Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-06 / 187. szám
1988. AUGUSZTUS 6., SZOMBAT 3 Példás együttműködéssel Amikor a hivatal tehetetlen — Amint meghallottam, hogy az ország egyes városaiban családsegítő központokat létesítettek a szociális feszültségek enyhítésére, rögtön az pattant az agyamba, ez kell nekünk! — így emlékezett vissza szolgálatuk életre hívására a minap Vassné Nyéki Ilona, Kerepestarcsa tanácselnöke, a térség ország- gyűlési képviselője. A miértről is beszélt a tanácselnök. Az agglomerációs gyűrű fővárossal határos sávjában fekvő település gondjai megsokasodtak a nyolcvanas évek közepére. Egy évtized alatt 30 százalékkal nőtt a lakosság száma. A betelepülők munkalehetőséget, kedvezőbb anyagi helyzetet remélve, szinte nincstelenül kezdték új életüket Kerepestarcsán is s fogtak otthonteremtéshez. Amolyan lelki patyolat Az elszakadás, az idegen környezet önmagában is elég konfliktusok kialakulásához. Ilyen* feltételek között pedig fokozottabban. Családok estek szét, sokasodott az alkoholisták száma, a gyerekeiket egyedül nevelőké, a magányosoké, s ami ebből következik — s a jövőt tekintve a legsúlyosabb —, elsősorban a veszélyeztetett környezetű gyerekeké. Ahol együtt maradt is a család, s anyagi helyzetük jól alakult, a szülők reggeltől estig tartó távolléte miatt ellenőrizhetetlen „kulcsos” gyerek lett a kiskorúból. A 21 ezer lelkes városiasodó településen jelenleg 2100 az általános iskolások és 800> az óvodások száma. Kétezren felüli a nyugdíjasoké, s az időskorúak egyharmada egyedül él. A tanács gyámhatóságán és szociálpolitikai csoportjánál ennek megfelelően évente — külön-külön! — ezer fölé emelkedett az ügyiratok száma. S ezek nem egyszeri, gyors lejáratú ügyek, amelyeket az intézkedést követően rövid időn belül irattárba lehet tenni. Győzheti-e ezt egy-egy előadó? S egyáltalán, elvárható, hogy egy személyben pszichológus, orvos, jogász legyen? S vajon valóban csak két-három ezerre tehető az állandóan vagy alkalmilag támaszra, segítségre szorulók száma? Teljes képük nem volt erről, csak felbecsülték, jóval több lehet már azon az elven is, hogy a tisztes szegénység, elesettség nagyon szemérmes. Aztán azt sem szokás nagydobra verni, hogy nagy bajok vannak a gyerekkel, meg azt se, hogy legfeljebb késő este, a kocsmában van együtt a szülővel. — Társadalmi munkásokkal láttunk hozzá 1986 őszén családsegítő szolgálatunk létrehozásához. Elképzeléseinket az Egészségügyi Minisztérium támogatta — folytatta a tanácselnök. — Azzal biztattuk. egymást, majd csak lesz pénz is. S igazunk lett! Hatnyolc hónapon belül szépen kialakult, került épület is és alkkora, ahol ma már a szolgálat mellett jól működik az idősek napközije, és jutott hely a házi szociális gondozóknak. Így lett komplex az intézményünk, amelynek hat státusos és két másodállásos munkatársa van. Szakemberek — szociológus, jogász, pszichológus, szociális munkás —, akik széles körű kapcsolatot alakítottak ki egyrészt a mi hasonló feladatú szakigazgatási szerveinkkel és más hatóságokkal. Másrészt sok társadalmi segítőjük van,. mindenekelőtt a ke- repestarcsai kórház és a helyi egészségügyi hálózatunk, meg a Józan Élet, Egészség Egyesület. önmagában is nagy szó, hogy eddigi működésünk alatt számos egyéni és családi krízishelyzet megoldásában működtek közre, továbbiakat előztek meg felkutató, feltáró és tanácsadó munkájukkal. Sok terhet átvállaltak a tanácstól a jó együttműködésükkel. Ugyanakkor megbízható, pontos információforrás is számunkra a szolgálat a további teendőkhöz. A beszélgetést a szomszédos gyámhatóságon folytattuk, elnézést kérve az ajtó előtt várakozóktól. — Az emberi problémák rendkívül sokfélék. Sajnos, nálunk gyakran előfordulnak jogszabályba se illeszthető egyedi ügyek, amelyek így hatósági eszközökkel nem rendezhetők — magyarázta Bulyáki Bálintné gyámügyi előadó, annak indoklásául, miért örült a szolgálat megalakításának, s miért tartja jó partnereknek munkatársait. — Ilyen esetekben kizárólag ők tudnak segíteni. Aztán egyedül is voltam a feladataimmal. Hogy fél éve két előadó dolgozik a gyámhatóságon, azt is a szolgálat szorgalmazta. így is rengeteg a munkánk. Hogy mást ne mondjak, csak veszélyeztetett gyerekünk 587 van. Nyilvántartott ügyeink száma évről évre nő, van közöttük állami gondozásba vétel, s annak megszüntetése, láthatási viták, meg ideiglenes gyermekelhelyezés stb. Mindent megbeszélünk, kikérjük egymás véleményét a bonyolultabb, nehéz esetekben. A kapcsolat minden átmenet, zökkenő nélkül, úgy ' is mondhatom, folytatódott. Hiszen családsegítő szolgálatunk vezetőjével korábban is kollégák voltunk, lévén előzőleg hivatásos pártfogó — bólintott baráti mosollyal Bulyáki Bálintné beszélgetésünk mindaddig szőtten résztvevője, Takács Imre felé. Segíteni a családokat Takács Imre nem is panaszkodott . arra kezdetben sem, jiogy nincsenek jogszabályokkal körbebástyázott jogosítványaik, s emiatt „kívül tágasabb” magatartással fogadták volna őt vagy munkatársait bárhol. ' ahol segítséget kértek átvállalt feladataik ellátásához. (Mert mindent annak tekintenek, a maguk feladatának attól a pillanattól kezdve, hogy valaki hozzájuk” fordul tőlük remélve nehéz helyzete megoldását.) Mindenütt együttműködésre kész eléberekre találnak. Átfogó hálózat Maguk sem tudják, mi a titka ennek, de így tapasztalják. Ezért is hallgatja értetlenül a Vácott és Érden dolgozó kollégái mindennek ellentmondó szavait. Kétségtelen tény, nem mindenütt fogadták egyöntetű lelkesedéssel a családsegítő központok létrejöttét. Még azok se, akik azonos feladatokkal küszködtek, nemritkán tehetetlenül fulladozva a szaporodó munkától. Erről szót váltva egyetértettünk Takács Imrével abban, hogy korai lenne még megkongatni a vészharangot: ne akadályozzák, inkább segítsék a szolgálatok körülha- tárolhatatlanul sokrétű és semmiképp nem hézagpótló tevékenységét! Fiatalok még ezek az intézmények, még csak ismerkedünk velük, s lehet közhely, de igaz, minden kezdet nehéz. Szükség van a családsegítőkre, és sűrűsödő gazdasági gondjaink .jelzik, még lesz is. Nem alaptalanul született a Pest megyei tanácsi határozat további intézmények életre hívásáról, végül is egy hálózat kiépítéséről a megyében. A ' meglevők munkatapasztalatai is azt mutatják, kell ez a hálózat. A már működők területi határai egyre szakadoznak. A kerepestar- csai szolgálatot például mind gyakrabban keresik fel a környező településekről, Mogyoródról, Csömörről, Nagy- tarcsáról, Pécelröl, sőt Gödöllőről és Budapestről (!) is. Természetesen — segélykérelmet kivéve — nem küldenek el senkit. Kádár Edit A Kerrai-vizsga latok tapasztalatai Még sok a rossz termék A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézetben az év első felében- 3016 új hazai gyártmányt vizsgáltak meg annak érdekében, hogy megállapítsák: megálljaié a termék a helyét a piacon. A hazai újdonságok 80 százaléka megfelelt a forgalomba hozatal követelményeinek, ez valamivel rosszabb arány, mint a múlt év azonos időszakában volt. Különösen a ruházati termékek, valamint az élelmiszerek és élvezeti cikkek közt találtak több olyat, amely nem felel meg a minőségi előírásoknak. A korábbinál kevesebb új készítménnyel rukkolt ki ezúttal a tejipar. Étolajból hétféle újdonságot állított elő az ipar, s közülük Öt megnyerte a bírálók tetszését. A hazai gyárakban előállított 474 újfajta ruházati termék és háztartási textília alig több mint fele állta ki a minőségi vizsgálódás próbáját. Különösen a felsőruházati cikkek adtak sok kifogásra okot, mindössze 30 százalékuk bizonyult kifogástalannak. A ruhaneműket általában azért minősítette alkalmatlannak a Kermi, mert nem méret- és színtartóak, nem megfelelő a fény- és kopásállóságuk, s tisztításuk is gondot okoz. Jól vizsgázott a minősítéskor a hazai iparcikkújdonságok nagy része. A Kermi 971 új terméket vizsgált, 21 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Főleg háztartási gépekből, főző- és fűtőkészülékekből, vas-, papír- és játék- áruból hoztak sok újdonságot a gyártók. A főző-, fűtő- és vízmelegítő készülékek közül több kiemelkedően jó minőségűt találtak, ezek a Fég, az Elekthermax és a Lampart, valamint . az Alumíniumáru- gyár termékei. Jó minősítést kaptak egyes .híradástechnikai cikkek is, például az Orion és a Videoton‘színes, valamint fekete-fehér televíziókészülékei, valamint a Videoton autós rádió-magnó kombinációja. Kitűnő minőségűnek ítélte a Kermi az új hazai gyártmányú kerékpárokat, utánfutókat és különféle járműtartozékokat is. Közösségi letét Pályázat útján Az Állami Ifjúsági és Sport Hivatal és a KISZ Központi Bizottsága a fiatalok szabadidős tevékenységének támogatására ifjúsági letéti számlát alapított, abból a célból, hogy a különböző állami és tömeg- szervek ifjúságpolitikai tevékenységét összehangolja és a rendelkezésre álló pénzeszközöket egyesítse. Pest megyében az ifjúsági közösségi letéti számla kezelésére szakértői csoport alakult, amely 1988-ban a pénzeszközök elnyerésére több kategóriában hirdet pályázatot. A közösségek különféle szabadidős tevékenységek, szakmai elképzelések, illetve az egészséges életmódra irányuló programok megvalósítása érdekében pá lyázhatnak. Lényeges, hogy az igényelt támogatáson kívül saját erőforrással is rendelkezzenek. A pályázat továbbá tar- tahhazza az intézmények, szervezetek, gyermek- és ifjúsági közösségek tevékenységét, programjainak, akcióinak a támogatását. Ebben a kategóriában ifjúsági létesítmények, közművelődési intézmények, táborok, valamint különböző társadalmi szervezetek 'pályázhatnak. Külön figyelemmel kísérik azokat a tevékenységi formákat, amelyek a fiatalok életkörülményeinek javítására, különféle humán jellegű szolgáltatásokra, az egészség- megőrzésre, a politikai kultúra fejlesztésére irányulnak. A meghirdető szervek támogatni kívánják a közösségi videózást, a videotechnika felhasználását és elterjesztését. Elsősorban e csoportok életét érintő, azok működését dokumentáló videózást formákat ösztönzik. Pályázni a. vissza nem térítendő és a visszatérítendő céltámogatásra egyaránt lehet. Az utóbbi forma felső határa 100 ezer forint, visz- szatérités határideje 2 év. A pályázatot három példányban a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár címére (2000 Szentendre, Engels u. 7.) folyamatosan lehet küldeni ’’Ifjúsági közösségi letéti számla” megjelöléssel. Az elbírálást a meghirdetők folyamatosan, nyilvánosan végzik, s erre a pályázók külön meghívást kapnak. A HÉT HÍRE A KÉTBETŰSÖK 9 Nemzetközi folklórtalálkozó színhelye volt Székesfehérvár. 0 Dunapataj fogadta a napraforgó- termesztési bemutató résztvevőit. 0 Szolnokon osztrák fotóművészek munkáiból rendezett tárlat látható. 0 Kecskeméten megkezdődött a borhamisítók pere. 0 A hét híre az is, hogy ma országos nyugdíjas-találkozóra kerül sor Egerben. Fiatalnak számít a megye lakossága a hasonló közigazgatási területek népességének ún. korátlagához képest. Ezzel együtt is meglepő, mert kevesen tudják, a megyében élő nőknek több, mint a negyede — egészen pontosan a 25,5 százaléka — túl van a nyugdíj- korhatáron, azaz az ötvenöt esztendőn. Amiből persze nem következik a logikusnak, látszó gondolat, hogy akkor mindannyian nyugdíjasok is. Sokan dolgoznak tovább — például a kereskedelemben, az egészségügyben —, s nem csekély azoknak a száma sém, akik ugyan jócskán túljutottak a nyugdíjkorhatáron, mégsem részesülhetnek nyugellátásban, hanem járadékból, segélyből élnek. Nem nehéz elképzelni, hogyan... A megyében lakó nők között több, mint 13,5 ezren vannak azok, akik túlhaladták a nyolcvanadik születésnapjukat! A férfiak esetében a hatvan éven felülieknek az aránya a teljes férfilakosságon belül 13,8 százalék. Az alacsonyabb érték nem csak abból adódik, hogy későbbi a korhatár, •amely nyugellátási’^ jogosít, hanem sajnos abból is, hogy jó néhányan — és egvre szaporodó számban — nem érik meg a hatodik ikszet... A megyében 14—15 ezer között van azoknak a férfiaknak a száma, akik még nem töltötték be hatvanadik életévüket, de már nyugdíjasok. Döntő többségükben rokkantsági ellátást kapnak! Ami nyomatékos figyelmeztetést hord magában arról, miként alakul egy bizonyos korosztálycsoportnak a fizikai, szellemi igénybevétele, s amint alakul, az valójában — az egyéni tragédiákkal párhuzamosan — nem kerül-e elviselhetetlenül sokba a társadalomnak. Amikor azt mondjuk, nyugdíj, nyugdíjasok, akkor a mai társadalmi valóságnak olyan pontjához nyúlunk, amelyet a legkényesebbek, a legérzékenyebbek között kell számon tartanunk. A népességnek 1949-ben a 2,8 százaléka volt nyugdíjas, járadékos.- Ez az Kábeltévéhez készül az erősítő Budaörsön a Texelektro Ipari Szövetkezet audiovizuális üzemében gyártják a kábeltelevíziós láncok kibővítésére szolgáló erősítő egys égeket, leágazásokat és egyéb alkatrészeket. Az idén már mintegy 6,5 millió forint értékben készítik az importkiváltó berendezéseket az üzemben. Felvételünkön Vámos Vilma és Fügedi Istvánná nyomtatott áramkörű panelekre forrasztja az apró alkatrészeket, (Hancsovszki János felvétele) arány 1960-ra 4.4 százalékra emelkedett, tavaly azonban minden száz lakosból már 21,6 volt ott a nyugdíjasok, járadékosok táborában. Erre a rendkívül gyors számszerű növekedésre nem készült fel a társadalom, s nem készült fel az intézményrendszer sem. Nincsen megnyugtató nyugdíjrendszer, a legelesettebbeket nem óvja szociális védőháló, az egészségügy kényszerűen kórházi ágyak ezreit engedi át olyan időseknek, akik nem betegek, hanem csak gondozásra szorulnak... A nyugdíjasok száma 1987-ben túljutott a 2,3 millión. Ez a tábor 1960-ban még csak 712 ezer fős volt, számukra 4,4 milliárd forintot .fizettek, ki. Tavaly ez az ősz- szeg 110 milliárdot tett ki. S ez' csupán a pénz, annak is mindössze egyetlen része, holott tapasztalatok döbbentenek rá bennünket, az idősek ügye, sorsa korántsem reked meg a forintokkal kifejezhető adok- kapok jellegű viszonyok terepén. Valaha a pensio, azaz a nyugdíj kivételes járandóságnak számított. Az 1885. évi XI. törvénycikk rendelkezett első ízben az állami tisztviselők időskori ellátmányáról. Negyven évi szolgálat után az állami tisztviselők eljuthattak oda, hogy ún. beszámítható teljes fizetésüket kapták meg pensióként. Ma, néhány kivételes esettől eltekintve, erre senki sem tehet szert, az átla- .gPí.h.á.tár hetvenöt százalék. S persze, a kétbetűsök közül sokan — ahogyan öniróniával az ny betűről elnevezték magukat, szemben ,az ötbetűsökkel, az aktív társakkal — ezt sem vélik és sok mást sem vélnek igazságosnak a nyugdíjrendszerben. Véleményük kifejezésének azonban nincsen szervezett, hivatalos fóruma, s gyakran éppen némely hivatalok, meg némely hivatalnoklelkű mozgalmárok ódzkodnak, kell-e ilyen fórum, kell-e egyesület, kell-e szakszervezeti elkülönült képviselet.». Nagyok a népgazdaság terhei, gondjai. Csak éppen egy percre sem lenne szabad elfeledni, ezek az emberek nem előleget kérnek, nem kegyet, hiszen bőven, kamatos kamattal megtermelték azt, ami nekik jár. A lakosság minden százforintnyi pénzjövedelméből 1960-ban 3,70 forint volt a nyugdíj, most már a tizennégy közelébe került ez az összeg. Ami érzékelteti a társadalom kötelezettségeit, de korántsem sugallhat megnyugvást. Lépni kell, a kétbetűsök vették hátukra ezt az országot annak -idején, amikor romokban hevert. S mily kegyes csalás tőlük, hogy ha már mást nem láthatnak többnek, akkor legalább az egy ny betűcskéből formálnak maguknak jelzőt, mondván, kettő az... mert enn is, meg ipszilon is. Bé kár, hogy forintjaik ily varázslatos módon nem szaporíthatok! Mészáros Ottó A kamarában Finn vendég Zányi Jenő, a Magyar Gazdasági Kamara alelnöke pénteken fogadta Arto Tuomi- nent, a Finn Uusi Suomi Rt, vezérigazgatóját, a Kauppa- lehti című tekintélyes gazdasági napilap főszerkesztőjét es az általa vezetett küldöttséget. A megbeszélésen áttekintették a két ország gazdasági, kereskedelmi kapcsolatait, és véleményt cseréltek a jobb tájékoztatás érdekében folytatandó tevékenységről, amelyhez a Magyar Gazdaságig Kamara jelentős segítséget tud nyújtani.
