Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-06 / 187. szám
/ • * f t 4 1988. AUGUSZTUS 6., SZOMBAT 1 Gabi idén lesz tizenhét éves. Állatorvos, testnevelő tanár, hivatásos tiszt szeretett volna lenni. Jelenleg telefonközpontos, miután második év végén befejezte a gimnáziumot. Életének ez a két éve nem volt mentes a kitérőktől, megtorpanásoktól. Hogyan tovább? A kérdésre még önmaga sem tudja a választ. Eddig a külvilágot okolta kudarcaiért, amelyek — valljuk be őszintén — különösebben nem viselték meg. Legalábbis látszólag. — Ne kérdezd, hogy a sulit miért hagytam abba, mert nem tudom. Talán egyszerűen untam. Meg a rendőrségi ügy, a tanárok, az egész osztály viselkedése, a hiányzások. Szóval összejött. Tudod, közvetlenül a gimi előtt kajakozni jártam, gyakran jól meghajtottak minket. Nem volt problémám, ha futni kellett néhány kilométert. A testnevelő tanárunk meg pont ilyen embereket keresett, honvédelmi többtusaversenyekhez. Megkérdezte, érdekelne-e a dolog, én meg kíváncsi voltam, elmentem. Tetszett, eleinte sikereim is voltak, hát ottragadtam. Csak az volt a baj, hogy a felkészülés nem volt tervszerű. Néha hónapokig nem találkoztunk, aztán hetek Blatt akartak bepótolni minden mulasztást. Ezért hetekre kikértek a suliból, amit az osztályfőnököm nem nézett jó szemmel. Csehszlovákiába a nemzetközi versenyre azért nem jutottam el, mert nem adta át az igazgatónak a kikérőmet, hanem a tudtom nélkül elsüllyesztette. A tesi- tanár sem tett semmit értem, már nem érdekelte különösebben az egész ügy. Ekkor döntöttem, a sportból elég, de éreztem, az iskolából is. — Csak ennyi? *— Amikor elkezdtem a gi- mit, állatorvos szerettem volna lenni. Igaz, ez az elképzelésem módosult a jegyek hatására, de nem ez volt a döntő. Végig azt éreztették velünk, itt csak a tanuláshoz van jogunk, a gimnázium nem kötelező senki számára. Vegyük megtiszteltetésnek, hogy ide járhatunk. Második év végén megbuktam matekból, de elhatározásomhoz ennak sincs sok köze. Inkább csak megadta az utolsó lökést. Nem érdemeltem bukást, kitolás volt az egész. Mindegy, nem oszt, nem szoroz. Legalább anyu-a nak is megindokolhattam valamivel az egészet. Se a tanárokkal, se az osztállyal' nem voltam jóban. Egy kényszerűen összezárt társaság volt, semmi több. Az osztályfőnök egy fiatal srác, mindig megpróbált jópofizni, hamar láttuk, nem komoly ember. A helyettese időnként haverkodni akart, másnap elővette a szigorú és zord tanító néni figuráját. Na, nekem erre nem volt szükségem, és a véleményem nem rejtettem véka alá. A többiek meg örültek, hogy valaki más nyitja ki a száját helyettük. Tudod, a két év alatt egyetlen olyan eset Volt, amikor valami egységbe rázódott az osztály. Szerveztünk egy osztálybulit, amire már a meghívókat is szétosztottuk, mikor az osztályfőnökünk lefújta az egészet, mert ő nem ér rá velünk maradni délután is. Mondtam már, mennyit ért a szava előttünk, fütyültünk rá. Az igazgatóval fenyegetődzött, intőt adat annak, akit délután az épületben találnak. Akkor kitaláltuk, hogy az iskola mellett, a játszótéren találkozunk. A végét kitalálhatod, az eredeti időpontban az Kisikloti életek Mondd, te nem vagy hibás? iskolában voltunk. A két év alatt erre az egyetlen eseményre emlékszem vissza szívesen. A tanárok annak örültek, minél kevesebb dolguk volt. Ne hidd, hogy csak én fejeztem be. Négyvenketten kezdtük, most összesen harmincán maradtak. Amikor bejelentettem, hogy ősztől rám ne számítsanak, egy szóval sem tartóztattak. Persze velem az igazgatónőnek is baja volt, mert jött az a levél a rendőrségtől, hogy túl sokat és rossz társaságban járok a Vidám Parkba. Én pedig erről nem voltam hajlandó lemondani. — Az ottani társasággal hogy jöttél össze? — Hetedik utáni nyáron az egyik barátnőmmel elmentünk, gondoltuk, jól fogunk mulatni. Volt egy kedvenc játékunk, a kistroli, tudod, ez olyan dodzsemszerű. Második-harmadik nap a srácok már ismerték az arcunkat, és elkezdtek hülyéskedni, meghívtak kólázni. Nem vagyok zárkózott típus, gyorsan ösz- szemelegedtünk, és jókat dumáltunk. összehaverkodtam néhánnyal, később már miattuk jártam ki. Idővel sok mindenben kezdtem rájuk hasonlítani. Soha nem lettem olyan, mint ők, mert idősebbek voltak négy-öt évvel nálam, de lehet, ha ott maradok, húszévesen én is úgy nézek ki. Szóval tetszett, hogy vagányok voltak, hogy nagyhangúak, és mégis emberségesek. Aki normálisan közeledett hozzájuk, azt biztos, hogy békén hagyták. Ha pedig elfogadtak, akkor kiderült, milyenek valójában. Egész másként élnek, mint mi. Tudom, hogy féltek a háborútól, és ezt nagyon valós veszélynek tartották. Arra is közöttük jöttem rá, mennyire nem a ruha teszi az embert. Különc módon öltöztek, és emiatt sokan előítélettel közeledtek hozzájuk. Velem szemben mindig tudták, hol a határ. Tudod, a Melindát kényszerítették, hogy vetesse el a gyerekét, amikor terhes lett, meg elég sokan le is feküdtek vele, de ezt csak magának köszönheti. Volt ptt olyan fiú, akivel jártam, de ez sem ment soha tovább, mint amennyit megengedtem. Soha nem erőszakoskodtak velem. — Mégis szakítottál velük is. — A játékok sem jelentettek újdonságot, szétszéledt a banda is. Volt egy motorbaleset, ahol a legjobb barátom meghalt, a másik kórházba került, és már soha az életben nem jön rendbe tökéletesen a lába. Látogattam a kórházban, és a park egyre kevésbé érdekelt. Űj barátokat találtam a Petőfi Csarnokban, bár ez is csak néhány hétre szólt. Most a munkahelyemen jól érzem magam, rendesek a kollégák. Szabadidőmben járok lovagolni. Nagyon klassz, csak akad egy-két szemét. Dobálták a lovat, mikor felvételiztem, hátha megugrik, és leesem. — Abbahagytad a gitnit és nem hiányzik. Eljártál a parkba, de velük is szakítottál. A Petőfi Csarnok csak rövid epizód volt. Nem adod fel túl könnyen a terveidet? — Nem hiszem. Inkább csak látom, ha valamit nincs értelme tovább csinálni. Akkor minek kínozzuk egymást? Szerintem egyáltalán nem baj, ha egyik helyre sem kívánkozom vissza. Anita szintén tizenhét éves, de ő szakközépiskolába járt. Elsőben három tárgyból bukott, ismételnie kellett. Másodszorra sem jutott túl ezen az éven, így ő is végleg befejezte az iskolát. Szülei elváltak, édesapjának butikja van. Jelenleg egyik ismerősük hasonló üzletében eladó. Sokat keres és sokat költ. Szereti a legutolsó divatot. — Eleve nem volt kedvem a sulihoz. De a tanárok hamar rájöttek, hogy nem a képességeimmel vannak bajok, és akadt közöttük néhány, amelyik megpróbált rábeszélni a folytatásra. Most már betöltöttem azt a kort, amíg tanulni kell, senki nem szólhat bele az életembe. Pontosan tudom, mit akarok, nincs szükségem olyanokra, akik elmagyarázzák, csak az én érdekemben szólnak. Tudom, hogy mit tehetek és mit nem. Néhány éve összeismerkedtem néhány sráccal, együtt jártunk diszkózni, hambur- gerezni. Tudod, az a típus, amelyiknek fontos, hogy mindig jólfésült legyen, a nadrágján éles a vasalás. A legújabb divat szerint öltözködtek, és mindegy volt, hogy erre honnan szerzik a pénzt. Soknak volt bőven otthonról, de attól sem riadtak vissza, ha lopni kellett. — Nórát, az osztálytársadat a te tekintélyed csalta ebbe a társaságba. — Kullancs volt, egyáltalán nem hívtam. Ö is tudhatta volna, mit szabad, és mit nem. Nem vagyok a pesztrá- ja, sem őrangyala. Arról nem is beszélve, hogy majd megveszett a fiúkért. Már az egész osztályt zavarták a történetei. — Szóval nem érzed az 6 sorsáért felelősnek magad? \ — Egy cseppet sem. Mindenki saját életének kovácsa. Én mindig tudtam, hogy mit akarók, és most, hogy ebbén nem gátolnak, el is'érem. Van pénzem, szórakozhatok. Addig akarom élvezni az életet, ameddig lehet. Nem túl hangzatos, de csak ennyit tudok mondani. Két lány, két eltérő jellem. Egy ponton mégis összefutott történetük. -» ■ Szabó Z. Levente A Rockszínház ragaszkodik saját szellemi örökségéhez. Több évvel ezelőtt Nérócska, a .világsztárjelölt szépen skandálta tanítómesterének: a nép nagyszájú bankók gyülekezete, megesznek mindent, ha formás, ínycsiklandozó a tálalás. Sajnos egyre inkább úgy érzem, A bestia közönségét is ebbe a kategóriába sorolták. Hiszen a tálalás igazán remek volt. Adott a szegedi Dóm tér a maga fenséges pompájával és a tömegjeleneteknek kiváló tágasságával. Volt reklám, telt liáz, jó idő, csak a lényeg, a jó produkció maradt cl. Mit is lehet számon kérni egy rockoperától? Gondolatokat, remek zenét, koreográfiát, énekeseket. Akár elégedettek Is lehetnénk, az utóbbi kettővel nem volt gond. Félsiker. Éljen az aljas! A történet pofon egyszerű. Pénzre van szüksége az országnak, rendezni kell hát egy politikai pert Báthory Erzsébet ellen és hatalmas vagyonát elkobozni. Ha feddhetetlen, akkor felbérelünk egy kalandort, szolgáltasson ürügyet. Majd rögtön utána egy bérgyilkost is, hogy a kellemetlen tanútól megszabaduljunk. Emlékszem a világirodalomból egy hírhedt intrikusra, aki családi tragédiát okozott. A féltékeny férj megfojtotta feleségét. Az illetőt Otellónak hívták, Shakespeare alakja volt az Otellóban. Csakhogy Jágót saját érzelmei, indulatai vezérelték és nem a kor kihasználandó, pénzszerzésre alkalmas züllött erkölcsei. Igaz, más eszközökkel élt a cél érdekében. Például nem volt szüksége személycserére, mint A bestia kakastollas lovagjának. Ez utóbbi ugyanis Báthory Erzsébet helyére alteregóját, az 15 éve ÍJ a Iga-túra Tizenöt éve annak, hogy Takács Pál vezetésével tizennégy túrái gyerek elhatározta, megismerkedik szükebb szülőföldjével, a Galga vidékével. Térképen tervezték meg az útvonalat, könyvekből állították össze kirándulásuk menetrendjét, a felkeresni szándékozott látnivalók listáját. A többnapos túra olyan jól sikerült, hogy a vezetők s a gyerekek elhatározták, évenként újra útra kelnek majd. Ebből született meg a Galga-cxpcdíció, amely az idén tizenötödik évfordulóját ünnepli. Az expedíció programja évenként gazdagodott. Most már nyaranként közel száz gyerek ismerkedik a Galga-menti falvak múltjával, jelenével. Várromokat, kastélyokat, régi kúriákat látogatnak meg, és nem maradnak ki a múzeumok, templomok, parkok sem. A túrázók fényképeznek, rajzokon örökítik meg élményeiket. Aszód, Galgagyörk, Ácsa és megannyi Pest megyei község mellett állandó táborhellyé vált Nógrádkö- vesd és Acsaújlak. Szülők, munkásőrök segítenek a táborépítésben, és együtt játszanak az úttörőkkel a partizánpróbán és az éjszakai túrákon is. 1984-ben Nógrádkövesden felavatták az expedíció sátrat formáló emlékkövét. Az idén újabb emlékezetes évéhez érkezett a Galga-expedició. Tizenötödik évfordulójának emlék- iinnepségét a napokban tartották meg. A tábornak ez alkalommal a vérségi iskola adott otthont. Az expedíció résztvevői július 27. és augusztus 5. között kapcsolódhattak be a másfél évtizede Túráról indult kezdeményezés programjába. Minden kezdet nehéz. Főleg igaz ez az állítás akkor, ha egy sokéves hagyományokon alapuló, még eredményes, de már nem korszerű forma és tartalom gyökeres átalakításáról van szó. S a dolgot fokozandó, még nehezebb a feladat, ha az ifjúságpolitika e témában a főszereplő. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Pest Megyei Bizottságának vezetői és munkatársai vállalták ezt a kockázatot, s valami egészen újjal rukkoltak elő. Jó néhány éve már, hogy a megyei szervezet középiskolások részére minden nyáron megrendezi vezetőképző-táborát. Az elmúlt esztendőkben azonban a képzés lényege nem sokat változott, így ideje volt, hogy nagy lépésekkel utánaeredjenek a középiskolás oktatásban jeleskedőknek. Ügy tűnik, ez megtörtént. Ebben az évben, a július 18-tól 30-ig tartó tábor során a fiatalok valami olyat tapasztaltak, amilyet elődjeik még soha. A módosulást talán így lehetne megfogalmazni: a korábbiaknál jóval nagyobb önállóság mellett a gyakorlati életben hasznosítható dolgokat is kapott a 21 iskolából érkezett mintegy 80 fiatal. A kéthetes „oktatásra” ösz- szegyűlt gárda iskolai KISZ- bizottsági és alapszervezeti titkárokból állt. Az eltérő jellegű középiskolák természetesen más érdeklődésű és adottságú gyerekeket is takarnak, s ez meglehetősen nehezítette az új formára való áttérést. De térjünk a lényegre: mi volt az új ebben a táborban? Első helyen kell megemlíteni egy „tábori alkotmányt”, amelyen ugyan még érzékelhetők a tapasztalatlanság jelei, de a lényeg: a gyerekek maguk alkották, hogy ennek szellemében, szabályai szerint éljék le ezt a két hetet. Kormányt választottak saját soraikból, amely szinte teljhatalmú ura volt a továbbképzésnek. Legalábbis elméletileg. Mert az igaz ugyan, hogy a tábor vezetősége néven futó — KISZ- nek elkötelezett, de nem függetlenített állású fiatalokból álló — csoport csak egy képviselővel szerepelt a „kormányban”, ám a meggyőzés, a befolyásolás módszerével élve irányították a középiskolásokat. Erre elsősorban akkor került sor, ha az iskolai életben szokatlan, nagy önállósággal nem tudtak mit kezdeni a tábor lakói. A hétköznapi halandó ugyan meg van arról győződve, hogy a mai ifjúságnak szinte mindent megrágva kell a szájába adni, ám ez a tábor is bizonyította, az ifjúság jóval nagyobb dolgokra, öntevékeny cselekvésre képes, ha erre lehetőséget kap. A kéthetes program egyik fő erénye, hogy nemcsak a tanulók politikai nevelését, szórakozását szolgálta, hanem a „civil” életben is hasznosítható tapasztalatok birtoklására is megtanította őket. Ennek érdekébe^ kiscsoportos foglalkozásokon elemezték az iskolai és a KISZ-élet fonákjait, illetve a változások lehetőségeit. A problémafeltáró gondolkodás egy, az eddigiektől eltérő látásmódot eredményezett, amelynek fontos része az önismeretből kiinduló kombinatív, alkotó hozzáállás, az önkormányzati mechanizmus elsajátítása, illetve a jelentkező konfliktushelyzetek helyes megoldása. Az összkép röviden úgy ér-' tékelhető, hogy az itt ismereteket szerző diákok élete közel sem volt olyan vidám, mint korábban „képzett” társaiké, többet dolgoztak — néha talán túl sokat —, kevesebb idő jutott a ■ könnyed programokra, de remélhetően a tábor utóélete is jelezni fogja, megérte a fáradozás. B. Gy. Új rockopera ősbemutatója Szegeden Csakhogy Jágó még megbűnhődött őrült színésznőt ülteti. Nagy Anikónak remek alkalom, hogy kettős szerepben csillogtassa tudását, hunyjunk hát szemet a történelmi valószínűtlenség fölött. Na meg az sem elhanyagolható különbség, hogy Jágót kínpadra vonták, mikor tette kiderült. Üjabbkori hősünk először párviadalban legyőzi a bérgyilkost, majd halálra sebzi a nádor legkedvesebb emberét, végül szemrebbenés nélkül feltárja az igazságot, csak megbízásból cselekedett. Vikidál- Gyulának, aki a nádor szerepét énekli, lelkiisme- ret-furdalása támad és középkori kényurak jellemző megoldásként kifizeti és futni hagyja a szélhámost. A színésznő máglyán ég el, az igazi Báthory Erzsébetet befalazzák, a nádor leghűbb embere és szerelmese halott, akárcsak a bérgyilkos, a nádort lelki válság fenyegeti, hasznot csak a legsötétebb szereplő lát az ügyben. Éljenek az aljasok, mert aljas a Amennyiben mindez még nem lenne elég, kissé szervetlenül toldjuk meg a történetet egy szerelmi szállal is. Szükség van . erre azért is, hogy legyen két lírai duett a sok kemény dallam mellett. Érzelmes melódiák Hiszen Sasvári Sándornak gyönyörű, érzelmes hangja van. Arról nem is beszélve, hogy a fiatal lányok vérében fürdő Báthory Erzsébetet még nem lehet elítélni, de ha a lovag szerelmét halálra kínozza, az már más, az casus belli. Természetesen a szerelmeseknek egyszerre illik meghalnia, így hát hiába állapítják meg többen is a' lány halálát, arra még marad ereje, hogy utolsó kettőst énekeljen, könnyet csalva a legérzéketlenebb szívű ember szeméből is. Ámbátor mi ez a befejezéshez képest, ahol egyszerre többen lejönnek a máglyáról, de erről később. Nézzük inkább a zenét, Szakcsi-Lakatos Béla szerzeményét. Pontosabban: hallgassuk. Tagadhatatlanul szépek az érzelmes melódiák, erőtől duzzadok a nagy jelenetek. Mégis alapvetően két probléma van. A régi igazság, kevesebb több lett volna. Ráadásul az igazi sikerdarabok nagyon kevés szereplő között oszlottak meg. Említettük már a kettős szerepben is kiváló Nagy Anikót. Ezúttal sem csalódunk Vikidál Gyulában és Sasvári Sándorban. A legkellemesebb meglepetés Kaszás Attila kitűnő játéka. Máglyára fel! A rendezésben zseniális részek váltakoznak, megdöbbentően gyenge megoldásokkal. Az első felvonás végén szép és hatásos tömegjelehet után a szereplők kivonulnak, a nézők természetesen várnák a szünetet, ehelyett Kaszás Attila marad egyszál maga a hatalmas Dóm téren és még előad néhány strófát. Nem az ő hibája: oda a hangulat. Mikor a történet végére érünk, már állnánk fel helyünkről, mikor teljesen váratlanul az ál-Báthory Erzsébet és a hozzá csapódó kompánia — kik már bűnhődnek, hiszen máglyahalálra ítélték őket, sőt lobognak a lángok — lejönnek egész a közönség első soraiig, és közük velünk, ez kegyetlen véres játék volt, rrtajd rendületlenül dalolva, hátramenetben visszatérnek vesztőhelyükre. Ennyi megrázkódtatás sem elég, mert gyengébb felfogóképességűek kedvéért a falu bolondja ösz- szefoglalja, mit láttunk. A végén prózában is summázza a történteket a nagy prédikátor híres mondásával. Hogy ez mi, azt talán soha nem fogom megtudni. Éppen recsegett a mikrofon. Sz. Z. L. világ! A nádor és az igazi-ál Báthory Erzsébet: Vikidál Gyula és Nagy Anikó. (MTI fotó) Áttörés a középiskolás-képzésben Nagyobb önállósággal
