Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-13 / 193. szám
1988. AUGUSZTUS 13., SZOMBAT 3 Parabolához A láthatatlan csatornákat varázsolják láthatóvá a kábeltelevíziózáshoz használatos erősítők. Ilyeneket gyártanak Budaörsön a Texelcktro Ipari Szövetkezet audiovizuális üzemében, évente mintegy 6,5 millió forint értékben. Füge- di Istvánná az apró, mondhatni mini alkatrészekből állítja, illletve forrasztja össze az erősítőket (Hancsovszki János felvétele) A lakóterületen is politizálni kell A nyitott taggyűlések haszna Milyen kérdések foglalkoztatják ma az alapszervezetekben dolgozó kommunistákat, merre indultak el az országos pártértekezlet, majd a Pest megyei pártbizottság alapszervezetekhez írt levele után? Erre a kérdésre kötetlen eszmecsere keretében keresett választ az a húsz kommunista, aki tegnap Monoron a városi jogú nagyközségi pártbizottság meghívásának elegett tett. Egyfajta mintavételre, tájékozódásra volt alkalmas a tegnapi fórum, melyet Szent- györgyvári István, a monori városi jogú nagyközségi párt- bizottság első titkára nyitott meg, majd dr. Balogh Pál, a Pest megyei pártbizottság titkára a megyei tapasztalatok mellett körvonalazta a párt szervezetében, működésében várható, szükséges változtatási szándékot is. k A tettek rovására Tény, hogy mára Pest megyében is — ahogy vitaindítójában dr. Balogh Pál megfogalmazta — a párttagság kilépett a „megszokott”, a korábbi gyakorlattal megegyező végrehajtói szerepéből. S élnie kell azzal a jogával, hogy az MSZMP az én pártom, életébe, politikájának alakításába bele akarok szólni. Ma, amikor helyzetátrendeződés figyelhető meg, követhető nyomon a gazdaságban, a kultúrában, a pártéletben, s régi, megszokott értékeinkben. Sok az ellentmondás, miközben a változó körülményeknek megfelelően új módon még nem tudrdik dolgozni. De az is igaz, hogy régi értékeink közül azt, ami jó, azt nem dobhatjuk ki, attól nem szakadhatunk el. Menteni, ami menthető Már a szüretre készülnek Az aratás befejeztével úgy gondolhatnánk, a mezőgazdák nagy részére a jól megérdemelt pihenés vár. Ám ez nem így van, hiszen a betakarítás után következő munkálatokat folyamatosan kell végezni, illetve a jövő évi termés ágyát időben elő kell készíteni. Mintegy 1300 hektáron végzik a tarlóhántást, a szusz- penziós műtrágyázást és a mintegy 350 vagonnyi szerves trágya kiszórását a toki Egyetértés Termelőszövetkezetben. Pálfi Gyula termelési elnökhelyettes elmondta, hogy közben megkezdték a 430 hektár területen vetett napraforgó előkészítését a betakarításra. Az eső szerencsére még jókor jött, így mind a napraforgó, mind a kukorica fejlődésében látható jelei lesznek ennek a csapadéknak. A gazdaságban rövidesen kezdik a silózást, s ugyanebben az időben a 30 hektáros Irsai Olivér szőlő szüretelését is a szakemberek. A szőlőültetvény többi részében a lisztharmat elleni védelem jelenti a legnagyobb feladatot. A nagykőrösi Arany János Termelőszövetkezetben még a szalma bálázásával és behor- dásával sem végeztek a mezőgazdák. Ennek oka, hogy mindössze hat bálázógéppel tudnak dolgozni a szakemberek a gazdaságban. Sz. Tóth András növénytermelési ágazatvezető tájékoztatott arról is, hogy az elhúzódó szalma- behordás ellenére jól haladnak a tarlóhántás, a folyékony műtrágyázás, illetve az őszi vetések alá a vetőszántás munkáival. A szövetkezetbe^ szemes kukoricát nem termelnek, így mindössze a 220 hektáros siló és az ennél majd háromszor nagyobb területen vetett napraforgó érezte meg a hosszú szárazságot. Az utóbbi növény reglonozásával egyébként már végeztek. Az Örkényi Béke Termelő- szövetkezetben már kezdik a 140 hektáros lucernavetés terület-előkészítését. Rózsavölgyi Ferenc termelési elnökhelyettestől megtudtuk, hogy a napokban hozzákezdenek a silózáshoz is. Erre azért van szükség, mert a szemes • és a silókukorica egy része a szárazság miatt károsodott, menteni kell, ami még menthető. A felsoroltakon kívül megkezdték a gyenge termést adó lucerna harmadik kaszálását is a gazdaságban. Az almaültetvényben a talajmarás most az időszerű munka, míg a szőlőben a tárcsázást és a permetezést végzik a szakemberek. B. Gy. Párton belül vita alakult ki, ez a vita jó, de nem mehet a tettek rovására, nem ad felmentést feladataink alól. Nem kérdőjelezhetö meg az MSZMP vezető szerepe, s nem szabad megosztani a szocializmus erőit az egy vagy több pártrendszer kérdésével. Kezdetén vagyunk a szocializmusnak, később kialakulhat majd esetleg a többpártrendszer is. De ma az egypártrendszerben az erős önkontroll elengedhetetlen. s a pártot a nép ellenőrzése alá kell vonni. Ezt jól szolgálhatják az úgynevezett nyílt taggyűlések, ahová a pártonkívüliek is meghívást kapnak, ahol a közösséget érintő kérdéseket vitatják meg. S ugyanakkor nyitottabbá is szükséges válniuk a pártszervezeteknek. hogy a másként vélekedők hasznos gondolatait beépítsék programjaikba. Még mire várnak ? A vitaindítóban a demokratikus centralizmusról, az alulról felfelé történő ellenőrzés érvényesítéséről, az apparátus megváltozott szerepéről, a káderhatáskörök ésszerűsítéséről is szó esett. Mint ahogy arról: a politizálás fórumává egyre inkább a lakóterület válik, s erre fel kell készülniük a pártszervezeteknek. Racskó Károly pártvezetőségi titkár (Gomba) kritikusan szólt arról, hogy az alapszervezetekben dolgozó kommunisták értik ugyan, mi a teendő. de ez a gyakorlatban nem tükröződik vissza. Ipari vállalatok, gazdálkodó egységek ma is a passzív, várakozó állásponton vannak. Irritáló, hogy az egész évre jelzett infláció a 15 százalék helyett az első fél évben elérte a 17-et. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az alapszervezeteknek idő kell ahhoz, hogy politikai munkájukban lépést váltsanak. Az pedig ne legyen frázis: egy-egy beosztásban csak az arra legalkalmasabb ember kerülhessen, maradhasson meg. Barna István, a végrehajtó bizottság tagja (MSZMP Monor Városi Jogú Nagyközségi Bizottsága) arról az ajánlásról szólt, melyet munkahelyén, a vetőmagtermeltetőnél a párt- szervezet a gazdasági vezetők asztalára tett a dolgozók kereseti lehetőségének javításáért. Sikert hozott, hogy ma már a teljesítmény arányában fizetnek. Kényszerítő erő Varga Pál titkár (Monor I. alapszervezet) arra irányította a figyelmet, hogy az idős, nyugdíjas párttagok a szervezeti és politikai élet, az állam- igazgatás korszerűsítésében azt vélik felfedezni, eddig mindent rosszul csináltak. Dr. Kissné Dohándy R.ozália alapszervezeti titkár (Rákosmezeje Tsz) azt fogalmazta meg, hogy a párttagságnak, az alapszervezeteknek újszerű szerepben kell fellépniük a gazdasági vezetéssel szemben: javaslatot tenni, nem beszámoltatni. A taggyűlésnek vitaindítónak kell lennie, s itt szinte egymás szavába vágva Barna Istvánnal fogalmazták meg: a vita, a nyitottabb párttaggyűlés — ahol a pártonkívüliek is ott vannak — arra kényszeríti a párttagot, hogy színt valljon állást foglaljon, s egyúttal, ha erre képes, népszerűségét, tekintélyét növelje, mint párttagét. S egyúttal képes lesz arra is, hogy a „folyosón” megnyilatkozzon. Ez az új vitaszellem persze lemorzsolódással is jár, járhat, de nem utolsó sorban azzal, hogy az alapszervezet, a párt ütőképességét növeli. A késő délutánba nyúló eszmecsere — melyből morzsákat adtunk — minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy a tettekre, a ma tennivalóira irányítsa a figyelmet. Ma, amikor a szavakon már túl vagyunk, a tetteken a sor. Varga Edit A HÉT HÍRE REMEKÖKOR 0 A Magyar Nők Országos Tanácsa elnöksége az aktív joglalkoztatáspolitika és a munkanélküliség kérdéseit elemezte. © Szarvason ma fejezte be munkáját a Tessedik Sámuel mezőgazdasági nyári egyetem. © Kecskemét volt a helyszíne a csemegekukorica- termesztési bemutatónak. © Balassagyarmaton természetvédelmi tábor nyílt meg. © A hét híre az is, hogy Gyöngyös fogadta a húsipari szakmunkásfiatalok vetélkedője döntőjének résztvevőit. Lelni adatokat arra, hogy valamikor, a mesterség török eredetű elnevezése alapján, eleink kaszapnak nevezték azt, akinek mestersége a hús mívelése volt. ö már nem az, aki annak előtte a vadász, a pásztor. Ezek mellesleg, feldarabolták, feldolgozták a kezük alá kerülő állatokat, ám fő foglalatosságuk nem ez, nem eredeti szakmájuk volt. A kaszap viszont már abból élt, hogy vágott, darabolt, azaz húst csinált. Került azután magyar elnevezés neki,. igaz, ennek eredete is délszláv, mészárosnak hívták. A legősibb írott nyoma ennek 1405-ből van, ám a húsmívesek első céhe ennél is korábbi, 1376-ban alakult meg Pozsonyban. Szinte a megalakulás pillanatától — van-e új a nap alatt? — hadakoztak mester uraim a céhben a tisztesség megőrzéséért, a csalások kirekesztéséért. Amint' azóta is, kezdettől fogva gond volt az előírtak szerinti hasítással, bontással, csontozással, a silányabb és az értékesebb részek egybemérésével, a zsiradék, a faggyú húsként való eladásával, a mérlegelési trükkökkel... Persze, fel nem tételeznék, hogy ilyesmiben hagyományt őrizne a szakma! Annál örvendetesebb, ha a mesterség szép örökségét viszik tovább, hiszen valamikor valóságos népünnepélynek számított a próbatétel, a remekökör letaglózása, feldarabolása. Amit ma aligha tudna megtenni a legények, a mesterek java része az akkori, szigorú feltételeknek megfelelve, hiszen maximum háPróbaüzem nélkül, teljes gőzzel termelnek A DKV-ban e hét elejétől újabb üzem kezdte meg a folyamatos termelést. Százhalombattán — mint már megírtuk — világbanki hitel falhasználásával építették a hid- rogén-fluoridos alkilezöüze- met. A licenceljárást az amerikai Universal Oil Products cég adta, míg a kivitelezési tervet az olasz Snamprogetti Milano cég készítette. Az új egység, amely 1,4 milliárd forintba került, gyorsan, két év alatt elkészült. Dicséri ez azt a több mint fél tucat céget, amely részt vett a kivitelezésben. A korszerű üzem műszaki színvonalára jellemző, hogy a műszerek rengetegét műszakonként csupán két- hárorh szakember felügyeli. Itt nem volt szükség hosszadalmas próbaüzemre sem, az első naptól teljes gőzzel dolgozik a DKV új büszkesége. Tóth László üzemvezető-helyettes sisakban és védőálarcban a termelés során keletkező savas mellékterméket semlegesíti A hidrogén-fluoridos alkilező- üzem Százhalombattán Szemre is tetszetős, impozáns az új létesítmény. L-»:■&)#» (Kép és szöveg; Hancsovszki János) rom csapással kellett letaglózni a jószágot, s mívelésére, azaz feldolgozására adatott összesen — háromnegyed óra... Igaz, szükség sincsen ilyen remeklésre a megye két nagy vágóhídján, a vácin és a cég- lédin, s a kisebbeken, a maguk' körzetében fontos szerepet játszó termelőszövetkezeti és áfész-húsüzemekben. Arra azonban nagy szükség lenne, ami szintén része az örökségnek, s ez a makulátlan üzleti tisztesség. Hajdanában már az első panaszra mozdult a céh, manapság meg évről évre megállapítják a kereskedelmi ellenőrzések a tűrt tűrhetetlent, a szabálytalan bontást, a súlyhiányt, a hamis mérést, a téves számolást... A megyében naponta csupán nyers tőkehúsból kimérnek az üzletekben 40—45 tonnát, azaz ennek az adatnak a birtokában már lehet némi képünk arról, ha valakinek csavarosán jár az esze (és a keze), éppen van módja tévedgetni. Kilós tételben számolva is ezt a mennyiséget, nem kevesebb, mint napi 40—45 ezer vevő viszi el, s akkor még hol vannak a többiek, a felvágottat, más húskészítményt vásárlók, a halért, baromfiért üzletbe lépői;! Hosszú idő óta az Idén először mutatkoznak jelei a húskereslet tartós megtorpanásának, illetve némely árunál — így például a marhahúsnál — a fogyasztás visszaesésének. Ebben persze korántsem az egészségesebb táplálkozás térhódítása ismerhető fel. Sokkal inkább része van ebben a rákmenetben az árak növekedésének, a megélhetés megnehezedésé- nek. A rosszban talán van egy piciny jó is: a vevő fontosabb lesz. A kínálati hely- ze kialakulása már napjainkban érezteti előnyös hatását. A húsipar szállítókészsége jelentősen javult, állítják a kiskereskedelmi cégek, s ami még fontosabb, ezt tapasztalják az üzletvezetők és maguk a vevők is. Ez a pici változás nagyon ráfért a kei^gazdál- kodás béklyóiba zárt húselosztásra, hiszen nem túlságosan távoli az az idő, amikor mennyiségben, minőségben, terítésben, azaz az árunak az üzletekbe juttatásában nem egészen volt remek az, amit a remekökör mesterei tettek. Ifjú mesterség is felnőtt az öreg árnyékában, a megye hatóságai első ízben 1825-ben vették tudomásul a disznósá- got mívelők, azaz a hentesek céhének megalakítását. Az 1872. évi ipartörvény azután utat nyitott, ahogyan ma mondanánk, a vállalkozásnak ... Ettől kezdve azonban már másként írják a szakma (a húsos szakmák) történelmét. Az itt bemegy a disznó, ott kijön a kolbász alapon működő vágóhidakon futószalag mellé kell állni... És ez tényleg már egy új lap a szakmatörténelemben. Mészáros Ottó Moszkva vörös könyve Védett utcanevek Elkészült azoknak a moszkvai utcáknak, tereknek a jegyzéke, amelyeknek az elnevezését — mivel szervesen hozzátartoznak a város történelméhez — ezentúl nem lehet megváltoztatni. Mint a Moszkovszkaja Pravda beszámolt róla, a városi tanács vb különbizottsága által összeállított „Moszkva ' vörös könyve” alapján a vb hamarosan határozatba foglalja a történelmi elnevezések védett jellegét.
