Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-06 / 187. szám
1988. AUGUSZTUS 6., SZOMBAT ZI N HÁZI LEVET, Váci művészeti fesztivál A költő megoldaná? A festmények uralják a termet Tudathasadásban szenved történelmi tudatunk. Ez nem mai keletű megállapítás. Elég régóta ismeretes, hogy az a kép, amely történelmünkről általában, s különösen egyes eseményeit és szakaszait tekintve, a köztudatban él, s az a kép, melyet a történészek rajzolnak, nem fedi egymást. De még ez sem pontos így, hiszen voltak idők (voltak?. Tán még most is vannak nem egy kérdésben), amikor a történészek sem a tényeknek, adatoknak, eseményeknek hűen megfelelő alapról értelmezték a történelmet, részint azért, mert nem is férhettek hozzá a megfelelő fényekhez, részint mert a politika épp aktuális vagy csak erőpozícióban lévő érdekei szükségesnek tartották átrajzolni a történelem múltbeli tényeit is. így aztán mindmáig többféle értelmezés forog közkézen a mi történelmünk fontos fordulópontjairól is. Az értelmezésnek természetesen nemzedéki motivációi is vannak. Attól függően, hogy mit tanult egy-egy nemzedék erről vagy arról az iskolában, vagy aztán mit élt meg ez a nemzedék a maga életében, és hogy miben változott a múlt megítélése az élete folyamán, másképp és másképp tudja, emlékezi, ismeri még az olyan, meglehetősen jól felderített eseményeket-is, mint mondjuk az 1848—49-es magyar forradalom és szabadság- harc. Nem feladata e Színházi levélnek. hogy ezeket az időről időre végbemenő változásokat, átrajzolásokat végigelemezze — de annyit itt is mondhatok: egyebek között az is a történelmi tudathasadásunk témakörébe tartozik: hogy erről a kétségtelenül sorsdöntő alig több mint másfél évről is szögesen eltérő vélemények, nézetek, ismeretek vannak forgalomban mindmáig. És nem csak a közvéleményben, az egyszerű állampolgárok fejében van ez így. Történészek sem egyeznek nem kevés alapkérdésben. Pedig hát nekik mégiscsak több betekintésük van (volt) a korszak dokumentumaiba, feljegyzéseibe, az emlékiratokba, a levéltári anyagba. És mégis: hogy a két szélsőséges álláspontot vagv nézetet említsem, él egy rózsaszínben játszó, meghatódott és könnyes, pi- rns-fehér-zöld szalaggal átkötött hiedelem arról, hogy a hős magyar felkelt, győzött, de összefogott az ármány, a császár és a cár, meg a tó'— oláh-rác, és leverték a nemes küzdelmet. Ráadásul Európa is csak távolról nézte, mint vérzik el a magyar, ki „szétszórt hajával, véres homlokával” egymaga állt a viharban. És él egy józanabb (tán túlontúl is józan) vélemény arról, hogy az akkori európai erőviszonyok között, valamint annyi belső, magyar egyet1 nem értés, széthúzás, fiskálisi ékesszólást politikai érettséggel és koncepcióval összetévesztő vezető (Kossuth) és a Kárpát-medencében a magyarsággal együtt élő nemzetiségek ügye iránti érzéketlenség, il-1 letve kései ébredés közepette az lett volna az igazi világcsoda, ha ez a küzdelem győz. De csodák a politikában és a történelemben nincsenek, így a bukás törvényszerű volt. Sok-sok kérdés máig erősen vitatott, épp Kossuth és Görgey szerepét, alakját illetően, vagy Kossuth és Széchenyi elképzeléseit tekintve.- S ugyanígy vitatott az a kérdés is, melyet most egy új rpagyar rockopera, a Margitszigeten bemutatott A költő visszatér feszéget. Nevezetesen: a szabadságharc és a nemzetiségek viszonyáról van sző. Páskándi Géza, a szövegkönyv írója, nemzetiségi ügyekben meglehetősen tájékozott, lévén hogy Erdélyben 1957 és 1963 között, hamis vádak alapján politikai elítéltként, a kényszermunkatáborokban elégséges tapasztalatokra tehetett szert e témakörben (is). Tizeríöt éve települt át Magyarországra, s azóta itt is lehetnek tapasztalatai a nemzetiségi kérdés legeslegújabb kori kezeléséről. De elég alaposan utánanézett ennek a 48—49-es nemzetiségi kérdésnek a szakirodalomban is. Darabja erről tanúskodik — de ez csak az egyik rétege a műnek. Vagy: a szálak egyike. A cselekmény ugyanis egy játék a játékban típusú megoldás során bontakozik ki: egy az 1867-es kiegyezés előtti időkben börtönbe vetett magyar vándorszínészcsapat felidézi a nagy küzdelem epizódjait és alakjait, s e visszapillantásban, múltidézésben esik aztán szó a szabadságharc és a nemzetiségek viszonyáról. Páskándi, a gyakorlott drámaíró, persze tudja, hogy elméleteket csak élő figyrák által. s a köztük felépülő konfliktusokban lehet „eladni” egy drámában. De itt mintha erről megfeledkezne egy kissé Mert az rendben van, hogy úgy látja, a szabadságharc bukásának egyik fő oka éppen a magyar kormány, s személyesen Kossuth a nemzetiségekkel szemben tanúsított érzéketlensége volt, amit kiváló taktikai érzékkel használt ki Bécs, a „divide et impe- ra”, az oszd meg és uralkodj régi és bevált Habs- burg-elve alapján. Olyan kérdés ez, melyet ma már — a közhiedelem egy részével ellentétben — sokan ismernek, tudnak, s Páskándi előtt legutóbb is többen irodalmi alkotásokban is elemeztek (például Száraz György nemrég a televízióban is láthatott ítéletidő című drámájában, vagy Cseres fibor Foksáni szoros című regényében). Azonban ennek a nagyon fontos kérdésnek a librettóban inkább csak jelzései vannak. Konfliktus nincs, még a rockope- ra librettója által megengedett szinten sem. Pedig hát maga a szerző beszélt erről több nyilatkozatában is. A kész mű nem egészen fedi a nyilatkozatokat. D e talán nem is véletlenül van így. Végtére is a mű címe: A költő visz- szatér. És itt arról a költőről van szó, aki épp e napokban is vitatott módon veszett el a segesvári csatában: Petőfi Sándorról. A néphit azt tartotta róla: él, s visszatér, hogy újra fellázítsa a népet a zsarnokság ellen. Páskándi is ezt a reményt lobogtatja meg előttünk: ha a költő visszatér, talán minden megoldódik, minden rendbe jön. Szükségünk volna egy Petőfire, s a reményre. Hogy megoldana-e mindent? Nem tudom. Félek, hogy nem. De a hit rám cáfolhatna. Mindenesetre ez a rockopera — a Kormoran együttes számos szép dalával, jó elő- adógárdával, látványos, bár sok üres dekorativitású táncelemmel bővítve (rendező: Koltay Gábor), tisztességes szándékú, őszinte indulatú, s — és ez nem mellékes! — hozzánk is szóló, nekünk szánt mű. Elég kevés volt ilyenből ezen a nyáron ... __ Takács István Körülöttem képek. Absztrakt és figurális, elvont és hagyományos, az álom zaklatott szürrealizmusát és az ablaknál álló asztal megingathatatlanul áradó nyugalmát kifejezők. Sokszínű tarkaság egy teremben. Nem stílusválogatás, mégis tematikus gyűjtés. A Duna bal partján élő művészek alkotásai. Nagybörzsönytől Százhalombattáig. Milyen furcsa, akad, aki mindkét helyen lakott, lakik. Bemutatkozás — ilyenek vagyunk. Egy időben Negyven alkotó hetvenhá- rom festménye, grafikája, fotója és kisplasztikája látható mától szeptember 18-ig két helyszínen, a görög templom kiállítótermében és a Madách Imre Művelődési Központban. Előbbiben a festmények és szobrok, illetve kisplasztikák. Festmények uralják a termet. Ebből van legtöbb. Országosan is az ő képzésük a leginkább megoldott, talán a jelenlegi gazdasági körülmények között is ők képesek a legtöbbet alkotni. Ennek ellenére felmerült, a tárlatot csupán kétévenként érdemes megrendezni, hogy megfelelő számú, színvonalas mű közül választhasson a zsűri. Csakhogy akkor végképp érthetetlen, miért került időben egymás mellé két kiállítás. Most kezdődik Szentendrén a megyei tárlat. Mindenki egyetértett abban, rossz volt az időzítés. Ilyenkor nehéz kikutatni, ki és hol hibázott. Tény, a kiállítás tervezett időpontját már egy évvel ezelőtt jóváhagyták. Némi odafigyeléssel kikerülhető lett volna az ütközés. Az is érthető, a váciak szeretnék a jövőben is az idegenforgalmi szempontból jobban kihasznált nyári időszakban szervezni a bemutatót. Szóba kerültek egyéb elképzelések is, amelyek szerint szívesen vállalnák a megyei tárlat rendezését, ha erre szükség van. Maradjunk a jelenlegi helyzetnél. Senkit nem szeretnék megbántani, valamit mégis jelez, hogy a kiállítóterem, a volt görög templom szépsége ragadott meg legjobban. Gyönyörű és a célnak kiválóan megfelelő épület. Kár, hogy a paravánok elveszik a természetes beugrókat, egyforma sík falakat teremtve mindenütt\ Persze túlzás lenne azt állítani, nem volt figyelemre méltó, igen értékes alkotás a kifüggesztett művek között, Hosszú ideig rabul ejtette' tekintetemet a néhány évvel ezelőtt Erdélyből áttelepült Borgó György Csaba A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon augusztus 5-erí mutatták be Páskándi Géza—Kormorán A költő visszatér című rockoperáját Koltay Gábor rendezésében két munkája. Mindkettő a kabátot helyezi középpontjába — ez is a címük —, de nyilvánvalóan többről van szó, mint eme ruhadarabról. Ha mindenben nem is, ezeknek a képeknek az esetében megegyezett véleményem a szakértőkkel, akik Borgó .György Csabának ítéltik a Hincz-ala- pitvány kuratóriumának húszezer forintos díját. Ösztöndíj A tegnapi megnyitón dr. Hann Ferenc művészettörténész beszéde után kiosztották a művészeti díjakat is. Az előbb említett összeget dr. Bóth János, a Váci Városi Tanács elnöke adta át. De akárcsak Szentendrén, itt is volt társadalmi' összefogással ösztöndíj. Vállalatok és egyesületek által felajánlott Összegeket vontak össze. Ebben az ösztöndíjban részesült Molnár László József. A szép gesztus elismeréseként az alapítók is megérdemlik, hogy felsoroljuk nevüket. A Cement- és Mészművek vezérigazgatósága, a Tungsram Rt. váci fényforrásgyára, a Váci Városgazdálkodási Vállalat, a Kommunális Költségvetési Üzem, az MSV bélésszövő gyára, a Dunakanyar Vegyesipari Szolgáltató Üzem, az Országos Grafikai Műhely és a zebegé- nyi Szőnyi István Emlékmúzeum baráti köre járult hozzá a díj megszületéséhez. Voltak még más díjazottjai is a tárlatnak, például Bakos Ildikó, aki a Senior Kötöttárugyár díját nyerte el, vagy Lehotka László, aki a Forte díjában részesült. Díjat adományozott még a Vác és Vidéke Áfész, a Váci és Gödöllői Városi Tanács, illetve a Pest Megyei Tanács. Tisztelet és elismerés mindazoknak, akik anyagi áldozatokat is hoznak a művészet támogatására. Ok igazán nem tehetnek arról, hogy a sok elismerés ellenére is maradt némi hiányérzet a látogatóban. Sőt, kifejezetten bosszankodtam egy-egy alkotás előtt. Meglehetősen, sok volt az utánérzet. Valahol olvastam egyszer, mennyire elkeserítő dolog a gondolat eltulajdonítása. A művészek számára az egyik legnehezebb feladat az egyéni, csak rá jellemző hang, képi világ megtalálása. Ezt el lehet lopni, sőt magasabb színvonalon is meg lehet valósítani, az igazi érték mégis az első felfedezés volt. Cigány mese Aztán szomorú, hogy sok fotóművész csak a technikai bravúrokra ügyel és nem a kompozícióra, a témaválasztásra. Olyan is akad, aki hosszú-hosszú évek óta megragadt egyetlen formánál és azt ismételgeti. Persze az is igaz, akár két festményért, alkotásért érdemes megnézni egy kiállítást, ha azok jók. És itt azért ennél több van. Lírai hangulatú Remsey Gábor Parasztudvara, egy etnikum kissé titokzatos világába enged bepillantást Bada Márta Cigány meséje. Még akkor is izgalmas festőnek tartom, ha Vízitündérek című képe nem nyerte el tetszésemet. összességében csak azt mondhatom, feltétlenül meg kell tekinteni a tárlatot. Sz. Z. L. Nagy Lajos munkássága A Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság a jövő évben megjelenteti első antológiáját a Magvető Kiadónál, ezzel valóra válik a tavaly szeptemberben * megalakult egyesület egyik elképzelése. A társaság eddigi tevékenységéről. további terveiről Tóth Gyula alelnök az MTI munkatársának elmondotta: — A megalakuláskor a társaság megfogalmazta, hogy szervezeti és anyagi eszközeivel kezdeményezője, támogatója lesz a szocialista szellemiségű Nagy Lajos életműve, hagyatéka ápolásának. így antológiák, évkönyvek megjelentetését, az íróról elnevezett intézmények, illetve hazai és határainkon túli emlékhelyek továbbfejesztését terveztük. Különösen fontosnak ítéltük az ifjúság körében végzendő munkát, s az iskolai irodalomkönyvek felülvizsgálatát abból a szempontból, hogy Nagy Lajos a jelentőségének megfelelő helyen szerepeljen az oktatásban. — Nagy Lajos művelnek megjelentetése azonban mind ez ideig nem megoldott. Sokak érdeklődésére tarthat számot például eddig kiadatlan Tízezer kilométer Szovjet- Oroszország földjén című naplója. amelyet 1934-es szovjetunióbeli utazásáról írt, amikor az ottani írószövetség első kongresszusán vett részt. Érdekesség, hogy ebben a műben kritikusan szól a Sztálin- kultuszról. Más írásaival együtt ennek közreadása a közeljövő feladata. Díjak az alkotóknak Megyei tárlat A Szentendrei Képtárban holnap délelőtt 11 órakor nyitják meg az idei Pest megyei tárlatot: A zsűri a jelentkezések után hatvankét művész alkotásait fogadta el. Nem volt feltétel a képzőművészeti alapi tagság, így a kiállítók között akadnak autodidakta, semmilyen művészeti csoporthoz nem tartozó alkotók is. A szobrok, festmények mellett a vendégek láthatnak textil- és .kerámiamunkákat, de nem ipar-, hanem képzőművészeti jelleggel, hiszen ez a tárlat az ő rendszeres, éves ( seregszemléjük, összefoglalva látható itt a megye területén élő művészek tavalyi munkáinak legjava. Szemlélődés közben leszűrhető, milyen külső hatások, gondolatok eredményeként születtek. Hosszabb szünet után ismét lesznek díjak, sőt átadnak két, egy évre szójó ösztöndíjat is. A kiállítást dr. Bernáth Tibor, a Pest Megyei Ipari,Szövetkezetek elnöke nyitja meg. Szeptember 25-ig várják a látogatókat. Rádiófigyelői VÁLASZOLUNK HALLGATÓINKNAK. Bizonyára sokan ismerik Jean Effel világhírű francia karikaturista rajzait. Az egyiken Szent Péter tart az angyalkáknak matematikaórát. Fölteszi az ominózus kérdést: melyik a legrövidebb távolság két pont között? Angyalka a Földet bámulja, amint egyik virágról a másikra pillangó röpköd. Máris kivágja: a cikcakk! E vidám rajznak és a rádió nagyon is komoly témákat boncolgató csütörtöki adásának csupán csak látszólag nincs köze egymáshoz. Anélkül, hogy élcelődni akarnék a' tápiószecsői botrányszagú témán, mégis meg kell jegyeznem: egyetlen dologban egyetértek az iskola igazgatónőjével. Abban, hogy a szülőK- nek ugyan miért volt egyenesebb út az országos sajtóorgánumhoz fordulni, mint őhozzá. Tudniillik, hogy az ötödikes Vali az ottani alsó fokú oktatási intézményben bukásra állt matematikából, míg Sülysápra kerülve biztos közepesnek ítélték tudását. Elismerést váltott ki belőlem az igazgatónő higgadt, józan — már-már diplomatikus — magatartása és válasza a riporter mélyre hatoló kérdéseire. Megértettem, hogy ők siny csenek könnyű helyzetben, amikor egy szakmailag megfelelő, ám emberileg elmarasztalható pedagógus további sorsáról kell dönteni. Rendkívüli emberségre utal, hogy — bár ütközőpontja a szülőnek és a fegyelmezésre szoruló pedagógusnak — nyugodt maradt. Pedig ugyancsak nyugtalanító faggatózásnak tette ki az udvariasság szabályait a legteljesebb mértékben betarló riporter. Nem így volt viszont a matematikatanárnő, - ki után — jól hallatszott — szinte szaladni kellett a mikrofonnal. S ráadásul mintha cseppet sem lenne megrendülve. Nem tudjuk meg tőle, hogy miért nem próbált közeledni a visszahúzódó kislányhoz: hogy valóban elhangzott-e tőle az „utállak” kijelentés; s miért félnek tőle a gyerekek. A rádió egyik legszínvonalasabb, elemző szintre fejlődött műsora figyelmeztetően hatott. Egyrészt azért, hogy — a mostanában egyre több alkalommal nyilvánosság elé tárt — hasonló ügyeket igyekszik házon belül alaposan kivizsgálni és igazságosan lezárni. Másrészt pedig: mi, szülők, se várjunk a türelem végső pontjáig. KORKÖSTOLÖ. Tulajdonképpen össze is kapcsolhatnám" ezt a két műsort. Egyetlenegy szóval: demokrácia. Ez ugyanis — igaz, kimondatlanul — ott rejtőzik a mögött a kényes ügy mögött. Ennek a szellemes szóösszetételű adásnak az volt az alapgondolata: tanuljuk a demokráciát! Felkiáltó módban. Megismerkedhettünk közelebbről a vezetőképző intézet munkájával és érdekes beszámolót hallhattunk a Szovjetunióról. A tömegdemonstráció kérdéseit tanulmányozó szociológus tapasztalatai szerint ott már kezd kibontakozni az emberekben az egészséges vitakészség. De szívesen hallgatnék már egy olyan Korkóstolót, amely arról szól: hogyan gyakoroljuk a demokráciát. A legnyugodtabb kijelentő módban. Vcnncs Aranka
