Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-07 / 161. szám
N 1988. JÚLIUS 7.,' CSÜTÖRTÖK Szükséges, de veszélyeket rejt magában Vita az új törvényről »»A munkásokat nem érdekli a társasági törvényről folyó vita, mert az elsősorban egy szűkebb szakmai réteget érint’» — fogalmazta meg egy kérdésre válaszolva a tegnapi sajtótájékoztatón dr. László András, az Országos Tervhivatal osztályvezetője, aki a SZOT két munkatársával, dr. Fahn Péter osztályvezető-helyettessel és dr. Rehák Józseffel igyekezett megvilágítani a nyilvánosság előtt zajló, de valóban csak a szakembereket érintő polémia hátterét. Az előadók kellő tájékozottság birtokában vállalták az álláspontok ütköztetését is, sőt időnként megjegyezték: nem egy testület véleményét, .hanem a saját elgondolásaikat adják közre. Az elmúlt években a hazai gazdaság gondjainak megoldását keresők egyre többször találták szembe magukat egy ma már több mint százesztendős múltra visszatekintő törvény korlátáival. A változtatás kényszere azonban már nagyon erős, ezért az Ország- gyűlés idei őszi ülésszakán várhatóan napirendre tűzik az új társasági törvényt. Ebben — ez a vitákból is jól kivehető — általános szabályként érvényesül majd a társulási szabadság elve. tág teret nyitva a hazai és a külíöldi gazdálkodóknak, valamint a ma, gánszemélyeknek az együttműködésre. Az előkészítésben részt vevők többsége arra is számít, hogy meggyorsulhat a tőkeáramlás és meglesznek a feltételei egy hatékony tőkepiac működésének is. 1 Mint közismert, a jelenleg érvényes álláspont szerint a parlament jóváhagyása után alakulhatnak jogi személyiséggel nem rendelkező és rendelkező társulások. Az előbbi kategóriába tartozik a közkereseti társaság — elképzelhető, hogy a vállalati gazdasági munkaközösségeket is ide sorolják majd —, és a betéti társaság. Az utóbbiba pedig a közös vállalat, az egyesülés, a korlátolt felelősségű társaság és a részvény- társaság. A társadalom széles rétegeiben némi ellenérzést vált ki, hogy a törvény hatására az állami és a szövetkezeti tulajdon elveszti kizárólagos elsőbbségét, és ezekkel egyenrangú lesz a magántulajdon és a külföldi tőke. A tulajdonformák átrendeződése kétségtelenül fontos gazdasági előnyöket ígér, ennek ellenére többen is megfogalmazták a kérdést! ez nem inkább eltávolodás a szocializmustól? A tegnapi sajtótájékoztatón hallottuk a választ is: korábbi, korrigálásra szoruló szocializmusképünk összevetése mai és holnapi gyakorlatunkkal időszerű, de nem kell feltétlenül összekötni egy új törvény kidolgozásával. Ha a honatyák ősszel áldásukat adják a javaslatokra, akkor alapvetően módosítani kell a szakszervezetek eddigi felfogását. Már a vita során jelezték egyébként: a törvény szükségességét elfogadják, de felhívják a figyelmet arra, hogy azok a veszélyek, amelyek a folyamatokat nem szocialista irányba terelhetik, kétségtelenül* léteznek. A mozgalom minden lényeges kérdésben önálló álláspontot alakít ki és tagjai érdekeit képviselve igyekszik azt érvényre juttatni. Hogy a jövőben nem lesz könnyű dolguk, arra a már működő vegyesválialatoknál szerzett tapasztalatok is figyelmeztetnek. Nyilvánvalóvá vált, hogy az emberek többsége az átlagot meghaladó fizetésért vállalja ezeknél a munkát. A külföldi tulajdonosok, bár a szervezkedést nem akadályozzák, bizonyos mértékig koflátozzák a szak- szervezeteket. Kollektív szerződést például nem mindenütt akarnak kötni, s a különböző megbeszéléseket is csak munkaidő után lehet megtartani. A szigorú fegyelmet megkövetelve bárkivel megeshet, hogy huszonnégy óra alatt az utcára kerül... Felvetődött, hogy szükség lenne egy új szakszervezetitörvényre is. amelyben részletesen szabályoznák a gazdasági sztrájkok feltételeit, mert ha életbe lép az új társasági törvény, szinte bizonyos, hogy a dolgozók igényelni fogják érdekeik érvényesítésének ezt a formáját is. Furucz Zoltán Szabó István Pest megyében (Folytatás az 1. oldalról.) A tizenhét településből álló térség nagyobb része tipikus agglomerációs terület, a körzetközpont Monor több mint húszezres városi jogú nagyközség, amely várossá avatását várja, még akkor is, ha ez — tudjuk — nem jár az anyagi eszközök bővülésével. De hát bizony fából vaskarika a városi jogú nagyközség kategória — ahogy ezt a kérdés körül kialakult rövid eszmecserében a vendég egyetértésével találkozva Balogh László és mások is megfogalmazták —. jó volna végre rendet rakni a településtípusok körül. A térségben folyó termelésről szólva Szentgyörgy- vári István elmondta, hogy az alapvetően mezőgazdasági jellegű, ahol az elmúlt három év során az egy főre jutó nyereség 24 százalékkal, az export pedig mintegy ötszörösére nőtt. Jellemző a mezőgazdasági nagyüzemek több lábon állása; a termelési érték és a nyereség több mint felét ipari melléküzemágak adják, önálló ipari üzem vagy szövetkezet mindössze 18 van a térségben, de sok budapesti székhelyű vállalat telepített valamilyen egységet ide, ösz- szesen 52 ilyen telephely van. A pártmunkáról szólva >a rnonori pb első titkára befejezésül elmondta: náluk is érzékelhető a pezsdülés és a felsőbb vezetés iránti elvárás mellett most igyekeznek mindenkit arra ösztönözni, hogy saját magukkal szemben is igényesebb követelményeket támasszanak. Karbantartva és fejlesztve Szabó István — miután megköszönte a tájékoztatókat — elmondta, jó volt végighallgatni azokat, nemcsak az eredmények miatt, hanem azért is, mert megerősítették: szüicség volt az országos pártértekezletre, nem lehetett volna enélkül tovább dolgozni a XIV. kongresszusig. Olyan határozott döntések születtek most, amelyek felgyorsíthatják a társadalmi-gazdasági stabilizációt és elősegíthetik a kiÉlelmiszer-ipari gépeket és alkatrészeket készítenek a termelőszövetkezet ipari üzemében bontakozás feltételeinek megteremtését. A Politikai Bizottság tagja kifejtette, hogy a pártértekezlet megerősített néhány olyan alapértéket, mint például az egypártrendszer vagy a demokratikus centralizmus elve As ugyanakkor vállalta, hogy karbantartja és fejleszti a politikai intézményrendszert és egyben kezdeményezi olyan kérdésekben is a reformot, amelyeket illetően eddig sok gö'rcs volt bennünk. Ilyen például az egyesülési jog szabályozásának felvetése vagy éppen a pártnyilvánosság újszerű felfogása. Azt persze tudni kell — jegyezte meg Szabó István —, hogy a gazdaság stabilizációját magát a párt- értekezlet önmagában nem végezte, hisz nem is végezhette el. Ebben a vonatkozásban kevesebb új muníciót is adott, de lényeges, hogy megerősítette a tavaly júliusi KB-ha- tározat alapelveit. Most az az alapvető, hogy következetesen dolgozzunk ezek szellemében és a gazdaság kapjon nagyobb hangsúlyt a pártmunkában is. A napi ügyintéző jellegű beavatkozás elkerülésére való helyes törekvés ugyanis nem jelentheti a párt kivonulását a gazdaság irányításából — hangsúlyozta a vendég. A tájékoztatók és az azt követő eszmecsere befejeztéAkik a napra járnak felüdiilni (Folytatás az 1. oldalról.) Ambrus, a műszaki cikkek gyárának főmérnöke kinyitja előttünk a vulkolánüzem ajtaját. Perzselő levegőt vág az arcunkba a huzat, körülöttünk minden forró. Az előmelegítő berendezésekben műanyag forrósodik, vastag bőrkesztyűkben asszonyok sürgölődnek hatalmas fémasztalo*k körül. Hozzá ne nyúljunk, figyelmeztet Nagy Ibolya, amikor az asztalhoz közelítünk. A munkahely — ahol különféle fémformákban állnak a műanyag alkatrészek — ugyanis 120—130 fok meleg. Az asztalon megsülne a rántotta. Az asszonyok a forró munkadarabokkal naphosszat állnak a perzselő meleg fölé hajolva. Pihenésre alig van idő, az előmelegítő berendezés diktálja az ütemet. — Hogy bírja? — teszem fel a kissé suta kérdést Nagy Ibolyának. Néhány pillanatra abbahagyja a munkát, lehúzza a vastag védőkesztyűt. — Nehezen — válaszol —, a napra járunk hűsölni. Több ballon szóda elfogy egy nap. Nem is tudom, mennyit iszom. Talán öt-hat litert is naponta. Ütban a pilisborosjenöi téglagyár felé Volán-buszt előzünk. A pilóta rövid ujjú fehér ingben ül a volán mögött, arca verejtéktől fénylik, s leplezetlen irigységgel tekint a szembejövő félmeztelen, vagy atlétatrikós úrvezetőkre. A téglagyárban szállítási Ugrás az apu válláról. A fürdőzők valóságos paradicsoma a rilisszentlván határában található kedves kis tó (Csécsei Zoltán felvételei) csúcs van, mint Géber Tibor művezetőtől megtudtuk, egyenesen a hatalmas égetőkocsikról kel el az áru, ahogy annyira lehűl, hogy meg lehet fogni a kisméretű téglát, már pakolják is a teherautókra. — Itt a pokol odafent van — mutat Kerekes Balázs égetőmester az alagútkemence tetejére vezető lépcső irányába. Bizonytalanul egyensúlyozunk a vaslépcsőn, a korlátot megfogni nem ildomos, olyan forró. Ilyen kánikulában, amikor az etemittető is szinte süt, képtelenség sokáig tartózkodni odafönn. Ám a tüzelést irányítani, figyelni, hogy mikor kell tolni a téglákkal megrakott kocsikat, csak innen lehet. Kerekes Balázs számára felüdülés a téglarakodás, hiszen addig sem kell a 960—980 Cel- sius-fokos kemence tetején dolgozni. Telik a teherautó platója, miközben a művezetővel beszélgetek, véletlenül nekidőlök a szállításra váró téglarakásnak. Azonnal megbánom az oktalan mozdulatot, szinte süt a rakomány. Mindjárt megértem, miért jár olyan gyorsan a rakodók keze ... Pilisszentivánon hajtunk keresztül, s éppen azon tűnődünk, vajon hány fok lehet a PEVDI helyi bőrdíszműüzemének műanyag sátor raktárában, amikor paradicsomi látvány tárul elénk. A település határában a kis tó partján szinte mozdulni sem lehet a stsandolóktól. Gumimatracoktól tarkállik a víz. napernyőktől a part. A fürdést tiltó tábla alatt megrakott kerékpárokkal érkezett család hűsöl. Óbudaiak, nem mondják ugyan, de nyilvánvaló, hogy estefelé sátrat is vernek majd A 130 Celsius-fokos asztal fölé hajolva dolgozik Nagy Ibolya a Pemü vulkolánüzemé- ben a kedves kis tó partjára, hiszen sátortól, hálózsáktól, habszivacsos laptól rogyadoznak a kerékpárok. Hogy miért nem szabad fürdeni a tóban? Erre nem tud választ adni a pilisszentiváni tanácson a fiatal vb-titkárnő, aki mindössze egy hónapja tölti be ezt a posztot. Talán, mert minden évben belefullad valaki. Igaz, azok jobbára hő- zöngő, részeg felnőttek. Mindenesetre míg a tanács eldönti a kérdést, addig a tavacska partján valóságos üdülőcentrum alakul ki, s jelent sok száz embernek felüdülést, enyhet az aszfaltolvasztó kánikulában. Móza Katalin vei a vendégek rövid sétára indultak Monor központjában. Betértek a szokásos mindennapi életét élő ABC-áruházba is, ahol G. Biró Géza igazgató-helyettes elmondta, hogy tavaly több mint 100 millió forintot forgalmazott a Duna- lánc részeként működő üzlet. Megfizetik a teljesítményt Pár perces pihentető nézelődés és a program máris folytatódik. Irány Gyömrö, a Rákosmezeje Termelőszövetkezet egyik telepe. A fémipari I. sz. üzem előtt Somlói János, a szövetkezet nemrég megválasztott új elnöke és dr. Farkas Sándorné, a tsz párt- bizottságának titkára várja az érdeklődőkef, a műhelyekben pedig már Tóbiás Gyula üzemigazgató tájékoztat arról, hogy a fémmegmunkáló és az asztalosműhelyben dolgozók közel 60 százaléka szakmunkás, keresett termékeikkel pedig 56 céggel állnak közvetlen piaci kapcsolatban. Gyártanak utcai lámpaoszlopokat és_ vasúti fényjelző árbocot, íróasztalt és paradicsompasszí- rozó gépet a- konzerviparnak. A bruttó átlagbér nem kevés: 9400 forint havonta; most bevezetésre került a bértömeggazdálkodás, így a tényleges teljesítményt tudják megfizetni. A jól dolgozó emberek ^ hangulata ezért kedvezőbb most, mint korábban. Minden oka megvan az elégedettségre e prosperáló mezőgazdasági nagyüzem vezetőinek és dolgozóinak.' A határszemlére menet ugyanis megtudjuk az elnöktől: 1 milliárd 370 millió forintos árbevételük volt a múlt évben és szép nyereségük is mind az ipari, mind a mezőgazdasági ágazatokban. Idén is jó termést várnak; a 17 aranykoronás földön meglesz az 5 tonnás átlag búzából, amit — mint dr. Róíz Lajos föágazatvezető elmondta — 9—10 nap alatt fognak betakarítani a Claas domináto- rok. Nagy erőfeszítést, jó szervezést igénylő munka, de így kevesebb lesz a szemveszteség és több a hozam. A vendég nemcsak párttisztségviselő, de szövetkezeti elnök is, hozzáértéssel és igazi érdeklődéssel morzsolja a kalászokat, kérdez a gépek alkatrészellátásáról. Nyugtázza a szinte már örökzöld ékszíj- problémát és bizonyára emlékezetébe vési a téesz-vezetők ajánlkozását: melléküzemágban kooperálnának a Taurus Gumigyárral, ékszíjgyártásra, akkor megoldhatnák a gondot De már tovább kell indulni, a sűrű program a takarmánykeverő üzemben folytatódik. Majd egy újabb meglepő ágazat: raktározási és ruházati nagykereskedelmi vállalkozás. A vendégeket Márta Sándor üzemvezető kíséri körül az új raktárban, ahol 1600 négyzet- méteren -tárolják a különféle ruházati termékeket. Bár tavaly még rosszabb körülmények között dolgoztak, több •volt a nyereség, mint az* idei várható — mondja. A magyarázat egyszerű: országos jelenség, hogy az emberek csökkenő jövedelme elsőként a ruhavásárlás visszafogásánál jelentkezik. Már pedig ez a kiskereskedelem közvetítésével a nagykereskedelem pozícióját is rontja. A jövedelmezőség azért persze nincs veszélyben, inA vendég látogatást tett a korszerű takarmánykeverő üzemben (Erdőst Ágnes felvételei) dokolt tehát Szabó István gratulációja a bátor kockázat- vállalásért, a beruházásért. Újabb színhely: irodaépület, számítóközpont. Három IBM számítógép és 17 terminál elvégzi a téesz teljes adminisztrációját és gazdasági ügyvitelét. A számítógép itt nem reprezentáció, vagy hivalkodás, hanem valóban munkaeszköz — mondja el Udvardy Erzsébet, a téesz elnökhelyettese. Hogy volt-e ellenállás akkor, amikor húsz évvel ezelőtt elkezdték ezt a programot? A vendég kérdésére Tóth József nyugalmazott tsz-elnök, a korszerűsítés egyik beindítója igennel válaszol. Hogyis ne lett volna, amikor a számítógépes ügyvitel nem „engedi meg” a titkolózást, a tartalékok leplezését. És persze nagyobb igényességre van szükség az adatfelvételben, a mérésben is — teszi hozzá Szabó István —, hiszen nincs értelme pontatlan adatokkal pontosan számolni. Közben eltelt a délelőtt, munkaebéd következik, ezt a szakmunkástanuló gyakorlóbázis kollégiumában tálalták fel. Mert a téesz a szakképzésben is részt vesz, persze azzal a nem titkolt céllal is, hogy saját utánpótlását megoldja. Vállalják a kockázatot A délutáni program: testületi ülés. Ez sem szokványos; a Politikai Bizottság tagja nem egy megyei, nem is egy városi, hanem egy helyi, szövetkezeti párt-végrehajtóbizottság értekezletén vesz részt. Jegyzetel, figyel és' hozzászól. Elmondja véleményét az országos pártértekezlet állásfoglalásából adódó tennivalókról, de nem állja meg azt sem, hogy — szinte mint kolléga — ne szóljon a többi napirend témájához is. Dicséri, hogy politikai feladatnak tekinti a párt vb a társadalmi tulajdon védelmének erősítését és azt is, hogy az előterjesztés szerint eredményes ez a munka, hiszen a többszáz milliós vagyonú szövetkezetben csak évente néhány tízezer forintnyi értéknek kél lába. És ami még fontosabb, nem fordult elő már hosszú ideje — ahogy a vendég kifejezi — intellektuális lopás, azaz csalás, sikkasztás. Arról is szó esik, hogy, amit védünk, azt előbb meg is kel] termelni, létre is kell hozni. És — bár ez már csak közvetve hozható kapcsolatba a témával —, bizony nagy károkat lehet okozni azzal is, ha rosszul ruháznak be, vagy éppen nem vállalják a kockázatot valami új beindítására. De ez a fajta mentalitás erre a szövetkezetre nem jellemző. Munkájuk sokak számára példa lehet — állapította meg a Politikai Bizottság tagja, akinek elismerő szavait éppoly örömmel fogadták a testületi ülés résztvevői, mint amilyen figyelemmel és megilletődött- ség nélküli érdeklődéssel kísérték mondandóját a nagy, országos politikai és gazdasági kérdéseket illetően. Szabó István Pest megyei programja a késő délutáni órákban a megyei, a városi, nagyközségi és a szövetkezeti vezetőkkel folytatott kötetlen beszélgetéssel ért véget. Bárd András
