Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-14 / 220. szám

2 1988. SZEPTEMBER 14., SZERDA Horn Gyula felszólalása a bécsi utótalálkozón Állandó figyelem és tolerancia Dr. Horn Gyula, külügyminisz- téiiumi államtitkár kedden dél­előtt felszólalt az európai és együttműködési értekezlet bécsi utótalálkozójának plenáris ülésén. A Helsinkiben megkezdett folyamatnak a kelet—nyugati viszony javításában betöltött kiemelkedő szerepét méltatva hangoztatta: mind jobban ki­rajzolódik annak lehetősége, hogy együttes erőfeszítéssel létrehozzuk az európai nemze­tek együttműködésének új fel­tételrendszerét, s ezzel hosszú távra visszafordíthatatlanná tegyük az enyhülés folyamatát. Megállapította, hogy a bécsi találkozó legnagyobb jelentő­ségű eredményei közé sorol­hatjuk, ha sikerül a hagyomá­nyos leszerelés kérdéskörét — önálló tárgyalási keretben — az európai együttműködési és biztonsági folyamatba illeszte­ni. A jelenleg kedvező nem­zetközi körülmények elősegí­tik, a nukleáris leszerelés di­namizmusának megőrzése pe­dig megköveteli az érdemi tárgyalások mielőbbi, lehető­leg még ez évi megkezdését. A Magyar Népköztársaság mélységesen érdekelt a mi­előbbi konkrét eredmények ki­munkálásában, beleértve a magyarországi haderők és fegyverzetek mielőbbi csök­kentését, illetve az ország te­rületén állomásozó szovjet ka­tonai erőknek az európai lesze­relési folyamat keretében tör­ténő kivonását. Magyarország geopolitikai-strategiai adottsá­gainál fogva részese lehet an­nak a közép-európai zónának, ahol az első leszerelési intéz­kedések törtépnek. Aláhúzta, hogy az egyéni és kollektív emberi jogok gyakor­lásának biztosítása alapvetően az egyes országok ügye, és-ál­lampolgáraival szembeni köte­lessége. Az emberi jogok nem­zeti keretekben történő tiszte­letben tartása és érvényesítése azonban nem tekinthető csu­pán egy ország belügyének, mert az államok közötti köl­csönös függőség fényében a szuverenitás, a be nem avat­kozás fogalma is új értelmet nyer. Az emberi jogok terén tanúsított kormányzati maga­tartás jelentősen befolyásolja az államok közötti bizalom és kapcsolatok alakulását. Megál­lapította: eljött az ideje annak, hogy konkrét megállapodások­ban rögzítsük az előrelépés irányait. Az államtitkár részletesen foglalkozott a nemzetiségek helyzetével Összefüggő kérdé­sekkel. Hangsúlyozta, hogy egyetlen társadalmi rendszer sem nyújt automatikusan ga­ranciát a nemzetiségek sajátos értékeinek, kollektív és egyéni jogainak tiszteletben tartására. Ezért a nemzetiségek teljes egyenlőségének biztosítása mindenütt állandó figyelmet, gondoskodást és toleranciát igényel. Kijelentette: aggoda­lommal tölt el bennünket minden olyan törekvés, amely a nemzetiségek erőszakos be­olvasztását, különböző fejlesz­tési programok ürügyén kul­turális-urbanisztikai értékeik, A kubai diplomata önvédelemből iött A nagykövetet kiutasították A kubai külügyminiszté­rium önkényesnek és igazság­talannak minősítette Kuba londoni nagykövetének kiuta­sítását, amely mögött egy tit­kosszolgálati akció húzódik meg. A helyi idő szerint kedd hajnalban Havannában kiadott nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a nagykövetnek semmi köze sem volt a hétfői incidens­hez, amikor is a nagykövetség harmadtitkára, Carlos Medi­na Perez önvédelemből fegy­vert használt. A nagykövet kiutasítása csak arra szolgál, hogy elterelje a figyelmet az amerikai és az angol titkos- szolgálatnak az ügyben ját­szott szégyenletes szerepéről — hangzik a nyilatkozat. A dokumentum szerint hét­főn délután lakása mellett Medina Perezt öt személy kö­rülfogta és fenyegetőleg de­zertálásra szólította fel. A har­madtitkár az egyik illetőben felismerte Florentino Azpilla- ga Lombardót, aki korábban maga is kubai diplomata volt, de 1987 júniusában megszökött prágai állomáshelyéről, és a CIA szolgálatába állt. A ma­gát veszélyben érző harmad­titkár a fenyegető fellépés ha­tására vette elő és használta fegyverét. Teljességgel lehetetlen — hangoztatja a kubai külügy­minisztérium —, hogy ez a CIA markában levő személy a brit titkosszolgálat és a ha­tóságok tudta és közreműkö­dése nélkül utazhatott volna Londonba, és tehette volna, amit tett. s történelmi emlékeik felszá­molását eredményezi. Az államtitkár kijelentette: amikor tehát felemeljük sza­vunkat az emberi humánumot és alapvető jogokat sértő cseA lekedetekkel szemben, nem csupán a magyar és más nemzetiségek érdekeit tartjuk szem előtt, hanem az államok­nak a nemzetközi egyezmé­nyekben vállalt kötelezettsé­geit is polgáraival szemben. Készek vagyunk ugyanakkor párbeszédet folytatni kétoldalú keretekben éppúgy, mint a nemzetközi fórumokon ezek­nek a problémáknak a tisztá­zása és rendezése érdekében. Ezután Horn Gyula ismer­tette a magyar kormánynak a gazdaság megújítására es a politikai intézményrendszer demokratizálására irányuló re­formtörekvéseit. Új kezdeményezések Az ENSZ szerepéről A szocialista országok azok­nak az államoknak a csoport­jába tartoznak, amelyek az ENSZ tevékenységének gyö­keres megújulásáért lépnek fel. Azon fáradoznak, hogy a világszervezet felépítése és munkamódszere megfeleljen napjaink realitásainak — han­goztatta egyebek között ked­di moszkvai sajtótájékoztató­ján Vlagyimir Petrovszkij szovjet külügyminiszter-he­lyettes. Abból az alkalomból találkozott az újságírókkal, hogy hamarosan útnak indul az ENSZ-közgyülés 43. ülés­szakán részt vevő szovjet de­legáció, amelynek ő a helyet­tes vezetője. A szocialista országok a közgyűlés szeptember 20-án kezdődő ülésszakán új kezde­ményezéssel lépnek fel, ame­lyet a Varsói Szerződés tag­államai politikai tanácskozó testületének legutóbbi varsói ülése is jóváhagyott. Az osztrák-szovjet kapcsolatok fejlődése lendületes A beruházások kölcsönös védelme Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter és a hivatalos lá­togatáson Moszkvában tartózkodó Alois Mock osztrák alkan- cellár, külügyminiszter, szeptember 12-én aláírja a nukleáris tájékoztatás cseréjének szabályait rögzítő megállapodást Nagyon tartalmasnak nevezte Alois Mock osztrák külügymi­niszter, alkancellár keddi sajtó- értekezletén azokat a tárgyaláso­kat, amelyeket a hét első két nap­ján Moszkvában folytatott szov­jet vezetőkkel. Mint elmondta, hétfőn Eduard Sevardnadze külügy­miniszterrel, kedden Andrej Gromikóval, az LTE elnöké­vel, valamint Vlagyimir Ka- mencevvel, az állami külgaz­dasági bizottság elnökével és Konsztantyin Katusevvel, a külgazdasági kapcsolatok mi­nisztériumának vezetőjével ta­lálkozott. A konstruktív szel­lemben lezajlott megbeszélé­sek, az intenzív eszmecsere, az osztrák—szovjet kapcsola­tok lendületes fejlődése az al­kancellár szavai szerint pél­dául szolgálhatnak az elté­rő társadalmi berendezkedésű országok együttműködésére. Sok mindenben egyetértettünk szovjet tárgyalópartnereim­mel, s amiben eltérő az állás­pontunk, igyekeztünk nem dramatizálni a nézetkülönb séget — tette hozzá. Savardnadze a tárgyaláso kon szogalmazta, hogy mielőbb öntsék végleges formába a két ország beruházásainak köl csönös védelméről szóló meg­állapodást — mondta Mock, majd arról tájékoztatta az újságírókat, hogy a szovjet külügyminisztert hivatalos ausztriai látogatásra hívta meg, s Sevardnadze a meghí­vást köszönettel elfogadta. JEGYZET SIKERÜL-E HAT ÉVTIZED UTÁN? AZT A NÉHÁNY autóbuszt, amely hétfőn kimerészkedett az argentin nagyvárosok utcái­ra, maguk a tulajdonosok ve­zették. Ugyanígy azok a mo­zik, amelyek mégis kinyitották kapuikat, nélkülözték szoká­sos alkalmazottaikat, így ma­guk a tulajdonosok voltak a pénztárosok, a jegy szedők, majd ők ültek be a gépházak­ba is. A 24 órás általános sztrájk, amelyet a szakszerve­zetek meghirdettek, a főváros­ban sikeres volt, s vidéken is sok helyütt megbénította az életet. Négy nap leforgá­sa alatt immár másod­szor került sor országos mun­kabeszüntetésre. A múlt pén­teki sztrájk ugyan csak nyolc­órás volt, de akkor nem egy helyen törtek-zúztak is. Csö­römpöltek azoknak az üzle­teknek a kirakatüvegei, ame­lyeknek tulajdonosai a fi- ' gyeimeztetés ellenére kinyitot­tak, és több autóbuszt, ame­lyet akkor sztrájktörők meg­próbáltak üzemben tartani, a .tömeg felfordított. Több sebe­sülés is történt. Most nem érkezett hír ha­sonló erőszakos akciókról. De ez a két sztrájk is arról tanús­kodik, hogy növekszik a fe­szültség Argentínában, s az Alfonsin-kormányzatra mind erőteljesebb nyomás neheze­dik. Az 1983-ban, a katonai kormányzat bukása után, sza­vazócédulákkal hatalomra ju­tott radikális párti politikus öt esztendő alatt hétmilliárd dollárral növelte meg Argen­tína bruttó adósságállományát, amely ma már meghaladja az 54 milliárd dollárt. Amikor Alfonsin bevonult a híres Rózsaszín Házba, a minden­kori argentin elnök hivatalá­ba, azt ígérte, hogy biztosítja a dolgozóknak a havi 109 dol­lárnak megfelelő minimálbért, öt év múltán viszont ennek reálértéke alig 68 dollár. A fo­gyasztói árak évi emelkedését az 1984-es 688 százalékos csúcsról ugyan 1986-ban sike­rült 81,9 százalékra leszoríta­ni, de tavaly ismét elszaba­dult az infláció és elérte a 174,8 százalékot. Alfonsin re­kordot döntött abban is, hogy elnöksége alatt nem kevesebb, mint háromszor került sor új valuta kibocsátására az or­szágban. A legutolsó pénzcse­re során, 1985-ben ezer akko­ri pesóért adtak egy australt, s ez azóta is az ország pénz­neme. A FELHALMOZÓDÓ elége­detlenséget már tavaly jelez­ték a helyhatósági választások. Szeptemberben a kormányzó radikális párt az ország 23 tartományából csupán kettőben volt képes elnyerni a szava­zatok többségét. A képviselő­házban pedig a voksolás ered­ményeként el kellett búcsúz­nia addigi abszolút többségé­től. Érthető, hogy így Alfon­sin pártja növekvő idegesség­gel tekint a jövő évi választá­sok elé. A perónista Carlos Saul Menem, a rivális el­nökjelölt népszerűsége nö­vekszik. Annak ellenére törté­nik ez, hogy az 1976-ban ka­tonai puccsal a hatalomból el­távolított Isabel Perón és kör­nyezete annak idején káoszba sodorta az országot és szétzi­lálta a perónista mozgalmat. A legutóbbi közvélemény-kutatá­sok szerint a perónista elnök­jelölt felülmúlja népszerűség­ben a hatalmon levő Alfonsin elnököt. Igaz, a választáson már nem Alfonsin indul majd a radiká­lisok színeiben, hanem Eduar­do Angeloz, akit egyelőre még alig jegyeznek a politikai szín­téren, hiszen Argentínában el­nöki rendszer van érvényben, s a Rózsaszín Ház lakójának tettei a meghatározók a kor­mányzó pártra. Egyénisége, po­litikai arculata annyira rá­nyomja bélyegét politikustár­sai magatartására, legalábbis a közvélemény előtt, hogy a többiek — mint mondják — „árnyékban maradnak”. A RADIKÁLISOK abban reménykednek, hogy nemrég kidolgozott takarékossági ter­vük meggyőző lesz a Nemzet­közi Valuta Alap (IMF) és az ország külföldi hitelezői sza­mára, és Argentína újabb köl- csönökhez juthat. Az Alfonsin- ’ kormányzat azt szeretné elér­ni, hogy az IMF további 1,2 milliárd dollárt bocsásson ren­delkezésére és a kereskedelmi bankok pedig legalább 2 mil­liárd dollár új hitelt nyújtsa­nak. A kölcsönök ugyanis az elképzelések szerint a jelenle­ginél stabilabb pénzügyi-gaz­dasági helyzetet teremtenének éppen a jövő évi választások idejére, s ez nyilván kedvez­ne a kormányzó pártnak. Argentína a déli féltekén fekszik, így az évszakok pe­riódusos változása éppen el­lentétes az északival, azaz például a mienkkel. Ez any- nvit jelent, hogy most kezdő­dik a tavasz Argentínában, így nem meglepő, ha Alfon­sin stabilizációs tervének, amelynek „startpisztolya” nemrég dördült el, a Prima- vera, azaz a Tavasz hangzatos nevet adta. Úgy tűnik azonban a két egymást követő sztrájk­ból, hogy ez a tavasz nagyon is forró lesz a kormány szá­mára, s a jövő évi választások időpontjáig nemegyszer lesz szinte „forrponton” a helyzet. A főtitkár munkásakkal és tudósokkal beszélt' Gorbacsov Krasznojarszkbun Nem számíthatunk az át­alakítás sikerére, ha az embe­rek életkörülményei nem ren­dezettek, ha felhalmozódnak problémáik, elmarad a szo­ciális szféra fejlődése — je­lentette ki Mihail Gorbacsov. Az SZKP KB főtitkára a Himvolokno üzemben így ösz- szegezte a dolgozókkal folyta­tott beszélgetések tanulságait. A főtitkár keddi munka­napja korán kezdődött. A vegyi üzemben a dolgozók — a szovjet rádió hangképes be­számolójának tanúsága sze­rint — rendkívül őszintén be­széltek mindennapi gondjaik­ról. Gorbacsov az élénk esz­mecsere során elmondta, hogy a vezetés célja e térségben is a dolgozók élet- és munkakö­rülményeinek megjavítása, de szociális téren krónikussá vált az elmaradás az utóbbi évek­ben. Az elsősorbán a laká­sok, az iskolák és a kórházak építésében mutatkozott meg. Krasznojarszkl látogatásának második napján a város tu­dományos központjában a térség tudósaival, közéleti sze­mélyiségeivel is találkozott Mihail Gorbacsov. A találkozón kialakult esz­mecsere középpontjában a térség termelőerőinek átfogó tudományos előrejelzésre ala­pozott harmonikus fejlesztésé­vel összefüggő kérdések áll­tak. Hangsúlyozták, hogy a természeti kincsek kiaknázá­sának mai méretei mellett a fejlesztés felfokozott tempója komoly hibákhoz, az egész térséget érő károkhoz vezet­het. Szó esett a találkozón annak az átfogó szibériai fej­lesztési programnak a rész­letéiről is, amelynek megva­lósításában a krasznojarszki központ tudósai is részt vesz­nek. AMIKOR PINOCHET NAIVOT JÁTSZIK „Nem tudom, hogy ml a meghatározása az emberi jo­gok fogalmának, és szeret­ném, ha megmagyaráznák ne­kem” — mondta Augusto Pi­nochet a francia televízió ma­gánkézben lévő 5. csatornájá­nak hétfőn adott nyilatkozatá­ban. Véleménye szerint ’ nincs a világon olyan ország, ahol tiszteletben tartanák az embe­ri jogokat. A chilei diktátor, aki egyéb­ként ritkán áll televíziókame­rák elé, ezúttal az országában október 5-re kitűzött elnökvá­lasztással kacsolatban adott nyilatkozatot. „A kék Duna zöld vitatéma" A tüntetés sujtóvisszhungju Nyugat-Európában kedden számos tekintélyes napilap számolt be a nagymarosi víz­lépcső megépítése ellen ren­dezett hétfői budapesti tünte­tésről. A szocialista országok­ban kedden a jugoszláviai Vjesnik és a csehszlovák sajtó adott hírt a megmozdulásról. A francia lapok közül a L’Humanité és a Párizsban^ megjelenő amerikai Interna­tional Herald Tribune rövid tényközlő hírre szorítkozott, a Liberation viszont saját mun­katársától közölt budapesti tudósítást. Ebben kitért arra, hogy a tiltakozók között vol­tak az osztrák Zöldek képvise­lői, akik ellenzik kormányuk és vállalataik eljárását a ma­gyar gátépítési tervekkel kap­csolatban. Szerintük az épít­kezés sérti az osztrák környe­zetvédelmi törvényt, ezért is le kellene állítani az osztrák részvételt. A hamburgi erőmű­építés meghiúsult terve után a Donaukraftwerk kapva ka­pott a kínálkozó alkalmon — írja a Liberation munkatársa. Több vezető brit napilap is helyszíni tudósítást közölt MAS KÖRÜLMÉNYEK kö­zepette ilyenkor lépett mindig színre az elmúlt hat évtized során a tábornoki kar és ra­gadta puccsal magához a ha­talmat azon a címen, hogy „megakadályozza a teljes káosz bekövetkeztét az ország­ban”. Alfonsin elnöknek azon­ban aligha kell tartania attól, hogy hivatali idejének letölté­se előtt erőszakkal távolítsák el a Rózsaszín Házból. A ka­tonai kormányzás ugyanis dicstelen körülmények között ért véget 1982-ben, és jó időre elvesztette hitelét Argentíná­ban. Az Isabel Perón meg­döntése utáni hatesztendős uralmuk idején a tábornokok mintegy tízezer argentin éle­tével fizettették kormányzásu­kat. Ennyien lelték ugyanis halálukat a katonai biztonsági szervek kínzókamráiban. A falkland-szigeti kalandorvál­lalkozás újabb emberéletekbe és mintegy 10—15 milliárd dollár elemésztésébe került Argentínának. A vétkes tábor­nokok bírósági felelősségre vo­nása újabb megdöbbentő rész­leteket tárt fel a katonai kor­mányzásról, és elávolította a puccsra éhes főtiszteket a hadsereg éléről. így jogos az a feltételezés, amelyet a világ­sajtó számos kommentátora a helyzet láttán máris ' bizton előlegez Alfonsinnak: több mint hatvan év után ő lesz az első argentin elnök, aki man­dátuma lejártáig a Rózsaszín Ház lakója maradhat. Árkus István kedden a budapesti tüntetés­ről. A The Times és a The Guardian kiküldött tudósítója egyaránt kiemeli, hogy a több tízezres tüntetés résztvevői népszavazást követeltek a víz­lépcső ügyében, a The Inde­pendent pedig „A kék . Duna zöld vitatéma” című jelenté­sében hangsúlyozza, hogy „a megmozdulást, hivatalos .enge­déllyel szervezték, a rendfenn­tartó erők ..jelenléte visszafo­gott volt”. „A magyar hatóságok pél­dátlan készséget mutattak a vízlépcső kérdésének nyilvános megvitatására” — írja a The Times tudósítója, majd hoz­záfűzi: „Grósz Károly magyar vezető ismételten kijelentette, hogy a magyar nép vélemé­nyét figyelembe kell venni, s megfigyelők vélekedése szerint esetleg valóban lehet népsza­vazás”. A L’Unita kedden szintén tudósítói beszámolót közölt a tüntetésről és részletezte a bős—nagymarosi erőmű körül kialakult társadalmi vitát is. A vita kiterjed az erőmű feltételezett környezetromboló hatásain túl a beruházás nagy anyagi terheire is az ország mai nehéz gazdasági viszonyai között, valamint magára a döntéshozó mechanizmusra is — mutat rá a tudósító. „Ború­látók szerint — folytatja — a vita nem egyéb, mint üres szó- cséplés látszólag demokratikus keretek között, hiszen a dön­tést már régen meghozták, s az építkezés túlságosan előre­haladott állapotban van, sem­hogy leállítása szóba kerül­hetne. Mások szerint még min­dig nem késő helyrehozni egy rossz döntést. Egy biztos — zárja a tudósítást az OKP lapja — a parlament, amely­nek következő ülésén szerepel napirenden, hogy, leállítsa-e a hatalmas építkezést, igen ne­héz választás elé került.” E vízierőmű-rendszer építé­sét a kommentár szerint meg kellene szakítani és a lakos­ság részletes tájékoztatása alapján népszavazást kellene tartani. A lap arra hivatkozott, hogy Ilyen álláspontot képvi­seltek egy budapesti nemzet­közi konferencia résztvevői is. A csehszlovák napilapok kedden röviden adtak hírt a Budapesten tartott tüntetés­ről. A Rudé Právo saját tudó­sítójától közölt anyagot, amelyben beszámolt a demok­ratikus fórumnak a hétvégen Esztergomban rendezett vitá­járól, megemlítve, azon részt vett Erhardt Busók, az Oszt­rák Néppárt alelnöke, az oszt­rák Zöldek több képviselője és néhány csehszlovák ellenzéki. A CSKP lapja egy mondatban adott, hírt arról, hogy hétfőn Budapesten is tüntettek a víz­lépcső ellen.

Next

/
Thumbnails
Contents