Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-15 / 194. szám
KSf i ME Vf El] 1988. AUGUSZTUS 15., HÉTFŐ (poiyiaias az i. OLaairou palackok kerülnek. Mert, aki idejön a búcsúba, az hamar megszomjazik, s a kereskedő lelkén nem száradhat, hogy szárazon maradjon torok ... Ki a sört, ki meg az üdítőt dönti magába, mert a hőség este fél nyolckor is elviselhetetlen. Óriástól a törpéig komoly téli bundába öltöztetett mackók „izzadtak” az egyik sátorban. Vagy százötvenen. Bamba tekintetük oka minden bizonnyal a borzasztó hőség. S közben a körhinta csak két menet között pihen, hogy újabb forogni, szédülni vágyókat vegyen fel, repítsen magasba. A dodzsem sem pihenhetett, a teljes üzemmenet bizonyítékát nemcsak a sorban állók jelezték, hanem az áthe- vült elektromos berendezések tikkasztóan forró lehelete. Azt hinné az ember, hogy a tartalmasabb szombati eoéd, nq> meg a nagy meleg visszariasztja a búcsúban ténfergőket attól, hogy egy hamburgert, vagy hot dogot megkóstoljanak. Mekkora tévedés! Hosszú sor áll időről időre a lakókocsik mélyén meghúzódó konyhák előtt. S hogy inkább a szemünk s nem áz- éhségünk hajt a hot dögös „gyárak” elé. azt mi sem bizonyítja jobban, mint az: sokáig emlegetik majd a kutyák ezt az augusztusi Mária-napot, búcsút. Persze, csak a bátrabb ja, s közülük is azok, „akik” időben biztosították helyüket a miniatűr konyhák közelében, s rendületlenül alkalmazkodtak a tömeg lökdösődéséhez. Degeszre tömhették magukat estére virsli- és harn- burgerdarabkákkal... A vattacukrosnak nem kellett sokat szövegelnie azért, hogy maga köré gyűjtse a gyerekeket. Jöttek azok maguktól is. Nem annyira a vattacukor ízéért, mint inkább azért, hogy tíz lépéssel távolabb egymás orrát nyomkodják a pihekönnyű, a tűző napon olvadozó gömbbe. A pálya felső részére eső cukrászdát pedig egyszerűen kifosztották — a tulajdonos dicséretére, örömére — a búcsúban megfordulók. Jó, ha néhány morzsa emlékeztetetl záráskor arra, hogy az üvegpolcok, pultok reggel s egész délelőtt roskadoztak a finomabbnál finomabb süteményektől. A hűs nyalnivalóból, d fagylaltból is rekordmeny- nnisíg fogyott. S lehet, hogy volt bőven üdítő, bor és sor megmartozott a jegiomDostoi üdítően hideg hordók vizében. S az üldözéses versenyben a felháborodott felnőttek maradtak alul. A művelődési' házból a diszkó hangjai messze zengően csalogatták a tizenéveseket. Az első emeleten forogtak, viliództak a kristály hatását keltő, színes fénygömbök. S meleg ide-oda, a diszkó üteme egy pillanatra sem lankadt. A szombat este a fiataloké volt. Mígt a vasárnap az idősebbeké — bál a művelődési házban. Valamivel lassúbb ütemre s sramlizenére.... Varga Edit A cím fölötti képen: Itt mindenki fogott halat Támogatás az egészségvédelmi alapból Némi üröm vegyül az örömbe FEBRUÁRBAN hirdetett pá-' lyázatot az országos egészség- védelmi alap támogatásának elnyerésére az Országos Egészségvédelmi Tanács. Azzal a szándékkal tette, hogy ösztönözze az egészségmegőrzés társadalmi programjához kapcsolódó új és modellértékű helyi kezdeményezéseket, akciókat. kísérleteket és kutatásokat, valamint az ezzel ösz- szefüggő propagandát. A beérkezett 1100 pályamű fele'részesült a 90 millió forint ösz- szegű alapból. A Pest Megyei Egészségvédelmi Tanácshoz a múlt héten érkezett meg az értesítés, erről tájékoztatta munkatársunkat Kakucsi Ferencné a tanács titkára. A megyéből elküldött 49 pályamunka közül mindössze 22 nyerte el a szakzsűri tetszését és azzal az anyagi javadalmazást, amely a Pest megyeiek közül is többségében az öntevékeny, önsegítő közösségeké. Az idén összesen egymillió 855 ezer forintot utalnák át a nyertes pályázóknak. Jövőre újabb 350 ezer forint kerül Pest me—ébe a pályázatok révén az alapból. A legmagasabb összeghez a Pomázi Munkaterápiás Intézet Márka alkoholizmus elleni klubja jutott; 250 ezer forint támogatást kap sportpálya-felújításra. Egyenként 200 ezer forinttal segítik a dunakeszi ideggondozó ifjúsági pszichológiai tanácsadóját, és azt a tudományos programot, amelyet a születés körüli halálozás okainak feltárására már megkezdték a megyében. Zsámbék 150 ezer forintot nyert el az Egészséges falu, egészséges közösség elnevezésű modellértékű mozgalom megvalósításához. 100—100 ezer forinttal támogatja az alap a pomázi Józan élet, egészség-, családvédő egyesületnek a káros szenvedélyek leküzdésére kidolgozott modellkísérletét: a hernádi művelődési ház vegyszermentes zöldség-gyümölcstermesztők Natura klubját: r váci kórház cukorbetegek klubját: a gödöllői ifjúsági közösségi klub továbbfejlesztését és az érdi családvédelmi központ kismamaköreinek szervezését. A többi pályázat ezeknél kisebb összegű támogatást nyert. Az érintettek számára bizonyára nagy öröm ez a hír, hiszen csak ezzel a támogatással tudják megvalósítani a programhoz csatlakozó helyi céljaikat. Még akkor is kedvező a hír, ha nem annyit kaptak, mint amennyit pályamunkáikban kértek. Mégis jócskán csöppen üröm az örömbe. S csak részben a juttatót* összegek láttán, mert azt Is el kell ismerni, hogy kéiégkivül volt néhány túlzó igény. ENNEK NEM a pályázatok minősége, céltalansága az oka. S ez a nagyobb ürömcsepp; több értékes pályamunka maradt díjtalanul. Hogy csak néhányat említs nk; a pedagógiai intézet, meg a Köjál egészségnevelési osztálya _ is egészségnevelő oktatási módszertani anyagok kiadásához pályázott a támogatásért. A Váci Hajós Alfréd Űttörőház hasonló témájú ismeretterjesztő programjához és sportpályaépítéshez, a Ceglédi Városi Tanács az épülő úttörőtábor egészségmegőrző létesítményeihez folyamodott anyagi segítségért. Bizonyára van mód felülbírálni — a megyei illetékes szervek által is — céljaival a legértékesebbnek tartott pályamunkákról hozott elutasító döntést. Kádár Edit Békefutás után kerékpártúra Két keréken Alfonsine-be Csaknem két évtizedes múltra tekinthet vissza' Nagykáta és a közép-olaszországi Alfonsine város kapcsolata. Mint sok minden más az életben, ez a kapcsolat is a véletlen eredménye. Még 1959-ben a Magyar Rádió olasz szekciójának riportere felvételt készített Nagykáta életéről, múltjától, kulturális és népzenei hagyományairól. A riportot az olasz rádió is átvette és nemsokára jelentkezett Nagy- kátán a közép-olaszországi Alfonsine polgármestere, kezdeményezve a kapcsolatok felvételét. A következő esztendőben a Magyar Rádió felvételt készített a nagykátai pedagógus-énekkar és -zenekar műsoráról. A kapcsolat több éven keresztül elsősorban a műsor- cserékben nyilvánult meg, majd az alfonsine-iek tíznapos ve'ndégszereplésre hívták a Tápiómente népi együttest, és ekkdí1 fogalmazódott meg a gondolat, kössön a két település barátsági szerződést. A táncegyüttes 1979-ben elnyerte az agrigentói nemzetközi néptánctalálkozó fődíját és nagysikerű műsort adott Alfonsine-ban. A következő évben az olasz város Ezer fény táncegyüttese mutatkozott be Nagykátán — hasonló sikerrel. Azóta a barátságot olyan' jelentős események fémjelzik, mint a nagykátaiak szereplése az Olas'z Kommunista Párt lapja, a L’Unita fesztiválján. Három éve pedig a nagykátai gimnázium negyven diákja kapott meghívást Alfonsine- be nyelvtanulás és -gyakorlás céljából, a gimnáziumban ugyanis olasz nyelvi tagozat is működik. Aztán Nagykátán vendégeskedett az olasz partizánszövetség helyi szervezete és közben erősödtek a csaA dodzsem volt a sláger a pilisvürösvári búcsúban (Hancsovszki János felvételei) Harmafcseppek TÁNC Tudta, a sövények, a fák lombjainak rései közül ilyenkor szempárok gyűlölködő tüze csap át az udvarára. Tudta. Kati elkotyogta. A pici lány sokszor átrrtá- . szott hozzá a kerítésen. Beszélgettek. Ahogyan egy hétévessel beszélget az, akinek már minden a háta mögött és előtte semmi. Kati ráemelte hosszú szem-, pilláinak seprője alól a tekintetét, s úgy mondta-kérdezte, miért mondja rád az anyu, hogy a vén bolond?! A vén bolond. Nem baj. Semmi sem baj. Beszéljenek. Amit akarnak, ö már nem kérdez és nem felel. Senkinek. Katit kivéve. Elég az! Mennyi kérdése, kétsége van egy ilyen, öklömnyi emberkének. Ki nem fogy belőlük. Miért, miért... az egész.világ miért. Az ő miértjeire ki felelne, felelhetne? Mert ő is tele van miértekkel. Csak éppen nem arról, miért tátika a tátika, miért repül a galamb, és a kiscsirke miért nem ... Megette az ebédet. Lecsót csinált. Elnagyolta. Rizsf már nem főzött bele, nem volt hozzá' türelme. Megtömte a pipát, s ahogyan ilyenkor mindig, kiült a lépcsőre. Szegény Mártus, nyugosztalja az ö istene, mennyire haragudott érte...! Ott a szék, ott a sámli, ott a nyugágy, te meg a lépcsőre! Bólogatott neki, mint aki helyesel, mennyire igaz, azután ült tovább nyugodtan a lépcsőn. Ha ahhoz van kedve. Tücsök leült vele szemben, egy ideig nézték egymást. Mintha a sors szólította volna fel ezzel, a betonon jajveszékelő, elcsapott hátsó bal lábú kiscicával. Előző héten tették be a földbe Mártust. Egy szál magában maradt ezen az egész világon. Fölemelte a betonról ezt a kis semmi lényt, azt mondta neki, ne félj. $ abban a pillanatban abbahagyta a zokogással felérő nyávogást. Hazahozta, fertőtlenítette á zúzott sebeket, sínbe tette a törött lábat. A Tücsök nevet adta neki. S amikor gyógyulni kezdett, járni tanította, mozogni, fölemelte a két első lábánál fogva, s amint kisdeddel teszik, tette ő úgy Tücsivel, mondván, tánci-tánci-tán- colj, táncolj kisbabám. S a tizedik, húszadik, a századik alkalommal, ki tudja, mikor, de egyszer csak Tücsök táncolni kezdett a törött, kissé kacskára maradtan összeforrt bal lábán és a sértetlen jobbon. Erezte, már akkor furcsán néztek rá. Mit bíbelődik egy iigen nyomorék állat- : tál? Tucatjával fojtják az ilyeneket vízbe makk egészségesen, mert hiszen ki lenne képes felnevelni a világra jött kisctcák regimentjeit, s akkor ö egy ilyennel... Nem baj. Semmi sem baj. Mondjanak, amit akarnak. S Tücsök megtanult járni, egerészni, ugrik a rossz lábával akkorát, mint más cicák az egészségessel. S táncol! Táncol! De csak neki. S Katinak, ha éppen itt van. Másnak soha! Így lett azután az ő és Tücsök, meg Kati hármas titka ez a tánc. Csak hát Kati szétbeszélte. Rájött ő. A furcsa pillantásokból, a füléhez a szél sodorta megjegyzésekből, nézzétek csak, bűbájt művel a vén garabonciás ,.. Szíttá a pipát, s mondta, na, Tücsök, táncolsz? Az meg, mint mindig, először úgy tett, mint aki nem hallja a szót, for- dítgatta a kuglifejét erre, arra, s csak a harmadik felszólításra mozdult meg. Előbb egyszer sem, de a harmadikra mindig, s akkor elkezdte. Táncolt. Furcsa, piciny ugrásokkal kevert elnyújtott lépéseket kombinált fél és teljes fordulatokkal, mozdult a teste minden porcikája, a kacskán forrt bal lába ilyenkor tökéletessé tett, zavar nélkül mozdult a többi hárommal. Meddig tart a tánc? Olykor úgy érezte, egy percet, kettőt, talán, máskor meg, mintha órák telnének el. Az idő. 0 már csak így van az idővel; magához szabja, ha akarja, perc az óra, s óra a perc. Tücsök befejezte a táncot. Jött, mint mindig, megállt a lába előtt. Várta a jutalmat. A simogatásti Mészáros Ottó ládi alapokon szerveződött kapcsolatok, barátságok is. Alfonsine egy hagyományosan kommunista többségű város, s ilyen a vezetői gárda is. A második világháború idején a település csaknem teljesen megsemmisült. A városban erős ellenállási mozgalom szerveződött, sok partizán adta életét a fasizmus elleni harcban. Nyilván a két település lakóinak életformája között tapasztalható hasonlóság is meghatározó volt a kapcsolat alakulásában. Alfonsine tizenháromezer lakójának is főként a mezőgazdaság ad kenyeret, és ott is nagyon sok az ingázó. A csaknem három évtizedes kapcsolat szinte az első naptól kezdve a béke védelmén, a fegyverzetek csökkentésének követelésén, a népek közötti barátság erősítésén és egymás kulturális értékeinek kölcsö-j nos megbecsülésén nyugszik. A barátság és tisztelet jele például, hogy Alfonsine-ben utcát neveztek el Nagykátá- ról. Tavaly május 1-jén újabb jelentős állomásához érkezett ez a kapcsolat. Hatvantagú delegáció érkezett a közép-olasz városból Nagyká- tára, köztük az Ezer fény táncegyüttes tagjai és sportolók, akik futva tették meg az 1023 kilométeres utat Al- fonsine-től Nagykátáig. Olasz szótól volt hangos Nagykáta ezekben-a napokban, hiszen a hivatalos küldöttséget több tucatnyi család kísérte el személygépkocsival. A tavalyi békefutás viszonzásaképpen a nagykátaiak szeptemberben kerékpárral szeretnék megtenni a több mint ezer kilométeres utat Alfonsme-ig. A kilenc kerekező nem mindennapi vállalkozásba fogott, hiszen a távval öt nap alatt — azáz napi kétszáz kilométert pe- dálozva — szeretnének megbirkózni. Az ötlet dr. Acs József far- mosi körzeti orvostól származik. A kilenc vállalkozó szellemű kerékpáros nem mindegyike gyakorlott sportember, többek között Babcsán József, a nagykátai pártbizottság első titkára sem, de hónapok óta kemény edzésekkel készülnek a nem mindennapi útra. A jó erőnlét, az edzettség csak egyik feltétele a vállalkozásnak. A-másik ennél sokkal prózaibb: elő kell teremteni a szükséges felszerelést, a tábori kellékeket, az élelmiszereket... Ahogy ez ma divat, a nagykátaiak is szponzorokat kerestek, hogy reklámozásuk fejében támogassák anyagiakkal és más módon is a vállalkozást. Természetesen örömmel fogadják olyan cégek jelentkezését, amelyek sportfelszereléssel, kerékpáralkatrészekkel vagy gyümölcslevekkel, tartós tejtermékekkel, konzervekkel támogatnák a nemes vállalkozást. Móza Katalin i ess**“’ . .- «ar t » » i Ha Mária-nap, akkor búcsú A nagy egér kislánnyal a hátán ó néhányan — négy-öt for- r iulót téve a körhinta s a i agylaltospult között — nápo- í cig „torokszorító” érzéssel fi- f :etnek torkosságukért. t Mire leszállt az augusztusi , ist, igazi népünnepély jellegét ütötte a búcsú. A srácok közül , íz élelmesebbje — vagy vá- ottabbja, attól függően, hon- , ián nézzük, mikor már a kereskedők a jégről a teli pa- ackokat biztos helyre kezd- ék menteni éjszakára —, \
