szövetkezetek is általános forráshiánnyal küz­denek, s amíg érdemesebb 17 százalékos kamatra a bankok­ba helyezni a tőkét, addig nem lehet szó azoknak a ter- .melésbe való bevonásáról, mert az osztalékfizetés így nem versenyképes. Összehangoltan dolgozni A vitában felszólalt Berecz Frigyes ipari miniszter is. A háttéripari fejlesztéseket a gazdasági ipari szerkezetát­alakítás egyik legfontosabb elemének nevezte. Mint mond­ta: az egyes részfeladatokat nem kiosztani kell, hanem olyan üzleti feltételeket te­remteni, hogy érdemes legyen összehangoltan, minden kívá­nalmat figyelembe véve, jól dolgozni. Az importliberali­zálásról kifejtette: most foly­Befejeződött a közgazdász-vándorgyűlés Átfogó reform szükséges Szekcióülésekkel folytató­dott, s a vitát összegező ple­náris üléssel befejeződött ked­den Gyulán a 26. közgazdász­vándorgyűlés. Az eszmecseréből kitűnt, hogy a gazdaság jelenlegi ne­héz helyzetéből csak átfogó és következetesen végrehajtott reform révén lehet kiemelked­ni. Az állami irányítás és a vállalatok együttműködése, a gazdálkodó szervek önállósá­ga, a piac változásaira vála­szolni képes magatartás, a tu­lajdonformák egyenjogúsítása és más tényezők együttes ha­tására alakulhatnak ki azok az életképes stratégl .'c, ame­lyek a magyar gazdaság meg­újhodását szolgálhatják. A munkacsoportok vezetői­nek beszámolói után Csikós- Nagy Béla akadémikus, a Ma­gyar Közgazdasági Társaság elnöke mondott zárszót. A megoldandó kérdések közül el­sősorban a szellemi tőke hasz­nosítását, a forint konverti­bilissá tételét és a vállalatok információs rendszerének megteremtését emelte ki. nak kormányzati szinten ik az egyeztetések erről, hogy mi­lyen mértékben, milyen kör­ben hagyják versenyeztetni a hazai termelőket az import­tal. A szabályozás gondja Sós Gyula vitazárójában el­ismerte, hogy a műszaki fej­lesztéshez nem elegendőek a vállalati alapok. A központi erőforrás hiánya, továbbá a szabályozás gyakori változása miatt sem tudtak megvalósul­nia ,k_qjrjibbi határozatok. Az ipari bizottság végül Is “kiegészítésekkel elfogadta a tájékoztatókat. Ki belépett, kötelezettséget vállalt Csak munkaidőben politizálunk? A köz érdeklődésére számottartó, vitatott kérdések sorába tartozik: a külföldi tőke be­vonásával alakuló vegyesvállalatoknál mi­lyen szerep juthat egy kommunista pártcso­portnak vagy alapszervezetnek? A nagykátai városi jogú alapszervezethez tartozókat is jó ideje foglalkoztatja a téma. Annál is inkább, mert a nagyközségben működik egy svéd— magyar vcgyesvállalat, a Sancella. Az üzem dolgozóinak száma még a kétszázat sem éri el, közöttük mindössze hatan párttagok. Hol a helyük? A városi jogú alapszervezetben vagy üzemen belül? Csakhogy egyelőre szó sincs arról, hogy a kapun belül pártcsoport működjön. A kérdés megválaszolása azért sem elodázható, mert Nagykáta szomszédsá­gában tető alá kerül újabb két külföldi ér­dekeltségű vállalat. Majdnem négy évtizedes az a gyakorlat, hogy üzemen be­lül a taglétszámtól függően mielőbb meg kell alakítani a pártcsoportot vagy alapszer­vezetet. A mostani helyzet azonban sehogy sem illik az eddigi sémába, Beidsgződött gyakorlat Miként vélekedik a Sancel- lában dolgozó hat párttag munkájáról Szathmári Ká­roly, a nagykátai városi jogú alapszervezet titkára, a nagy­kátai takarékszövetkezet el­nöke? A Sancellában dolgozó hat kommunista a területi alap­szervezethez tartozik, ahol — tekintettel az ingázókra, te­hát a vidékről, a fővárosból hazaérkezőkre, meg a nyugdí­jasokra — délután öt órakor kezdődnek a taggyűlések, párt­rendezvények. Az üzemben a műszaknak viszont hatkor van vége, így ezek a párttagok gyakorlatilag sehol sem vesz­nek részt a szervezeti életben. Emberek vagyunk, s oly­kor kényelmesebb megoldást választva, ne kelljen annyit rohangászni, hivatkozunk a gazdasági elfoglaltságainkra. Vajon a Sancella munkafe­gyelme nem ilyen takaró? — Azt sem állítom, hogy igen, azt sem, hogy nem. Nem kötelező párttagnak lenni. Vi­szont aki tagja a szervezet­nek, annak a kötelezettsége­ket is vállalnia kell. Például azt, hogy szabadidőben kell részt venni a taggyűlésen. Ez utóbbi, mi tagadás, mai gyakorlatunktól bizony még messze esik. Mert van ugyan az MSZMP Politikai Bizottsá­gának határozata arra, hogy rendezvényeket, taggyűléseket csak munkaidőn kívül lehet, s szabad szervezni. De a két vagy három műszakos, üze­mekben valakinek mindig be­lelóg a munkaideje a pártcso­port megbeszélésébe vagy az alapszervezet taggyűlésébe. A pártonkívüliek rovására. Ahogy beszélgetésünk részve­vője, Sánta László, a nagy­kátai városi jogú nagyközségi pártbizottság gazdaságpoliti­kai osztályának vezetője is megjegyezte: — Rászoktunk arra, hogy munkaidő alatt politizáljunk. Ez a gyakorlat tarthatatlan tovább. Átértékelésre vár... Tarthatatlan bizony! Érthe­tő a Sancella vezetőinek ki­mondatlan álláspontja Is: munkaidőben dolgozni kell. Ez a párt, az MSZMP, a kor­mány álláspontjával sem el­lentétes. A menedzserek fel­adata a termelés szervezése, a munkaidő minden percének kihasználása arra, amire hi­vatott. A kis piros tagkönyv­vel elkötelezettséget, hovatar­tozást vállaltunk, nem mun­kaidő-csökkentést. Tud-e eh­hez alkalmazkodni a nagyká­tai pártalapszervezet? Szathmári Károly: Mind­eddig ez nem okozott gondot. Hiszen az alapszervezet nyolc­vanöt tagjából hatvankettő nyugdíjas. Nejeik megfejel az öt óra ... ..... : . K ezdeményezték egyálta­lán, hogy a Sancellában ala­kuljon pártcsoport? Lehet, hogy mézesmadzag, lehet, hogy rémhír Hol van a zsámbéki szénmedence? Bánya nyílik Zsámbék tér­ségében? A hírek szerint igen: „A környéken folytatott ku­tatások szerint Zsámbék tér­ségében mintegy 6—8 millió tonnás szénvagyon van, amit mintegy félmilliárdos beruhá­zással meg lehetne nyitni, s a bánya évente félmillió tonna szenet adna. S ez a mennyiség — minthogy a terület nem annyira vízveszélyes, mint a jelenlegi nagyegyházi-mányi bányák — gazdaságosan kiter­melhető. E szerint a kilencve­nes évek elején belépő Zsám­bék lenne a tatabányai válla­lat egyik üzeme.” Ennyi a nemrég az egyik napilapban megjelent rövid híradás, mely meglepő pon­tossággal tudósít arról, mi rejtezik Zsámbék földje alatt. Meglepő, sőt különös e pontos adat, annál is inkább, mivel mindeddig Zsámbék térségé­ben mindössze csak egy fútást végeztek, s — a szakértők vé­leménye szerint — ez alapján még becsülni sem lehet, meny­nyi szenet rejt a föld mélye, milyen kiterjedtségben, nem­hogy azt megállapítani, való­ban kifizetődő lesz-e felhoza­tala! Ezt támasztja alá, hogy valójában még nem is tudni, mit jelent ez a kifejezés: „Zsámbék térségében”. Északi felén? A központjában? Vajon merre? No de végül is a szén gaz­daságos kitermelését megálla­pítani a Tatabányai Szénbá­nyák Vállalat dolga lesz. Siet­niük kell a döntéssel, hiszen — mint olvashattuk — röpke két és fél esztendő múlva kezdeniük kell a szénterme­lést. Természetesen a helyi tanács hozzájárulásának bir­tokában. S itt következik az újabb meglepetés: ugyanis a Zsámbéki Nagyközségi Közös Tanács még csak értesítést sem kapott arról, hogy a tele­pülés esetleg bányavárossá vá­lik. Mi több, még a tervről sem tudnak semmit! Mint ahogyan nem tudnak a bányanyitásról a község la­kói sem. A megkérdezettek mindenesetre nem örültek túl­ságosan a hír hallatán. Első gondolatuk az, hogy családi házuk, kertjük nem esik-e a leendő bánya áldozatául. Pécsnek a bánya terjeszkedé­se miatt szanált részét emle­getik, féltik a romtemplomot, a tanítóképző főiskola műem­lék épületét, a község tiszta levegőjét. Jogosan? Alaptala­nul? Ha valóban számítani lehet a bánya megnyitására, nem ártana ennek várható ha­tásairól mihamarább tájékoz­tatni a lakosságot. Ha szükség lesz rá egyálta­lán. Hogy milyen valószínűsé­ge van a bánya feltárásának? Nem tudhatjuk. Néhány adat-» tál azonban szolgálunk. Is­mert, a honi bányászat súlyos gondokkal küzd. A Tervgazda­sági Bizottság az idén 700 mil­lió forinttal csökkentette a szénbányászat támogatását. Mivel e csökkentés vesztesé­gessé tenné a kifizetődőén működő bányákat is, ezért eme összeget jórészt az eddig is súlyos gondokkal küszködő tatabányai bányáktól vonták el. A tatabányai vállalatnak jó­formán egyetlen lehetősége maradt: bezárni a veszteséget veszteségre halmozó nagyegy­házi bányákat. Ez viszont az­zal járna, hogy kétezerötszáz munkás maradna munka nél­kül — no, nem a szakképzett munkaerő, ők Oroszlányban és Dorogon fejthetnék tovább a szenet, inkább a szakképzet- len, más munkát nem szívesen vállaló, nehezen átképezhető dolgozók sorsa maradna meg­oldatlan. A zsámbéki bánya megnyitása mellett érvelők e foglalkoztatási gondokra hi­vatkoznak. Vajon valóban ez volna a valódi megoldás? Olyan bá­nya megnyitását tervezni, melynek szénvagyonáról egyet­len próbafúrás alapján tudunk? Lehet, a zsámbéki szénter­melés híre a nagyegyházi föld mélyében dolgozóknak csupán mézesmadzag — a zsámbé- kiaknak pedig bányarémhír? Tóth Béla Endre — Igen, de az üzem veze­tői szerint ez ma még nem időszerű. Mi a véleménye erről Bab­osán Józsefnek, az MSZMP Nagykátai Városi Jogú Nagy­községi Bizottsága első titká­rának? Kell-e a Sancellában pártcsoport vagy alapszerve­zet? — Nem hiszem, hogy eről­tetnünk kell itt a munkahelví elv érvényesülését. Inkább úgy érzem, a párt munkamód­szerének változtatásával egy időben a szervezeti szabály­zat eme pontját általában is felül kell majd vizsgálni. A párt politikáját a munkahe­lyen az ott dolgozó kommu­nistákon keresztül, a szak- szervezeten belül kell pél­dául érvényre juttatni. Nem kardinális kérdés az, hogy van-e a Sancellában, s lesz-e pártcsoport. A pártmunka va­lódi súlya és hatékonysága nem ettől függ. Remist a fejekben Azt hiszem, ma, amikor a pártmunkában is a reformok hatnak, újra mindenkinek vé­gig kell gondolnia, miként, hogyan képes elszakadni a ré­gi beidegződésektől, az egyál­talán nem célhoz, s célra ve­zető gyakorlattól. Simon János, a Pest me­gyei pártbizottság osztályve­zetője így vélekedik erről: — Egy sor kérdést a talpá­ra kell állítani, a pártértekez­let után, o pártértekezlet szel­lemében. A klasszikus közélet “tér'épié már nem lehet ilyen mértéiben a munkahely. Aki a közéleti munkát vállalja, közéleti ember, az tudomásul veszi, hogy a közéletiség súly­pontja egyre inkább a lakóte­rületre tevődött át. A kom­munisták aktívan cseleked­hetnek lakókörzetükben, sza­badidejükben is. S akit . nem a meggyőződés vezet, ha a párt munkastílusának, színte­rének vagy netán időrendjé­nek változása miatt kilép, kü­lönösebb veszteséget nem je­lenthet számunkra. Nélkülük nem leszünk kevesebbek. Nem, mert a párt vezető szerepe nem ezen múlik. Ha­nem az elkötelezett kommu­nisták helytállásán a munká­ban, a közéleti politizálásban, a vitakészségben, a lakóterü­leten kifejtett sokrétű hatá­son, határozott kiálláson. Varga Edit Hét perc alatt összevarrja A Csepel Autógyárban már hagyománya van az ipari robotok és automaták alkalmazásának. Egyre több munkaműveletet végeztetnek velük; esztergálnak, hegesztenek a korszerű gé­pek. Az idén például mintegy 13,5 ezer önjáró padlóváz gyár­tása szerepel a szigetszentmiklósi gyár tervében. E mennyi­ség elkészültében jelentős szerep jut ezeknek a berendezések­nek. Képünkön egy Cloos hegesztöautomata látható, amint a vázak egyik síkelemét fele idő alatt, 7 perc alatt varrja ösz- sze, mint egy szakember. Lipták Mihálynénak, az automata kezelőjének csak ellenőriznie kell a gyorsan vibráló gépet (Hancsovszki János felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents