Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-27 / 205. szám
6 1988. AUGUSZTUS 27., SZOMBAT Színházi levét. S megint elölről...1 Megkezdődött ■ (így, múlt időben) az 1988/89- es kőszínházi szezon. Igaz ugyan, hogy az elmúlt héten színnázainK többsége még csak évadnyitó társulati ülést tartott, de a legszorgalmasabbak — például a Madách Színház, az immár szinte hagyományos évadkez- dői Macskák néhány előadásával — már megnyitották a kapukat a közönség előtt. Ha az 1837/33-as szezonnal megnyílt állandó és főhivatású' magyar nyelvű teátrum, a Pásti Magyar Színház létrejöttétől számítjuk a hivatásos magyar.; színjátszás megszületését, akkor ez a 151. évad. De a színháztörténet ennél korábbra teszi a magyar állandó színház megszületését. Több dátumot is nyilvántarthatunk, attól függően, hogy a királyi Magyarország területét tekintjük mérvadónak, vagy ide számítjuk például az erdélyi színjátszást is. (Természetesen ide számítjuk.) Nos, csak emlékeztetőül: az első hivatásos magyar színtár- sujat, a Kelemen László vezette társaság, Budán, a mai Várszínházban kezdett működni. 1790. október 25-én tartották az első előadást (igaz, ekkor csak két estén játszottak, de a kezdet az kezdet, akárhogyan is). Akkor hót innen ^számítva, már a 188. évadról beszélhetünk. Ha a Kolozsvárott, a Farkas utcában létesült állandó magyar színházat vesszük, ez 1821. március 21-én nyitott, de a városban már 1792-től játszottak rendszeresen magyar színészek. Szóval, válogathatunk a dátumokban. De. hát míg egyfelől büszkék lehetünk a majd’ kétszáz éves, gyákoílatilag folyamatos magyar hivatásos színjátszásra, másfelől tudnunk kell, hogy minden évad más és más, és szinte elölről kell kezdeni minden szézon- ban a színházat. Nem túlzás ezt állítani? Talán nem. A színházban a tavalyi, sőt, a tegnapi siker is: már múlt idő. Ugyanígy a bukás is. Elmúlt, befejeződött, — „lejátszott”, ahogy a színházak táján mondják. Abból, hogy az előző szezonban volt két sikeres bemutató, az idén már nem lehet megélni’. El lehet tenni a korábbi sikert újabb évadra, játszhatunk egy bevált előadást akár évekig is (a nyugati színházi világban addig játszanak egy darabot, amíg a közönség érdeklődik iránta, s a látogatottság olyan mértékű, hogy behozza a bevétel a kiadásokat). De előbb- utóbb be kell mutatni egy újabb darabot, és akkor már teljesen mindegy, mi volt az elűző siker, új sikerre, új közönségre van szükség. Ezért mondom, hogy a korábbi sikerekből a színházban (sem) lehet megélni. Az olyanfajta színészi szövegek, miszerint: — Van magának fogalma, milyen■ Hamletet, Jágót, Tar- tuffe-öt (satöbbi, satöbbi) játsztam én tizenöt éve Alsó- mgcsoládon a helyi Nemzetiben? ■ igen kevés hitellel rendelkeznek. Erre mondta nemegyszer Várkonyi Zoltán — Nem érdekel, hogy maga tegnap ette zseniális volt vagy bünrossz. Nekem maga ma este legyen zseniális, a ma esti közönségnek, ök nem tegnapra, \hanem mára fizettek be. Szellemes bemondásokat persze viszonylag könnyű fel- sziporkáztatni. , Annál nehezebb ezt a mindennapi zsenialitást előállítani a színházban. Viszont ahogy az előjelek mutatják, az új évadban attól ketl tartanunk, a minden esti zsenialitásra kevésbé lesz szükség, noha azt mindenki tulaja és vallja, hogy csak ez tekiríthétő ideális állapotnak. Nézegetem az eddig közreadott jpvő éyadbeli műsorterveket. Vegyes érzésekkel. Elég könnyén ki lehetne pécézni szinte minden társulatnál a kimondott vagy ki nem mondott, de érvényesített törekvést, miszerint kínosan ügyelnek a bemutatók bevételt hozó megtervezésére, a biztos kasszasikerre, a közönségvonzó darabok felsorakoztatására. De részint köztudott már, mennyire kényszerhelyzetben vannak a színházak, mennyire létkérdés, a számukra, hogy bevételt produkáljanak, — részint meg az még nem elítélendő, ha egy színház szórakoztatni is akar, és közönséget is szeretne látni a nézőtéren. Végtére is miféle színház az, amely dögunalmas, vagy ahonnan hiányoznak a nézők? Igen, mindezt tudjuk, értjük, sőt, megértjük, — és mégis van okunk az aggodalomra. Ez a többnyire a könnyebb kategóriák felé elmozduló tervezés, ez az inkább az igénytelenebbel, de a biztosabb közönségsikerrel kecsegtetővel számoló előregondolkodás ugyanis azért veszélyes, mert gyakran (legtöbbször) arra hivatkozik: a közönségnek ez kell, erre jön be, s nekünk fontos, hogy bejöjjön. Igen ám, de régi igazság, hogy a közönségigény nem lehet feltétlen meghatározó. Mint ahogyan az igazi sikernek sem feltétlenül a i mércéje; mekkora a taps, milyen erős a nevetés, illetve hányszor nevetnek vagy tapsolnak. Szomorú példák vannak rá, hogy egészen gyatra, silány, ahogy a szakma mondja, megvető éllel, „gatyaleto- lós” előadások is nagy közönségsikert aratnak. Nem szerencsés hát folyton és döntő aduként a közönségigényekre hivatkozni, — bár az is igaz, a közönség ellen sem lehet színházat csinálni. Épp ezért roppant nehéz egy ilyen kiélezett, nagyon bonyolult helyzetben színházat csinálni. V annak azért biztató jelek is. Több színház úgy kívánja megteremteni a kényes egyensúlyt, hogy még a közönségvonzó darabok közül is az értékeket válogatja. Néhány példa: Kaposvárott például Brecht Kaukázusi krétakörét, Shakespeare Otellóját is ígérik; biztos, hogy népszerű művek, s biztos, hogy világirodalmi rangúak. Békéscsabán zenés darabokban is ügyelnek a színvonalra: a La Mancha lovagja, a Mágnás Miska, s az előző évad magyar sikere, A padlás szerepel a tervekben. Zalaegerszeg Mó- riczot — Légy jó mindhalálig , Shakespeare-t — Ahogy tetszik —, Haseket — Svejk —, Feydeau-t — Bolha a fülbe — ígér. A Radnóti Színpad merész ötlettel Shakespeare Julius Caesar című drámáját, G. B. Shaw Szent Johannáját tervezi a tenyérnyi színpadra. A Népszínház Steinbeck Egerek és emberek című darabját, Gábor Andor Ciklámen című vígjátékét, G. B. Shaw War- renné mestersége című színművét játssza. Kezdetnek nem is olyan rossz.., Takács István Autósmozik ma es holnap Füttykoncert helyett dudaszó Mint oly sok területen, itt is alapos késéssel követjük a világot. Pedig a tapasztalatok azt mutatják, érdeklődés van, és a hirtelen felduzzadt létszám szerint a technikai kivitelezés is megoldható. Kozma Károlytól, a Pest Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatójától arra kértünk választ, miért csak az elmúlt egy-kéd évben kezdték fejleszteni az autósmozi-hálózatot. A kezdet — Rögtön helyesbítéssel szeretném kezdeni. 1982-ben nyílt Szentendrén az első ilyen létesítményünk. Idén hármat avattunk, Cegléden, Monoron, illetve a Hungaroringnél a Ringet, így már összesen kilenc ■ van. Hogy mégis most vált szélesebb körben ismertté ez a munkánk, annak más magyarázata. Kezdetben azt hittük, elegendő megfelelő propaganda mellett egy várhatóan nagy vonzáskörzetre felépíteni a műszaki berendezéseket. Hamarosan kiderült, szükség van körülbelül három évre, amíg a nézők megkedvelik az autósmozikat. Ennyi idő alatt alakul ki a törzsközönség. Mert ma már erről is beszámolhatok, mindegyik üzemünknek megvan a saját állandó nézőközönsége. A szokásos hosszas felfutás alól talán egyedül a Ring a kivétel, de ezt a Forma—1-versenyek, a pálya közismertsége hozta magával. Néha mondtam kollégáimnak, a legjobb reklám lenne Záhonytól Hegyeshalomig minden útjelző táblára a Hungaroring felirat alá kitenni az autósmozi kiegészítést. — Mennyire tervszerűen választják meg az új mozik helyét? — Nagyképűség lenne azt állítani, hogy tudatos terjesztéspolitikát folytatunk. Szükség van a megfelelő környezetre, és a helyi társadalmi, gazdasági szervek együttműködésére. Nem a hagyományos értelemben vett szponzorokat keressük, hanem gazdasági szerződést kötünk. Például együttműködünk a Rákosvölgye Mgtsz-szel, a Volánbusszal, de polgárjogi társulással is. Eleinte nem jelentett problémát, hová telepítünk, mert nem volt annyi intézmény, hogy egymástól rabolta volna el a nézőket. Most már ezt a szempontot is figyelembe kell vennünk. Éppen Monoron látszik, milyen károkat okozhat, ha nem végzünk előzőleg alapos felmérést. Hiába van itt a legkorszerűbb technika, nem tudnak gombáikkal konkurálni. Persze ebben a környezet is közrejátszik. Gombán nagyon szép helyen, a Fáy-kúria mellett, a völgyben alakítottuk ki a mozit, míg Monoron beton beton hátán fogadja az érkezőket. Az is szempont volt, hogy körbevegyük a fővárost, számítva a budapesti lakosok érdeklődésére. Mindenképpen szeretnénk a hálózatot továbbfejleszteni, számunkra ez jelenti a talpon maradás esélyét. Más megyei vállalatok éves jövedelmük harmadát-felét a megye- székhelyen nyerik, esetleg egy filmszínházban, ahol egy hétre egy kópiára van szükség. A megye tíz városa területileg szétszórtan helyezkedik el, amiből logikusan következik, egy-egy film bemutatása náAz előző évad nagy sikere volt Sütő András Alomkommandó című drámája a Vígszínházban. Kern András (képünköp) főszereplésével lünk sokkal nagyobb költségekkel jár. Idén már elértük, hogy az autósmozik éves bevételünk 21 százalékát termelik. annak ellenére, hogy csupán szezonálisan üzemeltetjük őket. — Az érdeklődéshez bizonynyal hozzájárul, hogy itt országos bemutató előtt álló alkotásokat vetítenek. — Elképzelhető, bár ez több mint húsz éve gyakorlata a nyári moziknak, például a Balatonnál, de másutt is. Inkább a filmek megválogatá- sára helyezném a hangsúlyt. A siker Az autósmozi egyértelműen szórakoztatási forma. A választásnál ehhez igazodnunk kell. Sőt, a tapasztalatok szerint a nézők összetételét sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Bár szociológiai vizsgálatok nem készültek, bizton állíthatom, más közönség jár ide, mint a teremmozikba. Gyakorta olyanok jönnek, akik egyébként — év közben — nem járnak filmszínházba. Sok tényező együtt okozza, hogy nem vetíthetünk akármit. Idén kiemelkedően legnagyobb sikerünk Búd Spencer és Terence Hill közös wes- ternparódiája, Az ördög jobb és bal keze volt. Pedig ez az alkotás már hosszú évek óta hozzáférhető a videós feketepiacon, akárcsak a Halálosztó, amely szintén a négy legnagyobb bevételt hozó mű közé tartozik. Igaz, a látványhatásokra épülő filmek sokkal impozánsabbak nagyméretű vásznon, mint tv-képernyőn. A bukás Ezzel szemben a Diplomás örömlány helyett hirtelen bemutatott Woody Alien-film, a szerintem kiváló Hannah és nővérei bizony megbukott Akárcsak A rózsa neve című film. És ez a közönség nagyon keményen reagál, távozással, közbedudálással fejezi ki nemtetszését. — Jövőre is várható tehát új autósmozi avatása? — Feltétlenül szeretnénk még körülbelül hármat vagy négyet megteremteni, persze nem biztos, hogy mindet jövőre. Anyagi korlátái is vannak ennek, és amint említettem, alaposan meg kell fontolnunk, hol van még szükség rá. Sokan jelentkeznek, hogy szeretnék, ha náluk valósítanánk meg, de egész elképesztő ötleteik is vannak. Volt olyan napom, amikor ugyanabból a városból három különböző szervezet keresett meg ilyen szándékkal. Jó lenne tudatosítani, ehhez nem elég a technikai feltétel és a lelkesedés, szakértelemre is szükség van. Szabó Z. Levente Tudományos tanácskozás Ösztönzés a kutatóknak Regionális kérdések Magyarországon címmel tudományos tanácskozást rendez októberben az MSZMP Politikai Főiskolája a Gödöllői Agrártudományi Egyetem társadalom- tudományi karával kooperálva, s más tudományos intézményekkel, illetve több minisztériummal közösen. A Gödöllőn megtartandó tanácskozás céljáról a rendezők elmondták: tudományos irányú, nyílt vitafórumai kívánnak teremteni az elmúlt évtizedek területfejlesztési tevékenységének, ipargazdasági és agrárpolitikai gyakorlatának áttekintésére, értékelésére. Ar tapasztalatok gyűjtése a kővetkező évek feladatainak megoldásához nélkülözhetetlen az oktatásban. A vitaindító előadást Cra- veró Róbert, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese tartja. A tanácskozás anyaga a tervek szerint írásban is megjelenik. A konferencia egyben megemlékezés lesz arról is, hogy harminc éve született meg az MSZMP Politikai Bizottságának határozata a vidéki ipar- telepítésről, az Alföld fejlesztéséről. Kevesebb pénz Kiemelt programok Az Akadémia ebben az ötéves tervben 2,1 milliárd forintos beruházási összeggel gazdálkodhat, ami 500 millió forinttal kevesebb az eredetileg tervezettnél. Emiatt az MTA néhány beruházást elhagy, illetve későbbi időpontra átütemez. A kutatóintézetek gép- és műszerállományának korszerűsítésére az eredetileg tervezett 600 millió forint helyett 400 millió forintot költhet az Akadémia. Ezért a korábbi gyakorlattól eltérően nem a kutatóintézetek, hanem a kiemelt kutatási programok kapnak támogatást. Lesznék olyan kutatóhelyek, amelyek egyáltalán nem részesednek a műszervásárlásra szánt ösz- szegből. Jelentős támogatást kapnak viszont a biológiai alapkutatások, valamint az atomerőművek biztonságtechnikai berendezéseit fejlesztő, továbbá az űrtechnikai berendezéseket kutató programok. Csökkentették a Lágymányosi úton létesülő új akadémiai számítógépközpontra öt évre előirányzott összeget, ezért az építkezés áthúzódik a következő tervidőszakra. Novemberben adják át az Akadémia felújított könyvtárát, amelynek rekonstrukcióját 1985-ben kezdték meg. A felújítás eredményeként csaknem duplájára növelték a könyvtár alap területét, s a korábbinál jóval többen olvashatnak helyben. Bővítették a raktárát is, amire azért volt szükség, mert jelenleg a könyvek nagy részét. Törökbálinton tárolják. Az állatorvos-tudományi kutatóintézetben a már meglévő épületet bővítik az idén. Az új épületrészben laboratóriumokat helyeznek el, amelyekben majd fontos alapkutatásokat végeznek. A bővítés halaszthatatlan. volt, . mert a szűkös hely miatt egyes műszereket már a folyosón tároltak. A tervidőszak végéig 120 millió forintos költséggel, a legmodernebb technikával szerelik fel a martonvásári mezőgazdasági kutatóintézet fitotron növénynevelő kamráit. Ezekben a kamrákban mesterségesen lehet szabályozni a hőmérsékletét, a páratartalmat és a csapadékot. A kísérletek így megismételhetők, s gyorsabban termeszthetők a kedvező hozamú és tulajdonságú növényfajták. Rádiófigyelő! GYERMEKBÁNAT. Hajlamosak vagyunk mi, felnőttek, hogy a gyereket, ha komolyabb családi problémáról van szó, némiképp félvállról kezeljük. Abból a meggondolásból, hogy lehetőleg felhőtlenek legyenek fiatalkori éveik, meg azután amúgy sem tudnak segíteni. Éppen ezért becsukjuk előttük a szobaajtót, igyekszünk halkabbra fogni a hangunkat, előttük legfeljebb elharapott félmondatokban beszélünk ügyes-bajos dolgainkról. Pedig nagyon tévedünk, ha azt hisszük, hogy a családi otthon falai között valami is sokáig titokban tartható. A gyermek lelke érzékenyebb, mintsem sokszor gondolnánk. És mivel érzi, hogy titkolódzás folyik körülötte, hajlamos lesz rá, hogy a saját ügyeivel is bezárkózzék, azokat a kisebb-nagyobb sérelmeket, melyek az iskolában, az utcán történnek meg vele. magába fojtsa. Hogy mennyire így van ez, arra sokat mondó bizonyíték egy pályázat eredménye, melyet a Szabó Ervin gyermek- könyvtár hirdetett meg. A résztvevők őszintén elmondhatták versben, prózában mindazt, ami lelkűket nyomja és így találkozhattak a megtárulkozás örömével. A legjobban sikerült dolgozatokból a rádióban Szabó Éva egy csokornyit válogatott ösz- sze és ebből egy elgondolkod- tatóan szép műsor kerekedett. Természetesen nevek nélkül és annak a Karinthy-idézetnek a jegyében, hogy „Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek." Elöljáróban hozzáfűzve azt a gondolatot, hogy a műsor nem vers- és prózaírókat akar „felfedezni”, remélhetőleg az írások fedeznek fel bennünket, felnőtteket, önmagunk számára. Kétségtelen, az összeállító nagy tapintattal és körültekintéssel válogatta össze a szemelvényeket. Ugyanakkor ezek bemutatása előtt mindegyik gyerekkel el is beszélgetett. Ezek nyomán sokszínű kép állt össze arról, hogy a tizenévesek körében mi okoz bánatot és szorongást. Legtöbbnek a gyökere a családba nyúlik. A szülők különféle összetűzései, a házastársak el- hídegülése, az ezt követő válás. És főleg a megfogyatkozó szeretet, amelyre mindenki oly hőn vágyik, de különösen a gyermeki lélek. Mindezt pedig magukba zárva hurcolták, nemigen volt kivel megosztani nyomasztó terhüket. Mint kiderült, a pályázók mindegyike kapva-kapott a lehetőségen, hogy végre legalább papíron kibeszélheti mindazt, amit addig csukott szájjal, némán önmagában őrzött. Minden tekintetben emberileg tartalmas, szépen gondozott dokumentumműsort hallhattunk. MI VAN A KOSÁRBAN? Minden tekintetben lehangoló volt viszont Nagy Izabella riportja. A Kereskedelmi Felügyelőség munkatársaival beszélgetve ugyanis kiderült, hogy a kereskedelemben és a vendéglátóiparnak nevezett, még csak iparnak sem nevezhető területen minden eddigi erőfeszítések ellenére nem sikerült semmilyen tekintetben előrehaladást elérni. Nemcsak a kiszolgálás sokszor arcpirító módjára hallottunk újabb és újabb példákat, hanem arra is, hogy az ellenőrzés szinte tehetetlenül áll a visszaélésekkel szemben. Hiszen a pénzbírság egyrészt csekély, másrészt a vevőn busásan behajtja az eladó. Nem is beszélve arról, hogy az ellenőr keze is sok tekintetben meg van kötve. Például megtévesztésül sem ajánlhat fel csúszópénzt, mert ez kimeríti a vesztegetés fogalmát és őt vonják felelősségi-e. Vagy egy külföldieket kiszolgáló étteremben, ahol a vendégeket arcátlanul becsapják, nem szólalhat meg idegen nyelven, mert ez megint csak a saját fejére zúdít bajt. A Kereskedelmi Felügyelőség meglehetősen önmagában vívja a visszaélések megtorlása terén a harcot. Az egyes boltok felettes szervei a feljelentések nyomán összekacsintva az eladóval, annak fogják pártját, szemben a vevővel, aki szerintük eleve rosszindulatú és csak borsot tör a személyzet orra alá. Végül is mi a megoldás? Erre a felügyelőség sem tudott egyelőre megnyugtató választ adni és ez esetben a riporter is üres kosárral távozott. Szombathelyi Ervin >