Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-11 / 191. szám

1988. AUGUSZTUS 11., CSÜTÖRTÖK 1 3 Mi maradt a régi elnök után? A holtpontról már elmozdultak Mondják, hosszú távon nem az számit, mit írnak valaki­ről, csak az, hogy mennyit — a lényeg az, hogy a név ne merüljön feledésbe. Lehetsé­ges, hogy egyszer a budaka­lászi központú Óbuda Terme­lőszövetkezet vezetői is ekkép­pen vélekednek majd, de tény, hogy mostanában nem örül­nek túlságosan a róluk szó­ló híreknek. Nem csoda, hisz’ az utóbbi hetekben szárnj'ra kapott híresztelések úgy szól­nak, hogy az Óbuda a csőd felé halad. Pontosabban: a rádió egyik hajnali műsorá­ban elhangzottak szerint az elmúlt év hasonló időszakához képest lényegesen nehezebb helyzetben vannak az itteniek. S ha ehhez hozzávesszük, hogy a Heti Világgazdaságnak adott interjújában Varga Fe­renc, az Óbuda közelmúltban nyugdíjba vonult elnöke úgy nyilatkozott, hogy „uralkodá­sa”, elnöksége alatt élte vi­rágkorát a téesz, akkor a kí­vülálló könnyen juthat arra a feltételezésre, hogy valóban súlyos gondokkal küzd a bu­dakalászi termelőszövetkezet. Az elegáns, pazarul beren­dezett elnöki rezidencián azonban nyoma sincs az ag­godalomnak vagy fejvesztett kapkodásnak, pánikhangulat­nak. Az új elnök, a márciusi zárszámadó és tisztújító köz­gyűlésen megválasztott Szabó István még csak a szemöldö­két sefn vonja össze a kérdés hallatán: vajon tényleg a csőd szélén áll az Óbuda? — Egyetlen szóval válaszol­hatok: nem. De hogy világo­sabb legyen, mi indította el a szóbeszédet, el kell mond­jam, valóban vannak gond­jaink. Ugyanúgy, mint szin­te valamennyi partnerünknek. Mi sem élünk elszigetelve, különb körülmények közepet­te, mint a többiek. Az év ele­jén bevezetett általános for­galmi adó, a hitelszűkítő in­tézkedések, illetve a hitelka­matok emelése bennünket sem érintett kellemesen. Kevésbé sikeres így aztán nem lehet csodál­kozni azon, mondja az elnök, hogy a tavaly elért 104 mil­liós nyereségnek idén búcsút mondhatnak. Bár az a 61 milliós nyereség, amely az ez évi tervükben szerepel, még mindig elismerésre méltó eredmény. Persze csak akkor, ha teljesítik is. — Visszalépésről nem be­szélhetünk, ez a 61 millió a jelenlegi körülmények között 10 százalékkal többet ér, mint a tavalyi eredmény. Ennek ellenére el kell ismerni, hogy néhány igen fontos területen nem valósultak meg eddig az elképzeléseink. A korábbihoz képest kevésbé sikeres a szö­vetkezet ipari tevékenysége, s az alapanyagok beszerzésé­nek nehézkessége, a partne­rek bizonytalankodása miatt az exportcsomagolás sem megy úgy, ahogy azt szeret­tük volna. Nem katasztrofális A bizonytalanság mellett azonban a partnerekkel foly­tatott árviták sem könnyítet­ték meg az Óbuda dolgát, mint ahogy ugyancsak ezek a kapcsolatok vezettek oda, hogy a téesz beállt az adósok sorába. — Ügy érzem, a mai körül­mények között ez nem ad okot arra, hogy csődöt emle­gessenek az emberek. Inkább azt kell hangsúlyozni, hogy például tavaly egész évben hitel nélkül gazdálkodtunk. Csakhogy az általános forgal­mi adó bevezetése azonnal, az év első napjaiban azt ered­ményezte nálunk, hogy 20- 25 millió forintot meg kellett előlegeznünk a partnereink­nek. Ha ehhez hozzávesszük, hogy például májusban 190 millió forint kintlevőségünk volt — ennyivel tartoztak ne­künk azok a cégek, amelyek­kel kapcsolatban állunk —, azt hiszem, már senki nem csodálkozhat azon, hogy kény­telen-kelletlen ugyan, de fel­vettünk hiteleket. Egyébként a 2,2 milliárdos termelési ér­tékkel szemben csupán 100 milliós adósságról beszélhe­tünk — ez pedig igazán nem nevezhető katasztrofális hely­zetnek. Valóban nem. Csak vala­hogy mintha a körülmények alakultak volna úgy, hogy az Óbuda felett elborulni látszott az ég. Igaz, Szabó István csu­pán holtpontról beszél. Mond­ja, végre kimozdultak onnan, biztos megrendeléseket tud­hatnak magukénak, folyhat tovább nyugodtan az Óbudá­ban a munka. Elíendrukkerek és jelek A kívülállók, a drukkerek és ellendrukkerek — mert ilyennek is vannak néha — azonban most minden apró jelre figyelnek. Nem tudják, mennyire lehet komolyan venni az egykori elnök sza­vait, miszerint az Óbuda az ő elnöksége alatt élte virág­korát. Pató Zsuzsa Teljes üzemben Sűrítmény valutáért A múlt évinél három héttel korábban megkezdődött a pa­radicsom feldolgozása a kon­zervipari üzemekben. A para­dicsomszüret a nagy száraz­ság miatt előbb kezdődött a gazdaságokban. A korábbi becsléssel ellentétben a fel­dolgozó üzemek szerződéses partnereinél nem ígérkezik bő termés; a növény a legtöbb helyen kevés csapadékhoz ju­tott; és a bogyók nem tudtak „meghízni”. A Konzervipari Közös Vál­lalatnál elmondották: a kon­zervgyárak ez évre 240 ezer tonna paradicsom felvásárlá­sát tervezték. Ennek mintegy hatodát, 38-40 ezer tonnát savanyúságok készítéséhez használnak fel, a többiből sűrítményt állítanak elő. Né­hány eger tonna érett para­dicsomból ivóié készül. A termés szedése és feldol­gozása a déli országrészekben indult meg a hét elején. A termelőktől és az áfész-ektől naponta a legtöbbet Csongrád megyében és Bács-Kiskun megye déli részén veszik át, ahol még az elmúlt héten sem hullott csapadék, ennélfogva a homoki területeken kény­Jó a búzatermés Új fajták, gépesítés Az ország kenyere már hosz- szú évek óta nem az aratás sikerétől függ, a betakarított búzának ugyanis alig egyhar- madából őrölnek csak lisztet. Persze nem kell különösebb közgazdasági képzettség an­nak megállapításához, hogy a kenyérsütéshez felhasznált bú­za aránya a mindenkori ter­més nagyságától függ. Az idén nincs ok panaszra, az eddigi hivatalos nyilatkozatok sze­rint: jó a búzatermés. Ez persze így önmagában nem sokat mond. De ha vala­ki veszi a fáradságot és a statisztikai zsebkönyvekben utánanéz a búza eddigi ter­mésátlagainak, akkor rájöhet, hogy ha a 4 tonna fölötti ter­mésátlagokhoz képest mond­ják jónak a termést, akkor imponáló mennyiségről lehet szó. Egyébként az utóbbi évek búza-átlagtermései alapján a világ legfejlettebb mezőgazda­ságú országai között Magyar- országnak dobogós helyezése van. A világszínvonalon is jegy­zett termésátlag persze nem a jó, illetve nemcsak a jó természeti adottságoknak kö­szönhető. Több évben olyan rossz időjárás jött a búzára, hogy a hagyományos módsze­reken nyugvó elmélet szerint meg sem tudott volna nőni, a kombájnok mégis a tervezett hozamokat takarították be. Hogy a búza ennyire függet­leníteni tudta magát az idő­járástól, az az intenzív faj­táknak, a nagy mennyiségű és okszerűen adagolt műtrá­gyának, a termelés komplex gépesítésének, azaz a terme­lési tényezők tudatos össz­hangjának volt köszönhető. Szükség is volt rá, mert — bővítve a kört —, a gabona- exportból, illetve a gaboná­val, mint abrakkal felhizlalt állatok, állati termékek ex­portjából származik az agrár­ágazat export árbevételének több mint a fele. A gabona- termelés bruttó termelési ér­téke évente eléri az ötmilliárd forintot. Abrakban felhasz­nálva, az állattenyésztésbe transzformálva, további nyolc- van-kilencven milliárd forint termelési érték előállítását szolgálják. Nem a telhetet- lenség, hanem a gazdasági szükség kényszere diktálja a gabonatermelés további növe­lését. szerérés állapotába került a paradicsom, a bokrokon csak­nem minden bogyó egyszerre pirosodik. Másutt, ahol öntöz­ni tudták a növényt, nagyobb termésre számítanak és arra, hogy az érés széthúzódik. A paradicsom főszezonja vár­hatóan augusztus 20-a körül lesz, erre már készülnek a gyárakban, ahol újabb műsza­kokat szerveznek. A sűrítménynek szánt pa­radicsom nagy részét az úgy­nevezett aszeptikus technoló­giával dolgozza fel a gyárak egy része, vagyis a nyersanyag úgy halad végig a gépsorokon, hogy levegővel nem érintke­zik. Erre a békéscsabai, nagy­kőrösi, debreceni gyárak már felkészültek, a szegedi üze­met idén szerelik fel ilyen be­rendezéssel. A korszerű eljárással előál­lított paradicsomsűrítmény iránt egyre nagyobb érdeklő­dés mutatkozik a konvertibi­lis elszámolású piacokon. Akinek nem inge, nem veszi magára! Lakáscserék más-más előjellel Ä téma az utcán hever — azaz ebben az esetben, emelt fővet járva, fürkésző tekintetünk előbb-utóbb rátalál. Vagy a villanypózna vaskos oldalán, vagy valamelyik ház keríté­sén, netán a tíz- és négyemeletes házak kapualjainak hirde­tőtábláin: „Elcserélem másfél szobás, összkomfortos lakáso­mat nagyobbra. Minden megoldás érdekel!” Ismerős a szö­veg, nómi túlzással lépten-nyomon szembe találjuk magunkat vele. Hiszen, ahogy gyarapodik a család, úgy lesz egyre ki­sebb és kisebb az a harminchat-harmincnyolc négyzetméter. S az újságok hirdetési ro­vatában a másik: Nagy alap- területű tanácsi bérlakásom kisebbre cserélném. Megegye­zünk! S azonnal megszólal az emberben a kisördög, amikor ezt látja, olvassa. E cserefel­hívás mögött nyerészkedés hú­zódhat meg. S máris szá­molni kezd: a megszorult, na­gyobb lakást kereső vajon egy kocsi árát guberálja le a cse­réért — eladósodván jó né­hány évre —, vagy egy frek­ventált helyen lévő telekért? A tapasztalatok mellett íté­letünkben befolyásol bennün­ket egy, az ország minden megyéjére kiterjedő vizsgálat megállapítása is: „a bérlaká­sok szinte naponta cserélhe­tők másik, kisebb bérlakásra, miközben a bérlő jelentős ösz- szegekhez jut.’ Már aki a na- gyobból kisebbe megy. De va­jon mi a helyzet Pest megyé­ben? Ahol évente 7-800 lakás cseréjére kerül sor. Itt is a cserebere mögött a gazdago- dási szándék, tény húzódik meg? Az a struktúravizsgálat, amely a megyei tanács szer­veinek, szakigazgatási szer­veinek munkáját hivatott ele­mezni, információt már most tartalmaz a cserék milyensé­géről, a mögötte meghúzódó okokról. Annak ellenére, hogy a vizsgálat még nem zárult le. Ami emellett még tény: a megyék sajátosságai mások és mások. Az az ing, ami öt emberre jó lehet, előfordul, hogy a hatodikon lóg. Ebben az esetben is ilyesmiről van szó. Az ingázó meggondolja Pest megye ez a hatodik eset. Mert a manipuláció ál­tal történő gazdagodásnak, az­az a lakások csereberéjének gátjai vannak a megyében. Elég a józan észre, az isme­retekre hagyatkozni: akinek Dunakeszin van lakása, s a fővárosban dolgozik, annak még véletlenül sem fordul meg a fejében, hogy Vácra költözzön, s onnan ingázzon nap mint nap Pestre. Hiába is ajánlanának tetemes össze­Felújítják az iskolát Nagykátán a 2. számú általános Iskolában a napokban fe­jezik be a felújítási munkákat a Nagykátai Építőipari Szövet­kezet dolgozói. Szeptember I-jétől küllemre is „csinosabb” épület várja a diákokat. _ . , (Csécsei Zoltán felvétele) get. Mert az idő pénz, nem­csak a megtett kilométerek hosszabbodása számít. Nagykőrösre sem cserélnek könnyen az emberek. Hiszen a számításba jöhető helyek — lakótelepeket nézve — Buda­örs, Dunakeszi, s esetleg még Gödöllő. Oka van annak, mégpedig áthelyezés, új mun­kahely, ha az említett telepü­lésekről valaki kimozdul. A főváros? Egy zsíros örökség­gel vagy egy lottóötössel a zsebben jöhet számításba! Mert a Budán, Újpesten lakó annyira nem vágyik a zöldbe, nyugalomra, hogy pusztán la­kást lakásért cseréljen .,. A fenntartás költségei A hét-nyolcszáz lakást cse­rélő többsége az úgynevezett minőségi cserére utazik. Ta­nácsi segítséggel, OTP-közve- títéssel jut hozzá nagyobb alapterületű lakáshoz. Attól függően, kinek a tulajdoná­ban van, ki értékesíti. Tanács vagy az OTP. Az idősebbek közül aki pedig cserére áhíto­zik. ott bizony a költségek szóltak, szólnak közbe. Nem a nyerészkedés motívuma do­minál, hanem a tetemesen megnövekedett havi kiadáso­ké. S szabadulni igyekeznek nyugdíjasok, kisebb kerese­tűek — éppen a nyugdíjas­évekre készülve — a nagyobb alapterületű lakásoktól. Igaz, lehetőleg közelben, a megszo­kott környezetben kérve a tanács vagy az OTP segítsé­gével kisebb otthont. Sajátos tehát Pest megye helyzete a lakáscserék szem­pontjából. Hogy az igazi „cse­rebere gazdagszom” igéje itt nem teljesedhet ki, abba minden bizonnyal beleszól az is, hogy nincs megyeszékhely. Aki pedig vidékről felköltöz­ne Érdre vagy Budaörsre, az is először a kertes házak por­táján, azaz a kínálati piacon néz körül. Igaz, az árak riasz­tóak, de az első lépést mégis ebbe az irányba teszik meg. Keresve az olcsóbb, tanácsi értékesítésű telkeket. De hát ez más téma, s bizony külön is megér egy misét. Általánosítás helyett Akinek nem inge, az nem veszi magára. Mondogatjuk egy-egy megjegyzésünkhöz út­baigazításként. S nem is ve­hetjük éppen a megye sajá­tosságai miatt magunkra azt, hogy a lakáscserék itt is egy­értelműen a plusz pénzszer­zésre, a gazdagodásra „men­nek ki”. A minőségi cserék­hez fűződő névjegyzékek, a nagycsaládosok előnyben ré­szesítése közbeszól. De persze ez az eshetőség sem zárható ki. A méretei, számarányai szem­pontjából viszont ez a jelen­ség elenyésző Pest megyében. Mindez azért nem jelenti, nem jelentheti a jövőben sem azt, hogy nem kellene figyel­ni reá. A helyi, a városi ta­nácsok alaposan, s rendszere­sen nyomon követik az álla­mi lakások cseréjét — bár ezek száma nem olyan tekin­télyes ! — a cserék miértjét. S ha kell, a népi ellenőrzés is közbeszól, ahogy volt is már rá példa. Igaz, nem teg­nap ... Általánosítás helyett a té­nyekre kell szorítkoznunk. Akkor, amikor egy fővárosi gyakorlatból kiindulva szeret­nénk körülnézni szűkebb pát­riánkban. Mint ahogy jó ma­gam is meggyőződtem róla: ami ötven kilométerrel távo­labb igaz, az nem könyvelhe­tő el mindenütt érvényes té­telként. Szerencsére nem. Mert a sajátosságok, s az ál­lamigazgatási munka nyilvá­nossága — s nem utolsósor­ban a települések nagysága — az ügyeskedéseknek, az ügyeskedőknek kedvét szeghe­ti s szegi. Varga Edit Élénk vita a törvénytervezetről Kiskereskedők az adózásról A vállalkozói nyereségadóról szóló törvénytervezetet vitat­ták meg a Kiskereskedők Or­szágos Szervezetének buda­pesti és vidéki tisztségviselői szerdán, a Medosz székházá­ban. Sziráki Antal, a KISOSZ közgazdasági bizottságának vezetője a kiskereskedőktől kapott információk alapján tájékoztatta a résztvevőket az eddig kialakult véleményekről. Elmondta, hogy a kiskereske­dők egy sor problémát még nem látnak tisztán. Ügy ítélik meg, hogy a törvénytervezet­ben foglaltak több kérdésben visszalépést jelentenek, bonyo­lultabb lesz a könyvvezetés és általában az adminisztrá­ció. Sokak véleménye szerint az egységes vállalkozási idő bevezetésével várni kellene addig, amíg az 1988. évi adó­zással kapcsolatos tapasztala­tokat le tudja szűrni a pénz­ügyi kormányzat. A kiskereskedők alapvető gondnak tartják, hogy a tör­vénytervezet szerint évi tíz­millió forintos árbevétel felett azok a kereskedők, akik pol­gári jogi társaságokba tömö­rültek, nem élhetnek az egy­szerűsített könyvvezetés mód­szerével. Jónak tartanák, ha ezek a vállalkozások — hi­szen bevételük többnyire meghaladja a tízmillió forin­tot — az árbevételtől függet­lenül egyszerűsített naplófő­könyvet vezethetnének. Nem tartják ösztönzőnek az álló­eszköz-elszámolás tervezett új módszerét sem, ami nem te­szi lehetővé az egyösszegű el­számolást, hanem több évet ír elő a költségleírásra. Ez nem teszi érdekeltté további beruházásban a kiskereskedő­ket, mert úgy ítélik meg, hogy a befektetés nem térül meg, több év alatt ugyanis igen me^növekednek a kamat­terhek. A vitában szó esett arról is, hogy miután a ma­gánkereskedelem gyakran csa­ládi vállalkozás, foglalkozni kellene a családi jövedelem- adó bevezetésének lehetőségé­vel, s tisztázni a segítő csa­ládtagok jogi helyzetét. Nagy István, a Pénzügymi­nisztérium főosztályvezetője egyetértett azzal, hogy való­ban célszerű lenne kivárni az 1988-as év tapasztalatait, ám miután a társasági törvény a jövő év január 1-jén életbe lép, ez szükségessé teszi a vállalkozói adótörvény egysé­gesítését is. Ma ugyanis még más-más szabályozók vonat­koznak a különféle vállalko­zói csoportokra, de a társasá­gi törvény bevezetése után egységes feltételeket kell te­remteni valamennyi vállalko­zási forma számára. Hangsúlyozta, hogy az egy­séges adótörvény — ami szé­lesebb körű, mint a nyereség­adózás, hiszen a vagyonkeze­lés komplex módszerét öleli fel — egyúttal garancia a stabilitásra, arra, hogy a jövő­ben a vállalkozók hosszú táv­ra gondolkodhatnak. Elismer­te, hogy a vállalkozók számá­ra helyenként a már kivívott pozícióktól visszalépést jelent a tervezett új törvény, nép- gazdasági szempontból azon­ban mindenképpen szükséges. Annak érdekében, hogy az adminisztratív terhek ne nő­jenek, a szakemberek tovább dolgoznak a lehetséges mód­szerek kialakításán. A KISOSZ a törvényterve­zettel kapcsolatos véleménye­ket, javaslatokat augusztus 15-ig juttatja el a Pénzügy­minisztériumnak. r.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents