Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-06 / 187. szám

s hírfái? 1988. AUGUSZTUS 6., SZOMBAT Amiről az eseménynapid mesél A hallgatás sokkal többet mond Szeretnék a monori önkén-- tes tűzoltóknak segíteni, hogy eloszoljék körülük egy tévhit. Jó pár évvel ezelőtt — ami­kor még nem Fekete Sándor volt a parancsnokuk — egy reggeli váltás az éjszakai ügyeletes meg az érkező vál­tótárs között a következőkép­pen zajlott 'le a szertárban. —- Rendben van a kocsi? Nem volt semmi zűr? k — Nem volt semmi, rend­ben, na, én megyek. Ezután jött a riasztás a Móricz Zsigmond utcai égő házhoz. És a rendben lévő tűzoltókocsival nem is volt siphmi baj, csak épp a tartá­lya volt csontszáraz. A mono- riak azóta is azt emlegetik, hogy a helyi tűzoltók víz nél­kül oltanak, és hiába a küsz­ködés, a helytállás, nem egy esetben a hősiesség, az ese­tet semmi nem tudja lemosni róluk. Most. például^ amikor a szombati avartűzhöz vonul­tak, a bámészkodók azt mond­ták, hát ez nem igaz, ezt meg kell írni, negyven liter vízzel ment a monori kocsi oltani! — Hogy a fenébe mentünk volna negyven literrel? Már bocsánat, de kifakad az Gro­ber. Ha itt fenne reggelenként a váltásnál, megnézhetné, hogy minden úgy megy, mint az állami egységeknél! Be se jön a kocsi, amíg nincs ben­ne a húsz hektó víz, ellenőriz­zük a lámpákat,- szir.énapróba ,van, itt áll a két akkumulá­tor, ha ne adj isten, nem in­dulna a kocsi. Nem is tudom, miért ez az átok rajtunk, hogy tehetetlennek néznek bennün­ket. Annál az esetnél, amit említett, 12 óra negyven perc­kor jött a riasztás a péteri vasútállomásról, hogy avar,tűz van a vasút melletti erdőben Hosszúberek és Monor között. Azonnal indultunk, a • 'szél . hordta a lángot, pillanatolt alatt végighúzódott a tűz a vasútvonal mellett, ahol nem kéne ott lennie a magas, szá­raz gaznak, de hát szólhatunk mi ezért a MÁV-nak? Láttuk, hogy veszélyBe kerülhet négy tanya is meg az itteni kato­nák hizlaldája, ezért ott kezd­tük a mentést, körbelocsoltuk az ólakat, a kazlat, a . hu- ' szónnyolc kiskatonának kiad­tuk, mit tegyenek, míg vissza nem érünk, és rohantunk a maradék vízzel a tűz elé, a Jókai utca végére. Ott már tömegnyi bámész­kodó állt — s bár a tűzoltóko­csi vezetőjének dolgát a sű­rű füst is nehezítette, az úton még egy-egy lovas kocsi is!—, nem zavartatta magát, hogy keresztben-kasul tébláboljon, és megjegyzéseket tegyen a negyven liter vízre, ami ter­mészetesen nem negyven li­ter volt, még akkor sem, ha a húsz hektót a szivattyú öt perc alatt.kinyomja. Keserűen legyint Fekete Sándor, , és mondja, hogy a -felelőtlenség is ellenük dolgozik. Kértek például térképet, hogy pon­tosan ismerhessék a . monori tűzcsapok helyét. Ilyet nem kaptak, maguk jelölgetik hát be a csapokat, amiknek zöme ráadásul működésképtelen. Katonákkal vállvetve — Azon a szombaton a leg­közelebbi tűzcsapban nem volt nyomás. Óriási időveszteség volt, hogy a maggyárhoz ro­hangáltunk vízért. De ha, te­szem fel, a sütőüzemben üt­ne ki tűz, onnan meg a tűz­oltóságra kellene rohangál­nunk, mert három éve mon­dogatom, hogy sárral van te­le' a pékség előtti csap, ami az üzem tűzvédelméhez nélkülöz­hetetlen, senk' a füle botját sem mozgatja. És tudnék még néhány hasonlót sorolni. A 23-i, szombati napról már beszéltünk, bár akkor es­te 19 óra negyven perckor ugyanahhoz az avar- és tarló- tűzhöz (égett a bálázatlan szalma is) még egyszer riasz­tották őket, tjszaka pedig — igaz, már csak az esemény után' — bejelentették, hogy Sülysápon leégett egy hétvé­gi ház, ahol már csak a terep szemrevételezése volt a dol­guk. 24-én 10 óra 45 perckor me­gint avartűzhöz szólt a riasz­tás, a helyszínen azonban nem találtak semmit. 15 óra öt perckor viszont Sülysápról jött az S. O. S.: Sáp és Sze- csö között avar ég, erdőt is veszélyeztet. Rohantak, oltot­tak estig, megint csak kato­nákkal vállvetve. Hadd égjen le 25-én 13 óra 15 perckor Sülysápról a Sándorszállas ut­cabál kértek segítséget. Isme­rős volt a terület, tavaly már jártunk ugyanott, tél volt ak­kor, a hófúvásban egy hon­védségi jármű vontatta a tüz- oltókocsit a tanyához, amely­nek lakói akkor is — meg ez­úttal is — úgy döntöttek, hogy hadd égjen le a fészer. Csakhogy a fészer a ház falá­val határos! Ezt most is hiá­ba magyarázták... De alig ér­tés vissza a szertárba, újabb hír: tarló- és erdőtűz van Úriban, a Pacsirta telepen. (Ez. az eset olvasóinknak már ismerős, a kiégett kombájnról és az elfeketedett fenyöerdő- ról már hírt adtunk). Víz­ágyúval dolgoztak, pillanatok alatt úgy bekerítette őket a tűz, hogy 3—4 méteres lángo­kat kellett átvágnia a kocsinak. Őrzi is a nyomát: megolvadt a kocsiszekrény redőnyét ösz- szetartó gumi egy jó darabja. Deszkával pótolták, bár ez aligha szabályos, de nem engedhetik meg maguknak, hogy ezekben a veszélyes na­pokban ne legyenek riasztásra készen. Bár ha a deszka ki- lazul, s kipotyognak a szerel­vények az úton, megint csak számítaniuk kell az epés meg­jegyzésekre: alacsonyan hul­lik a monori tűzoltók holmi­ja. eső lesz... Ki emlékszik akkor erdőtűzre, lángokra ... ? De nézzük tovább az ese­ménynaplót. Este fél tízkor avonultak be az erdőtűztől,--------------f----­r eggel 6 óra ötvenkor már in­dultak vissza, s 26-án is ugyanoda, pesti, ceglédi egy­ségekkel, keményen állták a sarat, s 26-án az éjszakai ügyeletet is ők biztosították — eközben „kiszaladtak” egy szalmatűzhöz is, ahová ők voltak a legközelebb. 27-én Gyömrőn, a Sallai ut­cában gyulladt ki a szén. Ne­gyed kilenctől délig ott oltot­tak, és lapátolták kifelé a pin­céből a hetven mázsa tüzelő­anyagot. Ugyanaznap 13 óra negy­venkor már újra Gyömrőre Szirénázott a monori piros ko­csi: az ÉSZKV központja kö­zelében égett az avar. 14 óra 12 perckor indultak volna vissza, útközben érte őket a jelzés: Monoron, a vásártéren lángol a száraz avar. 16 óra 30 perckor kigyulladt a men- dei szemétbánya, veszélyben egy fenyveserdő és hat közeli ház. Kommentár nélkül Szó nélkül csukja be Fekete Sándor az eseménynaplót. Kell-e mindezekhez kommen­tár? Hallgatunk hát. Én azok nevében hallgatok, akik el­dobják a cigarettacsikket, oda­kurjantanak a piros sorompó­nál tűkön álldogáló tűzoltók­nak, hogy hé, mire odaértek, leég a ház, akik nem hisznek a kérésnek és a figyelmezte­tésnek, csak a segélykiáltá- sóknak és a pusztításnak. A tűzoltóparancsnok azok nevé­ben hallgat, akik önként szer­vezik, vállalják a védelmet, áldozzák erejüket, idejüket, kockáztatják önmagukat, vise­lik el a gúnyt, a megjegyzé­seket. És a hallgatás többet .mond a szavaknál. K. Zs. A tilalomszegők kifogyhatatlanok Pazaroljuk, mert olcsó? Pest megye nagyobb részét, ’ nyolcvannégy települését a Pest Megyei Víz- és Csatorna­mű Vállalat látja el ivóvízzel. Szolgáltatási osztályán mind­eddig pontosan vezették azt a grafikont, amely a megye na­pi átlagos vízfogyasztását jel­zi. A nyári napok megszokott nyolcvanezer köbméteres víz- fogyasztásával szemben mos­tanában a rekord mértékű, százhuszonnyolcezernyi víz szolgáltatása sem mindenütt elegendő. Különösen Péeel, Vácszentlászló, Ráckeve, Szi- getszentmiklós és Dunaha- raszti községekben illetve kör­zetükben fordul elő gyakran, hogy a nyitott csapokból csak valamiféle hörgés jön víz he­lyett, de nem könnyű falmel- lékihez jutni Dabason, Perbá­lon, Törökbálinton sem. Az utóbbi napokban a megye negyvenegy településén ren­delték el a községi tanácsok valamilyen mértékű vízfo­gyasztási korlátozást. A vizmű nem, csak a köz­ségi tanács élhet a vizpazarlók megbüntetésével, ez háromezer forintra is rúghat, arra azon­ban, hogy a több mint száz- húszezer — szaknyelven: — bekötési helyet ellenőrizzék, nincs elég ember. Az sem lehet megoldás, hogy településeink vízbázisát, a víz­tárolókat, átemelőket, egyéb vízszolgáltató létesítményeket tovább bővítsük. Ugyanis a víz­hálózatok eredetileg is úgy épültek, hogy szükség esetén a lakosság közel kétszer any- nyi vízhez jusson, mint amennyire egy októberi napon volna szüksége, s e meglevő — bármilyen hihetetlen, az év tíz hónapjában félgőzzel sem üze­melő — berendezések fejlesz­tése, fenntartása oly nagy anyagi terhet jelentene, melyet aligha vállalna a lakosság vagy a vízmű. Olyan eset viszont sajnos előfordult, hogy a községi ta­nács a település lakosságát szolgáló vizet tovább vezette a környékbeli kiskertgazdákhoz, így a vízbázisból már nem ju­tott elegendő sem ennek, sem amannak. A megoldás az lehetne, ha minden üdülőtelek, minden családi ház tulajdonosa veze­tékes víz helyett fúrt kútból Öntözné terményeit. Hogy erre ma oly kevesen hajlandóak, annak köszönhető, hogy a víz köbméteréért a felhasználó csupán három forint nyolcvan fillért fizet — bár ez valójá­ban tizenkilenc forintjába ke­rül a népgazdaságnak. Lehet, azért van igazán ba­junk a vízzel, mert dotált, mesterségesen olcsó az ára? No, de lehet olcsó egyáltalán az, ami — olcsósága miatt — nincs? T. B. E. Csak azért is ide öntik Szemétből épült látványosság Vecsés utolsó házait elhagyva, a főváros' közigazgatasi határához közeledve, a „senki földjén” takaros szeméthegy vonzza a sze­met. Van itt minden, ami a háztartásokból kikerülhet, kikerült. Az autógumik békésen heverésznek a nagyméretű nejlonfóliák tár­saságában, megférnek a műanyag flakonok­kal, a cementes, sittes zsákokkal — még hagy­tak is némelyikben egy kis cementet, mond­ván, ha esőt kap, hadd kössön! —, üres festé- kesdobozokkal, elkoptatott ecsetekkel, s a jó ég tudja felsorolni, még mi mindennel. Olyas­mivel. aminek a házban, a háztartásokban már nincs helye, lomnak, hulladéknak, sze- métrevalónak számított. Ennek a csinos szeméthegynek nemcsak a látványa, de a szaga is ingerlő. Vonzza a sze- thet, facsarja az orrot a júniusi kánikulában. A környéken megfordulók úgy tudják, hajdan tábla tiltotta itt a szemét lerakását. Am vala­mi csoda folytán — bár gyanítom az emberi segítség siettette a csoda bekövetkeztét — el­tűnt a tábla, lába kelt. Csak a földbe szúrt póz­na maradt meg. Gondolom, szépérzéküket sértette a tábla — de a hegy, amit gondos munkájukkal teremtettek, tovább magasíta­nak,' az nem. Csak azért is hizlaljak a he­gyet, mondván: két közigazgatási egység kép­zeletbeli hata rán még a környezet szennyezése sem igazán bűn. Vagy tévednek? V. E. Megszűnik a kényszerű albérlet Viták után gyorsul az építkezés Lapunk áprilisban beszá­molt arról, hogy Pilisszentke- reszten az elmúlt év őszén az élelmiszerüzletet. életveszé­lyesnek találta a kereskedelmi felügyelőség, a Köjál is kifo­gást emelt az élelmiszerek rak­tározásával kapcsolatban, ezért az üzletet le kellett bontani. A községben nem talált sem a tanács, sem az Áfész megfelelő­helyiséget, ezért közös meg­egyezés alapján — ideiglenesen — a klubkönyvtárban helyez­ték el a pilisszentkereszti ABC-t. A bevásárlótér a haj­dani színházi széksorok helyén van, raktárként pedig a va­lamikori színpad szolgált. Bolt a klubkönyvtárban Megkérdeztük az üzletveze­tőt, hogy mennyiben elégíti ki a falu igényeit a felére zsugo­rodott élelmiszerbolt. — Az igazsághoz hozzátar­tozik, hogy . amikor ebbe a pa­rányi helyiségbe költöztünk, .elégedetlenek és nyugtalanok voltak az emberek. Elég rossz volt a közhangulat — ad fel­világosítást Palotai Rezsőné. Szélesítik az utat Űj forgalmi sávval bővül az 51-es főút Dunaharaszti belterü­letén. A Pest Megyei KÉV dolgozói a napokban kezdték meg a munkálatokat, amely a forgalomban jelenleg fennakadást nem okoz (Csécsed Zoltán felvétele) — Egy-két hónap múlva azon­ban kiderült, hogy minden alapvető élelmiszer a lakosság rendelkezésére áll. A szentendrei sütőipari vál­lalat kenyérszállító kocsija már reggel hat órákor itt áll az üzlet előtt. Általában a dél­előtt folyamán még Pomázról is érkezik finom házikenyér és péksütemény. A Budapesti Tejipari Vállalat is nagyon korrektül és pontosan szállít­ja az árut. Ha valamiből mégis hiány mutatkozik, ak­kor kocsiba szállunk. Spiegel­halter Antalné kollégámmal és személyesen szerezzük be a kívánt áruféleséget. Igaz, most jóval kevesebb a forgalmunk — kapcsolódik a beszélgetésbe Spiegelhalter- né —, mivel vasárut, ruházati cikket nem forgalmazunk. Készül az új üzlet A tanácselnök is örömmel nyugtázza, hogy a megválto­zott körülmények miatt jobb a lakosság közérzete, hangulata, mint amire számított. — Az elején kissé borúlátó voltam — mondja Mikusik Béla —, de kényszerhelyzet­ben voltunk, és gyorsan kel­lett cselekedni, hogy folyama­tos legyen ,a lakosság ellátása. A sokkal nehezebb viszonyok között is állják a sarat az üz­letvezetők, és az elárusítók. Az emberek megértéssel ve­szik tudomásul, hogy a jelen­legi helyzet csupán átmeneti, hisz állnak már a korszerű, minden igényt kielégítő ABC falai. Minden jel arra mutat, hogy októberben birtokba ve­hetik a falu lakói az új be­vásárlóközpontot. Az áfész vezetőiben is megvan minden igyekezet a segítségnyújtásra. Így többek között kértük, hogy a gyártó cégek sűrítsék a szál­lítást, mivel raktározási gon­dokkal küszködünk. Sokat se­gít az ellátásban a pomázi úton található magánkereske­dő vegyesboltja. Egyrészt egészséges konkurencia ala­kult ki a két üzlet küfcött, másrészt a lakókörzet igényeit maximálisan kielégíti. Olyan áruféleségeket is be tud sze­rezni, amelyek a szövetkeze­ti boltban esetleg nem kap­hatók. Erőnkhöz mérten a ta­nács is támogatja az építke­zést, ötszázezer forinttal száll­tunk be a költségekbe. Pilisszentkeresztről az ütünk a Szentendrei Áfész központjába vezetett, hogy pontos információkat szerez­zünk az ABC jövőjét illetően. — Sok gondot es problémát okoz a pilisszentkereszti élel­miszerüzlet tető alá hozása — ad felvilágosítást Lakatos Palné. ipari főosztályvezető- helyettes —, de vállalni kell a nehézségeket, sőt az előre nem látható problémákat is. Amikor a régi ABC lebontá­sáról határozat született, a ta­nács szinte percnyi késedelem nélkül biztosította a helyet a klubkönyvtárban. Mielőtt .át­költöztettük volna az üzletet, jelentős átalakításokat végez­tünk a könyvtárban: vagyon­védelmi rácsokat szereltünk fel, göngyölegtárolót alakítot­tunk ki, növeltük az elektro­mos hálózat kapacitását. Kö­telezettséget vállaltunk arra is, amint elkészül az új ABC, a klubkönyvtárat eredeti álla­potában adjuk vissza. Már a bontás ideje alatt téglákat, gerendákat vásá­roltunk, és a saját telephe­lyünkön tároltuk. A bontást még tavaly elvégeztük, az építkezést viszont gátolta, hogy a kivitelező vállalat, a Pest Megyei Volán építőipari fővállalkozó szerződéses rész­lege késleltette a szerződés megkötését az új szabályzók, az adózási rendszer képlé- kenysége miatt. A kivitelező céghez viszont ragaszkodtunk, mert Szigetmonostoron és Pócsmegyeren már. bizonyítot­tak jó munkával. Alacsony volt az ablak Hogy a dolgok mégse men­jenek olyan simán, újabb probléma merült fel az épít­kezéssel kapcsolatban. Ugyan­is Pataki Józseíné — a leen>- dő ABC tőszomszédja — kére­lemmel fordult a Szentendrei Tanács hatósági osztályához, melyben sérelmezte, hogy az üzletet ráépítették a közös te­lekhatárra, és a feléjük eső homlokzatra alacsony ablakot nyitottak.. Ennek következté­ben két hétig szünetelt a munka. Az áfész szakemberei egyeztetési tárgyalásokat folytattak a városi tanáccsal és szóbeli engedélyt kaptak a munkálatok újbóli megkezdé­sére. Most már nagyon kell igyekeznie a kivitelező válla­latnak, hogy a tízmillió fo­rintos költségvetéssel épülő élelmiszerbolt valóban elké­szüljön még a tél beállta előtt. Keresztes Szilvia 4

Next

/
Thumbnails
Contents