Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-24 / 202. szám

W6I« 1988. AUGUSZTUS 24., SZERDA Még közösen fizetik a kölcsönt Kié az új iskola a határon? Változatlanul hagyta az átkelés diját Nyerni a réven, a vámon Lassan égyéves az Inárcs—Kakucs határán álló általános iskola, ötvennyolcmillió forintba került annak idején, melyből harmincnyolcmillió központi támogatásból szárma­zott, tizenkétmilliót azonban hitelbe kapott a tanács. Helyenként hasznos Késön jött eső A kedden országossá vált esőzéssel mindenfelé felüdült a határ: csapadékhoz jutottak a szántóföldek, erdők, rétek és a városi betonrengetegben be­tek óta kánikulai melegtől tik- kadozó fák, virágok. A leg­több kárt a mezőgazdaságnY; okozta a hosszan tartó szá­razság, és a hasznot is en­nek az ágazatnak hozhatja a csaknem megkésett „újraön- tözés”. Becsei Jenő, a Mezőgazda- sági és Élelmezésügjü Minisz­térium tanácsosa elmondotta: az eső egy sor növény szá­mára a huszonnegyedik órá­ban jött. Az elmúlt néhány nap alatt azonban csak a nyu­gat-dunántúli megyék — fő- kérít Vas és Zala — kaptak viszonylag nagyobb mennyi­ségű csapadékot; ebben a két megyében 45—50 millimétert mértek. Az ország középső ré­szeire ennél kevesebb hullott, A kertészeti növények közül a káposztaféléknek, a gyökér- zöldségeknek, valamint a pa­radicsomnak, az eltenni való és a fűszerpaprikának is vi­szonylag jókor jött az eső. Az alma fejlődését szintén segí­ti a csapadék. A minisztéri­um szakembere szerint a sző­lőre részben kedvező, más­részt kedvezőtlen lehet. A várost tanács illetékes szakigazgatási szerve az áfész­szel 1977-ben kötött öt évre szóló haszonbérleti szerződést a szóban forgó területre. A közel egy időben készült jegy­zőkönyv szerint, ha a szakcso­port kéri, a szerződés további 20 évre történő meghosszab­bításának nem lesz akadálya. Ennek Étlapján gyümölcsös te­lepítésére határozták el magu­kat, s erre a telepítési enge­délyt megkapták. Szakszerű művelés A terület átvételekor rend­kívül elhanyagolt állapotban volt, jelentős idő- és munka­ráfordítással tették rendbe. Sok pénzt fektettek be akkor, hogy szakszerű kertművelést valósítsanak meg. A bejelen­tő véleménye szerint a terve­zett kisajátítás során a szak­csoport tagjai mellett a nép­gazdaságot is kár éri közve­tett módon a termőre fordult gyümölcsös kivágása miatt. Véleménye szerint a városban telekkialakítás másutt is meg­oldható lenne. A bejelentés vizsgálatainak néhány tapasztalata. A ha­szonbérleti szerződés időtar­tama 1977. november 22-től 1982. december 31-ig szólt, amely megfelelt a jogszabályi rendelkezéseknek. A földtör­vény arra kötelezte a tanácso­kat, hogy a parlagterületeket művelés alá vonja. Az érintett terület hasznosítása tehát cél­szerűnek tekinthető, a haszon­bérbe adó hozzájárult ahhoz is, hogy meggyfákat telepítse­nek. A szerződés megkötésekor a tanácsnak még nem volt a kérdéses terület felhasználását szabályozó részletes rendezési terve. Ekkor ezt a belterüle­tet egybefüggően üdülőterület­ként kezelte. A szakcsoport tagjait joggal tévesztette meg a kiadott tele­pítési engedély, valamint az a tény, hogy a tanács és az áfész között 1978. október 5-én közösen felvett jegyzőkönyv­ben a haszonbérleti szerződés további 10—10 éves meghosz- szabítását, pontosabban az or re irányuló közös szándékol rögzítették. Az első öt év le­telte után a termelés-ellátás- felücnjeleti osztály már úgy foglalt állást, hogy a szerződés Jeszenszki Sándort, a nagy­községi közös tanács elnökét arról kérdeztük, hogyan tud­ja Inárcs és Kakucs a köl­csönt törleszteni? Sok minden hiányzik — A hitelt 1990-ig kell visz- szafizebhünk. Eddig is törlesz­tettünk rendben, reméljük, ez­után sem jelent gondot a fi­zetés, melynek egy részét a fejlesztésre elkülönített alap­ból fedezzük, más részét a la­kossági településfejlesztési hozzájárulásból. Tizenegy szá­zalékos kamatot kell fizet­nünk, jelenlegi értesüléseink szerint ennek mértéke nem változik, ránk, mivel évekkel ezelőtt kezdtük az építkezést, nem vonatkozik a kamat megemelése. A tanács fejlesztési alapját azonban korántsem köti le tel­jes mértékben a hitel törlesz­tése: maradt még útépítésre is. Azonban sem Inárcs, sem Kakucs nem ért még iskolai nem hosszabbítható meg, de megoldás lehet, hogy a terü­let egyenlőre történő megosz­tása után üdülőtelekként a szakcsoport tagjai megvásárol­hatják azt. A kérdéses ingat­lanokat ekkor még üdülőte­lekként kezelte a városi tanács műszaki osztálya is. Az előbbiek ellenére a szer­ződést 1983. március 30-án történt bejegyzéssel 1987. de­cember 31-ig meghosszabbítot­ták. A kérdéses ingatlanok te­rületének túlnyomó részét vi­szont 1987. április 16-án a ta­nács vb-határozata lakóterü­letté minősítette át. Az átmi­nősítés oka az volt, hogy a ta­nács nem vagy alig rendelke­zik lakóterületek kialakítására alkalmas tanácsi ingatlanok­kal, s a legkisebb ráfordítás­sal ezen itt lehet változtatni. A tapasztalatokat zárjuk egy pontatlanul szövegezett és megtévesztő tanácshatározat­tal, amely 1987. május 14-én született. Eszerint: A Boróka úti terület értékesítése során a Gödöllő és Vidéke Áfész szakcsoportjának azon tagjait, akik jogos lakásigényük ki­elégítése érdekében vagy álla­mi bérlakásuk visszaadásával építkezni kívánnak, jogosultak üdülőtelek vásárlására, elővá­sárlási jog illeti meg. A ha­tározat említést sem tesz ar­ról, hogy az üdülőtelket igény­lők részére telket nem a kér­déses ingatlanon, hanem má­sutt adna a tanács. Helytelenül járt el A népi ellenőrök összefog­lalóan megállapították például, hogy helytelenül járt el a ta­nács, mert haszonbérbe adott ki olyan területrészt, amellyel azt a készülő általános rende­zési terv alapján már nem volt célszerű megtenni. Az ebből a helyzetből, valamint az ezután sorozatban elköve­tett hibákból következő kár- talar.irás az amúgy is szűkös tanácsi erőforrásokat csök­kenti. A vita után a népi ellen­őrzési bizottság azt javasolja, hogy a városi tanács vb vizs­gálja felül, a vitatott terület­részek lakóövezetté történő át­sorolása a város tényleges fej­lesztési érdekeit és pénzügyi lehetőségeit szem előtt tartva elengedhetetlen-e. Amennyi­beruházási tennivalóinak vé­gére. Inárcson sem a régi, al­só tagozatos iskola, sem az új, a felső tagozatos oktatóintéz­mény nem rendelkezik torna­teremmel, de nincs testneve­lésre alkalmas létesítménye a kakucsiaknak sem. Az új iskola, mely éppen a két település határán fek­szik, hiíján van még konyhá­nak, napközis foglalkoztató­nak, műhely termeknek.- A ha­táron lévő közös iskola — melyet a kakucsiak inkább inárcsi iskolának tartanak — vezetősége a lakosság és a diáksportkörök bevonásával társadalmi akciót indított a tornaterem építésére, már ké­szül a terv. melyet a két köz­ség területén gazdálkodó Március 21. Termelőszövet­kezet is támogat. Együtt vagy külön Éppen ilyen vállalkozásba kezdtek a régi iskola vezetői is; itt ugyan van egy sport­ben igen, a térség testületek által jóváhagyott fejlesztési el­képzeléseit hajtsák végre, tö­rekedve arra, hogy a szakcso­porttal mindkét fél részére el­fogadható megállapodás jöjjön létre. Nincsen részlet Azt is megszavazták, hogy a népi ellenőrzési bizottság a jövő évi ellenőrzési tervébe témavizsgálatként vegye fel az állami ingatlanok üdülőtelek­ként való értékesítése gyakor­latának átfogó ellenőrzését, különös tekintettel arra a ren­deletre, amely szerint üdülő­telkek részletfizetéssel nem adhatók el! udvar, de tornaterem kellene Kakucsra is. Az új iskola épí­tésekor megmutatkozott, mek­kora lelkesedéssel vetették bele magukat a két település lakói a társadalmi munkába, feltehetően legalább ekkora lendülettel kezdenének a tor­naterem-építésbe is. Kérdés azonban, hogy külön-külön. vagy együtt építenék a sport­létesítményt. Megszűnő kiváltság A legutóbbi falugyűlésen ugyanis elhangzottak olyan vélemények, melyek szerint célszerűbb volna a két te­lepülést szétválasztani. A vé­lemények ezzel kapcsolat­ban megoszlanak: az együtt maradás hívei azzal érvelnek, hogy az önállósodás itt nem volna ésszerű, a közös tanács pénzét, ha kétfelé kellene osztani — mivel megszűnik a nagyközségi kiváltság — csak egyharmad-egyharmad arány­ban kapnák meg a tanácsok. Nagy feladat volna az új ka- kucsi apparátus létrehozása is. Ha valami, hát akkor éppen a szétválás fenyegetne azzal a veszéllyel, hogy az új isko­laépítésre félvett hiteleket nem tudnák visszafizeted. Az önállósodni kívánók — főként a kakucsiak — a sa­ját lábra állás előnyeit ecse­telik, és úgy vélik, a község- fejlesztésben a szomszéd falu jár előbbre. Példaként gyak­ran éppen az új, közös is­kolát emlegetik. A két település lakói ugyan jól kijönnek egymással, mégis tény, hogy a másik község fejlesztéseit úgy nézik, mint kistestvérek a csokit: nehogy a másiknak több jusson be­lőle. Ha út épül, szinte cen­timéterre le kell mérni, s bi­zonygatni: ez sem kapót# .rÜ-. videbbet, mint a másik?— Időközben Inárcs és Ka­kucs határán merész tervek vannak megvalósulóban. Az iskola mellett már felépült a nagy teljesítményű kazánház. elkészültek a csatornák. A közös tanácsház, klubhelyiség, s még egyéb létesítmények épülnének a mezsgyére, mint­egy összefogva a két közsé­get. Kérdés, mire a tervekből valóság lesz, vajon lesz-e még közös akarat. Ismét vígan pöfög a kis át­kelőhajó Százhalombatta és Tököl között. Reggeltől estig minden kerek órakor átszeli a Dunát, hátán a súlyos te­herautókkal és személygépko­csikkal, a Dunai Kőolajipari Vállalat dolgozóival és a ké­sei nyaralóvendégekkel. Nemrég még korántsem volt ilyen idilli a kompköz­lekedés. Bobrovácz Nándor, a kishajó kapitánya partot érés után elmondja: — Tavaly, ha ilyen alacsony volt a vízállás, mint a jelen­legi, szüneteltetnünk kellett az átkelést, s mivel aszályos év volt az előző is, nem le­hetett fenntartani a folyama­tos közlekedést. Sokan jöttek a partra, át szerettek volna hajózni, de látták, nem jár a komp — lassan elpártoltak tőlünk. A helyzet idén tavasszal fordult joalpjia, '.nyutáa áSzázá. halombat6ai Tanács fcuíbíör- tatta,.. .mélyítette-..a,hordalék- kal telített folyómedret. Gya­rapodott a .révátkelő állomás is: szintén a tanács jóvoltá­ból immár jegypénztárral, fe­dett váróhelyiségekkel a száz­halombattai parton. — Lassan ismét nő, a for­galmunk — konstatálja Bob­rovácz Nándor, míg két Sko­da lassan felgurul a rámpá­ra. — Legtöbb utasunk most még nyaralóvendég vagy di­ák. Amióta megnyílt a száz­halombattai strand, átjárnak ide úszni Tökölről és környé­kéről is. Talán még növelni lehetne a révátkelő forgalmát, ha a vá­rosi tanács a 6-os számú fő- útra is tenne ki eligazító táb­lát, hol kell elfordulni a komp irányába. Megemlítendő, hogy a hajót üzemeltető Pest Megyei Rév­hajóépítő Vállalat gyakorlati­lag változatlanul hagyta az átkelés díját: .gyalogos Sze­mély, talicska, kis és nagy háziállat — amint ezt a lista felsorolja — ugyanannyi pén­zért jut át a túlpartra, mint tavaly ilyenkor. Mindössze a tíztonnásnál nehezebb teher­gépkocsi átkeléséért kell száz- harmincöt forint helyett száz­negyvenet fizetni. A vállalat élhetett volna áremeléssel, azonban úgy számoltak: amit így nyernének a vámon, el- 'ijesztenék a réven. Azaz, az ■atasöte jó ré'ze ■álh.'fgjftlá őkét, lehet, hogy egy esetleges ár­emelés hatására a komputez- tatás bevétele inkább 'csök­kenne, semmint emelkedne. Kérdés azonban, meddig tarthatók az olcsó átkelési árak? Ugyanis a Pest me­gyei kompok — háromtól elte­kintve — ráfizetésesek, az ál­lam évente tizennyolcmillió forinttal kell, hogy támogassa a vállalatot. Kép és szöveg: Tóth Béla B. G. T. B. E. Hol a nyilvánosság határa? Igazságosabb újraelosztás Azóta is szorongat a kérdés, hogy helyes volt-e az az állásfoglalás, hogy kapjon nagyobb nyilvánosságot a szo­ciális segélyezés. Ez úgy egy hónapja, a nagykátai népi ellenőrzési bizottság Tápiógyörgyére kihelyezett ülésén hangzott el, ahol a községi tanács el­nökét számoltatták be az időskorúak- ról való szociális gondoskodás helyi formáiról, tapasztalatairól. Az ülést kö­vetően beszámoltunk ezekről — a szo­ciális étkeztetésről, a házi gondozás­ról, az idősek klubjainak fenntartásá­ról. (A kettőből az egyik — amit bőví­teni akarnak — bennlakásos.) A segé­lyezés rendszere a terjedelem miatt már „nem fért bele” a riportba, így a mondanivaló is munkált tovább a so­rok írójában. Ezúttal, bár segélyezés­ről lesz szó. nem szólunk azokról, akik szintén részesülnek e gondoskodási formából, a nagycsaládosokról és a gyermeküket egyedül nevelőkről. Szeretném előrebocsátani, ami ott szintén elhangzott: nem véletlenül esett a választás Tápiógyörgyére. Már egy korábbi, az 1986. évi vizsgálatnál is ki­tűnt, hogy a körzetben ott a legátgon- doltabb, a legkomplexebb az idős em­berekkel való törődés. Tegyük hozzá, akkor még nem volt ez annyira napi­renden levő ügy, mint azóta, teljesen érthetően és jogosan. Hiszen társadal­munk növekvő anyagi gondjai éppen az idősebb korosztályt érintik a legsúlyo­sabban. Gondoljuk bele, falusi, mező- gazdasági környezetben megöregedett emberekről van szó, mennyi rengeteg kemény munkával eltöltött élet áll mö­göttük. Testük, egészségük megrop­pant. Csupán egy nagy mulasztást pó­tolunk, hogy legalább most, nagy gond­jaink közepette, nem kis erőfeszítések árán igyekszünk valamit enyhíteni anyagi vagy családi támasz nélküli nincstelen öregségükön. Nem az ő szé­gyenük, hogy rászorulnak. De ki a rászorult? Ezt eldönteni, rangsorolni is rendkívül nehéz, hát még rátalálni, s nem csak azért, mert a kimutatható jövedelem eltérő vagyoni helyzetekhez kapcsolódik. Eltekintve egy bizonyos rétegtől, amely pontosan tudja, mi jár neki, és annak minden formájára igényt is tart, a többség, az igazán támaszra szorulók szemérme­sek. Nem akarnak, úgymond az állam­ra szorulni. S ez a szemérmesség ag­gaszt ! Különösképp, ha nagyobb nyil­vánosságot kap a segélyezés, elfogad­ja-e az idős ember? Vagy szűkösen tengeti tovább az életét? Megéri-e, hogy így éljen akárcsak egyetlen rá­szorult is a faluközösségben, csak azért, mert néhány hangoskodó azzal vádas­kodik, a segélyeket nem azok kapják, akiket leginkább megilletne. Viszont az igazság másik fele: nem mindenütt és nem mindig körültekin­tő a döntés. Ilyen esetekben azonban félő, nem csak a segélyelosztás vitat­ható az adott helyen. Ugyanis ebben is azok mondják ki a végső szót és el­lenőrzik, akik a település minden más ügyében döntenek. De térjünk vissza a tápiógyörgyei gyakorlatra, amelyet modellértékűnek tart a nagykátai NEB. Tápiógyörgye vezető testületéinek fe­lelősségérzetét példázó, másoknál egy lépéssel előbbre járás könnyebbség most, hogy már felső utasításra is kö­telező felkutatni azokat, akik bármi­lyen formában szociális gondoskodásra szorulnak. Ebben a községben évek óta folyamatosan figyelemmel kísérik az időskorú lakosság helyzetét, naprakész ismereteik vannak a lélekszám egyhar- madát adó hatvan éven felüliekről. Pontosan tudják, hogy közel ezer nyug­díjaskorú közül 150—160 nem nyugdíj­ból, csak „valamilyen” ellátásból él. Közülük 17-en részesülnek a tanácstól rendszeres segélyezésben. Tavaly össze­sen 518 ezer forintot fizettek ki a ré­szükre. Nem sok, mondhatják. De hát Tápiógyörgyén sem telik többre. Ezért kombinálják a gondoskodási formákat. Együttesen ezt a tanács szociálpoliti­kai tevékenységének nevezik. Nincs másról szó. mint egy faluközösség anya­gi javainak igazságos újraelosztásáról. Részesüljenek belőle azok, akik évti­zedeken át megdolgoztak érte. A községi tanácsot ebben a munká­jában segítik a szociális feladatokkal foglalkoztatott alkalmazottain — a szakelőadón, a hivatásos és tisztelet- díjas gondozókon — kívül az egészség- ügyiek, az orvosok, ápolónők, a védő­nők, a vöröskeresztes és népfront-ak­tivisták, a tanácstagok, s a közülük vá­lasztott szociális bizottság is. (Nem elegendő ennyi nyilvánosság egy falu­ban a segélyezéshez, amikor tud még róla a postás és a szomszédasszony is?) Persze, csak az előbbiekben sorolt se­gítséggel lehet összetett és árnyalt a gondoskodás, egyáltalán a felmérése annak, kin, mivel lehet segíteni. Rend­szeresen vagy esetenként pénzzel, ét­keztetéssel vagy házi gondozással, ne­tán együtt két formával, esetleg ott­honba helyezéssel. Györgyén még azzal is intézménye­sen foglalkozna^ hogy a cukorbete­geknek elintézik a jogszabállyal bizto­sított járandóságukat, s hivatalból ja­vasolják a kisnyugdíjasok rendkívüli nyugdíjemelését. Mindez • persze nem érdem, hanem kötelesség, ha komo­lyan vesszük, hogy a tanács nem hiva­tal, hanem a népképviselet szerve. Kádár Edit A népi ellenerők vizsgálták Ne vágj ki minden meggyfát!- B A Gödöllői Népi Ellenőrzési Bizottság napirendjén téma- j vizsgálat helyett most először célvizsgálati tapasztalato- g kát ismertettek, vitattak meg — a Gödöllő és Vidéke Í Áfész kertészeti szakcsoportjának bejelentése tárgyában. ^ A panaszt tevő sérelmezi, hogy a szakcsoport által mű- ^ veit földterületen a városi tanács részletes rendezési í terve alapján, lakó-, illetve üdülőtelkeket kíván kiaiakí- ő tani. " — ' * A megye legnehezebb révátkelő szakasza a Százhalombattí és Tököl közötti

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents