Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-15 / 194. szám

KSf i ME Vf El] 1988. AUGUSZTUS 15., HÉTFŐ (poiyiaias az i. OLaairou palackok kerülnek. Mert, aki idejön a búcsúba, az hamar megszomjazik, s a kereskedő lelkén nem száradhat, hogy szárazon maradjon torok ... Ki a sört, ki meg az üdítőt dönti magába, mert a hőség este fél nyolckor is elviselhe­tetlen. Óriástól a törpéig ko­moly téli bundába öltöztetett mackók „izzadtak” az egyik sátorban. Vagy százötvenen. Bamba tekintetük oka minden bizonnyal a borzasztó hőség. S közben a körhinta csak két menet között pihen, hogy újabb forogni, szédülni vágyó­kat vegyen fel, repítsen ma­gasba. A dodzsem sem pihen­hetett, a teljes üzemmenet bi­zonyítékát nemcsak a sorban állók jelezték, hanem az áthe- vült elektromos berendezések tikkasztóan forró lehelete. Azt hinné az ember, hogy a tartalmasabb szombati eoéd, nq> meg a nagy meleg vissza­riasztja a búcsúban ténfergő­ket attól, hogy egy hambur­gert, vagy hot dogot megkós­toljanak. Mekkora tévedés! Hosszú sor áll időről időre a lakókocsik mélyén meghúzódó konyhák előtt. S hogy inkább a szemünk s nem áz- éhségünk hajt a hot dögös „gyárak” elé. azt mi sem bizonyítja jobban, mint az: sokáig emle­getik majd a kutyák ezt az augusztusi Mária-napot, bú­csút. Persze, csak a bátrabb ja, s közülük is azok, „akik” időben biztosították helyüket a miniatűr konyhák közelé­ben, s rendületlenül alkalmaz­kodtak a tömeg lökdösődésé­hez. Degeszre tömhették ma­gukat estére virsli- és harn- burgerdarabkákkal... A vattacukrosnak nem kel­lett sokat szövegelnie azért, hogy maga köré gyűjtse a gyerekeket. Jöttek azok ma­guktól is. Nem annyira a vat­tacukor ízéért, mint inkább azért, hogy tíz lépéssel távo­labb egymás orrát nyomkod­ják a pihekönnyű, a tűző na­pon olvadozó gömbbe. A pálya felső részére eső cukrászdát pedig egyszerűen kifosztották — a tulajdonos dicséretére, örömére — a bú­csúban megfordulók. Jó, ha néhány morzsa emlékeztetetl záráskor arra, hogy az üveg­polcok, pultok reggel s egész délelőtt roskadoztak a fino­mabbnál finomabb sütemé­nyektől. A hűs nyalnivalóból, d fagylaltból is rekordmeny- nnisíg fogyott. S lehet, hogy volt bőven üdítő, bor és sor megmartozott a jegiomDostoi üdítően hideg hordók vizében. S az üldözéses versenyben a felháborodott felnőttek marad­tak alul. A művelődési' házból a disz­kó hangjai messze zengően csalogatták a tizenéveseket. Az első emeleten forogtak, viliództak a kristály hatását keltő, színes fénygömbök. S meleg ide-oda, a diszkó üteme egy pillanatra sem lankadt. A szombat este a fiataloké volt. Mígt a vasárnap az idő­sebbeké — bál a művelődési házban. Valamivel lassúbb ütemre s sramlizenére.... Varga Edit A cím fölötti képen: Itt min­denki fogott halat Támogatás az egészségvédelmi alapból Némi üröm vegyül az örömbe FEBRUÁRBAN hirdetett pá-' lyázatot az országos egészség- védelmi alap támogatásának elnyerésére az Országos Egészségvédelmi Tanács. Az­zal a szándékkal tette, hogy ösztönözze az egészségmegőr­zés társadalmi programjához kapcsolódó új és modellértékű helyi kezdeményezéseket, ak­ciókat. kísérleteket és kutatá­sokat, valamint az ezzel ösz- szefüggő propagandát. A be­érkezett 1100 pályamű fele'ré­szesült a 90 millió forint ösz- szegű alapból. A Pest Megyei Egészségvé­delmi Tanácshoz a múlt hé­ten érkezett meg az értesítés, erről tájékoztatta munkatár­sunkat Kakucsi Ferencné a tanács titkára. A megyéből elküldött 49 pá­lyamunka közül mindössze 22 nyerte el a szakzsűri tetszését és azzal az anyagi javadalma­zást, amely a Pest megyeiek közül is többségében az önte­vékeny, önsegítő közösségeké. Az idén összesen egymillió 855 ezer forintot utalnák át a nyertes pályázóknak. Jövőre újabb 350 ezer forint kerül Pest me—ébe a pályázatok révén az alapból. A legmagasabb összeghez a Pomázi Munkaterápiás Inté­zet Márka alkoholizmus elleni klubja jutott; 250 ezer forint támogatást kap sportpálya-fel­újításra. Egyenként 200 ezer forinttal segítik a dunakeszi ideggondozó ifjúsági pszicho­lógiai tanácsadóját, és azt a tudományos programot, ame­lyet a születés körüli halálo­zás okainak feltárására már megkezdték a megyében. Zsámbék 150 ezer forintot nyert el az Egészséges falu, egészséges közösség elnevezé­sű modellértékű mozgalom megvalósításához. 100—100 ezer forinttal támogatja az alap a pomázi Józan élet, egészség-, családvédő egyesü­letnek a káros szenvedélyek le­küzdésére kidolgozott modell­kísérletét: a hernádi művelő­dési ház vegyszermentes zöld­ség-gyümölcstermesztők Na­tura klubját: r váci kórház cukorbetegek klubját: a gö­döllői ifjúsági közösségi klub továbbfejlesztését és az érdi családvédelmi központ kisma­maköreinek szervezését. A többi pályázat ezeknél kisebb összegű támogatást nyert. Az érintettek számára bizo­nyára nagy öröm ez a hír, hi­szen csak ezzel a támogatás­sal tudják megvalósítani a programhoz csatlakozó helyi céljaikat. Még akkor is ked­vező a hír, ha nem annyit kaptak, mint amennyit pálya­munkáikban kértek. Mégis jócskán csöppen üröm az örömbe. S csak részben a jut­tatót* összegek láttán, mert azt Is el kell ismerni, hogy kéiégkivül volt néhány túlzó igény. ENNEK NEM a pályázatok minősége, céltalansága az oka. S ez a nagyobb ürömcsepp; több értékes pályamunka ma­radt díjtalanul. Hogy csak né­hányat említs nk; a pedagó­giai intézet, meg a Köjál egészségnevelési osztálya _ is egészségnevelő oktatási mód­szertani anyagok kiadásához pályázott a támogatásért. A Váci Hajós Alfréd Űttörőház hasonló témájú ismeretterjesz­tő programjához és sportpá­lyaépítéshez, a Ceglédi Városi Tanács az épülő úttörőtábor egészségmegőrző létesítmé­nyeihez folyamodott anyagi segítségért. Bizonyára van mód felülbírálni — a megyei illetékes szervek által is — céljaival a legértékesebbnek tartott pályamunkákról hozott elutasító döntést. Kádár Edit Békefutás után kerékpártúra Két keréken Alfonsine-be Csaknem két évtizedes múltra tekinthet vissza' Nagykáta és a kö­zép-olaszországi Alfonsine város kapcsolata. Mint sok minden más az életben, ez a kapcsolat is a véletlen eredménye. Még 1959-ben a Magyar Rádió olasz szekciójának riportere felvételt készített Nagy­káta életéről, múltjától, kulturális és népzenei hagyományairól. A riportot az olasz rádió is átvette és nemsokára jelentkezett Nagy- kátán a közép-olaszországi Alfonsine polgármestere, kezdeményezve a kapcsolatok felvételét. A következő esztendőben a Magyar Rádió felvételt ké­szített a nagykátai pedagó­gus-énekkar és -zenekar mű­soráról. ­A kapcsolat több éven ke­resztül elsősorban a műsor- cserékben nyilvánult meg, majd az alfonsine-iek tízna­pos ve'ndégszereplésre hívták a Tápiómente népi együt­test, és ekkdí1 fogalmazódott meg a gondolat, kössön a két település barátsági szerződést. A táncegyüttes 1979-ben el­nyerte az agrigentói nemzet­közi néptánctalálkozó fődíját és nagysikerű műsort adott Alfonsine-ban. A következő évben az olasz város Ezer fény táncegyüttese mutatko­zott be Nagykátán — hasonló sikerrel. Azóta a barátságot olyan' jelentős események fémjelzik, mint a nagykátaiak szereplé­se az Olas'z Kommunista Párt lapja, a L’Unita fesztiválján. Három éve pedig a nagykátai gimnázium negyven diákja kapott meghívást Alfonsine- be nyelvtanulás és -gyakorlás céljából, a gimnáziumban ugyanis olasz nyelvi tagozat is működik. Aztán Nagykátán vendégeskedett az olasz par­tizánszövetség helyi szerveze­te és közben erősödtek a csa­A dodzsem volt a sláger a pilisvürösvári búcsúban (Hancsovszki János felvételei) Harmafcseppek TÁNC Tudta, a sövények, a fák lombjainak rései közül ilyenkor szempárok gyűlölkö­dő tüze csap át az udvarára. Tudta. Kati elkotyogta. A pici lány sokszor átrrtá- . szott hozzá a kerítésen. Beszélgettek. Ahogyan egy hétévessel beszélget az, akinek már minden a háta mögött és előtte semmi. Kati ráemelte hosszú szem-, pilláinak seprője alól a tekintetét, s úgy mondta-kérdezte, miért mondja rád az anyu, hogy a vén bolond?! A vén bolond. Nem baj. Semmi sem baj. Beszéljenek. Amit akarnak, ö már nem kérdez és nem felel. Senkinek. Katit kivéve. Elég az! Mennyi kérdése, kétsége van egy ilyen, öklömnyi emberkének. Ki nem fogy belőlük. Miért, miért... az egész.vi­lág miért. Az ő miértjeire ki felelne, felel­hetne? Mert ő is tele van miértekkel. Csak éppen nem arról, miért tátika a tá­tika, miért repül a galamb, és a kiscsir­ke miért nem ... Megette az ebédet. Lecsót csinált. Elna­gyolta. Rizsf már nem főzött bele, nem volt hozzá' türelme. Megtömte a pipát, s ahogyan ilyenkor mindig, kiült a lépcső­re. Szegény Mártus, nyugosztalja az ö is­tene, mennyire haragudott érte...! Ott a szék, ott a sámli, ott a nyugágy, te meg a lépcsőre! Bólogatott neki, mint aki helye­sel, mennyire igaz, azután ült tovább nyu­godtan a lépcsőn. Ha ahhoz van kedve. Tücsök leült vele szemben, egy ideig nézték egymást. Mintha a sors szólította volna fel ezzel, a betonon jajveszékelő, elcsapott hátsó bal lábú kiscicával. Elő­ző héten tették be a földbe Mártust. Egy szál magában maradt ezen az egész vilá­gon. Fölemelte a betonról ezt a kis sem­mi lényt, azt mondta neki, ne félj. $ ab­ban a pillanatban abbahagyta a zokogás­sal felérő nyávogást. Hazahozta, fertőtle­nítette á zúzott sebeket, sínbe tette a tö­rött lábat. A Tücsök nevet adta neki. S amikor gyógyulni kezdett, járni tanította, mozogni, fölemelte a két első lábánál fogva, s amint kisdeddel teszik, tette ő úgy Tücsivel, mondván, tánci-tánci-tán- colj, táncolj kisbabám. S a tizedik, hú­szadik, a századik alkalommal, ki tudja, mikor, de egyszer csak Tücsök táncolni kezdett a törött, kissé kacskára maradtan összeforrt bal lábán és a sértetlen jobbon. Erezte, már akkor furcsán néztek rá. Mit bíbelődik egy iigen nyomorék állat- : tál? Tucatjával fojtják az ilyeneket víz­be makk egészségesen, mert hiszen ki len­ne képes felnevelni a világra jött kisctcák regimentjeit, s akkor ö egy ilyennel... Nem baj. Semmi sem baj. Mondjanak, amit akarnak. S Tücsök megtanult járni, egerészni, ugrik a rossz lábával akkorát, mint más cicák az egészségessel. S táncol! Táncol! De csak neki. S Katinak, ha éppen itt van. Másnak soha! Így lett azután az ő és Tücsök, meg Kati hármas titka ez a tánc. Csak hát Kati szétbeszélte. Rájött ő. A furcsa pillantásokból, a füléhez a szél sodorta megjegyzésekből, nézzétek csak, bűbájt művel a vén garabonciás ,.. Szíttá a pipát, s mondta, na, Tücsök, táncolsz? Az meg, mint mindig, először úgy tett, mint aki nem hallja a szót, for- dítgatta a kuglifejét erre, arra, s csak a harmadik felszólításra mozdult meg. Előbb egyszer sem, de a harmadikra min­dig, s akkor elkezdte. Táncolt. Furcsa, pi­ciny ugrásokkal kevert elnyújtott lépése­ket kombinált fél és teljes fordulatokkal, mozdult a teste minden porcikája, a kacskán forrt bal lába ilyenkor tökéle­tessé tett, zavar nélkül mozdult a többi hárommal. Meddig tart a tánc? Olykor úgy érezte, egy percet, kettőt, talán, máskor meg, mintha órák telnének el. Az idő. 0 már csak így van az idővel; magához szabja, ha akarja, perc az óra, s óra a perc. Tü­csök befejezte a táncot. Jött, mint min­dig, megállt a lába előtt. Várta a jutal­mat. A simogatásti Mészáros Ottó ládi alapokon szerveződött kapcsolatok, barátságok is. Alfonsine egy hagyományo­san kommunista többségű város, s ilyen a vezetői gár­da is. A második világhábo­rú idején a település csaknem teljesen megsemmisült. A vá­rosban erős ellenállási moz­galom szerveződött, sok par­tizán adta életét a fasizmus elleni harcban. Nyilván a két település lakóinak életformá­ja között tapasztalható ha­sonlóság is meghatározó volt a kapcsolat alakulásában. Al­fonsine tizenháromezer lakó­jának is főként a mezőgaz­daság ad kenyeret, és ott is nagyon sok az ingázó. A csak­nem három évtizedes kapcso­lat szinte az első naptól kezd­ve a béke védelmén, a fegy­verzetek csökkentésének kö­vetelésén, a népek közötti ba­rátság erősítésén és egymás kulturális értékeinek kölcsö-j nos megbecsülésén nyugszik. A barátság és tisztelet jele például, hogy Alfonsine-ben utcát neveztek el Nagykátá- ról. Tavaly május 1-jén újabb jelentős állomásához érke­zett ez a kapcsolat. Hatvan­tagú delegáció érkezett a kö­zép-olasz városból Nagyká- tára, köztük az Ezer fény táncegyüttes tagjai és spor­tolók, akik futva tették meg az 1023 kilométeres utat Al- fonsine-től Nagykátáig. Olasz szótól volt hangos Nagykáta ezekben-a napokban, hiszen a hivatalos küldöttséget több tucatnyi család kísérte el sze­mélygépkocsival. A tavalyi békefutás vi­szonzásaképpen a nagyká­taiak szeptemberben kerék­párral szeretnék megtenni a több mint ezer kilométeres utat Alfonsme-ig. A kilenc kerekező nem mindennapi vállalkozásba fogott, hiszen a távval öt nap alatt — azáz napi kétszáz kilométert pe- dálozva — szeretnének meg­birkózni. Az ötlet dr. Acs József far- mosi körzeti orvostól szárma­zik. A kilenc vállalkozó szel­lemű kerékpáros nem mind­egyike gyakorlott sportember, többek között Babcsán Jó­zsef, a nagykátai pártbizott­ság első titkára sem, de hó­napok óta kemény edzések­kel készülnek a nem min­dennapi útra. A jó erőnlét, az edzettség csak egyik feltétele a vállal­kozásnak. A-másik ennél sok­kal prózaibb: elő kell terem­teni a szükséges felszerelést, a tábori kellékeket, az élel­miszereket... Ahogy ez ma divat, a nagykátaiak is szpon­zorokat kerestek, hogy reklá­mozásuk fejében támogassák anyagiakkal és más módon is a vállalkozást. Természetesen örömmel fogadják olyan cé­gek jelentkezését, amelyek sportfelszereléssel, kerékpár­alkatrészekkel vagy gyü­mölcslevekkel, tartós tejter­mékekkel, konzervekkel tá­mogatnák a nemes vállalko­zást. Móza Katalin i ess**“’ . .- «ar t » » i Ha Mária-nap, akkor búcsú A nagy egér kislánnyal a hátán ó néhányan — négy-öt for- r iulót téve a körhinta s a i agylaltospult között — nápo- í cig „torokszorító” érzéssel fi- f :etnek torkosságukért. t Mire leszállt az augusztusi , ist, igazi népünnepély jellegét ütötte a búcsú. A srácok közül , íz élelmesebbje — vagy vá- ottabbja, attól függően, hon- , ián nézzük, mikor már a ke­reskedők a jégről a teli pa- ackokat biztos helyre kezd- ék menteni éjszakára —, \

Next

/
Thumbnails
Contents