Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-15 / 194. szám
V %t£íiian 1988. AUGUSZTUS 15., HÉTFŐ Az Iskolakerülők után lebontják Jobb szakorvosi ellátás Falaznak, betonoznak a szakemberek az érdi szakrendelő intézetén (Hancsovszki János felvétele) Hosszú huzavona után végre befejeződött a kisajátítási eljárás Érden. Az Engels utca 44. számú ingatlané is. Lebontását késlelteti, hogy pillanatnyilag a területen forgatják Kardos Ferenc rendező Iskolakerülök című filmjét, s a mese szerint ebben a házban lakik a főszereplő kisdiák. A filmesek távozása után nyomban sor kerül a lebontásra, s akkor megnyitják az Engels utca felől is a Lenin úti szakorvosi rendelőintézethez a bejárást, Tágasabban Az érdiek VII. ötéves tervi', legnagyobb beruházásának kivitelezésén dolgozik itt a helyi építőipari kisszövetkezet. Folytatódik a körzetközpont szakorvosi rendelőjének építése, amely felemészti a város minden fejlesztésre fordítható forintját. E befejező szakaszban 17 munkahellyel bővítik a már elviselhetetlenül zsúfolt egészségügyi intézményt. Az épülő kétszintes új szárnnyal nem csupán a már meglévő rendelők zsúfoltságát szüntetik meg, hanem helyet kap több, most még hiányzó orvosi szakma is: az ortopédia, az urológia, a neurózis és a sportorvosi. Bővítik a jelenleg néhány órában vagy egy műszakban működőket. És véget vét a szétszórtságnak, mert ide, egy helyre költözik a Hivatalnok utcai intézményben, albérletben dolgozó fogászat, szájsebészet, bőr- és ne mibeteg-gondozó. Ezzel kényelmesebb körülmények közé keiül ott a tüdőgondozó és szűrőállomás. Egyidejűleg korszerűsítik a régi szakrende löket, fűtőrendszerükkeregyütt, azt ugyanis rákötik a vezetékes gázhálózatra. . Áfa emeli A legjobbkor érdeklődtünk Pató Simon elnökhelyettestől kiemelt beruházásuk előrehaladásáról. Éppen a napokban tekintette át a'helyszínen a kivitelező kisszövetkezet elnökével, Kiss Imrével az elmúlt években megkezdett építkezés további ütemezését. A föld alatti munkákkal már végeztek; elkészült az alagsor, s állnak már a falak. Az idén rendelkezésre álló 33,5 millió forint beépítésével az érdi építők a tervezettnek megfelelően tetőt tesznek az épületre. Az eredetileg kalkulált kilencven-egynéhány millió forintos költséget alaposan megemelte az általános forgalmi adó: 110 millió forint fölé nyomta. Emiatt valószínűnek látszik, hogy a végleges átadás, az üzembe helyezés néhány hónapot késik, így áthúzódik 1990 tavaszára. Az épület azonban a jövő év végére teljesen elkészül. A jövő esztendőre maradó 66 millió forint értékű kivitelező, munkálatok között ugyanis már jócskán van orvostechnológiai szerelés is. A városi tanács viszont pillanatnyilag még nem ismeri 1989-es pénzügyi lehetőségeit. Tavasszal? Így annak ellenére, hogy alternatív — egy drágább és egy olcsóbb — terv készült a gyógyászati berendezés technológiai szerelésére, attól függően mennyi műszert, berendezést tudnak majd itthon beszerezni, s mennyit tőkés importból, mégis síámítanak rá, át kell vinni az átadást 1990 tavaszára. Elképzelhető, hogy áthúzódik... — így mondta az elnökhelyettes. De ismerve a városnak a 16 tantermes iskola, az újtelepi tornaterem átadása után, most a ligeti ABC építése és egyebek közben kialakult pénzügyi kondícióit, csaknem bizonyosnak látszik az a tavaszi avatás. Erről viszont mit mondhatunk a jelenlegi helyzetben? Csak ennyi veszteség, csalódás érjen minden települést fejlesztési elképzeléseiben. Kádár Edit Hidak a jövőbe A tervezett 1993-ös Becs—Budapest világkiállítás bécsi helyszínéről folyó vita megoldására eredeti elképzelés vetődött fel. Eszerint részben egy, a bécsi Duna-szakaszon átívelő új hid szolgálhatna kiállítási területül, mintegy kézzelfoghatóan jelképezve a kiállítás mottóját: „Hidak a jövőbe". Az ötletet mind a világkiállítási egyesület építésze, Gustav Peichl, mind pedig az egyesület főtitkára, Gerhard Félti elraga- dónak és megfontolásra érdemesnek tartja. Mindenekelőtt az elképzelés műszaki megvalósíthatóságát, költségoldalát, környezeti kihatásait kell megvizsgálni. A híd építési költségeit a máskülönben szükséges telekköltségek és pótlólagos beruházási költségek megtakarítása ellensúlyozná. Félti szerint a híd az egész világkiállítás és Bécs vonzó jelképévé válhatna, így későbbi hasznosítására is számos lehetőség kínálkozik. Egy közvélemény-kutatás szerint közben már az osztrákoknak 72 százaléka, ezen belül a bécsieknek 89 százaléka értesült arról, hogy Ausztria Magyarországgal közösen megpályázta az 1995-ös világkiállítás rendezési jogát. Közvélemény-kutatások szerint az osztrákok 65 százaléka, ezen belül a bécsieknek 72 százaléka támogatja az elképzelést. A világkiállítás ellenzőinek 61 százaléka a túl magas költségeket hozza fel ellenérvül. A kiállítás hívei ugyanakkor az Ausztriáról ennek nyomán kialakuló kedvező képpel és a rendezvény kedvező idegen- forgalmi és gazdasági kihatásaival érvelnek, de sokak szerint fontos szempont még az egyfajta „kelet—nyugati híd” kialakítása is — tényleges és átvitt értelemben egyaránt. Gyermekeiknek különbet szeretnének Már avatás előtt Tápiógyörgyén Avatási ünnepségre készülnek , Tápiógyörgyén. Hónapokkal ezelőtt elment a meghívó a hazai politikai élet illusztris személyiségének, azóta többször is megerősítést nyert, hogy ott lesz szeptember 3-án a tíz tantermes általános iskola szalagavatásánál. Vacsora a legjobbaknak — Mindezek ellenére nem olyan életbevágó a számunkra ez az avatási szertartás — mondja Józsa László, a község fiatal tanácselnöke. — Hogy pontosabban és érthetőbben fogalmazzak, nem elsősorban kifelé és fölfelé szeretnénk bizonyítani az ünnepséggel, hanem magunknak, a tápiógyörgyeieknek, akik sok ezer órát dolgoztak az új iskola építésén, akik szabadságuk idejét, szombatjaikat, vasárnapjaikat, a többnapos ünnepeket töltötték falrakással, malterkeveréssel, vakolással vagy villanyszereléssel. Nekik kell elsősorban köszönetét mondani. Az avatóünnepség szeptember 3-án, szombaton délelőtt lesz, de már előző este szüli körben — mondja az elnök —, nyolcvan-száz (!) társadalmi munkás részvételével vacsorát szerveznek, ahol okleveleket, jutalmakat, kitüntetéseket adnak át a jók közül is a legjobbaknak. Így is sokan lesznek, akik fáradozását csupán a pohárköszöntőnel magasra emelt pohár borral tudják méltányolni. Nem tudom, a tisztelt olvasó mennyire járatos a manapság „futó” építőanyagárak között, tudja-e, mennyibe kerül az idén egy általános iskolai tanterem megépítése, hogy milyen végszámlákat nyújtanak be a kivitelezők, a most szeptemberben avatásra kerülő oktatási intézmények megrendelőinek. Nem akarom untatni számokkal, így csak annyit, hogy a tápiógyörgyei tíz tantermes iskola építésének, berendezésének teljes költsége tizenötmillió forint körül lesz. S ez töredéke — 1/^eliíámlwrSzah É n bizony bevallom esendőségemet: a reklámok pályájának ívelése nekem tetszik. Szaporodik a tévében a reklám, az egyéb nézhető anyag meg csökken,, de hát kevés a pénz, inkább jöjjön, mint menjen. Ami meg azt illeti, a reklám van olyan szórakoztató és változatos, mint teszem azt a Szomszédok, sőt! A reklám, kérem, gyors, lendületes és vagy meglep, vagy meglep. Márminthogy avagy színességével, avagy logikátlanságával, hogy finom legyek. Mert a jó reklám figyelembe vési, amit hirdet, például, kár hogy lement már az üdítő-sorozat, amelyből egy-egy adás autót, embert, tevét feldobott és helyesek a babák, akik szárazak a csoda bugyibetéttől. Az már kevésbé győz meg, amely szerint az idő két őseiemből, a vízből és az oxigénből áll, mert mióta' az oxigén elem, a víz nem az, hanem éppen oxigén, no meg hidrogén, amitől még gyöngyözhet. A repülőgép hirdetése meg mindig úgy néz ki, mintha a repülő szobaberendezést jelképezné, az utas ezúttal a szőnyeg helyett' egy széken repül, de nagy megköny- nyebbülésünkre nem zuhan le, ilyen széket én is vennék, ha volna a Domusban, de éppen hiánycikk. No meg aztán mindig elcsodálkozom a coptos fiúkon, akik addig rohannak tornacipőben, míg a vízbe nem ugranak, ahonnan tüstént pódium emelkedik ki, de mezítláb, nyilván a víz alatt levetették a (tornacipőjüket, ha majd kiúsznak, lesz. másik, addigi csukájuknak vízben van a helye, újabban úgyis életképtelepek a csukák, a vízszennyezés miatt, amit komoly műsorokban láthatunk. Ne de hát mindez akár így meggondolkoz- tató, akár úgy, nem perspektivikus reklám az, amelyen ott látható a katedrán a tanár bácsi és a nebulónak, aki klasszikus szavakkal mondja, hogy „tanar úr, kérem, én készültem" felvilágosítást ad, miszerint ezt csak az mondhatja, aki már beszerezte minden tanszerét a Cégtől. Mire a gyerekek mind a katedrához rohannak és elárasztják füzetcsomókkal és könyvekkel, bizonyságot adva ez- zele, hogy ők készültek. Namármost ez a reklám kétféle. Egyrészt dicséretes, mert tényleg felhívja a figyelmet, hogy tanszert, főként a füzetcsomagot most kell beszerezni, amíg az eíadó esetleg elad, nem fecseg, másrészt azt a kényelmetlen feszengést kelti, hogy egy újféle, most alakuló világfelfogás - hírnöke. Ugyanis eddig úgy tudtuk, hogy az készült, hogy távol a városoktól is komfortos, igényes környezetben éljenek, s* ne nélkülözzenek — különösen a gyermekek — semmit abból, ami egy nagyobb településen természetes. Strand, tornaterem, élettel teli faluház, zártláncú televíziós hálózat szolgálja a gyór- gyeieket. A társadalmi munka természetes számukra, [’ hiszen minden jelentős beruházásuk ennek gyümölcse volt. Szinte nem volt olyan esztendő az utóbbi évtizedben, amikor ne ismerték volna el a falu kalákáját a versenyben. Az így összegyűlt milliókat, és az utóbbi öt esztendő tanácsi költségvetésének valamennyi fejlesztésre fordítható forintját költötték az új iskolára, ahol augusztus elején, szűk egy hónappal az avatás előtt, javában tart a finis. aki szorgalmasan tanult, netán még olvasni is tudott, ma, még az lett nyilvánvalóvá, hogy az készült, aki vásárolt, azaz növelte a cég forgalmát. Bizony számos dolgozó iparkodik, hogy legyen füzet előrecsomagolva, vegyétek tehát, fia van bennetek kötelességérzet, most, árengedménnyel, nehogy,a szorgos bácsik és nénik szanáltassanak, inkább legyen a cégnek tőkéje, mert akkor még kezdeményezhet is a magá hasznára, a vásárlók érdekében. így válik a vásárlás a cég érdekévé, erre készüljön fel a diák ennek az eddig a szólásszabadság híján elrejtett igazságnak befogadására. Nem az iskolának, hanem a nyereségelvnek tanulunk. És ez általánosítva perspektivikusan is jgaz, a hirdetésekből ma már, bár kevésbé szájbarágva, azt is megtudhatjuk, hogy minden érték forrása a töke,1 húzd elő gyorsan a szekrényfiókból, amibe addig elrejtetted, amit véres verítékkel megspóroltál a potom árakon és vállalkozz, például vegyél kötvényt, vagy kérj tanácsot a vállalkozó bankjától, még kölcsönt is kaphatsz, kellő fedezet mellett, ■például azon értékeidre, amelyeket a másik bankfélfeség megőriz, különöleges értékeket persze, teszem azt buttont, vagy festményt, bérre nem kapsz kölcsönt, mert a munka ára nincs szabályozva, az nem különleges érték. A munka ára,, vagyis a bér elmegy például agyagfigurával étvágygerjesztett baromfiárura (nyflván agyagízű). Netán elektronikus cikkekre, amelyek forgalmazójának a nevét a gépi hangok is csak hosszas előkészítés, búgó artikulálás után tudják kimondani, a hirdetés szerint. Pardon, tévedtem, hiszen ezeket nem munkásnők rakják bevásárló kosarukba, hanem vállalkozó cégek, amelyek nagyobb adót tizemének, ha fizetnének. Ha spéciéi maradi létedre mégis bérből élnél, akkor fizetnél is, egyelőre felbruttósítva, de tőled befolyik, aztán a felbruttósított alapot továbbra is fizeted, mert levonják. M i tehát az igazi érték? A munka? A tanulás? A vállalkozás? A tőke, amelyet megszerzel, pem siránkozol? Ezekben a kérdésekben nem a hirdetések foglalnak világosan állást, hanem a maguk sajátos műfajában azon adások, amelyekben a bemondónő aszongya. hogy aszondi: „Várjuk az önök további .kérdéseit". Ezekre a kérdésekre vi szont nem osztanak kisorsolt nyereményeket, amelyeket minden héten más-más áruházban megkap a csodálatosképpen mindig jelen levő nyertes egy kézszorítással együtt és megkö' szönve, hogy vásárolt. Ez is példás hirdetés a maga módján, mert ebben köszönnek az eladók. Gombó Pál Hamarosan , helyére kerül a díszburkolat. A háttérben a régi iskola épülete, amelyet majd kalákában bont le a falu (Tóth Béla felvétele.) harmada vagy negyede — az idei áraknak. Igaz, a tápiógyörgyei iskolának nincs kivitelezője, aki benyújtaná a számlát. Az építő ugyanis a község, a kétszintes iskola úgymond házilagos kivitelezésben készült el, szűk három esztendő alatt. — Mennyi hitel terheli most a tanácsi költségvetési? teszem' fel rutinból a kérdést Józsa Lászlónak, hiSzén tudom, hogy az ekkora horderejű beruházásokat a tanácsok még céltámogatással együtt sem ússzak meg többmilliós hitel nélkül. Tartozás nélkül — Nincs tartozásunk — válaszol az elnök. — Igaz, tavaly még úgy tűnt, nem győzzük- saját pénzből, de végül mégis sikerült, hogy csak addig nyújtózkodjunk, amíg a takarónk ér. Igaz a régi, több mint százesztendős iskola épületét nem tudjuk elbontani a megnyitó napjáig. Itt fog csúfologni az ünnepség idején is. Csak négyszáz- ezer forintos .árajánlatot kaptunk a bontásra. Ennyi pénzt most nem tudunk kiadni, inkább marad a régi épület, míg időnk és energiánk nem lesz arra, hogy magunk bontsuk el. A csodálatosan felszerelt íiz tanterem ellenére tehát csak négy osztállyal gyarapodik Györgye, mert az öreg vályog- házban található hatot hamarosan a földdel teszik egyenlővé. Ez a magyarázata annak, hogy nem kaptak annak idején céltámogatást a beruházáshoz. -Az építkezés .ugyanis elsősorban nem mennyiségi, hanem minőségi javulást jelentett az oktatásban. Ez utóbbiba, a minőségre pedig nagyon sokat adnak Tápiógyörgyén. Az utak, a járdák, a1 gyermekintézmények, az orvosoknak épített szolgálati lakások mind azt jelzik, az itt élőknek fontos, Vasutasok Szolnokról Üvegesek, festők, villanyszerelők szállták meg az aulát, a folyosót, a termeket. S ha egy helyiség elkészül, -oda már be is állítják a bútorokat. Az aula ablakának szerelésén dolgozik Molnár György, a helyi téglagyár szakmunkása. — A nagyobbik gyerekem' kinőtt már az iskolapadból, de a kicsi még évekig élvezheti ezt a szép, új iskolát — mondja. — Persze dolgoznak itt olyanok is szép számmal, akiknek gyerekük sincs. Magam még amannak a padjait koptattam — mutat a vizes falú, kisablakos épületre. — Természetes, hogy a gyermekeinknek már különbet szeretnénk. A tápiógyörgyei iskola teljes mértékben megfelel majd ennek az óhajnak. Világos, barátságos lesz. Készül a ke- rengőn az élősarok, ahol ideális otthonra talál sok zöldnövény és több akváriumnyi hal. Persze, addig még rengeteg kisebb-nagyobb tennivaló van hátra. A kezdet, és most a befejezés volt a legnehezebb az eltelt három év alatt, mondja Józsa László. Igaz, érdemben nyilatkozni csak1 az utóbbiról tud, hiszen az induláskor még Varró István volt a tanács elnöke, akit alig egv esztendeje a helyi termelőszövetkezet élé- re választottak. Az iskolából kifelé menet Józsa László elmondja, hogy talán vasúttörténeti kiállítás is színesíti majd az átadási ünnepséget. Dolgozott ugyanis az iskola építésén egy egész mozdonyvezető-brigád a szolnoki fűtőházból. Egyikük hobbija a vasúttörténeti emlékek gyűjtése. — S hogy kerülnek szolnokiak Tápiógyörgyére? — kérdezem. — Ügy, hogy egyikük idevalósi — hangzik a felelet. Űtban hazafelé ezek a szavak jutnak eszembe, s eltűnődöm azpn, hányszor kongattunk vészharangot a brigád- mozgalom és a társadalmi munka intézménye fölött. Móza Katalin Naponta harmincötször Harminc éve teljesít szolgálatot Nagymaros és Visegrád között a Pest Megyei Révhajózási Vállalat kishajója, a Zebegény II. Naponta 30-35-ször fordul a két part között, s alkalmanként tíz-tizenöt autót, több száz utast visz a hátán. A díjtétel csekély, az autókért 35 forintot kell fizetni, míg az utas 3 forintot szurkol le azért, hogy például Nagymarosról „átússzon” Viségrádra, (Gottlieb Géza felvétele)
