Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-27 / 205. szám
8 1988. AUGUSZTUS 27., SZOMBAT Ha kihúzzák a madzagot... Tatárszentgyörgy nyugalmat kér Wettenberg és Zsámbék Ápolni a múltat és a jelent Y Két férfi áll a faluszéli kis- £ kocsma ajtajában. Távoli mo- 4 i a jlásokat, közeli durranásokat ^ fülelnek. ^ — Most jönnek a tankok ... Y kőnek. Egészen közel vanY nak ... Géppuskáznak is! Y Majd hirtelen csönd lesz, £ azt figyelmezik. $ — No, elfogyott a muníció? ^ Akkor mehetünk! — villámY gyorsan beugranak furgonjukY ba, s szélsebesen eltűnnek az & országút irányában. Tatárszentgyörgy ön vagyunk, és 1988-ban. A községet észak és. nyugat felől katonai lőtér veszi körül, melyet magyar és szovjet alakulatok bérelnek. A lőpálya közelsége meghatározza, de nem könnyíti a település lakóinak életét. Kétfelé, Dabas és Örkény irányában lehet megközelíteni a községből a Budapestre és Kecskemétre tartó 50-es utat. Mindkét út a lőtér terű- létén halad át. ezért — biztonsági okokból — lövészet idejére le kell őket zárni. A lövészet idejét nem túl régen még senki sem tudta pontosan, r a község lakói, ha Örkényire. Pestre, Dabasra utaztak, találomra vágtak neki: vagy szerencséjük lesz, s gond nélkül átjutnak a lőtéren, vagy várniuk kell, nemegyszer több óra hosszat is. Átérezve a falu lakóinak gondját, Krizsán Laszlóné tanácselnök, Vörös Ferenc, a megyei tanács tagja és dr. Fodor István országgyűlési képviselő megoldást kerestek a közlekedés biztosítására. Kérésükre magyar—szovjet katonai vegyes bizottság foglalkozott az üggyel, s hamarosan meg is állapodtak: 1987. szeptember elsejétől a két országút minden óra utolsó negyedórájában nyitva áll. A sorompó ott marad Igen nagy előrelépés volt ez már a korábbi állapotokhoz képest, a távolsági buszok menetrendjét is könnyebben lehetett igazítani a sorompó nyitva tartásához, bár a Volán Monori Üzemigazgatóságán így sem okozott kis fejtörést, hogyan lehet tizenöt perc alatt oda-vissza megjárni Tatárszentgyörgyöt. Ma sem megy, csak hét távolsági autóbusz Budapestre a hétköznapokon. A dolgok rendjéhez hozzátartozik: e sorok írója négy különböző időpontban kereste fel Tatárszentgyörgyöt, s mind a' négyszer várakozás nélkül szelhette át az országutat, de a falubeliek váltig bizonygatják, ez csak véletlen szerencse lehetett — szerintük ugyanis gyakran előfordul, hogy a gyakorlatozok nem tartják be a megállapodást, a háromnegyed órás lövészet elteltével is helyén marad a sorompót jelentő madzag, a strázsáló kiskatona csak vállát rángatja az ingerült helybéliek követelésére: — Nem lehet, nem lehet. Amiért nem felelősek — Előfordul, hogy három óra hosszat is áll a busz —* mondja Tóth néni a Kossuth utcából. A községben mindössze csak két kis vegyeskereskedés és egy pékség található, sajnos, még a két kisbolt ellátása sem egyszerű. — A Monori Füszért nem vállalja a lőtér miatt az áru kiszállítását, a tejet is Bács- Kiskun megyéből kell hozatnom, nem Dabasról — mondja Vizer Józsefné vegyeskereskedő. — Ha szalámit, húsárut rendelek, nem kapom meg, mert a szállítók eladják másnak borravalóért az én árumat, nyugodtan mondhatják: nem tudtak jönni a sorompó miatt. Ennél is nagyobb gondot jelenthet, ha beteget, sérültet kell ellátni a faluban. Kérésünkre Perger László, az ócsai mentőállomás szolgálat- vezetője elmondta, mi a teendő, ha Tatárszentgyörgyre kell mentőt küldeni. — Húsz percet várunk a dabasi úton, ha nem tudunk átjutni, kerülünk Örkény felé, ott is várunk húsz percet, ha. akkor sem tudunk áthaladni, akkor újra kerülünk, dél felől, Bács-Kiskun megyéből közelítjük meg a községet. A tatárszentgyörgyi beteget pedig nem vihetjük ellátásra Bács-Kiskun megyébe, mert a körzetesítés miatt — mi Pest megyeiek vagyunk — egyáltalán nem fogadják, muszáj a hosszabb úton Budapestre mennünk. Azonban nemcsak a közlekedésben okoz gondot a lőtér közelsége. A lövések, robbanások okozta zaj előfordul, hogy ablakokat repeszt meg, a község házait háromévente meszelni kell — ennyi idő alatt lepereg a mész — de előfordult már, hogy az új lakóház fala megrepedt. A falubeliek a lőtér számlájára írják azt is, amiért a katonák nem felelősek: a ví2. a gáz, általában a közművesítés hiányát. . — Én ugyan itt dolgozom, de Ladánybenén, Bács-Kis- kunban építkezek — mondja a körzeti ápolónő, Péli Györgyné. — Ott minden kényelmet, komfortot megtaláFödémgerenda, -bélés Saját értékesítéssel Napjainkban nem sok vállalat büszkélkedhet a tervteljesítéssel, a termelés eredményeivel. Sokan az adórendszer változásával, a kedvezőtlen kül- és belpiaci viszonyokkal, az anyagellátás nehézségeivel, az egyre növekvő költségekkel magyarázzák a terv és a tényleges teljesítés közötti különbségeket, a lemaradás okait. A Beton- és Vasbetonipari Műveknél nincs szükség ilyen magyarázkodásra, idei eredményeik azt mutatják, hogy a kedvezőtlen hatásokat sikerült kiküszöbölniük. Szentendrén a Beton- és Vasbetonipari Műveknél jelenleg is a meghatározott ütemterv szerint folyik a termelés. A vállalat egyik fontos termékéből, a feszített födém- gerendából — mely a házat építők körében igen keresett áru — az év első felében 350 ezer folyóméter készült el. E termék gyártása jelenleg is zavartalan, ez ideig több mint 412 ezer folyóméter födém- gerendát adtak el, az ehhez tartozó, Vácott gyártott íö- démbélés-elemekkel együtt. E termékeket a vállalat saját kereskedelmi hálózatában értékesítette. Nemcsak a már említett, de valamennyi általuk gyártott termékből a terveknek megfelelően alakult a termelés. Az első félévre 4 millió forint nyereséget terveztek, 6 millió forintot teljesítettek. Az eredmények annál is inkább elismerésre méltóak, mert a vállalat komoly létszámgondokkal küzd, hiányzik a munkaerő a közvetlen termelő és a nem fizikai területeken is. A létszámhiányt ellensúlyozandó a vállalatnál négy vállalati gazdasági munkaközösség dolgozik, három a termelésben, egy pedig a tmk-ban. Csak így sikerült az említett eredményeket elérni, és a továbbiakban ■ is szükség van a vgm-ek munkájára, hogy tervfeladataikat maradéktalanul teljesíthessék. Az idei esztendő további négy hónapjában is a födémgerenda és a födémbélés-ele- mek gyártása a vállalat elsődleges feladata, annak érdekében, hogy a 300-310 millió forintos éves termelési értéket, a 12 millió forintos nyereségtervet teljesítsék. Eddigi eredményeik alapján erre minden esélyük megvan. U. E. '/ A körülmények, a gazdálkodási feltételek nehe- < zebbé válásával mostanában egyre több szó esik a í pénzről. Meg nem valósult tervek, a késedelmes telje- 2 sítések esetében elhangzó leggyakoribb magyarázat az $ anyagiak hiánya. De éppen úgy szóba kerül a pénz, ha $ valahol többet tesznek mint eddig, vagy a szokásosnál % eltérőbb dolgokra képesek — ilyenkor azt kérdezik, fr hogy ugyan miből? Különösen így van ez, ha egy-egy % közösség pénzéről van szó, és ha a kezdeményezés % nemcsak kötelezettségeket, hanem szórakozást, kellemes v élményeket is jelent. lók, míg itt egy-egy gyakorlat idejére megnémulnak a telefonok. — Nem tipikus az ápolónő esete: a község lakóinak száma — 1711 — nagyjából változatlan immár évek óta, a falubeli fiatalok többsége ta- társzentgyörgyi lakos marad. Ennek oka valószínűleg az, hogy az országban talán a legolcsóbb áron parcellázza földjét a községi tanács: három-négyszáz négyszögöles telekért mindössze csak harmincezer forintot kell fizetni, s az olcsó építkezés lehetősége ma a legnagyobb vonzerő. Újabb egyeztetés kell A közművesítés hiányának pedig a lőtér helyett az az oka, hogy az évtizedekkel ezelőtt túl szűkre méretezett kapacitások miatt Dabas, Örkény után Tatárszentgyörgy már nem kaphat elegendő vizet, gázt. A tanácselnöknő elárulja, nem adják fel ilyen könnyen, ha a szomszédos, Bács-Kiskun megyei községek valamelyike részesül a civilizáció áldásaiból. Tatárszentgyörgy is szívesen betársulna — ha lesz miből, a község lakói ugyanis a tehót nem szavazták meg, sőt, a minap a szervezett szemétszállítást is élesen leszavazták, mondván, havi negyvenhárom forintjuk sincs ilyesmire. Nem . könnyűek tehát a ta- társzentgyörgyi hétköznapok. Dr. Fodor István, országgyűlési képviselőjük mindenesetre, amit lehet, megtesz: újra tanácskozásra hívja össze a szovjet—magyar katonai vegyes bizottságot, hogy együtt gondolkodjanak arról, hogyan lehetne ,a község lakóinak életét könnyebbé tenni. Tóth Béla Endre y Alsőnémediben a Seregély 1 í házaspárnak — ahogyan az í rendjén való — nagy esemény x volt tavaly nyáron a hír: gyer- f mekflk születik. Ennél már f csak az jelentett — háromszo- í rosan 4s — nagyobb eseményt, 2 mikor értesültek az ultrahan- 2 gos vizsgálat eredményéről: 2. hármas ikrekre számíthatnak. Ezekben az időkben egyszerre egyéb hírek is jöttek. Már tudni lehetett, hogy a járóka ára hat-hétszeresére növekszik hamarosan, s a babaruha ára is kis túlzással élve olyan drága lesz, mintha a rugdalózó Pierre Cardin műhelyében készült volna. Mit tehetett az ifjú apa é hármas jó hír és a kevésbé jó hír hallatán? Még az áremelés előtt, a legnagyobb év végi felvásárlási láz közepette neki kellett vágjon babakocsit, kiságyat, kisruhát, járókát venni — mindenből hármat. Szerencsére az üzletekben nem nézték felvásárló feketézőnek. Segély helyett segítséget Mikor megszülettek a gyermekek — Lilla, Sára és Máté —, az ifjú szülők segélyt kaptak, a férj munkahelye, az al- sónémedi Közös Üt Mezőgazdasági Szakszövetkezet takarékbetétkönyvet ajándékozott az ikreknek. A szülők azonban nem segélyt, hanem segítséget vártak. Az édesanya egyedül képtelen a temérdek házimunkával megbirkózni, hiszen ha három baba sír, csak kettőt tud belőlük felvenni —, s sajnálatosan szülői segítségre nem számíthatnak. Először egy gyermekgondozót kértek, a községi tanács azon nyomban intézkedett, szervezett az ügyben. Végül úgy döntött a Seregély házaspár: inkább az apa maradotthon a gyermekek mellett. Erre legjobb megoldásnak a gyed ígérkezett, ennek jogosságát különleges méltányosságból nyomban elismerték a hivatalos szervek. Az ügyinBizonyára kérdeztek hasonlókat a zsámbékiaktól is, amióta kapcsolatban állnak a nyugatnémet partnerral, s hol ott, hol pedig itthon találkoznak egymással, távoli rokonok, ismerősök és ismeretlenek. A nyugat-németországi 'Wettenberg és Zsámbék kapcsolata 1984-ben kezdődött, pontosan harmincnyolc évvel azután. hogy kilencszáz zsámbé- ki német földön talált új otthonra. A Wettenbergi Hagyomány- őrző Egyesület kereste fel először kapcsolatfelvétel céljából a zsámbékiakat, egy évvel később a polgármester meglátogatta a Pest megyei települést. Wettenbergben hagyomány az ilyenfajta együttműködés, már 16 éve van kapcsolatuk egy francia kisvárossal. Első alkalommal 1986-ban a Zsámbéki szombatok rendezvényeire kaptak meghívót a külföldiek, amikor is 150 német és 50 francia meghívott közel négyórás folklórműsorral szórakoztatta a közönséget. A vendégek összesen 250-en voltak, három napig zsámbéki családoknál laktak. Ezután a helybeliek viszonozták a látogatást, 1987 májusában művészeti csoportok — táncegyüttes, népdalkor — léptek fel Wettenbergben a nyugatnémet és a francia — Sorgues. város — testvérkaptézésben, a bonyolításban a községi tanács dolgozói mellett Kiss Mihályné védőnő is nagy szerepet vállalt. Sok idő eltelt már azóta, az ikrek immár a nyolcadik hónapjukat tapossák. Békésen, egészségesen szuszognak egymás mellett kis ágyaikban. A Seregély házaspár a szép, nagy ház konyhájában tesz-vesz, a polcokon, asztalokon cumisüvegek, kis tálkák. — Telefonra is nagy szükségünk volna — mondja a családfő. — Ha doktorért kell telefonálni, vagy később, ha újra munkába állunk, de valamelyik gyerek miatt váratlanul itthon kell maradni... Pótlék — bébiételre Jelenleg a közeli lakók készülékeit kell használniuk. Szerencsére a környéken nem ritkaság a távbeszélő, s a szomszédok segítőkészek, ami jól is jön. mindaddig, amíg — s erre már van ígéret — nem kapnak ők is egy készülékét. Ha Seregélyéknek négyes ikreik születnek, nem volna gondjuk telefonra: az ország érdeklődését, s főként segítségét tudhatnák maguk mögött. A hármasikrek ma már nem jelentenek ekkora szenzációt — de anyagi gondot majdnem ugyanakkorát. Kérdem a házaspárt, hogyan alakul a családi költségvetés. Szabódnak, nem akarnak panaszkodni, utána mégis sorolják: — Autószerelő voltam a szakszövetkezetben, munka- viszonyom most is fennáll, de mint gyeden levő, nagyjából csak háromnegyedét kapom a fizetésemnek. A gyermekek után járó családi pótlék négy- ezer-hatszáz forint, ez éppen csak arra a bébiételre elég, amennyit a kicsik megesznek. Csak Liberóra havi ezer forintot költünk — eddig kétezret fizettünk, de véletlenül megtudtuk, hogy jár kedvezcsolat fennállásának 15 éves évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozaton. Ez év tavaszán, a megalakult Magyarországi Németek Alapítvány címére pályázatot nyújtottak be a zsámbékiak. Gyorsan megkapták a választ, mely a partneri kapcsolatot jóváhagyta — a kért 100 ezer forintról még nem döntöttek —, melyet addig a barátsági okirat is igazolt. Az immár hivatalossá vált kapcsolatot tanúsítja az a gótikus betűkkel, német és magyar nyelven íródott oklevél is, melyet Wettenberg polgár- mestere, Gerhard Schmidt és Zsámbék tanácselnöke október elején írnak alá. Dabas nagyközség gyóni területén nem is oly rég még tucatnyi, különböző helyeken lévő osztályteremben folyt az általános iskolai anyag oktatása. Ma szintén közéig tucatnyi osztályteremben tanulhatnak a gyóni gyerekek, a tizenhárom tanterem azonban immár egy épületen belül található. Az épület nyolc tantermes, tornatermes, könyvtárral, orvosi szobával is ellátott fő- és mény —, de hogy pontosan mennyit költünk most mosóporra, villanyszámlára, egyéb apró holmikra, nem is tudjuk megmondani. — A család megtakarított pénze fogy, vagy gyarapszik? .— Amit tizennyolc esztendei munkával öszespóroltunk, azt most lassan föléljük. A Sereeély család gondolatainak középpontjában azonban korántsem a pénz áll. A legfontosabb — mint mondják —, az, hogy mindhárom gyerek egészséges, az esetleges kisebb műtéteken is szerencsésen túlestek, s a gyerekek fölötti öröm nagyobb, mint amit esetleg egy videó vagy divatos ruha nyújtana. — Azért mégis, ha belegondolunk, mi lesz, ha már járnak, hármasával kell vennünk a drága cipőt, amit egykettőre kinőnek, a ruhákat, amit nem tud hordani a kisebb, ha kinőtte a nagyobb, hiszen egyformák ... Mi lasz a gyed után? Az sem eldöntött dolog még, mi lesz egyáltalán, ha lejár a gyes, a gyed. Az apa várhatóan 1990 januárjában újra munkába áll. Seregélyné azonban Budapestre, az ötödik kerületi Képcsarnok Vállalathoz járt be naponta dolgozni, munkáját szereti, nem is hagyná ott szívesen, s tegyük hozzá: ma már talán nem is lehet olyan ripsz-ropsz közeli munkahelyet találni, mint hajdanában. — A legjobb az volna — gondolkodik el a férj —, ha kaphatnék egy kis munkaidő- kedvezményt, akkor maradna időm a gyerekeket óvodába hordani, hazahozni, a feleségem pedig nyugodtan dolgozhatna. Beszélgetnénk még, de már nincs idő, a szülők szaladnak a kisszobába, mert Máté fel- nyöszörgött álmából: éhes. T. B. E. Zink Imre, a Zsámbéki Tanács elnöke e kapcsolat lelkes patrónusa. Mint elmondta, céljuk továbbra is a békés egymás mellett élés, a népek barátságának ápolása, a kulturális csoportok cseréje. Ezen túlmenően gazdasági előnyei is lehetnek az együttműködésnek. Jó hasznát veszik a partnertől kapott másológépnek, az önkéntes tűzoltó-egyesület tűzoltóautót kapott, de az egészségügyi alapellátásban, a számítógépek alkalmazásának elterjesztésében is számíthatnak változásra. S talán az sem mellékes, hogy a kiutazó magyarok mi mindent tapasztalhatnak, tanulhatnak, állampolgári fegyelem, öntevékeny kezdeményezés tekintetében. Ez utóbbit már megtanulták a zsámbékiak, hiszen e kapcsolat létesítésével és ápolásával bizonyítják, hogy a régi jó magyar szokással ellentétben nem mástól kell várni a segítséget, hanem cselekedni kell. önállóan, saját erőből. Uhrin Edit egy melléképületét két esztendővel ezelőtt vehették birtokukba a kisdiákok. Ottjártunkkor alig egy hét volt hátra az átadási határidőig, szeptember elsejéig. Munka akad még bőven; beépítésre várnak a szekrények, telepítésre a vízcsapok, több helyen hiányzik még a burkolat. Balázs Ferenc, a nagyközségi tanács vb építőipari költségvetési üzemének építésvezetője azonban nincs zavarban. — Negyven dolgozónk sii- rög-forog az építkezésen. Folyamatosan dolgozhatnak, mert minden anyagot, árut sikerült beszereznünk, már a függönyöket is megvásároltuk. Biztos vagyok benne, hogy az idő rövidsége ellenére is átadjuk iskolakezdésre a nyolc tantermet. Az új iskola felépítése nemcsak a rövid határidő miatt kerülhetne bele a képzeletbeli megyei rekordok könyvébe, hanem olcsósága miatt is: az ötszázötven négyzetméter alapterületű épületet mindössze nyolcmillió forintért fel tudta építeni a dabasi ÉKÜ. A négyzetméterenkénti tizenötezer forintos ár titkáról kérdeztük Vörös Ferencet, az üzem vezetőjét. — Ha nem nyolcmillió, hanem tizenkét-tizenhárom millió forintot kértünk volna ezért az iskolaszárnyért, még mindig a reális árak határán belül maradtunk volna. A költségvetési üzem azonban nem az iskolák építésén akar nyerészkedni — itt mindössze csak az a célunk, hogy veszteségünk ne legyen a munkán. Az építőipari költségvetési üzem évente negyvenhétmilliós árbevételt is elért, ezt azonban tizenötféle tevékenységgel tudja biztosítani, melyek közül nem egy igen nyereséges is. E jövedelmező vál ■ lalkozások bőséges alapot adnak arra, hogy Dabas ilyen jutányosán juthasson iskolához. Az olcsó árat a forgalmi adó bevezetése sem tudta befolyásolni, hiszen ilyen kis pénzből „kihozott” épület adója is jóval kevesebb. Az olcsóságot azonban csak az árra, s nem a minőségre szabad érteni, ugyanis az iskola tervezése — Bujdosó Géza munkája — és a kivitelezés szép, igényes. A dabasi ÉKÜ azonban nem elégszik meg azzal, hogy olcsó iskolájuk szép legyen, hanem igyekeznek minden esetben az általuk elkészített létesítményhez valamilyen ajándékkal szolgálni. Így például az iskola elé szobrot állítottak a község híres szülöttje, Gyóni Géza emlékére. Áremeléssel egyidős ikrek Nagy öröm és gond Alsénémedin Ajándékba szobor Iskola nyereség nélkül
