Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-03 / 184. szám
1988. AUGUSZTUS 3., SZERDA 3 A Flcracoopnál a piac törvényei döntenek Itt gyorsan keli adni, venni Akivel törődnek, könnyebben viseii Forrd napok a kórház termeiben A zöldség- és gyümölcspiac alakulásáról, Illetve visszásságairól szinte mindennap hallunk, olvasunk, s a szervezetlenség gyakori eredményeként saját bőrünkön is tapasztalhatjuk a „változásokat”. Annál kevesebb szó esik az ugyancsak nagy volument képviselő virágkereskedelemről. Pedig e téren is van mit szóvá tenni. Termelői érdekvédelem Az ötlet megvalósftásában Vida József, a Floracoop Közös Vállalat igazgatója volt segítségünkre. A virágtermeléssel és -értékesítéssel foglalkozó szakemberek java része előtt ismert az őáltala vezetett cég neve, hiszen a Floracoop az ország legnagyobb — nem közvetlenül állami vezetés alá tartozó — virágpiaca, ahol valóban csak a kereslet és a kínálat hányadosa határozza meg az árakat. Először a vállalat megalakulásáról, illetve a tagokról kérdeztük a vezetőt. — Körülbelül tízéves gondolat volt, hogy a Tolbuhin csarnok mellett egy olyan nagybani virágpiacot kell létrehozni, amely megfelel a területi igényeknek, s egyben képes arra, hogy az országban működő virágkertész- nagyüzemeket és kistermelőket „összehozza”. Azok az Üzemek, amelyek a közös vállalatot létrehozták, a virág- és dísznövény piac legjelentősebb szereplői. — Akárhogy is számoljuk, a gondolat megfogalmazásakor 1978-at irtunk, a budaörsi piac megnyitására viszont 1984-ben került sor. Mi történt az eltelt hat év alatt? — A gyakorlati megvalósítás kezdetekor elsősorban létesítménygond volt a sarkalló tényező, az utána következő időszakban pedig a közgazdasági helyzet változása, illetve az ahhoz való alkalmazkodás jelentette a legnagyobb feladatot. A piacorientáltság igénye jóval nagyobb volt, mint korábban, s a termelők összetételében is óriási változás következett be. Amíg jó néhány éve még a nagyüzemek voltak a meghatározók, addig az utóbbi időben mindjobban előretörtek a kistermelők, s ma már a kínálat nagyobb része az ő kertjeikből származik. Ennek felismerése elvezetett oda, hogy a Floracoop ne csak a gazdaságok termékeivel foglalkozzon, illetve ne csak nekik engedjen teret a virág- és dísznövény-kereskedelemre, hanem a magánkertészek áruival is hasonlóképpen törődjön. A tekintélyesebb számú kereskedővel és termelővel számolva az eredeti tervet megváltoztatták, s egy nagyobb területű piac megépítésére került sor. A cél, amelynek értelmében ez a közös vállalat felvállalná a szakma gondjait, illetve megteremtené a lehetőségét egy nagybani virágelosztónak, arra ösztönözte a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumot és a Fővárosi Tanácsot, hogy kézzelfogható segítséget is nyújtson az új piac megvalósításához. A tanácsi szervek ugyan kezdetben tiltakoztak az ellen, hogy a magánkertészek is árulhassanak a piacon, ám a termelői érdekvédelem következményeinek engedve ezt az álláspontjukat meg kellett változtatni. Az erős megmarad... — Milyen tapasztalatokat hozott a nyitás óta eltelt négy esztendő? Beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket a Floracoop? — Mindenképpen beváltotta a reményeket mind a termelők, mind a kereskedők oldaláról szemlélve a dolgot. Kulturált helyen, jó tárgyi feltételek között kerül sor egy egészséges piaci mechanizmus kialakulására, ami eddig azért nem volt lehetséges, mert a termelői érdekvédelem túl kevés kézben összpontosult, valamint az egyszer hiány-, máskor bőséggazdál- kodás az esetek túlnyomó részében a termelőre rótt pluszterheket. A működés óta egyértelműen dinamikus fejlődésről lehet beszámolni, amit még az sem tudott megtörni, hogy néha helyhiány vagy megközelítési gondok vontak ráncot az érdekeltek homlokára. Az első év után megfogalmazódott az igény, hogy a már bővítetten is kicsinek bizonyuló területet meg kellene kétszerezni, s a beruházás ez év június végére be is fejeződött. Az eladóhelyeket ezzel duplázni tudtuk, ugyanakkor a parkolóhelyek is háromszor annyi jármű befogadására alkalmasak, mint korábban. A csarnokban jelen pillanatban 100, a szabadban pedig 500 árusítóhely van. — Milyen változásokat észlelt az új adórendszer bevezetése után? Beigazolódott-e az a prognózis, mely szerint nagyon sokan abbahagyták a termelést? — Szerencsére nem volt jogos az ettől való félelem, hiszen, ha lehet, még többen állnak a „sorban”, mint korábban. Mindez annak ellenére történt, hogy az illetékes szervek egy kicsit mostohagyerekként kezelik a virágkereskedelmet, hiszen a mezőgazdasági termékek értékesítésére adott kedvezmények erre nem vonatkoznak. Ebből is látható, hogy az államigazgatás gyakran olyan eszközökhöz nyúl, amely a valós problémák elkendőzése miatt bűnbakot keres, s sajnos ez a szakma is ennek a rossz, gyors meggazdagodást sejtető látásmódnak a áldozatává vált. Ezeknek a gazdaságpolitikai kampányhadjáratoknak is tulajdonítható, hogy elvétve találkozunk szélsőséges megnyilvánulásokkal is az érintettek részéről. Ez szinte törvényszerű. A megoldás pedig egyszerű lenne: figyelembe kellene venni a valós társadalmi igényeket, s az egyenlő elbírálás elvét követve kellene segíteni vagy veszni hagyni. Visszatérve még a kertészek változatlan vagy inkább növekvő számára: azt még el kell mondani, hogy a termelők erre a tevékenységre rendezkedtek be, így nem hagyhatják abba a virágtermelést a nehezebb helyzet ellenére sem. Legfeljebb nem „kaszálnak” akkorát, mint régebben, de így is tisztességesen megélnek. A szomorú még ebben a dologban, hogy a jelenlegi szabályozók nem ösztönzik a jelentős részt képviselő kiskereskedőket sem, hogy fejlesszék tevékenységüket, illetve annak színterét, s a kockázatból nekik is kijut jócskán. Nyomukban már felfedezhető áz „erős megmarad, a gyenge elhullik” elv gyakorlati érvényesülése is. Ilyen körülmények között igazán jó megoldás lenne, ha a tabunak számító mezőgazdasági termékértékesítés folyamatában változás történne, vagyis egy egészséges nagykereskedelem megteremtése vagy magán-nagykereskedelem megvalósítása válna lehetővé. Ebben a szakmában gyorsan kell adni, venni, s nem jó, ha egy ilyen területen az állami befolyás dönt a piac törvényei helyett. Autópiaccal is veszteség — Mekkora forgalmat bonyolít le a már többször is megújult piac? — örömmel mondhatom, hogy a Floracoop megalakulása óta érezhetően nőtt a dísznövény- és vtrágtermelé- si kedv, s ez meglátszik az üzletkötéseken is. A mintegy 4—500 profi kertész, illetve a nagyüzemek képviselőinek nagy része állandó partnerünk. A növekedésnek köszönhetően évente mintegy 300 milliós forgalmat bonyolít le 18 tagszövetkezetünk, s ennek az összegnek körülbelül kétszeresére taksálható a magánszektor értékesítése. — Az eltelt néhány év alatt mennyire változtak a vásárlók igényei? — Ezt röviden meg lehetne fogalmazni: gyökeresen. Azok a virágfajok, amelyek néhány éve még kuriózumnak számítottak, ma már hétköznapinak tűnnek, s egyre több újdonság kerül a boltokba. De a fogyasztásban jelentős részt képviselő nevezetesebb névnapok, illetve a vásárlás terén állandóan minősíthető születések és halál esetén azonban nem sokat változott az emberek ízlése. Ma is nagy mennyiségben fogy a szegfű, a rózsa ... — Néhány szó az önök működéséről. Mennyire éri meg ma a virágpiac szolgáltatójának lenni? — Sajnos nem nagyon. Egyelőre. Most ugyanis a ráfordításaink , évente megközelítik a 14 millió forintot, a bevételeink pedig ennél 2—3 millióval szerényebbek. A fennmaradó részt a taggazdaságok pótolják ki, hiszen a tevékenységből nekik hasznuk származik. A törekvésünk persze az, hogy a mérleg nyelve a másik oldalra billenjen. — Ennek érdekében vállalták fel az autópiacot is? ... — Volt felesleges kapacitásunk, úgy értem, helyünk, ezért ily módon kihasználjuk. De reklám híján egyelőre csak részsikereink vannak. B. Gy. Tombol a nyár. Ezt már nem lehet kibírni — lihegünk elgyötörtén, levegő után kapkodva. Elviselhetetlennek érezzük a tömeget a járműveken, a boltokban, ahol mostanában gyakrabbak az emberhez nem méltó, lealázó szóváltások. Gyakran halljuk az orvosmeteorológus ilyenkor szokásos intelmeit, hogyan éljünk, védekezzünk a hőség ellen, amely még az egészséges szervezetet is megviseli. A betegeknek és nem kevésbé gyógyítóiknak nagyon nehéz napjaik lehetnek a kórházakban — jutott eszembe. Semmitől sem védetten, kis dombon álló kerepestarcsai kórházunk betontömbje körül remegett, vibrált a levegő. A falakat napkeltétől napnyugtáig bombázzák a napsugarak. A megerősödött fák, bokrok, a tarka virágok, a perzselt nemes rózsák szomjasan itták az öntöző permetet, az életet adó, hűsítő vizet. A falak csak árnyékot adtak, s csak pillanatnyi enyhét a kinti forróság után. — Betegen nyűgösebbek vagyunk a kánikulában? — szaladt ki a számon az udvariatlan kérdés. Az orvos, dr. Kausz István általános főigazgató-helyettes megértőn, rendíthetetlen nyugalommal, derűsen válaszolt: — A betegnek bármikor joga van a nyű- gösségre, hiszen beteg ... Az imént beszélgettem a kórházvezető főnővér helyettesével, Gémesiné Lőrincz Mártával, az orr-fül-gégészeti Jó társ a betű, mert nehezen telnek az órák (Hancsovszki János felvételei) osztály vezető főnővérével. Elmondta, azon vannak, hogy könnyítsenek a betegeken, hi szén a meleg napokat nehezebben viselik. — Kórházunk új, beton- csupaüveg falakkal, az ágyakban a szivacsmatrac is naVágják a nádat és a hínárt Százhalombattán a Tempcráltvízű Halszaparító Gazdaságban az elmúlt héten befejezték az előnevelt halak kihelyezését. Őszig az egynyaras halak jelentős hossz- és súlygyarapodás után kerülnek majd a telelőbe. Képünkön Bugyinka László Esox nád- és hínárvágó géppel a kishalak otthonául szolgáló tó magasabbrendű vízinövényeit vágja le, amelyek elszívnák a tápanyagot a kis halacskáktól (Hancsovszki János felvétele) Eggyel többen térnek haza.... s a nagy öröm a forróságot Is feledteti gyón kellemetlen tud lenni. Sok teát itatunk a betegekkel, hogy pótolják a folyadékveszteséget. Ez úgynevezett vegyes osztály, gyerekeket is gyógyítanak. — És többet éppen nyáridőben, a mandulaműtétek miatt. A gyerekek? Óh, ők — moso- lyodott el a főnővér —, amint egy kicsit is jobban érzik magukat, máris megelevenednek, s úgy viselkednek, mintha mi sem történt volna. Persze, rájuk emiatt kell jobban ügyelni. A 461-es szoba előtt találkoztunk a délutáni csendesMárta főnővér azon is segít, ha Jakab Marikát melegíti a haja fölfokozódik a szervezetben, s ezért fáradékonyabbak vagyunk. Idegrendszeri megterhelést is okoz, tehát ingerlékenyebbek vagyunk. S ehhez számítsuk hozzá a betegség- tudatot, a fájdalmakat, az általános rossz közérzetet, az idegen környezetet, a gyengeséget ... Ennek ellenére mondhatom, általában jól viselik el betegeink, s nem több a panaszuk az állapotuk miatt indokoltnál — mondta dr. Kausz István. — Próbáljuk enyhíteni betegeink höségérzetét — folytatta az osztályvezető főnővér. — Különösen az ágyhoz kötöttekét. Áttöröljük őket sza- Heiles alkohollal, az hűsít. Lepedővel takaróznak... A szervezet vízigénye 30—50 százalékkal is megnövekszik ilyenkor. Itt a sebészeten egyénenként állapítjuk meg, kinek-kinek pillanatnyi állapota szerint a megfelelő ionos folyadékpótlást. Róluk, az orvosokról, az ápolókról alig esett szó. Elhárították. — Nagyon nehéz most betegnek, ápolónak egyaránt. Az pedig egyéni dolog, ki hogyan viseli. Nekünk mindenesetre türelmeseknek kell lennünk és elsősorban rájuk kell figyelnünk — intett a folyosó irányába Szepes Józsefné, ahol a csöndes órák után már megélénkült kissé a „forgalom”. A főorvos tréfálkozva jegyezte meg búcsúzóul: — Pillanatnyilag a műtő a legkellemesebb helyisége a háznak. Légkondicionált. A gödöllői illetőségű Holo- bán Ferenc kisebb megszakításokkal március óta a sebészet, s jelenleg is a 234-es szoba lakója. Súlyos érműtéten esett át. — Igazán igyekeznek köny- nyíteni rajtunk. Fürdetik, mosdatják, kocsin kiviszik a folyosóra a magatehetetlen betegeket — mesélte elismerően Holobán Ferenc. — Persze a meleg ellen nincs mit tenni... Fekszik az ember és izzad. A nővérkék meg lótnak-fútnak. Szegény feleségem is jön hozzám minden áldott nap. Tudja — hajolt közelebb —, ha az ember látja, hogy így törődnek vele és aggódnak érte, az már fél gyógyulás. És így a kánikulát' is könnyebb elviselni. Kádár Edit pihenő vége közeledtén a szöszke, angyalarcú Papp Marikával. Megtudtuk tőle, hogy maglódi, s hogy 9 éves. — Már elmúltam 9 éves — javította ki önmagát. — Pénteken vették ki a mandulámat, és holnap, kedden már haza is mehetek — újságolta. — Nagyon rossz volt itt a nagy melegben? — Itt nincs is meleg — nézett ránk értetlenül csodálkozó szemekkel. (Hogy mi minden bajuk van a felnőtteknek !) Idős asszony lépkedett felénk, nehezére esett a járás. A főnővér karonfogta, segítette. Megsokasodott a dolga. A 43 betegről — vele együtt — hat nővér gondoskodik pillanatnyilag. Három műszakban. Egy társuk ugyanis szintén gyengélkedik, táDpénzen van. Másik kettő pedig szabadságon. Akik szolgálatban vannak, azokra több hárul nyaranta. Állandó készenlétben lenni fizikailag és szellemileg — bizony nagyon nehéz ezekben a napokban. — Szorongat bennünket az állandósult nővérhiány, ez kétségtelen. De még bírjuk — hunyorított rám Márta nővér biztatóan. — Sokszor magam is csodálkozom és erőt önt belém, ha azt tapasztalom, amit tegnap este: ifjú váltótársam ,Kálmán Évi jókedvűen, örömmel jött be éjszakára dolgozni. A sebészeten az osztályvezető főorvost is helyettesítik ezekben a napokban, maga a főigazgató-helyettes, dr. Kausz István. Az osztályvezető főnővér, Szepes Józsefné -társaságában váltottunk szót. — Ilyenkor az anyagcsere
