Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-24 / 202. szám
1988. Augusztus 24.. szerda' 3 Mérőpadon a mérőóra A Ganz Árammérőgyár kísérleti villamos laboratóriumában vizsgáztatják az új típusú digitális kijelzésű mérőórákat. Mellettük az összegző készülékek minden egyes darabját szigorúan bemérik, mielőtt azok a fogyasztókhoz kerülnek. Ezek a korszerű energiamérők egyelőre a közületi fogyasztóknak készülnek. Képünkön Liptói Lászlóné műszerész ellenőrzi az ECM-mérkőket. (Vimola Károly felvétele) Pontosabb fogalmazás Gyógykezelés külföldön A kereskedelmen megbukhat az árcsökkentés Lesznek-e még „hírős” boraink? A magyar . állampolgárok külföldi gyógykezelését szabályozó egészségügyi miniszteri rendeletről sajtótájékoztatót tartottak kedden a Szociális és Egészségügyi Minisztériumban. A szeptember elsején hatályba lépő jogszabállyal kapcsolatban dr. Kökény Mihály miniszterhelyettes elmondotta: a hat évvel ezelőtti rendelkezés sok kiskaput tartalmazóit, több szempontból is vitatható volt, mert például- hivatali hatáskörbe utalt szakmai kérdéseket. Egyebek között ez is szükségessé tette a külföldi gyógykezeléssel összefüggő kérdések újraszabályozását. Évente 300—400-an kérnek lehetőséget betegségük külföldi kezelésére:, s e kérelmekből a? illetékesek mintegy 150—200-at tartanak indokoltnak. Zömmel olyan műtétekről — bonyolult szív-, illetve máj-fejlődési rendellenességek helyreállításáról, szemoperációkról — van szó, amelyeket a nemzetközi szakmai közvélemény már elfogadott, tehát nem kísérleti jellegűek. Az új rendelkezés a szakmai indokoltság fogalmát pontosabban határozza meg, s mérlegeli azt is: nem célszerűbb-e külföldi szakember meghívásos közreműködésével itthon végrehajtani a műtétet. A rendelet egyebek között rögzíti-: a külföldi gyógykezelést a magyar állampolgár — kiskorú beteg esetén a törvényes képviselő — szakorvosi javaslattal, vagy a beteg kezelőorvosa a szakmailag illetékes országos intézet vezetőjénél kezdeményezheti. A külföldi gyógykezelés akkor indokolt, ha a gyógyítás a hazai betegellátás intézményeiben nem oldható meg, külföldi intézményben azonban a hazainál nagyobb eséllyel végezhető sikeresen. Az indokoltságot a szakmailag illetékes országos intézetekben létrehozott bizottság állapítja meg. Üj vonása a rendeletnek, hogy a kérelem elutasítása esetén az állampolgár kérheti ügyének felülvizsgálatát az Egészség- ügyi Tudományos Tanácstól. Amennyiben a külföldi gyógykezelésre nem egészség- ügyi vagy szociálpolitikai egyezmény alapján kerül sor, a kezelés költségét a betegnek vagy hozzátartozójának kell kifizetnie forintban. Az Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdői Főigazgatóság akkor is megszervezi a beteg kiutazását, ha külföldi személy vagy szervezet a költségeket valutában átvállalja. A jövőben lehetőség nyílik arra is, hogy akik nem tudják vállalni az anyagi terheket, azoknak az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság — az e célra elkülönített pénzből — támogatást nyújt gyógykezeléshez. A miniszterhelyettes végezetül hangsúlyozta: a műszerbeszerzéseknél a jövőben kiemelt szempont lesz, hogy minél nagyobb számban végezhessék el itthon azokat a műtéteket, amelyekre jelenleg a techni- 'käi "feltételek hiánya- migtt nem vállalkozhatnak a hazai gyógyintézmények. Kincstárjegyek több milliárdért A Budapest Bank megkezdte a kincstárjegyek második sorozatának árusítását, mivel az elsőként kibocsátott 5 milliárd forint értékű értékpapír már elfogyott. A bank folyamatossá tette a kibocsátást, ami azt jelenti, hogy a költségvetési törvényben meghatározott kereteket figyelembe véve az igényeknek megfelelően hozzák forgalomba az értékpapírt. Az idei költség- vetési törvény szerint az államháztartás finanszírozására a magyar kormány összesen 15 milliárd forint értékben bocsáthat ki kincstárjegyet. Az első időszakban kibocsátott rövid lejáratú értékpapírok visszavásárlása is folyamatos. Veszteséges iparvállalatok Az első félévben az Ipari Minisztérium felügyelete alá tartozó mintegy 600 vállalat közül körülbelül 80 volt veszteséges. Az összveszteség 6 milliárd forintot tesz ki. Tavaly ilyenkor még csak 56 vállalat volt ebben a helyzetben, 5 milliárd forint körüli össz- veszteséggel. A második félévben általában javulni szokott a helyzet, hiszen azokra a hónapokra tehető a nagyobb arányú értékesítés, akkor folynak be a vállalatokhoz a bevételek. Az egyes ipari ágazatok közül a gép-, a könnyű- és a villamosenergiaipar nyeresége erőteljesen csökkent, míg a vegyiparé és a kohászaté növekedett. A leginkább veszteséges nagyvállalatok közé tartozik — a félév tükrében — a Ganz Mozdony- és Vagongyár, a Tungsram, a Medicor és a Diósgyőri Gépgyár, egyenként 200—400 millió forintnyi veszteséggel. Egyébként új csődeljárás jelenleg egyetlen ipari vállalat ellen sem folyik. A gyakori minőségi gondokat és a piac átrendeződését látva a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a Tervgazdasági Bizottság illetékes szakemberei programot dolgoztak ki az ágazat megmentésére. Tökön optimisták Az elképzelések lényegét röviden a következőképpen summázhatnánk: az országban jelenleg művelés alatt álló szőlőterületek egy részét — mintegy 20-25 ezer hektárt — fel kell számolni, s helyébe fokozatosan korszerű fajtákat kell újratelepíteni, illetve gyümölcsösültetvényeket kell létrehozni a felszabaduló földeken. Ehhez a minisztérium anyagi segítséget is ad a vállalkozó gazdaságoknak és kistermelőknek. Ezáltal a szőlő túltermelése megszűnne, illetve piacképes alapanyaggal szolgálna a vertikum. A szerkezetátalakítás természetesen a kapcsolódó borászatot is új alapokra szeretné helyezni, s a tervek között főszerepet kapna az eredet-, az elnevezés- és a minőséghűség követelményeinek betartása és ennek érdekében az ellenőrzések szigorítása. Végül, a program tartalmazza a szőlő, illetve a bor fogyasztói árának mérséklését, amelynek következtében a forgalom csökkenése megállítható, s a felesleges készletek is fogyasztókra találnának. A röviden vázolt elképzelések legfőbb erénye tehát, hogy minőségi termelésre összpontosító piacorientált szemléletet kíván meghonosítani a szőlő- és borgazdaságban. Pest megye ugyan nem tartozik az igazán történelmi borvidékek közé, ám ennek ellenére bizonyos területeken nagy hagyománya van a szőlészeinek és borászatnak. A kisgazdaságok mellett néhány nagyüzem is jelentős szőlő- ültetvénnyel rendelkezett vagy rendelkezik napjainkban. Közülük három gazdaságot kerestünk fel a kérdéssel: mennyiben befolyásolja az ágazat jövőjét náluk az említett program? Pálfi Gyulával, a töki Egyetértés Termelőszövetkezet termelési elnökhelyettesével optimista hangvételű beszélgetést folytattunk. A derűlátás nem véletlen, hiszen a szövetkezet már sok éve jó kapcsolatot alakított ki a Hungarovinnel, s így nem igazán érzi az országosan kritikussá vált helyzet feszültségeit. Emellett termőhelyi adottságaik kitűnőek, s joggal bízhatnak abban, hogy pezsgő-borvidékké nyilvánítják a területüket. Mintegy 400 hektáros ültetvényükből — részben a fagykárok miatt, részben mert a fajták már nem voltak elég korszerűek — 86 hektárt felszámoltak. A több mint 30 hektáros, főleg Schar- donnay, Rizlingszilváni és Ir- sai Olivér fajtákat magukban foglaló területek életkora mindössze 8-9 esztendő, A gazdaságban a termés 80 százalékát szőlőként adják el, a többit pedig saját értékesítésre dolgozzák fel. Az évente eddig mintegy 10 millió forintos tiszta hasznot hozó ágazat eredménye idén jócskán megcsappan, bár a fel- vásárlási árakban a Hunga- rovin jóvoltából alig érezhető a mostanában általános tendencia. Az árszint megtartása ellenére csökkenő eredmény arra sarkallja a szakembereket, hogy jobban terheljék az ültetvényeket, ezáltal azok élettartama lerövidül. Továbbá megpróbálják csökkenteni a termelési költségeket úgy, hogy közben nem tévesztik szem elől a háztáji, a szakcsoporti és részes művelési formában jelen lévő érdekeltséget. Zsugorodik az eredmény A Felsőbabádi Állami Gazdaság ugyan még nem tartozik a nagy ágazati eredményeket felmutató nagyüzemek sorába, ám kísérletező, megújulásra törekvő kedvük így is elég erőt ad, hogy a kritikus helyzetbe került vertikumot a gazdaságon belül sikeresebb útra tereljék. Bartos Sándor igazgató tájékoztatása szerint a gazdákat az sem töri le, hogy a szabályozó rendszer változása miatt mintegy 80 százalékos eredmény- csökkenéssel lehet számolni. A rosszabb helyzethez persze hozzájárul, hogy a szükséges anyagok árai óriási mértékben megnőttek, ugyanakkor a szőlő felvásárlási ára meglehetősen nyomottnak mondható. Ennek ellenére a gazdaság termékeinek árát három éve nem emelte, így literenként ma körülbelül 14-15 forinttal olcsóbbak, mint a máshonnan származó borok. Az ültetvényről az igazgató elmondta, hogy a 271 hektáros területnek egy kisebb részén az idén fejezték be a telepítést, de a legidősebb tövek sem korosabbak 7 évnél. A fajtákat kezdetben úgy válogatták, hogy azokból valódi minőségi borok legyenek készíthetők. A termést nem nyers állapotban értékesítik, hanem saját feldolgozó üzemükből a kedvelt és a már említett olcsóbb borokat kínálják a vásárlóknak. Korábban a vermutgyártás a szovjet exportkorlátozások miatt mintegy százmilliós árbevételkiesést okozott, ám ennek ellenére más termékeikkel a hazai piac mellett most is a szocialista piacra kacsingatnak a felsőbabádi szakemberek. Úgy tűnik, hogy Lengyel ország, Csehszlovákia, illetve most már a Szovjetunió is nagyobb mennyiségű italra lesz vevő. A korábban a vermutkészítés alapanyagául szolgáló mintegy 50 hektáros szőlő sem vész kárba, hiszen a gazdaság sűrítőüzemet kíván létrehozni, s a termésből mustsűrítményt állít elő. A már említett felvevőpiacok mellett természetesen a nyugati kivitelt is szorgalmazzák, s ennek érdekében az önálló exportjoggal rendelkező Pegazus Tours Közös Vállalat — amelynek az állami gazdaság is tagja — segítségét is szeretnék igénybe venni. A Promontorvin Borgazdasági Társulással kialakított üzleti kapcsolatuk alapján pedig az egyéb piacokon értékesítik a gazdaság termékeit. Végül az igazgató aggályának adott hangot, mely szerint a Tervgazdasági Bizottság programjában szereplő, az árcsökkenések esetére vonatkozó adóvisszatartás nem igazán éri el célját. Ennek oka elsősorban a kereskedelemben kereshető, hiszen a szállító által meghatározott alacsonyabb árból nem következik, hogy a fogyasztó is kevesebbért jut hozzá a borászati termékekhez. Szőlő helyett erdő, gyümölcs Rózsavölgyi Ferenc, az Örkényi Béke Termelőszövetkezet termelési elnökhelyettese jóval pesszimistább képet festett a vertikum helyzetéről. A gazdaságban néhány évvel ezelőtt még több mint 130 hektáros szőlőültetvénnyel büszkélkedhettek, amennyiben ezt a birtoklást annak lehetett nevezni. Mára már 46 hektárra apad a terület. A csökkenés legfőbb oka a fagykárokon és a hagyományos, kevésbé piacképes fajtákon kívül a magas kor volt. Sajnos a régi telepítések módja is olyan volt, hogy azokat gépi műveléssel nem lehetett ápolni, a kézi művelés pedig jócskán megnövelte a költségeket. Terveik közt ugyan nem a megszüntetés szerepel, sőt, ha jelentkező lesz, akkor szakcsoporti formában, 50 ezer forint OTP-résszel és állami támogatással 30 hektáros új telepítést terveznek. Egyelőre azonban a piaci helyzet miatt nem nagyon van érdeklődő, Az elképzelések között szereplő új’ ültetvényt egyébként korszerű fajtákból és magas kordonos műveléssel kívánják megvalósítani. Bár a Promon- torvinnel — régi nevén a Pest Megyei Pincegazdasággal — jó kapcsolatban áll a szövetkezet, így a hagyományos fajták termésének értékesítésével nem volt gond, ám a piacképesebb szőlő eladása még könnyebben fog menni. A szakember véleménye szerint eddigi veszteségeik fő oka, hogy 3 éve a telepítés nagy része fagykárt szenvedett, s azóta ez többször megismétlődött. A pusztulás miatt felszabadított területeken a korábbiaknál sokkal inkább fagytűrö fajták telepítése mellett erdőt, illetve gyümölcsfákat ültetnek, ezzel is igazodva a programhoz, amely a hasznosításnak ezt a módját állami pénzeszközökkel is segíti. Bánsági György Hullámos vizeken éviekéinek Tartalékhajó és radar nélkül — Szokott-e ön hajóra szállni? — Csak ha muszáj, egyébként nem — feleli Lakatos Barnabás, a Pest Megyei Révhajózási és Hajóépítő Vállalat igazgatója. — Ugyanis tengerész segédkapitány vagyok, hosszú évekig jártam az óceánokat, éppen eleget utaztam a hullámok hátán. — S mennyit hajókáznak a Pest megyeiek? — Keveset! öt esztendeje még hárommillió 300 ezer utast szállítottunk, mostanában azonban csupán kétmillió 800 ezer ember vált jegyet évente a járatainkra. Nem nehéz kiszámolni, hogy 500 ezer a különbség. Ma már mindenki meggondolja, hány forintot ad ki a közértben, mennyit költ újságokra, színházra és mozira. Az életszínvonal romlását vállalatunk is megérzi: kevesebben járnak kirándulni, s ez csökkenti a bevételeinket. — Drága a jegy, vagy (és) korszerűtlenek a hajók? Mintha ugyanazok járnának most is a Dunán, mint tíz évvel ezelőtt. — A viteldíj tényleg drága ahhoz a szolgáltatáshoz képest, amit nyújtani tudunk, mert őszintén szólva, az elégségesnél valamivel jobb, mondjuk közepes színvonalon utaztatjuk az embereket a 34 hajóval és a 14 komppal. Csak ízelítőül jegyzem meg, hogy például a nagyobb kikötőkben tartalékhajóknak kellene horgonyozniuk, ilyenek azonban sehol sincsenek. Erre nem futja. Mint ahogy megfeneklett a radarprogram is, ami azt jelenti, hogy az őszi, téli, tavaszi hónapok ködös napjain nem indulhat útnak a hajók többsége. Nagy bosszúságára azoknak, a főleg agglomerációban élőknek, akiknek a hajó jelentené a legegyszerűbb közlekedési láncszemet a lakóhelyük és a munkahelyük között. A tervet egyébként támogatta a Pest Megyei Tanács, a Közlekedési Minisztérium, a pénz talán még most is elkülönített számlán hever, ám az időközben megszűnt Külkereskedelmi Minisztérium többszöri próbálkozásunk ellenére sem utalta ki a beszerzéshez szükséges valutát. Éppen csak azt nem mondták: van ennél fontosabb cél is... De nemcsak a technikai, hanem a személyi állomány sem megfelelő. Érdekes módon, az előbbin még könnyebb segíteni, mint az utóbbin. — Hogy érti ezt? — Úgy, hogy a gondok ellenére is korszerűsödik a hajópark. Kifejlesztettünk például egy negyvenszemélyes kishajót, amely húsz tonna hasznos terhet szállíthat, szükség esetén még egyszer ennyit akkor, ha kompot von magával. Saját céljainkra kilencet, külső megrendelésre ötöt építettünk belőle 1985 óta. A tervező szándékai szerint ez lenne a hazai kishajó-fejlesztési program alaptípusa. Ügy látszik, hogy beválik, ám az igazsághoz tartozik, hogy a szűkített költségvetés miatt csak a magyar, s az azzal majdnem megegyező kelet-európai színvonalat képviseli. MTZ traktormotor hajtja, amitől kissé zajos, de nagyobb gond ennél, hogy az irányváltót — amely az előre- és hátramenetet, a motor fordulatszámát szabályozza — szocialista piacról nem lehet beszerezni, valutát pedig — mint már említettem — nem kapunk. Azután saját kútfőből merítve megépítettünk egy gazdaságos üzemelésű, húszszemélyes kishajót, amelyik most Ráckeve és Kerekzátony között közlekedik. Nagy előnye, hogy a kikötéshez nincs szükség pontonra, a motorosok, a kerékpárosok zökkenőmentesen lekerekezhetnek róla. Tavaly készítettünk egy 60 tonás kompot, amit az idén önjáróvá alakítunk, felújítottuk a Toldi és az Árpád kompokat. Évente két kishajót és összesen két kompot építünk még ebben az ötéves tervben. Tehát erőszakoljuk a fejlesztést, építenénk, javítanánk, korszerűsítenénk ennél többet is, ám hiányzik a munkáskéz. — Azaz munka volna bőven, csak éppen nincs, aki megcsinálja? — Megrendelés volna, van szép műhelyünk, még a pénzt is összekaparnánk valahogy, de hozzáértőket lasszóval sem lehet fogni. Speciális terület a miénk, kevés a jó szakember, akik persze oda pártolnak, ahol a legtöbb pénzt kapják. Vagyis, nem a mi vállalatunkhoz, ahol tavaly 5 ezer 700 forint volt az átlagbér havonta. Az idén 6 ezer 900 forint lesz a bruttósítással és a szerény béremeléssel együttvéve. Talán... Mert ez még nem biztos, egy lehetőség, terv csupán. — Mi kellene ahhoz, hogy elüljenek a hullámok a kishajózás útjából? — Szabadabb mozgásteret nyújtó szabályozási rendszer. Nem vagyok közgazdasági szakember, de látom, hogy a kisvállalkozások virágoznak, miközben az állami vállalatok éppen csak megélnek. Ez nem jó így. Ha az anyagi érdekeltséget megteremthetnénk, ha megfizethetnénk az embereket, akkor mindjárt másképpen festene a dolog. Javulna a dolgozók hozzáállása, munkafegyelme, másképpen bánnának a szerszámokkal, az anyagokkal, a technikával, és az utasokkal is. Akkor növekedne a vállalat nyeresége és több jutna fejlesztésre is. Ilyen egyszerű az ösz- szefüggés. K. L. t A szőlő- és bortermelés a mezőgazdaság válságágazatai közé került az utóbbi esztendőkben. A megállapítás lehet, hogy erősnek tűnik, de a tények azt mutatják, az elmúlt három évtized dinamikus fejlődésével szemben az utóbbi néhány esztendőben erős hanyatlás tapasztalható minőségi és mennyiségi területen egyaránt. Ennek okai közt feltétlenül meg kell említeni az utóbbi időben nagy szőlőterületeket károsító fagyokat, az eredethűség követelményeinek gyakori felrúgását, illetve a megfelelő ellenőrzés hiányát. A következmény szinte mindenki előtt ismert: a nyugati országok felső — drágább italokat kínáló — polcairól lassan az alsó, asztali borok közé csúsztak a vertikum nagyhírű borai, az exportlehetőségek szűkültek, s a hazai fogyasztás is erősen csökkent.
